2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
- Mittudomén, nem ismerlek még annyira, és ha ez valentin nap, ki tudja, hátha csak be vagy tojva, hogy felkérj. Mázli, hogy te is hánysz az ilyesmitől. – Ha nem is szó szerint értem a dolgot, ott van neki a szőkéje, nekem meg első körben senki, Wyatt felhőkarcolónyi távolságban a saját butaságaim miatt is, és különben is kicsinek érzem magam még az ilyesmihez. Hiába mondják apáék, hogy tizenhat évesen már bőven lehetne... Hát nem tudom, magamtól aztán biztosan nem lennék nyomulós. Hiába a babafej, meg a hosszú haj, a fiús dolgok érdekelnek, nem fogok szempillaspirálozni és efféle kóros nyavaják. – Ja értem, király, akkor legalább tudunk beszélgetni mindenféle ismerkedős izé nélkül. – Bólintok erre már őszintébb mosollyal. Végre egy pasi aki nem akarja megbámulni a seggemet, üdítő változatosság. Na jó, Keith is elég értelmes, de biztosan azért, mert neki is megvan a szőkéje. Basszus minden mardekáros a szőkékre bukik? Ki kéne néznem magamnak valami hugrabugos csini gyereket? Theonak Charlene, Keith-nek Madison.... Jézusom, ezek szalagon gyártják a romantikát? Fúj! Bólogatok csak a szavaira, végülis nincsen ellenemre, hogy haverkodjunk egy sort, a darts az kiváló alkalom lehet arra, hogy ha nem akarunk belemenni mélyebb témákba, legalább dobáljunk párat. Mégis visszaterelődünk a szívügyek halmazába, és ha már itt tartunk, próbálok nem kényszeredett fintorokat vágni, hanem őszintén meghallgatni. Hagyom, hogy majd ő kezdje a játékot. - Nem t’om, valahogy... Ha most kinyílna a blúzom, ne mondd már, hogy ne néznél meg magadnak. És nem mert olyan jó nő vagyok. Csak... mittudomén, nem ismerem annyira a pasikat, szerintem minden a smárolás körül forog. Mondhatnád, hogy csak azért gondolom mert unom magam egyedül, és ha lenne valakim, akkor máshogy látnám. Passz. Most ez van. – Tűnődve nézek rá, és elvigyorodva csapok a kezére, mégis jól esik a törődés, már maga a beszélgetés, a gesztus viszont főleg. – Hékás... nem vagyok még elég szalmabábú? – Na nem mintha túl sokat készültem volna a mai estére. Hajat mostam, és egy fekete áttetsző fölsővel kombinált vászonnadrágot húztam. Anya persze tud mindenről, hiszen nem hagyományos értelemben vett tanár, rám erőltette a körömcipőt is. Nem tudom miért akar mindenki nekem valami kant szerezni, érthetetlen... - Hát... ha nem adod tovább... Arra ébredtem a sok rémálom közepette, hogy egy szál semmiben lebegek a tiltott rengetegben, és elemi varázslatokat bombázok a kezemből. Pálca nélkül... Nem tudtam leállni... Arra járt éppen, és próbált lenyugtatni. Sikerült végül neki, én meg igent mondtam erre a mai hülyeségre. Ennyi a titkos szerelmi légyottunk, most boldog vagy? – A válaszára azonban mégis fintorgok, és megrázom a fejemet, tiltón mutatva az ujjammal, hogy maradjon már komoly. – Szó sincs róla. Nem tehet róla az istenadta, hogy így néz ki. Egy formás seggtől még nem fogok beindulni. Csinos, és ennyi. Felőlem akár... Beújíthat ő is egy szőkét, érdekel? Nem. – Rántom meg a vállamat. Biztosan komolyabban a lelkemre venném, mint a háztársaim esetében, ám nem halnék bele. Nem vagyok egy top csajszi, megértem én. Ez van. Találomra eldobom a kapott nyilakat, a beszélgetés minden morgolódásom ellenére érdekesebbnek tűnik. Kihuzigálom őket, valami erős közepes sikerült, és amíg szerválja a piát, leteszem a nyilakat az egyik polcra. - Szuper ötlet. Kérek! Ameddigre Wyatthez érek, emlékezni sem akarok rá, hogy miért vagyok itt. Úgyis mindig beszól.
[You must be registered and logged in to see this image.]Bár a partner megfelelő, a terv már koránt sem az. Méghogy én táncoljak vele? Na nem, erre ma nem fog sor kerülni, maximum ha leitat, ami szintén nem egyszerű és az után nem lenne túl jó Charlene elé kerülni, szóval a lényeg az, hogy vessük csak el ezt az egészet és nemsokára legnagyobb meglepetésemre kiderül, hogy ő is csak hülyéskedett. Ehh… - Akkor meg miért hoztad fel? – vonom fel kíváncsian szemöldököm, mert ha utál táncolni, akkor mire fel volt ez az egész? De nemsokára megválaszolja ezt magától is, így csak biccentek arra, amit mond. – Igen, meglehet, hogy sokan szeretik a romantikát, talán részben én is, de most nem érzem ennek szükségét. – nem akarok bunkó lenni, így nem mondom ki azt, amit gondolok, hogy nem vele képzelem ezt el. Charlene-vel… nos, vele talán hajlandó lennék akár egy gyertyafényes vacsorára is, de ez maradjon egyelőre az én titkom. - És én nem mondanám betegesnek, de add csak magad Arielle, engem úgyis az érdekel. Ideje volt amúgy is, hogy jobban megismerkedjünk. – jelzem tehát felé finoman, hogy nekem nincs bajom vele, szívesen megismerném és az oldalba bökés se zavart. Viszont ideje felajánlanom nekem is valami szórakozási lehetőséget, így hát jöhetne némi darts. - Na majd meglátjuk, hogy mennyire vagy jó. – én azért nagyjából úgy közlekedem, hogy mellette sétáljak, így keressük meg együtt azt a bizonyos szobát, amelyet ha megtalálok, el is kezdem beállítani a játékot, miközben Charlene kerül szóba, akiről nyíltan beszélek is, nem tagadom, miért tenném? Megmondtam a szőkeségnek is otthon, hogy nem fogom letagadni, nem véletlenül vele jöttem el ma ide, pedig tudom, hogy más is örült volna a társaságomnak, például Zoé, akitől azóta megtudtam, hogy mit érez irántam. - Már miért lenne gond az, hogy ő lány? A fiúk és a lányok között is lehet ám barátság… vagy te tán nem így gondolod? – kíváncsiskodom és amikor a hátsóm megnézésére tér rá, jókedvűen nevetek fel, majd picit összekócolom Ari haját, mintha a húgom lenne vagy valami hasonló. – Ebbe nincs semmi, én is megnéztem már őt magamnak, régebben is. – kacsintok játékosan, és igazából Ariellet is felmértem már, csak nem látványosan. Ezek olyan alap dolgok, valószínűleg Charlene-nek is feltűnt már más srác is, nézni pedig szabad természetesen, legalábbis egyelőre. De azért az ő partneréről se ártana ám beszélgetnünk, nem ismerem a srácot, akivel eljött, aztán ki tudja, hogy mi van közöttük. Ha már ő ilyen kis kíváncsi, én is lehetek az. - Tartoztál? Hmm, ez érdekesen hangzik, de gondolom nem akarod az orromra kötni. – de, akarja, én szeretném, ha így tenne és ez lerí rólam, meg se próbálom tagadni. És nemsokára azt is megtudom, hogy azért nincs annyira Arielle ellenére Wyatt, így mosolyodom el cinkosan. - Szóval tetszik neked, értem én. És azt nehezen hinném el, hogy nem kell neked senki se, te is 16 éves vagy, már pont benne vagy a korban, hogy elkezdj érdeklődni a másik nem iránt. Na de én nem én fogok neked erről tanácsokat adni, én se vagyok túl szerencsés a kapcsolatok terén. – bár már volt pár partnerem, szűz se vagyok már egy ideje, mégis, nem mondanám azt, hogy túlságosan is értenék a nőkhöz vagy bizonyos kapcsolatokhoz. Előre félek, hogyha Charlene is beleegyezik majd ebbe az egészbe, akkor nem fogom-e majd megbántani őt, nehéz ez így, a jövő majd választ ad rá. A játékot se zárom azért ki természetesen, így dobok, ahogy azt kell, majd ahogy a lány jön, átadom a nyilakat neki, miközben egy bárszekrényt is kiszúrok a közelben. - Kérsz valamit inni? Mondjuk egy kis bort? Ahogy nézem, akadnak jó félék is. – amíg dob és válaszol nekem, addig odasétálok az italokhoz és bár nem akarok sokat inni, de egy pohárka senkinek se árt meg, de addig magamnak se töltök, amíg Ari nem válaszol, mert ha esetleg mást inna, akkor ki tudja, talán én is vele tartok.
Egyébként sem vagyok az a bárkire mászó. Biztosan egy különc bolondnak tartanak a legtöbben, hogy társaimtól eltérően engem nem vonz az, hogy a másik szájába mászhatok a nyílt folyosón, még ha apa nagyjából erre bíztatott fel. Na nem mondom, hogy olyan romantikus lennék hogy várok az igazira, egyszerűen nem vonz a dolog. Aztán lehet, hogy én fogok a legjobban meglepődni, amikor végül megtörténik, most a valentin nap, és a randizás nem sok érzelmet mozgat meg bennem. Ismerkedés, és ha arról van szó, barátkozás. Theodore külsőleg szemet gyönyörködtető látvány, de mint tudjuk, nem mind arany, ami fénylik. Elvigyorodom, ahogyan majd meg fullad a kedvemért. - Jó válasz. Én is utálok. Csak azt hittem, hogy valamiért mindenki romantikázni akar, úgyhogy gondoltam mit kéretem magam. Titkon reménykedtem valami ilyen visszautasításba. Beteges, mi? – Bököm oldalba, és tovább eszegetem az édességet, gyümölccsel kombinálva, ahogyan elsétál mellettünk egy másik vakrandizós pár. Valami filmről beszélgetnek. Alien? Az meg mi a fene lehet? Visszakapom sötét pillantásom Theodore-ra, aztán kérdezek vissza? - Mi-mi? Ja jó, a darts jöhet, a célzásban fogjuk rá, hogy jó vagyok. – Bólogatok, és kapva kapok az ötletén, hogy meginduljunk az általa kinézett terembe. Nem várom, hogy előre engedjen, nem gondolom magam hölgynek sem, nem kell itt udvariaskodni. Valamiért külsőleg csinosnak születettem mások szerint, ez azonban nem gátol meg, hogy úgy nyafogjak mint egy gyerek, és ha szükséges, úgy káromkodjak mint egy kocsis. Miért kéne mindenkinek ugyanolyannak lennie, aki lány? - Legjobb barátod, mint lány? Ez marha érdekes... Akkor csak rosszul láttam, hogy a seggedet mustrálta? – Ingatom a fejemet, mintha tényleg elkaptam volna a távozásnál egy ilyen pillanatot, végül azonban megvonom a vállamat, nekem aztán olyan mindegy. Charlene tipikus szőke cicababa, de tudnia kell valamit, ha képes egy viszonylag értelmes srác fejét is elcsavarni. Nekem még ez sem megy. Na de majd varázslattal bűvölök magamnak egyszer valakit. - Tartoztam neki, de ezt hagyjuk is. Elhívott, aztán eljöttem. Nem a pasim, legalábbis nem mutatta túl sok jelét, hogy tervezne velem. Hogy nekem...? – Vágom csípőre a kezeimet. Rámondanám, hogy nem, nem az esetem, de valóban így lenne? Van nekem egyátalán esetem? Wyatten ugyanúgy nem gondolkoztam el, mint eddig senki máson, így csak a dac mondatná velem, hogy nem. Theodore pedig nem az a típus, aki visszamondaná. – Nem hiszem, hogy bárki kellene nekem. De ha mégis... Akkor kiváncsi volnék, hogy vele milyen. – Mondom ki, egészen őszinte vagyok, ez végülis nem jelent se igent, se nemet. Bólintok, hogy dobjon már. Aztán rájövök, hogy nálam a nyilak. Átadom neki.
[You must be registered and logged in to see this image.]Úgy hiszem, hogy jó partnert kaptam erre a napra, hiszen Ariellet annyira ismerem, hogy nyafogni biztosan nem fog a dolgokon és talán rám se óhajt mászni. Mondjuk aki ilyet tesz egy vakrandin, ahol tudja, hogy az illető mással jött és nem véletlen, az amúgy is szánalmas dolog, de mindegy is most ez. Ari a háztársam és egyben évfolyamtársam is és bár még túl sokat nem beszélgettem vele, egyáltalán nincs vele problémám, így hát szívesen sétálok be vele a házba, majd kezdem meg vele a beszélgetést annál a bizonyos csokiszökőkútnál. Nem tudom, hogy mihez lenne kedve, hogy miket szeret csinálni, így nem is erőltetem rá az akaratom, vagyok annyira úriember, hogy rákérdezzek, egyáltalán milyen jellegű dologgal szeretné elfoglalni magát, azon kívül, hogy eszegetjük ezt a finomságot. Jó látni, hogy nem egy finnyás lány, nem félti az alakját, viszont amikor kiböki azt, hogy ő mire gondol, kissé felköhögök, némileg félre is nyelve a csokit. - Táncolni? Hát nos… bocs, de utálok táncolni és kettesben nem nagyon tudom, miként mehetne ez. – az túl romantikus lenne vagy nem is tudom. Szerintem ő se akarhatja, hogy majd én táncoljak vele, túl merev vagyok én az ilyesmihez, nem tudok csak úgy ellazulni, az soha se volt rám jellemző. - De nézhetünk valami bulizós szobát, ahogy te is mondtad. Hátha lesz ott darts, biliárd és talán olyan szőnyeg, ahol lehet táncolni, szóval szoktak lenni ilyesmik úgy tudom. – gondolkodom el hangosan, de a lényeg az, hogy benne vagyok én a szórakozásban, de a sima tánc az részemről tényleg felejtős. Azért megindulok Arival együtt, hogy megkeressük azt a bizonyos szobát, ahol lehetnek ilyenek és szerencsére egy kétszárnyú ajtó az első emeleten pont ilyesmit rejt. Akad itt mindenféle, így én azonnal a darts felé indulok, majd kapom is fel a nyilakat, amikor meghallom a kérdését. Kis ideig méregetem a másikat, majd végül biccentek. - Igen, fogalmazhatunk úgy is. Ő a legjobb barátom és ki tudja… talán több is lesz egyszer. – nem biztos, hogy pont egy ismeretlen csajnak kéne ezt mondanom, de végülis, mit árthat nekem? Miért ne? Ez a randi után Charlene-vel fogom tölteni az időt és akkor bizony szóba fogom hozni ezt a dolgot, ha eddig nem lett volna egyértelmű a számára. Nem véletlen hívtam el magammal, nekem… szükségem van rá. De talán ez viszont is így van, ha Ari megállapítása helyes. - Hát, remélem, hogy ő is hasonlóan érez. És ti? Nem tűntök egy párnak, akkor miért vele jöttél? Vagy titkon tetszik neked? – kérdezek rá én is kíváncsian, utalva az ő partnerére, miközben beállítom a dartstáblát, hogy ketten játszhassunk rajta. Egy menetet kibír a lány, utána pedig egye-fene, jöhet valami táncos, ugrálós dolog. Szóval dobok is azonnal, méghozzá egész ügyesen, majd a nyilakat átadom a másiknak, fenekemet pedig a biliárdasztalnak döntöm, várva, hogy dobjon, na meg feleljen.
Ahogy nézem, kár volt Wyatt-tel jönni. Még nálam is nagyobb pofákat vág. Azt mondta, hogy jőjjünk el, hátha beszervezhetünk valakit, de úgy kezeli szerencsétlen Georgianát, mintha egy darab lótrágya lenne. Nem is tudom, én sem vagyok egy kommunikációs zseni, de ez neki beszervezés? Az eszem megáll. Ennél még az is jobb lett volna, ha ketten megyünk el valahova, ha már valentin napozni akar, és ott megtárgyaljuk mindenféle rózsaszín lufizás nélkül, kikre gondolnánk beszervezni, na meg a módszert is, hogy mivel is érdemes őket magunkhoz rántani. Így meg csak azt látom, hogy siekresen tönkre fogja tenni mindkettőjük estéjét. Nem is értem, griffendéles, nincs meg benne legalább a jóérzés szikrája? Mert ha én a tükörbe nézek, egy nagy adag csődtömeget látok, számomra még van remény, főleg ha anyára akarok majd hasonlítani. Ám mintha Wyatt már most felégetné a világot. Vajon mitől ennyire... kemény? Elhúzom a számat, és a tincseimmel játszva mérem végig a háztársat, akit sikerült kihúzni. Félmosollyal bólintok végül, a srác roppant magabiztos. Olyasféle akikre a korombeliek többsége bukni szokott. Hangsúlyozom, többsége. Nekem még önmagammal sem volt lehetőségem tisztába kerülni, hiába mondta apa, hogy nyugodtan foglalkozzak csak a fiúkkal. Kezemben az övével indulok meg a nappali felé, hogy kiélvezzük a rózsaszín, színes-szagos szerelmeskedős nap minden jelzőjét. Gyomorforgató, még ha az én halálfaló jóapám azt mondja, hogy ő többet tesz Sheskával, mint holmi smacizás. Khm... Na majd egyszer, kicsi vagyok én még ehhez. A csokira mégis összefut a nyál a számban, gyümölccsel kombinálni... nem is hangzik rosszul. Elengedem a srác kezét, hogy aztán mérlegelve a látottakat a hátamat vetve a szökőkútnak válaszoljak. - Megkóstolom. – Így is teszek, magam elé húzva egy tálkát belemártok egy eperdarabot a csokiba, hogy aztán az egyveleg finoman elolvadjon az ajkaimban. Isteni, tényleg az. Engem kérdezget, ebben azért nem kéne a női szeszélyre bíznia magát, nyugodtan lehetne határozottabb. De ha már engem kérdez... El kell rajta gondolkoznom. – Mit szólnál, ha keresnénk valami tényleg bulizós szobát. Hátha van valahol zene. Jól táncolsz? – Én magam pocsékol, de úgy döntök, hogy egyszer élünk, és ha változtatni szeretnék, ki kell mozdulnom abból a bizonyos komfortzónából. Ideje, hogy tegyek is valaamit azért, hogy ne csak apáék legyenek rám büszkék, én is magamra, és hogy tényleg ne csak valami kicsapott árvaként kezeljem saját magamat. Lennie kell önálló életemnek is. Ha Wyatt nem akar most a beszervezéssel foglalkozni, akkor én sem fogok. - Van köztetek valami a hugrabogárral? Le sem tudja venni rólad a szemét... – Még egy mártás, ezúttal egy banánszeletkét csokisítok.
A hozzászólást Arielle O'Shennon összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-02-27, 15:23-kor.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Arielle&Theo 2015-02-17, 19:52
Arielle & Theo
[You must be registered and logged in to see this image.]Megígértem Charlene-nek, hogy nem lesz minden olyan, mint amilyen volt, hogy igen is számít az, hogy átjött hozzám karácsonykor, így ennek megfelelően ahogy mondtam, nem taszítottam őt el, sőt, ahogy megtudtam, hogy lesz egy Valentin napi bál, nos… nem gondolkodtam el azon, hogy menjek-e vagy sem, vagy hogy kit hívjak el, egyértelmű volt a döntésem. Én… többet érzek iránta, mint egyszerű barátságot és ideje, hogy ezt finoman a tudtára adjam. Nem fogom letámadni, időnk van úgy hiszem, de így is eltelt hat év, amit elpazaroltunk, minek várjak hát a végtelenségig? Az este hosszú lesz, főleg, mivel egyfajta vakrandin is részt kell vennem, de nem bánom, a türelem olykor nagy erény és annál jobb lesz, ha ismét a szőkeség közelében leszek. Örültem, hogy nem utasította el az ötletemet, meglepődtem volna, ha inkább mással megy el, és… nem is esett volna túl jól, de most gyors voltam és nem hagytam ki ezt a lehetőséget, ha már eddig nem jelenhettünk meg együtt sehol se. Most eljött a nagy alkalom és amikor megérkezünk érzem meg kicsi kezét az enyémbe simulni, én pedig ösztönösen nyitom szét ujjaimat, hogy rákulcsoljam Charlene-re és finoman meg is cirógatom őt. - Csak nem izgulsz? – kérdezek rá kíváncsian, miközben próbálom felmérni, hogy kiket nézhet. Egyébként én úgy öltöztem, mint szinte mindig, fekete, rövid ujjú ing, fekete nadrág és téli bakancs, hiszen nincs már túl jó idő. Pálca nálam, de más extra dolgot nem hoztam, nincs rá szükségem. Én is felmérem azért, hogy kik vannak ma itt, majd akkor nézek le a lányra, amikor oldalba bök és fordulok a mutatott irányba. - Azta! Félelmetes ez a hasonlóság… Mondd csak, nincs véletlenül egy ikertestvéred? – csak ugratom persze, úgy mosolyodom el némileg, majd végül picit magamhoz húzom. – Ha nem lennél itt mellettem, azt hinném, hogy ketté osztódtál. – vigyorodom el most már jókedvűen, majd ez után engedem eltávolodni természetesen. Büszke vagyok rá, hogy velem van és ezt szándékomban áll kimutatni is, mégis, amikor a húzásra kerül a sor, azért eleresztem, majd hagyom, hogy meginduljon ő is. - Persze, menj csak! – biccentek felé kedvesen, de amikor pont Ron nevét húzza ki, sikerül elhúznom a számat. Kezeimet lustán zsebeimbe süllyesztem, úgy méregetem azt a Weasleyt. Annak idején semmi gondom se volt vele, de ő vitte el Charlenet a bálba, így nem mondhatnám, hogy örömömre szolgál, hogy vele fog most randizni az, akit magamnak akarok. Mégse mondhatok egy rossz szót se, ő nem a tulajdonom, így hát lassan fordítom el tőle a tekintetem, majd pillantok Arielle felé, aki engem kapott ki partnerének. Egy házba és egy évfolyamba is járunk, így ajkamra mosoly költözik, miközben kezeim kiveszem zsebeimből, majd megindulok a lány felé. - Szia! Ezzel tisztában voltam eddig is. – azért elfogadom a kezét, de a bemutatkozást én kihagyom, hiszen tudja, hogy hívnak, hiszen az előbb húzta ki a nevemet. Inkább besétálok Arival együtt a nappaliba, majd amikor meglátom a csokiszökőkutat, automatikusan meg is célzom azt. Egy hatalmas asztal közepén van ez a finomság, körülötte pedig felvágott gyümölcsökkel, így nemsokára egy epret kapok fel, amit belemártok a csokiba, majd finoman elmajszolom utána. - Hmm, fini, te nem kérsz? Utána körbenézhetnénk. Mihez lenne kedved? Valami ücsörgős programhoz vagy inkább sétáljunk? – sok lehetőség lesz itt ahogy nézem, jó nagy ez a ház, de amíg a lány gondolkodik, addig bekapok még egy ilyen finomságot, viszont eszembe sincs őt is mondjuk kézből etetni. Ha Charlene lenne itt, az más természetesen, de ettől a lánytól én semmit se akarok. Nincs vele bajom, de rámozdulni se fogok, most nem, hogy végre úgy tűnik, kellemesebben alakulnak a dolgaim. Na meg, egyébként se voltam soha se egy csajozós alkat. Úgy hiszem, hogy ehhez a szökőkúthoz azért időnként még vissza fogok lesni, de most inkább megnézném, hogy mit rejt még ez a hely, de előbb a lány válaszára vagyok kíváncsi. Ha ücsörögni akar, akkor majd olyasmit keresünk, de ha nem, nos… bizonyára találunk majd olyan programot is itt, amit nem egy helyben lehet végezni.
Meglepődtem kissé, amikor Wyatt elhívott a buliba. Nem is tudtam, hogy lányként kezel. A múltkori rémes alakításom az erdőben, amikor majdnem kinyírtam mindkettőnket, kétséges, hogy azt alapozta volna meg, hogy éppen velem akarná jól érezni magát. Furcsálkodva ugyan, de igent mondtam, mert én aztán nem fogom magam ráerőltetni senkire, túl sok fiú ismerősöm meg nincsen. Megkérdeztem Die-től, hogy ő megy-e, igent válaszolt, ezért úgy döntöttem, hogy ha nem akarok kimaradni a dologból, akkor nem érdemes sokat agyalni ezen, rábólintottam. Végeredményben engem a házak közti versengés nem érdekel, a srác egészen kedves a maga módján, lehet, hogy nekem is meg kéne tanulnom helyesen kommunikálni. Alaposan körbe kellett néznem a ruhatáramban, akad-e ide illő költemény, anyának sem szólhattam róla, a választás most csak rám hárult. Rasmus is megmondta, minden alkalmat ki kell használni az ismerkedésre, hogy növeljük a követőink számát. Rajtam aztán nem fog műlni. Végül egy fekete koktélruhánál maradtam amit pár éve kaptam, kinőni szerencsére nem sikerült, az a jó, hogy talán ha alig egyszer volt rajtam. Ez nem éppen bál, inkább egy ismerkedős buli, de inkább ilyesmiben megyek, mint valami jókislány rakott szoknyácskában. Miután eltűntettem a kezemet a kalapban, és felhúzván megvan a cetli, a néven tűnődöm, Theodore.. legalább háztárs, látásból még ismerem is. Biztos vagyok benne, hogy fogalma sincsen, hogy a világon vagyok, jó eséllyel úgy kezel majd, mint szerencsétlen választást. Odasiklok hát hozzzá, és nyújtom a kezemet. - Arielle, szia. – Ha elfogadja a kezemet, akkor vele együtt célzom meg a ház nappalijában felállított csokiszökőkutat, magamban még tépelődöm egy sort, biztosan el kell telnie pár percnek, hogy feloldódjak.
