2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
*Természetesen tisztában van azzal, hogy a két kamasz miért tűnt el szem elől. A felsősökkel a legnehezebb, már szabadnak érzik magukat, noha nem felnőttek de hajlamosak azt hinni magukról és gyakran elfelejtik az iskola rendjét. Feszegetik a határaikat, csak egy kicsit, na még egy picivel többet és távolabb, él bennük az „úgy sem tudják meg” s aztán nagyot néznek amikor mégis. Csak egyszer kell megesnie a bajnak, utána már óvatosabbak és körültekintőbbek, ha olykor-olykor el is tűnnek szem elől, időre visszaérnek. Sajnos azonban egyik sem tanul a másik hibájából, és McGalagony professzornak szinte minden diákkal el kell játszania ezt a bújócskát.* -Sosem érdekli őket, igaza van. Az ő korukban ez még nem számít, a mi dolgunk, hogy mindezt a fejükbe verjük. *Persze csak képletesen gondolja az intelmek fejbe való beverését, McGalagony professzor büntetési módszerei roppant humánusak, mellőzik a sötét középkori jelleget, viszont annál emlékezetesebbek. nem szívesen oszt ki büntetőmunkát, de olykor muszáj, kevés diák van aki ért a szép szóból, bár az ő háza még mindig jobb mint a Mardekáré.* -Minerva McGalagony. Örvendek. *A bemutatkozásra biccent s ő is elárulja a nevét. Úgy tűnik az idegen tényleg idegen errefelé, Roxmosrtsban mindenki ismeri az iskola tanárait, elvégre régóta vendégei a falunak szinte minden hétvégén s gyakorta hétköznapokon is ellátogatnak oda egyesek, természetesen ha nincs sürgős elintéznivaló az iskolában. Amióta Voldemort meghalt, a korábbiakhoz képest elég nyugodtan telnek a napok. Kivéve ezt a mostani esetet, ha tovább tart fél óránál a diákok keresése, akkor bizony más protokollt kell követnie. A diákok egészsége és jólléte érdekében azonban nagyon reméli, hogy hamar meglesznek.* -Valóban? Ilyen messzire még nem merészkedtek. *A megállapítás tény, a hangjából kihallatszó felhang pedig a megérdemelt büntetést vetíti előre. Azért persze elindul a mutatott irányba, nem feltételezi a férfiról, hogy hazudik, elvégre senkire nincs ráírva, hogy milyen sötét a természetes, azért a külső sok minden mást elárulhat.* -Átváltoztatástant tanítok és az életet. ön pedig minden bizonnyal nem rég érkezett a faluba. Csak átutazóban vagy konkrét célja is van? *Apró gombszemei a gyerekek vagy a nyomaik után kutatnak, macskaként minden bizonnyal hamarabb rájuk találna, ez lesz a következő lépés, ha nem kerülnek elő záros határidőn belül.*
♫ Zene ♫ ϟ Ruha ϟ " Babbling,bumbling band of babboons " ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Érdekes a gondolat, hogy a diákokat, akiket keres, akár az én gyermekeim is lehetnek. Talán nem tudják, de nagyon nagy dolgot tesznek azzal, hogy itt az iskolában vannak és tanulnak. Most még azt hiszik, hogy felesleges időpocsékolás, de mikor eljön a harc ideje és mind pálcát ragadunk, hogy harcoljunk a másik oldal ellen azért, amiben hiszünk, ők előnyben lesznek. Mert ismerni fogják az ellenséget, köztük nevelkedtek, előbb fogják tudni,hogy mit akar, mintsem cselekedni fog. Az ő javukat szolgálja az, hogy itt vannak, és ezt előbb-utóbb megfogják érteni. A Roxfort jelen pillanatban nem tartozik azon helyek közé, ahol a magunkfajták biztonságban vannak, de… ha elakarsz bújni, az a legjobb, ha szem előtt vagy nem? - Áh, a felelősség…. hát persze, igaz! Mindazonáltal attól tartok, hogy a szóban forgó diákokat a legkevésbé sem érdekli ez. – mosolygok rá. Persze, nem azért, mert rosszat akarnának a tanáruknak, hanem mert miért foglalkoznának azzal, hogy mégis mi van vele? Egymással és magukkal vannak elfoglalva, meg sem fordul a fejükben a gondolat, hogy valaki felelőséggel tartozik értük. Gyerekek még, meggondolatlanok és komolyak, ebben a korban ezt még el lehet nézni nekik a lényeg az, hogy a megfelelő pillanatban fel is nőjenek. Mert akarni igazán kevés, tenni is kell érte. - Halmar. – mosolygok rá a nőre, majd ha már én is bemutatkoztam, akkor felteszem neki a kérdést. – És önben mégis kit tisztelhetek? – tudom, hogy ki ő, már mesélt róla Sheska, bár csak hallomásból, de… másnak képzeltem el. Persze, látszat alapján senkit sem szabad megítélni, akkor már egyből veszettünk is. – Jöjjön, mintha arra hallottam volna valamit. – lököm el magam mosolyogva a fától és besorolok mellé, mutatva az irányt. Nem hazudok, tényleg hallottam nemrégiben onnan valamit, talán a diákjai voltak azokat, akiket keres. – Mit tanít a diákoknak? – pillantok menet közben oldalra kíváncsian. Ez csak egy ártalmatlan kérdés, nem titkos a válasz, nemde?
*A szokásos Roxmortsi kirándulások idején mindig eltűnik néhány diák. Na nem megtalálhatatlanul, csak épp a vigyázó szemek elől. Úgy tűnik ezt is tanulják valahol, talán a felsőbb osztályokba járó diákoktól, nekik már van gyakorlatuk ebben. Később mindig megkerülnek és kiderül, hogy csupán egy-két óra szabadidőt szerettek volna maguknak szerezni, de nem lehet elsiklani a történések mellett keresés nélkül. Elvégre a tanár felelőssége minden diák és McGalagony professzor komolyan veszi a hivatását, nem mellesleg, sosem lehet tudni mikor kerülnek bajba. Ezt is sportszerűen űzik akár a kviddicset vagy a tilosban járást az iskola területén. Minden tiltó szó ellenkezőleg hat rájuk, de ez már így megy azóta, hogy a Roxfort falai állnak. Természetesen McGalagony professzor is volt kamasz, ő is részt vett diákcsínyekben, megérti ő ha egyes diákoknak minden vágyuk eltűnni, és tilosban járni, ám ez nem mentesít senkit az alól, hogy meg is keresse őket. A többiek akik a faluban maradtak már gyülekeznek egy másik tanár felügyelete mellett, ketten hiányoznak most akik minden bizonnyal a falu közeli erdőben bujdokolnak egy kis romantikára vágyva. Ez persze nem olyan nagy baj, de jobb ha megvannak. Emlékszik még minden egyes zugra, sokkal könnyebben talál majd rájuk mint gondolnák. Az erdő, nem olyan sűrű és sötét mint a Tiltott Rengeteg, egy átlagos erdő csupán a falu közelében a szokásos fákkal, bokrokkal, apró zugokkal a kisebb dombok tövében, itt nincsenek kentaurok és más a gyerekekre veszélyes lények, de elveszni épp olyan könnyű mint bárhol máshol. Apró, szapora léptekkel veszi be a tervezett részt, egyelőre az ösvényen maradva, a tavasz már elhozta a madarakat, apró rovarokat és ebben a világban könnyebben találkozik a varázsló és a boszorkány néhány kisebb erdei vaddal. Olykor fel-felbukkannak látható de elérhetetlen távolságban, mintha csak csalogatnák az odavetődőket, a diákok pedig hajlamosak utánuk menni. Na ilyenkor van a gond, a visszaútra már nincs figyelmük.* -Mr. Andrews…Miss Montgomery! Jöjjenek elő, indulunk vissza. *Azt nem mondja, hogy elmaradás esetén házpont levonás jár, mivel mindez, hiába vannak a faluban iskolai programnak minősül, így vonatkoznak rá a házszabályok is. Ezt persze mind tudják, aki nem tanulja meg az első év végére, az a szünet után már biztosan úgy érkezik vissza a Roxfortba, hogy kívülről fújja a pontokat. Csak néhány perce keresi őket, de eddig sosem kellett fertály óránál több, hogy meg is találja az elcsámborgó diákokat. Most sem lesz ez másként. A közeledő léptekre a fák sűrűje felé fordul, az onnan kilépő alak cseppet sem bizalomgerjesztő, de nem is meglepő bár Roxmortsban azért feltűnő. Az Abszol úton már-már megszokott, de a kis faluban elvétve látni a megjelenőhöz hasonló alakokat. Kis falu ez, nem átjáróház.* -Nos, pontosan azért keresem őket, mert tudom milyen egy kamasz. Mindazonáltal az én felelősségem mind. *Nem lehetnek messze, ha nem hallották a hangját akkor két lehetőség áll fent. Az egyik, hogy vannak olyan bátrak és épp ezért nem jelentkeznek, de ezt kevésbé feltételezi a két Hugrabugrás diáktól, a másik, hogy annyira elmerültek egymás társaságában, hogy se nem látnak se nem hallanak s akkor fogalmuk sincs, hogy már ideje visszatérni a Roxfortba.* -Egy fiút és egy lányt keresek, ha esetleg látott kallódó diákokat Mr. (?)…..nagyra értékelném ha segítene megtalálni őket. *Biccent egy apró, udvarias mosollyal az arcán a férfi felé. A professzornak minden diákja a szívügye, persze ő is gyarló boszorkány, vannak kedvencei, de amikor elcsatangolnak, akkor egyforma mind.*
♫ Zene ♫ ϟ Ruha ϟ Szöveg, idézet stb. ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
Emberek… soha nem értettem, hogy egyesek miért ragaszkodnak olyan konokul az erkölcsükhöz, mintha az valami útmutató lenne nekik az életben. Az erkölcsös ember soha nem él sokáig, soha nem lesz naggyá, mert a naggyá válás felé vezető ösvény nehéz, olyan döntéseket kell meghozni, amire egy erkölcsös ember képtelen. Már láttam ilyet számtalan alkalommal. Félnek ölni, félnek megtelni a szükséges rosszat, hogy valami sokkal jobbat érjenek el ezzel. Szép dolog az erkölcs, de egy ponton túl inkább hátrány, mintsem előny. Persze, nem azt mondom, hogy legyünk becstelenek, csak azt akarom, hogy ismerje fel az ember: a rossz is eredményezhet jót. Tévesen ítélik meg. Hogy miért vagyok itt? Nos…magam sem tudom, szeretek kijárni az erdőbe, megnézni magamnak a Roxfortot, a helyet, ahol a feleségem és a gyermekeim időznek. Soha nem jártam még ott, nem tanítottak iskolában, a szüleim úgy gondolták többet ér az, ha magántanároktól tanulok és…igazuk is lett, erős vagyok, és ezt az erőt most egy sokkal nagyobb jó szolgálatába állítom. Az első lépés ehhez az, hogy a Roxfortba lévők végre belássák: a rossz oldalon állnak. Békét akarnak, azt akarják, hogy az ember elfogadja őket, de a változást már nem tűrik meg, pedig a kettő csakis együtt lehetséges. Szomorú, mert a jövő generációjáért küzdünk. Az örökségünket nekik kell majd gondozniuk. Lassú,d e ugyanakkor kimért léptekkel indulok meg vissza a fogadó felé mikor megpillantom a tőlem nem is olyan messze lévő alakot, aki ha jól veszem ki, éppen diákokat keres. Megtorpanok, ahogy pár másodpercig elgondolkodom azon, hogy mitévő is legyek, de végül mosolyra húzódik a szám és megindulok a hang irányába, hogy aztán a fák közül lépjek a nő elébe. – Nem hinném, hogy visszajönnek. – intézem hozzá mosolyogva az első szavaimat, kezeimet pedig magam előtt összefonva dőlök neki a mellettem lévő fa törzsének miközben őt figyelem. – Ön is volt gyerek. Tudja milyen egy kamasz… - amilyennek lennie kell, csakis olyan.
