2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
r Nem értem mit üthetett hirtelen Leoba, most mégis mi baja lehet, hiszen olyan jól indult az egész. Vajon ő lehet az egyedüli akinek ne tetszenék? Áh... azt kizártnak tartom, még soha nem volt rám panasz. Ezt a helyzetet viszont nem tudom hova tenni, miért húzodott el tőlem, ráadásul még magával is rántott, hogy elbújjunk. - Nem értem mit kell ezen szégyellni, két ember vagyunk akik csak megkívánták egymást. Én sose törödtem azzal, más mit gondol rólam, de ez nem hiszem, hogy rólad is elmondható – ingatom a fejem. Lehet, hogy rossz emberrel kezdtem, olyannal aki pár lány közeledése miatt már menekül. - Neked is csak a szád jár, ezek után nem hiszem, hogy jobb lennél az átlagnál – még, hogy ő lenne a legjobb, egy félős kisfiú... persze, gondolom. - Nekem aztán totál mindegy, mit csinálsz, de hidd el nekem, aki egyszer megtapasztalta mi a jó, az sosem fog tudni lemondani róla. Nem hiszem, hogy te kivétel lennél, ahogy azt sem, hogy egy ilyen nyafka miatt meg tudnál változni – teszem még hozzá és mindezt komolyan is gondolom. Hogy miért? Ez egyszerű, mindez már lényünk része lett, beáramlott a sejtjeinkbe, aki egyszer megérezte a jót az nem tud róla lemondani. Olyan mint az a cigi, vagy az a bizonyos drog. Honnan tudok én ilyenekről? Az most nem számít, de ugyanúgy ennek is a hatása alá kerülhetsz és nem szabadulsz többé, ha csak nem olyanra akadsz aki mégis kihúz és felemel ebből az életformából. Kevés ilyen esetet ismerek, ép ezért kételkedem, hogy egy olyan lány, mint Abigail képes lehet erre, az a lány nem illik hozzá, de mi remek párosítást alkotnánk. Ha legközelebb találkozunk, tenni fogok róla, hogy így legyen, attól kezdve majd én járok abban a csodás kobakjában éjjel- nappal. - Ajánlom is, hogy ne felejts el – az utolsó csókunkkal próbálom megmutatni, milyen jól alakulhatott volna ez a nap. Mikor szétválunk még egyszer belenézek a szemébe, távozik, ezzel egyidejűleg én teljesen egyedül maradok a gondolataimmal. De nem sokat álldogálok egy helyben, a Tiltott Rengeteg felé veszem az irányt, muszáj egy kis friss levegőt szívnom, hogy megnyugodjak.
♰ /Köszi a játékot, tetszett és várom a folytatást / ♰ music ♰ 339✖ K.P ✖
Ha rajtam múlna, nem - bizony nem lenne vége sőt... pláne azután, hogy azt mondja akarlak. Hát ha más nem ez bizonyára használt az akciózási vágyamnak. Nem mintha azzal ezidáig gond lett volna. Ám ahogy hallom néhány vidám lányos kacaj tulajdonosa közeledik felénk. Amúgy nem rosálnék be ettől ha nem épp most békültem volna ki Abivel. Így viszont úgy húzódok el Sallytől mint valami rémült kismacska majd megragadom a lány karját és magam után húzva őt néhány lépést megtéve elbújunk a kanyarodó fal mellett. A hölgyemények észrevétlenül lépnek le miközben jómagam lélegzetvisszatartva simítom hátam a falhoz. Na ez közel volt. Mire biztos távolba érnek lepillantok Sallyra majd zavartan túrok a fejtetőn hosszabra növesztett hajamba. - Épp most sikerült kibékülnöm Abigaillel úgyhogy nem akarom most rögtön elszúrni a dolgot - magyarázom. Nem tudom pontosan kitalálni Sally arckifejezéséből, hogy mit gondolhat. Talán csalódott. Úgy utálok csalódást okozna. Átkarolom hát a lány derekát s szabad kezemmel végigsimítok a szőkeség arcán. - De... biztos lehetsz benne, hogy nem felejtelek el. Keresni foglak szépségem - suttogom a lány ajkai közé s még egy utolsó gyors, heves csókváltást követően elhúzódok tőle. Hátrafelé lépdelve még rákacsintok majd sarkonfordulok és visszasietek a sulihoz. Már csak az kéne, hogy együtt lássanak minket őőő sétálgatni. Asszem akkor igazán megindulna a pletykaláncolat, pedig alaptalan lenne. Jó ti is tudjátok, hogy nyilván nem lenne az. A lépcsőhöz érve sietősen galoppozok fel a fokokon, hogy visszarongyoljak a szobámba. Nemsokára órám van, amit bármilyen égi Miller mákkal sem tudtam volna végigcsinálni ha most ebbe belemegyünk. Istenemre mondom, nem bántam volna. Nagyon nem... a végtagjaim még most is bizseregnek de néhány nagyobb levegővételt követően azért sikerül kikászálódnom a hirtelen jött részegségből.
//Köszönöm a játékot és remélem lesz folytatása... //
Na ezt már kezdem élvezni. Ahogy magához húz jóleső borzongás fut végig a hátamon. Szeretem ahogy megérint, tetszik, hogy ő az a fajta srác aki mellett jól érezhetem magam. Ő aztán tényleg tudja mit is akar, azon kevesek közé tartozik akiknél már az elején lehet érezni, hogy érti a dolgát. De még mennyire, olyan fajta aki akár még az ujja köré is tudna csavarni, de nem... én aztán nem fogok belézúgni. Nem vagyok az a rajongó tinilány típus, aki csak ennyi miatt szerelembe esne. Sőt, ez a nyáltenger eléggé távol esik tőlem. Ahhoz, hogy ez megtörténhessen, nekem kell valami plusz, valami olyan amitől több lesz mindenki másnál. Valahogy úgy érzem, ezt majd egy rossz fiúban találhatom meg, bár nem lehet előre kiszámítani. De semmikép egy esetlen, visszahúzódó fiúban, abban nincs semmi. - Mondd csak, mennyi név van a listádon? – bukik ki belőlem a kérdés. Na nem mintha annyira számítana, de kíváncsi vagyok, mégis melyikünknek rúg magasabbra a szám. Szavait hallva egy halvány mosoly jelenik meg az arcomon. Ha ismerné az életemet, nem hiszem, hogy így gondolná, de ez az egy amiről nem beszélek, így nem tudhatja. Ahogy végig vezeti ujját testemet, minden egyes érintésére egyre inkább elönt a forróság és a vágy. Egyre jobban kívánom testét, hogy végre összesimulhassunk és egy vad aktusban lehessen részem. - Akarlak– mondom miközben a szemébe nézek. Majd végre ajkaink összetapadnak és nyelvünk vad táncra kél. Nem is rossz.
Úgy érzem Sallyt némileg érzékenyen érintette a megjegyzésem amitől mosolyra húzódnak ajkaim. Aranyos ha dühbe gurul. Igyekszem hát visszafogni magam bármennyire is kikívánkozik belőlem egy pimasz visszavágás. Egy utolsó slukkot követően elpöccintem a cigarettát majd kifújom a füstöt s csak megrázom a fejem. Amivel azonban ezután lep meg megmutatja számomra, hogy tényleg noncs értelme féltenem törékeny lelkét. Már csak akkor kapok észbe amikor a fülembe suttog majd egyszerűen elhúzódik. Játszani akarsz kislány? Hát legyen. Előrelódulok megragadom a csuklóját és visszahúzom őt magamhoz, másik kezem a derekára fonódva még közelebb préseli egymáshoz a testünket. Homlokomat az övének támasztva pillantok le a lány ajkaira. - Eléggé idős vagy ahhoz, hogy megismerhessük egymást egy kicsit...- lehelem suttogva ajkai közé miközben a kezem formás fenekére téved. Hű... akarom mondani, hűha. Lehunyom a szemem miközben a csuklóját fogó kezem ujjpercei lassan végighaladnak a karján - végisimítanak a vállán, a nyakán mígnem megérkeznek a lány tarkójához. Ujjaim mohón túrnak Sally dús, szőke hajába miközben beszívom édeskés illatát. - Egy kicsit közelebbről - fejezem be iménti mondatomat sunyi mosolyal s csak ezután veszem birtokba a lány ajkait. Az íze akár a mézé, az illata szétrobban a tüdőmben ezzel életre keltve azt a jól ismert forróságot és bizsergést.
Ebben az egészben az a legjobb, hogy végül úgyis eljutunk oda ahova kell. Nem tudom mi lenne a jobb, ha ő is egy újabb strigula lenne a láthatatlan listámon, vagy pedig, ha szimplán csak barátok lennénk. Bár kár ezen gondolkozni, ha rajtam múlni az előbbi lenne. A következő megjegyzésére felkapom a fejem és meredt szemekkel bámulok rá. Bár igaza van és mindenki tudja, hogy milyen is vagyok valójában mégsem vágta soha senki még a fejemhez. Eddig csak vagy erre gondoltak, vagy a hátam mögött beszéltek ki. Úgymond én vagyok a suli szajhája és az igazat megvallva nem zavar, sőt talán élvezem is a helyzetet. Ebből kifolyólag sose volt problémám, hogy bárkit felszedjek, hm... akarom mondani, hogy bárkinél elérjem, hogy felszedjen. Én vagyok a vadász, mert nem adom magam akárkinek, de csak a háttérből irányítok, hagyom az áldozatomat kibontakozni, sokkal élvezetesebb úgy a játék. - Már nem azért, de nem vagy te egy kicsit beképzelt? Nem hiszem, hogy neked kéne magyarázkodnom, de hidd el azért bőven akadt olyan aki értett a dolgához. Viszont, esetleg kaphatsz tőlem egy esélyt, hogy bebizonyítsd, mégis mennyire lehetsz te a... legjobb – mondom miközben csábosan elmosolyodom. Majd szintén tovább sétálok Leo mellett. Attól függetlenül, hogy nekem a külső a legfontosabb és, hogy nekem mindig jól kell kinéznem, kivételesen most nem azért mondok le a cigarettáról. Csak nem jön be, sőt már undorodom is tőle, képtelen lennék még egyre rágyújtani. Borzalmas és utálatos dolog. Nem is értem Lexi mégis mit eszik rajta, mindenesetre nekem egy életre el ment tőle a kedvem. Az iskola mellett elhaladva egy kihalt részhez érünk. Leo felé fordulok és a falhoz szorítom. - Mégis mennyivel nézek ki idősebbnek? - súgom újra a fülébe majd kicsit hátradőlök, de így is szorosan hozzá simulva állok. A nyakától kezdve a köldökéig szépen lassan végig húzom a hüvelykujjamat. Majd ellépek tőle és lazán tovább megyek.
Bár eleinte úgy döntök nem teszem végül mégis kicsusszan a számon némi kommentár az iménti fülembe suttogot szavai hallatán. - Komolyan azt gondolod jobban járok ha "leállítom magam"? - torpanok meg s oldalvást a lesandítva a lányra felvonom fél szemöldökömet. - Mindenki tudja, hogy milyen vagy Sally. Ahogyan rólam is tudják... ebben nagyon is hasonlítunk és csupán égi véletlen, hogy nem találkoztunk össze eddig. Hidd el ha így lett volna engem látva azt gondolnád én voltam a legjobb... mind közül - kacsintok a lányra majd sunyi vigyorral folytatom a sétát. Eztán ajkaim közé csippentem a bagót és egy slukkot követően az ég felé fújom a füstöt. Csak ekkor tudom meg, hogy Sally 15 éves ami valljuk be némileg lesokkol. Kissé hitetlenkedve pillantok végig rajta immáron annak tudatában, hogy a lány ennyire fiatal. A kora ellenére viszont durván aktív sz@xuális életet él - mondjuk ilyen testel. Apááám... érthető. Ez a csaj még nálam is durvább, az is lehet, hogy nimfomániás. Persze ne ítélj, hogy en ítéltess. Azért magamból kiindulva én 15 évesen még csak pedzegettem a sz€xualitás mibenlétét... tudjátok amikor elkezdenek működni a hormonok és azt se tudod mi van veled. Persze aztán könnyen rákapsz a jóra de addig még el kell követned jónéhány baklövést, bénázást. Át kell esned olyan ciki szituációkon amikre később nem leszel valami büszke. Égi szerencsém, hogy volt lehetőségem ismét bizonyítani Ginnél - ahogy mondani szokták a gyakorlat teszi a mestert. Talán Sally híre is túl nagyra dagadt a tapasztalataihoz képest. Bizonyára... Szerencsémre azonban Sally itt eltereli a gondolataimat így nincs alkalmam ostorozni magam amiért éppen egy 15 éves lánnyal készültem l€feküdni. No, nincs ezzel baj egyébként... oké Leo elég lesz. - Mindenki így kezdi Sally de ha megengedsz egy jótanácsot. Szerintem nem áll olyan jól neked...- jegyzem meg azért persze továbbra is felvéve azt a bizonyos mosolyt. - Őszintén szólva ha már eleget szívtál nem tudod letenni, ez lesz a szükséges rossz az életedben. Legalábbis az egyik - köszörülöm meg a torkom. - Tudod többnek nézel ki mint 15 - húzódnak féloldalas, sunyi mosolyra ajkaim. Egyszerűen nem bírom megállni, az ég bocsássa meg nekem.
Tesz valami megjegyzést arra, hogy nem vagyok valami tapasztalt az ismeretségben. Méghogy, én nem, de mindegy is. Inkább ráhagyom, nem akarom most azt ecstelni neki, hogy én mindennel tisztában vagyok. Ahogy közel húz magához, megcsap a parfümje illata. Talán még zavarba is jöhetnék ettől a közelségtől, de mégsem ez történik, helyette csak furcsán érzem magam. Annyi pasin túl, de mégis most először érzem azt az igazi érzést. Ezért a pillanatért és érte... áh nem, ezt az egészet azonnal ki kell vernem a fejemből. Ő csak egy srác a sok közül, akihez cseppet sem akarok kötődni. Mégis annyira jó lenne ha most megcsókolna, ha ajkai rátapadnának az enyémre. Akár csak egy pillanatra is. -Azt hiszem tudom mire gondolsz, de jobban jársz ha most leállítod magad – súgom a fülébe mielőtt elhúzódna tőlem. Szeretem a macska – egér játékot ezért nem esik nehezemre játszadozni vele, mielőtt beadom a derekam. Nincs is jobb annál, mint egy pasit felhergelni aztán vagy megadni magunkat neki, vagy ott hagyni a francba. Gyakorlatom bőven van benne, úgyhogy nem lesz egy nehéz feladat. - Tetszik, hogy idősebbnek gondolsz, de nem, még csak 15 vagyok – mosolygok rá. Igen, néha az is előfordul, hogy idősebbnek néznek. Ha jobban belegondolok, a nagy átlag annak hisz, de nem baj, még imponál is. - Én ne tudnám? - megpróbálkozom Leo tanácsát követni és mikor leér a tüdőmíg, elkezdek köhögni. - Fúj, ez borzalmas! - de azért még egy slukkot veleszívok, de ismét köhögök. - Szerintem, nekem erre nincs szükségem? Vagy mindenkivel ez van, te is így kezdted? - újabb slukk de a helyzet változatlan, annyit köhögök ettől a ráadásul nagyon büdös cigitől, hogy fogom és a földre ejtem. - Nem tudom, hogy te ezt, hogy tudod elszívni – értetlenül nézek rá.
- A nagy ismertségben úgy látom nem tájékozódsz eléggé szivi. De sebaj azért vagyok most itt, hogy segítsek neked - kacsintok rá majd egy újabb slukkot követően végignézem ahogy elszerencsétlenkedik a blázzal. Végül halvány mosollyal rázom meg a fejem. Eztán persze közli, hogy őt nem szokták kiröhögni na meg, hogy ő nem beképzelt csak simán jól néz ki. Valahogy így beszélnek az egoista emberek, nem? Végül csak adja a h"lyét holott a fene nagy tapasztalatával valószínűleg nagyon jól tudja mire céloztam. Megtorpanok hát és jobb karommal átkarolva karcsú derekát közel húzom őt magamhoz. - Komolyan ki kéne ezt fejtenem? - pillantok le a lány ajkaira, olyannyira közel vagyok most hozzá, hogy érzem forró lehelletét a bőrömön. Édeskés illata szinte a bőrömbe marja magát miközben a testünk egymáshoz préselődik. Felpillantok a lány szemeibe majd halványan elmosolyodok. - Szerintem pontosan tudod mire gondolok édes - lehelem ajkai közé rekedtes hangon majd elengedem őt és folytatom a sétát. - Csupán 16 éves vagy igaz? - kérdezem miközben szabad kezem zsebrevágom, másikkal ismét az ajkaimhoz emelem a blázt de mielőtt beleszívnék a lányra pillantok. - Szívd be a füstöt a tüdődbe ne csak a szádba tartsd, tudod csinálni is kell valamit a félmunka nem begyere - vigyorodok el. Igen, pontosan egy más szituációs fémunkára gondoltam. Egyébként a cigi nem áll jól neki, túlságosan romlott kinézete van tőle. Persze nincs bajom a könnyebb prédákkal de azért jó ha megmozgatják a fantáziámat egy kis titokzatosággal. Szeretem a kevésbé romlott husit, ez van.
- Engem nem az izgat, hogy keménynek lássanak, már így is sokat gondolnak rólam. Ha hallottál már felőlem, akkor ezt egész biztos te is tudod. Elég ismert vagyok néhány szenvedélyemről, ami mások szerint nem vet rám túl jó fényt, de az sem érdekel. Tudod nagy ívben teszek mások véleményére – mosolygok rá és veszek egy cigit a felém nyújtott dobozból és megforgatom a kezemben. Az egyik oldalán van benne valami vatta a másikon meg megvan töltve, talán valami szárított fűvel. - Mivel van ez megtöltve? Meg mivel csinálják ezeket? - ezek a muglik nagyon érdekes dolgokat képesek létrehozni. Számba veszem a cigit és miután elveszem Leotól az öngyújtót meggyújtom. Na persze, hogy először nem értem mi az, hogy letűdözni. - Most mit kéne éreznem?- fordulok felé és megpróbálom megfigyelni hogyan csinálja. - Most rajtam nevetsz? Rajtam, engem nem szoktak csak úgy kinevetni, úgy hogy jobban tennéd ha te se tennéd – de azért én is elmosolyodom. - Nem vagyok beképzelt csak tisztában vagyok vele, hogy milyen jól nézek ki. Nem tehetek róla, hogy ilyen adottságokkal áldott meg az ég, ahogy arról sem, hogy ezt annyian észre is veszikde mégis ez elég beképzelten hangzott. - Na jó ebben, most lehet, hogy igazad van, de nem számít – mondom nevetve. - Megtennéd, hogy ezt kifejtenéd bővebben? Nem igazán értem mire is gondolsz? - bár abból a mosolyból sejtem, hogy mire akar kilyukadni.
Megjegyzésére önkéntelenül vigyorodok el. - Nos általában én hívom "randira" a lányokat de ha már így megelőztél nem mondhatok nemet neked. Gondolni fogok rád Sally ha épp hiányzik egy kiadós másnaposság - kacsintok a lányra majd elnevetem magam. Ahogy Mikoék is mondták nem az a sz@rakodós típus. Eztán a cigiről kezd beszélni, hogy szeretné kipróbálni mire felvonom fél szemöldökömet s egy röpke pillanatig a kezemben lévő cigarettára meredek. - Nos igen jó a feszkó levezetésre, és sz€x után is király érzés elszívni egy szálat. Az első pár csomag azonban általában inkább szenvedés, szívod mert keménynek akarsz tűnni vagy csak mert tönkre akarod b@szni a saját tested - mindenki más megfontolásóbl teszi ezt - rántom meg a vállam majd előveszem a cigisdobozt és odanyújtom a lánynak. - Nem az én dolgom erről papolni, próbáld ki ha gondolod de készülj fel rá, hogy a tüdődnek cseppet sem fog tetszeni a dolog. Azért ne szégyellj köhögni, elvégre most csak ketten vagyunk - kacsintok rá s miután elvesz egy szálat átnyújtom neki az öngyújtót is. - Ahogy mondtad remek alkalom, hogy megismerjük egymást - húzom féloldalas sunyi mosolyra ajkaimat. A bók fogadás részéről elég... fura úgyhogy ezen kénytelen vagyok elnevetni magam. - Azt gondolom, hogy gyakran mondják emiatt kellőképpen beképzelt is vagy - világítok rá erre az egyébként nyilvánvaló tényre. - Sebaj, én is az vagyok úgyhogy ebben máris hasonlítunk - jegyzem meg. - De ahogy hallottam másban is egyeznek a nézeteink - nézek végig a lányon leplezetlen buja mosollyal. Hogy nem találkoztunk mi még cukorfalat?
- Ez érdekes... - de mindegy is. A lényeg úgyis az, hogy most jól érezzük magunkat együtt. Nekem pont megfelel az ő társasága, minden tekintetben ki kell használni ez a kis időt. Nem sűrűn fordul elő velem, de belepirulok a gondolatba, hogy mi minden történhet még.
- Mondanám, hogy nagyon örülök Leo, de mivel még csak most ismertelek meg, nem hangzana valami jól. Nem szoktam elsőre ítélni, bár eddig kellemesen érzem magam, de majd meglátjuk – kacéran rámosolygok.
- Nem baj, lesz még rá lehetőségünk, ha úgy adódna. Szóval ha egyszer ép nem adódna társaságod, vagy csak eszedbe jutok, akkor szólj és összejövünk egy ilyen iszogatós estére – ajánlom fel neki a lehetőséget. De amilyen jól néz ki még magamat is ajánlgatnám, persze csak módjával. Hmm... szóval 18, nem rossz, bár az idősebbek közelebb állnak hozzám, de legalább nem fiatalabb. Ez az a korosztály akivel vagy jó lenni vagy nem, attól függ mennyire tapasztaltak. Rá emelem tekintetemet és fürkészve végig mérem. Így próbálva kitalálni, milyen lehet a teljesítménye. Az ajtóhoz érve kinyitja előttem az ajtót és előre enged, amivel újfent sikerült meglepetést szereznie. Úgy látszik szorult belé kellő mennyiségű jómodor.
- Nem zavar, sőt mostanában elég sokszor gondolok arra, milyen lehet elszívni egy ilyen füstölgő rudat. Milyen érzés lehet amikor beszívod és mit érzel amikor letüdőzöd? Meg azt is hallani róla, hogy ezzel le lehet vezetni a feszültséget, sőt mintha valaki azt is említette volna, hogy bizonyos tevékenységek után meg még jobban érzed tőle magad. Egyszer szívesen kipróbálnám – próbálok utalni rá, hogy örülnék ha megdobna egy szállal.
- Valóban érdekes, de ami késik, nem múlik. Ez egy tökéletes alkalom arra, hogy végre megismerjük egymást – akár kívül és belül is, teszem hozzá gondolatban.
- Igen tudom, hogy az vagyok, rengetegszer kapok ilyen és ehhez hasonló bókokat, de azért köszönöm – hjajj, már annyiszor mondták ezt nekem, de azért mindig jól esik ha dicsérnek.
- Hm? Hiszen nekem mindig jókedvem van - mosolygok Sallyre kissé értetlenül majd mikor a nevemet kérdezi gondolatban azért tarkón vágom magam. Te aztán egy igazi úriember vagy Leo. - Elnézést, a nevem Leo - mutatkoztam be ahogy illik s mikor a lány a lángnyelv whiskyt említi önkéntelenül kapok a gyomromhoz. - Bocs de ahhoz most kivételesen nem csatlakoznék, elég húzósra sikeredett a tegnap este. Mindenféle értelemben - húzom félre a számat. Jelenleg még csak az ital gondolatától is rosszul leszek. Sally egy lélegzetvételnyi időt sem hagy ezután rögtön rákérdez arra is, hogy hány éves vagyok mire homlokráncolva nézek le rá. - Te aztán nem kertelsz meg kell hagyni - villantom meg ismét hófehér fogsorom majd vállat rántok. - Ha ez valamiféle kuclsfontosságú infó számodra hát legyen, 18 éves vagyok - jelentem ki épp amikor leérünk a földszintre. Utunkat a nagy faajtó irányába vesszük ahol is javítva iménti teljesítményemen igazi úrember módjára nyitok ajtót Sallynek. Odakint kellemesen langyos az időjárás ezért is egy slukk füst helyett elsőként a friss levegővel öblítem át tüdőmet. Hmm... úgy tűnik képes vagyok némi javuló tendenciát mutatni. Persze azért ne vigyük túlzásba. Eztán veszem elő a cigit s amikor tudatosul bennem Sally mennyire meresztgeti a szemét rásandítok. - Ő bocs... zavar? - kérdezem tőle bár őszintén szólva a válasz már annyira nem érdekel. A reggeli cigi senki kedvéért nem maradhat ki, még akkor sem ha egy ilyen alakuló bombázóról van szó. Az persze még csak véletlenül sem merül fel bennem, hogy ő is kérhet belőle. Elvégre őszintén szólva itt Alexisen kívül nem ismerek mást aki valaha is dohányzott volna. Az amolyen furcsa mugli szokás, a varázslók alantasnak tartják. Egyszóval itt ez csepppet sem mennő - nem mintha ez engem valaha is érdekelt volna. Kiveszek hát egy szál cigit s gyakorlott mozdulatokkal megsodorgatva végül a számban teszem s rá is gyújtok. - Na eeez... máris 100%-osan figyelek kedves Sally. Milyen furcsa, hogy eddig még nem futottunk össze nem? - vonom fel fél szemöldökömet kérdőn miközben ajkaim sunyi mosolyra húzódnak. Igaz is, milyen kár. - Pedig azért észre szoktam venni az ilyen csinyos lányokat - futtatom végig a tekintetem rajta majd elismerően biccentek. Pesze nem azon a tolakodó módon csak egy pillantás az egész, aprócska fejmozdulat - szinte csak magamban ismerem el a dolgot. Nekem egyelőre ennyi is elég de jaj neki ha magamhoz térek a reggeli kómámból... jaj nekünk.
Se célom se tervem nincs még a mai napra. De biztosan találok majd valakit akivel elüthetem az időt. Ilyen gondolatok járnak a fejemben miközben a folyosót szelem át sietősen. Hirtelen egy srác terem előttem, rögtön tudom kivel van dolgom. -Szia! Szépségem? Na mit szeretnél vagy mitől van ilyen jó kedved?- de fura ez a srác általában mindenkivel bunkó erre most milyen kedvesen szólított meg. Lehet, hogy tévednek vagy összekeverik valakivel? - Egyelőre fogalmam sincs, de pont ezért csatlakozom. Bár eredetileg ki akartam jutni Roxmortsba, kellett volna egy kis Lángnyelv Whiskyért – de az ráér, ha már akadt egy ilyen kellemes társaságom . Vele már érdemes tervezni valamit, vagyis pontosabban azt a valamit. Persze csak ha nem változik meg a modora, amíg normális addig nincs vele gondom. Elindulok az udvar felé. Titkon reménykedem benne, hogy a srác dohányzik, ugyanis nekem is eljött az időm, hogy kipróbáljam ezt a káros szenvedélyt. Azt mondják levezeti az idegegességet, ami mostanában pont kapóra is jönne. Remélhetőleg megdob egy szállal. - Pontosan. Na és te? Téged hogy hívnak?- valójában azon kívül, hogy milyen ellenszenvet vált ki általában másokból, nem sok mindent tudok róla. Meg persze azt, hogy egy házba járunk, néha látom a klubhelyiségünkben. De eddig még soha nem beszéltünk, nem mintha én is annyira törtem volna magam érte. Sőt! Ha tehettem inkább kerültem. Nem bírom elviselni a bunkókat magam körül. Eddig viszont rácáfolt a hírnevére, úgyhogy még akármi előfordulhat. Talán még kivételt is tennék vele. Nem szoktam pasikkal barátkozni, mert nincs értelme. Annak csak még több összetört szív lenne a vége. - Mondd csak, hány éves is vagy?- az egyik legfontosabb szabályom, fiatalabbal soha nem kezdek ki.
Egy roppant fárasztó hajnalig tartó bulizást követően sikeresen átaludtam a fél napot. Szerencsémre viszont egyetlen órát sem lógtam el, ez a Miller mák. Így még félig kómásan nagyokat ásítozva botladoztam a lépcsőkön az udvar irányába. Épp a reggeli cigarettám és egy jó kávé járt az eszemben amikor megpillantottam azt a szőke bombázót. Égi szerencse, hogy épp felém közeledett mire persze rögvest kifutott az álmosság minden egyes porcikámból. Eddig lazán zsebrevágott kezeim egyikével automaitkusan a hajamba túrtam s ahogy közelebb értem hozzá eléléptem így elállva az útja. - Hello szépségem! - vetettem be hírhedt mosolyom mellyel már számtalan szebbnél szebb fehérneműt levarázsoltam a tiszteletreméltő hölgyeményekről. - Hova igyekszel ezen a korai órán? - fúrtam sötétkék tekintetem kérdőn a lányéba majd féloldalas mosolyal áttekintettem a vállai fölött. Oké, igazából több okból is simán átláttam a feje fölött szóval gyakorlatilag ott tekintettem el. Részletkérdés amihez jelenleg számomra még túlzottan korán van. - Jómagam az udvarra igyekszem túlságosan magányosan, nincs kedved velem tartani? - kérdeztem tőle felvonva fél szemöldökömet. Bizony igencsak az ínyemre lett volna ha ez a hölgyemény elkísér. Hallottam ám már róla, nagy férfifaló - ha szépen akarok fogalmazni. Annál nagyobb szégyen, hogy nekem - PONT NEKEM - még nem volt meg. Ég is az p0fám rendesen amikor Mikoék felhozzák ezt a témát. - Te vagy Sally Bones igaz?
/ ♰ music ♰ 339
