2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Épp a vacsorámat fogyasztottam, belemerülve az ízlelőbimbóim átlal leadott ingerekbe amikor is Blaise lepett meg. Draco-t és Pansy-t kereste, nyilván nincsenek itt hiszen akkor nem rám pazarolná az idejét. Ezek hárman egyébként úgy össze vannak nőve mint a sziámi ikrek furcsa volt hát csupán a csapat egyik tagját, magányosan látni. Sem Dracoval sem Pansyvel nem vagyok különösebben jóban, véleményem szerint ők néha túlzásba viszik a szövetkezést. Lehetne ezt lazábban is csinálin de hát ugye az én véleményem nekik nem számít. Mindenesetre Blaise nem tűnt túlzottan zavartnak, sőt egészen otthonosan mozgott a kellékei nélkül is. - Blaise - bólintottam neki majd a számba tömtem egy újabb adag burgonyát. Közben háztársam helyet foglalt mellettem, jómagam lenyeltem a falatot majd megrántottam a vállam. - Fogalmam sincs hol vannak, az ember azt gondolná ti mindig tudjátok, hogy ki merre jár - jegyeztem meg. Ekkor egy csapat lány vonult el előttünk, vihorászva pislogtak felénk mire rákacsintottam az egyik csinosabb szerzeményre. - Mi van Blaise, túl pórias neked ez a husi? - nevettem majd a hajamba túrtam. Mindannyain tudtuk, hogy a házban kétség kívül ő a legválogatósabb férfitársunk. Személyszerint én ezt nem sajnáltam, annyival több jut nekünk ugyebár. Persze ha valaki Mardekáros azért alapból válogatósabb, jómagam nem bírom elviselni a folyton fecsegő és pattogó, ugráló lányokat. Minek ennyi energia egy testbe? Nem lehet felnőttek módjára viselkedni még ha nem is vagyunk azok? Az égre, több komolyságot kérnék.
A nap a végéhez közeledett, mindannyian bevonultunk vacsorázni a nagyterembe... illetve, úgy sejtettem mindenki de például Draco-t és Pansy-t sem láttam sehol, holott többnyire a közelükben szoktam ülni. De mivel úgy tűnt a mai nem ezen esték közé fog tartozni, végül egy másik évfolyamtársam, Cameron Caster mellett foglaltam helyet. - Üdv Caster - köszöntöttem, miközben átmásztam a padon - Nem láttad véletlenül Draco-t és Pansy-t? - szegeztem neki a kérdést mellé huppanva, hátha ő többet tud mint én. Teszem azt, látta őket a klubhelyiségben én ugyanis az órák végeztével jártam ott utoljára, mikor megírtam a beadandókat. Az asztalon ínycsiklandó étkek sorakoztak, ezt mindig is nagyra értékeltem a Roxfortban: nagyon jól főztek, bár ez véleményem szerint elvárató minimum a világ egyik legnevesebb intézményében. Magam elé vettem egy tányért, hogy szedjek rá némi kandírozott kacsát és tört burgonyát, mellé egy kupába töklevet töltöttem. Épp ekkor haladt el előttünk egy csapat lány az alsóbb évfolyamokból, kuncogva pillantottak felénk. Követtem őket a tekintetemmel, majd egy lemondó sóhaj keretében inkább visszafordultam a vacsorámhoz. Más korombeli fiatal férfiaknak ez talán felhívás lenne, de én teherként tekintettem rá. Itt nem terem nekem babér ami a lányokat illeti, ebben biztos voltam. Miért hiszi hát némelyik ostoba liba időről időre, hogy ilyen olcsó lányos trükkökkel felkeltheti majd az érdeklődésem? Lopva Caster-re pillantottam kérdőn; ő vajon mit gondol erről?