2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Persze azért tetszik a nevetése és természetesen helyes lány, de hogy úgy nézek rá... magam sem tudom. Az apjánál akartam bevágódni eddig, ez volt a fő cél, mostanság változott a helyzet, és neki is azért is segítek mert jót akarok. Hogy ez pontosan mit jelent még én magam sem tudom. Vérfarkas vagyok, őszintén nem is igen hittem eddig abban, hogy van valamiféle értelmes életre egyáltalán esélyem. Az átlag emberek nem igazán vannak oda a magamfajtákért, félnek tőlünk, nem is kicsit, ami az ő szemszögükből érthető, bár olyan téren nem, hogy itt az iskolában azért mégis csak figyelnek ránk és kontrollálva vagyunk. - Szóval, amit csak akarsz? Nem arról volt szó eddig, hogy minden áron meg akarsz felelni? Most akkor melyik? - halvány mosolyt villantok rá, miközben ő nevet. Nem a kedvét akarom szegni, szó sincs róla, de azért vannak benne bőven ellentmondások. Szeszélyes, mint ahogyan valószínűleg a nők nagy része, amivel nincs is feltétlenül baj, csak hát... néha épp e miatt viszonylag nehéz kiigazodni rajta. - Igaz, legalább nem ellenkezel... _állandóan_. - kis piszkálódás, hogy lássa nekem is van valamiféle rejtett humoros oldalam, még ha nem is olyan igazi nagyon vicces fajta. Mindenesetre szeretnék neki segíteni, hogy fejlődjön, hogy jobban tudjon a világhoz viszonyulni és másokhoz is. Elég egyedi családi környezetben nőtt fel és valahogy úgy látom, hogy eddig azért nem kifejezetten volt kénytelen megtanulni, hogy milyen a hagyományosabb, kötöttebb élet, amikor igenis beleszólnak abba, hogy mit teszel és a szüleid nem olyan valakik, akik nagy dolgokat visznek, vagy vittek véghez és e miatt kicsit kénytelen vagy meghúzni magadat. Pedig ezt is meg kell tanulnia, és ez nagyon is fontos, hogy ne ríjon ki a tömegből, de ha már megtörténik, akkor megtudja védeni magát. - Talán balek vagyok, talán csak... vérfarkas, magamnak való és tudom, hogy hol a helyem. - nem lenne okos döntés kikezdeni annak a lányával, aki mellé állni szeretnék nem igaz? Vagy pont hogy ezzel vágódnék be jobban? Ilyen téren viszont nem szeretném kihasználni, arról már nem is beszélve, hogy velem mutatkozni nem épp jó ómen, meg aztán veszélyes lenne is a közelemben lennie. Mégis csak született vérfarkas vagyok ennek minden előnyével és hátrányával. - És eddig ez láthatóan nem jött be, tehát mostantól valami mással kell próbálkoznod, ha célt akarsz elérni igaz? - nem rúghat egyből oda. Én vagyok a vérfarkas és mégis ő az, aki nem képes higgadtan átgondolni a cselekedeteit. Elég hülye egy helyzet, ezt be kellene látnia. Türelmet és megfontoltságot is kellene tanulnia, az lenne az egyik legfontosabb és akkor máris könnyebb dolga lenne. Egyelőre viszont kicsit engedek neki. Nem sokat, de annyit igen, hogy a lendületemet át tudja venni és ki tudja csavarni a karomat, még ha nem is tud levinni a földre, de az alapok itt kezdődnek, amit most csinálunk. - Látod... nem is rossz. - ezúttal még kicsit én is összeszorítom a fogamat, hogy ne legyen túlzottan erős a nyúzás, amit belevisz a dologba, de nem vészes, no meg én azért elég jól bírom a strapát.
♫ Hey Mama ♫ ϟ Ruha ϟ Edzésre fel! ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Mintha érdekelne, hogy meghallják. Anya ugyan szigorú, de imád, apa meg mindenre rálegyint. Azt mondok, amit akarok. – Nevetem el magamat, még mindig nem nagyon tudva, hogy valóban velem érzi jól magát, vagy csak ismerkedne a családom révén. Igazság szerint nem gondolom, hogy bármelyik is rossz lenne, végtére utóbbi esetben is legalább foglalkozik velem, időt szán arra, hogy megkapja amit akar, és ha közben megismerjük egymást, később sem kell feltétlenül megszakítani ezt a köteléket. - Ezt már múltkor is mondtad. De nem tehetem meg, hogy mindig öntövényű vagyok. Szeretnék, de ha nem tudom, hogy mit tegyek, akkor másra kell alapoznom. Végülis te is mondasz egy véleményt, amit okos dolognak tartok, látod nem is ellenkezem veled állandóan. – Vágom csípőre a kezemet incselkedve, még egy picit a rázom is felé a kezemet, nemet mutatva az ujjammal. Végtére is tudom, hogy ezúttal sem a programunk milyensége számít, mert bár jó, hogy tanítgat az önvédelemre, közben jót tudunk beszélgetni. - Azt hittem azon kapod fel a fejedet, hogy vonzódom hozzád, de akkor tényleg balek vagy.. – Most már szélesen vigyorgok, nem tudni, hogy vicceltem, vagy sem, legalábbis a vonzódssal kapcsolatban, hiszen logikus, hogy nem tartanám baleknek, megtestesít mindent, amire egyébként vágynék, magabiztosság, erős, karizma, nem csoda, hogy nagyokat pirulok a jelenlétében, amit olykor válogatott sértésekkel próbálok leplezni. Lássuk be, eredménytelenül. - Igyekszem, de amíg nem tanulom meg alap szinten, nyugodtan koslass csak a nyomomban... – Szisszenek fel, ahogyan ráfog a csuklómra, és földhöz vág. Lehetne durvább is, de tudom, hogy ezt be kell szoroznom sokkal, és akkor kapom meg, amit egy valódi támadó tenne. Így csak dörzsölgetem a megszorított testrészt, és nem nézek rá csúnyán, összeszorítom a fogamat, igaza van, vigyáznom kéne, odafigyelni. - Értem, hát hogyne érteném. Te meg azt értsd meg farkaskám, hogy eddig mindig odarúgtam, ha nem tetszett valaki. Nehéz most csak a védekezésre koncentrálni. – Sziszegem vissza, de mégis leutánozom a mozdulatát, ráfogok a csuklójára, és ahogy kérte, megpróbálok úgy csúszni, hogy a földre tudjam szorítani. Már ha ez lehetséges. Pedig mennyivel jobb volt a gáncsolásos módszerem, de hát egy élő betoncölöppel nem tudok mit kezdeni. Remélem hogy így legalább tényleg működik a dolog, mert az én madárcsontnyi erőmmel nem látok rá sok esélyt.
♫ Complicated ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Edzésben ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Öregebbek, idősebbek, talán ez a jobb szó rá, de amíg nem hallják... - mosolyogva rántom meg a vállamat. Addig mondjuk nem esik nekik rosszul, ha le vannak öregezve. Na nem tudom miért vagyok én amúgy ennyire toleráns, nem szoktam az lenni, de mégis csak olyan valakikről van szó, akiknél a későbbiekben be akarok vágódni, ezért valamelyest oda kell figyelnem rá, hogy mit mondok. Az ő szülei, neki mondjuk annyira nem feltétlenül kell, ez is igaz. - Talán pont az a baj, hogy arra figyelsz, ki mit vár tőled. - nem akarok én okoskodni, de az biztosan nem jó, ha folyton meg akar felelni valakinek, az apjának, a tanárainak, tudom is én. Persze nekem azért sokkal könnyebb dolgom van, hiszen nincs felettem szülő, aki megpróbálna irányítani és nem is volt soha, de mégis úgy vélem nem sokat ér vele, ha folyton próbál megfelelni. - Baleknak tartasz? Ezen most meg kellene sértődnöm. - de a halvány mosolykezdemény a szám sarkában nem azt mutatja, hogy effélére készülnék. Nem vagyok az a kiakadós fajta igazság szerint. Elég jól bírom a kritikát, volt benne részem régen még a falkában, nem is egyszer, de sokszor, bár tudom, hogy Arielle nem annak szánta, főleg azzal a kiegészítéssel, hogy kikhez vonzódik. Na erre a részre nem reagálok különösebben. Arielle szép lány egyébként, ez nem is kérdés, okkal akart annyira rámászni az az illető legutóbb, aki nem volt hajlandó békén hagyni, de én ilyesmikben nem gondolkodom. Vérfarkas vagyok és komoly céljaim vannak. Ha a férfi szív meglágyul az gyengébbé teszi, én legalábbis egyelőre ezt az elvet vallom. - Nem járhatok folyton a nyomodban és neked is jót tesz, ha meg tudod védeni magadat. Sosem tudhatod mikor lesz rá szükség. - nem nyomorgatom azért meg fájdalmasan, de meg akarom mutatni neki, hogy védekezni úgy is lehet, ha nem feltétlenül erőlteti a dolgot minden áron. Persze majd meglátja, hogy igazam van, de úgy sem azonnal. Türelmes vagyok vele, legalábbis nagyon igyekszem, hiszen csak úgy értheti meg ezt az egészet, ha adok neki rá időt. Nem azért kerül megint a szőnyegre, mert szándékosan akarok neki rosszat, de a támadási próbálkozásaiból jól látszik, hogy még mindig nem érti teljesen, hogy mit is akarok. Az újabb próbálkozása nem jár sikerrel, hiszen látom az induló mozdulatot és bármennyire is átbújna a karom alatt, jelenleg még az erőfölény elég ahhoz, hogy kibújjak a támadás alól. Hátrébb lépek, ha abbahagyta a próbálkozást. - Azt akartam megmutatni, hogy a védekezés a fontosabb, nem az, hogy támadj, a másik támadását tudod átfordítani védekezéssé, ezért nem tudsz nálam semmi sem elérni, nem azért, mert erősebb vagyok. Érted már? - legalább egy bólintást megvárok és csak aztán lépek hozzá megint közelebb, hogy ráfogjak a csuklójára, hasonlóan, ahogyan ő tette velem az előbb, amikor támadott. - Figyeltél a mozdulatra, amit csináltam? - ha nem, hát akkor megmutatom neki úgy, hogy most ő hajtsa végre, hogy érezze hol kell mozdítani a kezét, hogy úgy csússzon, forduljon, hogy függetlenül kettőnk erőkülönbségétől mégis csak fordíthasson a fogáson úgy, hogy ő kerüljön fölénybe.
♫ Hey Mama ♫ ϟ Ruha ϟ Edzésre fel! ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Hozzám képest öregek. Vagy öregebbek, nem? És de, én is szinte mindenki mást várja tőlem, hogy legyek ugyanolyan, átlagos... Csak... azt hiszem én még ebben is béna vagyok. – Borzongok meg, már többször mondták, hogy a külsőm alapján valami nagy csábítónak kéne lennem, ehhez képest még senkim sem volt, mert hol túl fiús vagyok, és káromkodok, máskor meg nagyon tudok nyavajogni, valahogy nem találom a helyem, anya ugyan kiváló példakép is, meg Die, de úgy igazi barátaim nincsenek, akik önbizalmat adhatnának. Nem csoda, hogy nem tudtam hogyan kezelni azzal a bunkóval, aki többször bepróbálkozott nálam, és most mégsem tudtam leállítani. Ehhez talán a női határozottság kellett volna, na ami nekem nincsen, lehet, hogy félreérthető voltam. Talán zsákruhákban kéne járnom, hogy ne vegyenek észre? - Mivel én is az vagyok, nem csoda, hogy az ilyen balekokhoz vonzódom. – Köszörülöm meg a torkomat igazgatva a hajamat. Ez kicsit talán több információ volt a kelleténél, de hát mondjuk már eddig is látta rajtam, hogy lenyűgöz az ereje, és karizmája, csak úgy gondoltam, hogy valami béna kiscsajnak gondol, akit be lehet legalább arra fűzni, hogy az apjához közel jusson. Eszembe se jut, hogy mennyire beletrafálok, engem aztán nem zavar, ha Wyatt kihasznál, legalább valaki foglalkozik velem, még ha érdekből is. Picit viszont érte aggódok, mert azon túl, hogy cseppet sem zavar a vérfarkas léte, ellenben azért eszembe jut, hogy pocsék lehet fix rendszerességgel betegnek lenni, összeomlani, ez még az én havibajomnál is durvább, tehát nem piskóta. És mégis, a srácot többségében mindig sokkal kiegyensúlyozottabbnak látom, mint amilyen én vagyok. - Ahha... de akkor teljesen felesleges tanítgatnod, ha majd úgyis megmentesz, nem? Akkor nem lenne több értelme teszem azt... olyasmit csinálni, ahol nem csavargatod a kezemet? – Kérdezek vissza kedves mosollyal, arcomon apró gödröcskék jelennek meg, de láthatja, hogy csak viccelek, nem építhetek állandóan arra, hogy most véletlenül pont ott lesz, ha bajba kerülök, mint ahogyan eddig. Nem, nekem meg kell ezt tanulnom. Ellenben annak határozottan örülök hogy kezd feloldódni a társaságomban, nem gondoltam volna, hogy pont én tudok jókedvet varázsolni az arcára. Ellenben én sem nyafogok már annyit mellette, kezdem a szeszélyeimet levetkőzni a közelében. Nem árt, hogy most ezt csinálom, hiszen ruha nélkül már látott. Ám most hiába próbálkozom meignt ugyanazzal, ezzel öngólt lövök, látszik, hogy megint csak akaratos vagyok, hiszen ami elsőre nem ment, másodszorra még inkább esélytelen. Az új, kicsavart póz picit azért zavar, arra emlékeztet, amikor nem volt esélyem a támadóm ellen, és belátom, hogy igaza van. Affene... - Ebből már sehogy. Igazad van. – Dörzsölöm a csuklómat, ahogyan végre elenged. Elképzelésem sincsen, hogyan kéne úgy megtámadnom, hogy én kerüljek ki győztesen belőle, hiszen a trükköknek nincsen helye, viszont ő az erősebb. Ökölbeszorítóm a kezemet, és próbálom méregetni, de nem fogom tudni ledönteni. Nem akarom feladni, elmenni, hiszen ha szán rám időt, akkor legalább ne szivassam már ennyire. Előrelendülök, ezúttal nem a lábát célzom, hanem ahogyan mutatta, a csuklójára fogok rá, méghozzá úgy, hogy átbújok a karja alatt, és megpróbálom én is hátracsavarni a karját. Hátha... lehet, hogy meglepődik hogy engedelmes vagyok.
♫ Complicated ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Edzésben ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Azt hiszem mondhatjuk, hogy magamhoz képest egészen jó napom van. Lehetne persze rosszabb, de a pár napja elmúlt telihold már nem fejti ki a hatását, így határozottan jobban vagyok, a karom is teljesen rendbe jött és még élvezni is fogom a kis edzést, nekem is jót tesz egy kis mozgás alapvetően, belőle pedig megpróbálunk kihozni valami használhatót, hogy kicsit többet is kitudjon hozni magából, mint amit eddig gondolt volna. Nem mindent csak mágiával lehet megoldani, és nem is csak az számít, hogy ki az erősebb, de erre majd rájön, ahogyan elkezdünk szépen tanulni. - Öregek? Ezt biztos nem szívesen hallanák. De amúgy is azt csinálsz, ami neked jó, nem azt, amit elvárnak tőled nem? - legalábbis eddig úgy láttam, hogy Arielle nem az a könnyen befolyásolható fajta, ami kifejezetten jó dolog benne. Nem jó az, ha hagyod, hogy mások irányítsanak, az a jó, ha elég önálló vagy ahhoz, hogy meglegyenek a saját döntéseid. Persze nekem könnyű, nem igen akar befolyásolni senki sem, hiszen nincs mögöttem se család, se semmi más, ilyen téren rendkívül könnyű dolgom van. Ő azért nehezebb helyzetbe van, hiszen mégis csak gondolom valamilyen mértékben meg akar felelni a családjának és mégis csak akar valamelyest alkalmazkodni hozzájuk, csak ez az, amit nem szabad túlzásba vinni. - Tehát neked az ellentétes személyiségek jönnek be, megjegyzem. - talán ezt még incselkedésnek is mondhatnánk, de azért nem viszem túlzásba. Eddig még a halvány mosolynál se sikerült sokkal többet kihoznia belőlem, bár nálam már az is nagy előrelépés. Jól látja sokszor fáradt vagyok, megkeseredett, de talán érthető, hiszen amilyen életem volt nem épp könnyen alakultak a dolgaim, de ettől még tartom magamat. Nem zuhanok össze, hogy nekem bezzeg miért ilyen pocsék sors jutott, de ettől még örülni se fogok neki. - Hát látod még az alma elkapást se értetted, nehéz eset vagy, sok a dolgom veled. Muszáj segítenem, hogy ne hajkurásszalak folyton és nekem kelljen mindig megmenteni. - újabb mosoly, csak hogy érezze megint inkább csak piszkálom kicsit, de ennyi azért belefér, talán még értékeli is, hogy kicsit el tudom engedni magamat a közelében, ez részemről elég nagy lépés. Tudok én néha kevésbé mosoly is lenni, mint amit megszokott, csak ez nálam viszonylag ritka. - Ha ismered a jó fogásokat, akkor a másik erejét a saját javadra tudod fordítani, nem csak az erő számít. - de majd megérti, mert egyelőre még mindig a tökön rúgásnál tart, amit mondjuk nehéz megtenni, ha valaki teszem azt hátulról fogja le, vagy úgy szorítja a falhoz, hogy nem tudja mozdítani a lábát. Vannak azért olyan kellemetlen helyzetek, ahol akármennyire is ott a kézenfekvő megoldás, nem használható fel. Aztán támad, de még csak időm sincs megmutatni neki egy jó kis önvédelmi fogást, mert megint megpróbál ledönteni a lábamról. Lássuk be vérfarkas vagyok, gyakorta nehezebb eset, mint a átlag, még ha már volt is pár mosoly és játékos megjegyzés, attól még azért vagyunk itt, hogy tanuljon, nem azért, hogy oda se figyeljen arra, amit mondok. Nem szórakozom hát, hanem egyszerűen elkapom a karját, amivel megpróbál a derekamnál kibillenteni az egyensúlyomból és most jóval erősebben szorítom meg, mint előzőleg. Kifordítom kicsit, hogy háttal kerüljön elém, lendítek rajta annyit, hogy átperdüljön, a karját pedig leszorítom a háta mögé. - A tökönrúgás kizárt, ebből hogyan szabadulsz ki? Ez nem játék Arielle, nem játszani jöttünk. - újra visszavált komolyra a hangom, de pár pillanat után elengedem. Most azonban jelentősen zsibbadhat a csuklója. Erősebben szorítottam meg, hogy érzékelje, amit csinál nem jó és nem is ezért vagyunk itt. Nem játék ez az egész. Ha olyan valakikhez van köze, akik sötét varázslók, akkor igenis meg kell tanulnia megvédenie magát, ha pedig megpróbálja közben a jó kislányt is eljátszani, akkor a rosszaktól is tartani a kell. Ha csak szórakozni jött, akár el is mehet, ezt láthatja a tekintetemből.
♫ Hey Mama ♫ ϟ Ruha ϟ Edzésre fel! ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Oh, köszi a kivételezett helyzetet... – Kuncogok a markomba, és szépen nézek, már az is meghálálandó tény, hogy találkozunk, foglalkozik velem, ez azért nem elhanyagolandó. Lehet, hogy csak apa miatt teszi, de ezt kétlem, kezdjük megkedvelni egymást, még ha vele kapcsolatban a legtöbb emlékem csúnyán szégyelnivaló, mint hogy meztelenül repkedek az erdőben, vagy meg akarnak erőszakolni... Csodálom, hogy egyátalán szóba áll velem, de ahogy nézem, Wyatt hozzám hasonlóan magányos alkat, nehezen bízik. Lehet, hogy mert vérfarkas, vagy mert nem volt családja, még nem beszéltünk ez utóbbiról, mert van a keménysége mellett valami sértett cinizmus, ő is állandóan bizonyítani akar, ahogyan én is. Hasonlítunk, csak ő mellőzi a csapongást, az ő kedve jobbára mindig ugyanolyan, szemben az én végletes csapongásaimmal. Na igen, szeszélyes vagyok, csoda, hogy a szűk környezetem úgy ahogy elvisel. - Nem kéne. Szerintem nem. Csak az apa azon hüledezett, hogy nekik olyan természetes, nekem meg nem. Na jah, de ők öregek, én meg fiatal, mi van, ha nekem még nem volt rá szükségem? – Kérdezem vissza fejrázva, nem éreztem szükségét, hogy mindig valakinek a szájában legyek, most már kezd azért érlelődni a gondolat, de az egy dolog, a megvalósításban sosem voltam jó, nem vagyok éppen egy gyakorlatias alkat. Az elemi mágiák mennek, azon túl bizony sok téren bénázom. Az ismerkedésben mindenképpen. - Nekem nem. Tudod kinek mi... – Nevetek most már oldottabban, ezzel azért valahol jeleztem neki, hogy kedvelem, mint nem feltétlenül barátot, az aranyost nem egy jó cimborára mondjuk. Vagy ez is félreérthető? Jajj! Mindegy, már úgyis kimondtam, majd ő eldönti, hogyan kezelje ezt az egészet, végtére is sokszor azt éreztem régebben, hogy egy ostoba, szeszélyes kislánynak tart, most már kezd azért mosolyogni a véleményemen, kezdi kiisemerni, hogy milyen is vagyok, és nem idegesíti, hanem ügyesen kezeli. Ezzel együtt már én sem akarok az agyára menni, túlzottan... - Ennyire lefoglal, hogy velem vagy? – Kérdezem picit incselkedve, csak az utóbbi időben kezdünk el találkozni, valahogy a része lett a mindennapjaimnak, és annak ellenére, hogy sokszor kifakadok a témáinkon, már nem látom mindig olyan komornak. Igen, rosszfiús, de mosolyra tudom fakasztani. Látszik, hogy nem szereti, ha faggatják, velem viszont olykor mégis megnyílik, ha éppen nem vicceli el a dolgokat, mint most. Igen, aranyos, bevallottam, na és? Nem hiszem, hogy szégyenkeznem kellene emiatt? - Ahha, akkor cselezni kell, mi? Meg ha erősebb, akkor hogyan védekezzek? Mégsem lehet mindenkit csak úgy tökön rúgni... – Mormolódva fogadom el a kezét, hogy egy szintbe kerüljünk, végülis ezért is vagyunk itt. Nem tudtam, hogyan öltözzek fel, a rövidnadrág és a póló nekem most teljesen jó, még szerencse, hogy vannak matracok, így nem ütöm meg magamat túlzottan. - Támadjak...oké.. – Bólintok, és mindkét kézzel rámarkolok a csuklójára, testtel megpróbálok súlyt is belevinni, de az egésznek az lesz a vége, hogy elengedem a kezét, és a derekát megfogva megint el akarom gáncsolni. Ha elesünk, akkor együtt esünk. Valahogy csak le lehet győzni még egy vérfarkast is, ha hagyja magát egy kicsit...
♫ Complicated ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Edzésben ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
- Teszteltelek, de elnéző vagyok, amiért hibáztál. - elmosolyodom, ebből azért sejtheti, hogy nem gondolom komolyan, egyébként is egészen jó kedvem van, azért is eszegetem lelkesen az almát, meg azért akartam neki is adni, még ha vissza is passzolta és végül csak nem élt a lehetőséggel, pedig komolyan szívesen adtam volna, erre inkább szétplaccsantotta a falon. Szegény alma, pedig jóféle, édes és nagyon lédús, mondjuk ez utóbbi a fal jelenlegi állapotából is is jól látszik. Ezért van, hogy még kicsit ugratom is. Ennyi belefér, legalább láthatja nem csak morcos oldalam van, tudok én laza is lenni, legalábbis időnként. Tudom, nem viszem a dolgot túlzásba, mert az nem fekszik, de azért igyekszem most magamhoz képest lazán kezelni a helyzetet még ha őt idegesíti is az, hogy közben elfogyasztgatom az almámat, ami egyébként tényleg nagyon finom, sőt még egészséges is. Na nem mintha vérfarkasként lenne gondom az egészségi állapotommal. - És minek kéne pasiznod? Mármint... az hogy ki jön be majd úgy is jön magától, sose értettem azt a szót, hogy pasizás, vagy csajozás, olyan mintha már eleve arról szólna az egész, hogyan váltogatja az ember a kapcsolatait. - itt azért kicsit elkomolyodom, hiszen egy fokkal komolyabb a téma is, amiről beszélünk. Na igen én soha sem voltam ennek az egésznek a híve, biztosan az életem miatt. Nem vagyok csajozós alkat, annak ellenére sem, amit mond most rólam, vagy inkább, amit gondol. Bár meg lep vele, főleg hogy ilyen nyíltan mondja ki. - Aranyos vagyok és rossz fiú is egyben? Ez nem üti egymást? - itt azért finoman elmosolyodom, hiszen látszik rajta, hogy már a felvetés miatt is rendesen zavarban van, nem akarom még kellemetlenebb helyzetbe hozni. Egyszerű a fáma, nem szoktam nőzni, ez az életstílus egyszerűen nem áll közel hozzám és nem is vonzott sosem. Van elég bajom, nem kell még valami nő is, aki miatt fájhat a fejem. - Téged tanítalak önvédelemre, védelek meg a folyosón... elfoglalt vagyok. - mosolyogva vonom meg a vállamat, de talán érezheti is, hogy valahol elviccelem a témát és nem komoly a válaszom. Vérfarkas vagyok, lehet hogy szerinte aranyos, vagy rossz fiús, de vérfarkas, még csak nem is harapott, én ilyennek születtem. Az anyám se tudta elviselni a tényt, utcára rakott, akkor egy lány hogyan viselné el? Nem szórakozom én ezzel. Nem nyithatok azzal, hogy "Helo, vérfarkas vagyok, randizol velem?" Az viszont nem jó taktika, hogy előbb haverkodunk, aztán dobom be a témát, hogy később fogjon padlót. Az egész nem ér ennyit. - Nem rossz taktika, de ha a másik fizikainkailag erősebb nálad, akkor nem tudod csak úgy földre vinni és nem vihetsz mindenkit földre, amikor meglátod a folyosón. - előbb tudnia kell, hogy ki akar ártani neki, addig még nem eshet neki. Nem kezdhet már eleve a támadással, ezért mutatom meg azt is, hogy nem olyan könnyű valakit földre vinni. Annak is kell tudni a technikáját. Segítek neki azért felállni, ha kell, miután a földre vittem. A kezemet nyújtom neki, de nem sértődöm meg akkor sem, ha egyedül tápászkodik fel a szőnyegről. - Felhergeled, hosszú távon nem ér sokat, főleg nem itt, máskor már tudja hogyan védekezzen. Inkább tanuld meg, hogy kell jól védekezni, keresd a gyenge pontot. Támadj! Próbáld meg leszorítani a kezemet. - nem mondom hogyan, rá bízom, az a fő, hogy megtanulja az alapokat, hogy lássa, hogy nem csak a fizikai erő számít. Ha elég ügyes és tudja, hogyan kell mozdulni, akkor nem lesz problémája az erősebb ellenféllel szemben sem.
♫ Hey Mama ♫ ϟ Ruha ϟ Edzésre fel! ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Durcázásom végül mosolyba fordul, ahogyan ő is halványan mosolyog, ez rám is átragad. Elfogadom, hogy csak azért dobta, hogy elkapjam, és egyem, én meg túl ideges voltam, azt hittem, hogy ez már az edzés része. Ami hülyeség, valóban butaság a részemről szétkenni a gyümölcsöt a falon, ennek nem sok értelme volt. Hát már nem fogom feltörölgetni, majd jönnek a manók, vagy a morgós gondnok. Sokkal jobban érdekel, hogy mit fog tudni most mutatni. A tőrt most nem hoztam, amit apától kaptam, vélhetően most azt mutatja meg, hogy puszta kézzel hogyan védem meg magamat. - Nem tudtam. Azt hittem, hogy máris tesztelsz. – Harapom be az ajkamat csalafintán, és miközben lépdelünk befelé, a hajammal játszadozom, valahogy muszáj lekötni a kezeimet, hogy ne látszódjon rajtuk a látványos remegés, miszerint nem tudom, hogy mi vár rám. Tudom, hogy valami fizikai edzést rakott össze nekem, remélem beleszámolta, hogy én nem vagyok vérfarkas, és még emberként is pocsék az állóképességem. - Tiszta hülye vagy, ugye tudod? A pasizás, a csókolózás, ilyesmik. – Bököm oldalba, biztos vagyok benne, hogy csak ugrat. Apa pedig ahelyett, hogy védené az erényemet, még bátorít is, úgyhogy most bőven rácáfolok arra, amit Wyatt gondol apáról. Lehet, hogy nem minden apa úgy gondolkozik, hogy a lányát csak bánat érheti. Kettőnk közül pont én vagyok, aki egy kicsit bizonytalanul áll a dologhoz, mert észrevettem már, hogy olykor megnéznek, viszont úgy nem volt alkalmam megismerkedni senkivel, én meg nyúl vagyok az ilyesmit kezdeményezni. - Ööö... nem tudom, szerintem... aranyos vagy, és... szerintem a lányok imádják, ha valaki ilyen rosszfiús. – Nevetgélek zavartan, nem tudok most erre mit mondani, ebből látszik, hogy én ügyetlen vagyok, mások viszont lehet, hogy rámenősek, ha egy lány a sarkára áll, elképzelhető, hogy meg tudná magának szerezni Wyattet. Vagy ennyire nincsen ideje? – Nincsen időd? Miért? – Kérdezek végül rá, nem hiszem hogy a vérfarkas átok az, ami nagyon eltántorítana bárkit is. Végülis egy betegség, amit lehet kezelni, attól még a srácot egy életerős valakinek lehet tartani. Gáncsolni próbálom, és mi lesz belőle? Az elvárt módon; semmi. Nagy szemeket meresztve mérem végig, akkor mutassa meg ő. - Apa mindig azt mondta, hogy ha földre viszünk valakit, akkor nem kell védekeznünk. – Vonom meg a vállamat, és hátralépek, biztosan most jön a magyarázat. Az az csak lépnék, mert ráfog a csuklómra, amin úgy meglepődöm, mint annak a rendje, akkor is földre vitt volna, ha történetesen én vagyok az erősebb. Mivel valami gumiszőnyegen vagyunk, nem ütöm meg magamat, csak csúnyán nézek, amíg rá nem jövök, hogy ezért vagyok itt. Fújtatva fogadom el a kezét, noha felmerül bennem, hogy most kirúghatnám a lábát. Áh, az sem sikerülne. - Oké, és hogyan védekezzek varázslat nélkül? Rúgjam csak tökön az illetőt? Vagy egyéb ötlet nagymester? – Kérdezek vissza hümmöve, tényleg meg akarom ezt tanulni, csak nem tudom, hogyan.
♫ Complicated ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Edzésben ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Tényleg mulatságos a tény, nem tehetek róla, hogy reflexből elüti az almát a helyett, hogy elkapná, pedig tényleg annak szántam. Az ütés könnyebb, mint az elkapás. Ugyanaz a reflex kell hozzá, viszont elkapni valamit azért nehezebb tud lenni, mert meg kell találni hozzá azt a pontos pillanatot, amikor az alma a kezedbe kerül, nem pedig az ujjaidat töri el, ha kicsit mellé nyúlsz. Na jó annyira azért nem dobtam erősen, de kíváncsi lettem volna ez megy-e neki. Majd talán a későbbiekben meg tudom, végül is nem hajt a tatár, edzeni jöttünk. - Pedig nagyon finom alma, ha neked nem kell, hát megettem volna én. - rántom meg a vállamat most már csak lazán mosolyogva nem nevetve, de igaza van és jól látja vajmi ritka alkalom nálam, amikor nevetésre szánom el magamat. Valahogy nem szokásom, nem illik hozzám és a jó ég tudja... nem igen vannak olyan élethelyzetek az életemben, amikor olyan nagyon vágyom is a nevetésre, vagy amihez akár kicsit is illik. Persze most sem szórakozni és nevetni jöttünk ez is igaz, de ettől még megpróbálom élvezni legalább néha az életemet. - Mármint csókolózni, vagy folyosón állni? Egyébként sem nagy ördöngösség, bele lehet jönni, az apád meg nem csoda, ha azt mondja lehetőleg majd harminc évesen próbáld ki először. - mosolyodom el, gondolom legalábbis, hogy az apám általában így állnak az ilyesmihez hozzá. Nem mondom, hogy én is így fogok, majd ha lányom lesz. Egyébként sem vagyok az a típus, aki olyan nagyon vágyna rá, hogy családja legyen. Nem tudom alkalmas lennék-e ilyesmire, hiszen az én apám is lelépett... én miért lennék más? - És ez az ügyetlenségen múlna? - mármint az, hogy ki mozdul rám? Esetleg az, hogy én kire mozdulok, de én sem vagyok kifejezetten egy szemlélődő alkat e téren. Ariellet sem nézem meg most úgy, inkább amikor egy-egy állást felvesz közelebb lépek, hogy kijavítsam a mozdulatot, hogy egyenes legyen a háta, vagy épp a térde, amikor kell, hiszen e téren még nem túlságosan gyakorlott, ahogyan az már nyilvánvalóvá vált eddig is. - Nincs időm ismerkedni Arielle és egyébként is vérfarkas vagyok, gondolod, hogy én vagyok az itteni lányok álmainak netovábbja? Pár éve még elrejtették a vérfarkasokat, de a legtöbben még most is viszolyognak tőlük. - ez nem változott és én már nem veszem zokon annyira, mint mondjuk régen. A dolgok változnak, hát ez van, nem halok vele, de ettől még tudom, amit tudok. Tudom, hogy a világ hogyan működik és azt is, hogy nem fog hirtelen megváltozni, még ha meg is változnak a szabályok az emberek felfogása ettől még nem fog, mert félünk attól, amit nem értünk, vagy amit nem tudunk irányítani. - És ha valaki megtámad kigáncsolod? Nem a védekezést kellene megtanulnod? - mosolyogva csóválom a fejemet. Tényleg nem igen tud rajtam fogást találni, vagy megmoccantani, én ellenben játszi könnyedséggel fogok rá a csuklójára és billentem ki az egyensúlyából valószínűleg, hogy a földre kerüljön, azaz a szőnyegre, én pedig mellé térdekésben. - Tehát a védekezés... - azonnal el is engem, nem szorítok rá a karjára és semmi ilyesmi, a kezemet nyújtom neki, hogy segítsek neki feltápászkodni szépen. Neki nem támadni kell megtanulni és azt sem így, mert fizikai ereje nem sok van, és az még a gáncsoláshoz is kell. Meg aztán, ha ki is gáncsol valakit ezzel a módszerrel, az illető magával rántja, vagy rá esik és máris vert helyzetben van, ha a másik erősebb.
Elsőre morcosan nézek rá, hogy minek dobálgat az almával, nem kell már a szoba előtt tesztelnie, még nem is vagyok kész. Abban meg igaza van, hogy ha megtámad valaki, nem mondhatom neki, hogy kis türelmet, vennem kell még néhány nagy levegőt előtte. Aztán megjelenik az első mosoly az arcomon, ahogyan neveti látom, olyan furcsa, de jó értelemben, nem szoktam ilyen vidámnak látni, és én is nevetek végül a magam csilingelő, kislányos kacajával. Lemondó sóhajjal távolodom a faltól, ahova ütöttem az almát, és most mindent beltelik a félig megrágott gyümölcs maradéka, szerencsére rám nem fröcccsent. - El tudtam volna kapni, nem voltam most éhes. – Emelem fel a mutatóujjamat, mint aki tökéletesen tisztában volt a szándékkal, holott ezt a vigyorgásomból tudhatja, hogy csak az egó beszél belőlem, s a meglepettség. Már itt leveszem a szandálomat, és az ujjaim közé csippentve indulok el a fiú után be a szükség szobájába, hogy kezdetét vegye a kiképzésem. Remélem tisztában van vele, hogy én lány vagyok, és nem annyira vérfarkas. Az ajtó bezáródik mögöttünk, s csak akkor nyílik ki, ha ki akarunk majd menni. - Nem is tudom. Furcsállottam. Pocsék vagyok a kapcsolatokban, egy fiú barátom van csak, vele meg verekedni szoktunk. Nem megy nekem az ilyesmi, hogy kéne kezelni.. apa azt mondta, hogy ez egyátalán nem rossz dolog, mások is csókolóznak a folyosón. Biztos röhejes lenne, ha én tenném, merthogy nem tudok. – Vonom meg a vállamat őszinte lemondással, valahogy mindig fiús voltam, nyers, és vad, mintha bizonytani akartam volna anyáéknak azzal, hogy erős vagyok, viszont mégsem jött össze. Az elemi mágiákon kívül alig értek valamihez, és abból is erőteljes balesetek születtek. Igaz, a legutóbbi beszélgetésünk óta, amikor Wyatt elmondta, hogy szerinte gyakorolnom kéne, becsülettel megtettem, és fejlődtem is valamicskét. Mellé állok, és akkora terpeszt veszek fel, hogy ne legyen se túl széles, se túl szűk, éppenhogy kényelmes. Akaratlanul is megnézem az alakját, ahogyan mozog. Mintha csak azt akarnám ellenőrizni, hogy tényleg rendben van-e a válla, holott magamnak sem bonyolult beismerni, hogy nagyon sajnáltam, hogy miattam került olyan fájdalmas helyzetbe, és olyan elesett volt, ahogyan megpróbálta azt mutatni, hogy férfiasan tűri a kínt. S most nincsen baja, az alakja meg tökéletesebb, mint valaha, khm... - Nem tudom. A lányok. Nem mindenki annyira ügyetlen, mint én. – Nem akarok én tapintatlan lenni, vájkálni a gondolataiban, az ő dolga végülis, hogy mit hogyan kezel, most azért vagyunk itt, hogy engem hozzunk fel fizikailag egy olyan szintre, hogy ne bánthassanak megint így. A kérdére odaugrok hozzá, beakasztom az egyik lábamat a vádlijába, és rántok egyet rajta, mintha ki akarnám gáncsolni. Itt nem történik semmi, mintha egy betoncölöpöt akarnék kirúgni. – Öhm... na azért nem mindenki vérfarkas. Máshol működhet... – Nézek rá fel cinkos pillantással, és még próbálok kigáncsolni, hogy essen el, meglátjuk, hogy milyen sikerrel járok.
♫ Complicated ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Edzésben ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Nem késem sokat, vagy ő jött előbb? Nem is számít, én megtehetem, ő pedig ha előbb jött, akkor legalább elég lelkes és ez mindenképpen jó. Azt majd meglátjuk, hogy mennyire fog menni neki a dolog, egyelőre még nem tudom, hogy vajon nem lesz-e inkább nyafogós, ha kicsit megszorongatom, de remélem, hogy nem így lesz, azt biztos, hogy nem viselném jól. Nem azért van itt, hogy ellenkezzen, vagy kifogásokat keressen, hanem azért, hogy erősebbé váljon és ellen tudjon állni azoknak, akik esetleg megnehezítik az életét. Az ő dolga, hogy ezt mennyire akarja elérni. Az biztos, hogy ha akadékoskodik akkor én hamar lemondok arról, hogy őt oktatgassam, úgyhogy kénytelen lesz majd odafigyelni arra, hogy én mit akarok és kénytelen lesz teljesíteni rendesen. A sport cucc nem tetszik, de nem tudhatta, hogy felesleges. Rajtam épp ezért nincs ilyesmi, feleslegesnek gondolom, mert éles helyzetben nem élvezheted a laza ruházat könnyedségét, butaság azt megszokni. Amikor viszont elüti a levegőben az almát és az békésen csattan a távolabbi falon, hogy darabokra hullva terítse a be a padlót akaratlanul is felnevetek. Az a helyzet, hogy erre nem igazán számítottam, nem az volt a célom, hogy fejbe dobjam egy almával, jó eséllyel nem sokan fognak rá ilyesmivel támadni és jól sejti, ha ez most egy kés lett volna, akkor a legnagyobb marhaság lett volna kézzel megpróbálni félreütni. Ahhoz sok gyakorlás kell, hogy tudja mikor találja el a markolatot és mikor a pengét. - Gondoltam éhes vagy, kíváncsi voltam el tudod-e kapni. - még mindig jól eső széles mosollyal pillantok a szétesett alma felé. Annak már annyi és jó lesz minél előbb eltűnni a folyosóról, mielőtt erre jönne egy morcos Friccs, hogy jól ledorongoljon, amiért ilyen szépen össze sikerült maszatolni a padlót. Érthető, ha nem örülne neki, de nem kell tudnia, hogy mi voltunk, vagyis hát Arielle. Nem akarom azért kellemetlen helyzetbe sem hozni, ezért végül csak szelídül a mosolyom egy afféle "nem gond" kifejezéssé, csak aztán indulok meg a cél felé, ahol kibújok a cipőmből mielőtt a szőnyegre lépnék. Az utolsó falatokat azért még lenyomom, mielőtt nekikezdenék a bemelegítésnek. - Kipihentem, ne aggódj, jól vagyok és te túltetted magad azon, ami történt? - látszólag igen, de ettől még megkérdezem. Nem akarom, hogy esetleg a férfi nem elleni utálatát rajtam vezesse le, ha mondjuk elszáll az edzés közben, hiszen önvédelmet tanulunk majd, nem akarok újabb kemény sérülést mert esetleg túlzásba viszi a védekezést. Persze nem rossz ez, ha másoktól agresszívabban tudja megvédeni magát, de ehhez nem engem kell helyben hagynia. Attól még hogy van kellő erőd, hogy megvédd magad tudni kell azt is, mikor nem kell alkalmazni. A bemelegítés pár alapvető mozdulatból áll, főleg karkörzések, vállkörzés, pár láb emelés, hogy az izmai rendes fokozatra kerüljenek, nehogy meghúzza magát, amikor erőt is kell kifejteni a mozgáshoz. Azért túl sokáig nem húzom a dolgot és tényleg látszik rajtam, hogy a karom is jól van már, egyik mozdulatnál sem látszik rajtam egy cseppnyi fájdalom, vagy hasonló sem. - Többen támadnak le? Ezt mire érted? - nem foglalkozom a lányokkal és a csajozással sem, és mint általában a lányok nem szoktak kezdeményezni, az azért viszonylag ritka. Engem nem különösebben zavar a dolog, nem is akarnék azzal szórakozni, hogy lányokat vakarjak le magamról. Nem érzem úgy, hogy erre akarnék most koncentrálni. - Ismersz bármilyen alapfogást, ami önvédelemre szolgál? - beszéljünk akkor már arról is, amiért itt vagyunk, ezért térek rá a fő témára, hiszen ez is fontos, vagy is fontosabb is, mint hogy kit hányan támadnak le. Talán a családja, ha már olyan harcosokból áll akkor tanítottak már neki egy-két fogást, amivel meg tudja védeni magát. Lehetséges, hogy csak még nem tudja őket elég jól alkalmazni, vagy szimplán legutóbb az ijedtségtől fagyott be annyira.
Nem szokásom megnézni az erősebb nem tagjait, barátaim sem igen vannak, Keith az egyetlen talán, aki srác, Wyatt viszont olyan sugárzó erővel jön most felém, hogy akaratlanul is nyelek egyet. Nem egy átlagos roxfortos diák. Nem tudom eldönteni, hogy a vérfarkas-dolog miatt gondolom így, vagy önmagában is komoly kisugárzása van, de miután tudom a titkát, már lehetetlen különválasztani. A szükség szobáját már igen sokan ismerik, néha tülekedés is van, hogy ki akarná használni, percekkel ezelőtt három hugrabugos lány akart valami sminkszobát berendezni, amire némán ingattam a fejemet, bocs, én voltam itt előbb, az ő dolguk igazán várhat. Vitatkoztak volna, hogy többen vannak, aztán amikor ellöktem magamat a faltól, hogy felőlem megbeszélhetjük, akkor szétrebbentek, mint a hollók, akik közé légpuskával lőnek be. Amikor Wyatt közel ér, már látom én, hogy én fogok főleg edzeni, ő csak utasítgat majd, mert nem úgy öltözött, mint aki nagyon be akarja piszkolni a kezét. Felém dobja az almát, amit éppen rágcsál, nem gondoltam volna, hogy máris védekeznem kell. Meglepődöm, de ösztönösen ütöm félre a kezemmel, lehet, hogy ez amúgy butaság, mert ha valami éleset dobnak felém, akkor csúnyán felsérthetem így az ujjaimat. - Naaa... – Nem, nem akarok nyafogni, ez inkább amolyan méltatlankodás, hogy azt hittem, majd bent kezdjük. Viszont abban igaza van, hogy ha fel akarok mindenre készülni, akkor bármikor készen kell állnom, nem csupán az adott helyzetekben. – Nem, most jöttem nemrég. – Fogalmam sincsen, hogy mik a tervei az edzést illetően, vélhetően az ő gondolataira lesz ráhangolva a terem, én bele sem gondoltam. Kibújok a cipőből, alatta nincsen zokni, de nem baj, jó nekem mezitláb is. Mellé lépek, kissé idegesít az almaevése, de nem teszem szóvá. - Aha. Jobban vagy? Nem fáj már a vállad? – Leutánzom a mozdulatatait, még a karjaimmal is repdesek párat körzés gyanánt. Aztán előre nézek, hogy koncentráljak arra, hogy most jól meg fog dolgozni. Nagyjából semmilyen fizikumum nincsen, de igaza van, nem lehet mindig varázsolni, főleg, ha kiszedik a kezemből a pálcát. Kell, hogy legyen valami meglepetésfaktor is. Amit nem néznek ki belőlem. Ha itt végeztem, majd felmegyek anyához, azt mondta, hogy valami fontosat akar mondani. Elképzelésem sincsen. Lehet, hogy tudja, hogy az a bunkó hollóhátas rám akart mászni, és engem szúrna le, hogy túl kihívóan öltözködöm. - Szerencsére elkerültem. Úgy akarok vele majd találkozni, hogy őt érje a meglepetés. Téged gondolom még többen támadnak le, igaz? – Helyes pasinak gondolom, viszont furcsa, hogy még sosem láttam lányokkal beszélni. Csak valentin napon a háztársammal, de ott ugye kötelező volt a párcsere.
♫ Complicated ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Edzésben ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Varázslóiskola igen, de ez még koránt sem jeleneti azt, hogy mindent mágiával kell megoldanunk, de ezt már Arielle is megtapasztalhatta. Kell neki egy kis edzés, fejlődés és még egy kis önuralom akkor sokkal könnyebb dolga lesz majd, hogy rendbe szedje az olyan barokat, mint a múltkori srác. Még csak az sem működik, hogy szándékosan lightosabban öltözködik, hiszen az ilyesmi marhára senkit sem érdekel különösebben, legalábbis sok esetben nem. Vannak akiknek van egy bekattanásuk aztán kész, ettől eltántorítani őket egyszerűen nem lehet, csak ha elég jól mutatod meg, hogy kopjon le az illető és erre én nem leszek elég, mert nem vagyok testőr, hogy mindig a leányzó mellett legyek és ne kerüljön bajba nélkülem. Amúgy sem az én dolgom, hogy mindig kihúzzam a bajból, neki kell megvédenie magát, főleg hogy tudjuk milyen család áll a háta mögött és annyira már ismerem bizonyítani akar nekik, ezt pedig másképp nem igen lehet. Nem késem egy pillanatot sem, határozott léptekkel szelem át a folyosókat. Már cseppet sem látszik rajtam az a négy nappal ezelőtti megviselt állapot, pedig tényleg kutyául voltam. Ezt teszi a telihold, ha nem élheted ki magadat és el kell nyomnod azt, ami vagy, nekem pedig már jó ideje el kell minden hónapban. Túlélem, de pár napra rendesen legyengít a dolog és arra is kellett egy kis idő, hogy a karom is teljesen rendbe jöjjön. Voltak már durvább sérüléseim is, de nem adok úgy önvédelmi leckéket, hogy közben én sem vagyok teljesen jól. Az ilyesmi csak sérüléssel járhat. Én azért nem ettem sportszerkót, sima átlagos utcai szerelés, hiszen akkor sem lesz az emberen ilyesmi, amikor épp nekiesnek, nem érdemes megszokni a sportcuccok kényelmét, mert elronthatja a mozdulatokat később, ha nem olyan ruhában vagy. Már távolról meglátom a szoba előtt ácsorgó Ariellet, de nem teszem szóvá, hogy mibe van öltözve. Inkább csak, amikor már kellően közel vagyok hozzá felé hajítok egy almát, én az enyémet már javában fogyasztom. - Bemelegítésnek. - afféle reflexfelmérés is egyben, hogy vajon elkapja, két kézzel kap utána, vagy megy egyel is, hogy honnan kell kezdeni az alapokat. - Szia! Remélem nem vártál sokat. - állok meg most már mellette, majd ketten megyünk a szobához, hogy amikor megjelenik az ajtó már egy egészen pöpec kis terem legyen odakint. Belépdelhetünk, van még szőnyeg is a padlón, hogy az esés ne legyen problémás, hiszen lesz az is. - A cipőt le is dobhatod. - én is kibújok a sajátomból és szépen otthagyom a fal mellett. Megvárom, amíg ő is ezt teszi, csak aztán állok szépen a szőnyegre. Egy minimális nyakkörzős nyakropogtatás még jön, amíg eszegetem az almámat. Neki nem muszáj megenni az övét, inkább tényleg csak a reflexeket mértem fel vele, nem az volt a cél, hogy jól lakjon, ha netán éhes volt. - Bemelegítéssel nyitunk rendben? Mehet egyedül is, de követhetsz is, ahogy neked jó. Azóta nem volt gond? - találkozott-e a sráccal, meg ilyesmi. Arról, ami a háttérben zajlik nem igen tudok, nem jutott el a hír hozzám, hogy Rasmus halott és hogy változások vannak, hiszen még nem vagyok a belső körökben, csupán majd be szeretnék kerülni idővel. Kell valami jó hely, valami értelmes pozíció és persze eszem ágában sincs az egész életemet bujkálva és rettegésnek tölteni csak azért, mert annak születtem ami vagyok. A mostani rendszerben pedig erre van ítélve az életem és még csak nem is az én hibámból, hiszen nem tettem rossz dolgokat... legalábbis nem sokat.
Letelt a négy nap, a szükség szobája előtt várakozom, hiszen neki kell átgondolnia, hogy mi vár minket majd odabent. Tulajdonképpen nekem kéne valahogyan segítenem rajta, meghálálni, amit tett, ehhez képest ismét ő támogat engem. Csak tudnám, hogy miért. Valami barátfélék vagyunk mi ketten, már nem olyan morcos velem, mint annak idején, kezdünk lassan összecsiszolódni. Olyan sötéten titokzatos, nem is értem, hogy mit keres a griffendélben, igaz, ennyi erővel én vagyok az a tipikus mardekáros. Szeszélyes vagyok a végletekig, könnyedén fel tudom húzni az orromat, aztán ha cselekedni kéne, megáll a tudományom. Az elemi mágiák tekintetében viszont egészen ügyes boszorkány vagyok, azon az úton kéne továbhaladnom, ha meg akarom védeni magamat. Wyatt viszont nem varázslatot akar tanítani, hanem fizikai harcot azt hiszem. Azért hozom magammal a tőrömet, bocsájtottam rá egy enyhébb láthatatlanságot, hogy ne szúrja csak úgy mindenki. Igyekeztem kényelmes ruházatot is venni, hiszen ki tudja, hogy Wyatt milyen fogásokra akar megtanítani. Ha jobban belegondolok, a fizikumom igen törékeny, ezt remélem ő is belátja, és nem fog úgy kezelni, mintha én is kibírnék mindent. Szegény azért mégsem törhetetlen, szépen kiment a válla, nekem kellett helyretenni, azért ebből azt szűröm le, hogy ne mindenható. Nem tudom, hogy miért kérte ezt a négy napot. Talán ennyi kell a regenerációhoz? Vagy csak ilyen időtáv van még hátra a teliholdból? Bárhogyan is volt, magamhoz képest bámulatos türelemmel vártam ki a kért időt, hogy aztán sportosabbra véve a figurát, egy rövid nadrágban, pólóban, és sport cipőben várakozzak a szoba előtt. A hajam copfba fogva, hogy még véletlenül se zavarjon, bármit is szándékozik a srác tenni velem. Ahogyan észrevettem, egyikünknek sincsen barátai, én inkább anyával vagyok, ha rámér, vagy nagy ritkán Keith, aki viszont főleg Lenával múlatja az időt. Viszont a pasi szinte mindig egyedül van. Jó ez így neki? Nem tudnám eldönteni. A falnak dőlve karba fonom a kezemet, és valami fülbemászó dallamot dúdolgatok, amíg meg nem érkezik.
♫ No easy way out ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Idézet, duma ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
ϟ 
