2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] " Failure is simply the opportunity to begin again, this time more intelligently."
Főkarakter: Cheon Seung-ah Teljes név: Padma Patil Születési hely és dátum: 1980. augusztus 19. – Belfast, Észak-Írország Csoport: Hollóhát Patrónus: Párduc Évfolyam: Hetedik évfolyam Képesség: nincs Kiemelkedő tudás: Bűbájtan - kiemelkedő, Rúnaismeret - kiemelkedő, Gyógynövénytan - tehetségtelen
Jellemed kifejtése
Szeretek tanulni, új dolgokat megismerni és felfedezni, ugyanakkor egy kis kaland mindig jöhet. Ötödévben prefektusnak is kineveztek, ezért nem szeretnék csalódást okozni, igyekszem betartani a szabályokat. A barátaim a Hollóhátból kerülnek ki, azon belül is a szobatársaim közül. Nehéz megdönteni a sztereotípiákat, és minket, hollóhátasokat mindenki okostojásnak hisz. Persze, vannak közöttünk olyanok is, de én nem tartom magam annak. Nem szeretek másokat kioktatni, barátkozni viszont annál inkább. Ha segítség kell, hozzám bizalommal fordulhatnak az emberek, normális határokon belül. Tanulásban szívesen segítek, de szabályszegésben nem. Gyakran vagyok problémásabb helyekre beosztva felügyelőnek, mert jó a hallásom és a szemem, illetve nem olyan könnyű engem átverni különböző kifogásokkal.
Megjelenés
Indiai származásom meglátszik a külsőmön. Hosszú, egyenes, fekete hajam van, és barnás bőröm. A szemeim feketék, sűrű szempillákkal, arcom szív alakú. Magasságom és testalkatom átlagos, nem tűnök ki a tömegből. Az iskolában az egyenruhát hordom, amikor nem ott vagyok, akkor pedig a kényelmes viseletet részesítem előnyben. Nem követek semmilyen divatirányzatot, azt hordom, amiben jól érzem magam. Sminkelni csak különleges alkalmakkor szoktam, ünnepekkor, vagy ha randira megyek. Egy átlagos napon egyszerűen nincs rá időm, én is szeretek sokáig aludni. Alapból mosolyogni szoktam mindenkire, ha valami bajom van, azt nem szeretem mindenkinek megmutatni. Jókedvű vagyok általában, főleg, ha Parvatival lógok valahol, mert még mindig nagyon vicces, hogy csak akkor tudnak minket megkülönböztetni, ha hallanak beszélni (Parvatinak el ne mondjátok, de mindig katasztrófa történik, ha kinyitja a száját…), vagy látják az eltérő talárt.
Életed fontosabb állomásai
Az ikertestvéremmel mi már itt születtünk Angliában. Ahogy visszaemlékszem, a beilleszkedés sosem volt probléma, különösen, mivel London olyan kerületében nőttünk fel, ahol amúgy is sok bevándorló élt. Észak-Írországban éltek a szüleink, aztán, mikor mi a világra jöttünk, Londonba költöztünk, úgyhogy Belfastra egyáltalán nem emlékszünk. Nem köt oda minket semmi, ezért sosem láttuk, nyaranta Indiába utazunk a nagyszüleinkhez. Ó, igen, amikor magamról beszélek, hajlamos vagyok T/1-et használni, hiszen Parvatival mindig is elválaszthatatlanok voltunk, ezért néha olyan, mintha mi ketten egy személy lennénk, bár azért vannak különbségek. Például, kisbabának is ő volt a hangosabb, a szüleink elbeszélése alapján folyton sírt, és senkinek nem hagyott egy perc nyugtot sem. Aztán, az óvodában is, ő mindenhol ott volt. Mármint, nem volt egy vezéregyéniség, de szeretett mindenben benne lenni. Én jobban szerettem rajzolni, mint fogócskázni, de ha hívtak, én is mentem. Aranyvérű családból származunk, de mivel mások nem éltek a közelünkben, a szüleink szerették volna, ha beilleszkedünk a mugli gyerekekhez, ezért kellett óvodába járnunk. Akkor persze még nem tudtuk, hogy boszorkányok vagyunk, és a szüleink is igyekeztek az erre utaló tulajdonságaikat elnyomni. Amikor nagyobbak voltunk, és már megértettünk egy ilyen fontos dolgot, akkor megváltozott az életünk. Iskolába ezért nem is jártunk, otthon tanított minket anya, vagy valamelyik ismerőse. A varázslással is elkezdtünk alapszinten foglalkozni, leginkább csak elméletben. Parvati sose szeretett tanulni, neki a játék sokkal fontosabb volt. Engem minden érdekelt, de persze sokkal szívesebben játszottam vele. Tényleg elválaszthatatlanok voltunk, mindig mindent együtt csináltunk. Még az sem zavart, ha a szüleink egyforma ruhába öltöztettek minket, később magunktól is folytattuk ezt a szokást. Tíz éves korunkban már nagyon készültünk, hogy egy évvel később a Roxfortba mehetünk. Igazság szerint már kezdett unalmas lenni az otthonlét, sokkal jobb lett volna mások között tanulni, akik olyanok, mint mi. Amire vártunk, az a nyár elején meg is érkezett, két bagoly hozta a felvételi értesítőnket. Nagyon izgatottak voltunk, és alig vártuk, hogy mehessünk az Abszol útra vásárolni, ahová addig nem vittek el minket. Augusztus végén pedig elindultunk a Roxfortba.
Elég rosszul érintett minket, amikor a Teszlek Süveg külön házba osztott be. Bár, valahol tudtam, hogy érthető volt a döntése, mert indulás előtt alaposan utánanéztem az iskolának, és a házaknak. Szerettem volna hollóhátas lenni, ugyanakkor éreztem, hogy Parvati nem odavaló. Fogalmam sem volt, őt hova tennék, ezért nem is tudtam kérni, hogy ugyanoda kerüljünk. Aztán persze hozzá lehetett szokni a helyzethez. A szobatársaim nagyon rendesek voltak, jól összebarátkoztam velük. Az elején azért eléggé ki voltam borulva, de ők megnyugtattak, hogy majdnem minden óránk közös lesz a griffendélesekkel, és nagyon sokszor fogok találkozni a testvéremmel. Igazuk is lett. Szinte olyan volt, mint korábban, azzal a különbséggel, hogy nem egy szobában voltunk elhelyezve, illetve étkezéskor is külön asztalnál ültünk. Ő is talált barátokat a saját házában, és én is, úgyhogy nem voltunk magányosak már egy idő után. Az újabb váltás harmadikban következett, amikor választani kellett plusz tárgyakat. Én rúnaismeretet és számmisztikát választottam, ő pedig jóslástant. Engem az utóbbi nem foglalkoztatott annyira, mert hallottam elbeszéléseket a nőről, aki tartotta, de Parvati nagyon szerette. Ötödikben kineveztek prefektusnak, akkor nagyon boldog voltam, mert úgy éreztem, sokat tettem érte, és megérdemeltem. Persze nem volt könnyű az életem, mert már nem csak a tanulásra kellett koncentrálni, hanem egyéb teendőkre is. Most pedig eljutottunk a hetedik évhez. Én biztos, hogy továbbmegyek egyetemre, Parvatit nem tudom. Mostanában minden nap mást mond. Engem sok minden érdekel, igazán nem tudom, mihez kezdjek, mert nagyon szeretem a bűbájtant, de érdekel a mágiatörténet is, főleg, mivel úgy hallottam, az egyetemen sokkal jobb tanár tartja, mint most. A RAVASZ vizsgáktól azért félek. Az RBF-ek jól sikerültek, de arra nem kellett ennyit tanulni. Furcsa lesz elvégezni ezt az iskolát, mert olyan régóta járunk ide, hogy ez az otthonunk szinte. Még ha tovább is megyünk egyetemre, akkor sem lesz már ugyanolyan, mert biztosan nem lesz velünk mindenki, legfeljebb másik szakon. Én szeretnék minél több barátommal együtt maradni, de nem tudom, mennyire sikerülhet. Szóval össze vagyok zavarodva, mert ha választás előtt állok, kicsit mindig elfog a pánikhelyzet, de egyelőre a vizsgákra koncentrálok, aztán ráér még szakot választani.
Ruth Amesbury
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Padma Patil 2015-09-27, 11:34
Elfogadva!
És az ikrek meghódítják a Roxfortot! Mindig tetszik, ha valaki ikret hoz, annyi lehetőség van bennük, főleg az egyformán öltözködőkben. Külön tetszik, hogy Padmát ilyen természetesnek írtad le, egyszerre bájos és okos, de mégis jól megragadtad, hogy ne legyen okostojás. Nem mintha az baj lenne, csak ahogy írtad is, túl sok a sztereotípia a Hollóhátasokkal szemben Az ET egyszerű, amivel semmi gond nincs, nekem bejön, hiszen nem lehet mindenkinek tragikus fordulatokkal teli élete, hanem kellenek az olyanok, mint Padma, akik mosolyt csalnak az arcokra Remélem hamar megérkezik a tesód is, s ő is az egyetem mellett dönt, hogy ne legyen szomorú elválás! Ha még nem foglalóztál volna, akkor hajrá, s jó játékot!
Mindig tetszik, ha valaki ikret hoz, annyi lehetőség van bennük, főleg az egyformán öltözködőkben. Külön tetszik, hogy Padmát ilyen természetesnek írtad le, egyszerre bájos és okos, de mégis jól megragadtad, hogy ne legyen okostojás. Nem mintha az baj lenne, csak ahogy írtad is, túl sok a sztereotípia a Hollóhátasokkal szemben 
Az ET egyszerű, amivel semmi gond nincs, nekem bejön, hiszen nem lehet mindenkinek tragikus fordulatokkal teli élete, hanem kellenek az olyanok, mint Padma, akik mosolyt csalnak az arcokra 