2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Használaton kívüli mosdó, ahol Hisztis Myrtle kísért. Itt található a Titkok Kamrájának bejárata egy mosdókagyló mögött, melynek csapjára egy kígyót karcoltak. Rosszul karbantartott berendezésű, nyomasztó hangulatú helyiség.
Oké, azért nem kicsit dermedek le, amikor meghallom azt a sikolyt. Majdnem még az ablakok is berepednek tőle. Állítólag a Kövér Dáma is gyakorolta már ezt, beroppantani az üveget a hangjával, de neki nem sikerült. Hát erről a valakiről simán példát vehetne, szerintem csak mázlija volt, hogy nem robbant itt be rám a folyosón minden, aminek üveg az alapja. Persze a furcsaságok ellenére is győz a kíváncsiság. Minden bizonnyal Mirtill jól megijesztett valami lányt, aki nem tudja, hogy ez a mosdó nem pont használatra való. Nem megy be ide senki, csak aki eltéved, unja magát, vagy rosszban sántikál. Jó oké, van esély, hogy valaki mégis erre téved, de akkor se túl nagy. Én is csak épp elhaladnék előtte, mert hát a cél a Nagyterem, miután lement az órám, és sikerült nem eltévedni. Igen... hajlamos vagyok a mai napig is néha eltévedni, ha lemaradok a tömegtől, most pedig lemaradtam, mert óra után megkaptam még Flitwicktől az aktuális fejmosást, amiért nem voltam elég figyelmes az órán és bla-bla... De komolyan nem tehetek róla, hogy izgalmasabb volt a könyv sarkára a kosarazó ént felrajzolni a sarkokba, ahogy épp csodásat zsákol. Na igen ez az, amire soha sem lesz esélyem, mert nőnöm kéne még hozzá tíz... húsz centit, meg még egyszer ennyit. De akkor is jó vagyok csak... Na jó, elkanyarodtam a témától. Tehát épp sétálok a folyosón, amikor felhangzik ez a bizonyos sikoly és pedig pillantok múlva már egy széles mozdulattal nyitom ki az ajtót, csak hogy látványos legyen a belépőm és a következő pillanatban már ki is bukik belőlem a nevetés. Oké... erre nem számítottam. Egy kis vörös Weasley... Ron ha minden igaz. Évfolyamtársak vagyunk és amúgy is híresen jól sakkozik, tudok ám róla egy s mást, de azt nem tudtam, hogy úgy sikít, mint egy lány. - Hát te... mit csinálsz itt és... mi volt ez a földöntúli sikoly? - nem, sajnálom nem tudom abbahagyni, még a könnyen is kicsordul és komolyan nem sokon múlik, hogy ne a térdemet verjem közben, de ezt sikerül megállni. - Sikítottál... hallottam... Megijesztetted szegényt? - pillantok fel a végén Mirtillre, aki odafent lebeg és láthatóan rendkívül jól szórakozik, legalábbis az arcán a mosoly határozottan ezt mutatja. Őszintén... meg tudom érteni, most jöttem csak, de én is határozottan jól szórakozom.
Erre nincs más amit mondhatnék: FÚJ! Másodikosként lejöttünk ide Harry-vel és Hermione-val, hogy elkészítsük a százfűlé főzetet. Már akkor is kirázott a hideg ettől a lánymosdótól és nem nehéz kitalálni miért. Túl nagy a csend. Az sose jelent jót, általában ha csend van akkor jön valami ami hátba támadja az embert. A pókok vermében is nagy volt a csend és mi lett a vége? Majdnem felfaltak! Hermione nem is tudom miért pont engem küldött, valami hajmintát akar vagy nem is tudom, hiába mondtam, hogy ide rajta kívül csak Mirtill jár be akkor se tágított és elküldött. A karomon feláll a szőr. Nem hallok lépteket, de érzem, hogy figyelnek. És ekkor suhan át a mellkasomon Mirtill. Akkorát sikítok, hogy ha eddig nem tűnt fel Friccsnek, hogy tilosban járok hát majd most rájön. A szívem rendszertelenül dobog és még mindig sikíthatnékom van, még szerencse, hogy erre nem járnak diákok, nagyon ciki lett volna, úgy sikítottam, mint egy lány... -Ha látnád az arcod..- Röhögött Mirtill, milyen mókás, legközelebb Harry-t küldöm, Őérte úgy is oda van meg vissza. -Nem volt vicces Mirtill. - Torkolom le amire egy 60-as évekbeli szomorkás megbánó arcot vág majd sikítás kíséretében lehúzza magát a WC-n. Hogy én ezt soha nem fogom megszokni. A földet pásztázva keresek hajmintát. Hermione azt se árulta el minek kell, de ha megint valami olyasmit tervel ki amitől megint hetekig sütifaló mardekárosnak érzem magam akkor én már most kiszálltam. A csapok környékét messziről elkerülöm. Nem jó emlékek fűznek hozzá, bár Lockhart-nak még emlékei sincsenek...a pálcámnak hála. A nagy csend is zavar, zavar ha Mirtill magyaráz és vihog, de talán még jóis volna, nem jó egyedül lenni egy ilyen helyen, csak sikerülne végre valamit találnom és mehetnék vissza a klubhelyiségbe. Ütemes csöpögésre figyelek fel, de nem látok egy csöpögő csapot sem. Valami nedves a fejemre hullott. Fel pillantottam és megláttam Mirtillt ahogy vigyorogva néz le rám. Hát ez hátborzongató. -Harry nem jön el meglátogatni? - Pislogott olyan megrázó tekintettel, leírhatatlan. -Szerintem mostanában nem, de örülne ha betoppannál hozzá. - Ezt neked Harry amiért egyedül kell itt lennem.
Használaton kívüli mosdó, ahol Hisztis Myrtle kísért. Itt található a Titkok Kamrájának bejárata egy mosdókagyló mögött, melynek csapjára egy kígyót karcoltak. Rosszul karbantartott berendezésű, nyomasztó hangulatú helyiség.
