2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
- Nyilván én is remélem, csak nem akarom úgy érezni, hogy valami póráz van rajtam, ami a tanári kar kezében van. Bízom benne, hogy ezzel nem sértem meg professzor, ám nem szeretnék báb lenni, aki elvész a bürokratikus útvesztőkben. Abból a minisztériumban tapasztaltam eleget. – Igen, kinyílvánítom, hogy nem szeretnék ingázni a birtok és az igazgató szoba között mindenféle engedélyekért. Ha már itt vagyok, hadd legyek már ne csak elméleti szinten legyek föléjük rendelve, hanem érdemi munkám is legyen. Bólintok, amikor McGalagony mégiscsak kijelenti, hogy számítanak a tapasztalataim. Végtére is egy tanári megbeszélésre is behívhatnak, ha valami felderítendő ügy alakul. Olyan furcsa most, hogy nincsen társam, annak idején ott voltak a szüleim és Ralph, most pedig teljesen magamra vagyok utalva. A több szem többet lát elv nagyon is fontos, hogy megoszthassam valakivel az ötleteimet. – Köszönöm professzor, ez igazán szívderítő, és szívesen mondok véleményt bármiről, ha kellek. – Ekkor jövök rá, hogy a mondatom célzás jellegű volt, holott nem szándékoztam senkit így kiemelni. – Oh, senkire, általánosságban. Tudja túl fiatalon kerültem a minisztériumba, az anyám miatt úgy néznek rám, mintha valami Beauxbatonsból ideszabadult fűszoknyás táncos lennék. Nem tehetek róla, hogy milyen a külsőm, de Önnek van igaza, a ruházat valemellyest komolyíthat az emberen. – Bólintok, sosem voltam olyan lány, aki direkt kiemelné a nőiességét, ha nem elegáns vagyok, akkor a sportos, és a kényelmes viseletet kultiváltam. Biztos vagyok benne, ha nem lett volna ott Ralph, még azt is rámfogják, hogy a saját nememhez vonzódom. - Nem éppen így értem. Igen, ők tudnak vigyázni magukra, de ha a nagy szabadság közepette bejut valaki, aki a kicsiket bántja. Nos legyen, igyekszem megerősíteni az iskola védelmi varázsait. – Természetesen velük egyeztetve, és talán Graves-nek is küldök majd egy baglyot, személyesen nem teszem nála tiszteletemet, nem az én világom az a fickó. Bólintok a nőnek, és haloványan elmosolyodom, amikor Dumbledore-t említi, ez legalább jó hír. Az öreg ugyan hajlamos mindent elviccelni, de a fontos dolgokban nagyon is komoly véleménye van. Lássuk akkor az új szárnyat.
//Köszike szépen, nagyon aranyos volt tőled a körbevezetés^^//
*Lassan azért körvonalazódik McGalagonyban Ariadne hibája, hogy mi az ami miatt nehéz és rögös lesz első útja a Roxfort biztonságáért megbízott emberként. Aurorként már bizonyított, de ezt itt nem sokan tudják, a diákok olvassák ugyan a Reggeli Prófétát, de egészen más oldalakat lapoznak fel. Rita Vitrol írásai néha túlzóak, és épp ezért nem is veszik komolyan azokat, ám mégis talán ez lehet a segítség. Csak olyan személyek kezébe kell adni akik hajlamosak terjeszteni komoly dolgokat és ha az a dolog egy megbecsült tanár kezéből kerül ki, akkor nagyobb bizonyítást nyer. Ezen még elmereng de nem túl sokáig, tervezni ráér később is. Ariadne-nak azonban függetlenül a segítségtől, meg kell tanulnia itt a diákok között is magabiztosnak és határozottnak lenni. Felül kell kerekednie azon, hogy már nem diák, hogy ne dőljön be a régi trükköknek és mindent biztos kézzel irányítson akkor is ha egy ártatlan, tócsányira kerekedett szemű másodéves áll vele szemben. *-Természetesen, megértem. Remélem azonban, hogy ilyen vészhelyzetek nem alakulnak ki. *Dumbledore professzor mindig talál magának pátyolgatni valót, Harry Potter már felnőtt, kész a saját kezébe venni a dolgait, néha talán túlságosan is, de ez már az ő baja, most Ariadne van soron. Szabad kezet kapott. Nos, ha így van, McGalagonynak sem fog nehézséget okozni az általa felállított bűbájok egyike sem. A lány azért nem mindenben bizonytalan, talán csak az szokatlan neki, hogy most nem diákként van itt és még helyre kell tennie a fejében ezt a történetet, ám a szükségességére emelt mondat a korábbiak ellenére sem mosolyogtatja meg a tanárnőt. Komolyan néz a lányra.* -Temészetesen számítunk a segítségére, hiszen azért van itt. Az aurori tapasztalatai bárhol és bármikor hasznosak lehetnek. *Azért mert fiatal és mert még nem tud teljes mértékben megbízni az itteni képességeiben, McGalagony professzor nem vágja el a lány esélyeit mindjárt a kezdetekkor. Biztatni kell, lehetőséget adni nem pedig hátráltatni, az nem mellesleg az iskola kára is lenne. El ne felejtse ezt megosztani Pitonnal is. *-Ezt mégis kire értette Ms. Halifax? *Miután a vállára tett kézzel próbálta biztatni, aziránt érdeklődik, mégis ki az aki sosem változik. Ez némileg ködös megfogalmazás, bárkire, bármilyen tekintetben érthető. *-Tartok tőle, hogy egy ideig még nem Ms. Halifax. Az egyetemisták csak az iskola fejlesztése miatt maradhatnak itt tovább képezni magukat, ennek hiányában mindezt már a való életben kellene megtenniük, tudniuk kell magukra vigyázni. Ez az oktatás nem kötelező, mindenki önként vállalta, mindazonáltal megteszünk minden óvintézkedést, hogy ne következzen be tragédia. Ezért szükséges a biztonsági intézkedéseket kiterjeszteni a birtok határain kívül is. Erről majd Dumbledore professzor ad önnek tájékoztatást…..most pedig megmutatom az új szárnyat, erre jöjjön. *Sietős lépteinek ritmusa már nem változik, a lánynak kapkodnia kell a lábait, hogy lépést tartson vele. McGalagony már mindent elmondott amire Ariadne-nak szüksége van a munka elkezdéséhez, felesleges lenne a további beszélgetés, természetesen ha van kérdés, arra szívesen válaszol. *
♫ Zene ♫ ϟRuha ϟ " Babbling,bumbling band of babboons " ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Szórakozott mosolllyal bólintok, amikor a professzor asszony a szobámba küldi a táskámat, pedig elbírtam volna, főleg a tértágítás miatt alig volt bármi súlya. Úgy véltem, hogy először az igazgatóhelyettest keresem fel kipakolás helyett, úgy illik, hogy a munkaadóm az első, utána a saját szobám felkeresése, de kedves gesztus tőle, hogy nem hagy cipekedni. És persze mindezt szintén rosszallással teszi, ő az a személy, aki képes minden kedvességet, figyelmet szigorú megrovás mögé rejteni. Én már kiismertem, de évek kellettek hozzá. Csak azért nem rettegtem tőle, mert a tanulmányi eredményeimben nem talált kivetnivalót, így csak olyanok miatt szólt rám, hogy húzzam ki magamat, ne beszéljek tele szájjal, és ehhez hasonló feddések, amivel egy nagynéni próbálkozik, ha rábízzák a szülők a csemetéjüket jobb híjján. De nem, McGalagony igazán ért a gyerekekhez, sőt az emberekhez is, mindig a jót akarta, figyel az érzéseinkre, a vágyainkra, és ha van racinális alapjuk, mindig támogatta. – Bocsánat, igaza van. – Bólintok, noha én máshogy gondoltam volna, de úgy fest, ennyire nem kellett volna udvariaskodnom. Aért megmosolygom, ahogyan elhallgattatja a fiúcsapatot, ezért végülis hálás vagyok. – A tanári kar.. Igen, én magam is úgy gondoltam, hogy a terveket az igazgatótanács elé tárom, ám Dumbledore professzor felhatalmazott rá, hogy sürgős, vagy életveszélyes esetben szabad kezet kapok. Amikor nincsen idő egyeztetni. Ezt gondolom Ön is megérti professzor. – Gondolok itt arra, hogy a mágikus védőháló megerősítésében helyet kapnak majd aktiválandó varázslatok, rúnacsapdák, amelynek én ismerem majd a működését, és ha valaki betör a birtokra, netán ámokfutásba kezd, vagy valami bestia kimerészkedik a rengetegből, nem lesz idő aláírásokért rohangálnom. Akkor a tetteké a szerep. Halovány fintorral veszem tudomásul, hogy Matlock neve is felmerül, őt amennyire lehet, kerülni fogom. Ő is auror volt, furcsa dolog, hogy végül mindketten itt kötünk ki. A férfit alig ismerem, de nem volt szimpatikus. Bár lehet, hogy csak előítélet, ahogyan engem is illetnek. Mindegy, mindenkivel nem lehetünk jóban. Majd inkább Hagrid lesz a kiszemeltem, ha egyeztetni kell valamit. - Rendben, köszönöm. Egyenlőre minden tiszta. Szeretném, ha a jelenlétemet hasznosnak, és nem feleslegesnek tudnák be. Nem vagyok paranoid alkat, nyilván az a legjobb, ha nem történik semmi, de nem árt résen lenni az előző évek fényében. S ha Önöknek van rám szüksége, ne habozzanak. – Ezt csak a saját magam kedvére teszem hozzá, hogy igenis eszébe jussak a nőnek, ne csak akkor, amikor a nagyteremben köszönünk a vacsoránál. – Igaz, de.. megpróbálok bizonyítani mindenkinek, hogy ne ez alapján.. ítéljenek meg, de valaki sosem változik. – Haloványan elmosolyodom, amikroa vállamra teszi a kezét, sosem szűnik meg a tanáromnak lenni, s míg ez másnak zavaró, számomra nagyon is tiszteletreméltó, mindig felnéztem rá. – Igyekszem. Új kihívásként fogom fel. Az egyetemista kijáráson nem is fog változtatni a tanári kar? Hiszen ha így történik velük valami.. akkor ki a hibás?
*Nos, valóban sokat változott a kastély azóta, hogy McGalagony a diákja volt, ő a megmondhatója többek között, hogy nem álltak a fejlődés útjába. Másrészt viszont a változás nagy része az utóbbi pár évben történt, talán hangsúlyosabban mint korábban. Tanárként már nem tud annyira lelkesedni mindennek, azt meghagyja a diákoknak, neki csupán az a dolga, hogy az újonnan nyílt szárnyak területén is maximális legyen a rend és a fegyelem. *-Minden bizonnyal. *Szemüvegének apró kerete felett néz a lányra, aki immár egészen átváltozott, bár a termete és fiatalos arcvonásai miatt még mindig diáknak néz ki, de legalább most már az egyetemisták közé sorolható. Sürgősen tenni kell valamit annak érdekében, hogy ne legyenek problémái emiatt, mert akkor a biztonságuk látja kárát. Most nézi csak, hogy a lány még mindig (?) hurcolássza a táskáit, rászegezi a pálcáját némi rosszalló és hitetlenkedő fejcsóválással.* -Merlin szerelmére….a szobájában megtalálja majd. Felesleges mindenhova cipelnie. *Azzal el is tünteti a csomagokat egy pálcalegyintéssel. Eddig is voltak kétségei, de most már körvonalazódnak Ariadne kezdeti nehézségei. Noha a lány nem mutatja ki, de láthatóan izgul. Nem sokkal később egy másik közjáték zajlik le melynek rövid úton és némi humorral fűszerezve vet véget, immár szabad és nyugodt útjuk van a labirintus felé, melyet elsőként mutat meg, nem véletlenül. Egy volt vagy még mindig aktív aurornak talán igaz csemege az új gyakorló terep. Ariadne máris sorolni kezdi a terveit és az ötleteit, no lám, még a végén belejön de egy kicsit csipkedhetné magát.* -Azt gondolom nem is kell mondanom, hogy minden változtatást meg kell osztani a tanári kar többi tagjával, a biztonsági intézkedéseket meg kell beszélnie mielőtt véghezviszi azokat, kiváltképp Hagrid nem régiben ide helyezett segédjével, Graves Matlockkal. *nem szándékosan barátságtalan…nem, nem barátságtalan, csupán még bizalmatlan, ami nem feltétlenül jelent rosszat. A professzornak a diákok és az iskola biztonsága az egyik legfontosabb szempont, ha egy ifjú titán kezébe kell helyezni azt, természetes ha a kétségeinek valamilyen formában hangot ad, ám nem akarja a kedvét sem venni a lánynak, mondhatni nem igazán önszántából van itt. *-Helyes. Egyelőre nincs Ms. Halifax, bízom abban, hogy megtalálja a helyét és belerázódik a feladatai elvégzésébe, viszont arra kérem, ha valami nem igazán érthető vagy átlátható, inkább kérdezzen. *A labirintustól pár méterre megáll és szembe fordul a lánnyal, tekintetében a már jól ismert segítőkészség és a maximális empátia tükröződik. *-Nézze Ms. Halifax, jól tudom, hogy lehetett volna jobb megoldás is az ön..kkhhhmmm….hogy úgy mondjam eltüntetésére, és azt is, hogy nem lesz önnek könnyű, de semmi sem az, főleg egy olyan kastély mint a Roxfort, tele hormontúltengéses és bizonyítani akaró diákokkal. Ön még jobban emlékszik ezekre az évekre, a segítségére lehet az emlékezés. *A lány vállára teszi a kezét és vékony, csontos ujjaival barátian megszorítja. Noha még vannak kétségei, másról próbálja meggyőzni a lányt. Néha pár buzdító szó megadja a megfelelő határozottságot és magabiztosságot, az már fél siker.* -Biztos vagyok abban, hogy megbirkózik a feladattal. Csak ne…ne izgulja magát halálra. *Azzal továbblép, hogy megkerülve a labirintust, további helyeket mutasson meg neki.*
♫ Zene ♫ ϟRuha ϟ " Babbling,bumbling band of babboons " ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Nem is arról van szó, hogy kedélyesen elcsevegnék, inkább csak udvarias vagyok az egykori tanárommal, s jelenlegi munkaadómmal. Bármennyire is Dumbledore ajánlotta fel az állást, McGalagony az, aki szinte mindent összefog, aki gyakorlatilag eljár az iskola helyi ügyeiben, hiszen az igazgatónak rendszerint londoni vagy nemzetközi feladatai is vannak. Bármennyire is szimpatikus az öreg, habókos, emellett kiváló varázsló, jelenleg a szigorú boszorkánynak kell megfelelnem. Amennyire lehet, kihúzom magamat, és egy hajtűvel meg is igazgatom a hajamat, kontyba, babás arcomra ünnepélyes kifejezést emelek. Tudom, hogy az itteniek tiszteletét nem lesz könnyű kivívni, ráadásul sosem voltam magamutogató, nem volt cél, hogy lenyűgözzem a környezemet. Aligha olvassák a diákok a reggeli prófétát, de ha mégis, nem kell, hogy csodálat övezzen a tetteim miatt. Azok szolgálatként teljesített feladatok voltak, nem felvágás bárki előtt. - Mindenképpen dicséretes, hogy tovább pallérozzák a diákok elméjét. Látom, hogy még további tornyok is építésre kerültek. A Roxfort korábban is egy kész erőd volt, most már.. Fantasztikus lett..! – Ismerem el álmélkodva, lóbálom a kezeimben az útitáskákat. Kérhetnék házimanót is, ám nem derogál, hogy saját magam cipeljem a holmimat. Egyébként is tértágított, alig van súlya. Ráadásul az ember szokja meg, hogy magára van utalva, nem vehetnek minket körbe állandóan szolgák. A munkámból kifolyólag gyakorta utaztam idegen tájakra, ott aztán nem lehet kényelmeskedni. Nem lepődöm meg, ahogyan McGalagony elhallgattatja a füttyögő srácokat, ha ő nem teszi meg, esélyes, hogy én magam lépek valami ilyesmit. Nem cicababának jöttem ide, hanem a biztonságukat védeni. – Igen, ebben egyet értek, sajnálatos, hogy így fellazult a biztonság. Mindazonáltal meg fogom erősíteni a mágikus hálókat, álcatörő varázsokat helyezek el, s olyan vészcsengőket, amely azonnal a tanári karnál jelez, ám halkan, a pánikkeltés árnyéka nélkül, ha valami komoly zűr merülne fel. – Továbblépdelünk a labirintus felé, itt aztán komoly vizsgákra emlékszem, főleg bájitaltanból, ám engem Piton sosem tudott úgy igazán megfogni, mindig is aurornak készültem, s tudtam, a bájitaltanár szigora fel sem ér a valós akadályokkal, amikkel majd szembe kell néznem. – Nem probléma, a kastély tökéletesen megfelel, legalább kéznél leszek. Napi többszöri járörözést képzeltem el a birtokon, s felkeresem Mr. Matlockot is, hogy majd egyeztessek vele a vadőri munkájáról. Önnek professzorasszony van kifejezett kívánsága a feladatkörömet illetően?
* Ariadne tényleg igyekszik, de nem elég az ha határozottan lép fel, vagy épp kedvesen szeretne bájcsevegni, McGalagony mindig is a szabályok betartásának híve volt, noha nem egyet ő maga is kikerült a csodás másképp értelmezéssel, de tette ezt az iskola és a diákok megóvásának érdekében. Előrelátó és körültekintő volt, és azt sem mondhatja senki, hogy nem adott elég esélyt a bizonyításra. Természetes ha nem bízik még Ariadne képességeiben, az iskolára felügyelni komoly dolog, nem elég a magabiztosság amit a lány érez magában az eltelt évek tapasztalatban gazdag ideje miatt. van még amit le kell dolgoznia a hátrányból, sajnálatos módon a külsejéről nem ő tehet, a génjei azok melyek megszabták bájos és még mindig szinte gyermeki vonásait, ami egy nőnek áldás, egy biztonsági tisztnek átok. Ám ha vannak is kétségei, hogy Ariadne remekül megoldja majd ezt a problémát is, azért szurkol neki a maga módján, hogy sikerüljön. Természetesen meg fog adni minden segítséget és a lány is bizalommal fordulhat hozzá, McGalagony azt vallja, jobb többször segítséget kérni semmint esztelenül nekimenni bárminek, csak azért, hogy megmutassa mit tud. Jó az önbizalom de egy ponton túl már önelégültség. Ariadne ígéretére kurtán bólint, de lépteinek ritmusán nem változtat, elég sok dolga van igazgatóhelyettesként és házvezetőként is, és akkor a következő óráiról még nem is beszéltünk. *-Dumbledore professzor meggyőzte a minisztériumot, hogy szükséges a továbbképzés és jobb ezt ellenőrzött körülmények között tenni. Másrészt a birtokon éppen elég hely van, hogy könnyen el lehessen különíteni az alsóbb évfolyamokat az egyetemi évfolyamoktól. *A lépcsőn lefelé menet némi füttyögés szakítja félbe a társalgást és a professzor meglepettséggel vegyes merengését amit Ariadne megjegyzése váltott ki. Csupán egy pálcasuhintásba kerül, hogy néhány jó helyre varázsolt sebtapasszal elhallgattassa az udvariatlan diákokat. Azt nem lehet mondani McGalagonyra, hogy nincs humorérzéke.* -Nos igaza van Ms Halifax, de legnagyobb sajnálatomra az egyetemisták már felnőtt, felelős varázslók és boszorkányok, nem lehet őket bezárni a birtokra, másrészt legalább annyi bizalmat kell nekik szavazni, hogy képesek megvédeni magukat. Természetesen a kijárásuk is megfelelő intézkedésekhez vannak kötve. *Ami azt jelenti, hogy nem nyitogatják ész nélkül a birtokot védő mágikus hálót. Lassan de biztosan haladnak lefelé és el is érik a kastély kétszárnyú kapuját amely most nyitva áll. A professzor asszony határozottan, megtorpanás nélkül fordul el a helyes irányba amely a labirintusokhoz vezet. *-Erre Ms. Halifax. A labirintus az aurornak készülő diákok egyik fő oktatási helyszíne, feltételezem kiemelt figyelemmel kíséri majd az itt folyó oktatást. Ó, igen, sajnálatos módon a korábbi biztonsági főnök háza leégett, így nem tudunk önnek biztosítani szállást csak a kastélyon belül. Amint lehet ezen is segítünk.
♫ Zene ♫ ϟRuha ϟ " Babbling,bumbling band of babboons " ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Ezúttal nem sütöm le a tekintemet, azt hiszem, már bizonyítottam. Kiváló eredményekkel végeztem el a Roxfortot, és az aurorként töltött éveket nem veheti el tőlem senki. Flitwick professzor maga javasolt aurornak, pedig ő sem egy hatalmas ember, egészen apró, de akiben ott a mágia, s a hajlam a nyomozásra, miért ne lehet párbajhős? Követtem azt az utat, amit a szüleim, s túléltem őket. Ha férjez mentem volna Ralph-hoz, akkor még özvegy is lennék, így csupán menyaszonyként kellett elbúcsúztatnom. Az egyértelmű, hogy McGalagonnyal soha nem lehetünk egy szinten, ám azért vagyok itt, hogy segítsek. A professzorasszony rendkívül jó tanár, ám nekem már gyakorlati tudásom is van, hogyan kell hatástalanítani a csapdákat, mágikus védőhálókat felhúzni, és úgy általánosságban, a halál szemébe nevetni. Na nem szó szerint, hiszen nem vagyok egy vidám alkat. Gyorsan leváltom a ruhámat kérése szerint komolyabbra, egyébként is a konzervatív megoldások híve vagyok, csak az első pár órában gondoltam kényelmes viseletben körbenézni. Gondolom csevegő jellleggel érdemes kérdeznem, hogy oldjam a feszültséget, noha a nő cseppet sem ereszt a feszes tartásból. - Mindenképpen rajta leszek igazgatóhelyettes asszony. – Maradok tiszteletteljes, és igyekszem nem megsértődni azon, hogy nem tudhatja, hogy az elmúlt hét évben milyen mágikus tudást szedtem magamra. Ő tagja volt a híres Fönix Rendjének, ám én sem tétlenkedtem, és lássuk be, sötét varázslókkal néztem szembe, amelynek meglett a következménye. Halálesetek mindkét oldalon. S megértem, ha kis csitriként akar kezelni, majd a tettek beszélnek, felesleges bizonygatnom, hogy ki vagyok. - Köszönöm. Igen, erről annak idején lemaradtam, de nagyon jó híreket hallottam az újonan bevezetett kurzusokról. És nagy a jövés-menés az egyetemisták között? Úgy tudom, ők bármikor kimehetnek. Ez biztonságtechnikai szempontból kész életveszély. – Vetem fel, nem mintha meg akarnám kérdőjelezni az elképzeléseiket, csak ez az első benyomásom. Lefelé indulunk el, és elhaladunk egy népesebb fiúcsapat mellett, akik McGalagony jelenlétét ezúttal figyelmen kívül hagyva hangos füttyögésbe kezdenek amint meglátnak. Megszoktam már az ilyesmit, így csupán komoly képpel intek, semmi több.
*Amíg Ariadne nem jelent meg a szemei előtt, csak a róla hallott történetek voltak mérvadóak. Értesült minden tettéről, jóról-rosszról egyaránt és emlékezett még a kissé esetlen de szép arcú lányra a végzősök közül. Számításba vette az eltelt időt és levonta a téves következtetéseit, erre azonban csak akkor derült fény amikor a lány megjelent a tanári szoba ajtajában. Talán a mugli nők minden pénzt megadnának a génjeiért amiért még mindig ugyanolyannak néz ki mint végzős diák korában, az auroroknál és a Roxfort biztonsági felügyelőjének címét birtokolva azonban ez inkább hátrányt jelent. Őszintén? McGalagony professzor nem volt meggyőződve arról, hogy az előtte álló lány képes lesz minden diákkal elhitetni, hogy jogosan kérte fel Dumbledore professzor az iskola biztonsági feladatainak ellátására. *-Képzelheti nekem milyen furcsa. *Azt már nem teszi, hozzá, hogy mégsem jó. Ezen a ponton nem egyezik a véleményük, de tény és való, a professzor asszony arról híres, hogy sokaknak ad esélyt a bizonyításra, az már a kiválasztottakon múlik mennyire élnek a lehetőséggel. Kissé megemelkedik az egyik szemöldöke mikor a lány komolyan veszi a prefektusokkal való összehasonlítását, noha az a legkevésbé volt hízelgő. *-Azt nem kétlem. *Már el is indul, Ariadnénak sietnie kell ha csak két lépésnyire is de be akarja érni a tanárnőt. A tanáriból a hosszú folyosón keresztül az egyik most épp mozdulatlan lépcső felé igyekszik. *-Szükség esetén igen, de nagyon remélem ilyen szükség ne fog bekövetkezni, mindazonáltal össze kell kapnia magát, hogy megtanulja az aktiváló varázslatot. Természetesen arra az esetre ha valamilyen sajnálatos okból kifolyólag nem lennék kéznél. *Létrehozni pont olyan nehéz és bonyolult volt mint aktiválni, már csak azért is, nehogy néhány szórakozni vágyó diák kipróbálja csupán heccből, milyen is lehet mikor néhány tíz monumentális kőszobor neki áll kertet ásni pitymallatkor. Szerencsére amíg a Weasley ikrek nem tűntek fel a Roxfortban, ilyesmi csak és kizárólag elméletben, nagyon elrugaszkodva a valóságtól jutott eszébe, azóta viszont…..jobb nem is gondolni rá.* -Jöjjön Ms. Halifax, először megmutatom az új létesítményeinket. Mint tudja, az egyetemi oktatás után is maradhatnak még a diákok, jóval magasabb szintű oktatást kapva, ehhez rendelkezésre bocsátottunk pár helyszínt. Nos, talán nézzük meg először a labirintust. *Kilépve a kastély kapuján, az elülső udvart megkerülve indul el.*
♫ Zene ♫ ϟRuha ϟ " Babbling,bumbling band of babboons " ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
A hozzászólást Minerva McGalagony összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2016-10-04, 05:37-kor.
Valahol tényleg olyan, mintha az oroszlán barlangjába lépnék be, hiszen McGalagony a griffendél feje. A szüleim lévén belém is szorult egy nagy adag bátorság, most mégis kissé elszorul a torkom. Nem nézhettem szembe még olyan sötét varázslókkal, akik rettethetetlenebbek lettek volna, mint az átváltoztatás tanár. Tudom, hogy nagyon fiatalnak tart, és örökké diáknak fog kezelni, az pedig fel sem merülhet, hogy egyazon felelősségünk van, mint felnőttek, ezért aztán tegezhetem, vagy a keresztnevén hívhatom. Hiába zártam le már sok éve az iskolás pályámat, nem fogom tudni hátrahagyni, és ez így van jól. Csakis az változott, hogy most már komolyabb feladatok nyomják a vállamat, és nem kell házi feladatokat írnom. Ám ismét itt vagyok az iskolában, amelynek be kell tartanom a szabályait, s másokkal is betartatni. Újra az ismerős folyosók hideg kőpadlóit koptatom, az egykori festmények közül némely még most is ott lóg a falakon, integetve nekem, hiszen az ő emlékezetük örökkévaló. Ahogyan résnyire nyílik az ajtó a kopogásom nyomán, habozás nélkül lépek előre, itt nincsen félnivalóm. Felemelem a tenyeremet, hogy intsek a cicának, akit pontosan be tudok azonosítani, ez az idős nő animágus alakja. Szinte bevárom, hogy elém ugorjon, ezért is nem lépek előre, nehogy összekenődjünk. Jól is mérem fel a mikor és holt, mert McGalagony pont elém érkezik. Lehajtom a fejemet, amolyan bólintásszerű biccentéssel. Kezet természetesen nem nyújtok, nem én vagyok az idősebb. - McGalagony professzor. Köszönöm, remekül. Furcsa ismét itt lenni. Furcsa, mégis jó. – Halovány mosollyal próbálkozom, ez inkább magamnak szól, mint neki, ő aztán a végletekig szigorú, úgysem fogja viszonozni. – Hálás lennék érte. Mégiscsak hat éve nem jártam már itt. – Ráadásul egy kicsit aklimatizálódok is, az igazgatóhelyettes is közölheti az elvárásait. A munkakörömet ugyanis ő fogja körbeírni. Biztonsági tisztként még sosem dolgoztam, még ha közös halmazban is van az auror munkával. – Mindig is szerettem volna prefektus lenni. – Felelem most mosolytalanul, nyilván nem az ő felelőssége, hogy Flitwick nem nevezett ki. Ám a nőnek igaza van, a lezser utiruhát már le kell cserélnem, haladéktalanul. Ezért pálca elő, nonverbális varázslatom közepette teljes kört teszek a saját tengelyem körül, és mire megvolt a háromszázhatvan fok, fekete kosztümben, és hófehér blúzban tudok tovább lépdelni. Két lépésnyire lemaradva mellette, hogy megadjam a tiszteletet. - A kőszobrok még mindig olyan tökéletesek, mint amikor megformálta őket tanárnő. Szükség esetén a védekezésben is bevethetőek? – Kérdezek, picit felhívva rá a figyelmét, hogy gondolatban már napok óta azon tűnüdök, milyen rendszerei, mágiái vannak az iskolának.
*Dumbledore, mint mindig, most is nagy feladat elé állította Minervát. Nem kevés vár rá, minthogy elhitesse mindenkivel az iskolában, hogy Ms. Halifax kellőképpen be tudja tölteni Mr. Black helyét mint a biztonságért felelős felügyelő. Jól emlékezett a lányra, bár Hollóhátas diák volt, de eléggé stréber ahhoz, hogy minden tanár figyelmét magára vonja. Nos Ms. Halifax nem volt egy nagydarab, mosónő alkat, a legkevésbé sem nézett ki rettenthetetlennek, még csak csúnyán sem tudott nézni. Nehezen hihető, hogy már van múltja aurorként, de így volt, ezek tények, ahogy az is, hogy meghazudtolva a Hollóhát diákjait, Griffendéleseket megszégyenítve nyúlt a legnagyobb zavarosba. Azért van most itt, vagyis lesz hamarosan. Amikor a lány átlépte a Roxfortot képező láthatatlan határ vonalát, Minerva értesült a jöttéről, a tanáriban várt rá, az asztalán ülve….igen, a gazdagon faragott, súlyos bútor intarziás lapján ücsörgött s bár nem mosakodott, beérte azzal, hogy érdeklődve bámulja a kissé nyitott ajtót, miközben a farkát lustán mellső lábai elé tekerte. Ahogy Ariadne ujjai a tölgyfa ajtót ütögették, az ajtó résnyire nyílt, mintegy hívogatva, csalogatva befelé az érkezőt. Senki nem volt a tanáriban, általában kevés időt töltöttek itt, jobban szeretett mindenki a saját szobájában készülni a következő óráira, aki pedig nem a kis birodalmában ejtőzött, az a folyosókon teljesítette felügyelői tisztségét. A szünetekben ugyanis mindig szükség volt tanárra, mert a folyosón a kamaszkori hormonok túltengésében szenvedő diákok hajlamosak voltak zavart kelteni. Minerva hagyta, hogy a lány tekintete megpihenjen rajta néhány szívdobbanásnyi ideig, majd nemes egyszerűséggel leugrott az asztalról és még „reptében” felvette eredeti, emberi alakját. Minderre azért volt szükség, hogy macska érzékeivel is felmérje a lány lelki állapotát, és jól is sejtette. Azok a kétségek melyekkel ő is adózott Dumbledore döntésével szemben, a lányban is megvoltak. Innen lesz szép nyerni.* -Ms. Halifax! Üdvözlöm a Roxfortban! Remélem jól utazott. *Nem kérdés volt, még csak nem is érdeklődés, csupán udvarias formula, nem is várt rá választ. Immár teljes valójában állt a lány előtt és meredten nézte apró, szögletes szemüvegének pereme felett. *-Felesleges ugyan körbevezetnem, de megteszem. Van néhány új szabály azóta, hogy utoljára itt járt. *Szavai után azonban nem indult el, még csak meg sem mozdult, tovább nézte a lányt és ráncolta a homlokát. Végül újra megszólalt, a hangjában volt némi szarkazmus.* -Próbáljon magára komolyabb külsőt varázsolni. Kicsit határozottabbat. Így legfeljebb Prefektusnak nézik. *Nem mondta ki, hogy annak is csupán halvány utánzatát, betudta a lány enyhe zavarának, amit a különleges ám nem saját akaratból választott munka okozott. Erre sem várt választ, megkerülte a lányt és elindult ki a tanáriból, ráfordult a folyosóra, határozott, apró de sietős léptei nyomán a talárja madárszárnyként lebegett. Meg sem győződött arról, hogy a lány követi-e, biztosra vette, hogy majd` összetöri magát, hogy utolérje. *
♫ Zene ♫ ϟRuha ϟ " Babbling,bumbling band of babboons " ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
A hozzászólást Minerva McGalagony összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2016-10-04, 05:37-kor.
Ennyi év után visszatérni a Roxfortba, hát nem semmi. Más választásom nincsen, Dumbledore úgy látogatott meg az ispotályban, hogy meg akar védelmezni, mint egykori tanulóját. Az igazgató pontosan tudja, hogy sosem állnék le, mindig makacs voltam ahhoz, hogy feladjam, de így, hogy már a minisztérium sem áll mögöttem, előbb utóbb úgy végezném, mint a szüleim meg mint Ralph. Nem sokáig kellett győzködnie, szívesen lépek az eltűnt biztonsági tiszt helyére, csak azt sajnálom, hogy innentől lényegesen unalmasabb lesz az életem, ennyit a rejtélyekről, a nyomozásról, viszont úgy gondolom, hogy ha már a világ legerősebb varázslója felajánlja a segítségét, nem tehetem meg, hogy visszautasítom. Összepakolom kevés holmimat, és egy sötét őszi koraesten indulok, előre baglyot küldve az érkezésemről. Miután a lelki összeroppanásnak nincsenek fizikai nyomai, így nem kellett lábadoznom, csak erőre kapni, hogy elfogadjam a múltat, és tovább tudjak lépni. Mintha ez lehetséges lenne.. Most mégis előre kell néznem. Igen apró termetű vagyok, az arcom kislányos, kérdés, hogy mennyire hiszik el rólam, hogy auror voltam, és most az én tisztem lesz felállítani a védelmi mágiákat. Ha bárki mellé állítanak a roxfortban, simán beillek még diáknak. A legfurcsább persze az lesz, hogy McGalagony jön majd elém, aki egykor a tanárom volt, most a munkaadóm lesz, és teljes értékű felnőttként kezelhetjük egymást. Ezt azért kizárnám, minden tiszteletem az övé, tudja, hogy mekkora stréber voltam, még ha nem is hozzá jártam, hanem a Hollóhátba. Londonból vonattal érkezem az Expressz-szel, a vasútállomástól pedig thesztrál háton. Naná, hogy látom őket, a szeretteim a szemem láttára haltak meg. Még csak huszonhárom éves vagyok, mégis megtapasztaltam már az élet sötét oldalát. Fekete pólóban érkezem, sárga mintákkal, alulról farmer, a vállamon a táskám, majd később ráéerek átöltözni a hivatalos szerelésembe. Az eső álmoskásan szemerkélni kezd, a kora-őszi fuvallat felkavarja utamban az avart, mintha csak az érkezésem hozná meg a szomorú, hűvös időt. Csak biccentek a diákoknak, akik mellett elhaladok, komoly déja vu érzésem van, ahogyan felsétálok a lépcsőkön, nem kevés izgalommal a gyomromban állok a tanári szoba elé. Azelőtt csak a vizsgáim miatt jöttem ide érdeklődni, most viszont én magam is beléphetnék. Mégis, úgy illő, hogy elsőre kopogtatok, jelenleg még vendég vagyok, nem bentlakó.
