Yngrid & Samael - Örökkön örökké

Engem aztán nem zavarna, ha kiderülne, hogy legbelül mindketten másért epekedünk. Ez most csak szex, még ha meg is beszéljük, hogy egyenlőre kizárólag egymásra fogunk hagyatkozni. Fiatalok vagyunk, kár lenne bármi mást lekötni, hiszen ki tudja, hogy hogy alakul az élet. A sors egyébként is fura, hogy az egyik megtetszik, a másikkal pedig még ágyba is bújunk, holott mindkettőnek a segítője volnék, legalábbis ezért küldtek ide. Az ember az ösztönein nehezen tud uralkodni, ha már Yngrid kezdeményezett, hát nagyon is volt kedvem belemenni abba, hogy felfedezzük egymást, nem érzek különösebb lelkiismeretfurdalást, csak mert én voltam számára az első. És talán nem is az utolsó. Yngrid sem nagyon ellenkezik a felállás miatt, mondhatni kényelmes a helyzet, hogy ha kívánjuk a másikat, lehet akár többszöri ismétlés, máskor folytatva, amiben most alaposan lefárasztottuk egymást.
- Szexet, vagy hogy hagyom magamat elcsábítani? – Értem félre szándékosan, mintegy kitérve a jelenlegi válaszadás nélkül. Mégis, tudom, hogy ezzel csupán el fogom odázni a dolgot, hiszen Yngrid okos lány, amiben nem kap választ, azt tovább hajtja, hiszen rendkívül kiváncsi. Végül meg fogom adni neki amit kér, csupán még húzom az időt, hogy ne csökkenjek ezzel is a szemében.
- Miért tabu? – Azért ez igazán érdekel, mert ha úgy érti, hogy egy időre, akkor nekem se kell hosszútávban gondolkoznom, szétválhatnak majd az útjaink. Yngrid úgy fest nagyon komolyan veszi, hogy mégiscsak visszafogja magát, és mivel eléggé megnyíltunk most egymásnak, nem érzem úgy, hogy bántaná, hogy ha rákérdezek, hogy mi a helyzet. Végülis így a kielégülés dupla csúcsán már nem kell visszafognunk magunkat. Most nem nagyon van lelkierőm tovább beszélgetni, ismét akarom őt, méghozzá jó mélyen, jobban felfedezve, mint legutóbb az óvatos puhatolózásnál. Az első alkalom után gyakorlottabbnak nyilvánítom, és különben is most annyira ki van tágulva, hogy bármit lehet. Szinte bármit. Durvuló lökésen nem csak őt juttatják a csúcsra, hanem már engem is, hiszen rövid időben belül ismételni nem kíván akkora ráhangolódást. Szétvetett ágyékába sugárzom ismét a magomat, hogy aztán zihálva dőljek rá a nyakára, és együtt ziháljunk...

Miután nem azért vagyok itt, hogy hódítgassak, teljes őszinteséggel tudom felajánlani Yngridnek, hogy korlátozzuk egymásra az intimitással töltött időnket. Szerencsére neki sincsen ellenvetése, nem akarja máris begyakorolni mesteri szintre azt, hogy végre nő lett. Vagyis megteheti, csak éppen velem, igazi kockáztatás nélkül, hiszen egymás esetében már tudjuk, hogy milyen, ettől még nem lesz kevésbé izgalmas, hogy ketten vagyunk egy párban. Hiszen ez még az eleje, kísérlezethetünk, és tovább indulhatunk a felfedezés útján.
- Nem akarom rád erőltetni, de ha jók vagyunk együtt, miért is ne? – Bólintok én is, egyenlőre akkor megpróbáljuk együtt. A közös együtlétünk nem volt ugyan eltervezve, mégis határozottan kielégítő, és nem csoda, hogy máris azon agyalok, hogy akár még most is folytathatnánk. Az óceán másik partján volt ugyan valakim Amanda személyében, de ott a semmi érzelem csak szex kombináció dívott köztünk, és nem érzem azt, hogy hatalmas szakadást okoztam volna a kis lelkében azzal, hogy eljöttem. Végülis tovább tud lépni, nekem meg nem jelentett többet egyszerű sportnál, mint ahogyan Yngrid esetében sem kell örök hűséget fogadni, de a nyomozás kapcsán azért nem árt, ha olykor kissé el tudjuk engedni magunkat.
- Oh, nem erre értem. Nem csak az a lényeg, hogy megvédd magadat, ha valaki erőszakoskodna. Az alap. Inkább arra gondoltam, hogy sokan magukra gondolnak, és nem számít a te kielégülésed is. A verekedés nem oldja meg, hogy megtaláld a boldogságot. – Na most nem lelkileg értem, hiszen nem vagyunk szerelmesek, de attól még nem mindegy, hogy fizikálisan milyen behatások érik, hiszen ezek a tapasztalatok meghatározhatják a női mivoltát egy életen át. Na nem azt mondom, hogy én vagyok az angyal, aki elindította az úton, de mégiscsak.. Szerintem látszott az arcán, hogy mennyire kielégült általam.
- Oh, ha csak egy rövid menet lett volna, akkor nem oda hozlak, ahonnan nem tudlak kirakni. Akkor a seprűtárolóban végeztünk volna. – De igen, kell ő nekem, egész éjszakára, akár még többre is, ahogyan megbeszéltük. Miután már nem szűz, lehetek vele egy fokkal durvább, de azért nem végletesen nyers, hiszen még nem szokta meg mindezt, és ha nem is valódi sebről van szó, a teste még pusztán ismerkedik az örömök ezen forrásával. A saját férfiasságom ellenben kéjre vágyva merev már megint, és úgy siklik a lányba immár ellenállás nélkül, mintha mindkettőnket egymásnak teremtettek volna. Optimálisan szűk, és én sem vagyok számára érezhetetlen kicsi, de éppen túl nagy sem. Egyetlen vad lökéssel elérem a végpontot, amit onnantól kezdve szorgalmas ismétléssel kezdek újra ingerelni, miközben a szeméremdombját simogatom a másik kezemmel. Még nem nagyon adja hangját, csupán az arcán látom, hogy tetszik neki, ám erősebbre szúrásokra váltok, és ráhajolok a kulccsontjára, hogy picit kiszívjam a nyakát..

- Ez tény. – Mosolyom az ő tükre, hát ilyen gyorsan kiismert. Való igaz, hogy nem szokásom meghunyászkodni, inkább bevállalok bármilyen rázós helyzetet. Yngrid esetében is komoly kockázat volt, hiszen ott a nővére is, és most bekavarunk egy szexuális kapcsolattal, ráadásul az első alkalomként. Benne volt a lehetőség, hogy a kislány netán nem elégedett, és úgy elmarom magamtól, hogy már esélytelen lesz a nyomozás. Szerencsére igencsak egymásra voltunk hangolódva, és nem érzem okát, hogy miért is ne folytathatnánk.
- Nekem nem.. Egyszerűen megtehetjük azt, hogy amíg nem döntünk máshogyan, addig nem kavarunk másfelé. – Mivel ő eddig szűz volt, aligha hihető, hogy máris rohanna gyakorolni, vagy legalábbis összehasonlítani az élményt, itt főleg rajtam van a hangsúly. De mivel nem azért jöttem, hogy felfűzzem az összes csinos roxfortos lányt, hát nem fogok ezen problémázni. A kislány jelenleg még önmagában is elég bizonytalan, hát még bennem, így valamit adnom kell neki, leginkább önbecsülést..
- Lehetőség szerint neked is javaslom a kizárólagosságot, ugyanis nem mindenki olyan gyengéd, mint én. – Nem is feltétlenül a gyengédségre értem, hiszen Yngirdet is meg lehet durván rohamozni, attól még lehet, hogy jobban is élvezné. Én is kihasználtam a helyzetet, nem mondtam nemet, de ha másokkal viselkedik provokatívan, egy állatiasabb énnel rendelkező pasi durván meg is verheti, bánthatja, vagy csak önzőn magáévá teszi nem figyelve arra, hogy a kiscsajnak éppen mi a jó. Na ez a nem mindegy.
- Nem várom el, hogy higgy nekem, majd meglátod. Ha csak arra kellenél, akkor már itt sem lennék veled.. – Csókolom meg, és bár a tetteim mást mutatnak, hiszen ismét rohamra vagyok kész. De meg kell értenie, hogy az odafigyelésem alapján kell megítélnie, hogy számításba vettem, hogy mik is az igényei. Most is látom, hogy mintha a féltékenység kissé felütötte volna a fejét a pillantásában Carolt illetően, és ami a fura, van is rá oka, hiszen a nővére máshogyan tetszik, de maradjunk inkább annyiban, hogy az valami plátói vonzalom egy foglalt lány esetében, Yngrid pedig az én készséges kismacskám lehet, aki kézzelfoghatóan érzéki. Most éppen úgy nyílik szét a combja, hogy erőlködnöm sem kell. Mintha ez a mostani már nem az óvatos ismerkedésről szólna, hanem a szenvedélyesebb rohamokról. A vágyakozó sóhaját elégedett morgással fogadom, kell is az, hogy hangot adjon a kéjnek, hiszen egy vadásznak az számít, hogy elérje, amit akar. Ezúttal már nem nagyon érzem szükségét az előjátéknak, a felhúzott combját kissé végigsimítom, de a forrón tüzelő ágyéka kész lehet arra, hogy ismét magába fogadjon. Egy pillanatra a szemébe nézek, hogy egyetlen határozott mozdulattal belé hatoljak. Aztán újra, és újra. Hallani akarom a sikolyait..

- Oh nem, a legtöbben seggfejek, így velem állati mázlid van. – Nevetek vissza. Tudom, hogy nekem is megvan a bunkó oldalam, hiszen mellette meg Carolra meresztek nagy szemeket, ám azért tudom, hogy a nővérének van valakije, így ott nem léptem semmi komolyabbat, sőt, Yngrid szabad préda, ráadásul ő kezdeményezett, így nem kell kicsit sem rosszul éreznem magamat. Ha már ilyen meglepetések érnek az óceán másik partján, hát miért is fogjam vissza magamat? Művészlélek vagyok, musicalekben énekelek, így nem csoda, ha magával ránt a szenvedély heve.
- Ezzel nem vagy egyedül. Miért is kéne már most eldöntenünk, hogy később mi lesz? Próbáld élvezni a pillanatot, hogy aztán megismételhesd. Na ne hidd, hogy amolyan carpe diem alkat vagyok, de rád igazán nem számítottam. – Amikor az álla alá nyúlok, akkor engedelmesen felnéz, hogy elmerülhessünk egymás tekintetében. Ha már kérdez, őszintén válaszolok, kár is lenne mellébeszélni. Így sem avatom be a nővérekről, hogy ismerem a származásuk titkát, de mellettük leszek, amint nyomozásra adják a fejüket. Nem akarom azzal megbántani a kiscsillagot, hogy a „barátnője” miatt jöttem, de hivatalosan ez így van. A valóságban mindkettőjük útját egyengetnem kell a néném kérése szerint.
- Nem sokat. A néném valami barátnői kapcsolatban áll Carol anyjával.. Vagy ilyesmi. Engem küldtek, hogy támogassam lelkileg, mert egyre zűrösebb a családi élete. Segítek neki kibogozni a szálakat, és addig a Roxfort is adhat némi hátteret, hogy ne Londonban kelljen laknom. – Természetesen tudom Yngrid történetét, és most nem szabad túlzottan gyanusan viselkednem, ezért jó, hogy legalább együtt töltjük ezt az éjszakát, mert így kérhet tőlem szívességet azon az alapon, hogy ha már nekem adta magát, és nem lépek le gyorsan, belefolyhatnék a dolgaiba. – Miért is ne? Nem sietek sehova. Előbb azonban másféle módon fejlesztelek fel. – Nevetem el magamat halkan, miközben kimászunk az ágyból, s elindulunk a fürdőbe, ahol akár le is moshatnánk magunkról a ránk tapadt izzadtságot, és egyéb.. khm.. testnedveket.
- Aha, olyasmi. Nem minden nap találok ilyen készséges lányt. Hiába erősködtél, hogy tudod holnap már mással leszek. Nem olyan biztos az.. – Ajkaimra állandósul a mosoly, olyan üdvözült állapotban vagyok, hogy nem csoda, hogy máris tettrekész állapotban érzem magamat. Beállunk a zuhany alá, hogy a langyos-hűs víz ránk csorogjon, ami nem is árt, a hajam már eleve nedvesen tapad a homlokomra, nem gond, ha megmosom. Finoman a lányhoz nyomakodom, hogy a combjánál érezze máris újra meredező férfiasságomat, s felhúzom az egyik lábát, hogy a derekamhoz illesszem, majd gyengédnek nem nevezhető csókokkal borítom el a kulcscsontját.. Pusztán kezdésként.

- Kikaphattál volna olyan partnert is, aki máshogyan kezel. – Lényegében pont azt mondom ki, amire gondol, de ez nem baj, ezzel legalább őt igazolom hogy tudatosan döntött mellettem. Talán az időzítés volt a megfelelő, valamiért van annyira intuitív kislány, hogy komolyabb ismerkedés nélkül látta rajtam, hogy a csinos külső mellett azért nem vagyok olyan önző, hogy csak magamra figyeljek. Na igen, már bőven van benne tapasztalatatom, hogy ne legyek türelmetlen, hiszen ha figyelmes vagyok egy lánnyal, akkor sokkal hosszabb, élvezetesebb hempergésben lehet részem a kapkodás miatt.
- Akkor nem ismered a hozzám hasonló srácokat, vagy magad sem tudod, hogy mit akarsz. A lelked mélyén arra vágytál, hogy figyeljenek rád. Aligha hiszem el, hogy kellettem, de benne volt a pakliban, hogy közben vállalod, hogy durva leszek veled. – Nyúlok az álla alá, hogy kissé oldjam a bizonytalanságát azzal, hogy összenézünk. Látni akarom a csodás kék szemeit, amivel olyan céltudatos daccal nézett rám, hogy már pedig akkor mi most elvonulunk kettecskén, és üvegezésből valami egészen másféle játékba megyünk át. Nem mondom, hogy ellenemre volt, de most megint nehezen azonosítja be, hogy mit akar. Nem baj, számomra nem kell hogy egyszeri alkolom legyen mindez, még akkor is, ha Carolnak sokkal érettebb, letisztultabb jelleme van, de lássuk be, foglalt, és így Yngrid csak az enyém lehet. Miért akarnám elengedni? Csak mert azt hiszi, hogy holnaptól már rá sem nézek, hogy megkaptam, amit akartam.
- Jó eséllyel ismered, mert eléggé központi alak. Carol Smith.. Azért küldött ide a néném, hogy segítsek neki felkutatni valami.. rejtélyt. – Ennyit talán elárulhatok, hiszen Yngrid is a csapat tagja lesz, hármunkat érint a dolog, de nem mondhatok egyenlőre többet, és ezt látja rajtam. Én viszont rajta azt, hogy kicsit megint elment az önbizalma a másik lány említésétől. Hm.. Yngridet úgy látom nem becsülték meg túlzottan. – Aki fontos, arra tudok időt szánni. Ez így működik. – Pattanok ki az ágyból immár egy szál semmiben, de merevedés nélkül, és a kezemet nyújtom, hogy kisegítsem őt is mellém. – Mutatom. A hátadat úgyis nehéz megmosni szappannal. Ott én jobban elérem. – Vigyorgok rá, hiszen a zuhany alatt még történhetnek érdekes dolgok. Amolyan utójáték, ha van kedve hozzá. Elindulunk hát a fürdő felé.

Meglepődve veszem tudomásul, hogy Yngridben továbbra sincsen félelem, vagy szégyenérzet, úgy éli meg az első alkalmat, mintha csak természetes volna, hogy megtörténik. Ahogyan lenézek rá, még most, a végén is olyan vágy csillog a szemében, s ki is mondja, hogy micsoda érzés volt. Akaratlanul is elmosolyodom, és mellé hengeredve könyökölök fel, hogy megsimogassam az arcát. Kicsit mindketten kipirultunk, akár el is siethetnénk megmosakodni, de nem hajt a tatár, maradhatunk még. Úgy fest nem csak arra kellettem neki, hogy átlökjem a határ másik oldalára.
- Mertem remélni, hogy az elsőre így emlékezz. – Akár már most benne lennék a folytatásban hogy a második is hozzám köthető legyen, de kár lenne őt szétszakítani, leterhelni, azért némi regeneráció neki sem árthat. Elgondolkozó képpel merengek a kérdésén, miközben a hajamba túr.
- Aurornak is elmehetnél, ha már ennyire belém akarsz látni. Nos.. nem állsz távol az igazságtól, nem csak a roxfort a lényeg. Van itt egy lány, talán ismered is, hasonló korúak vagytok, talán ha két évvel idősebb, mint te. A néném küldött Amerikából, hogy védjem meg, és segítsek neki a kutakodásban egy igencsak zavaros családi ügyet illetően. – Feleslegesnek tartom kitérő válaszokat adni, jobb itt az őszinteség, hiszen Carol kedves lány, kár lenne félreértésekbe esni, ha összetalálkozunk.
- Mindenesetre nem vettem vallatásnak. Na és neked mik a terveid? Tudod én nem vagyok olyan fiú, aki rögtön rád akaszkodunk, de találkozhatunk a jövőben is. – Végtére is, ha hosszútávon itt leszek hogy Carolnak segítsek, és én tudom a testvérek titkát, amit még ők sem, hát miért ne mulathatnám az időt Yngriddel?
Végtére is jó volt vele, és remélhetőleg nem szalad rögtön a következő fiú ágyába, hogy letesztelje a tőlem kapott tudást, és önbizalmat.

Azt hiszem Yngrid igen régóta készül rá, hogy beteljesítse a vágyait, és csupán a megfelelőnek vélt partnerre várt. Nem ismerjük egymást, nem tudhatja, hogy mennyire bántom meg, így csak a külső vonzalmát veheti alapul, ami egyértelműen fennáll, hiszen oly nedves minden érintésemtől, hogy nehéz dolgom aztán annak ellenére sincsen, hogy egyértelműen tapasztalatnak tűnik. Nem szoktam ilyesmit bevállalni, mert ott lehetne a nyomás, hogy elmond utólag mindennek, hogy kihasználtam a helyzetet, ám az ártatlan, szinte törékenynek tűnő kislány olyan vágyat ébreszt bennem, aminek ostobaság lenne ellenállni. Mégis ügyesen mozog rajtam, gyorsan elhesegetve magától az esetlegesen feltörő furcsa érzést, s a látványom inkább tovább izgatja, mintsem elriasztaná. Tudom, hogy később formálódik még a teste, nagyobbak lesznek a mellei, ingerlőbbek a domborulatai, de nekem most ő tökéletes. Hosszú ideig mellőztem az efféle élvezeteket, mert szó szerint unalmas volt a környezetem, de a vagány, rámenős csajszi most mindent felülír. Ha még segíteni is akarok nekik, akkor miért ne tehetném élvezetessé az Yngriddel való kapcsolatomat? Na nem, szerelemnek nem mondanám, lelkiekben mások vagyunk úgy hiszem, e a fizikai bizsergés egyértelműen megvan. Reménykedtem benne, hogy eljut a csúcsig, hiszen az első alkalommal ez egyáltalán nem törvényszerű. Benne van, hogy még nem képes bánni a testével, szorong.. Ám esetében még erről sincsen szó. Ahogyan rajtam ülve mozog, látom a vágyrózsákat az arcán,s  érzem a rázkódást, remegést, ami végigfut rajta, s elégedetten mordulva gyűröm magam alá. Hát mi okozhatna nagyobb gerjedelmet, amikor ilyen könnyedén el tudunk juttatni valakit a mennyországba? Most már viszont nekem kell az irányítás, de oly annyira, hogy lássam rajta, nem tehet semmit. A vágy ezen a szinten oly annyira átjár, ahogyan durván ruhamozom a sikamlós járatot, hogy csoda, hogy már az első döféseknél nem terítem be az ágyékát a saját élvezetem bizonyítékával. A levegőt nem tudom rendszeresen venni, tüdőmből úgy kiszalad a szusz, hogy a lány nyakába zihálok, szinte szétszakítva őt legbelül a cseppet sem visszafogott erőmmel. Ám úgy fest ez most éppen az, amire szüksége van, a csókot mindössze egyszer viszonzom, különben belefulladnánk egymás ajkába. Aztán hirtelen, egyik pillanatról a másikra érzem, hogy nincsen visszaút. Sosem látott támadással veszem be a várat, faltörő kosként ellentmondást nem tűrve teszem meg az utolsó ismétléseket, hogy nem sokkal lemaradva a lánytól számomra is elérjen a beteljesülést. Forróságot érezhet odalent, ahogyan zihálva hanyatlok rá, s elengedem a karjait, hiszen már nekem sincsen erőm, hogy leszorítsam őt. Egymásba vagyunk gabalyodva, és most valahogy moccanni sem tudok. Viszont jó hír, nem mászok le róla, hogy faképnl hagyjam.

A lelkesedése váratlan, és extrém, noha számítanom kellett volna rá, hogy ha ilyen vagányul, merész módon ajánlkozik fel, akkor aligha fog viszakozni, amikor komolyabbra fordulnak a dolgok. Magamról tudom, hogy ez nem a helyzet kihasználása, nem fogom megalázni a nőiességében, csak mert megtehetném. Ismerem a saját stílusomat annyira, hogy kellően mogorva tudok lenni, de ez a lány most megnyílik nekem, és érzékelteti, rám vágyik, noha alig ismer, mégis fellobbant benne a vágy irántam annyira, hogy most a formalitásokat félretegyük, és csakis az ösztöneinkre hagyatkozzunk. Érződik rajta a gyakorlatlanság, mégis ez teszi oly izgatóvá, hogy velem műveli ezt elsőként. És lássuk be, nem a jól bevált rutinmozdulatok bírnak mindig a legkomolyabb jelentőséggel, ez esetben érzékelem magamban a birtoklás tényét, hogy ő most az enyém, csak az enyém. Azt viszont nem tudom, hogy miért is akar ennyire sietni, de szerencsére kész rám hagyatkozni, hogy be is kell melegíteni ezt a kályhát, hiszen nem akarom, hogy gyorsan vége legyen, vagy fájdalmat okozzak. Ki akarom élvezni a pillanatot, hiszen a külsőmmel ellentétben én magam vagyok, aki nem gyakran csinál rendszert abból, hogy lányokkal osztja meg az ágyát.
Igyekszem nem türelmetlenkedni, amikor rámcsusszan. A feszítő érzéstől feltámad a vágy, hogy felgyorsuljak, és egyetlen, erőteljes lökéssel hatoljak belé, mégis kivárok, tűnődő mosollyal támasztom meg, hogy a szemébe merítve a sajátomat elfogadjam a pár pillanatot, amíg egyesülhetünk. Lüktetni kezd az ágyékom, ahogyan végül elérem a legvégső mélységet, ahonnan már nincs visszaút. A sikamlós fal rám simul, s már itt tudom, hogy nem lehet ez az egyetlen alkalom, ezt meg kell ismételnünk, holott még a végén sem vagyunk. Ahogyan gyorsít, hátravetem a fejem, s hagyom, hogy belémkapaszkodjon, míg én megtámaszkodok az ágyon. Összehangoljuk a mozgásunkat, itt már én is döfködöm a csípőm körzésével, hogy amikor megremeg, ösztönösen vigyorodjak el.
- Nincsen miért. Erre tényleg nagyon vágytál.. – Bár tovább mozog, ezúttal nem hagyok, a csípőjét megfogva keményen magam alá gyűröm, hogy a feje fölé szorítsam el a kezeit. Látni akarom a gyönyörtől ragyogó arcát, ahogyan ráébred, hogy ez nem az a pillanat, amelynek ő tud a döntnöke lenni. Vad, erőteljes döfésekkel már szinte a durvaság határát súrolva rohamozni kezdek, nincsen időm kivárni, hogy ebből egy valóban egész éjszakás kalandot varázsoljunk. Akarom őt, minden porcikámmal..

Furcsállom, hogy máris abbahagyatná velem az ismerkedést, hiszen a lányoknál minden lehetőség adott, hogy többször, többféle módon eljussanak a csúcsra, és nem titkolt szándékom lett volna, hogy ahhoz, hogy Yngrid teljesen kényelmesnek érezze a helyzetet, legalább egyszer fusson végig a remegés a fiatalka, ruganyos testén. De nem, ő csakis arra törekszik, hogy majd akkor, ha teljesen összetapadunk, úgy kívánná átélni a legmagasabb gyönyört. Az önzetlensége meglep, azt hittem, csak magával lesz elfoglalva, de már az előbb, a fotelben ülve is engem cirógatott. Olyan, mintha valami szeretethiány kínozná legbelül, amit el akar nyomni, és ezt csak úgy teheti meg, ha ad helyette. Nem feltétlenül szeretetet, figyelmet inkább, s fizikai kielégülést. Kár, mert igazán gerjesztő volt hallani a hangját, s figyelni az ívbe feszülős testét, a hetyke kis mellei csúcsként meredeznek a levegőbe, de ő máris vált, s fölém hengeredik. Végigsimítok a haján, s fülén, majd bólintok.
- Ahogy akarod.. – Addig beszélek, amíg még tudok, hiszen sejtem, ha az ártatlanka hozzámér, minden koncentrációmat fókuszba kell gyúrnom, hogy ne hörögjek túlzottan hangosan, vagy ne törjön ki idő alatt a vulkán, hiszen akkor oda a komolyabb mókának. És így is lesz, sziszegve reagálom le, amint a csókjai végre elérnek a célig, ösztönösen be is hunyom a szememet, felnyögve feszülök meg, szinte ráfognék az arcára, hogy mélyebbre nyomjam, ám inkább kinyitom a szemeimet, hogy olvadozva figyeljem a nyelvjátékát. Nem is bírom túlságosan sokáig, noha komoly önuralmam van, de ha ő sem hajlandó hosszan játszadozni, én sem fogok.
- Megint én..! – Szakad ki belőlem a sóhaj, és felülök. Éppen hogy csak annyira, hogy ne akarjam leteperni. Odanyúlok a szemérméhez, kellően nedvesnek tűnik. A combjainál fogva az ölembe emelem, és megcsókolom az ajkát. – Óvatosan, az elején lassan. – Fogom meg a csípőjét, hogy egymáshoz illesszem forró lüktető tagjainkat, de neki kell a súlyát elengedve rácsusszannia. Én mindenesetre tartom őt, hogy ha fájna még egy picit, akkor ne legyen túl gyors az érintkezés.

Elsőre ugyan kissé meglepőnek tűnt, hogy ilyen könnyedén fel tudom felteni a vágyát, de jó eséllyel már korábban eldöntötte, hogy hamarosan átesik a tűzkeresztségen, csak várt egy hozzám hasonló pasira. Ám bármennyire is sietne, nincsen értelme kapkodni, csak azért, hogy túl legyünk a dolgon. Nyilván kihasználom a helyzetet, ha már ilyesmi adódik, de máshogyan kell kezelni egy ilyen kis fiatal szüzikét, mint egy tapasztalt vadmacskát, akivel bármit megtehetek. Kissé furcsa lánynak tartom, mintha már előre lerendezné magában a forgatókönyvet, hogy holnap úgysem fog kelleni. Még ha így is van, kár ezt idejekorán kimondani, hiszen akkor engem is mardosna a lelkiismeret, ha pedig maradnék vele, vajon azért tenném, hogy rácáfoljak. Érzem a zihálását, ahogyan rendszertelenül veszi a levegőt, miután meglátott ruha nélkül, az ijedtségnek cseppnyi vibrálása sem rí le róla, hát igazam lett, már túl van azon, hogy prűd legyen. Beleért abba a korba, amikor a kiváncsisága, s a vágya felém sodorja, s elvehetem, amit csak akarok. Elmosolyodom, ahogyan a teste reagál a simogatásra, az ingerlésre, ahogyan óvatosan tágítom a belső szféráit, ám mégsem így az ujjammal akarom átlökni az utolsó védelmi falat. Nem, az úgy lesz az igazi, ha már egymáson helyezkedünk el. Ráadásul a kicsi oly buzgón szorgoskodott az előbb az kezével, mintha ösztönösen azt akarná, hogy nekem is jó legyen. Kellemes önzetlenség, azt hittem, hogy a saját kételyeivel lesz elsősorban elfoglalva.
- Hamarosan. Ám előtte még.. lazulj csak tovább..  – Simítok végig az arcán, noha tudom, hogy most nem feltétlenül erre vágyik. Az ujjaimat nem tolom tovább, ám lejebb csusszanok, hogy a széttett lábai közé tudjak könyöködve támaszkodni, majd ráhajolok az édes húsra, hogy finomságot mellőző mozdulattal vegyem az ajkaim közé, s a nyelvemet bevetve ízleljem meg. Ha az előbbi simogatás szokatlan volt, ez még inkább az lehet. A kezeimmel a combja belső felét simogatom, anélkül, hogy csiklandoznám, közben pedig gyengéd, de határozott mozdulatokkal ingerlem a nyelvemmel, hol körkörös, hol függőleges mozdulatokkal. Olykor felpillantok, hogy megnézzem a hatást..

Végre képes elfogadni, hogy nem számít a holnap, csakis az itt és a most. Vele akarok lenni, ha már ilyen meglepő módon feldobta a játék lehetőségét, amelyből gyorsan valami komolyabbra váltottunk. Cseppet sem zavaró, hogy picit ügyetlenkedik, legalább nálam teljesülhetnek be a vágyai. Különben is, ez is jelzésértékű, eddig vélhetően mindenkit lerúgott magáról, de mostanság érett meg benne a gondolat, hogy nem hagyja tovább, hogy a vágyai tovább emésszék. Szerencsés véletlen, hogy éppen én voltam itt, hiszen tudom, hogy mi a dörgés, és a külsőm is igen tetszetős, sokaknak vagyok a zsánere. Nem is csoda, hogy a kis szőke hugrabugosnak már a nyála is majdnem elcseppen tőlem, biztos vagyok benne, hogy a bugyija már úszik a nedvtől, ha végre odajutunk, hogy lefejtsem róla. Újra és újra egymásnak feszülünk, érzem a keblei keményedését, ösztönösen rámarkolok, cseppet sem lágy mozdulattal, azt akarom, hogy még jobban beinduljon, veszítse el a fejét. Nem véletlen, hogy előjátéknak aligha nevezhető, hogy máris a lényegnél tartok, a szemérmét érintem meg, hogy egyértelműsíthető legyen, itt már nincsen visszaút. Nem is véletlen, hogy felszisszenek, ahogyan a fegyverem köré kulcsolja a kezét. Bőven lányok tekintetében tapasztalatom, akár a spontán dolgok is működnek, de egyenesen begerjeszt, hogy pont az a gyönyörű lány akarja, hogy elvegyem a szüzességét, akinek segíteni jöttem. Mármint az egyik a kettő közül, azért Carol sem semmi. A lényeg, hogy csoda, hogy nem tör ki máris a vulkán az ujjai között, ahogyan kapkodni akarom a levegőt. Máris benne akarok lenni, de mi van, ha ő előtte még megízlelné, ami a kezei között van? Én is látni akarnám őt.. Talán kissé fájdalmas az elszakadás, de gyorsan letolom a gatyám, ahogyan vetkőzik, igen, jól sejtettem, szinte csillog az öle. Mellém fekszik, és ismét megérint, de itt már nem maradok az adósa, egy pillanatra lehunyom ugyan a szemem az élvezettőt, de immár akadály nélkül simítom az ujjamat az érintetlen kis virágra, hogy némi körző mozdulat után felnyissam, és megszemléljem magamnak. Óvatosan illesztem be az ujjamat, hogy szoktassam a gondolathoz, s lassan beljebb tolom. Vajon meddig lehet, hogy még ne fájjon?

Ha már úgy alakult, hogy az első találkozásunk alkalmával ilyen mélyreható ismeretségre vágyik, annyira tisztességes nem vagyok, hogy udvariasan meghátráljak, viszont annyira korrekt igen, hogy vigyázzak rá, és ne csak a saját örömömet nézzem. Különben is, van egy olyan perverzióm, hogy attól gerjedek be, ha a másiknak látom az arcán, hogy mennyire élvezi, amit művelek vele. És a kicsi Yngrid esetében ez nagyon is csábító dolog.. hiszen egyértelmű, hogy mással még nem volt, tehát bármi is történik, az újszerű élmény lesz. A tapasztalatlansága ellenére kezdeményező, magának is bizonyítani akar, és ez tetszik. Az más kérdés, hogy még nem tudja, hogy miért is jöttem az iskolába, de talán akkor sem lenne jelentősége, nem hátrálna meg. Ugyan csak üvegezni akartunk volna, sokkal komolyabbra fordul a játék, feltéve hogy nem veszi el a kedvemet a kishitűségével. Igen csinos lánykáról van szó, nem kell a kegyeimet keresnie ahhoz, hogy most együtt legyünk, és teljesen mindegy, hogy holnap mi fog történni.
- Köszönöm. Hidd el, jobb lesz, ha elengeded magadat. Lelkileg. Testileg amit csak akarsz. – Nevetek szinte az ajkai közé, ahogyan finoman a fogaim közé veszem az édes száját, s a nyelvemmel is megízlelem. Talán már volt csókokban része, ám az óvatoskodásról most nem beszélgetünk, a kettőnk szándéka immár nyilvánvaló. Ezért nem is kell visszafognunk magunkat, hiszen azt talán már korábban is érezhette, hogy ha megcsókol valakit, akkor mi az a pont, amely még ruhában illendő, és honnantól lesz érdekes a játék annyira, hogy úgysem lesz többé megállás. Érzem, hogy mennyire rendszertelenül veszi a levegőt, s mivel értelmetlennek látom bármennyire is óvatoskodni, egyből a lényegre térek, s máris a nadrágja azon varrásánál simítok végig, ahol a bugyiját sejtem. Útközben elkezdi lehámozni magáról a felsőt, amit érdeklődve nézek, s nagyon nyelve nyalok végig az ajkamon, jelezve, hogy finom husinak tartom, még véletlenül sem taszító kis békának. Lássuk be; minden férfinek van olyan vágyálma, hogy egy ilyen pinduri kislányt ront meg. Az ajkamon érzem az övét, s egy pillanatra elengedve a szemérmét a tenyereimbe fogom az arcát, már a melltartó is felesleges rajta, de hát csak lekerül majd az is. Ahogyan a pici kezével ott lent ér hozzám, felszisszenek a vágytól, felnyögve harapok a nyelvére, de csak lágyan, hogy érezze, nincsen baj, még véletlenül sem. Most lenyúlok, hogy egy biztos mozdulattal pattinsam szét a melltartóját, és szemügyre vegyem a hetyke kis halmokat. Lassú, ingerlő simogatással dörzsölöm meg a rózsaszín ékeket..

- Még nem. – Nevetek vállat vonva, ha neki ez lesz az első alkalom, akkor valóban nem kell túlspilázni, örülhet, ha megfelelően tud a testére és az érzéseire figyelni. Ahogyan egy újszülöttnek minden vicc új, így Yngridnek már az is komoly lépés, hogy valaki az ágyába tudja csalni, nem hogy még extra mutatványokat is végrehajtani vele. A csillárról lefelé akrobata mutatványok majd később jönnek. Már ha lesz később. Merthogy vagányul ő vetette fel, hogy legyen köztünk valami, de mintha részéről ez kapkodás lenne, gyors elsietése annak, hogy most van valaki, akitől megremeg a térde, ám akiben nem is bízik.  Belátható, hogy a külsőm alapján nem tűnök egy hűséges típusnak, és igaz ami igaz, erőnek erejével kell elűznöm a gondolataimból a nővére csinos pofiját, mert bár nem tudnak róla, testvérek. Carol idősebb, és lényegesen nőiesebb, de Yngridben van valami kis dög, és egyértelmű, hogy a fiatalka még nem tökéletes teste lázba hoz. Perverz volnék? Nyíltan vállalom. De az ágyhoz kötözés erős lenne elsőre, vadállatnak mégsem tartom magamat.
- Te sem vagy a barátnőm, és mások sem lesznek azok. – Rázom meg a fejemet, nem hiszek a kapcsolatokban, legalábbis eddig még senki nem tudott lekötni, a karrieremre koncentráltam. És hát aki annyit utazik, és dolgozik, mint én, kár is időt vesztegetnie egy fix kapcsolatra. Viszont ez az örökös teljesítménykényszer kezdi azért megölni a varázst, Yngrid úgy csinál, mintha meg akarna felelni nekem, pedig erről szó sincsen. Ő a szűz, elvileg nekem kéne ellazítanom őt.
- Na figyelj kicsi, nekem ez nem hiányzik. Azért jöttem el veled, mert édesnek tűnsz, de nem akarok bonyodalmakat. Kit érdekel, hogy mi lesz holnap? Még az is lehet, hogy megint találkozunk, de vedd már komolyan magadat annyira, hogy téged akarlak, azért.. mert bejössz. – Most pár mondatban összefoglaltam a véleményemet, de nem az a cél, hogy átessen a ló másik oldalára, és bevaduljon, csak engedje el magát, és higgye el, hogy mindaz, amit teszünk, az ő szempontjából is jó, a kisebbségi komplexus ezen a szinten már nem önzetlenség, hanem idegesítő. Ezért inkább szavak helyett beszéljenek a tettek. Ügyetlen csókja számomra viszont nem eltántorító, szívesen viszem az irányító szerepét. A puha évődés itt még nem megy el harapdálásba, nem szívom ki az ajkait, csupán csiklandozom a sajátommal, hogy szétnyitva a puha húst átemeljem a nyelvemet az övéhez, belekóstoljak a szája rejtekébe. Összesimulunk, s miközben felfedezi a mellkasomat, én anélkül, hogy engedélyt kérnék, az ölemben heverő combjaira simítom a kezemet, de nem szégyenlősködök, hiszen már így is ég a vágytól, ezért célirányosan az ágyékát célzom meg, igaz, még nadrágon keresztül, és kellemes, simogató mozdulattal illetem. Ki mondta, hogy egy fix sorrendet kell betartani? A kérdésére nem is válaszolok, magáért beszél a mozdulatom.