A sötétség karmában...

Philip & Agnese

- Azért vigyázzon a Roxfort épületére is, ne csak a benne lévőkre. Mágia is erősíti, de a mennyezetről a vakolat azért még potyoghat. - Hunyorít picit rá Philipre őszinte szerénységét hallva. Inkább ez a felelet, minthogy kimondja az egyértelmű következtetést: a tökéletes gyilkossághoz tehát először a férfit kell eltenni láb alól. Ilyen sok éles szemű nyomozó úgy sem terem minden bokorban, nemde? Ha így volna, sok mindent észrevettek volna tulajdon kastélyában is, feltettek volna néhány fontos kérdést, de őket csak az érdekelte, amit láttak, amit láttatni akart velük Agnese. Ezért sem örül Philip felbukkanásának. Az egész végzöngéje a hosszas pereskedés lenne a lányaiért, hogy ne kerüljenek gyámság alá, hanem visszakapja őket, erre most itt van Philip és elkezdi kiásni a holttesteket úgymond. Meg amik mellé lettek temetve.
- Információkat? Azon kollégáimtól és diákjaimtól, akiket csupán fél éve ismerek, vagy egyeztessünk egy időpontot, mikor körbenézhet a szobámban és a dolgozószobámban? Sok fiókom és kalapdobozom van, bőven hagyjon rá időt. A legjobb az lenne, ha aznapra már nem szervezne más programot. - Hogy ironizál a férfival az udvariasság köntösébe bújtatva? Nanáhogy! A tapasztalat azt mondja, hogy ilyenkor kicsit bosszúsak lesznek az emberek, s ilyenkor már csak azért is elmondják a terveiket, mint általában tennék, csak hogy bizonyítsák hozzáértésüket. Philip bizonyára nem szalagos kis dobozokat és fehérneműs fiókokat akar átkutatni. Ebből a bebocsájtási ál-lehetőségből mondjuk azt is megtudta Philip, hogy a grimoire-ok nem az említett két helyen vannak, ostobaság is lenne ott tárolni őket.
- Úgy hosszú életet kívánok Önnek! - Vág vissza a magabiztos mosolyra és szavakra, miszerint egyszer úgy is elmeséli, mi volt aznap éjjel. Hát arra várhat Philip, reméljük a türelem áldását is megkapta a Látáson kívül. Bár jobban belegondolva, inkább legyen csak türelmetlen és utazzon vissza Londonba, vagy ahova akar.
Jégkék szemei figyelő érdeklődéssel nézik a férfi arcán szemmel láthatóan, s titkolni sem próbált változásokat, miközben igyekszik megtartani a maga keménységét. Nem számított ilyen reakcióra, de visszagondolva a saját szavaira, már érti, mit értett félre a férfi. Végtére is, így is jó. Sőt. Ha már ilyen kegyetlen gyerek-kínzó hírében áll, akkor miért is ne tegyen rá még egy lapáttal? A csatában most kezd ő nyerésre állni, s (szerelemben és) háborúban nem válogathatunk az eszközökben.
- Attól tartok félreértette a szavaimat, bár némileg valóban kapcsolódna érdeklődésem ahhoz, amit gondolt. Ha átver vagy megpróbál közém és a lányaim közé állni, Mr. Samuels, megbánja majd, hogy családja van. - A végén hangját halkabbra fogta, hogy a festmények ne legyenek ennek fültanúi, de Philip nagyon is jól értse. Igen, ez fenyegetés. Látja, hogy a másik menekülne, s a menekülésben ez a legrosszabb: védtelen lesz az ember az újabb szúrásokkal szemben. Agnese pedig ezt kíméletlenül ki is használja, gondoljon róla amit akar a férfi. Nem számít, csak az útjába ne álljon.
- A szobája, nyomozó úr. - Áll meg az egyik ajtónál és finom csuklómozdulattal fordítja kézfejét felfelé, ahogy az ajtóra s a kilincsre mutat. Biztos, hogy nem fog ő egy férfinak sem ajtót nyitni, hiába vannak tele Philip kezei a csomagjaival.
- Remélem megelégedésére szolgál majd. Örvendek, hogy ismét találkoztunk, szép álmokat kívánok! - Tudja, hogy korábbi szavai miatt ezek aligha lesznek szép álmok, s maga is aljas húzásnak tartja, de vajon elítélhető-e azért, hogy a saját gyerekeiért mindent megtenne? S vajon nem az motiválja még belül, hogy jobb, ha a férfi utálja? Így könnyebb lenne...?
Megvárja, míg a férfi bemegy, ha mond valamit még, ha nem, aztán lebiceg a saját szobájába. Ideje lesz kandallótűz-üzenetet küldenie egy régi barátnak, hogy Philip felől érdeklődjön és megmozgatni néhány spanyolországi szálat is egy lány miatt...

Philip & Agnese

- Óóó, és ha én egészen más szemmel nézem azokat a regényeket? Mi van, ha a tökéletes gyilkosság módját keresem? - Évődik kicsit derűsen, még ha az a mosoly most sem siet megjelenni ajkain. De a szemei... azok a jégkék szemek mosolyognak, talán egy egész árnyalatnyit melegebbnek is tűnnek, bár lehet ez csak a táncoló fáklyafények csalóka árnyjátéka.
- Látó? Az igazán ritka és nagy adomány. Ez kicsit megnehezíti majd azt a tökéletes gyilkosságot. - Ő viszont cinikus. Ugyan a Látás magyarázná a férfi jelenlétét ott, de ez lehet csak egy jókor érkező füles eredménye is. Nem hiszi. Majd ha többször látja ennek több mint gyanús bizonyosságát, majd akkor elhiszi.
- A halálfalókra gondol? Vagyis egykori nevükön halálfalók, bár ez a megnevezés helytálló még most is rájuk, jobb híján. Hízelgő mindenesetre rám nézve. - Nem most jött le a falvédőről, tudja, hogy a férfi jelenléte azt fejezi ki, miszerint ő is veszélyt jelent a gyerekekre. Mai napig kap szép leveleket szülőktől, bele sem mer gondolni, annak idején Dumbledore mennyit kapott. Vagyis inkább Cornelius Caramel mennyit kapott, mert érzése szerint panaszos levelet már kevesen mernének írni az igazgató úrnak. Sokkal megközelíthetőbbnek tűnik a miniszter. Mindenesetre nem sértődik meg a feltételezéstől, hogy ő is halálfaló lenne. Ez még mindig kényelmesebb megoldás, mint az igazságot vállalni és beavatni mindenkit. Elég lenne csak Philipet, s az Igazság Hóhéra nem kegyelmezne.
Érzékeli, ahogy a férfi közelebb lép, bár körülötte még forog minden, s csak lassan csillapodik. Eleinte távoli hangként érzékeli Philip szavait, noha minden egyes szót ért és felfogja értelmüket, s talán ez segít benne, hogy visszarázódjon a jelenbe, a mostba, a folyosóra és felpillantson a közelebb került férfira. Vajh saját lelkiismerete miatt van itt Philip, hogy lezárja ezt, vagy Caramel kicsinyes bosszúja, hogy az utolsónak mellette szavazót a követésével bünteti, vagy valóban ártatlannak véli őt Philip? És mire érti azt, hogy annyit várt, amennyit csak lehetett? Hát a nyomozás szempontjából nem az lenne a lényeg, hogy addig cselekedjen, míg ki nem hűlt minden?
- És miképpen próbálja majd ezt bizonyítani? Sejti ugye, hogy nem fogom elmesélni, mi történt aznap este? - Megrázza a fejét kicsit nemlegesen, ami meglehet magának szól, nem is Philipnek.
- És hogy birkózna meg a lelkiismerete azzal, ha kiderülne: Ön felmentett és elég ideig várt ahhoz, hogy egy sokkal ördögibb tervet készítsek elő és ennek itt sok gyerek lássa kárát? Remélem tudna aludni azért... Van családja? - Míg elején cinikusan, ironikusan szólt, a végére úgy váltott látszólag hirtelen és minden előzmény nélkül. S szavai mintha meg sem próbálná bizonyítani Philipnek ártatlanságát, mintha az egyetlen felé nyúló kezet el akarná lökni magától, holott így biztos fulladás vár rá. Túl közel van a férfi, túl közel kerül.. Nem lehet, nem szabad. Habár ez külsőre nem látni, látszatra visszatérni tűnik a már jól ismert szoborszerű szépség, s csak belül fulladozik. Érzi Philip illatát, még ha most nincs is olyan közel, mint legutóbb, mikor a levegőt is hirtelen kipréselte a tüdejéből és az első életmentő lélegzetvétellel együtt a férfi illatát is belélegezte. Eddig is volt, hogy néha-néha érezni vélte, pedig a férfi a közelben sem volt, mi lesz most, hogy egy kastélyban vannak? Lassan fordul, hogy folytassák útjukat a férfi szobája felé. Már nincs messze, csak addig kell kibírnia...

Philip & Agnese

- Sherlock Holmes? Poirot? Kellemes regények, magam is kedvelem. S egyetértek, kell egy kis kikapcsolódás, még ha látszólag az adott témák kötődnek is az ember munkájához, jelesül a detektívregények az Önéhez. - Nem tartja Philipet érzelemmentes robotnak. Volt szerencséje már jó pár olyanhoz Minisztériumban, de azok például a humor mindenféle formáját nélkülözik. Ez a férfi viszont itt tele van élettel tűnjön bármilyen komolynak és kötelességtudónak is. Vajon hány éves lehet? Annyinak néz ki, amennyi, vagy a kemény munka öregített rajta? Az epikusságra csak aprót biccent, de nem reagál rá különösebben, feleslegesnek érzi. Azon mondjuk később jót derülne (már ha tudna), ha kimondta volna a szavakat is Philip, miszerint nem szokta felvállalni kiért áll ki, hiszen pár perc múlva pont ezt fogja tenni. Odasandít a férfi dereka felé, vajon most is nála van az a különleges pecsét? Mindig magánál hordja?
- Honnan szerzett tudomást az expedíciómról? Mr. Caramel emberei rendszerint akkor érnek oda, mikor már távozóban vagyok, s akkor ők a fürgébbek közé sorolhatóak. De hogy várjanak is rám... távol álljon tőlem, hogy hízelegjek, de Ön úgy vélem, tele van meglepetésekkel. Azt viszont még nem döntöttem el, hogy ennek örüljek-e vagy sem. De ennél is jobban érdekel, hogy miként érti azt, hogy a Roxfort nem biztonságos? A Minisztériumban szeretik ezt hangoztatni, de Ön eddig nem azt a benyomást keltette, mint aki ad holmi rosszindulatú pletykára. - Kíváncsi erre a válaszra. Igazából mind a kettőre, mert hasznos információkat rejt. S addig sem kell azzal foglalkoznia, hogy mit akar jelenteni az, hogy meg akarja őt ismerni a férfi? Hogy lehet ezt úgy előadni, hogy ez fontosabb, mint a Roxfort biztonsága?! Olyan gombóc jelent meg a hasában, hogy lába fájdalma szinte nem is érzi, de szerencsére a lépcső is véget ér és rátérnek az emeleti folyosóra, mely Philip szobájához is vezet. Ezen a folyosón már vannak lovagpáncélok, melyek azonnal halk csikorgással feléjük kapják fejüket és ahogy lassan elhaladnak előttük, páncélsisakjuk fordul utánuk, mintha láthatatlan szemek a sisakrostély résén át figyelnék őket. Philipnek talán fura és kényelmetlen érzés lehet, ám Agnese mintha észre se venné. Megszokta már, hogy a páncélok őt valamiért kitüntetett figyelemmel kezelik. Vagy valaki, aki irányítja őket.
- Ettől még megkérdezte, hogy mi az a grimoire? Vagy csak engem vizsgáztatott? - Nem mosolyognak ajkai, de szemei most derűsen pillantanak a férfira. Ha jól emlékszik, még sosem reagált ilyen jól, ha valaki - aki korábban ilyen arcátlanul viselkedett vele szemben - kijavította őt. A folytatás viszont letaglózza, meg is torpan és úgy mered a férfira, ha kell visszafordulva, ha még mindig egy fél lépéssel le van maradva. Ha nincs, akkor jó eséllyel Agnese marad le egy lépésnyivel. Hitetlenkedése arcára és tekintetébe van írva, ahogy a férfit méregeti és ízlelgeti a hallottakat, mert a felfogásuk még hátra van. Vajon tényleg Philip lett volna az utolsó kéz? A döntetlen eredmény legjobb esetben is egy újratárgyalást jelentett volna, ahol már kevésbé jött volna be Dumbledore hirtelen megjelenése és az igazgató karizmája, szavainak tekintélye. Rosszabb esetben azonnali visszautat jelentett volna az Azkabanba újratárgyalás nélkül. De hogy szabadságát ennek a férfinak is köszönheti, aki csak úgy lesi az óvatlan lépést, egy meggondolatlan szót, hogy lecsaphasson hóhérbárdjával... Igaz lenne? És akár az, akár nem, ez kelepce akar lenni? Azt akarja, hogy lekötelezett legyen irányába? Viszont... Dumbledore így sokkal nagyobb eséllyel ad engedélyt majd közös kutatásra... És ott a férfi fenyegetése is a végén, amely nem maradhatott le. Most már nem csak gombócot érez a gyomra helyén, hanem meg is fordul vele kicsit a kastély, támaszt keres szabad keze tapogatóan a kőfalban.
- Ha... Ha ez igaz, miért várt vele majdnem egy évig? - Nem sokszor fordult elő vele életében, hogy nem találja a szavakat. Hogy nem tudja, helyén való volna most megköszönni a próbaidőt, mikor a fenyegetésben Philip sötét árnyéka vetül rá? S eközben azt sem tűnik fel neki, amiért odapirítani akart korábban: nem reagált a túlzottan bizalmaskodó megnevezési kérésre. Halkan, csaknem suttogva beszélt. Szemei előtt nemcsak a kastély forgott, hanem a tárgyalóterem is, melynek közepén ő volt odaláncolva a székhez és csak forog körbe kivehetetlen masszaként döntőbíráinak arcai. Kutat egy bizonyos után mindhiába.

Philip & Agnese

- És mit szeret olvasni? - Igazából nem is tudja, miért kérdezi ezt most meg. Abban sem biztos, hogy a válasz érdekli egyáltalán, meg hogy egyáltalán mire jó egy ilyen bájcsevej, ami csak bebiztosítja a férfi maradását, ahelyett, hogy szabadulna tőle. Egyébként ilyen szempontból Agnese-nek mázlija volt. Dumbledore kifejezetten jobb lábbal kelt aznap és ez sokak napját derűsebbé tette, közte az övét is.
Ha nem épp megsértené a férfi, még már-már rövid kacajra is adná a fejét a másik szórakozottsága láttán. Egészen biztos, hogy valami nem kerek a másik fejében, ez már az öltözetéből is látszik. Mint egy muskétás, olyan igazságérzettel, ami a három testőrnek együttvéve sem volt. Viszont az a penge éppolyan éles is lehet, mint a háromé volt együttvéve, s nehéz szabadulni attól a gondolattól, hogy az ő vérére szomjazik. Mind a kard, mind Philip.
- Kár, hogy egész lénye ellentmond szavainak. - Mondja egy pár másodpercnyi vizslatás után, mellyel tűnődőn szemlélte a huszáros haptákba állást, majd fürkészte kicsit Philip szürke szemeit. Valószínűleg a férfi ezt a mondatot úgy fogja majd érteni, Agnese meggyőződése, hogy a másik szándékosan sért hölgyeket és nem éppen a tiszteletet érzi iránta. Valójában éppen az utolsó mondatban nem biztos Agnese. Biztos ez ilyen női dolog. Meglátnak egy régies ruhába öltözött, lovagiasan viselkedő férfit, s máris a kosztümös hős-romantikus filmekre asszociálnak. Mondjuk Agnese sosem volt lelkes rajongója ennek a műfajnak, túlontúl zavarták a történelmi hibák, amelyeket vétettek benne.
- A sötétben megbújó magányos alakok szándékai erősen kétségbe vonhatóak, ha nem tudnak kilépni a fénybe, illetve terepgyakorlat nélkül elméleti tudásuk a könyvtárban is éppolyan esetlenné teszi őket, mint mondjuk egy csontkápolnában. - Utal vissza arra, hogy a férfi elég sokszor bevárta ott, hogy Agnese cselekedjen, ő meg követte. A könyvtár szót pedig nem mellékesen említi meg, hadd kutakodjon csak ott a férfi.
Bicegésére nem kérdeznek rá, amit nem is bán, s nem törődik azzal, hogy közönyből fordult-e el a férfi vagy sem. Épp elég, hogy Philip látta gyengeségét, ami aligha tudható be blöffnek. Mondjuk ha most nem, akkor holnap a reggelinél látta volna. Lassan elérnek a folyosó azon részére, mely a látványnak igencsak impozáns és nem véletlenül híres mozgó lépcsőket rejti magában. Kár, hogy nem vezetnek fel mugli értelemben vett mozgólépcsők a csillagvizsgálóba, mert a bicegéssel együtt oda feljutni élmény lesz. Agnese mindenesetre megáll, megvárja, míg az egyik lépcső visszafordul a másik helyére, mintsem fellépcsőzzön két emeletet, majd egyet vissza, csak hogy a megfelelő szemközti oldalra jusson.
- S milyen tapasztalatai lehetnek az általam kutatott könyvek terén, hogy segítségemre legyen, mikor legutóbb megkérdezte, mi az a grimoire? Továbbá ha ilyenekben akar elmélyülni, az engedélyt majd nem tőlem kell megkérnie, hanem az igazgató úrtól. - S vajon ha szakmai tanácsot akarna Dumbledore, kit kérdez meg? Hát naná, hogy Agnese nem fog lelkesen ajánlólevelet írni a felügyelőnek csini királynői pecsét ide vagy oda. Reméli, az igazgató belátja, micsoda veszélyt rejteget még egy titokgazda, habár Dumbledore képes néha nagyon sajátosan gondolkozni, s bosszantó módon az esetek többségében igaza is lesz idővel.
- Rendszerint akit letartóztatnak, olyan tetteket követett el, ami ritkán utal gerincességre. Habár ez csak egy meglátás. - Philip ismerheti a vádiratot, benne volt, hogy Agnese sem volt éppen együttműködő, hogy finoman fogalmazzunk. Egy auror meg is halt máig tisztázatlan körülmények között.
- Korábbi találkozásunk alkalmával már tisztáztuk, mik az Ön feltett szándékai velem, csak a módját nem határozta meg. Emiatt is merészeltem azt gondolni, hogy mostanra kiderítette, melyik lenne a legjobb mód. - Annak mondjuk kimondottan örül, hogy elhagyták a franciát és visszatértek az angolszász megnevezésekhez. Így egy fokkal kevésbé irritálja őt Philip. Közben megérkezik a lépcsőjük is, halk nyöszörgéssel fordul a helyére és kattan ott egyet, majd Agnese egyik kezébe fogja a holmiját, míg a szabad kezével a korláton simít végig, ahogy lassan felfelé halad. A bicegés itt is érződik, de nem kapaszkodik görcsösen, s arcán a fájdalomnak nyoma sincs, ellenben tartásában és pillantásában is annál több büszkeség. Így is épp elég gyengének mutatkozott elhúzódó gyógyulása miatt. Talán emiatt hátrál ki a párbaj elől Philip?
- Persze megértem a jelenlétét, a lassan egy évvel ezelőtti nyomozás rengeteg dolgot nem tárt fel vagy nem adott rá magyarázatot. - Pillant szeme sarkából a férfira, majd vissza a lépcsőre, mert a hosszú szoknyában figyelnie kell a lépteire, hiszen egyik kezében a tanóra cuccait fogja, míg másik a lépcsőkorláton siklik, hogy ha kell, fogódzó legyen. De arra már nincs kéz, amivel felcsippentené a szoknya alját.
- Példának okáért, folyton csak azt kérdezgették, én követtem-e a megnevezett bűnöket és tudatában voltam-e a cselekedetnek, de az sosem volt kérdés, miért kínoz meg valaki két kislányt? Akár bűnös, akár átok alatt áll... - Nyitva hagyja a mondatot, kíváncsi, Philip mit reagál rá, ő mit gondol erről az egészről. Nem árthat megtudni a hozzáállását, ha egy szörnyű balszerencse okán Dumbledore közös kutatómunkára ítéli őket.

Philip & Agnese

- Tekintsük szakmai ártalomnak a kombinálásra való hajlamot. Ami meg engem illet, remélem nem okoztam csalódást Önnek a hírlapokban olvasottakhoz képest. - Gúnyosak kicsit a szavai, hiszen nincs olyan lap, mely kedvezően nyilatkozott volna róla. Igazából még semleges sem akadt. Arról meg nem tud, hogy Philip is ott volt az utolsó tárgyalásnál, hogy az utolsónak felemelkedő bizonytalan kéz a férfié volt. A láncok miatt nem volt lehetősége körbenézni, s egyébként is sokan voltak aznap ott.
- Erődöt? - Kérdez vissza, de inkább amolyan költői kérdésként. S ezzel egyébként 1-0 oda Philipnek. Nincs racionális ok, amit felhozhatna még amellett, hogy a férfi inkább McGalagonyt fárassza. Áttestálhatná ezt a megtiszteltetést egy másik új kollégára is, de nem tud felhozni rá indokot, miért ők és miért ne ő? Főleg, hogy bár - látszat kedvéért vagy sem -, de nemcsak azért van itt Philip, hogy tanfelügyelősdit játsszon, hanem nyíltan bevallotta, hogy Agnese érdekli őt, s kész egyetlen apró rossz lépést kihasználni, hogy megölje érte.
- Túlértékeli a munkámat, de kedves Öntől. - Hagyja a férfira, hogy rá fog hivatkozni. Tegye. Bánja is ő! Bár arra tippel, nem fogja megtenni a férfi, talán pontosan azért, mert ennyire hidegen hagyja Agnese-t ez a tette. Kellemetlen lenne, ha kiderülne, tényleg segített Agnese előkészíteni a szobát. Mondjuk Binns nem mondana ilyent, nem tett ilyent Agnese. Az a kérdés viszont nagyon foglalkoztatni kezdi gondolatait, miként tudna valamiféle lehallgatószerűt elrejteni a férfi szobájában. Van egy olyan rossz érzése, hogy életét menthetné azzal, ha tudná, mire készül a férfi. Persze, lehet ehhez inkább legilimenciát kellene alkalmaznia Philipen. Ezen gondolataiból csak arra eszmél fel és pillant a férfira, mikor mintegy szórakozottan megemlít egy egykori feleséget. Özvegy volna? Ki se nézné az ember belőle, vagy ha igen, biztos, hogy valami halálfaló által halt meg az asszony, azért e mániája a férfinak, hogy még karácsonykor is magányos sötét varázslókat hajszol.
- Módja volt, legfeljebb remélhetem, hogy szándéka nem volt. - Javítja ki a férfit, bár kissé kicsinyes dolognak tartja, mert maga is tudja, hogy csak azért teszi, hogy belekössön valamibe. s romantikus vacsora? Meg előbb az a nézés... Most.. udvarolni próbálna a másik? Vagy csapdát állít?
- Tehát Ön rendszerint romantikus vacsorával engesztel ki minden nőt, akit megsért? Érdekes... - Arra meg nem reagál, hogy tart-e még a gyászév. Hivatalosan már rég nem, de Agnese mindig hord valami feketét, amitől könnyen kelti azt a benyomást, hogy még mindig gyászol. Talán utolsó szívdobbanásáig így lesz, ami mondjuk nem nagy szó, mert az utat elálló Philip korai halált ígér a puszta jelenlétével is.
- A grimoire-t? - Kérdez úgy vissza, mintha nem is értené, miről vagy melyikről beszél Philip. Agnese tekintetében valami különös felleg fut végig, nem először kérdezik ezt tőle.
- Tudja hány grimoire-kutató van a világon? Mindössze hat. - Válaszolja meg saját kérdését Philip előtt.
- Habár egy már hónapok óta nem adott magáról hírt, így lehet megfogyatkoztunk. Azért vagyunk ilyen kevesen, mert ezek nem egyszerű könyvek. Itt az olvasással, vagy csak a könyv kinyitásával az ember az életével játszik. Ha már túlélte a megszerzését. Tartok tőle, rosszul mutatna a Roxfortról szóló jelentésben, ha a tanfelügyelő véletlenül elhalálozna. - Fenyegetés? Philipre bízza. Az viszont biztos, hogy ezt majd jelenti Dumbledore-nak. Ők ketten ismerik a grimoire-ok rejtekhelyét, s az egyezség értelmében, Agnese-nek rögtön szólnia kell róla, ha valaki ismét érdeklődést mutatna irántuk.
Megnyugvással látja, hogy Philip végül leengedi a kezét és elhátrál. A komikus ütközést a paddal éppolyan hideg kőarccal szemléli, mintha meg se történt volna. Ha elég ideig lesz itt Philip, s eleget kérdezősködik róla, biztos, hogy top hármasban lesz a megjegyzés róla, miszerint nem látták még mosolyogni. Egy hosszú másodperc után kényszerítenie kell magát, hogy az ajtó irányába tekintsen, s ne ragadjon ott tekintene a férfi alakján, ahogy holmijaiért sétál. Mire a férfi összeszedi a holmijait, Agnese is az ajtóhoz biceg.  Igen, amit eddig olyannyira titkolni próbált a férfi elől, előbb vagy utóbb úgy is kibukott volna, csak szerette volna késleltetni. Jobb lábára nem lép rá teljesen, s bár a bő szoknya sokat elrejt az árulkodó mozgásból, de mégis látható a járásán, hogy nem a szokásos kecsesség uralja most, sokkal inkább törékenység.
- Áruljon el nekem valamit... - Töri meg a csendet, ahogy már a folyosón járnak útban Philip szobája felé.
- Ön olyan... hagyománytisztelőnek tűnik. Nem volna egyszerűbb párbajra hívnia? S kérem, legyen elég egy sértés egy estére, így ne mondja, hogy hölgyekkel nem párbajozik.

Philip & Agnese

- Köszönöm. - Ennyi igazán belefér, megköszönheti, hogy az óráját érdekesnek találta a férfi. Amennyiben tényleg tanfelügyelőként is van jelen Philip, akkor ez jó előjel. Egy pillanatig eljátszik a gondolattal, hogy hátha tényleg csak ennyiről szól az egész, hogy Agnese túl paranoiás, vagy túl sokat gondol magáról, amiért azt hiszi, Philip miatta van itt? Meg Thorne miatt. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a kolléganőt behívatta elbeszélgetésre. De vajon őt miért nem? Miért utazta át miatta fél Európát pont karácsonykor?
- Amennyiben a Sorsnak nevezi saját döntését, miszerint követ Csehországba, majd véletlenül látogatást tesz abban az iskolában, ahol tanítok, nos, igen, akkor gondoltam. - Ez mondjuk nem teljesen igaz. Arra számított, hogy a férfi ott ragad a csontkápolnában, leginkább örökre. De az is igaz, ha valakit olyan rútul ott hagynak s utána kiszabadul, nos, egész biztosan felkeresi az illetőt, aki ott hagyta, hogy köszönetet mondjon neki.
- Úgy véltem, az egyik legtájékozottabb kollégát kellene keresnie, nem egy új tanárt, ha minden kérdésre választ akar kapni. - Arra meg csak finoman bólint, hogy ő is elfoglalt. Nem bólogat nagyokat, nem úrinőhöz méltó a fejlóbálás. Az meg, hogy Minervához irányítja, szükségszerű lépés volt. Ha meg Agnese-ről akar kérdéseket feltenni Philip neki, nos, a legjobb személyhez megy. Az idős professzornő sosem rajongott Agnese-ért, és ezen véleményét nem köntörfalazva Dumbledore tudtára is adta a Lady jelenlétében. Ezért mondjuk legalább tiszteli is a professzornőt, még ha McGalagony is elítéli őt.
~ Muszáj lesz a többi órámat a csillagvizsgáló toronyba tetetni, meg a többi toronyba. És előrehozni a külsős helyszínt igénylő órát a doveri sziklafalnál.~ Azt nem tudja, hogy Dumbledore humora volt-e a szobaválasztás, amiért nem földszintes vagy alagsori szobát utalt ki a férfinak, ha egyáltalán tudatában volt Philip tériszonyának, de díjazza az így alakult választást. Már csak azt kéne ellenőrizni, hogy az ő alagsor közeli szobája melletti szobák foglaltak-e? Sosem érdekelte eddig ez a kérdés, de nem hiányzik egy kéretlen szomszéd. Külsőre viszont nem mutat semmit ezekből a gondolatokból, se abból, hogy mi van, ha Philip csak ugratja, s nem is fél a magasságtól?
- Cuthbert Binns professzor intézi a szobák előkészítését mindig. - A diákok rossz nyelve szerint a mágiatörténet tanár életében ez az egyetlen izgalmas dolog. Valamint így módja van az összes szobát megnézni, hátha fűződik valamelyikhez valami érdekes történet. Mármint, Binns szerint érdekes. A köszönetmondásért és az esetleges kérdések miatt nem aggódik. Majd elválik, hogy lebukik-e, és szembesíti-e ezzel Philip?
- Igazán csodálatra méltó az az alázat, amellyel elvállalta ezt a bizonyára roppant fáradtságos és időigényes munkát. Hadd fejezzem ki reményemet és jókívánságomat, hogy eredményesen záruljon a munkája. - Év végéig?! Hisz alig múlt el karácsony, még hónapok vannak hátra! Na neee! Ideje akkor gyorsan lezárni ezt a beszélgetést, így is bőven több ideig kell majd elviselnie a másik jelenlétét, mint amennyire vágyik rá, de ekkor jön a váratlan bók szerencsétlenül tálalva, s a pofon is elcsattan végül. Legalább ennyi volt a férfiban, hogy meg sem próbált kitérni előle, le sem fogta a nő kezét. Pedig egy ilyen mágia nélküli tettben, mikor nem az Agneseben lévő gonosz varázsló lett megsértve, hanem a nő, nos, ilyenben könnyen előjönnek a nemek közti erőkülönbségek Philip javára. Mégsem élt vele a férfi. Persze, ez azt is jelenti, hogy elismeri a vétkét, tehát pontosan tudta, hogy nem volna szabad kimondania azt. Ellépne a pofon után a férfi mellett, de a kar megakasztja, pedig könnyen keresztültörhetne rajta. Állja az acélos tekintetet, az ő lélektükreiben vihar dúl éppen, s annak keménységével néz vissza.
- Önmagában az is sértő, hogy emlékezve óva intésemre mégis tesztelte, szavaim vajon csak üres fenyegetések vagy büszkeség diktálta női szeszély csupán, mely akkor épp kikérte magának a megnevezést? De még sértőbb, hogy ezzel a tettével elhunyt férjem emlékét gyalázza meg. Ha már ilyen jól kifundálta a sértést, a kiengesztelés módját is találja meg Ön! - Most sem emeli fel a hangját, de benne van, hogy csak nevezze még egyszer így a férfi, ahogy az előbb, s akkor már nem fogja Agnese beérni egy pofonnal. Annak örülhet csak - már amennyire ennek örülni lehet -, hogy a néhai Lord Yermouth korábban meghalt semmint ez az egész Crutiatus-ügy kipattant volna, így szeretett férje nem keveredett utólag se gyanúba. Az újságok is csak úgy említették a nevét, hogy biztos forog a sírjában, amiért özvegye ilyen hitvány alak...
- Ha még mindig a szobáját keresi, arra kell haladnunk. - Szólal meg aztán, talán hosszúnak tetsző néma farkasszemnézés után, hacsak a férfi nem felelt valamit korábbi szavaira. Agnese fordította el végül előbb a tekintetét és arcát az ajtó felé, tüntetőleg is. Megtehetné még mindig, hogy megkerüli az asztalt, de egyrészt a büszkeség sem engedi, másrészt nem fog hátat fordítani Philipnek. Ezt a hibát nem fogja elkövetni. Így egyelőre a mielőbbi szabadulásnak a legjobb módja, ha ráveszi a férfit, hogy emelje már el az útból a karját!

Philip & Agnese

- Az mindig attól függ, kinek az életén át. - Felel nyíltan, még ha kissé fanyar humorral is a hangjában. Hogy így értette-e Philip a kérdést vagy sem, az teljesen mindegy. Agnese keresztény, nem hisz lélekvándorlásban, szóval csak ebben az életben gondolkodik.
Ő nem kapja el a pillantását. Nem így nevelték, és ő tökéletesen tisztában van azzal, hogy a társadalmi uralkodó rétegbe született és még inkább abba házasodott, ha ehhez még hozzávesszük a mágia hatalmát, hát minden oka megvan rá, hogy dölyfösen viselkedjen. Kiváltképp, ha erre a másik okot szolgáltat minden egyes alkalommal, a puszta lélegzetvételével is.
Hűvösen figyeli, ahogy Philip megkerüli az asztalt és elé járul. Nagyon helyes, végre, tudja hol a helye! Bocsánatkérés után belefér a kegy, hogy odanyújtsa jobbját, melynek gyűrűsujján ezüst foglalatú ónix-köves pecsétgyűrű és egy vékony, szép, ámde egyszerű fehérarany jegygyűrű csillan meg a tanterem gyertyafényében.
- Tartok tőle, ha nem tetszik, az sem változtatna semmin. - Ha azt képzeli bárki, hogy fut Dumbledore-hoz, hogy panaszt tegyen, hát téved. Ugyanakkor a kézcsóktól sincs elbűvölve. Tanulatlan emberek gyakran esnek abba a hibába, hogy tényleg ajkukkal érintik a hölgy bőrét, holott meg kell állni felette a levegőben. Ennek számos praktikus oka van, mármint a hölgy szempontjából. Egyrészt senki nem kívánatos személy nem nyálazza össze a kezét, másrészt ottmarad a vágy mindkettejükben - de főleg a férfiban -, hogy érinthesse végre, amit persze nem kaphat meg. A modortalan kézcsók után - melyet arcvonásai nem fejeznek ki, csak tekintete megrovó - elvonja kezét és folytatja a semmis kis pakolást. Részben, hogy hátha Philip hamarabb indul és akkor Agnese-nek lehetősége van később távozni a pakolásra hivatkozva, de semmit esetre sem a férfival együtt. S részben mert hátha a könyvek érintése elfeledteti ujjaival azt a bizsergető érzést, amit Philip érintése okozott. Legutóbb is megfogta a kezét a férfi, de Agnese-n az időjárásra való tekintettel kesztyű volt.
~ Árnyékában? Na hurrá!~
- Amiben tudok, természetesen segítem, de ha bennfentesre vágyik, hadd javasoljam Minerva McGalagony professzornőt. Megkockáztatom, hogy majdnem annyit tud az iskoláról, mint az igazgató úr. - Bocs, Minerva. De Philip is jobban jár, ha az ő árnyékában vizsgálódik, s nem Agnese árnyéka lesz. A szigorú öreg professzornő is helyén tudja kezelni az embereket, de mégsincs benne egy arisztokrata nő gőgje.
- Nem látta? Pedig igazán kellemes a kilátás onnan, s remélem, magát a szobát is annak találja majd! Egy kollégám kérésére magam is segítettem Önnek előkészíteni, hogy otthonosan érezze magát. - Kis mosoly a végére. Na igen, hadd egye egy kicsit a férfit az egészséges üldözési mániája. Hadd legyen első álma nyugtalan, hadd próbálja ki az összes kémkütyüjét és varázsát, hogy megtalálja azt a valamit, amit a nő bizonyára elrejtett a szobájában. Egyáltalán nem volt szó ilyesmiről, futtában látta csak a szobát Agnese, mikor a pakoló kollégáját kereste. Bezzeg ha tudja, hogy ez a férfi jön...
- Mennyi ideig szándékozik itt tartózkodni? - Érdeklődik felőle. Biztosan nincs olyan szerencséje, hogy csak egy hétről legyen szó! Aztán érdeklődik tovább, miben lehet segítségére a másiknak, amire nem hogy nem a megfelelő, helyes választ adja a férfi, hanem egészen meglepő hatást vált ki a kérdés vagy a mozdulat vagy nem is tudja micsoda a másikból. S a legmegdöbbentőbb, hogy őszintének tűnik. Ugyanakkor szíven is üti. A kéz, melyet előbb kegyesen a kézcsókra adott, most sokkal vészesebb tempóval közelít, hirtelen lecsapó sólyomként mozdul, de nem varázs vagy átok röppen, hanem nemes egyszerűséggel pofon csattan a férfi arcán, amitől varázs nem védheti meg, legfeljebb csak az, ha jó reflexszel elkapja a Lady karját. Ha csattant a pofon, ha nem - ebben az esetben megpróbálja kitépni karját a másik ujjainak bilincséből - és felkapva könyveit minden szó nélkül ellép a férfi mellett. Megkerülhette volna a másik irányban az asztalt, de inkább szabadulna a másiktól és mindattól, amit érintésével és szavaival felkavart benne.

Philip & Agnese

Mennyi szóbeszéd lesz abból a diákok körében, hogy látták Philipet bent maradni. Nem hülyék az itt tanulók, van szemük és aligha lehetett nem észrevenni, hogy milyen hűvös ellentét van a tanárjuk és az ellenőr között. Olyan hűvösség, amitől vibrál mégis a levegő. S a tanfelügyelő nem távozik, sőt, a professzornővel versenyt űznek, ki tud lassabban összepakolni együttvéve is alig fél tucatnyi holmit. Hirtelen pár diák is elnyújtotta a csomagválasztást, illetve a táskájukba való gyömöszölést, de nem volt mit tenni, a végtelenségig nem lehet ezt sem húzni, és távoznak mind a teremből. Legalábbis Agnese azt hitte egy szívdobbanásnyi ideig, hogy ő nyert, ő bírta tovább, így felpillant az ajtó csukódásakor és belül őszintén meglepődik, hogy a férfi képes volt becsukni azt belülről? Hol volt Philip, mikor az illemet tanították?! Vagy azt hiszi a Minisztérium vérebe bármit megtehet, bármilyen szabályt áthághat? Magának sem ismerné el, hogy van belül némi ijedtség is. Már-már kezdene jobb irányba elmozdulni a gyermekei elhelyezésének ügye is, már-már kezdene kevesebb figyelmet fordítani őrá a varázslóvilág médiája, s jön ez a férfi, aki kész mindent felforgatni. Sőt, saját bevallása szerint is Agnese életére tör. Ám azt még sem hiheti a nő, hogy itt és most, a tanteremben fog ez bekövetkezni. S nem szabad elfelejtenie azt sem, itt ő van hazai terepen, az előny nála van.
- Szóra sem érdemes, sosem véltem úgy, hogy haragtartó lennék. Sokáig. - Érezte ő az iróniát a férfi szavaiban, miszerint Philip kér tőle elnézést a hirtelen távozásért, mikor Agnese volt az, aki egy fél barlangot a másikra omlasztott, csak hogy ő egérutat nyerjen. S ebben benne volt az is, hogy ha a férfi ott veszik, hát, Agnese nem aludt volna rosszul emiatt. S most még képes kegyet gyakorolva megbocsátani a másiknak amiért túlélte.
- Bizonyára Ön is tisztában van vele, hogy ki vagyok, de az illem úgy kívánja, ha már más nem mutatott be minket egymásnak, hogy illőn bemutatkozzunk: Lady Agnese Geneve Aloise Yermouth. - Rangbeli különbségüket mintegy védelmi falként használja fel. Főúri rangúak kedvelt módszere. Partnerként kezelné őt? Korántsem. Odalenn a csontkápolnában, ahol össze kellett dolgozniuk kényszer szülte partnerek lettek, de azt is odahagyta Agnese, mikor kifutott onnan az első kínálkozó alkalommal.
- Remélem, jól utazott, s megfelelőnek találta a szobáját is. - Közel sem érdekli, mennyire utazott jól a férfi, részéről a vonat akár le is térhetett volna a vágányról, a szállásról való érdeklődés sem több a megkövetelt illembe bújtatott szúrásnak, miszerint Agnese véleménye az, Philipnek ideje volna a szobáját birtokba vennie, s nem őt fárasztania itt. Eddigre bizonyosan oda is ért a férfi az asztalhoz, de Agnese nem mozdul a túloldaláról. Ó, nem. Az óra alatt sikeresen elrejtette az árulkodó mozgást, de most már kisebb esély lenne.
- Tehetek valamit Önért? - A helyes válasz itt az lenne, hogy nem, semmit, elnézést, hogy zavartam milady, jó éjszakát kívánok. A kék szemek ezt is sugallják, miközben leveszi előlük a szemüveget és gondosan összecsukja ujjai között, mintha csak üveg nélkül meggyőzőbb lenne pillantása. Szőke tincsek hullanak előre és keretezik a szép vonásokat, ahogy eltűnik a szemüveg, melyek egy ideig megzabolázták és hátrafogták az szinte alig hullámos szálakat.

Philip & Agnese

Mondata végére sem ért, az ajtó nyitódik és nemcsak Agnese tekintetét érezheti magán a belépő, hanem azonnal kb. két tucat diák feje fordul hátra az ajtóhoz, hogy megnézze, ki az, aki ilyenkor jön?
- Ő is a tizenhatodik században lehetett kedvelt. - Philip öltözete két diák között azonnal pusmogásra és kuncogásra ad okot, talán még a sutyorgást is hallotta a beállt csendben.
- Ez esetben felhívnám a tanfelügyelő figyelmét, hogy tőle is elvárom az órámra való pontos érkezést! - Csendül Agnese határozott és ha lehet, előbbinél is szigorúbbnak tetsző hangja Philipnek címezve. Ezzel a diákok is rögtön képbe kerülnek, ki lehet ő. Az más kérdés, hogy nem egészen tanfelügyelő a férfi, mármint nem teljesen csak az órák színvonalát és a központilag előírt tanterv követését figyeli, de ezt a diákoknak felesleges tudniuk. Az élesebb szeműek - s akár maga Philip is - már így is láthatták Agnese pillanatnyi meglepettségét, egyszersmind azt, hogy nem ismeretlen számára a másik. S ez az ismeretség nem tölti el örömmel. De legalább már tudja, hogy hívják a férfit, legalábbis aligha álnévvel küldi ki ide a Minisztérium.
~ Szóval Philip Samuels...~ Óra után első dolga lesz pár baglyot elküldeni, bár lehet inkább a kandalló tüzét fogja használni, azt nem ellenőrzik a Minisztériumban. Persze, csak akkor lesz ez az első dolga, ha Philip elengedi. Érzése szerint, nem.
- Tehát az Egyiptomi Vasfog a tizenhatodik századig volt használatban, népszerűségét a híres varázsló és feltaláló, az olasz Giovanni diMontes által létrehozott Milánói Mágikus Pengék törték meg. Találmányát az 1530-as évekre tehetjük, jóllehet csak a század végén futottak bele az első szerencsétlenül járók. A szerkezet újdonsága, hogy többé nem volt szükség mechanikus indításra, helyette tisztán mágikus eljárást alkalmazott, melyhez elegendő volt a varázslat hatókörébe belépni... - Jégkék szemei tekintetét hamar elszakította Philipről és úgy tűnik, az órát folytató nőnek kiváló érzéke van ahhoz, hogyan tekintsen valakit bútordarabnak, mert a férfira még csak rá sem néz, mintha egy lenne a tanterem hátuljába állított vitrinek egyikének, s ezt úgy, hogy nem kelti a kínos tekintet elkerülésének látszatát. Ettől még persze biztos benne, hogy a férfi végig őt figyeli, s a diákjai sem feltétlen azért figyelnek rá, mert magyarázza a pálcasuhintásra mozgó krétajeleket és rajzokat a táblán a mágikus csapda működését illetően néha meg-megállítva a magyarázatnak megfelelően, hanem mindig érdekes egy botrányba keveredett tanár és egy minisztériumi ellenőr egy helyen való tartózkodása. Pláne, ha utóbbi még csak ki sem csomagol, hanem rögtön munkába áll, mintha csak Agnese miatt érkezett volna, mintha elég lenne egy rossz mozdulat vagy szó, és viszi vissza az Azkabanba.
Még jó húsz percig tart a tanóra, mely nem csupán Agnese magyarázataiból állt, hanem diákjait is bevonta és várta az ötletelésüket, vagy éppen számon kérte valakiken a korábban tanultakat. Az órát a szokásosan a házi feladat kiosztásával fejezte be, mely először egy pálcaintésből állt és az ajtó melletti hosszú asztalon kis dobozok jelentek meg egyforma barna csomagolásba téve.
- A házi feladat ezúttal gyakorlati lesz, a következő óráig kapnak rá időt, hogy megfejtsék. Mindenki válasszon egy dobozt kifele menet, minden dobozban egy-egy csapda makettje lapul, melynek mélyéből meg kell szerezni a kincset. Most szólok, hogy olyan mechanikus hatásokra, mint a földhöz csapás vagy szétverés, vagy mágikus lehetőségekre, mint a Bombarda, nem fog szétnyílni a szerkezet. Legyenek körültekintőek, a kincs, amit meg kell szerezniük egy tojásnál is törékenyebbek, jó, ha megszokják az óvatosságot. Mindegyik feladat más és más és mindegyikhez tartozik egy kártyán mellékelt időpont is, melyet fel kell használniuk a megfejtéshez. Mint a való életben is, egyetlen lehetőségük lesz próbálkozni, csak itt több idejük van gondolkodni. Várom Önöket a jövő héten is, sok sikert kívánok! - Engedi el diákjait, amire azonnal lelkes mozgolódás támad a teremben, s a távozók mindegyike felmarkol egy-egy dobozt, csak valaki hosszabb, valaki rövidebb ideig válogat az egyformának látszó tárgyak között. Maga Agnese kényelmes tempóban pakol össze az asztalán, könyvet csuk össze, papírlapokat rendez vissza a dossziéba, s a feje tetejére feltolt olvasószemüvegét visszateszi az orrára, hogy egy írást gyorsan átfusson. Na jó, nem olyan gyorsan, hátha Philip távozik szintén és nem rontja tovább az estét. Mikor üresnek, de legalábbis csendesnek hiszi a termet, akkor pillant fel oda, ahol korábban a férfi ült, vajon itt van-e még?

Philip & Agnese

Hallott a minisztériumi ellenőr érkeztéről, mintha nevet is mondtak volna, de nem tulajdonított neki különösebb jelentőséget. Ismeretlen név volt. Férje halála óta és a saját Minisztériumból való elbocsájtatása óta nem követi nyomon, ki dolgozik ott és ki nem. De még akkoriban is nehezen volt követhető, sokan voltak. Azt tudta, hogy egyik kolléganőjét nemrégiben behívatták a Minisztériumba kérdezgetni, de nem történt semmi komoly amennyire tudja. Ám valahol számított rá, hogy neki is érkezik majd egy bagoly, de az üzenet elmaradt, vagy a bagoly meghalt út közben, s ezért most házhoz jön az ellenőrzés. Így mégiscsak kényelmesebb, kiküldenek valami mindig láb alatt lévő kis tudálékost, kérdezősködjön, addig sincs odabenn és a papírmunkát is egy szusszal le lehet tudni, nem kell a beléptetőkkel vacakolni, mintha egyesével hívnák be Londonba a tanárokat. Igaz, azt sem tudják, mit fog ellenőrizni az érkező férfi. A Minisztérium olyan nagy feneket tud keríteni mindennek, lehet csak a szokásos éves ellenőrzés, hogy megfelelő színvonalon folyik-e az oktatás, a Minisztérium által előírt tanrendtől nem térnek-e el, stb., de ez a revízió csak valami olcsó színjátéknak nevezhető, mert senki nem meri igazán megkérdőjelezni Dumbledore döntését. Okuk sincs rá. Eddig.
Mindenesetre Agnese kifejezetten örül, hogy az ellenőr esti érkezésekor épp órája van, mert így nem rá hárul a fogadás és a vele járó jópofizás terhe. Hogy végül melyik kolléga, netán maga az igazgató fogadta-e Philipet a csomaghordó Friccsen túl, az mindegy is Agnese-nek. A szoba felé haladva viszont ismerős hang ütheti meg a férfi fülét az egyik vélhetően tanteremet rejtő ajtó mögül kiszűrődve.
- Helyes, Blanche, ez az ősi egyiptomi csapda valóban a pengecsapdák közé sorolható. Általában hurkok, zsinegek, nyomásérzékeny lapok, ritkább esetekben zárszerkezetek aktiválják. Hatékonyságát jelzi, hogy egészen a tizenhatodik századig kedvelt védelmi csapdának számított, egészen a... - A többi része már elhalkul, ha Philip tovább folytatta útját a szobája felé.