Georgiana Findley

Tárgy: Georgiana Findley 2014-09-28, 16:40

Georgiana Findley

[You must be registered and logged in to see this image.]

Főkarakter: Főkarakter
Teljes név: Jessamine Findley
Születési hely és dátum: London, 1980. május 17.
Csoport: Mardekár
Patrónus: Ezüstös köd.
Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Hatodik évfolyam
Képesség: Látó
Mágikus adottság: Relikviamester - 1. szint (2016.06.20.)
Kiemelkedő tudás: Rúnaismeret - Született tehetség, Mágiatörténet - Kiemelkedő, Repüléstan - tehetségtelen

Jellemed kifejtése

Céltudatos vagyok, általában el is érem azt, amit akarok. Ehhez rendelkezek is kellő találékonysággal és rátermettséggel, no meg ésszel. Van bennem némi gyengeség, ezt nem tagadom. Legalábbis magam előtt nem, de nem mutatom senki másnak, hogy néha ugyanúgy esendő a szívem, mint a húgomé. Talán ő sejti, ezért aztán igyekszek keveset érintkezni vele. Nem állhat az ambícióim útjába az érzelgősség.
Kitartó vagyok, ha kell órákat, napokat, heteket gyakorolok, puhítok embereket, tettetem közömbösnek magam, a szituációtól függően.

Megjelenés

Aranyszőke hajam a vállamig ér, nem engedtem anyámnak, hogy visszanövessze, amikor kiborult az alig állig érő hajam láttán. Egyébként abszolút igaza volt, nem áll annyira jól a rövid haj, de ki kellett próbálnom. Általában kibontva hordom, legfeljebb a gyakorlati órák kedvéért fogom szigorú kontyba, de az tényleg szigorú, egy hajszál se szabadulhat. Szőke hajamhoz kifejezetten jól áll a kék szemem, igazából nem a színe, a formája tetszik leginkább. Az ajkaim egyébként különös formájúak, úgy ahogy már megbarátkoztam vele, megtöri az arcom szimmetrikusságát, azt mondják vonzza a tekintetet, és utánozhatatlan egyediséget kölcsönöz arcomnak, hát legyen. Végülis lehet benne valami.
Alkatom egészen átlagos, ha esetleg már nem nőnék tovább, nem bánnám, nem akarok égimeszelő lenni, a 163 cm nekem bőven elég. A mellméretem még nőhetne, de mégis melyik tizenhat éves lány nem gondolja így?
Ruhatáramra odafigyelek, legtöbb holmim egyedi, tervező tervezte, csakúgy, mint anyámnak, természetesen nem ugyanaz a tervező, habár anyámnak is jó ízlése van. Tőle örököltem a stílusérzékemet.

Életed fontosabb állomásai

A londoni házunkban születtem és nagyjából tíz percig én voltam a család szeme fénye. Azután megszületett a húgom, igaz, azután is én voltam a család kicsi kincse. Nem én tehetek róla, hogy hamarabb kezdtem járni vagy beszélni, ha csak fél nappal korábban is, akkor is én voltam az első. Aztán a Teszlek Süveg végleg eldöntötte. Persze anyám bizonygatja, hogy nem bánja, hogy Jessie a Hugrabugba került, de bizonygathatná hitelesebben is. Nem számít, Jess nem látja, ez a szerencse.
Annak ellenére, hogy Londonban születtünk, kevéssé ismerem a várost vagy a házat. Ennek oka, hogy apám neves ereklyekutató, nem az a csimm-bumm féle, neki rontok a sírnak aztán ott sem vagyok-féle, hanem az alapos kutatómunkával akár éveket elszöszmötölő fajta. Anya mostanra megszokta, mikor kicsik voltunk, volt néhány próbálkozása, hogy állandóan Londonban, vagy legalábbis Angliában éljünk, a családi kapcsolatokat felhasználva még a Minisztériumba is bejuttatta apát, nem mintha neki nem lettek volna kapcsolatai, de neki eszébe se jutott volna aktakukac lenni.
De hát a szerelem sok mindenre képes, fél évig éltünk hát Londonban, nyolcévesek voltunk, de a kilencedik szülinapunkat Amerikában ünnepeltük. Végül anya is megtalálta a maga elfoglaltságát, ha nem lehet miniszteri főtanácsosné, akkor ő lesz a világ legnevesebb ereklyekutató felesége, különféle tudósokkal hozza össze apát, vagy vendégelőadásokat szervez neki, de többségében hagyja apát dolgozni.
Ezért aztán sokkal több figyelme marad ránk, legfőképp rám. Elvégre én járok a nyomdokában, legalábbis így tudja. Az persze igaz, hogy Mardekárba kerültem, ahogy ő és az egész rokonsága – egy távoli unokatestvérrel, Dracóval ráadásul még egy évfolyamba is járunk, de túlságosan persze nem indultunk nagy barátságból, hiszen az állandó külföldi utazás miatt, nem ismerem a rokonainkat, ez az egész Tudjukki ügy se volt otthon beszédtéma – , szóval azt még nem tudja, hogy az én életcélom nem az, hogy találjak egy aranyvérű, lehetőleg magas pozíció-várományos varázslót, hogy azután továbbvigyem a pedigré vérvonalunkat.
Nem mondom, nincs ellenemre ez a rész sem, de nekem nem csak ez szerepel a terveim között. Én nem csak a híres ereklyekutató felesége akarok lenni, hanem én magam akarok azzá válni. És az is leszek!
Ennek megfelelően természetesen rúnaismeret és számmisztika órákra járok, és még a jóslástanra is, sose tudni, mi segíthet majd, hátha egyszer az segít majd, hogy ki tudom olvasni egy kupac ázott teafűből az ajtónyitó varázsszót. Folytatom a mágiatörténetet, még szép, egyébként is szeretem a történelmet. A muglit is, olyan murisak, a múltban meg még inkább azok voltak. Ez persze csak szabadidős tevékenység, nem is reklámozom túlzottan, az kéne még. Ennél csak akkor néznének ki jobban a klubhelyiségből, ha mugliismeretre járnék. Akkor aztán elveszteném a számomra megfelelő pozíciót, aminek legnagyobb előnye, hogy békén hagynak, de ha akarom, akkor bármikor betársulhatok egy kis csevegésre, habár a klikkes lánycsapatok meglehetősen fárasztanak. Nem volt véletlen, hogy kapva kaptam a lehetőségen, hogy másik szobába költözhetek. Most (is) kiváló ürügy volt a húgom, valami béna megjegyzést tettek rá, és általában nem nagyon foglalkozok ezzel, de most lecsaptam és addig forgattam a szavakat, amíg az nem jött ki, hogy az egész családot pocskondiázzák és én így nem maradhatok egy hálószobában velük, természetesen Draco is mellém állt, még ha magáról a megjegyzésről le is maradt. Piton prof. a költözésembe való beleegyezése után nagy kegyesen megbocsátottam a lányoknak, most már csak az órákon kell elviselnem őket.
Ó, és a húgom, az én gyenge pontom, annak ellenére, hogy rendkívül sok dolga zavar vagy egyszerűen idegesít, de hát hogy lehetne nem szeretni a mindig mosolygós, sugárzó személyiségét? Az iskolai távolságtartásom az ő érdekében van, főleg régebben állandóan cikizték, amiért Findley, de nem mardekáros, mikor megvédtem, csak olaj volt a tűzre, hát kénytelen voltam belátni, hogy jobb, ha egyszerűen nem foglalkozok vele. Lassan kezd belém csontosodni ez a szokás, már nyári szünetekben is távolságtartóbb vagyok, de lehet, hogy csak a tinédzserkori lelkesedése a sunyi vörös iker irányába fáraszt. Már második nyáron át hallgathattam ezt, unalmas. Örülök, hogy elkezdődött az új tanév. Sokkal jobban ráfekszek az SVK-ra, zavar, hogy nekem még nem megy a patrónus bűbáj, pedig, ha nagy ereklyevadász akarok lenni, kicsivel több gyakorlati résszel, mint apa, akkor nem ártana tudnom megvédeni magam.

Tárgy: Re: Georgiana Findley 2014-09-29, 21:47

Elfogadva!

A PB az egyik kedvenc szinésznőm, tehát rossz már nem lehet, ráadásul kettőt kapunk belőle^^ Mindkettőtöknek írom, hogy jó ötlet, ráadásul még külön házba is kerültök. Na de most Giáról. Egy a lényeg, ne lépj rá a macskára Razz

A kari nagyon jól sikerült, amolyan elvárt mardis, akire mindenkire elvárásokkal tekint, de mégis a saját lelkivilágába menekül, önmagát kell megtalálni a kis csigaházban, szóval határozottan bejövös, és na ez nagy szó, de imádtam^^ Tetszik, hogy nem csináltad meg automaci gonoszkásra, mint amit a mardisokról hinni szokás. Egy szó mint száz, ügyes vagy, és ne feledd, a testvéreddel nem vagytok egyek^^

***