2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.]Tudom, hogy a karácsonyi bál még messze van, de azért jól esik beszélgetni róla, és úgy érzem, hogy ezzel Charlene is hasonlóan van. Nem hiszem, hogy rálépne majd a lábamra, de azért jobb lesz óvatosnak lenni, hiszen sose tudni... És hogy mi leszünk-e a bálkirálynő és a bálkirály? A gondolat kecsegtető, de esély az nem sok van rá. - Nekem csak az számít, hogy ott legyünk mindketten... együtt, semmi más. - csak hogy tudja, hogy nem várok el tőle semmit. Nekem tényleg elég az, amit nyújtani tud majd, most se vártam mást, sőt, táncolni se szerettem volna, de érte képes vagyok erre. Jó, nem vagyok annyira béna, de olyan jó se, de a szőkeség bizonyára elnéző velem. Nemsokára megtörténik a csók, majd szóba kerül Leo és a vele való csók is, na meg a múltkori bál. Nem túl kellemes témák, de valamikor ezt is meg kell beszélni, érzem én is, így próbálom figyelmes lenni és akkor már érdeklődöm is, hiszen vannak dolgok, amikre kíváncsi lennék, amikből le tudom majd vonni a megfelelő következtetéseket, de Charlene mindenre úgy felel, ahogy azt vártam magamban, így talán egyelőre nincs okom aggodalomra. - Értem! - biccentek végül, de tovább nem akarom ragozni a Leo témát, ideje kettőnkről beszélgetni, tisztázni, hogy akkor mi ketten most... együtt vagyunk-e. Én szeretném, ha így lenne, oly nagyon vágytam már erre és Zoénak is megígértem, hogy elmondom ennek a lánynak, hogy mit érzek. Én nem akarok lekésni róla, úgy, ahogy ő rólam, túl nagy a tét és nem is bánom meg tettemet. - Sajnálom, amiért ezt gondoltad és amiért ilyen elutasító voltam. Én se értem mindig magam. - túrok bele hajamba, de tényleg nem tudok mást mondani. Milyen okokat mondhatnék? Hogy féltem? Mert igen, féltem attól, hogy ő máshogy érez, a bálon is láttam Ronnal... nem akartam útban lenni, de most már talán nem számít. Igyekszem kárpótolni, így cirógatok végig combján, miközben ajkam egy újabb csókért indul. Tudom, hogy milyen voltam vele, mindenre emlékszem, direkt próbáltam eltaszítani magamtól, de nem ment, mostanra pedig feladtam saját magam ellen a harcot. Viszont akad még valami, amiről tudnia kéne, nem szeretném, ha titkaink lennének egymás előtt, de mégse a mai nap a legalkalmasabb arra, hogy mindezt megosszam vele, ezért is kérek tőle egy újabb találkozót, de a válasza kissé meglep. - Pedig nem biztonságos az a hely, nem szeretném, ha bajod esne. - nézek rá némileg elkomolyodva, de tudom, hogy milyen, értem én, hogy miért mondja, de én azért félthetem. A kíváncsisága pedig egyértelműen vele jár, így nevetek fel kissé. - Megéri várnod! - hajába túrok, majd ez után már én is átadom magamat a testi vágyaknak, legalábbis egy szintig, hiszen a csókok mellé minimális ismerkedés is jár, de nem érintem azért intim helyen, maximum a fenekéig kalandozik el a kezem. Egy ideig még együtt töltjük az időt, de aztán sajnos vissza kell térnünk a hálókörleteinkbe, szerencsére közel vannak egymáshoz.
//Én is köszönöm szépen, nagyon élveztem! *-* Az államvizsga után pedig majd mehet a köv. menet. //
- Majd nagyon fogok igyekezni, nem akarom károsítani a lábadat. - főleg nem a cipőm sarkával, az tényleg baromira fájhat egyébként, úgyhogy majd nagyon óvatos leszek, hogy még véletlenül se végezzem ki szegénynek a lábát, még ha ő hisz is bennem, hogy akár nagyon profi táncos is válhat belőlem, én azért ettől még nem vagyok ilyen nagyon bizakodó. Persze, ha akarnék akkor lehetne ebben is fejlődni, de valahogy engem sokkal jobban érdekel az, hogy megtanuljak egy új gördeszka trükköt, mint hogy profi táncossá avanzsálódjak, de azt hiszem ismer már annyira, hogy tudja, hogy én már csak ilyen vagyok, fiúsabb, mint az átlag. - Hát akkor majd igyekszem, jövőre mégis csak az utolsó évünk lesz, valami nagyot kell villantani. - vagy legalábbis meg kell próbálni, mert nem garancia, hogy sikerül. Attól még, hogy elhatározok valamit, ugyanúgy bénázhatok, de majd kiderül, hogy fog-e menni. Egyébként sem tartom magamat olyan nagyra, hogy bálkirálynő legyek, bár Theo szerintem simán lehetne bálkirály, ő azért nagyon is helyes és most igaz, hogy csak lassúztunk, de az elég jól ment neki szerintem. A végén még én leszek az, aki lehúzom a teljesítményét és majd miattam nem lehet szegénykém bálkirály, na az aztán végképp elég rémes egy helyzet lenne. - Oh, én nem! Mármint... akkor abban a percben rossz érzés volt, de nem tudtam igazán hová tenni magamban, de nem akartam hogy egy olyan srác vigyen el a bálba. - rázom meg végül a fejemet. Tényleg nem, mert... az nem lett volna jó, hiszen Leo tudjuk, hogy milyen, nem figyel oda igazán másokra, nem az a típus, aki hajlandó változni bármi miatt is. Ő... inkább csak szórakozik, hiszen amikor a bál után sírtam és pocsékul voltam akkor is láttam, hogy ő csak forgatta a szemét és az egész helyzet totál zavarta és irritálta. Állati érzéketlen, meg sem próbált belegondolni a helyzetembe, vagy úgy az egész helyzetbe. Egyébként is jól éreztem magamat Ronnal, tényleg. Mókáztunk és viccelődtünk kicsit, egyáltalán nem volt rossz dolog, én tényleg élveztem, csak valahogy mégis rossz volt látni azt, hogy Leo Abbievel ment, talán csak szimplán aggódtam is miatta, hogy őt is megbántja majd. - De hát... én sokszor próbáltam veled beszélni, csak úgy tűnt, hogy te egyáltalán nem akarsz. - de most már legalább nem így van. Azt tényleg nem gondoltam volna, hogy ide jutunk, vagy hogy bárhová is sikerül, hiszen került engem, úgy tűnt, hogy kifejezetten majdhogynem utál, ennek ellenére mégis pont az ellenkezőjéről volt szó. De most legalább jó, jó érzés itt lenni vele, az ölébe ülni, és valahogy az sem volt zavaró, hogy erőteljesebben csókolt meg, vagy hogy rámarkolt a hátsómra. Valahogy... ez egészen megszokottnak tűnik, nem tudnám megmondani miért, talán így kellett lennie. - Most már tudom, de régebben undok tudtál lenni... nagyon, de ezt azt hiszem kiengesztelésnek veszem. - nevetem el magamat. És igen most már jól érezem magamat vele és egyszerűen ez az egész tényleg kellemes és azt kell, hogy mondjam tényleg szeretek vele lenni, régen is szerettem és így még jobb is. Nem azt mondom, hogy minden áron arra vágytam, hogy legyen valakim végre, de... azért valahol a lelkem mélyén én is vágytam rá, hogy legyen valaki, aki szeret és akinek fontos vagyok, úgy tényleg igazán. - Persze! A tiltott rengeteg a kedvenc helyeim egyike. - bár ezt sejtheti, hiszen mindig is kalandozó típus voltam. Még ha most a szélén is leszünk csak. - Bár most ki fog lyukadni az oldalam a kíváncsiságtól, remélem ezzel tisztában vagy. - és ez nem szép azért tőle, mert fogalmam sincs, hogy mégis mit akar mutatni, de megpróbálom majd még kibírni addig valahogy, de hogy most hogyan leszek képes másról beszélni az már nehezebb kérdés. Végül inkább csak újra közelebb hajolok, a csók minden mást elnyom és akkor nincsenek semmiféle zavaró kérdő gondolatok, aztán... azt hiszem már így is lassan vissza kell majd osonni a hálókörletekbe, mert a végén ha Friccs késő este kap el a folyosón az egy újabb, immár sokadik büntetőmunkát szül.
♪ Kettesben jó ♪ ϟ Ruha ϟ Fantörpikus volt, köszönöm! Jöhet a következő menet.
Ha valaki nagy hegyet akar megmászni, ne törődjön a vakondtúrásokkal. Nagy célhoz nagy szív kell.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Charlene & Theo 2015-05-21, 18:02
Charlene & Theo
[You must be registered and logged in to see this image.]Én úgy érzem, hogy Charlene ha szeretne, akkor remek táncos válhatna belőle, de ezért csak ő tehet. Én nem aggódom ez miatt, hogy ne menne neki, hiszen sok mindenben kiemelkedő, a tánc pedig egy olyan dolog, ami nem jelenthet akadályt a számára. És hogy a magassarkú talán igen? Nos az meglehet... - Amíg a sarkával nem lépsz rám, addig talán nem lesz gond. - vigyorodom el már az elképzelésen is, bár ha ez megtörténne, akkor bizonyára nem vágnék ilyen vidám arcot, azért az rendesen fájna nah. De menni azért valószínűleg tud egy ilyen cipőben, mert ha nem így lenne, akkor csak nem húzná fel a lábára, hiszen nem kapaszkodhat mindig valakibe vagy valamibe. Na de nem akarok ebbe már jobban belemenni, szívesebben gondolkodom a következő karácsonyi bálon, ahol már együtt vehetnénk részt. - Hmm, bálkirály, jól hangzik. De akkor tényleg meg kell tanulnod magassarkúban is táncikálni, hogy a bálkirálynőm lehetsz. - kacsintok rá és na ná, hogy csak cukkolom. Nem lenne más a bálkirálynőm, csakis ő, de úgy izgalmas ez az egész, hogyha van benne valami kihívás is. Nemsokára megtörténik az a bizonyos első csók, melynél azt mondják, hogy nincs kellemesebb, de sajnos ezt az érzést beárnyékolja Charlene-től egy emlék, amely Leohoz köti. Nem kedvelem azt a srácot, így pedig még többet süllyedt a szememben, hogy kiderül, ő volt az, akivel először csókolózott a lány, bár azért a pofon, amit a szőkeségtől kapott, valahol pozitívan érint. Én nem kaptam, ő igen, tehát jobb vagyok. - Azt szeretted volna, hogyha Téged visz el magával a bálra? Mint a párját...? - kérdezek rá kerek-perec, nem is foglalkozva az említett névvel. Abbiet nem igazán ismerem, tudom persze, hogy ő is a Hugrabug házba tartozik, de soha se próbáltam meg megismerni és számomra ez jól is van így. - De elhiszem, hogy fájdalmat okozott vele, de így legalább tudod, hogy milyen srác. Én nem mennék el mással, ha ez vígasztal, amíg te itt vagy nekem. - a hűség azért mindig jellemző volt rám. Előbb szakítottam, mint sem mással kezdtem volna, ennyire mindig becsültem a lányokat, bár tény, hogy én nem vagyok az a csajozós fajta, bár ezt Charlene is tudhatja, nem láthatott igazán a folyosókon másokba gabalyodva vagy hasonlók, az ilyesmiket zárt ajtók mögött műveltem, nem kell mindenkinek tudnia, hogy kihez kerülök valamikor közelebb. Bár... talán most majd változnak a dolgok, hiszen elhívtam ide ezt a tüneményt, ez pedig tudom, hogy többeknek feltűnt, Zoé-nak biztosan. Több időt viszont nem szeretnék másokra pazarolni, ez a mi időnk, ideje hát a gyakorlásnak. Természetesen szívesen feláldozom magam a szent cél érdekében, így vonom magamhoz a vékony testet, majd a csókunk közben némileg kezem is elkalandozik. Érzem, hogy meglepi ez a tettem, de mégse utasít el, nem fogja menekülőre, ez pedig számomra további önbizalmat eredményez, így jelentem hát ki neki azt, hogy vágytam már erre a pillanatra. - Már elég régóta, csak nem gondoltam volna, hogy neked én jó lehetek, így jobbnak láttam titokban tartani. - bár amikor átmentem hozzájuk a szünetben, akkor talán érezte, hogy féltékeny voltam Ronra. Mindenesetre most már nem titkolom az igazságot és határozottan kapom is ölembe ez után, ahogy érzem, hogy most már zöld utat kaptam. - Ugyan! Soha se tudnálak utálni Téged! - szavaim őszintén, melyeket végig szemeibe nézve mondok neki, majd hamarosan már a kanapéban foglalunk helyet. Vagyis inkább én, őt az ölembe húzom, jobb helyen van ő ott. - Már akkor? Nem, nem gondoltam, ezért hoztam fagyöngyöt. - nevetek fel most már én is jókedvűen, majd amikor kimondta azt a bizonyos mondatot, hogy most már a párom, lassan viszonzom is a kapott csókot, miközben lágyan cirógatom meg derekát. - Charlene, valamit szeretnék mutatni neked a napokban. Ez a helyszín nem éppen alkalmas rá, de... találkozhatnánk két nap múlva késő délután a Tiltott rengeteg szélén? - itt most bárki ránk nyithatna, én pedig nem szeretném hangoztatni azt, amire képes vagyok, de Charlene előtt nem akarom, hogy titkaim legyenek. Úgy helyes, ha mindent megtud rólam, azt is, amit senki más nem tud.
- Akkor nem aggódom, de... te azért aggódj, mert magassarkúban kifejezetten életveszélyes vagyok. - na igen, határozottan és nagyon életveszélyes vagyok úgy, elég nehéz volt legutóbb is. Kész csoda, hogy nem estem el párszor. A gyakorlás miatt lehetett, no meg a sportok miatt elég jó az egyensúlyérzékem, de valahogy sokkal durvábbnak tűnt magassarkúban közlekedni, mint mondjuk átugratni egy korláton gördeszkával, sőt még a végigcsúszásnál is, pedig az nem sikerült mindig és párszor már estem miatta olyan istenesen nagyokat. Remélhetőleg azért jövő karácsonyig tudok majd gyakorolni és addigra nekem is jobban megy majd, hogy Theo lábát se lépjem le, főleg ne valami forgás után sarokkal, mert akkor jó eséllyel a végén tuti, hogy a gyengélkedőn kötnénk ki. - Igen, mindenkit lesöprünk és te leszel majd az én bálkirályom! - na igen az egyetem. Még mindig nem tudom, hogy mégis hová kéne tovább mennem. Valahogy állati nehéznek tűnik kitalálni. Nem vagyok egy gyógyító alkat, meg aurornak se lennék jó, és nem hiszem, hogy én vagyok az elemi mágiák következő legnagyobb tehetsége, szóval... ezzel kapcsolatban valami rettenetesen bizonytalan vagyok, pedig lassan ki kell találnom, hogy mi legyen, hiszen lassan tudnom kell, hogy milyen tantárgyakból teszek magasabb szintű vizsgát, mert jövőre már úgy kell felvennem a tantárgyaimat. Baromi nehéz! Nyáron hátha megjön az isteni szikra, ebben reménykedem. Ezek után még nehezebb, hogy még az első csókunknak sem tudok maradéktalanul örülni. Tudom, hogy kéne, de... nehéz, hiszen azért mégis csak más vette el a tényleg elsőt, még ha nem is csókoltam vissza és le is kevertem neki egy jó nagy pofont. - Nem tehettem mást, annyira önelégült volt és nem értette, hogy nekem ez miért rossz. Totál... kiborított! És ezek után képzeld el, hogy megjelent a bálon Abbievel, mint a párja. Hát nem... felháborító? - és Abbie szerintem tényleg úgy volt vele, hogy ez jó dolog és minden és... tényleg nem értem, hogy is képzelte az egészet egyáltalán Leo. Mintha totál érzéketlen lenne és meg se próbálta volna felfogni, hogy ez mivel is jár. Amikor odajöttek Abbievel a bál után hozzánk akkor is annyira érdektelenül viselkedett. Ennyire nehéz belegondolni a másik helyzetébe vajon? - Tudom, de azért... - finoman vonom meg a vállamat. Hát igen tényleg jó lett volna, ha az első csókom tényleg és teljesen az övé, nem pedig egy ilyen kiállhatatlan alak veszi el csak úgy minden előjelzés nélkül, de... az a helyzet, hogy túl kell lépni ezen, főleg hogy ő szívesen gyakorol velem és én is, hiszen mégis csak... állati kellemes vele csókolózni. Egész más, mint az az agresszív elvevős verzió, amit Leo csinált. Ő látszik, hogy adni is akar, és kicsit talán most még tudja, hogy vezetnie sem árt, de azért nagyon igyekszem. Csak akkor nyitom ki a szememet és kicsit el is kerekedik, amikor a keze a hátsómra csúszik, majd rámarkol, de nem hagyom abba, csak azt érzékelheti, hogy csók közben mosolyra húzódik a szám. Nem... nem zavar, valahogy nem. Persze nem tudnék most ilyesminél tovább menni, főleg nem azonnal, de jó érzés ilyen szorosan hozzá simulni. - Azt se tudtam, hogy... vágysz rá. - próbálok levegőhöz jutni addig, amíg ő is kimond pár szót, de határozottan nehéz. Elszakadni az ajkaitól most nagy kihívásnak számít és csak hosszúnak tűnő másodpercek, talán percek után sikerül, amikor csak úgy felkap. Hát na hasznos az, hogy nem rakódott rám felesleg a sütik miatt, meg az is, hogy elég alacsony vagyok. Nincs valami nagy súlyom. - Én meg azt hittem, hogy... már minimum utálsz, szóval... - mosolyodom el, ahogy az ölébe húz, én pedig a karijaimat a nyaka köré fonom és nem tudom megállni, hogy ne nevessek fel röviden, amikor az orrom hegyére ad puszit. - Igen Theo. Azt hiszem ez már akkor is egyértelmű volt, amikor veled jöttem el ide. A párod vagyok. - így van és ezt azért egy röpke csókkal pecsételem meg, bár azt gondolom ez már tényleg egyértelmű volt eddig is. Egy pár lettünk és ennek tényleg örülök.
Ha valaki nagy hegyet akar megmászni, ne törődjön a vakondtúrásokkal. Nagy célhoz nagy szív kell.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Charlene & Theo 2015-05-09, 12:20
Charlene & Theo
[You must be registered and logged in to see this image.]Valószínűleg tényleg túl sokat akar az élet ennyire nem egyszerű, mint amilyennek ő felfogja, de én remélem, hogy sikerül elérnie a céljait. Engem nem fog még egyszer elveszíteni - bár tény, tehetne olyat, de tudom, hogy nem fog -, és nekem ez számít. Szeretném viszont most már jól érezni magam vele, ezért se ragozom már tovább a Ron témát, azt majd ők megdumálják és ha kellek, utána én itt leszek, de nem ma, nem itt, nem Valentin napkor fogok arról a fiúról beszélgetni, inkább a táncra koncentrálok, mely talán még lehet tökéletes. - A kettő szerintem nem zárja ki egymást. És én látom, hogy teljesen nőből vagy, szóval ne aggódj. - mosolygok rá kedvesen, hiszen egyértelműen egy gyönyörű teremtésről van szó, aki szerintem ha akarna, remekül tudna táncolni is. De majd együtt gyakorlunk és jövőre már tökéletes táncosokként jelenünk meg a karácsonyi bálon... együtt. - És akkor mindenkit lesöprünk a táncparkettről. Az lesz az utolsó évünk az egyetem előtt, maradandónak kell lennie. - szeretném, hogyha tényleg tökéletes lenne és talán erre van esély. Még nem tudom, hogy az egyetemi képzések közül melyiket fogom választani, de abba biztos vagyok, hogy maradni szándékozom, akarok lenni valaki, ebben pedig segíthet majd ez a hely. Mindenesetre idejét látom elővenni azt a gyönyörű növényt, amely a csókra engedélyt ad majd, így történhet meg ez a kellemes érintkezés, a mi első csókunk, amelyet hosszan ki is élvezek. Többször elképzeltem már, mégis, nem gondoltam volna, hogy valósággá válik, de... sajnos a tökéletes pillanat elveszik és egy olyan név kerül szóba, akit egy kicsit se kedvelek. Leo... Miért pont ő csókolta meg Charlenet? Persze, én is csókolóztam már más lányokkal, nem is ezzel van a gond hanem az illetővel, hogy pont ő... - Megpofoztad? - kérdezek rá vigyorogva a rövid történetet hallgatva, de azért természetesen figyeltem ám arra is, hogy nem viszonozta a csókot. Helyes, akkor ez azért valamilyen szinten önelégültséggel tölthet most el. - Jól tetted! Büszke vagyok rád! - simítok végig egy szőke hajtincsén is, majd ez után hangzik el egy érdekes mondat a számból. Nem is tudom, hogy miért gondolok már arra, hiszen meg kéne elégednem a csókkal is, de... valahogy most, hogy a karjaimban tarthatom, egyszerűen szeretnék még többet vele lenni, még inkább a magaménak tudni ezt a kedves lányt. Ahogy pedig felel, már el is illan a haragom, már nem számít Leo tette, főleg így, hogy tudom, nem volt igazi. - Nincs miért sajnálkoznod, nem a te hibád volt és mivel nem is viszonoztad és még le is kevertél neki egyet... - vállat vonok, próbálva jelezni Charlene-nek, hogy nem olyan nagy dolog. Persze, még mindig zavar, de nem akarom azt, hogy kellemetlenül érezze magát, így amikor meghallom az ötletet, csak mosolyogva biccentek. - Szívesen gyakorlok veled. - másra se vágyom, mint őt csókolni, így húzom finoman magamhoz, ölelem át derekát, majd amikor ajka az enyémhez ér, már le is hunyom szemeimet. Nyelvem is játékba kezd a leányzó nyelvével és ahogy egyre jobban belemelegedek, úgy indul lejjebb bal kezem, nyakáról indulva végig kezén át derekán, majd pedig le a formás popóra, amin finoman végig is simítok, majd rá is markolok. Remélem, hogy ezt még szabad, hogy ez még nem túl sok, de... szeretném felfedezni őt, úgy hiányzott. Jobb kezem eközben lassan feljebb halad a hátán, majd végül a dús hajzuhatagba túrok, miközben egyre jobban magamhoz vonom. - Nem is tudod, hogy mióta vágytam erre! - suttogom ajkai elé, amikor pár másodpercnyi szünetet tartunk, majd végül hirtelen kapom fel ölembe a lányt és mivel akad egy kanapé is a fal mellett, így nemsokára már oda csüccsenek le, őt pedig természetesen ölembe vonom. Egyik kezemmel derekát ölelem át, míg másik a combjára kerül. - Nem gondoltam volna, hogy te is többet szeretnél tőlem a barátságon kívül. - kezdek bele, majd végül még egy puszi kerül a puha ajkakra, végül pedig nózija hegyére is. - Vehetem úgy, hogy mától a párom vagy? - apró pislogás, ezt mindenképpen szeretném tudni. Én nagyon örülnék neki és éreztetni akarom Charlene-vel, hogy én nem csak kihasználom őt, nem csak szórakozás ez a mai, nem egyszeri alkalom... ha szeretné, akkor bármikor megismételhető lesz, sőt, lesz még kellemesebb is.
Őszintén szólva az egész helyzet még új nekem és épp e miatt kezelem baromi nehezen, hiszen volt ez a Leo dolog, aztán Ron meg a féltékenység, amit még mindig nehéz felfognom. Nem azt mondom, hogy nem hiszek Theonak, mert elhiszem én neki, hogy így van és ezért olyan rémesen rossz a kedve, de attól még ugyanúgy nehéz napirendre térnem felette, főleg, hogy nem akarok rosszban lenni sem vele, csak azért, mert tetszem neki és ő nem tudja ezt esetleg megfelelően kezelni. - Remélem. Nem akarok elveszíteni egy új barátot. - az nem jó, ha egy új barátot kell beáldozni azért, hogy visszakapjak egy régit. Én azt hiszem túl sokat akarok, mindenkit szeretnék megtartani, az lenne az igazi. Remélem, hogy menni is fog majd idővel és tényleg össze tudok mindent egyeztetni. Tudom, hogy nem lesz egyszerű, de időt akarok szakítani minden barátomra és Theora is és persze Abivel is rendeznem kell mindent és akkor tényleg minden rendben lesz ugye? Nem mondom, hogy én vagyok a legtökéletesebb barát, vagy hogy a legprofibban kezelném az efféle helyzeteket, de majd megpróbálok mindenkire tényleg odafigyelni és akkor nem lesz semmi baj. - Ez lehet Theo, de tudod hogy nem vagyok tipikus lány. Azok a lányok, akiknek jobban megy a tánc, gondolom nem imádnak gördeszkázni. - rántom meg a vállamat szélesen mosolyogva. Persze ettől még szeretnél én táncolni vele, ez nem is lehet kérdés, csak hát mindezek mellett még nem tudom, hogy mennyire fog jól menni. Nem akarom letaposni a lábát, mert nem vagyok se profi, se gyakorlott. Lemosom a pályáról mondjuk kosárlabdában gond nélkül, de a tánc, az nem mondhatnám, hogy az én terepem, no de majd gyakorlunk szépen együtt és akkor mindketten fejlődni fogunk benne igaz? - Én is remélem, jövőre is lesz karácsonyi bál és arra majd együtt megyünk. - naná, hogy én is ezt szeretném, mert fontos és nem csak azért vagyok most itt vele, mert megint barátok lettünk, hanem mert tényleg fontos nekem. Nem tudtam azt, hogy ő többet akar, eredetileg tényleg nem, hiszen eddig is még azt hittem, hogy eleve ki nem állhat, most pedig úgy fest, hogy ennél pont hogy többről van szó. Nem akarok még én ebbe azért túlságosan belebonyolódni, csak egy kis idő kell, amíg szépen rendbe szedem a gondolataimat, vagy csak szimplán megy majd minden a maga útján, ahogyan most is, nem kell mindent túlgondolni igaz? A csók is csak megtörténik, és egyáltalán nem bánom, tényleg nem, egyszerűen csak az elevenít fel bennem határozottan rossz emlékeket, hogy ennek nem így kellett volna lennie. Ha nem vagyunk haragban, ha előbb kerül rá sor, ha nincs Leo, aki... és most megint még inkább mérges vagyok rá, mint valaha, mert ő nem volt képes felfogni, hogy miért haragszom rá, nekem pedig most csak még nyilvánvalóbb, hiszen a csók csodás volt, tényleg csodás. - Én nem... nem igazán tehettem semmit. Egyszerűen csak megtette. Én még csak nem is csókoltam vissza, csak segített és elestem, amikor meg felhúzott akkor... De tudom milyen és rémes és fel sem fogta, hogy nekem miért rossz ez, és még le is kevertem neki egy pofont. - mentegetőzöm, pedig végül is nem tettem semmi rosszat, mármint én nem tettem semmit és igazából Theo nem állt velem szóba évek óta, hiába próbálkoztam én nála és hiába akartam én vele beszélni, de ő nem hagyta és most mégis úgy érzem magam, mint aki rosszat tett és eleve bennem van a pocsék érzés, amiért megtörtént és most csak még rosszabb lett ettől. Komolyan már úgy érzem, hogy lebiggyed a szám és a végén még a jó este helyett sírás következik, pedig nem kéne. Szomorkás tekintettel nézek fel rá végül, amikor újra megszólal, és értem pontosan, hogy mire is akar célozni. Tétován bólintok egyet. Nem azért, amit mondott, csupán csak... mint mondtam semmi gyakorlatom az egészben. - Másban lehetsz és őt én nem csókoltam meg, úgyhogy talán nem is volt olyan igazi ugye? Én... sajnálom. - tényleg, pedig igazából nem tehetek róla, nem is tehettem ellene semmit sem. Csak úgy megtörtént a dolog igazából akaratomon kívül. - Inkább... gyakorolhatnánk mi, és azt meg szépen elfelejtem örökre. - mert elakarom, mert nekem Theo fontos, Leo pedig egyáltalán nem. Főleg hogy ott van neki Abi és totál képtelen bármit is felfogni, szóval én már csak nem is beszélek vele. Viszont itt újra közelebb hajolok Theohoz, a kacsóimat a nyaka köré fonom és most rossz zárás nélkül akarom megcsókolni, rossz emlékek nélkül.
Ha valaki nagy hegyet akar megmászni, ne törődjön a vakondtúrásokkal. Nagy célhoz nagy szív kell.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Charlene & Theo 2015-04-19, 18:11
Charlene & Theo
[You must be registered and logged in to see this image.]Tisztában vagyok vele, hogy Charlene számára ez most nem könnyű, főleg, hogyha ő eddig esetleg nem vette volna észre azt, hogyan is néz rá Ron, de neki kell ezt megoldania. Akadnak emberek, akik egyszerre több embernek tetszenek, de illik választani, ő pedig remélem, hogy nem választ, hiszen meg lehet nézni minket Ronnal, egyértelmű, hogy melyik lenne a jobb döntés, ezt ő neki is tudnia kell. - Majd idővel menni fog. - mosolyodom el bíztatóan, hiszen én se várom tőle azt, hogy tudja, mit hogyan kéne csinálnia. Idővel bizonyára egyszerűbb lesz, bár ha esetleg összejön velem, akkor talán Ron is belátja majd, hogy a lány már foglalt. Ez lenne a legjobb megoldás, akkor nem kerülnénk mi se konfliktusba, mert ha megpróbálna Charlene-re hajtani, nos... azt nem nézném el. De persze, én is koppanhatok, hiszen évekig nem beszéltünk, még csak most békültünk ki, de pontosan ezért se fogok tovább várni, egyszerűen nem akarom elveszíteni, és én tudom, hogy mit akarok: vele lenni. Képes vagyok még a Hugrabugos lány kedvéért táncolni is, pedig nagyon nem vagyok ám oda a táncért, és még csak jó se vagyok benne, ezt pedig nem vagyok rest elmondani neki, most már fent, a teremben, ahol táncolásba kezdünk. - Nem tudom, a lányoknak általában jobban megy, mint a fiúknak, szóval miért ne? - vonom meg kissé a vállamat, hiszen ez is mozgás. Ha komolyan érdekelné Charlenet a tánc, bizonyára menne neki. És hogy itt illik? Igen, értem a célzást, hiszen ez egy randi, amelyre eljött velem, így egyértelműen nem azt várja, hogy mint egy barát, úgy viselkedjek vele, erre kezdek egyre jobban rájönni és őszintén szólva örömömre szolgál, talán... ugyanazt akarjuk. - Igazad van, de remélem, hogy a következőn együtt mutatkozunk majd. - mosolyodom el kedvesen és értem én a célzást, hogy ő is ezt szeretné. Most Charlene is olyan más, ő se barátként áll hozzám, érzem az enyhe utalásaiból, ahogy képes zavarba jönni... Talán ő is gondolkodott kettőnkön? Eljött velem a Valentin napi bálra, méghozzá úgy, hogy nem jelezte felém, hogy csak barátként jelenjünk meg, tudta, hogy mi minden történhet egy ilyen estén és talán vágyott is rá. Nem tudom, hogy mennyire tapasztalt a fiúk terén, hogy volt-e már barátja, de ideje, hogy őt is nőként kezeljék, ne pedig csak egy barátként, én szeretném ezt éreztetni vele, ezért is készültem azzal a bizonyos fagyönggyel. Túl romantikus lennék? Túl nyálas? Csak nem... A csókom viszonzásra lel, édesen, finoman, ahogy azt képzeltem, így hunyom le szemeimet, élvezem ki Charlene közelségét, miközben finoman átkarolom és... ahogy az lenni szokott, a tökéletes pillanat valahogy megváltozik, de nem tudom, hogy miért. Én rontottam volna el valamit? Pedig annyira figyeltem mindenre, így simítok végig arcán és kérdezgetem, hiszen tudni szeretném, hogy mi volt a hiba, hogy mi bántja. Nem akartam elsietni semmit se... talán várnom kellett volna? A válasza viszont bár ezen kétségeimet megnyugtatja, valahol mégis felidegesít. Leo? Tudom, hogy ki az, hiszen egy évfolyamba, sőt, egy házba járunk, de ő mindig csak játszadozik a lányokkal, ennyit azért hallottam már róla, így arcom is hirtelen borul el, válok egyre idegesebbé. - Leo megcsókolt Téged? De... miért hagytad Charlene? Ő minden lánnyal szórakozik... - nem tolom el magamtól a lányt, de érezheti, hogy nem tölt el éppen örömmel az, amit most megtudok, még akkor se, hogyha a lány oly kedvesen jelzi felém, hogy tőlem szerette volna megkapni az első csókját. Sejtem, hogy ez neki milyen érzés lehet, de mégis, pont Leo kapta? Ez azért tényleg dühítő! - Én se örülök neki, elhiheted... hogy pont Leo. - húzom el a számat is, de érzem én, hogy meg kénye nyugodnom, nem szeretném, ha a másik félreértene, így fogom meg lágyan a kezét, miközben a táncot már rég befejeztem, egyszerűen jelenleg most nincs kedvem ide-oda lépkedni és romantikázni, a fagyöngy is valahol a földön pihen lábaink környékén. - De ezzel már nem tudunk mit csinálni, az időt nem pörgethetjük vissza. - sóhajtok fel, majd valahogy kibukik belőlem még egy mondat... - De talán másban még lehetek én az első. - kissé talán kérdőn tekintek szép szemeibe, ezzel kérdezve rá, hogy szűz-e még. Persze nem akarok én ennyire sietni, hiszen még csak most csókoltam meg őt először, de talán ebből is sejtheti majd, hogy én szeretném, ha mi ketten többé nem csak barátok lennénk, hanem annál sokkal többek.
Nem értek a pasikhoz, kicsit sem, mármint... tudom én, hogyan kell leszerelni őket kosárlabdában és simán lefutom a legtöbbet, de... az összes többi számomra kínai és nagyon távol is állnak tőlem, pedig valahogy fel kell fejlődnöm, hiszen Theoval ez mégis csak egy randi akárhogy is nézzük, és nem tehetem meg, hogy nem lesz tökéletes, vagy minimum tökéletes közeli, ha már mégis csak az első komolyabb alkalmunk ez most. - Persze... világos, csak én nem gondoltam és ez most... Azt se tudom, hogyan kéne kezelnem. - mert hát gondolom Theo sem értékelné, ha Ronnal túl sok időt töltenék el, ha tényleg tetszem neki, de én nem akarom elveszíteni Ront, mint barátot, szóval akkor mégis... mit kéne tennem egyáltalán? Ahogyan apunak is mondtam ez az egész baromi bonyolultnak tűnik számomra és nem is csak tűnik, tényleg nagyon bonyolult is. A fiú, meg a szerelem... meg ez az egész. Az ember csak próbál kiigazodni rajta, de valahogy az se megy valami könnyen, nekem legalábbis nem igazán. - Szóval azt hiszed, hogy én jó táncos vagyok? Szerintem bármilyen labdajátékban profibb vagyok, mint a táncban, de... itt illik nem? - rántom meg a vállamat mosolyogva. Hát na én se vagyok ám egy táncos alkat, sose voltam és jó eséllyel nem is leszek egy hamar. Nem gyakoroltam senkivel sem még, a karácsonyi bálon se táncoltam Ronnal, csak a sütikkel szórakoztunk, meg a bólé ízesítésével, azzal nem sokat lehetett gyakorolni. Egyébként is mi lesz velem tánc közben, ha még egy ölelésből is olyan helyre csúszik véletlenül a kezem, hogy majd elsüllyedek szégyenemben? Hát na, nem csoda, hogy én azért igenis tartok egy kicsit ettől az egésztől. - Hát karácsonykor szokott lenni ilyesmi és... a bálra még nem együtt mentünk. - bököm ki és remélem igazából, hogy a következő alkalommal már ez nem így lesz. Mármint akkor majd együtt megyünk. Persze ezzel előre világítom a következő bált és talán nem kellene ennyire előre rohannom, de hát... attól még már most előre élvezem azt, ha majd vele mehetek, hiszen azért mégis csak nagyon kellemes most is ez az egész, még a kezdeti zavaros eset ellenére is. És persze sejtettem én, hogy a fagyöngy miért kellett, ami rendkívül kedves gesztus tőle és a csók is... mesés és én nem akarom elrontani, és mégis azt hiszem sikerül. Látom az aggodalmat az arcán, ami teljesen jogos, én is így lennék a helyében. De valahogy el kell magyaráznom neki, hogy mit érzek, mert így csak rossz nekem is. Még sem tudok azonnal megszólalni, csak amikor tovább beszél. Csak hevesen rázom meg a fejemet, és újra közelebb lépek hozzá. - Dehogy! Nem erről van szó, Theo. Te... te csodás vagy és a csók is az volt, csak... Van ez a Leo, karácsony előtt mutatott pár deszkás trükköt és... megcsókolt és nem értette, hogy miért baj ez és most... Olyan kár, hogy nem a tiéd lett az az első csókom érted? És olyan jó ez az egész és közben olyan... mérges vagyok rá, hogy elvette. - még meg is remeg kicsit a szám, ahogy néha akadozva, néha pedig mégis hadarva próbálom neki előadni a történetet. Nem olyan nagy dolog ez, talán mások szemében nem, de nekem... nagyon is. Mégis csak Theoról van szó és ez egy Valentin napi buli és ez az első csókunk és én neki adtam volna legszívesebben az igazi elsőt. Tudom én, hogy neki volt már más is, meg hogy ezt nem lehet visszacsinálni, de attól még... butaság, de mégis bánt, hogy így alakult, hogy eddig rosszban voltunk és akár lehetett volna az övé is, ha... ha hajlandó szóba állni velem.
Ha valaki nagy hegyet akar megmászni, ne törődjön a vakondtúrásokkal. Nagy célhoz nagy szív kell.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Charlene & Theo 2015-04-07, 20:11
Charlene & Theo
[You must be registered and logged in to see this image.]Én se vagyok azért olyan hűde tapasztalt, de voltak már barátnőim, bár nem túl hosszan, mégis, az számomra egyértelmű, hogy Ron többet is szeretett volna Charlene-től, mint amit kapott, én pedig erre most fel is hívom a szőke hajú lány figyelmét. Ha érdekli Ron, akkor most úgy fogja lereagálni szavaimat, de ha nem, akkor már biztos lehetek benne, hogy ő nem vetélytárs, bár meglepne, ha az volna, őszintén szólva. Nem azért, mert Weasley, hanem mert olyan... szerencsétlen. Én is persze magamnak való vagyok, tudom jól, de tökösebbnek képzelem magam nála, ezt pedig majd a lány is megtudja idővel, hiszen most kezd csak ismét megismerni. - Ha szerintem nem ez miatt lenne, nem mondtam volna. - vigyorodom el, hiszen pont most fejtettem ezt ki, tehát igen, én biztosra veszem. Persze lehet, hogy tévedek, de annyira nem számít, ők pedig majd ezt megbeszélik egymással, ha akarják. Én most nem róla szeretnék beszélni, inkább a kettőnk kapcsolatát építeném még tovább, még erősebbé, ugyanis van valami, amiről ma beszélnünk kell, és remélem, hogy lesz rá lehetőségem, hogy elmondjam mindezt Charlene-nek. Nemsokára tehát már egy másik teremben vagyunk, ahol a zene ritmusára kezdünk neki a táncnak, amihez bár eleinte nem volt kedvem, most mégse bánom annyira. - Nem féltem tőle, csak nem tartom magam olyan jó táncosnak és nem is szeretek igazán táncolni. - javítom ki, nehogy félreértelmezze szavaimat. Más az, amikor én félek valamitől... Bár tény, volt idő, nem is olyan régen, amikor féltem, sőt... rettegtem... rettegtem attól, hogy örökre elveszítem. Mindenesetre most már nincs gond, most már a táncra koncentrálok és én nem félek igazán attól, hogy rám lépne. Mert mi lesz akkor, ha rám tapos? Szerintem semmi... engem ugyan nem fog zavarni, az se zavart, amikor a korizáskor rám eset, nem vagyok én porcelánból, hogy azonnal összetörjem. Ahogy viszont telik az idő, előkerül farzsebemből az a bizonyos növény is, melyről mindketten tudjuk, hogy minek a jele, amikor viszont kérdez, picit meglep. - Karácsony helyett? Ezt hogy érted? - nem értem, hogy mire gondol, így hát megvárom, hogy feleljen, miközben tovább táncolok vele, egyik kezemmel a fagyöngyöt tartva. Nem érzékelek elutasítást, se pedig eltávolodást, így végül kezdeményezek, finoman ismerkedve puha ajkaival, miközben még szemeimet is lecsukom. Jól esik a viszonzás, hogy nem tol el magától, így csók közben finoman simítok végig a hátán, majd amikor elválunk és felsóhajt, kinyitva szemeimet nézek rá csinos arcára, de... megáll. Olyan... más lett hirtelen. - Mi baj? Nem kellett volna? - máris megbánta? De hát... tudta, hogy mit szeretnék, adtam felé jelet a virággal, azért hoztam ide, kihátrálhatott volna, mégse tette, akkor most mi történt? Finoman megsimítom arcát, de tekintetem le se veszem róla, egy pillanatra se. - Ne haragudj, ha gyors voltam. - nem tudok róla, hogy lenne barátja, de lehet, hogy ez volt az egyetlen és egyben utolsó csókunk, amit... szomorú lenne tudomásul vennem. Remélem, hogy valami más van a háttérben és nem én vagyok a hibás, most nem akarok az lenni, mert tényleg igyekszem.
Meglepetten pislogok csak Theo szavaira. Hát na... erről van szó, nem vagyok én túlságosan tájékozott, ami a pasikat illeti, meg a kapcsolatokat és bennem valahogy fel sem merült az, hogy Ron esetleg többet akart volna tőlem és azért nem örült neki az, hogy nem foglalkoztam vele eleget. Ez... nem is tudom, valahol persze teljesen logikus, csak nekem nem jutott eszembe. - Oh, hát... nem gondoltam, szerinted ezért lehetett? Azt hittem csak... Ajh... szóval szerinted e miatt lehetett? - halkan sóhajtok egyet. Nem akartam én megbántani Ront és úgy fest, hogy ezzel végül mégis csak sikerült. Rendes srác, és jól éreztem magamat vele a bálon is, és pont e miatt nem gondoltam semmi többre, hiszen csak sütiket ízesítettünk másmilyenre és ennyi... és nem is értem, hogy hogyan jött ebből ez. Én nem vagyok olyan... jellemzően népszerű lány. Abbie igen, de én nem mondanám, sosem figyeltek fel rám úgy a srácok. Én inkább játszani szoktam velük, sportolni, és szórakozni, és ezért lepett meg annyira az is, amikor Cameron megcsókolt a gördeszkás esetnél. Biztosan majd fejlődöm ebben is, és idővel az ilyen játékos incselkedés is menni fog, mint a mostani a kósza érintésem után, de hát a fejlődés lényege az, hogy időbe telik és nem azonnal történik meg nem igaz? - Akkor... marad a süti, majd csinálok valami különlegeset, amit még nem csináltam sosem. - persze, hogy nem gondolok én másra, valahogy nem merül fel bennem, hogy mi lehet az, amit nem szoktam olyan sűrűn csinálni. Pl. a kviddics? Repülésben annyira nem vagyok jó, bár kétlem, hogy Theo arra gondolna, hogy kviddicsezzünk együtt. Az aztán végképp meglepne, bár azt hiszem a mai napban sok minden lep meg. És ezek után még zavarba is hozom magam, amikor rosszul tartom a karomat. - És még te féltél a tánctól. - nevetem el magamat. Hát na, nem kell minden miatt kínosan érezni magam. Szépen irányíthatja a mozdulataimat, hogy végre jó helyre kerüljön a kezem minden szempontból és csak aztán kezdünk bele a lágy dallamra való lépkedésbe. Azért nagyon remélem, hogy nem lépek rá a lábára, mert nem vagyok profi, plusz a magassarkú se nagyban könnyíti meg a dolgomat. - Oké, akkor remélem nem lépek rád és reméljük a bokámat sem végzem ki. - vigyorodom el még rá pillantva a tánc közben. Jól érzem magam és örülök neki, hogy itt lehetünk most. Egyelőre ezt a Ron dolgot is igyekszem szépen kizárni a fejemből, mert hát na nem akartam én őt megbántani és talán sikerült. Azt hiszem azért jó lenne beszélnem majd vele, mert... az lenne a biztos. Nem akarok rosszban lenni vele, ahogy általában senkivel sem, és azt sem akarom, hogy rossz kedve legyen, mert ő máshogy tervezte ezt a napot. A motoszkálás állít csak meg, zökkent ki inkább, de még ekkor sem lépek a lábára, csak elmosolyodom, amikor előkerül a fagyöngy. - Karácsony helyett? - határozottan tetszik az ötlet és a gesztus is ezt láthatja rajtam. Persze innen már sejthető, hogy mi következik majd, hogy... csók lesz, és hamarosan így is lesz. Én pedig addigra már konkrétan várom, hogy megtörténjen. A mosolyom nem szűnik közben sem, viszonozom a magam még kezdő és esetlen módján. Csak a végén... nem is tudom, amikor elválnak az ajkaink akkor sóhajtok egy aprót és állok meg tánc közben is, és a mosoly is eltűnik az arcomról. Ez... jó volt, tényleg és nem akarom, hogy magára vegye, de... mégis csak olyan hülye egy érzésem van és nem miatta, csak... úgy lett volna ez talán még igazibb, ha Leo nem lopja el azt az elsőt. És ő persze nem értette, hogy miért voltam rá annyira mérges.
Ha valaki nagy hegyet akar megmászni, ne törődjön a vakondtúrásokkal. Nagy célhoz nagy szív kell.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Charlene & Theo 2015-03-30, 11:35
Charlene & Theo
[You must be registered and logged in to see this image.]Tényleg nem hat meg az, hogy Ronnak rosszul esik, hogy Charlene kevesebbet foglalkozik vele, mivel ismerem én annyira ezt a lányt, hogy tudjam, úgyse hanyagolná el a barátait. Az egyértelmű, hogy mi évek óta alig beszéltünk egymással és bizonyára ő is szeretné ezt bepótolni velem, amit pedig véleményem szerint a barátainak is meg kellene értenie, ha nem teszik, nos... az már az ő bajuk. - Szerintem ő többet is szeretett volna tőled és azért zavarja most az, hogy velem jöttél. Lehet, hogy jobban örült volna, ha most az ő párjaként vagy itt, nem pedig csak a vakrandiban töltesz el vele némi időt. - nem mintha annyira értenék a szerelemhez, de más magyarázatot most nagyon nem találok. Végtére is, még simán lehet, hogy igazam van, de ha így is van, hát ideje felfognia, hogy elveszítette a küzdelmet, mert én nem adom fel, többé nem eresztem el, főleg nem túl messzire. Tisztában vagyok vele, hogy ez egy randi, de Charlenet mindig olyannak ismertem, aki inkább bulizni szeretne és szórakozni, nem pedig romantikázni, de úgy tűnik, hogy én is képes vagyok még új dolgokat megtudni róla, így csak elmosolyodva egyezem bele a lassúzásba, hiszen érzem én, hogy erre vágyik és végülis, miért ne teljesíthetném? A kis érintés azért egy pillanatnyi zavart kert közöttünk, de hamar tovább lépünk, én legalábbis biztosan, majd némi játékosságba kezdek, de úgy tűnik, hogy Charlene nem megy bele jobban, így a süti is elegendő lesz. - Igen. Valami olyasmit, amit nem szoktál sűrűn csinálni, de mondom, jó lesz a sütés is. - nem mondok példákat, ha akarja, tudni fog ő is felhozni bármi mást. Lehetne ez akár egy másik randevú ígérete is, bármi, ami eszébe jut, én tényleg ráhagytam, de egye-fene, beérem a sütivel is, hiszen remekül süt ez a Hugrabugos leányzó, én pedig egyébként is szeretem a hasamat. Ideje viszont a táncolásra is rátérni, így megkezdjük utunkat az emeletre ahol szerencsére elég hamar ráakadunk a nekünk tetsző helységre is, a zenét pedig a lányra bízom, ugyanis valamit el kéne igazgatnom, hogy a megfelelő pillanatban vessem be. Szerencsére Charlene ne érzékeli a tervet, így csak biccentek az egy percre, majd becsukom az ajtót és nemsokára már türelmesen várom. A kellemes zene felcsendül, majd amikor hozzám közelít és végül úgy áll be, mintha ő lenne a férfi, csak jókedvűen kuncogok fel. - A másik kezed tedd inkább a vállamra. - segítek is neki, így finoman simítok végig karján, hogy a megfelelő helyre irányítsam kezét, majd ha ez megvan, akkor vezetni kezdem. Nem vagyok profi, de azért talán mégis csak tudok valamennyire táncolni és jól esik a lány közelsége, úgy hiszem, hogy ezzel is ösztönöz rá, hogy ne rontsak el semmit. - Én is örülök neki Charlene és nem aggódom, szerintem nem fogsz rám lépni. Ha pedig mégis, hát túlélem. - vonok vállat jókedvűen, amit nehéz lenne már elrontani, de persze lehetséges. Kis ideig élvezem a táncot a lánnyal, de ahogy a második szám is felcsendül és annak nagyjából egy negyedénél járunk, kissé megköszörülve torkom eresztem el jobb kezemmel őt, majd nyúlok hátra farzsebemhez. Némi mágiának hála nem nyomódott össze a kis növény, így kerül elő egy kisebb fagyöngy kezembe, amit vigyorogva emelek fejünk fölé és most megállom kikívánkozó, poénosnak tűnő megjegyzéseimet, mert szerintem Charlene se arra vágyik. Tudja, hogy miért van itt ez a kis virág, hiszen fagyöngy alatt szabad a csók, így ha menekülni akar, még tud, de ha nem teszi, akkor balommal közelebb vonom magamhoz, kis ideig még táncolok vele, szép szemeit fürkészve, majd nem gondolkodom tovább, ajkam finoman a puha ajkakra tapasztom, hogy egy lágy, érzelmes csókot adjak neki. Nem is tudom megmondani, hogy mióta vágyom erre és őszintén remélem, hogy nem utasít majd vissza, mert ha mégis... nos, azt bizonyára nem viselném jól, de mindjárt kiderül majd.
Oh hát látom én azért Theon, hogy ez a sajnálat nem igazán őszinte. Nem... kicsit sem. Nem kéne meglepődnöm rajta azt hiszem, hiszen érthető, ha neki aztán édes mindegy, hogy egy másik srác miért szól meg, vagy rossz kedvű... vagy hogyan is fogalmazzak. Egyszerűen csak nekem mindig az a jobb, ha nincs ellenségeskedés, nem szeretek én megbántani senkit sem. Theot sem akartam anno és most valami hasonló van Ronnal is, csak nem értem teljesen, hogy a kérdés jogos, nem töltöttem vele együtt olyan sok időt, hogy ez az egész tényleg jogosan zavarhassa. - Nem... igazából én sem értem. Ő azt hiszem csak így érezte. Tudod vele mentem a bálra és segített visszaszerezni a gördeszkámat... nem tudom... de remélem már jobban van. - próbáltam én beszélni a fejével és remélem, hogy hatott is a dolog, mert nem akarok fasírtban lenni vele, tényleg nem. Ron rendes srác. Kisé esetlen és visszahúzódó, de attól még igenis rendes és nem akarok rosszban lenni vele, mint ahogyan általában senkivel sem. Tudom, hogy ezt elég nehéz kivitelezni, de... akkor is megpróbálom helyrehozni a dolgokat. Nem véletlen, hogy Theonál is baromi sokáig próbálkoztam anno és... végül csak meg lett a gyümölcse nem igaz? - Igen, ez pontosan így van. - mosolyodom el végül, főleg amikor belemegy, hogy táncoljunk. Azért ennek felettébb örülök, hiszen mégis csak szívesen tölteném vele ezt az időt ilyen formában, nem pedig bohóckodással. Ez mégis csak... egy randi ha minden igaz. Na persze nem egy olyan randi, amibe belefér az, hogy sikerül letapiznom, még ha csak egy pillanatra is és véletlenül és csak a kézfejemmel, de akkor is sikerül és ez azért enyhén szólva is a frászt hozza rám. - Oh... igyekszem nem aggódni. - de hát na velem még ilyesmi nem nagyon történt és nem tehetek róla, hogy a frász kerülget miatta. Mondom én, hogy nem vagyok túlságosan jó ismerője a pasiknak. Mármint tudom én, hogyan lehet őket kiütni és szórakoztatni, vagy lenyomni velük egy jó meccset... de kb. ennyi ennél többre nem telik. Itt most ellenben úgy fest, hogy nem ezekről van szó, mert ez egy randi, szóval baromira idegen terepen mozgolódom. - Kreatívabb? Mint pl? Bár ha jó a süti, akkor majd megleplek valami szuperrel. - igen sütök neki valami olyat majd, amitől megnyalja mind a tíz ujját. Majd kitalálok valami újat, vagy előkapok egy jó bevált tuti receptet. A manók már úgyis megszokták, hogy sokszor török be a konyhába, úgyhogy nem lesz ez számukra szokatlan. Aztán már megyek is vele. A zavartságomat sikerül végül eloszlatni, vagy legalábbis nagyjából, de menni fog ez majd még jobban is, csak talán még egy kis idő kell rá. - Oké, egy perc! - kis bütykölés után már fel is csendül a teremben a lágy dallam. Elég lassú ahhoz, hogy ki tudjuk élvezni egy lazább tánc keretein belül. Közelebb is lépek aztán hozzá. Megfogom a kezét, a másik pedig a hátára simul. Hát na azt hiszem ebben még mindig ő a profibb, hiába gondolja úgy, hogy nem így van. - Örülök, hogy eljöttünk Theo és... remélem, hogy nem lépek a lábadra. Gondolom te is reméled. - jól van, nem tudom megállni, hogy ne tegyek hozzá egy kis komolytalan megjegyzést is. Valahogy kikívánkozik és kész. De ettől még él az, hogy szívesen vagyok itt vele és jól is érzem magam. Persze mindig van hullámvölgy, mint az ominózus kéz rossz helyre tévedése, de... ez már csak apróság. Csak nem lesz még egy ilyen igaz?
Ha valaki nagy hegyet akar megmászni, ne törődjön a vakondtúrásokkal. Nagy célhoz nagy szív kell.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Charlene & Theo 2015-03-27, 11:50
Charlene & Theo
[You must be registered and logged in to see this image.]Én igazán örülök, hogy normális partnert kaptam ki a vakrandi idejére, és talán Charlene is annak, hogy ő pedig Ront, velem ellentétben. Nem is tudom, nem adott igazán okot arra a Weasley, hogy ne kedveljem, hiszen sose volt vele nézeteltérésem, de látom, miként néz az én szőkeségemre, így talán ez mégis csak elég indok arra, hogy ne kedveljem. - Oh, szegényke. - mindjárt megsajnálom. El is húzom a számat, de aztán észhez térek, hogy valamivel mégis csak kedvesebben kéne hozzáállnom a dologhoz, így lassan fújom ki a bennem rekedt levegőt, majd nézek bele a szép szemekbe. - És miért érzi így? Régen éjjel-nappal együtt voltatok vagy mi? Mert szerintem nem kerülöd, legalábbis én nem tudok róla. - ha pedig igen, akkor talán jogos, de a gond az, hogy nem tud meghatni a srác nyűge. Persze tudom, hogy milyen érzés az, ha Charlene nem foglalkozik velem, de most nem óhajtom ezt felhánytorgatni a lánynak, igenis kijár nekünk ez az esély, hogy most több időt töltsünk egymással, van mit bepótolnunk, úgy érzem. És nah, őszintén szólva zavarna, ha minden nap X órát Ron társaságában töltene a lány, de egyelőre nem hiszem, hogy ilyesmitől kéne félnem, ha pedig mégis, majd szóba hozom később, most még nincs jogom hozzá. De ez után jön szóba a tánc, ami végülis jobb téma, mint Ron, bár táncolni se szeretek igazán, viszont, mint hallom, okkal hozza ezt fel, a bálra hivatkozva, így mindjárt megenyhül arcom, ahogy őt fürkészem. - Igazad van, tartozom neked néhány tánccal. - ismerem be, így már picit bánom is, hogy első körben elutasítottam a dolgot, így finoman intek nemet fejemmel. - Nem, jó lesz a lassúzás, szerintem akad itt valahol egy olyan terem is, ahol lehet zenét is választani. - gondolkodom is el ezen, de így nem rémlik, hogy merre, de szerintem biztosan megtaláljuk majd. Viszont indulás előtt még történik némi érdekes érintés is, melynek hatására Charlene teljesen zavarba hozza magát, így csak mosolyogva csóválom meg fejem, ahogy menekül, mintha valami hatalmas bűnt követett volna el. - Gondoltam, hogy nem direkt, de ne aggódj már, nem értél úgy hozzám. - bár nem bánnám, azt hiszem. Bizonyára furcsa lenne az első alkalommal, még magamban se tisztáztam a dolgokat, de majd meglátjuk, miként alakul a kettőnk dolga. Némi játékosságot azért még próbálok bevetni, de amikor ily komolyan vesz, csak jókedvűen nevetek fel. - Ennél valami kreatívabb megoldásra gondoltam, de akár a süti is megteszi. De nem kell ám minden nap, elég csak egyszer, lepj meg majd valami finommal. - mosolyodom el, majd finoman fogom meg kicsinyke kezét, jelezve, hogy szerintem indulhatnánk, hogy felfedezzük ezt a helyet és ráleljünk a magunk kis termére. Nem kell sokat menni, az emeleten a második ajtó pont ilyen lesz, ahova benézek, így jókedvűen indulok meg, majd a magnót kiszúrva lépek oda hozzá. - Szerintem állíts be valami zenét... - ő mégis csak jobban ért hozzá és legalább az elvonja majd figyelmét, én viszont addig csak becsukom az ajtót, hogy ne zavarjanak és a tervemnek megfelelően első zsebemből farzsebembe helyezem a kis meglepetést, miközben érdeklődve várom, hogy felcsendüljön az első szám, így ha megtörténik, már el is kapom a lányt az első lassúzásra, finoman fogva meg kezét és derekát, de nem húzom túlságosan magamhoz, nem szeretném máris zavarba hozni.
Mégis csak még azt hiszem szoknom kell, hogy randizom igazából a legjobb barátommal, mert hát Theo a legjobb barátom volt régen és most örülök neki, hogy megint minden rendben van közöttünk. Nagyon remélem, hogy ez nem is fog már elromlani, de attól még kell egy kis idő, amíg megszokom az új helyzetet. Nem is tudom, azt hiszem megpróbáltam úgy nem teljes mértékben átgondolni a tényt, hogy ez tényleg egy randi. Nem mintha baj lenne, csak még annyira nem vagyok otthon ebben a fiú-lány dologban és kell egy kis idő mire elfogadom, hogy a legjobb barátom esetleg több is lehet ennél, de attól még nem mondom, hogy bármi is rossz lenne ebben az egészben. - Akkor jó, ennek örülök. - mosolyodom el. Nem ismerem én Ariellet, de szó se róla nagyon szép lány, úgyhogy biztosan jól érezte magát vele. Én meg... hát na azért az eleje nem indult a legjobban Ronnal, bár még mindig én sem értem, hogy miért. Elhanyagoltam, de igazából én nem látom még most sem, hogy mikor hanyagolok el másokat. Elég nehéz ez az egész. - Azt hiszem, a végére legalábbis. Az elején azért eléggé... hát fagyos volt a hangulat. Ron úgy érzi, hogy elhanyagolom, mivel mostanában sok időt töltöttem veled. - hát igen próbáljon az ember kiigazodni a pasikon. Lehetetlen mindenkivel ugyanannyi időt tölteni, pedig én aztán igazán igyekszem mindenkivel rendesen viselkedni, de mintha akármit is tennék folyton valaki többet akarna belőlem, mint amit adni tudok, és hát lássuk be nekem is 24 órából áll egy nap, hiába hogy jobb lenne, ha még többől állna. - Nem is tudom, gondoltam mi még nem táncoltunk, a bálon sem, szóval miért ne? - vonom meg a vállamat mosolyogva. Nem tudhattam én, hogy Arielle is ezzel nyitott. Én csak szeretnék táncolni azt hiszem, bár nem erőszak a dolog, én se vagyok valami profi benne, de azért egy lassú gondolom csak belefér. - Én se vagyok ám profi benne, főleg nem magassarkúban, szóval maximum lassúzásra gondoltam, de a táncszőnyeg tökéletes, csak megszabadulok majd hozzá a cipőmtől. - hát na, nekem tényleg nem fontos az a tánc, főleg azok után, hogy enyhén szólva is baromi kellemetlen helyzetbe sikerül hozni magamat, amit hirtelen nem is tudom, hogy hogyan kezeljek. Rendesen bepánikolok, amikor sikerül pont ott hozzáérnem, még ha csak kézfejjel is, de ez akkor is... rém ciki nem? No meg ha jól sejtem akkor kettőnk közül mégis csak ő a tapasztaltabb, neki talán e miatt nem is olyan fura ez az egész, nekem viszont eléggé... nagyon. Nem csoda, ha elég hirtelen ugrok hátra és nem is tudom hirtelen, hogy mit is kezdjek a helyzettel. Na pont erről van szó, nekem azért ez még új. Most kaptam vissza, mint barátot, most pedig randizunk és erre még ilyet is csinálok, ha véletlenül is. Jó ég! - Jól van, én csak... tényleg véletlen volt. - bököm ki, mentegetőzöm újra, eléggé akadozva még mindig és nem is tudom megállni, hogy ezek után még ne is nézzek oda egy pillanatra. Még a szemem is elkerekedik, hogy erre vetemedtem, úgyhogy erőteljesebben igyekszem tartani a szemkontaktust és nagyot nyelek, amikor végigsimít az arcomon. Hát na... mondom, hogy szokatlan a helyzet, bár szerintem akárkivel szemben csináltam volna ilyet, akkor is kb. ugyanígy reagálok. - Cserébe? Hú, hát... mit szeretnél? Süssek neked sütit jövő héten minden nap? Vagy... nem is tudom... igazából nekem a táncszőnyeg is tökéletes. - még mindig kissé zavartan mosolyodom el. Nem is tudom hirtelen, hogy mire gondol, de hát ismer már. Nem arról van szó, hogy nem érdekel engem akár pasiként, egyszerűen csak... én nem igazán vagyok ebben profi. A legjobb barátom volt régen, és azóta se sokat változtam. Gyakrabban verekedtem a fiúkkal, mint hogy valaki lányként foglalkozott volna velem. Ez nálam valahogy így alakult ki.
Ha valaki nagy hegyet akar megmászni, ne törődjön a vakondtúrásokkal. Nagy célhoz nagy szív kell.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Charlene & Theo 2015-03-19, 12:45
Charlene & Theo
[You must be registered and logged in to see this image.]Sikerül a nagy haditerv, a lány nem vesz észre, így hát mögé lopózom, majd két karommal el is kapom őt, persze csak gyengéden, semmi erőszak nincs tettemben, ezt pedig bizonyára ő is érezni fogja, miközben karjaimba zárom. Most annyira más minden és nem óhajtok csak a barátja lenni, ő azt hitte, hogy visszaérve a Roxfortba minden a régi lehet, mert nem fogok majd vele kedvesebben viselkedni, hát… most láthatja, hogy még inkább úgy állok hozzá, hogy mások is észrevegyék, ő különleges a számomra. Fejem vállára kerül és mivel érzem, hogy nem ijed meg, sőt, még csak el se húzódik, csak édesen sóhajt egyet, ajkamra mosoly költözik, miközben ily közelről beszívom illatát, persze csak feltűnésmentesen, véletlenül se szeretném zavarba hozni. Amikor pedig megfordulna, hát engedek neki, de mivel nem menekül, így kezeim maradnak dereka körül és úgy keresem tekintetét. Jól esik ez a közelség, ez az egész szituáció, de nem fogom még letámadni, adok időt mindkettőnknek, így hát jöhetnek is azok a kérdések. - Ha nem készültem volna fel, akkor nem hívlak el. – kacsintok rá játékosan, majd halkan hümmögök, miközben Arielle-t keresem tekintetemmel. – Meglepően jól éreztem magam, azt hiszem, hogy jó partnert kaptam ki Arielle személyében. De láttam te Ronnal voltál… minden rendben ment? – kérdezek rá picit gyanakvóan, majd amikor meghallom a kérdést és ő is a tánccal nyit, most már muszáj felnevetnem, mert ez… hát ez tényleg hihetetlen. - Táncos lábúnak nézek ki vagy miért akar velem ma mindenki táncolni? – Arielle is így nyitott, most pedig Charlene is. Az előbbi lányt elutasítottam, hiszen a táncolás nos… nem az erősségem, de azt szeretném, ha a szőkeség jól érezné magát és ő bizonyára nem udvariasságból kérdezi, hanem azért, mert ezt szeretné csinálni. Ahj, tényleg muszáj? - Nem igazán tudok táncolni, az a nagy helyzet… De akadnak ilyen vicces táncszőnyegek, ahol a képernyőn látod, hogy merre felé kell ugrálnod, esetleg ahhoz lenne kedved? – az végülis játék is meg tánc is, szóval talán jó szórakozás és szívesen nézném, ahogy szökell. Szereti a sportokat, sokat mozog, biztosan jól menne neki, én pedig persze totálisan hülyét csinálok majd magamból, de túlélem, főleg, hogy ott csak ketten leszünk majd. Ahogy viszont a lány mocorog, keze olyan helyre téved, ahova nagyon nem kéne, így én is meglepetten pillantok le első körben mancsára, majd fel a csinos pofira, miközben minimálisan érzem, hogy férfiasságom is rándult egyet, de nem áll fel még ennyitől, ettől nem kell tartani, de valahol el tudná viselni a lány érintését. Igen, most már tökéletesen biztos vagyok benne, hogy nem csak barátként nézek rá, hanem nagyon is vonzónak találom. - Nem történt semmi, ne aggódj. – mosolygok rá nyugtatóan és amikor meglátom, milyen lángvörössé vált arca, akkor nem tudom megállni, hogy ne simítsak végig raja egy pillanatra, majd végül eleresztem, mert ahogy mondtam, a sima tánchoz nem nagyon értek. A lassúzáshoz azért igen, de nah, csak akkor, ha tényleg muszáj. - Csak akkor táncolok, ha meg tudsz győzni. Szóval, mit kapok majd cserébe? – mert ha a táncszőnyeget elveti vagy későbbre teszi, lehet így, de akkor a táncért cserébe jár nekem valami, ez szerintem egyértelmű.
Az első fele túlélve és nem is volt annyira vészes. Azt hiszem... remélem, sikerült Ronnal tisztázni a dolgokat. Bár van egy olyan érzésem még így is, hogy nem tökéletesen ment, de ez is több, mint a semmi. Azért remélem, hogy nem utál és azt is, hogy oda tudok majd figyelni és nem fogom elhanyagolni őt a közeljövőben. Nm akarom, hiszen még csak egy új barátról van szó. Igazából néha tényleg nem tudom, hogy a fenébe oldjam meg ezt. annyi mindenkire kéne figyelnem, talán... egyszerűen csak túlságosan sok barátom van? Theo is úgy érezte, hogy elhanyagolom, most meg Ron, mert többet voltam Theoval. Mintha sehogy se lenne jó, akármit is csinálok, pedig tényleg nagyon igyekszem. Közben azért a tanulásra is muszáj időt szánni, meg persze arra, hogy süssek időnként. Annyi minden van, amit meg kell tennem, és nem fér bele a nap 24 órájába, pedig így se alszom túl sokat. Aztán még itt van Abi és Leo és... ez az egész zűr, amit szintén valahogy rendbe kéne tennem és még azt se tudom hogyan. Úgy érzem, hogy ez a legkeményebb évem eddig és nem a tanulás miatt, hanem az az érzelmi hullámvasút, amibe kerültem kissé kezd felemészteni. De... azért igyekszem valahogy túlélni a dolgot, aztán remélem, hogy menni is fog, hogy senkit se bántsak meg megint. Kissé sikerült a sok gondolat miatt elkalandozni, így nem is veszem észre a közeledőt, csak akkor rezzenek meg kicsit, amikor megérzem Theo karjait körém fonódni. A feje a vállamra kerül, én pedig halkan sóhajtok egyet és elmosolyodom. Na persze ebből nem sokat lát. Hát na még szoknom kell ezt, hiszen... igen, ez az első randin. Theo a legjobb barátom volt kiskorunkban és egyelőre még fogalmam sincs, hogy ez az egész most nem furcsa-e egyáltalán. Remélem, hogy nem az. El viszont nem húzódom tőle, csak megfordulok szépen a karjaiban, amitől persze zavarba ejtően közel kerülök hozzá. Mázli, hogy elég törpe vagyok ahhoz, hogy ne legyen az arcom az arcában már azonnal. - Öhm... aha. - oké tudom nem a legjobb válasz, de egy kissé azért tényleg zavarban vagyok, főleg hogy vannak körülöttünk páran... nem is kevesen és nem akarom, hogy ez megint olyasmi legyen, amitől majd Ron érzi magát rosszul, bár... nem is tudom, hogy miért érezné? - Vagyis, persze, szuper lesz! Te is igaz? És milyen volt az első felvonás? Kivel voltál? És mit csináljunk? Valami játék, vagy tánc? - nem mondom, hogy profi vagyok benne, mert hát mindig is a sportok mentek jól. Én meg a könnyed táncikálás... de mondjuk egy sima lassú beleférhet, ott csak ide-oda kell lépegetni nem igaz? Közben persze a kezeimet nem is tudom, hogy hová tegyem, fordulat közben ott maradtak simán csak, ahol voltak előttem, úgyhogy most kissé mocorogva próbálok kezdeni velük valamit, legalább kihúzni magunk közül, aminek az az eredménye, hogy teljesen véletlenül sikerült hozzáérnem épp... ott, és itt már persze, hogy hátrébb ugrom, ha elég lazán karolt át, hogy erre lehetőségem legyen. - Bo... bocsi! Én csak... mármint... táncolunk akkor? - jó, a képem igazán lángvörös, ha jól sejtem, amit a fehér ruha csak még inkább kiemel. Gratulálok Charlene, kiváló kezdés, amivel letapizod a legjobb barátodat az első randitokon. Bár... ha ez most randi, akkor még egyáltalán mondhatom a legjobb barátomnak? Vagy most... mi van?
Ha valaki nagy hegyet akar megmászni, ne törődjön a vakondtúrásokkal. Nagy célhoz nagy szív kell.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Charlene & Theo 2015-03-17, 10:54
Charlene & Theo
[You must be registered and logged in to see this image.]Úgy érzem, hogy ma jó napom van, remek párt kaptam ki ezen a vakrandin, tényleg jól éreztem magam Arielle-el, de nem tagadom, várom már, hogy ismét Charlene-vel legyek, főleg, hogy ő pedig pont Ront húzta. Az nem mondható szerencsésnek, hiszen tudom, hogy vele volt a karácsonyi bálon is, de majd mindjárt kiderül, hogy milyenek az esélyeim, mert úgy érzem, hogy ez megfelelő pillanat arra, hogy bizonyos dolgokat a szőke hajú lány tudtára adjak, csak nem fogok gyáva módon visszavonulót fújni, eléggé ciki lenne. Elköszönök tehát első partneremtől, majd egyenesen az aula felé indulok meg, ahol ha minden igaz, találkozni fogunk Charlene-vel is, hiszen innen indult mindenki, logikus, hogy ide is térjünk vissza. Lassan, kényelmes tempóban szedem a lépcsőket, hiszen úgy látom, hogy mások is most kezdenek el gyülekezni, így pedig lehetőségem van arra, hogy fentről mindenkit felmérjek és kiszúrjam az én kis páromat, így próbálok halk lenni, hogy ne vegyen észre és nagyon remélem, hogy sikerülni fog. Mögé lopózom tehát, szerencsére sokan vannak itt, többen beszélgetnek, így ha sikerül, játékosan kapom el Charlene derekát, majd vonom finoman magamhoz, háta tehát mellkasomhoz fog kerülni, miközben finoman átölelem hátulról, fejem pedig vállára hajtom. - Na, felkészültél a randinkra? – ez lesz az első, ami valahol különös. Oly régóta ismerem már, mindig barátok voltunk, de valamiért eljött velem, amikor hívtam, tehát nem volt ellenére az ötlet, ezt pedig mindenképpen pozitívan fogom fel, hogy van esélyem, hogy talán ő se csak barátként tekint rám. Régen eszembe se jutott volna hasonló, de évekig nem beszéltünk, változtunk, érettebbek lettünk és nem akarok úgy járni, mint szegény Zoé. Sajnálom, hogy nem tudom viszonozni az érzéseit, nekem más kell, bár ha Charlene nem érez úgy, ahogy én, akkor még bármi lehet, de most erre inkább nem is gondolok, így csak akkor eresztem ki kezeim közül, amikor a lány szeretné és egy picit se érdekel, hogy ki mit szól majd ehhez a jelenethez.
//
