Bethan & Adam

Adam már sosem javul meg. - Ez a megállapítás rendszeres időközönként megszületik Bethanben. Mondjuk így szereti, és valószínűleg nem is ugyanaz az ember lenne a fiú, ha higgadt, megfontolt lenne, és nem támadnának egyik pillanatról a másikra rendhagyó ötletei, amiket aztán rögtön be is vált. Maga Bethan is sok élményből kimaradt volna akkor. Az összesből, amit most fel tudna idézni egy esetleges "Érdekes dolgok, amik velem történtek" esszéjében. Persze barátja most sem veszi túl komolyan a feddést, de Bethan nem bosszankodik ezen. Csak a szemét forgatja a vele incselkedő hugrabugoson, majd leül egy kicsit, ám legszívesebben menne már, hogy bekuporodhasson a jó meleg paplanja alá.
Jól meghökkentette a másikat a házi feladat halasztásának ötletével. De hát tényleg rém hideg van, már bele sem akar gondolni, hogy felálljon a fűtött párnáról. És ő fáradt, és már nem is tűnik fontosnak semmi. Válaszolni nem tud mit, csak halványan elmosolyodik a hitetlenkedő kérdésen, bár valószínűleg a másik ezt nem is látja.
- Könyv, Adam! - motyog a lány még ébren a leeső kötet hangjára, a száját fehér párafelhő hagyja el. Csak onnan lehet tudni, hogy ez felszólítás akart lenni, nem kijelentés, hogy felvitte a végén a hangsúlyt. Elég ennyit mondania, ebben már benne van, hogy "Jó lenne, ha vigyáznál a tudás gondosan elkészített, illatos templomaira, mert kincset érnek, és az emberek erre csak későn fognak rájönni." Vagy valami ilyesmi. De egyébiránt hagyja a padlón ő is a könyvet. Egyrészt végtelen fáradság telepedett rá, másrészt a kötetnek inkább az eséstől lehetett baja, és ahogy lepillantott rá - mert persze lepillantott azért -, látta, nem tragikus pózban kicsavarodva érkezett a földre. Onnan lejjebb pedig már nem esik.
Hallgatta az esti mesét a bolond fiúról, aki képes volt 10 galleonért egy kondérnyi bájitalt meginni. Kényelmes volt, el tudott volna így aludni, ha Adam fel nem áll, hogy a történet csattanóját már szemtől szemben, állva adja elő. Ezúttal igazán nehezére esett az eredeti párbeszédet bemutatnia, annyira nevetett, és ha nem is a sztoritól, inkább ettől, a kómás Bethan szája is nevetésre állt. Őrület, mire képesek a varázslógyerekek.
Bethant felrántják, megölelgetik. ~ Meleg! ~ A lány aztán dideregve várja, míg barátja kiröhögcséli magát, és addig is belül derül rajta.
Bethan ma este tényleg nem önmaga. Bár a tehénbőgető bájitalnak vajmi kevés gyakorlati haszna lehet, nem ugrik rá rögtön a feladatra, hogy segítsen rekonstruálni a történet alapján. Ismét felpillant az égre, de a felhő csak nem akar feloszlani a csillagok elől.
- Szerintem menjünk - kéri a fiút, és lassan lehajol Adam elejtett könyvéért.
- Vajon mi történt Winthertonnal később? - tűnődik maga elé meredve. Az ilyen felelőtlen diákok nem feltétlenül érik meg a nyolcadikos kort: vagy kicsapják őket, vagy mérgezéssel végzik az ispotályban.

Próbál bűnbánó arccal hozzáállni a dologhoz, de ismerheti már őt a hollós lány. Nem érdekli, ha elkapták volna, akkor is lett volna valami. Vagyis… érdekelte volna akkor, hogy hogyan tud kimászni belőle. Talán Raina kapcsolatai megmenthették volna mindkettejüket, de valószínűbb, hogy csak a lányt.
- Jól van na, felelőtlen voltam. Volt már ilyen – húzza meg a vállait és kerüli a szemkontaktust egy kicsit, majd kedvesen mosolyogva néz vissza a barátjára. Aki szintén egy kicsit visszavesz a ritkán mutatott aggodalmas kifejezéséből és reakciójából.
- Ez újdonság lenne? – viccelődik, de egyben komolyan is gondolja. Sosem volt a felelősség mintapéldánya, és nem is igazán lesz, legalábbis az eddigi útja nem ezt predesztinálja.
- Na, látod ez már jó ötlet. gondolkodni fogok rajta, hátha egyszer bajba kerülök. Köszi Bess – a kezét a szájához teszi és küld egy táv-puszit a lánynak. Nem hiába ő a hollóhátas a kettőjük közül. Még az is lehet, hogy ő fogja neki kitalálni, hogy mit mondjon.
Aztán persze Bess kíváncsi a fejleményekre, ha már Adam ilyen jól előadta, hogy nem volt normális. Viszonylag mindent elmondott, de azért a lényeget nem részletezte. Bethan szokásához híven, bár meglepődött, nem annyira mutatta ki és nem is ítélte el őt. A hugrabugos pedig emiatt is imádta a lányt, hogy annyi baromságot csinál, mégis kitart mellette. Igaz, Adam is ragaszkodik Bethan-hoz, és nem, nem csak a leckék és ilyesmik miatt. Valahogy megnyugtató a közelsége és tudja, hogy mindent őszintén elmondhat a másiknak. Oda is ül mellé, a barna hajú pedig a vállára hajtja a fejét. Aki messziről látja őket, valószínűleg nem tudná eldönteni, hogy szerelmes- vagy testvérpárról van szó.
Mivel a felhő jótékonyan hat arra, hogy ne kelljen a tanulmányokkal foglalkozni, így szívesen belekezd a sztoriba, amit felvillant előtte Bess. Azonban a mondat másik felére egy kicsit megráncolja a szemöldökét. Rohadtul egyetért vele egyébként, le sem jött volna, de ez a másik szájából nagyon hiteltelen.
- Hagyjuk itt? Szívatsz ugye, Bess? - mosolyogva pillant rá, mint aki tudja, hogy csőbe akarják húzni. Nem hiszi, hogy ezt a hollóhátas komolyan gondolta. Közben átkarolja a másikat és leejti a könyvet, mintegy véletlenül, hogy az laposan puffanjon a hideg padlón. Anélkül, hogy bármi zavartatná, belekezd a mesélésbe.
- Szóval volt az a negyedéves, a Wintherton kölök. Mindig röhögtem egyébként, mert egy kicsit kacsalába volt és úgy járt, mint egy pingvin. Vagy pingvinlába volt? Mindegy - legyint, és máris folytatja. - Szóval a bájitalfőző órán, Piton helyett egy másik tanár volt. Nagy sajnálatomra más dolga volt a zsíros hajúnak, így Radek professzor tartotta az órát. A Starvinsky főzet ugye csak egy rövid hatású altató, ha egy adagot isznak belőle. Ha egy egész üsttel? Nem volt róla tudomásunk, de az a barom Gorg, tudod a nagy füleivel – még meg is mutatja Bethan-nek a fura mardekáros elálló füleit – 10 galleont ajánlott fel titokban, aki kiissza. Ó, hát én tudtam, hogy ebben van egy kis turpisság, így nem álltam kötélnek. Na, meg én is dobtam az üstbe egy kis drógyökeret – vonja meg a vállát, és bármilyen pillantást is kap, folytatja tovább. Ha minden igaz, ezt a kis momentumot még nem említette soha sem senkinek.
- Radek professzornak el kellett mennie pár percre, közben a mardisok mindenfélét dobáltak az üstbe és képzeld, nem történt semmi. Szerintem eltervezték előre. Majdnem rágyújtottam, amikor kötélnek állt Wintherton, már előre röhögtem – a vigyor a száján a legszélesebb.
- Az meg megitta az egész üstnyi főzetet, hát ember az ilyen? Mint egy feneketlen hordó, úgy elnyelte – már kacagni is kezdett röviden, könnyek gyűltek a tekintetébe Adamnek. Kissé eltorzult hangon folytatta, hiszen hamarosan megérkezett a történet lényege.
- Visszajött Radek, Gorg hátbavágta a srácot, az meg felbőgött, mint egy tehén. Szakadtunk – egy könnycseppet törölt ki a szeméből hirtelen.
- A drógyökér miatt viszont eleredt a nyelve a srácnak – kicsit vállökéssel jelzi, hogy most el fog távolodni Besstől, hogy az ne essen rá a padra, amikor kimászik alóla. Adam feláll és nevetve szembehelyezkedik Bessel. Majd elmutogatja és el is mondja hasonló hangon a sztorit.
- Mit csináltatok vadbarmok? Bröff. Radek professzor, kiittam a izét a, aztat és... áhh… - Adam röhögve búgja az egészet, mint egy tehén, majd végén úgy tesz, mint aki időközben elalszik, hiszen ez volt a sztori lényege.
- És aztán tehénbőgéssel horkolt! Hahahaha! – ezt már hangosan nevetve mondja, sőt oda is lép a lányhoz és felhúzza őt. Szorosan megöleli a lányt és kacag, majd elengedi őt és csak támaszkodik rajta, mert alig tudja abbahagyni a nevetést. Végül, amikor már csak néha röhhent fel, kitörli a szemeiből a könnycseppeket.
- Jaj, kár, hogy nincs megörökítve. Azóta próbálom megszerezni a főzetet a zöldektől – vigyorog Bessre.

- Drogok? - így már kevésbé meglepő a karácsonyi bálon vett fordulat. - Adam, elkaphattak volna!
Tessék, Stanton úrfi, ha az volt a célod, hogy érzelmeket fakassz barátosnédból, vállon veregetheted magad. Bethan a szokásosnál erőteljesebb, egyben magasabb hangja egyszerre tükröz felháborodást és rosszallást, arca pedig aggodalmat. De végül is semmi sem történt, így a következő szavak halkabbak, még ha nem is kevésbé ingerültek.
- Őrült vagy, hogy az egész tanári kar előtt használsz ilyesmiket! - ráncolja a szemöldökét, arca még így sem torzul el igazán. Még jó, mert a lány maga különben sem az a kifejezett szépség. - Aztán próbáld megmagyarázni az igazgatónak, hogy legális!
Talán jobb, hogy nem találkoztak a karácsonyi bálon. A szórakozása megvalósulhatatlan lett volna, amint Adam szeméből és viselkedéséből kiolvassa, mi a helyzet. Talán ő maga buktatta volna le akaratlanul a professzorok előtt. Ha pedig barátja ne adj' isten rá mászik Raina helyett, lehet még egy pofon is elcsattant volna az ünnepségen. Ehhez képest az ezer önkéntes öngyilkosból álló szekta utolsó szertartását végignézniolvasni nem tűnt rossz cserének.
Nem, mintha egy ilyen kis malőr tönkretehette volna a barátságukat. Bethant nehéz úgy kihozni a sodrából, hogy azt ki is mutassa. Sosem haragudott sokáig a hugrabugosra semmiért, pedig az aztán, ha akaratlanul is, de minden követ megmozgatott, hogy jól kikergesse a béketáborból barátját. Az önpusztító, meggondolatlan cselekedetei azok, amikre Bethan igazán érzékeny.
A moralizálás viszont úgyis leperegne a fiúról, ezért annyiban hagyja. A báli partnerek témáját is túl hamar lezárják. Mármint nem a saját elfuserált párjáról akar többet beszélni - de kétségkívül jól esik neki, hogy Adam a pártjára áll. Szerinte is elég pofátlan volt az a fiú. Inkább Raina esete érdekelné még a hollóhátast, de nem akar tovább faggatózni.
Időközben elhelyezkedett az egyik hőbűbájjal kezelt párnával ellátott kőpadon. A fázós lány mankója, hogy kibírja idefent a télies időt. Most Adam is mellételepedik. "Mi a következő lépés?" - érdeklődik. A kérdezett a kérdező vállára hajtja a fejét, lehunyja egy kis időre a szemét, aztán felpillant az égre.
- Amíg kimozdul a képből az a felhő, elmesélheted újra a sztorit arról a srácról, aki megivott egy üveg Stravinsky-főzetet - már előre derül a történeten. - Vagy hagyhatjuk mára az egészet a fenébe.

- Legyen – pillant fel, majd máris javítja a hibát. Természetesen nem néz utána, hogy valójában Bethan tévedett-e, vagy ő, mert még nem volt rá példa, hogy a Hollóhátas hibázzon, amikor ilyen magabiztos, és egyébként is a kékek nagyon tudnak, ez tény. Adamet pedig nem érdekli különösebben, csak lekörmöli a jó választ.
A kínos pillantok elérkeznek a fiú számára, még ha tudja is, hogy nem valószínű, hogy Bess mérges lesz amiatt, hogy nem találkoztak. Igaz, ez nem előszöri eset, de a történtek fényében talán mégis jobb lett volna Bethannel táncolgatni, mint Rainával… Végül megállapodik magában, így volt jó az egész, egyébként élvezte az estét mindenféle értelemben. Az utána következő időt már kevésbé, és amúgy sincs fogalma, hogy mihez kezdjen Rainával, ha egyáltalán ildomos lenne vele bármit is kezdenie.
- Én sem igazán. A piros viszont megtette a hatását, meg a Megváltoz-ohm is – vonja meg a vállát. Tisztában van vele, hogy Raina kizárólag azért feküdt le vele, mert a cigaretta feloldotta a gátlásait. Nagy a valószínűsége, hogy a Mardekáros nem szokott ilyenekkel élni, tehát fokozottabban hatott rá, Adam pedig hagyta magát sodorni az árral, hiszen ő sem volt éppen túl beszámítható. Nagyjából ennyi történt, és szerencséjükre mindketten az iskola tanulói, mert ha meglátta volna őket egy tanár az erkélyen… nekik bizonyosan annyi. Az megint más kérdés, hogy akkor biztosan nem zavarta volna őket, csak másnap reggel.
- Olvastál… akkor mégsem lehetett olyan jó, Bess. Pofátlan egy partnered volt – kesereg egy kicsit, főleg azért, mert ezek szerint Bethan unta az agyát és inkább elment a körletébe olvasgatni. Amúgy sem az a szociális típus, de ha még ott is hagyják… Emellett újra előjön a bűntudata, hogy cserbenhagyta a barátját.
Azt hitte már leszálltak a Rainás témáról, de a Hollóhátas visszahozza azt, meglepve ezzel őt. Megáll a kezébe a toll, és pár csepp tinta cseppen a jegyzetfüzetére. Gyorsan elhúzza onnan, és zavartan pislog a lányra.
- Hát… azóta nem beszéltünk, úgyhogy gondolom nem, és nem is fogunk – szégyenlősen kapja el a tekintetét, mert nem ez fáj neki, hanem inkább még mindig az, hogy nem foglalkozott Bessel, ő viszont remekül szórakozott.
- Talán jobb is így mindkettőnknek – félreteszi a kéziratot, majd feláll, és elszívja a gyógycigit teljesen, háttal Bethannek, belenézve a távcsőbe is. De hiába néz bele, nem lát semmit, és nem is igazít rajta semmit.
- Meg amúgy is jobban szeretek veled lenni – vonja meg a vállát, majd leül a lány mellé – ha az még ül - mosolyt húzva az arcára.
- Mi a következő lépés? – érdeklődik.

- Sagittarius lesz az, nem Antlia - javítja ki szórakozottan Bethan a barátját, fel sem néz közben saját könyvéből, ahol mutatóujjával követi, mely növénynél jár éppen. Az első héten érdemes szedni a fűszereket, például a karmagfüvet a hajnali órákban. Ezt fel is vési a könyve másik oldalára fektetett pergamendarabra. És hogy a Stanton fiúnak is jó legyen, mellé felírja az aranytököt is, amit szintén az első héten lehetne szüretelni. Ha lenne egyáltalán ilyen növényük, de a beadandóknál sosem ez a lényeg.
Adamnek a teleszkópon és egy térképen is ellenőriznie kéne megállapításait, de ahogy gyakran, most sem fekszik neki valami nagy erőbedobással a feladatnak. Bethan nem lepődne meg, ha kiderülne, a hugrabugos direkt veszi ilyen nyeglén a munkát, mert így nagyobb eséllyel elégeli meg a lány, és inkább megírja maga az egész házit. Inkább, mint hogy hibázzon amiatt, hogy nem ellenőrizték rendesen, hol jár a vén Hold az elkövetkezendő napokban!
Aztán megérti, miért van eltájolva Adam. Amaz bocsánatkéréssel kezdi a sztorit, bár Bethan ezt igazán szükségtelennek tartja. Persze, jó lett volna a fiúval a bál meg minden, de ő megérti, ha barátjának valami más dolga van. Neki amúgy is bármit megbocsátana. Inkább a srác viselkedése bántotta, aki meghívta a bálba, aztán szinte rögtön le is lécelt.
Bethan tolla megcsúszik a papíron a báli élménybeszámoló utolsó szavánál, belerondítva a jegyzetbe. Pislog párat.
- Hű, erre nem számítottam - néz fel kíváncsian Adamre. A lány arcán nem tükröződik semmilyen érzelem, inkább Adaméit igyekszik kifürkészni. Vajon milyen érzés lehet neki?
Nem mondhatni, hogy tabu lenne közöttük a szex. Itt mondjuk leginkább Adam szexuális életéről van szó, mert Bethannek nemigen van olyanja, és különben sem az a fajta, aki túl sokat osztana meg magáról. De azért nem jellemző beszédtéma, és komolyan még sosem került szóba közöttük. Hát most mit kezdjen ezzel az információval?
Adam is kényelmetlenül érezheti magát, mert inkább eltereli a szót. Bethan most sem túl informatív, de abból, hogy egy csepp lelkesedés sincs a hangjában, ahogy előadja "történetét", sejteni lehet a mögöttes tartalmat.
- Jó volt, persze. A kísérőmmel hamar elváltak útjaink, de végre befejeztem az új sorozatom első kötetét!
Ennyivel befejezettnek is tekinti a mesét, és inkább újra leírja a korábban véletlenül áthúzott szavakat a jegyzetlapján.
- És, jártok...? - pillant föl a papírjából egy rövid időre pillanatig, mert gondolatai visszatérnek Adam híreihez és Rainához.

A barátja nem ijed meg túlságosan tőle, Adamnek most nem is volt célja ugratni a Hollóhátast. Egy kis poént azért eleresztett, még ha nem is volt az évszázad vicce, némi csipkelődést belevitt. Egy Hollóhátasnak biztosan annak számít, ha a tananyaggal szórakoznak, de Bethant nem úgy ismerte, mintha ezt felvenné bármikor is tőle.
Bár félig-meddig viccelt a másolással kapcsolatban, mindig ott van a remény, hogy egyszer Bess beadja a derekát és akkor a Hugrás fiú hátradőlve élvezheti a semmittevést, viszont egyelőre továbbra sem jött el az a nap. Adam újabb slukkot szív, és érzi, ahogy a tüdejére jótékony hatással csap le a gyógyító cigaretta füstje, miközben hallgatja a teendőket a legjobb barátjától. Lesz dolga, de korántsem annyi, mint másoknak, igazán hálás lehet a barna hajú lánynak. Igazából az is, de Bethan ritkán kér segítséget komolyabb dolgokban, a kisebbeket pedig Adam jókedvűen megteszi neki. Most, hogy jól belegondol nem is volt még igazán nagy kérése Bessnek, majd alkalomadtán felveti neki, hiszen a tartozás már elég nagy, szívességeket pedig szívesen véghezvisz Bethannek, szinte bármiről is legyen szó.
- Elfogadom az ajánlatot – pöfékel közben párat, és elő is keresi az „Asztromágia, avagy hogyan vizsgáljuk éjjel az eget értő szemekkel” című könyvét. Leül a földre, szív még két slukkot, félresöpri a közben a szeme elé forduló hajtincseit és kikeresi a Holdról szóló részt.
- Antlia, Sárkány, Hydra, Oroszlán, Pyxis, Vela… ezeknek lesz köze leginkább a Holdhoz – elégedetten csapja össze a könyvet, miközben fájó érzésként hasít bele a felismerés. A bál, ahol Rainával volt, és ahol Bethannel nagyon nem volt. Illetve nem látták egymást, nem találkoztak, és ez mind annak az erkélyjelenetnek köszönhető…
- Hát, nos. Ne haragudj – bűnbánóan néz fel a lányra ültében, látszik, hogy tényleg komolyan gondolja most.
- Teljesen kiment a fejemből, hogy találkozni szerettünk volna, mert Raina… - nagy levegőt szív, felpuffasztja az arcát és hangosan kifújja a levegőt. Az sem biztos, hogy ezt meg kéne osztani a másikkal, de sajnos tartozik egy magyarázattal.
- Szóval Raina meglepően jó fej volt a maga módján, jól táncol, aztán meg kimentünk az erkélyre és szexeltünk – a végét elhadarja, mintha csak semmitmondó részlet lenne, pedig nagyon is emiatt nem találkoztak ők ketten, mert utána csak egy cigire volt „ideje”, és mindent elfelejtett, még a legjobb barátját is. Nagy hiba.
- Neked milyen volt a kísérőd? Remélem jól szórakoztál – próbálja nagyon látványosan terelni a témát, és előveszi a „Gyógynövénytan mesterfokon” kötetet, hogy majd Bethan gyűjtéséből ő kikeresi a neki megfelelő növényeket, ahogy azt megbeszélték.

Az ismerős csillagokat kutatja az égen. Mindig bonyolultnak tűnt neki a zsonglőrködés a csillagképekkel. Ő nemigen látta bele sosem a nyilasba a nyilast. De az évek alatt már van egy kis rutinja a szabályszerűtlenül szétheverő csillagok közül kiválasztani a szükséges néhányat. Most fejben a Hold útját számítgatja, mikor jön az isteni kinyilatkoztatás mellőle. Bethan kiegyenesedik, és arca ettől túl közel kerül a másikéhoz.
- Voó - lép egy felet hátra meglepettségében, de a szája már kis mosolyra húzódik, ahogy eljut a tudatáig, ki szólította meg. (Na, vajon ki?)
- Köszönöm a tippet, ezt feljegyzem! - nevet a szeme. A teleszkópot markolja, egészen a következő megjegyzésig, amitől keze a csípőjére vándorol.
- Na még mit nem! - próbál szigorúan nézni, de Adam sem veszi komolyan, mert inkább megöleli köszöntésképpen. A lány szorosan visszaölel, a puha kabáttal fedett vállba fúrva az arcát. Aztán néhány Mississippi után újra egymás előtt állnak. Bethan alkut ajánl.
- Már a végén járok. Te megnézed, melyik csillagképekhez lesz köze a következő egy hónapban a Holdnak, én közben kiokoskodom, hogy az melyik növények szedésének és melyik bájitalok érésének kedvez. Aztán elmesélem, mit kell metszeni és vetni a holdállás alapján a következő hetekben, te pedig leírhatod, és találhatsz más hasonló növényeket hozzá, hogy ne kapjanak el minket csalásért. Mit szólsz?
Nemigen vár ellenkezést. Az tuti, hogy nem hagyja hülyén meghalni Adamet, ezért nem engedi csak úgy lemásolni a háziját. A srác így is jól járt, mert a piszkos munka egyharmadát kell csak megcsinálnia.
- Közben pedig elmesélheted, milyen volt a kari - ezeket a szavakat már mintha csak a növénylexikonának mondaná, ami eddig a füzete mellett hevert, a csillagtérkép alatt, most pedig nyitva fekszik Bethan karján. Kelleni fog két növény nekik, amelyik akkor szereti, ha leszedik, amikor a hold a nyilas jegyében van.

Adam fáradtan igyekszik fel a lépcsőn, és ez két dolog miatt van. Az egyik, hogy tegnap túl sokáig próbálgatta az új összetételű cigarettát összerakni, későn feküdt csak le, akkor már, amikor feladta. valahogy ez a zselés anyag, amit legutóbb szerzett, nem bírja a papírt és kicsúszik a sodort cigarettából, a benne lévő dolgokkal együtt. A megkötésére próbált varázslatok pedig mind kudarcba fulladtak eddig. A másik dolog pedig az, hogy kiment a fejéből majdnem, hogy lassan be kéne adni a beadandót, nem beszélve arról, hogy ma Bethan tudna neki segíteni. Mivel a lány igen készséges vele, hiszen jóbarátok, így ha ma lemarad a kis találkájukról, biztosan nagy hátrányba kerül a tanulás és a minden más csinálással kapcsolatban, az előbbi kárára. Azt pedig Adam nem szereti. Neki nagyon jó agya van, viszont nem igazán kenyere a tanulás, csak ami éppen érdekli. Bethannal találkozni pedig mindig jó, hiszen a Hollóhátas egy biztos pont az életében. Bármennyire is különböznek, valahogy mégsem tudnak kiszabadulni az egymásra gyakorolt jó hatás alól, amit ők igaz barátságnak hívnak. bár ki még sosem mondták, de egyértelműen szeretik a másik társaságát. Plusz Adam még jön egy halvány bocsánatkéréssel is – ha eszébe jut -, amiért nem kereste fel a karácsonyi bálon Besst, ahogy megígérte neki. Ez, ha nem lett volna ott Raina sem biztos, hogy bekövetkezik, de ahogy történt, az a nullával tette egyenlővé a találkozás lehetőségét.
Kilép a kis ajtón, és már látja is, ahogy a barátja éppen behajolva nézegeti… a távcsövét. Adam halkan közeledik, felpattintja a cigarettatartóját, kivesz egy „hegyi levegőt”, ami tulajdonképpen gyógyszer. A bál óta elég sokat szívott a mérgezőbbekből, itt az ideje egy kis tisztulásnak, és Bess sem szereti igazán, ha büdös füstöt pöfékel, Adam szerint.
Szóval meggyújtja a cigarettát és úgy közelíti meg a csinos popsit, kedve lenne rácsapni egyet, de aztán meggondolja magát és tisztítani kezdi a tüdejét. Fúj pár karikát és odasétál most már teljesen a lányhoz.
- Szerintem az égen – mosolyogva pöfékel, a gyógycigi pedig kilóg a szája szegletéből, várja, hogy felé forduljon a Hollóhátas.
- Hogy haladsz? Sokakat kell még nekem is bűvészkedni, vagy már kész vagy és másolhatok, ugye? – vigyorog és hátrahajolva kifúj egy „i” betűt. Bethan ugyan odaadná neki biztosan a házit, de Adam tudja, hogy inkább segít neki a lány, minthogy olyan könnyen el lehessen tőle szedni.
Megöleli őt, kicsit magához vonja, majd elengedi. Kis rituáléjuk, amit nem félnek használni.

Bethan tenyerével száját elfedve ásított egyet, pislogott néhányat, majd testsúlyát másik lábára helyezve a füzete fölé hajolt. Körmölt valamit, aztán finoman lehelyezte a tollat, és szemét újra a teleszkóphoz illesztette. Állított a szögön, fókuszált, és néhány másodpercig némán bámulta az eget.
Bárcsak ráérne erre a feladatra, amikor egy kicsit melegebb van! Most ért véget a karácsonyi szünet, és ugyan a lehelete nem látszott, de vastag, szőrmegalléros kabátján át is érezte: nincs meleg.
Remélte, hogy Adam is mára lövi be a csillagászat beadandó elkészítését. Ő maga legalábbis megüzente neki, hogy ma este itt lesz fent. Nagyon sok idejük már nincs hátra, előbb pedig nemigen volt lehetősége még a szorgalmas Bethannek sem a feladat elkészítésére. Otthon nincs ilyen kifinomult eszköz a vizsgálódáshoz, karácsony előtt pedig rengeteg egyéb dolgukkal foglalkoztak. Hogy Adam nem siette el a házit, abban biztos volt.
Még csak most jöttek haza a szünetről, nem is beszéltek a karácsonyi bál óta a hugrabugossal. Ha Bethan olyan lány lenne, jól lehordhatná Adamet, amiért ígéretével ellentétben nem foglalkozott vele a bálon. A hollóhátast az utolsó pillanatban hívta meg valaki - nyilván nem volt már más talonban -, de hamar le is pattant róla az ünnepségen. Így Bethan egy rövid ideig bóklászott a párocskák és nagyobb csoportok között, tekintetével Adam után kutatva. Végül feladta a keresést. Amúgy sem akarta zavarni a srácot, és különben is az ágyában várta egy érdekes könyv. Az este végét huszonegyedik századi muglikkal töltötte, akik álmukban egy különleges középkorias világba csöppennek tündékkel, varázslókkal, furcsa lényekkel - melyek egyikétől, a mowuroktól borsódzott Bethan háta - és egy küszöbön álló háborúval.
Az este tehát így is remekül telt, nem is neheztelt Adamre, de azért érdekelte, mit csinálhatott a fiú, vajon jól szórakozott-e, és hogy hogy telt a szünet otthon.
Már csak maximum fél óra, és meglesz minden. Az állatövi jegyeket hagyta a végére.
- Na vajon hol lesz a Hold a jövő héten...? - kérdezte távcsövétől egy fáradt sóhajjal, és nekiállt kibogozni csillagtérképét.