2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
- Ez csak természetes. Tudod az egész világ a lábaim előtt hever. Ezért a válaszom egy határozott igen és ha ismernél ezt te is tudnád – pénzből van elég így tényleg bármit megkaphatok és elérhetek amit csak szeretnék. Ez miatt sosem kellett panaszkodnom, szerencsém volt. Bár a pénzt is az apám keresi meg, hiába lakom most már a nagyimnál, attól még ilyen téren az a féreg gondoskodik rólam. Alig várom a percet, hogy saját keresetem legyen és ne neki kéne ellátnia. - Fogalmam sincs, csak úgy megjegyeztem – de nem is nagyon érdekel, azt olvas amit akar, nekem semmi közöm hozzá. De érdeklődve hallgatom, ahogy elmeséli miről is van szó benne. A végére egy pillanatra össze is rezzenek. Durva dolog ez a méreg keverés és úgy vélem akik ilyenekkel foglalkoznak szívtelenek. Mert csak ők képesek ilyen egyszeűen és halál nyuodtan megmérgezni másokat. Jobb lesz vigyázni ezzel a sráccal, nehogy a végén még engem találjon meg. Már nem azért mert annyira félnék, vagy ilyesmi, egyszerűen csak nem akarok olyan helyzetbe kerülni amiből nem biztos, hogy jól jönnék ki. - Hogy mi? Én biztos, hogy nem leszek az alanyod, legalábbis ilyen téren biztosan nem – válaszolom egy újabb kacsintás keretében. Ha másról lenne szó akkor simán benne lennék, de így... felejtős. Biztos, hogy nem rajtam fog kísérletezgetni. Arra biztosan lesznek majd más önként jelentkezők is. - Teljesen biztos vagyok benne. Ha csak nincs egy jó okod arra, hogy miért is ne akarnál egy ilyen lenyűgöző lánnyal beszélgetni – csak játssza itt magát előttem. Úgyis tudom, hogykíváncsi rám. Ha nem lenne az akkor már rég itt hagyott volna, ami nem történt meg. Tehát ha csak egy kicsit is, de mégis érdeklem. A következő mozdulataival pedig már alá is támasztja a gondolatomat. De már most rögötn a lényegre akar térni? Ahogy elnézem ő sem szereti húzni az időt, rögtön a lényegre tér. De tetszik az érintése, ahogy először az arcomon, majd a nyakamon is végig simít. - Hidd el, így is lesz – vetek rá egy csábos mosolyt. Nekem még ő sem fog tudni nemet mondani, őt is olyan könnyen fogom az ujjaim köré tekerni mint bárki mást. - Biztos, hogy ilyen kellemes beszélgetésbe még nem is volt részed, mint amilyen a miénk lesz – tudom, hogy érti mire célzok. - Hey, ez meg mi volt? Miért karmoltál meg, te ilyen durván szereted? - ráncolom össze a szemöldököm. Annyi pasi megfordult már az ágyamban, de még egy se volt, aki úgy igazán vadul szerette volna. Nem is biztos, hogy egy olyanba belementem volna. Bár lehet, hogy ő majd rá tud venni. - Na látod, mondtam én – vigyorgok. De nem tudom miért nem folytatta a simogatásom. Lehet, hogy mégis szereti húzni az időt? Aztán valami furcsa érzés suhan át testemen. Mikor meg akarom emelni a kezemet, hogy megigazítom a hajamat, de a kezem nem akar engedelmeskedni. - Mi a francot csináltál velem? - csattanok fel. Az egész testem el van nehezülve és hiába akarok megmozdulni, nem megy. Olyan mintha sóbálvány átokkal sújtottak volna, de egyedül a fejemet tudom mozgatni. - Mire jó ez neked? Azt hittem te is ugyanarra vágysz, mint amire én, erre meg ez történik. Mégis miért? - emelem meg a hangom.
♰ note ♰ music ♰ 512✖ K.P ✖
Cornelius Mortensen
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Sally & Cornelius 2015-03-28, 17:35
Sally & Cornelius
[You must be registered and logged in to see this image.]Amanda igazán örülhet, hogy egyáltalán szóba állok vele, vannak pillanataim, amikor tényleg teljesen átnézek másokon, de most nem ez történik meg, viszont legnagyobb sajnálatomra csatlakozni kíván hozzám. Érdekelne, hogy ilyenkor vajon mi zajlik le az emberek fejében, amikor pont az én társaságomat keresik... Odessa okos kislány, kerül, ahogy csak tud, főleg a múltkori beszélgetésünk óta, de ez a szőkeség még nem tanult belőle, hogy nem pont velem kéne kezdenie. Persze időnként előfordul, hogy én nekem is társalogni van kedvem, de akkor is megválogatom azt, hogy kire fecsérelem drága időmet. - Hű, a kicsikének úgy tűnik, felvágták a nyelvét. - szólalok meg színtelen hangon, némileg meglepetten, bár nem vagyok meglepődve, mindez csak a hangsúly, nem az igazi jelentése gondolataimnak. Számítottam valami ilyesmi reakcióra, így ajkam némileg mosolyra húzódik és már tudom, hogy nem fog olyan hamar távozni mellőlem, részben természetesen én miattam. - Szóval, úgy gondolod, hogy mindig azt teheted, amihez csak kedved tartja? - elkényeztetett kis fruska, nem több annál. Fejemmel most felé fordulok, miközben felteszem a kérdést és tényleg érdekel felelete és láthatóan nem zavartatom magam az miatt, amit mondott. Nem olyan hülye, hogy ne tudja, nem jó velem kezdenie, csak próbál bátornak mutatkozni, talán még az is, amíg le nem töröm a szarvát, de még a végén érdekes szórakozás lesz a számomra, bár nem szeretek ilyen kicsiket bántani, még a végén megint én leszek a gonosz. Ettől függetlenül hajlandó vagyok válaszolni neki, bár szemöldököm kissé feljebb emelkedik arra, amikor megjegyzi, hogy jól áll a kezemben a könyv. Most tényleg nekem akar nyalni, jobbá téve a helyzetét ezzel? Csak mert inkább rontani fog rajta. - És mégis miből gondolod, hogy érdekes olvasmány? A képekből? - mert azt láthatja, mást nem igazán, de egye-fene, elárulhatom, hogy miről szól. - Különleges mérgekről írnak benne és kísérletekről, mivel nem mondhatnám, hogy legálisak. Magam is szívesen kísérletezem ilyesmikkel... szóval ha szeretnél egyszer az alanyom lenni, csak szólj, Amanda. - oh igen, ha találkozni szeretne még velem és vállalná a kockázatot, hogy teszteljem rajta az egyik mérgemet, akkor szíves örömest megjelenek, nem fog magára maradni, ebbe biztos lehet. Szóval megvan a módja annak, miként lehet hozzám közeledni, bár eddig nem sokan élvezték azt, hogyha a patkányaim voltak, de itt nem is az élvezet a lényeg, hanem a tudás, mely hatalmas ad. Mivel nem távozik, hanem azt állítja, hogy itt jobban érzi magát, sőt, még azt is hiszi, hogy meg tudna győzni igazáról, egyszerűen belemegyek a játékba, majd nemsokára becsukom a könyvet, amit hagyok is ölemben pihenni. - Úgy gondolod? - fordulok most már felé, hiszen mellettem ül, nem kell messzire mennem, hogy közel kerüljek hozzá és hófehér kezemmel finoman érintem meg arcát, majd simítok le nyaka irányába, miközben ezüst íriszeim az övéit figyelik. - Meglehet, hogy úgy lesz, hogy mindketten élvezni fogjuk ezt a... beszélgetést. - döntöm meg kissé fejem, ő pedig bizonyára meglepődik majd szavaimon, arra pedig nem hiszem, hogy számítana, hogy éles körmöm egy pillanat alatt sebzi meg nyakát. Nem nagyon, minimáisan, egy picit se fog talán fájni, csak meglepődik tőle, nekem pedig több már nem is kell. A körmöm végén lévő méreg egy pillanat alatt jut be a szervezetébe a kicsinyke seben keresztül és néhány másodperc múlva a lány azt érezheti, hogy a fején kívül egyetlen testrészét se lesz képes mozgatni, teljesen lebénul nekem hála. - Igazad van, máris kezdek kíváncsi lenni a társaságodra. - mosolyodom el és már alig várom, hogy mit reagál tettemre, miközben nem távolom el, csak kezemet lazán combjára teszem, azt, amelyikkel az előbb őt érintettem. Érintésem érezheti majd, csak egyszerűen mozdulni nem fog tudni.
Elég magabiztos vagyok ezért nem sokszor szokott problémát jelenteni, hogy bárkit lenyűgözzek. Főleg a bájomra és a szépségemre szoktak felfigyelni. Ám úgy látszik, hogy ebben az esetben mellé lőttem. A srác először még csak figyelemre se méltat. - Elhiszed, hogy engem meg nem nagyon érdekel, hogy kinek mit engedsz meg? Én oda ülök és akkor amikor akarok és jobban tennéd ha nem mondanád meg nekem, hogy mit tegyek. Nem hagyom, hogy bárki is parancsolgasson nekem, senkinek ebbe még te is beletartozól. Hiába vagy idősebb, az még nem jelenti, hogy megszabhatod mit tehetek és mit nem – nem tudom mégis mit képzel ez magáról, semmi közöm hozzá, úgyhogy jobb lesz ha visszafogja magát, mert a végén még megmutatom milyen vagyok dühösen. Azt pedig csak olyanok láthatták akiknek valóban sikerült felbosszantaniuk, mert nem vagyok az a kimondottan ideges fajta. Általában csak pár percig szoktam mérges lenni, aztán megenyhülök, de azért volt már egy – két példa arra is, hogy valaki kihúzta nálam a gyufát. Azt pedig senkinek sem kívánom, mert nem vagyok én mindig ilyen visszafogott, tudok én üvölteni is. - Felettébb érdekes olvasmánynak tűnik – forgatom a szemeimet. - De a te kezedben nagyon jól áll, egyébként miről szól? – kérdezem színlelt érdeklődéssel hangomban. Én mindenesetre halálosan unalmasnak találnám és biztos, hogy semmivel sem lehetne rávenni arra, hogy ily módon töltsem a szabadidőmet. - Igen, abban biztos vagyok, hogy vannak akik bármit megadnának azért, hogy velem beszélgethessenek, de én itt most jobban érzem magam– nem érdekel, hogy ő mit szeretne, csak az számít, hogy én mit akarok. - Majd az leszel– kacsintok rá. Biztos lesz valami amivel előbb – utóbb felkelthetem az érdeklődését. Szeretem a kihívásokat és ez ép egy olyan helyzetnek ígérkezik.
♰ note ♰ music ♰ 272✖ K.P ✖
A hozzászólást Amanda Sally Bones összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-04-06, 00:37-kor.
Cornelius Mortensen
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Sally & Cornelius 2015-03-18, 12:54
Sally & Cornelius
[You must be registered and logged in to see this image.]Nekem nincs semmi humorom se részt venni a baráti beszélgetésekben, mindenféléről pletykálni, mint a tini lányok, így tökéletes számomra a kanapén, amin nem is olyan régen helyet foglaltam, hiszen itt teljes a nyugalom és a sok susmorgás se szűrődik el idáig teljesen. Csak lapozok egyet a könyvben, haladok tovább, miközben ezüst íriszeim időről időre a rajzokra lesnek, így figyelem meg, hogy a könyv mikor mit magyaráz éppen el az olvasónak, de sajnálatos módon úgy tűnik, hogy a nyugalmamat megzavarják, de egy pillantásra se méltatom az illetőt, ki már le is huppan mellém. Tudom, hogy ki ő, azért amíg idefelé sétált, kiszúrtam magamnak és meg kell, hogy mondjam, rendkívül idegesítőnek tartom, amolyan tipikus, buta libának. Vajon hogy került ő pont a Mardekár házba? Jobban mutatna mondjuk a Hugrabugban, ott talán még érvényesülni is tudja. - Nem emlékszem, hogy megengedtem volna, hogy ide ülj. – szólalok meg, majd ez után lassan fordítom fejem az ő irányába, miközben olyan kérdést tesz fel, amellyel még jobban bizonyítja, hogy mennyire kevés az intelligenciája. Azért, mert ő nem szokott olvasni, mert a tudás keresése helyett inkább tini vágyainak él, még nem mindenki olyan, mint ő. Ahj, miért pont engem választott? Az a nagyobb társaság inkább hozzá való. - Szerintem nem tartozom neked magyarázattal és semmi közöd sincs hozzá, hogy mikor miért olvasok. – kezdek bele teljesen nyugodtan, rideg hangon, miközben tekintetem megtalálja a szőkeségét. Nem tananyagot olvasok, de ő neki erről fogalma se lehet, hiszen jóval alattam jár, nem mellékesen pedig én konkrétan a méregkeverésre szakosodtam, az pedig egyértelmű, hogy mindig akad is nálam, de ezt neki még nem kell tudnia és ha szerencséje van, nem is fogja megtudni, nem biztos, hogy élvezné. - Nincs jobb dolgod, mint engem zavarni? Bizonyára akadnak olyanok, akik örülnének lehengerlő társaságodnak. – hangom nem kicsit irónikus és gúnyos, ugyanis számomra ő minden, csak nem lehengerlő. Nem az esetem, de nem feltétlen a külseje miatt, én is különc vagyok a magam módján, de nem csípem, hogyha megzavarna. Lehet, hogy ma túl harapós vagyok? Hmm… hát ez van. - Mert én nem vagyok kíváncsi rád. – zárom ezzel rövidre a beszélgetést, majd fordítom fejem vissza a könyv irányába, de azért figyelek ám a lányra is, csak neki ezt nem kell tudnia. Nem vagyunk egy korosztály és egy súlycsoport se, nem is értem, hogy mi vezérelhette pont hozzám lépteit, hát nem tudja, hogy én nem vagyok éppen a legkedvesebb, legnyíltabb egyéniség a házunk diákjai között?
Na, a mai népszerűségi körömön is túl vagyok, muszáj minden nap pár kört lejtenem az iskolában és a birtokon, hogy fent tartsam mások érdeklődését. Szeretek mindig a középpontban lenne és azt is, ha rólam pletykálnak, hiszen az is azt jelenti, hogy nem egy átlagos szürke kisegér vagyok. Általában arról beszélnek akiről van mit és én ennek próbálok mindig megfelelni. Szállni akarok, a magasba törni, nem itt a pórnép között megragadni. Én akarok lenni az iskola legnépszerűbb diákja és egyszer el is fogom érni ezt a célomat. Igaz, ami igaz már most is a leggyönyörűbbek között tartanak számon, csak egy kicsit több tanulás kellene, mert a a szépség mellett az ész is sokat számít. Lassan elérem a klubhelyiség bejáratát, azonban mielőtt belépnék a folyosó egy távolabbi részén egy srácot pillantok meg. Mikor felismerem ki is az elmosolyodom. A múltkori, hogy is fogalmazzak... majdnem zsákmány. A szerencsétlen azt hitte, hogy megkahat, hát tettem róla, hogy ez ne így legyen. Csak egy csók volt, aztán faképnél hagytam. Vannak akik csak vágynak rám, de sosem kaphatnak meg, hát ő pont ilyen. Mielőtt azonban ő is észrevenne belépek a klubhelyiségbe. Azonnal meglátom őt, azt a fura különc fiút. Már sokszor láttam, de soha nem beszéltünk, ő olyan magának való egyén, akit nem érdekel semmi és senki. Legalábbis eddig úgy vettem észre. Viszont a külseje alapján már réges régen felkeltette az érdeklődésemet, na nem mintha olyan jól nézne ki, csak a különcsége miatt. Ő nem azért tűnik ki a tömegből, mert ki akar és nem azért mert tett érte, ő valóban így született. - Hali!- köszöntöm viszonylag kedves hangnemben, miközben lehuppanok mellé. Azt már elsőre sikerül leszűröm róla, hogy idősebb lehet, de vajon mennyivel? - Mi ütött mostanába mindenkibe? Nem elég neked a tanórákon a könyv felé görnyedned, még a szabadidődben is a könyveket bújod? - nem értem mi ez a nagy olvasási láz mostanában.
♰ note ♰ music ♰ 306✖ K.P ✖
A hozzászólást Amanda Sally Bones összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-03-20, 18:13-kor.
Cornelius Mortensen
Reveal your secrets
Tárgy: Sally & Cornelius 2015-03-15, 21:15
Sally & Cornelius
[You must be registered and logged in to see this image.]Számomra ez a mai nap hasonlóan átlagos, mint oly sok másik. Szerencsére már véget értek az ünnepek és ismét folytatódhat minden a normális kerékvágásban. Nem mintha nagyon ellenemre lettek volna az otthon töltött napok, de bőven elég volt ennyi. A Mortensen család nem éppen mondható átlagosnak, nálunk a szeretet némileg másképp néz ki, így bár a családi vacsorák szokványosak, ettől függetlenül ahogy én se vagyok átlagos, úgy az érzelmeink se és az egymással kapcsolatos viszonyunk se az. De ehhez persze nincs senkinek semmi köze, én se gondolkodom azon, hogy mi lenne, ha másképp volna, elfogadtam az életemet és szeretem is így élni. Jelen pillanatban a Mardekár ház klubhelyiségében töltöm az időmet és bár akadnak benn jó páran, ez most egyáltalán nem zavar. Sajnos Des nincs a közelben, pedig tartozik még nekem valamivel, de majd idővel behajtom rajta, ami késik az ugyebár nem múlik. Így csak kedvenc könyveim közül az egyiket forgatom a kandalló közelében lévő kanapén, miközben fekete szerelésemben kényelmesen dőlök hátra a puha ülőalkalmatosságon. Ahogy szinte mindig, úgy most is feltűnő vagyok, még a Mardisok között is, hiszen bőröm és hajam hófehér, szemeim pedig különleges, szürke színűek, ezzel ellentétben ruházatom fekete, így emelve ki még jobban hófehért külsőmet. Egy elegáns, egyedi darab található felső testemen, melyet még az anyám csináltatott nekem nem is olyan régen, lábaimon pedig nehéz, 20 soros bakancsot és bőrnadrágot viselek. És hogy miről is szól az a könyv, amely ölemben pihen és amiben éppen most lapozok egy újabb oldalt? Természetesen a mérgek különféle felhasználási módjai találhatóak benne, példákkal, kísérletekkel, mindennel, mi számomra érdekes lehet és mivel már jó pár éve ide járok, tökéletesen megtanultam kizárni a külvilágot és hiába akad benn ismerős, nem foglalkozom velük, nem vagyok kíváncsi másokra, csak akkor, ha szükségem van rájuk, de jelen pillanatban nincs és ez a könyv tökéletesen elegendő most a számomra.
