2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "I love to see a young girl go out and grab the world by the lapels. Life’s a bitch. You’ve got to go out and kick ass. — Maya Angelou"
Főkarakter: Főkarakter Teljes név: Maybelle Imogen Lockwood Születési hely és dátum: 1980. július 8., Kingston upon Hull Csoport: Mardekár Patrónus: fehértorkú denevér Évfolyam: 6. évfolyam Képesség: - Kiemelkedő tudás: -
Jellemed kifejtése
Olyan vagyok most, mint amilyenné sosem szerettem volna válni. Van egy arcom, amit látnak a körülöttem élők, a diáktársaim, tanáraim, van egy kialakult képük rólam, amit mutatok nekik, de az nem fedi a rideg valóságot. Alapesetben kedves is tudok lenni és őszinte, de a megannyi hazugság, hogy jobban hasonlítsak a többi Mardekárosra, hogy elfedjem sárvérű származásom teljesen átformált. Tipikusan olyan lettem, mint az összes aranyvérű Mardekáros, hiszen Ők azt is hiszik, hogy az vagyok. Akkor pedig miért is kellene másként viselkednem? Talán tényleg a Mardekárba való vagyok és egy percig sem kellene ezt megkérdőjeleznem a vérem miatt. A társaság középpontja lettem, kell ennél több egy tizenhat éves boszorkánynak? Igen, kell…
Megjelenés
Hiába vagyok alacsony, mikor betoppanok a terembe mindenki rám kapja a fejét. Nem tudom, hogy ez a kisugárzásomnak, vagy a külsőmnek köszönhetem netalántán mindkettőnek, de igazán jól esik. Hosszú, jelenleg barna hajam vöröses fénnyel már több színben is pompázott Roxfortos pályafutásom alatt és néha egyet gondolok az elkövetkezendő napon újabb színben jelenik meg. Hatalmas csokoládébarna szemekkel rendelkezem, hosszúkás alakú arcomhoz szépen passzolnak telt, vörös ajkaim, melyekhez még pár halványabb szeplő is társul. Azt mondják szép, kecses zongoristaujjaim vannak, hosszúak és vékonyak. Zongorázni ugyan nem tudok, de a pálcát előszeretettel forgatom velük. Az öltözködésemről nem sokat kell tudni, mint minden más a Roxfortban élő diák én is a nap nagy részében talárt viselek, aztán mikor végre levehetem a fárasztó nap után a melegebb, kötött felsőket részesítem előnyben kényelmes farmerrel, hiszen Anglia nem a jó időről lett híres.
Életed fontosabb állomásai
Az első Roxfortos évem életem egyik legnehezebb éve volt. Sosem éltem boszorkányok és varázslók között, konkrétan előtte pár hónappal tudtam meg ki is vagyok valójában. Mindig is tettem furcsa dolgokat, megmagyarázhatatlan tetteket, de féltem elmondani bárkinek is. Féltem attól, ha meg tudják az emberek másként fognak rám nézni, így inkább eltitkoltam őket és próbáltam nem foglalkozni velük. Lényegében magam elől is el akartam rejteni, elzárni az elmém legmocskosabb bugyrába, ahol senki sem találja majd meg. Aztán jött a pillanat, amikor mindent megtudtam magamról, amiket jobb lett volna elfeledni. Nem akartam ezt az életet, normális mugli iskolába akartam járni és aztán egyetemre menni, összeházasodni egy muglival és mugli gyerekeket szülni. Ez a tervem fuccsba ment. Nem mintha már bánnám, mert egész jól el vagyok itt. Most jön a kérdés, amit mindenki jogosan tesz fel, ha az életemről mesélek nekik, de persze nem szoktam mesélni senkinek sem az életemről. Miért nem tudtam, hogy boszorkány vagyok? Édesanyám belehalt a szülésbe. Ebben a korban ez furcsának tűnhet, de ilyen is megtörténhet, anya élőpélda erre. A középső nevem utána kaptam, Ő volt Imogen és a boszorkány is Ő volt a családban. Apa viszont mugli, semmit sem tudott erről az egész varázsvilágról, anya miután végzett a Roxfortban elhagyta a szüleit és Kingston upon Hullba költözött. Új életet akart kezdeni egy férfival, akivel annak idején rengeteget levelezett, és akinek a becses neve Robert Lockwood. És megszülettem én, Maybelle. Valljuk be, senki sem szólít Maybelle- nek, inkább Belle, de a Lockwood is elég gyakori. Igen, sárvérű vagyok, amit jobbnak látok eltitkolni a többi mardekáros társam elől. Látom hogyan bánnak a sárvérűekkel, az olyanokkal, akiknek egy mugli beszennyezte a vérvonalukat. Nem akarok kitaszított lenni. Bimba professzor az egyetlen, aki mindent tud rólam. Sokat mesélt nekem édesanyámról, akit inkább nevezek nevén, minthogy az anya szót használjam rá. El akart titkolni mindent, becsapta apát és ezzel engem is. Nem hagyott nekem választási lehetőséget, mindössze gyűlöletet vált ki belőlem. Bimba professzor elmesélte, hogy Imogen is mardekáros volt és szerinte ugyanúgy nézek ki, mint Ő ennyi idősen. Nem hatott meg a dolog, mikor ezt elmondta nekem. Szerinte megszólalásig olyan vagyok, mint az a nő, aki világra hozott, a nő, aki megfosztott engem a választás varázsától.
És csak sikerült ide jutni, bár még mindig alig látok ki a fejemből, majdnem sikerült azért délutánra felébredni, szóval ne várj tőlem sokat. A lényeg, hogy jó kis kari lett, szeretem az olyanokat, akiknek két arca van, akik változatosak, szóval e miatt nagyon is bejön a hölgyemény. Mardekáros, de még sem, és tuti biztos, hogy ilyen szép fogalmazással nem lesz gondod a játékkal sem. Foglalózz, aztán suhanhatsz is játszani. ^^
A lényeg, hogy jó kis kari lett, szeretem az olyanokat, akiknek két arca van, akik változatosak, szóval e miatt nagyon is bejön a hölgyemény. Mardekáros, de még sem, és tuti biztos, hogy ilyen szép fogalmazással nem lesz gondod a játékkal sem. Foglalózz, aztán suhanhatsz is játszani. ^^ 