Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


1999-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy a '98-99-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Kukkants be az általunk fenntartott két másik oldalra is, ha egy másik világra is kíváncsi vagy, amit szintén mi igazgatunk. :)

Legfrissebb




ϟ Hermione&Cormac
  Today at 20:24
Cormac McLaggen





ϟ Megan & Tommy
  Today at 12:53
Megan Smith
A hónap posztolói
Elijah Crowfield
 
Megan Smith
 
Quessena Melchys
 
Calista Merrick
 
Dane Seoras
 
Nox Djarum
 
Sheree Parks
 
Cody Armstrong
 
Draco Malfoy
 
Luna Lovegood
 
Statisztika

Összesen 578 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Aviana Holbrook

Jelenleg összesen 33631 hozzászólás olvasható. in 3126 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 8 felhasználó van itt :: 3 regisztrált, 0 rejtett és 5 vendég :: 2 Bots



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Melinda Rosenberg

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Melinda Rosenberg
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 16
ϟ Hozzászólások száma : 26

TémanyitásTárgy: Melinda Rosenberg 2016-04-15, 17:15



Melinda Rosenberg

[You must be registered and logged in to see this image.]
"Aki azt állítja, számára nem fontos a csinos megjelenés, hatalmasat füllent"

Főkarakter:  Titkos karakter
Teljes név: Melinda Rosenberg
Születési hely és dátum: Leeds, 1983.08.05.
Csoport: Mardekár
Patrónus: Ismeretlen
Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Diák, ötödik évfolyam
Képesség: Nincs
Mágikus adottság: Nincs
Kiemelkedő tudás: Jóslástan-tehetséges
Repüléstan-tehetséges

Jellemed kifejtése

Sokan úgy tartják rólam, hogy maximalista vagyok, és elég görcsösen veszem az elém táruló akadályokat. Nem szívesen látom be a dolgot, de nagyon jól tudom, hogy igazuk van. Mindenben a lehető legjobbat szeretném nyújtani, amit csak lehet, hiszen később ezek alapján fognak rám emlékezni az emberek. Ezzel szemben nem vagyok stréber, nem járok utána semminek sem a könyvtárban, nem szívesen görnyedek a tankönyvek fölött, akkor mégis miként lehet, hogy szinte mindenből jeles osztályzatot kapok? Egyszerűen csak megerőltetem magam, és odafigyelek a tanárra, ennyire egyszerű, utána pedig elraktározom magamban az információt, és mindent a lehető legalaposabban lejegyzek. Gyöngybetűkkel. Azt azonban mindennél jobban gyűlölöm, amikor valaki tőlem próbál meg segítséget kérni. Vagy foghegyről odavetek neki egy nem szavacskát, vagy pedig elég erélyesen elküldöm a melegebb éghajlatra. Nem sokan próbálkoznak már nálam, ennyit sikerült elérnem.
Említettem már, hogy hangulatember vagyok? Egyik pillanatban fülig érő mosollyal az arcomon libbenek be az ajtón, majd a másikban már a sarokban találsz rám, borús képpel és gyilkos tekintettel. Minden átmenet nélkül! Borzalmas, de komolyan... Nem szeretem ezt a tulajdonságomat, szívesen lemondanék róla valaki másnak a javára. Mondjuk, egy félvérére... Ki nem állhatom ugyanis az olyan embereket, akik nem rendelkeznek varázshasználó felmenőkkel. Vagyis, miként is mondjam, hogy meg is értsd? Nincs joguk ahhoz, hogy élvezzék a mágia előnyeit, világos már a dolog? Fenét sem érdeklik a muglik, ők elvannak a maguk kis világában, megoldják az ügyes-bajos dolgaikat, nem pofátlankodnak be közénk, ellentétben  a sárvérűekkel, és  a félvérek gyülekezetével... El akarják sajátítani a mágia alapjait, amihez egyáltalán nem lenne joguk. Mondjuk, nem csoda, hogy ilyen a felfogásom, hiszen otthon ezt nevelték belém. Amikor apám meglátott az utcán egy sárvérűt, köpött egyet, ez szinte már természetes reakció volt részéről, én pedig gyermekként őt utánoztam. Azóta természetesen nem teszek ilyesmit, de a véleményem semmit sem változott.

Megjelenés

Külső? Mit is mondjak, hiszen láthatod: szép vagyok, és ezzel még nem is mondok semmi olyat, ami ne lenne igaz rólam. Odafigyelek a lehető legapróbb részletekre, hiszen maximalista vagyok. A hajam esésére, a bőröm puhaságára, mindenre, amivel felhívhatom magamra a fiúk figyelmét. Az alakom karcsú, ezzel soha életemben nem volt gondom, ami nagy eséllyel annak is köszönhető, hogy odafigyelek arra, mi kerül a tányéromra. A hajam barna, és hosszú... Évek óta növesztem, szinte már a hobbimmá vált. A szemem sötétbarna, és sohasem irigyeltem azokat, akiké világosabb volt. Miért is irigyelném? Rajtam minden tökéletes, irigyeljenek ők engem... A bőröm tiszta, bár ennek meg is van a maga ára, hiszen egy hónap alatt egy kisebb vagyont költök kozmetikai szerekre. A saját pénzemből, ezt azért még hozzátenném... Gyakorló modell vagyok, nem túl felkapott, de amit keresek, az elég a Roxfortos tanévre. Ezekből azután nőies ruhákat is veszek, és minden hónapban marad még annyi, hogy egy fodrász és egy kozmetikus is rendbe tegyen. Tizenöt éves vagyok, de mikor adjak a külsőmre, ha nem most?

Életed fontosabb állomásai

Mint azt az imént leírtakból kiszűrhetted már, aranyvérű családba születtem bele, ahol igen komolyan veszik az ilyen dolgokat. Apám annak idején komolyan szimpatizált a Sötét Nagyúr eszméivel, és noha ahhoz már nem volt bátorsága, hogy csatlakozzon a gárdájához, de halálfalókat simán bújtatott a Minisztérium emberei elől a Nagyúr bukása után. Akadtak olyanok, akiket utolért a törvény keze, és évekkel később börtönbe kerültek, de vannak olyanok is, akik a mai napig szabadon élik az életüket, apámnak hála. Természetesen, ő is bekerült a Minisztérium látókörébe, be is vitték kihallgatásra, de ő igencsak jól állta a sarat: zavartan emlékezett vissza azokra az időkre, amikor ő állítólag halálfalókat rejtegetett, mintha nem lenne teljesen tiszta a memóriája. Imperius-átok, semmi kétség sem fért hozzá, főleg azután nem, hogy néhány ember minket is kikérdezett. Persze, nem azzal a vallatós módszerrel, ahogy a felnőtteket szokás... Kedvesen érdeklődtek, milyenek voltak a szüleink abban az időszakban, én és a bátyám pedig készségesen válaszolgattunk, noha már előre tudtuk, mit kell mondani, hiszen apám és anyám erre is kínosan ügyeltek. Hogy szinte mindent megtettek, amire megkértük őket, még cukorkát is kaptunk a kedvenc boltunkból, és még csak könyörögnünk sem kellett érte. Mintha csak irányították volna őket. Ezt nem mi mondtuk, de az ítélet kétségtelen volt: a szüleim ártatlanok, mehettek Isten hírével.
Pár évvel a történtek előtt  ismerkedtem meg Connor Grade-el, a bátyám legjobb barátjával, akit elrángatott pár éjszakára hozzánk. Nem lehettem több hét évesnél, és noha még fogalmam sem volt arról, mi is az a szerelem nevű dolog pontosan, de abban teljes mértékig biztos voltam: vele akarom megélni! Mindenhova követtem őket, miközben a plüssmackómat is magammal cipeltem, szinte állandóan velük akartam lenni, legszívesebben ki se engedtem volna őket a házból. Pár nap alatt eldöntöttem, hogy Connor lesz a férjem, és vele fogom leélni az egész életem... A szüleim természetesen biztosak voltak abban, hogy ez csak afféle gyerekes hóbort, és csupán nevetve legyintettek, amikor a bátyám arra panaszkodott, hogy nem akarok róluk leszállni. Majd kinövi, mondogatták, én azonban ezt azóta sem nőttem ki. Sőt, az évek múlásával csak egyre rosszabb lett! Nekem nem csak a testem változott meg, hanem a kor előre haladtával a Connor iránt táplált érzelmeim is mélyülni kezdtek bennem. Napról-napra egyre jobban szerettem, és napról-napra szerelmesebb lettem belé. Mindig is azt hittem, hogy ezt nem lehet fokozni, de tévedtem. A Connor Grade iránti rajongásom kimeríthetetlen volt.
Pont ezért éltem meg pokolként, amikor a fiút felvették a Roxfortba, és vele együtt a bátyámat is. Mondjuk, a testvérem egyáltalán nem hiányzott, de Connort hónapokig nem láthattam, és emiatt egy kezelhetetlen ördögfiókává váltam otthon. Ha nem kaptam meg valamit, hisztiztem, toporzékoltam, és ezt addig nem hagytam abba, amíg meg nem vették nekem a hőn áhított tárgyat. Úgy éreztem, ennyi jár nekem, ha Connor nem lehet mellettem, és magamban azt is biztosra vettem, hogy a fiú is ugyanúgy szenved a hiányomtól, mint én az övétől. Ennek így kell lennie, nem? Mármint, a mesékben, melyeket anyu esténként felolvasott, mindkét főszereplő ugyanúgy érzett a másik iránt, ez ilyen. Úgy gondoltam, Connor és én egy láthatatlan madzaggal vagyunk összekötve, mely a köldökünkből nyúlik ki, és szinte bármeddig elér. Azt érzem, amit ő, és ő azt érzi, amit én, ez egy megmásíthatatlan igazság.
Két évvel később azonban én is felszálltam arra a bizonyos Expresszre, és szinte a következő pillanatban már Connorral szemben ültem, miközben úgy mosolyogtam rá, akár egy holdkóros, és szinte be sem állt a szám a nyári élményeimet illetően. Csak mondtam, és mondtam, és mondtam, míg meg nem érkeztünk, és el nem váltak útjaink. Na, ott ismét hisztizni kezdtem... Az a bamba, nagydarab óriás próbált megnyugtatni, kevés sikerrel... Egyedül akkor hagytam abba a sírást, amikor megpillantottam McGalagony professzort, aki olyan szigorúan pillantott rám. Ez annyira nyomot hagyott bennem, hogy a mai napig félve ülök be a tanárnő óráira, és úgy viselkedem nála, mint egy mintadiák. Komolyan, Pitontól nem félek ennyire.
A beosztás? Az muris volt, ha azt nézzük, miként is kerültem a Mardekárba. A Süveg ugyanis a Griffendélbe szeretett volna küldeni, én azonban ellentmondást nem tűrő gondolatot küldtem felé: MARDEKÁR! MARDEKÁR! Le is betűzzem, esetleg? M-A-R-D-E-K-Á-R!  Csakis oda, ahol Connor van, ha ez a bugyuta fejfedő máshova küld, megetetem valakivel. Az óriással, esetleg. Nem hiszem, hogy megrémült volna tőlem a kalap, de a kívánságomat figyelembe vette, és a Mardekárba kerültem.
Connor pár hónapig nem került a látókörömbe, hiszen annyira lefoglalt az új iskola. Új barátaim lettek, új élményekkel gazdagodtam. Megismertem Heathert, azt a lányt, aki már elsős korában is profin bánt a sminkkészlettel, és minden lehetetlen esetre váltóruhát vitt magával, hogy mindig jól nézzen ki. Emmellett ott volt Ruth is, Heather ikertestvére, ő azonban semmiben sem hasonlította két perccel idősebb nővérére. Molett volt, zsíros hajú, kapafogú, szemüveges, és még egy nagy jóindulattal sem mondhatnám szépnek. Mindenesetre, hamar összebarátkoztunk mindhárman, és eme barátság a mai napig is tart. Megvédjük Ruth-ot a gonoszkodó megjegyzésektől, és porig alázzuk a sárvérűeket, akik a közelünkbe kerülnek, akárcsak Connor és a bandája, csak mi az ellenkező nemből kerülünk ki.
A mostani tanév azonban egy újabb meglepetéssel készült nekem: Connort és engem eljegyeztek a szüleink! Hurrá! Megkértek arra, hogy ne szóljak a fiúnak a dologról, de szinte alig tudom magamban tartani, amikor reggel összefutunk valahol. Megnézem majd annak a kis félvérűnek a megrökönyödött képét, akit felkért a bálon táncolni, annyi szent. Amint lesz gyűrűm, az lesz az első dolgom, hogy az orra alá dörgölöm a tényeket, utána mehet, amerre lát, nekem mindegy... Mindenesetre, ez életem legboldogabb éve, és még csak az sem tudja elrontani, hogy Connor mostanában hűvösen viselkedik velem. Már alig várom, hogy megtudja a dolgokat!

Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Vendég
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Melinda Rosenberg 2016-04-15, 23:19


Elfogadva!


Szia!

Hű, micsoda jellem bontakozott ki az egész leírásból, könnyedén tudtam volna még tovább is olvasni, tényleg tetszett, összetett, és szerethetően emberi. A rasszizmusa, az idealizált, könnyen meglehet, hogy abban a formában csak a saját fejében élő szerelem, a maximalizmus, a süveg által látott bátorság, a hisztik mind-mind sok esélyt fog kínálni a játékra, úgyhogy ettől nem is féltelek, nagyon jó alapot raktál össze, kellemes megfogalmazással.
No de nem akarlak már tovább várakoztatni, mivel nem találtam hibát, így nem is tartóztatlak fel tovább, foglalózz, ha még esetleg ne tetted volna, és irány a játéktér! Smile

Vissza az elejére Go down

Melinda Rosenberg

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Similar topics

+

Similar topics

-
» Melinda May

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Archivum :: A múlt árnyai :: Archivált elõtörténetek-