Nem szabad kihagyni!

Az új küldetés
hamarosan kezdetét veszi
Kalandra jelentkezők
⊰ 1 - Játékos neve
⊰ 2 - Játékos neve
⊰ 3 - Játékos neve
⊰ 4 - Játékos neve
⊰ 5 - Játékos neve


ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ
 
HomeHome  KeresésKeresés  TaglistaTaglista  CsoportokCsoportok  RegisztrációRegisztráció  BelépésBelépés  
Üdvözlet!


2000-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 1999-2000-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, lassan négy éve végleg megszűnt létezni. Megmaradt hívei bujkálnak, és az auroroknak hála egyre ritkábbak az ex-halálfalókról szóló hírek is. Úgy tűnik, hogy a varázslóvilágot jelenleg béke és nyugalom övezi, de vajon meddig? Légy részese te is az új kalandoknak!

Az oldal alapítása:
2014. október 2.
Belépés
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés: 
:: Elfelejtettem a jelszavam!
Chatbox


Promóink




Legfrissebb









ϟ Karakterfejlődés
  Yesterday at 12:24
Megan Smith
A hónap posztolói
Luna Lovegood
 
Jacob Troops
 
Gina Accipiter
 
Kieran O'Byrne
 
Dane Seoras
 
Nox Djarum
 
Megan Smith
 
Shanna Griffin
 
Daniel G. Paisley
 
Elijah Crowfield
 
Statisztika

Összesen 595 regisztrált felhasználónk van.

Legújabb felhasználó: Melissa Greenwood

Jelenleg összesen 39870 hozzászólás olvasható. in 3514 subjects
Ki van itt?

Jelenleg 7 felhasználó van itt :: 1 regisztrált, 0 rejtett és 6 vendég :: 1 Bot



A legtöbb felhasználó (77 fő) 2014-10-02, 18:29-kor volt itt.

Share|

Wyatt & Arielle - A megmentő

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Go down
SzerzőÜzenet
Wyatt B. Delgado
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 68

TémanyitásTárgy: Re: Wyatt & Arielle - A megmentő 2015-11-06, 10:55


Arielle & Wyatt

[You must be registered and logged in to see this image.]


Segítek neki, mert segíteni akarok és mert lássuk be önmagával felettébb esetlen szegény. Lehet, hogy az ereje meg van ahhoz, hogy több legyen, mint ami, de nem használja ki, mintha nem is tudná. Azért történhetett meg az a jelenet az erdőben, amikor nekem kellett összeszednem őt és azért láthattam enyhén szólva is pőre állapotban, no meg a bál... mintha akkor se találta volna, hogy hol is van a helye, vagy hogy mit is akar, mintha tényleg nem igazán tudná, hogy mire képes, vagy épp hogy mi az ami benne rejlik, pedig sok mindent megtehetne, ha legalább megpróbálná. Ez a srác se volt nagy szám és nem csak azért, mert vérfarkas vagyok. Nem vagyok most kifejezetten erős, a bájital tompít és hátráltat, ez mindig így van, minden holdtöltekor, de ez az ára annak, hogy ne menjek át pusztítóba és ne csináljam ki a fél iskolát, bár arra a srácra igazán ráférne egy kis befenyítés, aki ezt művelte Ariellel, főleg arra gondolva, hogy pontosan mit is tett volna vele, ha nem járok épp erre. Mégis a kérdésére csak elmosolyodom, ebből is látszik, hogy nem igen érti még ezt az egészet. Kicsit megmozgatom a vállamat, érzem én a fájdalmat, hát persze, az arcomon néha látszik is, de nem megyek át nyafogó kislányba, volt már rosszabb.
- Nem hallottál még a fenyegetés és határozott kiállás erejéről? A családod kétlem, hogy ne alkalmazná. - az anyja már csak önmagában is elég határozott jelenség. Nem igen hallottam róla, hogy meg kellett fegyelmeznie diákokat az óráján, mert már alapból nem merik kinyitni a szájukat, ha nem szólt nekik, hogy beszélhetnek. Ezt ő is megtanulhatná. Nem kell azonnal felkoncolni a másikat, ellenben tehet érte, hogy megijedjen és azt higgye, hogy ha arról van szó, megtenné... ez nem olyan bonyolult. - Ez most komoly kérdés volt? - elmosolyodom, de nem nevetem el magamat, attól azért rendkívül távol állok, de mégis vicces, hogy komolyan ezt kérdezi. Nem az számít hogyan öltözik, hanem az, hogy mit sugároz mások felé. Kétféle ember van, az áldozat és a támadó, és csak ő dönti el, hogy ő melyik akar lenni, de a másik ezt biztos, hogy kiszúrja. A srác, aki kikezdett vele határozottabb, de a szerepek megcserélődhetnek, na persze csak akkor, ha tesz érte és megpróbálja elérni, hogy elhiggyék, hogy ő már nem az áldozat kategóriába tartozik. Ezt viszont neki is el kell hinnie, másképp nem megy. Végül csak bólintok és ellököm magamat a faltól, amikor összeszedte a földre hullott cuccait.
- Nem kösz, pihenni leginkább. Tudod... holdtölte... nincs rám jó hatással, de pár nap múlva már jobb lesz. Mit szólnál 4 nap múlva a Szükség szobájában? Egy kis edzés, megmutatom, hogyan tudod megvédeni magadat az ilyenekkel szemben. - tanulhat egy-két fogást legalább. Mindenképpen úgy vélem, hogy lenne értelme, és akkor nem nekem kell kihúznom a bajból, és persze a családja szemében is megnőhetne kicsit, no meg ott van az bizonyos önbecsülés. Rajta múlik, hogy áldozat lesz, vagy sem. - Most már rendben leszel? - pillantok még rá, csak aztán biccentek egy aprót egy félmosollyal és indulok el a folyosón visszafelé arra, amerre jöttem. Tényleg nincs dolgom, csak erre jártam és a pihenő ezek után meg főleg kelleni fog, hogy rendben legyen a karom és persze kipihenjem a bájital nem épp jótékony hatását. Finoman szólva is leszívja az erőmet.

//Köszönöm a játékot, remek volt! Folytatás köv. biglove //

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Éljen a lovagiasság!


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Arielle O'Shennon
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 87

TémanyitásTárgy: Re: Wyatt & Arielle - A megmentő 2015-11-02, 19:43


Wyatt & Arielle


[You must be registered and logged in to see this image.]


Amikor a valentin napon Wyatt megmutatta, hogy mire képes, már azon álmélkodtam egy sort, azonban nem ijedtem meg tőle. Aki az anyámék családjában nő fel, az már ne csodálkozzon semmin, a fiúhoz pedig tulajdonképpen még illik is az átokverte lét, amivel a holdtöltével testvérként bánva kitör belőle a bestia. Úgy gondolom, hogy a vérfarkasok még emberi alakjukban is igen impozáns erővel rendelkeznek, így komolyabb felmentősereget nem is kaphatnék amikor ez a benga nagy állat úgy gondolja, hogy el akarja venni, ami jár. Már csak azért sem értem a dolgot, mert nem adtam semmi jelét, hogy olyan lány lennék. Igaz, hogy csinosan öltözködöm, viszont nem kihívóan. Ezek alapján a roxfortos lányok nagy része a látóterébe kerülhetne, de nem én voltam a szerencsés, aki a vágyai tárgya lett, igazán örülök neki. Ezzel viszont akaratlanul is Wyattre hozom a bajt. Hiába mondta a múltkor hogy használnom kéne az apától kapott tőrt, ha az embert éppen meg akarják erőszakolni, akkor nem jut eszébe beszaladni érte a klubhelységbe, magamnál pedig nem tartom csak úgy mindig.
- Jó. – Bólintok, és már így beszéd közben kiadom magamból azt a nyers erőt, amit a hollóhátasra kellett volna pazarolnom. Azért szisszentek egyet, szinte nekem fáj, ahogyan kiabálás nélkül veszi tudomásul, hogy a karja már a helyén van. Biztos, hogy sajogni fog pár napig? Vagy mégsem? A vérfarkasok emberi alakjukban rá se rántanak az egészre? Én meg itt gyártom magamban a szóvicceket, holott ez is csak a zavarom megnyilvánulása, hiszen nem elég szavakban kifejeznem a hálámat, a a puszi talán túl gyengéd gesztus, de jobb nem jut eszembe. Wyatt soha senki szívességéből nem kér, de majd észben tartom, hátha tudok majd neki segíteni. Pucér képet nem adok, hiszen már látott ruha nélkül amúgy is. Meg egyébként sem érdemlem olyan szinten, a valentin napi együtt menés is csak amolyan haverkodás volt, amelynek keretein belül akár toborozhattunk is volna apa seregébe. Csak ő egy karótnyelt háztársamat kapta, én meg Theot, akinél azt hiszem fel sem merülhet, hogy elárulja a roxfortot. Na igen, egy buli nem biztos, hogy tökéletes terepe az ilyesminek, hiszen olyankor mindenki szétcsapná magát, nem pedig világmegváltó tervekről diskurálna. Hát szívás.
- Ott a tőr, de most koncoljam fel az iskola közepén? Végeredményben önvédelem, aztán kész? – Nem veszem piszkálásnak, már túl vagyok azon, hogy szeszélyes legyek vele, tudom, hogy nehezen viseli a dolgaimat, így igyekszem kevésbé hisztizni. – Nem csak erővel? Akkor hogyan? Öltözzek szakadtabban? – Nevetgélek, mert elképzelésem sincsen róla, hogyan győzzem meg azt a barmot. Láthatóan a szép szó már mit sem számít. Mágiák tekintetében az elemeket tudom legjobban uralni, és amióta Wyatt rámszólt, még gyakoroltam is rendesen, most már nem ébrednék egy szál semmiben az erdő közepén, hogy többféle őserő akar szétszakítani.
- Megköszönném. Máskor az ilyet... hanyagolnám. – Nem vagyok elszállva magamtól, hogy azt higgyem, mindenki értem van oda, talán az apró termetem miatt védtelennek hisznek, ezúttal annak is bizonyultam, de nem akarok ebből ismétlést. Már csak az a kérdés, hogy Wyatt most visszamegy pihenni, vagy merre tart. – Hová indultál? Én neked tudok valamiben segíteni? – Fonom karba a kezeimet a mellem előtt tanácstalanul, hiszen nem tudom, hogy mennyire ráakaszkodás, ha érdeklődő vagyok.




[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Idézet, duma ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


Fuss! Fuss csak,
amíg még futhatsz.
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Wyatt B. Delgado
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 68

TémanyitásTárgy: Re: Wyatt & Arielle - A megmentő 2015-10-19, 21:58


Arielle & Wyatt

[You must be registered and logged in to see this image.]


Azt hiszem a hollóhátas kölyök nem igazán gondolt bele abba, hogy kivel kezd ki, bár tény és való, hogy nem is sejthette, hogy mi vagyok. Nincs kiplakátolva az iskolában, hogy kik vérfarkasok, az meg főleg, hogy ki az aki annak is született, esetemben pedig pont erről van szó. Vérfarkasnak születtem, ami jobb testi adottságokkal lát el, mint amik egy átlag embernek vannak, csak épp telihold idején meg van a kis nehezítés. A bájital elnyomja a farkas adottságokat és így én is jóval gyengébb vagyok, de egy ilyen nagyszájú bájgúnárnál még így is erősebb, úgyhogy nehogy azt higgye nekem, hogy bármit megtehet csak mert nagyobb valakinél. Éltem én az utcán tudom, hogyan mennek a dolgok és nem viselem jól, ha a gyengébbre erőltetnek olyasmit, amire a másik egyáltalán nem vevő, tehát eszem ágában sincs visszafogni magamat, úgy kiütöm, hogy a jövőben a közelébe se akarjon menni Ariellenek és persze jó eséllyel engem is távolról elkerül majd, vagy jön az emberkedés a haveri támogatással. Láttam már ilyet nem egyszer, de megijedni nem különösebben fogok tőle az is biztos.
- Ez esetben szívesen. - bólintok még egyet, de innentől már rajta a sor, hiszen a vállam csúnyán kiugrott és azt először is szépen helyre kell tenni, mert jelen állapotában biztosan nem maradhat. Nem akarok e miatt a Gyengélkedőre menni, Madame Pomfrey ezzel, plusz a vérfarkas átokkal bent is tartana éjszakára, amihez semmi kedvem. Sem a fekvéshez, sem ahhoz, hogy még is adjon valami beteges alaknak, így is vannak rólam már pletykák, hogy mennyire beesett az arcom. Arra szerencsére kevesen jönnek rá, hogy ez miért is van így, hogy főleg a bájitalok miatt van, amiket holdtöltekor kell iszogatnom.
- Vagy csak... csináld. - itt már inkább csak sziszegem a szavakat, hiszen mindketten tudjuk akkor lesz ez jobb, ha megcsinálja, ha a helyére rántotta a karomat, addig szenvedni fogok, de kutyául és az egyikünknek se jó. Így is rohadtul fog fájni, de legalább túl leszek rajta, aztán már átlendülök a holtponton, az is valami. Aztán jön is a hirtelen rántás. Nincs időm agyalni és van bennem annyi kontroll, hogy kellően visszafogjam magamat és ne tartsak ellent és akadályozzam a rántást. Összeszorítom a fogaimat, de egy élesebb nyögést még így is eredményez a dolog, de legalább nem üvöltök. Volt már részem néhány felettébb fájdalmat átváltozásban, sőt nem csak néhány, jó sok akadt már, tudom, hogy mi a fájdalom. Nem mondom, hogy így könnyebben viselem, de legalább már mondhatom, volt már rosszabb is.
- Tegyél róla, hogy megtegye... ott a tőröd nem? Nem erre tanítottak? - nem akarom ezzel megint piszkálni, bár lehetséges, hogy annak veszi, de mégis inkább tanács ez, bátorítás. Erős és határozott, azt akarják a szülei, hát akkor legyen is az. - Az ilyen idiótákra nem csak erővel lehet hatni. - és nem is csak fegyverrel. Meg kellene tanulnia rendesen küzdeni, és akkor nem történne ilyesmi. Az utolsó szavaim már akkor hangoznak el, amikor azt a puszit is megkapom az arcomra. Egy halvány mosoly, miközben feltápászkodom a földről, de ezúttal nem segítek. Nem azért, mert ne lennék ennyire jól nevelt, de a karomnak kelleni fog pár óra, amíg teljesen rendbe jön.
- Jobb, így már meggyógyul hamar. Segíthetnék neked, hogy kezelni tud az ilyen alakokat. - a falnak dőlök, amíg a jegyzeteit szedegeti és onnan figyelem a ténykedését. Tényleg segíthetnék, ha akar tanulni és nem játssza a dacos kislányt. Kölyökként az utcán éltem, meg kellett tanulnom, hogyan védjem meg magamat a nagyobbaktól, akik erősebbek és magasabbak is voltak nálam, mágia és fegyver nélkül is. Ő is tanulhat pár fogást, ami segíthet.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Éljen a lovagiasság!


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Arielle O'Shennon
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 87

TémanyitásTárgy: Re: Wyatt & Arielle - A megmentő 2015-05-31, 12:47


Wyatt & Arielle


[You must be registered and logged in to see this image.]


 Csak elvi szinten jegyeztem meg, hogy Wyatt vérfarkas, főleg az előnyeire koncentráltam, hogy erős, karizmatikus egyéniség, valahogy ez a teliholdas mizéria teljesen elkerülte a gondolataimat. Hiszen ő mindig olyan magabiztos, hogy fel sem merül bennem, hogy vannak gyengeségei. Apával is igazából csak azért akar találkozni, hogy még jobban kiteljesedjen. Bár... most, hogy belegondolok, azt mondta, hogy nem akarna vezető lenni, nem való teki. Így nem is nagyon tudom, hogy akkor pontosan hogyan kéne definiálnom őt. Vágyik talán az elismerésre, mégsem hangoztatja ezt. Előtte viszont még meg kell küzdenem a démonnal, aki ellenem tör, jelen esetben ezzel a nagydarab hollóhátassal, aki állandóan rám akar mászni, és nem tudja megérteni, hogy nem az esetem. Amúgy sem vagyok egy pasizós alkat, de ha az is lennék, biztosan nem őt választanám. A szám eléggé sajog, mégsem ez fáj jobban, hanem az, hogy így a földre kerültem, és pálca, tőr híjján a fizikai erő hiánya miatt maradok alul. Nem is tudom, hogy mit szeretne velem tenni, talán tovább bánt? Megerőszakol? Nem, azt úgyse tudna, ahhoz már elég komolyan rúgkapálnék. Hátrálni nem nagyon tudok, Wyatt viszont közbelép, hogy ő is alaposan a kárát lássa mindannak, ami történik. Bármilyen gyorsan is kiáltok rá, már késő, így elszenvedi, hogy kiugrik a válla. Szegény.
- Én azért... köszönöm, hogy értettem tetted. – Szűröm ki a fogaim között rekedten, mert hirtelen nem is találom a szavakat, nem szoktam hozzá, hogy hálásnak kell lennem, ő viszont tényleg figyelmes. Nem is kicsit. Bármennyire is azt mutatja, hogy mennnyire sötétlelkű, most az igazság bajnoka volt. Nem mondom, hogy pozitív lélek, de ahogyan ő is mondja, fontos a fair play. Felsóhajtok, ahogyan félrenéz, megértem, én is hülyén érzem magam, hogy ha mások előtt kell gyengének lennem. Tulajdonképpen nekem is ez most a helyzet.
- Sikerülni fog. Majd ha háromig számoltam, akkor rántok egyet rajta, jó? – Aztán számolás nélkül pusztán a meglepetés erejét számolva két kézzel rántom vissza, hogy a sérült váll máris a helyére pattanjon. Benne volt most minden akaratom, segíteni vágyásom, de nem akartam, hogy befeszüljön, ellentartson. Kellemesen lepődök meg, hogy ha nem is erőből, de lendületből sikerült a dolog, és fájdalmasan elmosolyodom. – Nem tudom, hogy miért pont én kellek ennek az idiótának, igazán leszakadhatna már rólam. – Lépek oda a farkashoz, és bármennyire is lángol még a szám, odanyomom az arcomhoz, a gesztus a lényeg. A jegyzeteim szétszóródtak, így lehajolok, hogy gyorsan felvegyem őket, most úgysem lesz kedvem tanulni. – Jobb már így? – Kérdezem megigazgatva a hajamat, szerencsére tükör nincs nálam, mert így nem kell látnom, hogy mennyire piros az arcom is az ütéstől. Nem vagyok prosti, de mégis annak érzem magam, aki csak arra jó, hogy bántsák a pasik. Legalábbis az az egy. Anyának úgyse mondom el, ez az én dolgom.



[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Idézet, duma ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


Fuss! Fuss csak,
amíg még futhatsz.
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Wyatt B. Delgado
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 68

TémanyitásTárgy: Re: Wyatt & Arielle - A megmentő 2015-05-24, 11:11


Arielle & Wyatt

[You must be registered and logged in to see this image.]


Lássuk be, hogy igen jelenleg a mosott sz*r hozzám képes semmi, kifejezetten pocsékul nézek ki és akkor finoman fogalmaztam. A telihold közeledik és ilyenkor a farkasölő főzet istenesen kiveszi az energiáimat. Mégis csak a természetes valómat kell elnyomni, ami nem valami kellemes érzés. Lehet, hogy idővel változik ez, lehet hogy születettként idővel ezt majd korlátozni tudom, lehet hogy majd változik a helyzet, de... egyelőre még nem tudom, hogy ez valaha eljön-e, vagy mindig így lesz. Nem tudom irányítani a farkast, tehát nincs más út, mint hogy biztonságban tudjak másokat, ahhoz innom kell ezt a rettenetes löttyöt és mágikus úton kell visszafognom azt, ami vagyok, de menni fog, mivel túl sok egyéb választásom amúgy sincsen igaz? Ettől viszont még ugyanúgy nem fogom csak úgy hagyni, hogy valakit ilyen szinten padlóra küldjenek, főleg amikor láthatóan az erősebb teszi a gyengével, csak mert erőfölénye van... azért ez rohadtul nem fair dolog. Amikor pedig kiderül, hogy kiről van szó, még inkább egyértelmű, hogy meg kell védenem. Azért, mert... mégis csak egy gyenge nőről van szó, aztán persze Rasmus lánya és nem mellesleg... azért talán valahol mégis csak elkezdtem még kedvelni is. Elég kellemetlen stílusa tud lenni a folyamatos sápítozással, de a maga módján azért van kedvelhető oldala is, ha az ember ad egy kis időt, hogy meglássa benne a pozitív oldalt.
A hangja az, ami segít, hogy felfigyeljek arra, hogy baj van, még hozzá nem is kicsi, mert már éppen húznám föl, amikor megkapom a nem túl kellemes ütést hátulról. A rohadt állat persze, hogy csak így mer bármit tenni. Gyenge nőket és hátulról támadni... ez az igazi, gratulálok... barom... Nem is fordulok meg azonnal, miután legalább elzavartam az illetőt. Az is biztos, hogy nem lesz a szívem csücske és nem fogja értékelni, ha akkor futunk össze, amikor nem vagyok ilyen pocsék állapotban... azt garantálom.
- Bárkiért megtettem volna Arielle... Nem tolerálom, ha valaki a fizikai fölényét használja ki más ellen. - azért nem beszélek valami gyorsan, kissé akadozva, hiszen mégis csak minden apró mozdulatnál olyan fájdalom hasít a vállamba, mintha nem túl apró tűkkel szurkálnák és nem is valami kevéssel. - De szóra sem érdemes. - teszem még hozzá. Azért persze közre játszott az is, hogy vele történt mindez, nem vagyok azért egy igazság lovagja, de akkor is benne van a pakliban, hogy másnak is segítettem volna, mert nem tolerálom kimondottan azt, ha valakinek szándékosan ártanak, főleg ilyen helyzetben. A földön fekvőt meg végképp nem ütjük meg, ennyi még bennem is bőven van.
Tényleg nem nagyon nézek a szemébe, amikor elém kerül. Nem szeretek gyengének látszani senki előtt sem, az igazán nem az én stílusom, de én is tisztában vagyok vele, hogy most rá kell hagyatkoznom, ő az egyedül, aki képes engem most helyre tenni valahogy, már ha sikerül neki. A gyengélkedőre még sem mehetek egy kiugrott váll miatt oldjuk akkor meg szépen ketten.
- Jól van, de... ha elsőre nem sikerül, akkor máshogy oldom meg. - lassan bólintok csak. Erős gyerek vagyok, de az biztos, hogy nem fogom jó néven venni, ha mondjuk ránt rajta egyet és nem ér el vele semmit, mert az aztán istentelenül fog fájni. Ez most nem olyan dolog, ahol lehet kísérletezni. Vagy megoldja... vagy megoldom én máshogyan, vagy kérek segítséget, de maximum egyszer fájjon, mint a rohadt élet, többször nem fogom elviselni a dolgot, az egyszer biztos.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Éljen a lovagiasság!


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Arielle O'Shennon
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 87

TémanyitásTárgy: Re: Wyatt & Arielle - A megmentő 2015-05-20, 14:41


Wyatt & Arielle


[You must be registered and logged in to see this image.]


 Nem gondoltam, hogy ez az idióta a múltkori ökölcsapás után még mindig rám van gerjedve. Ráadásul tudja, hogy Sheska az anyám, ez sem riasztja el. Nem vagyok magamtól elszállva, hogy ennyire jó csaj lennék, így nem is értem konkrétan a dolgot. Lehet hogy neki mindegy? Nem, biztosan nem így van, másokat még nem láttam panaszkodni rá. Én vagyok a fétise, vagy nem tudom. A szám elég durván felszakad, vért azért nem fogok köpni. Kérhetnék segítséget, vagy megpróbálhatnék kimászni a helyzetből egyedül. A pálcám most arébb hever, így a legtöbb, amit tehetnék, hogy odarúgok, vagy arébb hengeredek. Nem hiszem el, hogy a nyílt folyosón képes ilyesmire. Ha erre járna vagy prefektus, vagy tanár, egyszerűbb dolgom lenne, már csomagolhatna is, így a későbbiekben nekem kéne bizonygatnom a saját igazamat. Nem fogom. Amint itt végeztünk, ki fogom találni, hogyan mártsam meg benne apa tőrét, mert ez így nem mehet tovább. Elhátrálnék én rákmászásban, ám már most a falnál vagyok, innen csak előre van. A felsejlő alakról még nem is látom, hogy ki az meg, éppen magam elé kapom a kezemet, hogy legalább kivédjem az ütést, amikor az nem érkezik. Wyatt! Szőke hercegem mégsem tud ismét rámcsapni, mert a vérfarkas megfogja a kezét, és elrángatja tőlem. Tágra nyílt szemmel nézem a kibontakozó jelenetet, Wyatt pocsék bőrben van, de nem is tudom hirtelen, hogy miért. Telihold közeleg? Ha ő született vérfarkas, akkor is így reagál? Szegény...Megrezzenek, ahogyan egymásnak esnek, megmentőm most erősebbnek bizonyul, ami nem is csoda, ám már a gesztusért is hálásnak kell lennem. Megment... megint. És már megint olyan helyzet, amire nem tehetek. Rémálmomban szabadultak el az elemek, és ezt a nagy melákot sem én provokáltam. Nem szemezek vele, nem nyalogatom a számat. Én csak vagyok, nem flörtölök másokkal sem az mutatva, hogy bármit tudnék adni. Tudnék egyátalán? Nem nagyon mértem még fel. Már éppen nyújtanám a kezem, hogy bólintsak, amikor felsikkantok.
- Vigyázz!
– Már túl későn szólok, mert hátulról kapják telibe. Én is tápászkodom, fel, hogy legalább próbáljak valamit segíteni, az állam, a szám sajog rendesen, de most nem én vagyok a fontos, kissé be is van györnyedve, nem is merek most hozzáérni.
- Sajnálom, már megint velem kell törődnöd... Ez nem néz ki túl szépen. Hogyan tudom helyrerakni?
– Ezzel még meg sem köszöntem, majd megteszem, ha valahogy helyrerakjuk a vállát. Próbálok elékerülni, szinte félre a fintortól, amit vágni fog, láthatóan kerüli a tekintetemet, pedig nem kell most férfiasnak lenni, már attól annak tartom, amit tett értem. Nyelek egy nagyot, és nyújtom a kezemet, hogy fogja meg a sérült karjával, láttam már ilyet, egy jó erőset kell rajta rántani. Nem vagyok túl izmos, de ha ellentart, akkor biztosan menni fog, vagyok most annyira motivált, hogy helyre rakom.
- Csináljuk!




[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Idézet, duma ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


Fuss! Fuss csak,
amíg még futhatsz.
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Wyatt B. Delgado
Reveal your secrets

avatar

Griffendél

ϟ Kor : 23
ϟ Hozzászólások száma : 68

TémanyitásTárgy: Re: Wyatt & Arielle - A megmentő 2015-05-16, 12:14


Arielle & Wyatt

[You must be registered and logged in to see this image.]


Nem vagyok a legjobban, látszik is rajtam. A bőröm világosabb, mint általában, az arcom is kissé beesett. Ez van telihold előtt pár nappal és utána is, mindig. Pocsék a bájital, amit iszogatni kell, hogy elnyomja a telihold hatását és elég rendesen ki is veszi az erőmet. Furcsa ilyenkor, mintha... minden sérülésemet érezném, amit csak valaha szereztem, pedig tudom, hogy ez nem lehetséges, csak valahogy az érzet van meg, bemagyarázom magamnak, vagy a jó ég tudja. Talán nem is igazán számít, hogy mit érzek, csak az, hogy nem látszanak a sérülések jobban, a többi csak olyasmi, amit bemesélek magamnak. Ettől viszont még nem áll meg az idő, nekem is ugyanúgy tanulnom kell, nekem is ugyanúgy fejlődnöm kell, pedig sokkal kellemesebb lenne szépen meghúzni magamat a szobámban és ebben a pár napban nem ki mozdulni. Lehet, hogy igaza van a nagyszájú csajnak az erdőből, ez a Gabrielle... talán ha ilyenkor elmennék pár napra, de veszélyes lenne másokra, hiszen még ha találok is egy olyan erdőszakaszt, amiről úgy tudom, hogy teljesen kihalt, lehet hogy tévedek és végül kiderül, hogy rosszul gondoltam... megtámadok valakit véletlenül. Nem akarok emberéletet kioltani.
A hangokat már messziről meghallom, és egyáltalán nem nehéz felismerni a csattanást sem, ami pofonra utal. Azért nem mondom, hogy én vagyok a hős megmentő, de megnézhetem hogy mégis mi a fene folyik ott. A fickótól nem nagyon látom, hogy pontosan ki is van a földön, de azért annyi igazságérzetem nekem is van, hogy ezt nem nézem csak úgy el. - Hé... mi a franc folyik itt? - ennyi már azért elég, hogy a srác legalább megforduljon és így kis tudom szúrni, hogy a földön lévő illető ismerős arc, Arielle, és éppenséggel nincs a legjobb bőrben, finoman szólva is fel van repedve a szája. Tudom, hogy tud néha kiállhatatlan lenni, de azért ennyire nem, így nem lehet elbánni a másikkal, főleg ha a másik láthatóan gyengébb nálad. A srác persze simán visszafordul, mintha semmit se mondtam volna, és ekkor nyújtja a kezét Arielle felé, és emelkedik újabb ütésre, mert ő nem fogadja el. Azért ezt már én sem viselem csak úgy, simán megfogom a vállánál és egy erőteljes mozdulattal állítom meg a mozdulatot hátrébb rántva őt.
- Oké... akkor most húzz el, mert amúgy se vagyok jó kedvemben. - nem vagyok jól, és nem vagyok túlságosan lelkes sem, szóval jobb ha nem kezd ki velem. Persze megteszi, az előbbi próbálkozása most felém indul, egy ütés, ami elől sikerül kitérni, és ő már kapja is lendületből az öklömet a gyomrába. Persze, hogy összegörnyed azonnal, én pedig simán ellépek mellette. - Meg vagy? - nyújtom a kezem a földön lévő lány felé, de a mozdulat már nem fejeződik be, mert érzem a rántást a vállamnál, aztán az öklöt, ami valahol a lapockám felett csapódik be. Az ilyen istentelenül tud ám fájni, főleg ha rosszul jön és kiugrik tőle a vállad. A düh viszont ilyenkor elnyom minden mást, és mégis csak vérfarkasnak születtem. A következő ütésem már az arcát találja el, amitől földre kerül és lassan eloldalog... én pedig nem fordulok azonnal vissza Arielle felé... azért ott az arcomon a fájdalmas fintor, amúgy sem vagyok a toppon, ez most végképp nem tett jót, tuti, hogy kiugrott a vállam, minimum.

[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Éljen a lovagiasság!


[You must be registered and logged in to see this image.][You must be registered and logged in to see this image.]
Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Arielle O'Shennon
Reveal your secrets

avatar

Mardekár

ϟ Kor : 18
ϟ Hozzászólások száma : 87

TémanyitásTárgy: Wyatt & Arielle - A megmentő 2015-05-12, 17:53


Wyatt & Arielle


[You must be registered and logged in to see this image.]


 Tanulni márpedig kell. Ez a mai nap is erről szólt. A diáktársalgóba vetettem be magam az asztronómia könyvemmel, hogy megírjam a hétfői házimat, a zenitről meg a többiről. Szeretek méricskélni, elábrándozni a sötét égbolton, valahogy még engem is megnyugtat. Amilyen vadóc tudok lenni, a szabad ég alatt mindig jól éreztem magam. Most ez az ábrándozás lesz a vesztem, túlontúl sikerült a gondolataimba feledkezni, mert az az undok hollóhátas srác, aki már kerülget egy ideje, és az ökölcsapásom ellenére sem vette a lapot, elém merül az alagsori folyosón, úgy tűnik rám várt. Elképzelhető, hogy az a téveszméje, be fogok hódolni a macsó, teljesen lehengerlő stílusának, miszerint egy pasinak így kell viselkednie, ha meg akar hódítani egy nőt. Már külsőleg se tetszik, ez még nem is lenne gond, de akkora egy tahó, naná, hogy megcsaptam az istenadtát, ha a seggemet markolászta. Ellépek mellette, de ő megperdít. Hozzám akar érni, ezúttal egy csókra vágyik. A könyv kihullik a kezemből, bosszúsan emelném ismét pofonra a kezemet, de már számít rá, és istenesen megcsavarja a karomat, majd úgy arcul csap, hogy a földre esek. Érzem a fémes ízt a számban, ezek szerint alaposan felhasadt a szám, míg az álam szinten lángol. Tipikus, hogy más nem jár erre ilyenkor, ő meg a fizikai fölényét használja. Elképzelni sem tudom, hogy mire számított. Ez még csábításnak sem nehezhető, bepróbálkozott megint, majd amikor nem jött be, és ellenkezni próbáltam jött a nyers erő. A pálcám után kotorászok, az a könyvvel együtt messze esett tőlem, a tőrt pedig nem hordom mindig magammal. A hátamat a falnak vetem, igaz, ez nem a legjobb taktika, hiszen nincsen hova araszolnia előle. Elképesztő, hogy ilyesmi megtörténik egy iskolában. Naná, ő egyetemista, bármit megtehet, senki nem felügyeli őket. Egyelőre nem moccanok, mígnem emberünk lába között a folyosó túlvégéből homályosan egy alak dereng fel. Még nem sikerült összeszednem magam ahhoz, hogy felálljak, netán támadjak is, szemeimben nincs könny, zordan összeszorítom a fogamat, még kivárok. A srác nem veszi észre még a közeledőt. Sőt, lehajol, hogy mézédes mosollyal akarjon felsegíteni. Nem nyúlok a keze után, hanem gyűlölködve meredek rá. Erre ismét meglendül a keze...




[You must be registered and logged in to see this link.] ϟ [You must be registered and logged in to see this link.] ϟ Idézet, duma ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]


Fuss! Fuss csak,
amíg még futhatsz.
[You must be registered and logged in to see this image.] [You must be registered and logged in to see this image.]


Vissza az elejére Go down
Felhasználó profiljának megtekintése
Ajánlott tartalom
Reveal your secrets


TémanyitásTárgy: Re: Wyatt & Arielle - A megmentő

Vissza az elejére Go down

Wyatt & Arielle - A megmentő

Előző téma megtekintése Következő téma megtekintése Vissza az elejére
1 / 1 oldal

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
ϟ Harry Potter - Days of future past ϟ :: Kastély és Birtok :: Alagsor :: Pincefolyosók-