2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Az élet egy hullámvasút"
Főkarakter: Cormac Mclaggen Teljes név: Samuel David Carols Születési hely és dátum: London, 1959.10.30. Csoport: Varázshasználó Patrónus: Kos Foglalkozás: Fogorvos, ex-auror Képesség: - Kiemelkedő tudás: Repüléstan, Sötét varázslatok kivédése
Jellemed kifejtése
Az élet megedzett, kicsit így a korábbi optimizmusom már megkopott, mostanában inkább úgy állok az élethez, hogy jöjjön, aminek jönnie kell. Kifelé mosolygós, belül évődő típus vagyok, ritkán mondom az emberek szemébe, ha megbántanak, főleg, ha tudom, hogy nem szándékosan teszik, inkább nyelek egyet és hagyom a dolgot elmúlni. A család az első nálam, mindig és mindenben, de a barátaimra is igyekszem időt és energiát áldozni, szerencsére azt tudom mondani, hogy több olyan barátom is van, akikre rábíznám magam bármikor és ezt ők is érezhetik az én irányomból. A varázsvilágtól igyekeztem magam minél inkább elzárni, bár az újra beférkőzött az életembe, mikor Charlene-t a Roxfort-ba hívták, de én azóta se keresem a varázslók és boszorkányok társaságát. A pénz sose boldogított, örülök, hogy meg tudok keresni annyit, hogy a családom semmiben se szenvedjen hiányt, de ennél többet nem akartam soha. Most azt mondom, hogy több komoly kapcsolatot már nem szeretnék, de ezt gondoltam Aisha előtt is, soha nem lehet tudni, hogy mit hoz a jövő.
Megjelenés
Tudom, hogy a szőke tincseimről sokan azt gondolják, hogy rendetlenül állnak, pedig igyekszem őket kordában tartani, több-kevesebb sikerrel. Ezért nem is engedem hosszúra megnőni a hajam, mert akkor biztos még furábban festetnének, de levágatni se akarom, mert eddig a nőismerőseim mind azt mondták, hogy így áll jól. A szemem halványzöld, már-már szürkésnek is mondható, ezt sokan és sokat szokták találgatni, amikor a szemembe néznek, már akit ebben nem akadályoz meg a 178 centis magasságom. Munkanapokon igyekszem elegánsan öltözködni, általában inget és szövetnadrágot viselek, előbbit inkább világos színekben, utóbbit a szürke különböző árnyalataiban, kiegészítve egy bőrcipővel. Néha veszek mellényt és nyakkendőt is, de csak ritkán. Munka közben csak rövid köpenyt hordok, ezzel védve a ruhámat, ez tapasztalataim szerint jobb hatással van a kliensekre. Családi programok alkalmával persze lazábban öltözöm és a ruhatáram része a sportolásra, főleg kosarazásra alkalmas ruházat is. Igyekszem sokat mosolyogni, bár ekkor mostanában már egyre több ránc jelenik meg az arcomon. Az ékszereket nem szeretem, egyedül a jeggyűrűmet hordom még emlékként és egy fémszíjas órát, amit munka közben leveszek.
Életed fontosabb állomásai
Az élet egy hullámvasút. Gyakran szoktam ezt mondani, néha csak úgy magam elé révedve, talán azért, mert szerintem nem nagyon van olyan ember, akire ez nálam jobban illene. Az én utazásom mondhatni a völgyből indult, két mugli szülő gyermekeként, három testvérrel, sima kis szürke életként. A felfelé ívelés a Roxfort-os levéllel kezdődött, kinyílt előttem egy új, fantasztikus világ, a maga csodáival, furcsaságaival és veszélyeivel. A Griffendélbe kerültem, ahol elég hamar befogadtak és nem kellett ahhoz se sok idő, hogy a mardekárosok kikezdjenek. Először még foglalmam se volt róla, hogy miért utálnak, aztán persze felvilágosítottak a sárvérűség hátrányairól, így inkább elkezdtem vigyázni, hogy kinek mit mondok. Fura mód a sport hozta, még ha csak közvetett módon is, az első igazi csúcsot az életembe, pedig még mugliként nem igazán vonzott a testmozgás. Bár persze lehet, hogy Ems-el később akkor is észrevettük volna egymást a suliban, ha nem vagyok ott akkor a Mardekár elleni vereség miatt tajtékzó társaimmal azon a bizonyos folyosón, de a két ház ellenségessége és kettőnk merőben különböző családi háttere miatt ez messze nem biztos. De szerencsére ott voltam és felsegítettem a földről, aztán aznap már csak rá tudtam gondolni és másnap ki is derítettem a nevét, majd küldtem neki egy kis üzenetet, randit kértem ugyanarra a folyosóra egy esti órára és el is jött. Nem csak a szépsége fogott meg, hanem a személyisége is. Egy komoly, erős, magabiztos lányt láttam benne, aki közben igényli a társától a törődést és a biztonságot. Mindketten más és a másik számára új nézőpontot és világnézetet képviseltünk, talán pont emiatt is volt érdekes minden együtt töltött perc. Nem volt egyszerű előcsalni belőle, hogy kimutassa az érzelmeit, de végül sikerült és ekkor Ems megnyílt előttem. Csodálatos időszak jött, amit még a családja és barátai miatti bujkálás se zavart meg, sőt pont hogy izgalmasabbá is tette a dolgot, a lopott csókok, percek, nagy ritkán órák. Azt is mondhatnám, hogy egy nagy kaland volt, a sok tervezgetés és szervezgetés. A tanulmányokkal egyikünknek se volt gondja, rólam hamar kiderült, hogy van tehetségem a sötét varázslatok kivédésében és mivel Voldemort és társai ekkor eléggé mugli és sárvérű ellenes hangulatot keltettek, így elég hamar megszületett bennem az elhatározás, hogy auror akarjak lenni. Mindig is olyan ember voltam, aki meg akarja védeni, a családját és a barátait minden rossztól, így úgy éreztem ezt a hivatást nekem találták ki. Ems is támogatott, ami kicsit először meg is lepett, ismerve a hátterét, de pont ettől nagyon jól is esett. Amikor végeztünk azonnal jelentkeztem a minisztériumba és fel is vettek elsőre, London mellett, Brantfordban költöztünk össze, nem messze a szüleimtől. Nem volt egyszerű időszak, ami ez után jött, sok megpróbáltatáson mentem keresztül Voldemort és halálfalói miatt, nagyon sokat segített, hogy Ems ott volt velem, a mi kis közös otthonunkban. Pont azok a megpróbáltatások voltak azok, amik miatt úgy döntöttem, mikor megtudtam, hogy gyerekünk lesz, hogy feladom az auror állást és nyugodtabb körülményeket teremtek a családomnak. Sokat vitáztunk ezen, de én végül tényleg kiléptem a minisztériumi állásból, mikor a lányok megszülettek és mugli hivatás után néztem. Apám fogorvos volt, ezért én is annak kezdtem el tanulni és tudtam nála dolgozni is már az egyetem mellett. Nem gondoltam volna, hogy pont ezekkel teszek rosszat és indítom el a hullámvasutamat lefelé a lejtőn, de mégis sikerült szétszakítani vele a köztünk lévő köteléket. A lányok születése után szinte minden nap ezen vitáztunk, Ems félt a sötét varázslóktól és nem tudtam róla meggyőzni, hogy így lesz jobb nekünk. Mikor bejelentette, hogy elmegy és magával viszi Bonniet, teljesen összezuhantam, nem gondoltam volna, hogy eddig fajulhat a dolog és mire újra észbe kaptam már pakolta is össze a cuccaikat és indultak Franciaországba. Tettem még egy kísérletet, hogy meggyőzzem, maradjon és tegyük helyre a dolgokat, de még talán rontottam is helyzeten, mivel utána még levelet se küldött. Ketten maradtunk Charlene-el, akinek nem beszéltem a varázsvilágról, mivel nem voltam benne biztos, hogy ő is boszorkány lesz-e, az én családi hátteremmel ez messze nem volt egyértelmű. Igyekeztem jó apja lenni, kicsit néha terelgetve, de mindig támogatva őt, mind anyagilag, mind azzal, hogy mindig ott voltam vele és neki, amikor kérte vagy igényelte. Közben apám nyugdíjba ment és rám maradt a praxisa, ami több munkával és több pénzzel is járt. Nem kerestem a szerelmet Emmeline után, csak a lányomnak és a munkámnak éltem, ám végül Ámor nyila mégis eltalált megint és újra indult felfelé az a bizonyos életpálya, de ezúttal rövidebben és hirtelenebb lejtővel. Aisha fiatalabb volt nálam négy évvel és amikor először megláttam a rendelőben egyből megdobogtatta a szívem, ám én nem akartam akkor komoly kapcsolatot, nem éreztem magam igazán készen rá. Ő azonban kitartó volt és nem hagyta, hogy lerázzam, elérte, hogy újra férfinek érezzem magam, ne csak apának. Szerencsére Charlene is elfogadta, így hamarosan odaköltözött hozzánk és érkezett is rövidesen a közös baba, akit mindhárman boldogan vártunk. Tartottunk egy kis szűkkörű esküvőt, Aisha ragaszkodott hozzá, én pedig örömmel vezettem az oltárhoz. Mosolyogva mentem be a szülészetre a nagy napon és sírva jöttem ki, egy kis csöpp fiúcskát tartva a kezeim között, a halott feleségem siratva. Ekkor jött az igazi mély völgy, amiben még most is benne vagyok, egyedül egy lassan tinivé érő lánnyal és egy kisbabával, munka mellett. Segítettek a szüleim és a barátok is, igyekeztem mindenkire mosolyogni, de amikor egyedül maradtam esténként, sokszor kapott el a bánat. Nem tagadom, sajnos azóta többször nézek a pohár fenekére, mint ami egészségesnek lenne mondható, de azért igyekszem kordában tartani, amennyire tudom. Charlene segített a legtöbbet, lelkileg és a feladatok átvállalásával is, egészen addig, amíg meg nem kapta ő is a Roxfort-os levelet és nem sokkal később itt is hagyott a kis Daniel (?)-el. Úgy tettem akkor is, mint aki nem tud semmit a varázsvilágról, a pálcámat se vettem elő már évek óta, egyelőre nem is akarom elmondani neki, hogy varázsló vagyok, vagyis inkább csak voltam, lehet, hogy soha nem fogom. Újra egyedül maradtam tehát, igaz legalább azt tudom, hogy Charlene-el mik történnek, nem úgy, mint Emmeline-el és Bonnie-val, akikről sajnos évek óta szinte semmit se hallottam. Az iskolai szünetekben minden időmet Charlene-el töltöm, segít feltöltődni és mindig jobb kedvre derít. Olyankor sokat beszélgetünk, kosarazunk, vagy csak ülünk a tv előtt és örülünk, hogy együtt lehetünk.
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Samuel Carols 2015-01-09, 10:36
Elfogadva!
Na téged már amúgy is olvastalak tegnap, szóval gyors elfogadásban lesz részed most, hogy ide jutottam. ^^ A kari szupeeeer lett! A pb-t imádom, bár hát na az az én érdemem. Nagyon szépen összeraktad a bácsit és azért remélem nem iszik szegény olyan sokat, szünetekben pedig Charlene segít neki, hogy ne omoljon össze a munka és Danielnek hála. Szépen fogalmazol és én határozottan örülök neki, hogy lett még egy karid itt, remélem tartós is lesz, meg minden. ^^ Egészen nagy családunk alakult itt ki, már csak kicsi Danit kellene leregelni. Nem húzom a dolgot, foglalóztál már azt hiszem, szóval meg is vaagy.
Nagyon szépen összeraktad a bácsit és azért remélem nem iszik szegény olyan sokat, szünetekben pedig Charlene segít neki, hogy ne omoljon össze a munka és Danielnek hála. 
Szépen fogalmazol és én határozottan örülök neki, hogy lett még egy karid itt, remélem tartós is lesz, meg minden. ^^ Egészen nagy családunk alakult itt ki, már csak kicsi Danit kellene leregelni. 
