2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Természetesen figyel George-ra is, de talán nem haragudnak meg rá, ha inkább Fredre koncentrál, talán fel sem tűnik nekik a rózsaszín köd okozta figyelemkoncentráció-eltolódás. - Az majd a válogatón kiderül, egyelőre nem tudom. Megvonja vállát mosolyogva, az is lehet, hogy egyedül indul majd a posztért, ebben az esetben természetesen nem lesz túl nagy dicsőség elnyernie azt, mintha húsz jelentkező közül idén is ő lenne a legrátermettebb a feladatra, hogy Chance nyomdokaiba lépjen. Az egész pulcsi-csere akció után megkönnyebbülten sóhajtana, habár Fred még meg is köszönte, amiért van egy kis lelkiismeret-furdalása, szánt szándékkal kárt okozott neki, egy kicsit bántotta is, ha csak hidegvízzel is, de akkor is bántotta és igazából most jut el a tudatáig, hogy lényegében tolvajjá vált, még ha ez nem is nyilvánvaló, technikailag mégiscsak tolvaj. És mindezek ellenére tényleg úgy kell visszafojtania a megkönnyebbült sóhajt a boldog vigyorral egyetemben. Egészen addig, míg Fred utána nem szól. Valahogy nem tud felhőtlenül örülni annak, hogy mégsem volt annyira jelentéktelen, hogy Fred elfelejtse Jess nevét, ráadásul becenevét, ugyanis sejti mi lehet a megszólítás oka. Vállait behúzva torpan meg brióssal a kezében, kész, ennyi volt, máris lebukott. Hát ezért nem szabad neki ilyesmit csinálnia, nem ért hozzá. Két kérdés viaskodik benne, vajon hogy jött rá máris Fred, másrészt vajon mi lesz a reakciója? Szinte már halálra váltan fordul meg, mi lesz, ha rákérdez, miért is cserélte ki a pulóvereket? Félfordulatnál tart, amikor elgondolkodik azon, hogy talán jobb lenne elfutnia, de az nem oldaná meg a dolgokat. Visszafordul hát a Weasley ikrek felé és szemei elkerekednek a két F betűs pulcsi láttán. Pillantása egyik szeplős arcról ugranak a másikra, ahogy lassan leesik neki a tantusz. Helycserés támadás áldozata lett, csak nem pont úgy, ahogy azt az ikrek szánták a világ számára. Kiprésel magából egy mosolyt, amíg elhaladnak mellette a fiúk, finoman bólogatva fogadva a gratulációt és köszönetet. Leforrázottan áll ugyanúgy pár pillanatig, épp akkor fordul meg, amikor a vörös üstökök eltűnnek az ajtóban. A briósra rámarkol, csak úgy záporoznak az aranybarnára sült morzsák a kőre, de észre sem veszi. Ezt muszáj helyrehoznia, ugyanazzal a sebességgel, mint az előbb rohan vissza a hálóba, útközben még elcsípi a főajtón kilépő ikrek alakját. Legalább tudja nagyjából merre keresse őket, habár a park meglehetősen nagy és neki órára is mennie kell. Ezért aztán majd az első szünetben kell levadásznia George-ot, hogy kicserélje a két pulcsit, csak nehogy elfelejtse előtte megbűvölni a G betűt F betűre. Pillantása a szinte kárörvendőn rikító G betűre esik, körültekintőbbnek kellett volna lennie. No majd bájitaltan után foglalkozik a problémával, ahonnan nem kéne késnie, ezért táskájába hajtja, nem gyűri a pulcsit és elrohan órára, talán menet közben el is tudja majszolni a megnyomorgatott brióst. És valóban, amint véget ér az óra, szinte elsőnek vágódik ki a pinceterem ajtaján, majd kettesével szedve a lépcsőfokokat ér fel, hogy aztán a bejárati csarnokon átvágva kilépjen a kastélyból. Ott viszont elbizonytalanodik, merre induljon.
Fred.Weasley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A szuvenír 2014-10-04, 19:47
Jess & Fred
- Csak víz, magától is megszáradna amilyen jó időnk van ma. Oliver edzésein sokkal jobban el tudtunk ázni. Volt, hogy úgy éreztem, hónapok óta meg se száradtam. *Von vállat George, aki épp egy pálcasuhintással megszárítja a maga ingét és ennyivel bekapcsolódik a kviddicses beszélgetésbe is. Igaz, ami igaz, amikor a termékeiket fejlesztik és tesztelik, sokkal rosszabbul végzik a ruháik, például az említett multi-trágyagránát kifejlesztésekor...* - Akad más jelentkező is őrzőnek? *Érdeklődik Fred tovább, részben mert érdekli, na meg hogy biztosítsa Jess-t, hogy nincs harag. Szíve szerint hozzátűzné, hogy biztosan van olyan jó Jess is őrzőnek, mint Roncimonci. Mindkettő prefektus is (volt), mennyi hasonlóság! A frappáns válaszra féloldalasan elmosolyodik, s kacsint egyet hozzá. Majd a fogójuk elintézi a Griffendél győzelmét, Jess által kifogott pár gól nem számít.* - Pedig igazán... semmiség. *Az utolsó szót már csak Jess hátának mondhatja, aki felkapta a Fred mögötti "G" jelzésű pulcsit és már el is viharzott, a fiúk csak nézhettek utána.* - Ezzel a tempóval már útközben meg fog száradni. *Fred elvigyorodik, majd visszafordul a reggelijéhez.* - Komolyan, ha nem hasonlítanának ők is annyira egymásra, szerintem simán örökbe fogadottnak nyilvánítaná a családja. - Jah, kár hogy Percy is Griffendéles lett, különben le tudtuk volna tagadni. *Nevetgélnek egy sort, és folytatják a reggelit, amit jószerivel be is fejeznek Lee történetével együtt, mire Jess visszaér.* - Kösz! *Meglepetten veszi kézbe a szék támlájára visszatett pulcsit, mely valóban melegebbnek tűnik. Úgy tűnhet, hogy ő már félig el is felejtkezett a pulóverről, de testvérének szemet szúr valami, mert Fredet oldalba bökte könyökével és mutatja a saját pulóverét szintén előre húzva a saját felsőjét.* - Nézd, precíz a prefi, még ki is javította. - Hé, Jess! *Fred széles vigyorral kiált a lány és briósa után, miközben felszedelőzködnek a srácok a padokról, s mindketten belebújnak a pulcsijukba.* - Hatalmas ötlet, hogy nem jutott ez nekünk is előbb eszünkbe! *Talán a lány elsőre nem is érti a két Weasley derülését, egészen addig, míg a pulóverekre nem pillant le, ott ugyanis mind a két ikren egyforma "F" betű díszeleg, aminek hatására még kevésbé lehet megkülönböztetni egymástól őket. Zseniális húzás, látható elismerést vívott ki általa az ikrekben, akik szándékolt átváltoztató bűbájt sejtenek mögötte. Mindenki magából indul ki.* - Ügyes! - Köszönjük! *Zárszóként oda is mosolyognak a lányra, ahogy két oldalról kikerülik, majd újra egymás mellé sorolnak és kilépnek a Nagyteremből. Az első órájuk igazából a második, mert nagy megelégedésükre lyukas órával kezdenek, így a terv ki az udvarra. Lee-től elválnak, ők ketten pedig a Bagolyház felé veszik az irányt, feladni pár megrendelőlapot a Weasley Varázsvicc Vállalathoz.*
Lee-re pillantva csak elfintorodik, hát nem pont így gondolta azt, hogy jótékony homályba merül őrzői pozíciója. A kommentári stílus egyből felidézi mindezt, legalábbis Jess rögtön érti az utalást, mondjuk nem elképzelhetetlen, hogy csak azért, mert egyébként is tartott ettől. Az hirtelen fel sem merül benne, hogy esetleg az ikrek emlékezhetnek rá, mert hát ő olyan jelentéktelen, nem, Fred biztosan nem emlékszik rá. De a gyilkos pillantás és pálcarántási mozdulat láttán elkerekednek szemei és mégis elkezd drukkolni annak, hogy felismerjék őt az ikrek, hogy tudják, amit úgyis tud róla mindenki, vagyis, hogy még a légynek se tud ártani. Aztán szerencsére tényleg felismerik, legalábbis annyira, hogy ne akarják rögtön kiátkozni a talárjából. Azért egy kemény másodpercig Jess visszacsinálta volna az egész hadműveleti lépést. Feszült arckifejezése csak akkor enged fel egy kicsit, amikor az ikrek egészen barátságos hangnemben szólnak hozzá. George szárítási manőverével kéne foglalkoznia, tudja jól, de ha egyszer Fred hozzá beszél, akkor aztán tényleg nem tud másra figyelni. - Csak egy-két csöpp, ti jártatok rosszabbul, tényleg bocsi! Harisnyáján keresztül érzi a kettőnél tényleg nem több, láthatatlan vízcsöpp hűvösét. - Persze, hogy benne vagyok még, vagyis… - elbizonytalanodik, persze ezt is a Weasley ikrek előtt kell – még nem volt meg a selejtező edzésünk… - Nem kell magyaráznia a rutinos kviddicsezőknek, hogy nem teljesen összeszokott csapatnál még át kell esni a kötelező rostán, minden poszt esetében a jelentkezőknek, még akkor is, ha már játszottak egy szezont. – de nem mintha ez számítana. Vágja ki magát végül magabiztosan, ezek után járhat állandóan edzeni, mert ha a nagy szája ellenére mégse kerül be a csapatba idén, akkor aztán tényleg laposkúszásban töltheti az évet, nehogy összefusson Freddel. - És köszi a tippet, félig megfogadom. Maga se tudja, honnan jött ez a már-már vagánynak is nevezhető válasz, kis magabiztos mosollyal kísérve. Még olyan szívesen folytatná az izgis csevejt, de George túl gyorsan halad, az kéne még, hogy a pulcsit is megszárítsa. Közbe kell lépnie. - Hadd szárítsam meg én, légyszi, akkor kisebb lenne a bűntudatom. Mutat a nagy vízfoltra, ha tudná, hogy milyen védőbűbájokkal lett ellátva a pulcsi, hálát adna, amiért a gondos Mrs. Weasley vízlepergető bűbájjal nem fejelte meg a komoly védőkoktélt. Ha nem ellenkeznek, akkor felkapja a Fred mögötti pulcsit és mielőtt tiltakozhatnának, elinal vele. - Mindjárt hozom, csak a pálcám a hálóban maradt! Csak két emberen gázol majdnem át a klubhelyiség felé rohanva – a rohanás természetesen csak azután kezdődött, hogy kiért a nagyteremből. A hálóban csak ágyára dobta a vizes pulcsit, miután egy egyszerű pálcamozdulattal megszárította, majd feltépve ládája tetejét, felmarkolta az általa kötött pulcsit és már nyargal is vissza. Eszébe sem jutott, hogy megnézze a zsákmányát, pedig akkor észrevehette volna, hogy nem F hanem bizony G betű virít rajta. - Itt is vagyok, friss, meleg, ropogós, és még egyszer bocsi. Lazán visszateríti a padra, pont úgy, ahogy volt és hacsak nem tartóztatják akkor egy brióst felkapva elindul kifelé, hogy kicsit gyönyörködjön az első óra előtt az igazi F-pulcsiban.
Fred.Weasley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A szuvenír 2014-10-04, 16:53
Jess & Fred
- Majd ezután jött a legérdekesebb része a... És Findley mellé! *Harsogja Lee kaján széles vigyorral a szokásos kommentátori hangján, mikor az ikrek még fel se ocsúdtak mi történik. Hogy is tennék, hiszen mögöttük zajlik minden, ők már csak a nyakukba-hátukba érkező vizet észlelik. És naná, hogy Lee vigyorog, ő kimaradt a reggeli plusz zuhanyból. George-nak keze már a pálcáján, félig elő is húzta a talárjából, Fred meg hozzá illő gyilkosabb tekintettel néz hátra. Findley... Magasabbra is szökik a szemöldökük tökéletes szinkronban a csaknem két teljesen egyforma arcon. Hoppá, ez nem az a Findley.* - Hali! Nem, nincs gáz. Mindjárt meg is szárítjuk. *Jessnek sietnie kell, mert George már az egyébként is szorongatott pálcát gondolja hasznosítani, például megszárítkozni. A pulcsin vagy pulcsikon lévő foltokat még észre se vették.* - Rád nem ment? *Érdeklődik Fred végigpillantva a lányon vízfoltok után kutatva.* - Aztán majd a Mardekár ellen ügyesebben a meccsen! Griffendél ellen viszont pont így. *Jelenik meg széles, komisz vigyor az arcán abból a fajtából, amelyért haragudni sem lehet igazán.* - Benne vagy még a csapatban, nem? *Jess pechére emlékeznek a kviddicses múltra. Hogy a sütőtökbe ne emlékeznének, mikor maguk is imádták, bár Jess pont megúszhatta, hogy a Weasley ikrek a gurkókat felé küldjék. Ez a rossz ebben a nyolcadik évben, hogy nincs kviddics, hacsak nem szerveznek meg valami öregdiák meccset. Majd fel is fogja ezt vetni a többieknek is, de addig is örömmel nézik meg az alsóbb évfolyamosok meccseit, pláne, hogy a Griffendél csapatában két kisebb testvérük is benne van.*
Valószínűleg félig futva kényelmesen átért volna a hálókörletébe és vissza ennyi idő alatt, de nem mert elindulni, az ikrek olyan kiszámíthatatlanok, egyik percben itt a másikban már nem is látni őket vagy nagyon is látni őket, különféle szikraesők közepette. Persze a tanári asztallal szemben a reggeli közepette nem fognak semmi ilyesmibe kezdeni, szóval félőbb az eltűnés. Jess némi hezitálás után döntésre jut, lepillant kezében kissé remegő kupára. Nincs más lehetősége… persze lenne, hisz még hónapjai lehetnének megszerezni a Pulóvert, de ennyire tisztán nem tud jelen pillanatban gondolkodni, szinte megrészegíti a lehetőség. Elképzelhető, hogy túl sokat tervezte a nyáron, azért is nem tud reális mérlegelni, de igazából mindegy is miért emelkedik fel végül ültéből. Társai kérdésére, hogy mi lelte, ugyanúgy nem felel, ahogy a szép reggelre vonatkozó köszönésekre se reagált érdemben, még szerencse, hogy megszokott tőle néha az elvarázsoltság. Az ajtó felé fordul, mintha várna valakit, balra araszol pár centivel, hogy teljesen Fred mögé kerüljön. Egy pillanatra beszívja alsó ajkát, ez így nem jó, túl feltűnő, még egy kicsit balra mozdul, majd az ajtó felé kapja fejét, mintha végre megpillantotta volna azt, akit várt. A még mindig érkezők között fel is fedez jó barátot, abszolút indokolt tehát integetési kezdeményezése, ami azonban nem jut túl a kezdeti stádiumon, ugyanis integetésre emelt jobbjával cseppet sem kecses mozdulattal üti ki baljából a vízzel félig teli kupát, természetesen Fred felé irányítva. Élesen szívja be a levegőt. Zavara igazi, kicsit elszámolta magát, nem csak a pulóverre jut a vízből, hanem Fred háta is kap belőle egy keveset, talán még George is. Kezeit szája elé kapja és ugrik egy picit, hogy a kupa ne a lábára essen, hanem hangosan koppanva landoljon a kövön. - Uhh, hoppá, milyen ügyetlen vagyok – felkapja a földről a kupát, nem akar tanári figyelmet a kis akciójához, prefektus létére ilyesmire adta a fejét, ezért biztosan duplán büntetnék, közben azért drukkol, hogy az ikreknek ne ugorjon be kviddecsező múltja, amikor azért nem üti ki saját kezéből a dolgokat, habár szerencsére ezt most sem láthatták, maximum Lee lehet szemtanú – bocsi, ne haragudjatok, izé, nem volt szándékos, nem lettetek nagyon vizesek, ugye? A kupát lerakja korábbi helyére, már megszolgált, ráadásul már csak zavarja a következő fázist. Pillantása most először siklik a pulcsira, amin láthatóan óriási nedves folt éktelenkedik, elfojt egy elégedett mosolyt és riadtnak szánt mozdulattal szája elé kapja kezeit. - Ó, jaj! Hagy időt, hogy a fiúk is konstatálják, majd csak akkor indítja meg a következő fázist. Felkészült, hogy gyorsnak kell lennie, nem hagyhatja, hogy valamelyik Weasley iker maga szárítsa meg a kérdéses ruhadarabot.
Fred.Weasley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A szuvenír 2014-10-02, 23:11
Jess & Fred
- Nem, mert az úgy... *Hasonló igen semmitmondó, de hangzásilag annál jobban belelkesült szófoszlányokat kaphatnak el a közelben ülők, még akár Jess is, bár felé azért nagyobb a távolság, s a Weasley-ikrek igyekszenek halkra venni. Mégse hallatszódjon el a Mardekár asztaláig, miként buherálták meg a trágyagránátot, hogy az az első becsapódáskor nem szétrobban mint rendesen, hanem pattanva egyet hat részre válik szét és hatszoros toccsanást okoz.* - Ez jó! Akkor ma este, hogy holnap reggel első sorból nézhessük. - Imádom, hogy éjjel szabadon járkálhatunk! - Szerintem rájöttek, hogy felesleges minket visszatartani. - Nagyon jól mondod, sőt, egyenesen bátorítanak! - Vétek lenne nem emlékezetessé tenni az első hetet. - Csalódnának bennünk! *Tódítja tovább ikre szavait és egy embereset harap a szendvicséből. A rosszban sántikálás mindig is meghozta az étvágyát. Hát na, a szellemi munka fárasztó és komoly munka, ezt egyedül anyjuk nem bírja belátni. Akkor is ezt dörmögte az Odúban a földszintről fel az ikrek három emelettel feljebb lévő szobájáig, mikor a pulóvert javította odalenn és ellátta felfeslődés elleni bűbájjal. Majd felpillantott az ikrek szobája felé, ahonnan már fél órája sorozatos pukkanásokat lehetett hallani, s tett még a pulóverekre egy pernyétől és koromtól védő varázslatot is Teresa Suvick Háztáji praktikák házi(boszorkány)asszonyoknak című agyonkoptatott műből. Az ikrek egyelőre befejezték a tervek szövögetését, s most a reggelijük maradékának beburkolásának szentelik figyelmüket, illetőleg a velük szemben ülő Lee Jordan történetére figyelnek néha közbeszúrva pár megjegyzést. Az asztaltól felálló hugrabugros lányra senki sem figyelt fel még.*
Jessamine Findley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: A szuvenír 2014-10-02, 22:24
Jess igazán nem érti a mögötte jövők méltatlankodását. Egyrészt őt borították fel, vagyis leginkább félig be a nagyterembe, másrészt hát nem látnak a szemüktől? Nem látják Fred cinkos mosolyát, amit akár röpke évekig is elnézne az ember szemrebbenés nélkül? Még szép, hogy megállt abban a pillanatban, foglalkozott is azzal, hogy ezzel eltorlaszolja a nagyterembe vezető ajtó nagy részét. Lopva simítja ki szoknyája egy ráncát, a mellette lévő másik három úgy marad, mert ujjai közben lapockái alját söprő haját igyekeznek jólfésültté varázsolni, azután a reggel csak sebtében egyik szőke tincsébe font virágdíszt igazítja meg. Vesz egy mély levegőt, azután még egyet, azután kissé megint elréved az éppen nevető Fred láttán. Nem tehet róla, a nyári szünet után mindig – a mindig jelenleg úgy értelmezendő, hogy már tavaly is és most láthatóan idén is – hosszú hetek, talán hónapok kellenek, míg hozzászokik a jobbképű Weasley iker közelségéhez. Egy teremben lenni vele! Alsó ajkába harap, nemsokára le fog ülni a szomszédos padra, valahogy le kell csendesítenie az őrülten zakatoló szívét, különben még meghallják. Oldalra sandít, nővérét keresi pillantása s megkönnyebbülten szusszan, mikor nem találja a mardekáros hatodévesek között. Ha mást nem is, szigorú, sőt, talán rendre utasító pillantást is kapott volna, ha meglátja ilyen kipirult arccal bámulni Őt. Nyáron hallgatta eleget nővére véleményét és hát abban igazat kell adnia, hogy viselkedése talán súrolja a normálist, de egyszerűen nem tud máshogy érezni. Nem mintha máshogyan kéne éreznie, csak viselkednie kéne máshogy, legalábbis ezt szűrte le Gia szavaiból. Igen, egészen biztos benne, hogy így gondolta nővére. Visszasorol a befelé igyekvő, vagyis immár bennlévő, asztalukhoz tartó diákok közé. Kényszeríti magát, hogy ne keresse a vörös üstököt, míg el nem éri a Hugrabug asztalát. Az kéne még, hogy megint megtorpanjon és sóbálvánnyá váljon, ráadásul olyan fajta sóbálvánnyá, amit nem old fel egy egyszerű varázsszó… vagy a másik véglet, hogy hasra esik. Igaz, azt negyedik év vége óta nem tette, akkor még nagyon friss volt ez az egész romantikus őrület. Leül és oda sem figyelve szed tányérjára valamennyi rántottát, az szép sárga, és keveset kell rágnia, azt is halkan teheti, nem kell a pirítós ropogásával küzdeni, ha hallani akarja, miről csevegnek Fredék. Sajnálatos módon egyébként sem hallja az ikreket, elmélyülten, halkan társalognak. Vagyis feltételezi, mivel azért, hogy hallhassa, háttal ült le nekik, így nem látja őket. Egyébként ez abszolút átgondolt haditerv volt, az ajtóból már látta, most a hangját kéne hallania, de nem hallja. Óvatosan hátrapillant válla felett, csak, hogy megnyugodjon, még nem mentek el. Alig hallhatóan sóhajt egyet, már épp visszafordulna, hogy egyen valamit, mikor olyasvalamit pillant meg, amire még nem számított. Az F betűs pulóver! Persze nem lehet egészen biztos benne, a szín megegyezik, de egy másik hasonló pulóvere is van Frednek, meg kéne néznie, hogy a bal könyökénél még mindig ki van-e húzódva a szál. Egy igen különleges alkalommal volt szerencséje megcsodálnia a pórul járt szálat, amit tavaly ugyan Mrs. Weasley még nem javított meg, de nyáron nagy esély volt rá. Szóval ha nem találja az apró hibát, sem szabad elkeserednie, ez még mindig lehet az a pulcsi. De ha az, akkor mit tegyen? Vagyis tudja, mit kell tennie, de még nem készült fel rá, azt hitte, az első hó előtt nem kerülnek elő a szimbolikus pulóverek. A másolat, amit saját kezével kötött a nyáron, természetesen nővére tudta nélkül, nincs a táskájában. Rettentő erősen szorongatja kupáját, amiben egyelőre nincs is semmi, mit tegyen? Szaladjon vissza a szobájába a pulóverért, majd észrevétlen cserélje le őket? De mi van, ha közben elmennek órára az ikrek? Lehet egyszerűbb volna leöntenie véletlenül, azután azon a címszón, hogy megszárítja, de vissza kell mennie a pálcájáért – ennél a pontnál pálcáját mélyebbre szuszakolja talárja zsebében – és akkor kicseréli a két pulóvert. Milyen tökéletesen hangzik, habár ha ennyire elmélyülten beszélgetnek, az még eltarthat egy ideig, lehet mégiscsak a biztonságosabb lever-cserél-visszaad lenne a feltűnéstelenebb. Vár egy fél másodpercet a döntéssel, hallani-e esetleg valamit Fredéktől, addig is tölt egy kis vizet a szokásos sütőtöklé helyett, ha mégis borítania kell, akkor a vizet egyszerűbb lesz kiszedni, mint valami ragacsos löttyöt.
Fred.Weasley
Reveal your secrets
Tárgy: A szuvenír 2014-09-28, 22:45
- Félek bevallani, de várom az első óránkat. - Valaki segítség! George-ot a Gyengélkedőre kell vinni! *Cinkos vigyor terül szét Fred arcán, s pár másodperc késéssel a tükörképe jelenik meg ikerfivérén.* - De most komolyan, miért nem lehetett ezt a szakosodást már elsőtől kezdve bevezetni? Megúsztunk volna egy halom mágiatörténet és számmisztika órát! - Igazán nem akarlak kiábrándítani, de vetettél egy pillantást a keddi órarendünkre is, vagy leragadtál a bájos, és mindenképpen javára írandóan vörös hajú Felicia órájánál? *Szeme sarkából pillant testvérére, aki rosszat sejtve nézi tovább a kapott órarendet, és a felhangzó halk szitkozódásra Fred kicsit prüszkölve nevet bele reggeli töklevébe. Szokatlanul meleg van ma, még a vénasszonyok nyarához képest is, úgyhogy a magukkal hozott pulóverek - Mrs. Weasley által kezdőbetűkkel ellátva, amit néha direkt fordítva vesznek fel, mint kellene, például ma is - korábban már a padok támlájára kerültek meglepően ugyanolyan mozdulattal odavetve, mégis egészen másképp lógva az ülőalkalmatosságokon. George sóhajtva tekeri össze a pergament és inkább a reggelijével foglalkozik tovább.* - Oké, én a keddet kihagyom! Te mit fogsz csinálni? - Gyanítom beszélek Dumbledore-ral, hogy Hermione lehessen előrehozottan nyolcadikas, s készítsen nekünk jegyzeteket mágiatörténet órán... - ...amit Dumbledore nyilván visszautasít, hisz úgy is tudja, hogy erre a vizsgára se fogunk tanulni. - Nem tudom miért nem kaptunk Várakozáson felüli osztályzatot, elvégre minden várakozást felülmúltunk azzal, hogy megjelentünk a vizsgán! Na mindegy, akkor ez kilőve, szóval kedden én megyek és kipróbálom az alagsorban a továbbfejlesztett trágyagránátokat. - Na de Fred, mi lesz ha egy mardekárost találsz el véletlenül? *Tettet George méltatlankodó és aggódó arcot, amire aztán mindketten harsány nevetésben törnek ki és a következő percekben a szokásos jelenet látható, ha az ikrekről van szó: fejüket összedugva halkan beszélgetnek, ami csak két dolgot jelenthet: vagy egy újabb találmány van készülőben vagy valami csínyhez készítik elő a haditervet.*
