2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Ha egy kérdés megoldható felesleges aggódni miatta. Ha pedig nem lehet megoldani, az aggódás sem segít."
Főkarakter: Luna Lovegood Teljes név: Liesel Freya Collins Születési hely és dátum: 1982. július 9. Köln, Németország Csoport: Griffendél Patrónus: Dalmata Évfolyam (szak): Nyolcadik (Bestiamester) Képesség: - Kiemelkedő tudás: Legendás Lények Gondozása - Kiemelkedő, Jósmágia - Kiemelkedő
Jellemed kifejtése
Néha határozottan nehéz meghatározni, hogy milyen is vagyok pontosan, mert ha gyakran kiesnek a dolgok a fejedből, akkor... ezt azért nehéz meghatározni. Alapjáraton kedves és figyelmes lány vagyok, legalábbis a bátyám mindig is ebben próbált megerősíteni, de nem vagyok ebben mindig annyira biztos. Tudjátok néha... nem is tudom, vannak furcsa gondolataim, vannak furcsa képek, amik beugranak éjszaka és az a baj, hogy nem tudom, hogy ebből mi az, amit a gondolataim szülnek és mi az, ami valóságos, mi az, ami emlék és mi az, ami képzelgés csak. Nem egyszerű az élet, ha megpróbálsz folyton jegyzetekből építkezni, ha igyekszel úgy felépíteni az életedet, hogy ne zavarodj bele, hogy nem ismerkedsz könnyen, mert az új embereket már nem jegyzed be, de... nem vagyok ennek ellenére sem az a kesergő típus, mert nem hiszem, hogy az bármin is változtatna, szóval talán tényleg igaza van Mariusnak, talán tényleg alapvetően egy kedves és figyelmes lány vagyok. Szeretem a csendes zugokat, nem vagyok kifejezetten oda a sok információért egyszerre, ezért a forgatag nem kimondottan az én világom. Sosem ittam még annyi alkoholt, hogy részeg legyek tőle, mert így is elég rossz nem emlékezni a dolgokra, nem akarom ezt még szándékosan is elérni. Szeretem a színes dolgokat és a szép ruhákat, a komoly zenét és a hegedű szót. Valami miatt pedig rendkívüli rajongással viseltetek a pillangók és a... na ezt tényleg nem tudom, hogy honnan jött, de a frissen vágott gyep illata iránt. Nem is tudom, valami vonz ezekhez, de sejtelmem sincs, hogy pontosan mi csoda.
Megjelenés
Szőke haj, élénk kék szemek, amik többnyire figyelemmel teliek. Szeretem én tudni, hogy mikor mi történik körülöttem ezért is figyelek mindenre, főleg mert muszáj este összegeznem és jegyzetelnem, hogy tudjam mi volt az, ami igazán fontos, hogy biztosan megmaradjon másnapra is. No, de a külsőm. A hajam hosszú, göndör, természetes szőke, talán a származásom miatt is van ez így. A bőröm viszonylag világos, nem igazán szoktam tudni érdemben lebarnulni sosem. Az arcom kissé kerek, de talán pont ezzel sugároz a mosolyom kedvességet és egy nagy adagnyi finom bájt. Arisztokrata családból származom, úgyhogy a szóhasználatom és az öltözetem is kissé megragadt ezen a szinten. Nem szeretem a kihívó ruhákat, nincs gondom az egyenruhával és a talárral, hiszen varázsló családba születtem, ezt szoktam meg. Nem vagyok túlságosan magas, olyan átlagos szintű igazából. Egy tizennyolc évesnek felelek meg testalkatban, nem vagyok túl telt, de az a nádszálkisasszony sem, úgyhogy valahol pont az arany középutat képviselem azt hiszem.
Életed fontosabb állomásai
Mondhatnám, hogy egészen átlagos életem volt, de... ez nagyon nem igaz, úgyhogy kár lenne ilyesmivel kezdenem. Németországban születtem, ennek fényében felmerülhet benned a kérdés, hogy hogyan kerültem Angliába. Édesapám egy német magas rangú családból származik, bár soha sem ragaszkodott vérre menően a hagyományaihoz, de ennek ellenére mégis csak mi is hasonló neveltetést kaptunk mint ő, de nem szaladok így előre. A születésem nem éppen jó körülmények között történt, és az apámra nem is néztek jó szemmel, hogy egy angol újságíró nő volt az, akit feleségül akart venni. A családja nem is engedte, a szüleim csak akkor házasodtak össze, amikor '89-ben a Berlini fal leomlása után Angliába költöztünk, de megint nagyon előre ugrottam. Az életem első évei eléggé szigorú rendben teltek. Édesapám családja bár nem igazán értékelte a születésünket a bátyámmal, de azt hiszem úgy voltak vele, hogy ha már megtörtént a baj, akkor megpróbálják elfogadni. Már egészen kiskoromból voltak az életemben furcsa szakaszok... dolgok, amik valahogy kiestek, dolgok, amikre valahogy nem emlékeztem. Csak emlékek maradtak meg, mint hogy imádom a pillangókat, vagy lenyírt gyep illatát, de hogy mindezek miért vannak azt nem tudom pontosan. Marius mindig valahogy olyan titokzatosan viselkedett, ha erről esett szó. Én sem értem, hogy pontosan miért, de... valahogy nem is feszegettem a dolgot jobban a kelleténél. Szóval a nagyszüleimnek hála mindent megtanultunk arról, hogyan kell viselkedni, hogyan járj egyenes háttal, mire való a rengetegféle evőeszköz az asztalnál és hogyan kell választékosan beszélni. Anya próbálta ezeket kinevelni belőlünk, vagy legalábbis enyhíteni az évek során, több-kevesebb sikerrel. Akkor már neki is nagyobb esélye volt, amikor elköltöztünk, mikor már végre lehetett, és nem követett az ember el vele olyan nagy bűnt, hogy lelépett Németországból. A mázli az volt, hogy pont tizenegy voltam ennél a bizonyos költözésnél, szóval hamarosan meg is kaptuk a levelet mind a ketten Mariusszal a Roxforti felvételünkről. Persze azért meglepett a dolog, hogy ilyen hamar tudták, hogy nekünk is oda kell menni, de hát tizenegy voltam csak, most már evidens, hogy egy varázsvilágban ez így működik. Tehát Roxfortos lettem, ahogyan a testvérem is. Kissé mindig is úgy éreztem, hogy kilógok, de azért remélem, hogy ez nem olyan vészes. Szerencsére valahogy a kis kieséseim elmaradtak, mert hát voltak régen nem is egy. Voltak olyan esetek, amikor konkrétan napokra nem emlékeztem még gyerekként, bár akkor... ez még nem azért volt, mint ami később történt, és ez már a hosszabb történet. Jelentkeztem a kviddics csapatba, bár nem olyan korán, mint a többség, mert nem éreztem magamat olyan profinak benne, hatodikos voltam és gondoltam, hogy esetleg megpróbálom, mert hát miért ne. Nem volt okos döntés... nagyon nem. Olyat sikerül esnem, hogy nem sokon múlt az sem, hogy egyáltalán életben maradok-e. Végül sikerült, de kemény következménye lett a dolognak. Olyan mértékben ütöttem be a fejemet, hogy a sérülés javíthatatlan volt, még mágiával sem. Próbálkoznak azóta is, de még hathatós sikert nem értek el. Madam Pomfrey szerint ez normális, a sokk miatt talán csak tudat alatt történt az egész és nem fizikai a baj, tehát idő kérdése, hogy jobb legyen, csak épp... azóta eltelt másfél év és semmi sem változott. Azért is mentem Bestiamester szakra, mert az állatok nem kérdezgetnek. Furcsa mód egyébként sok minden megmarad, főleg, ami igazán érdekel, leköt, a tanulással sincs gondom, de az események, a történések... Korszakov-szindróma, így hívják. Nálam annyiban nyilvánul meg, hogy ha lefekszem, akkor éjszaka valahogy összekeverednek a dolgok. Álmodok olyasmiről, amiről nem tudom, hogy valaha megtörtént velem, miközben más dolgok egyszerűen eltűnnek a fejemből. Teljesen változó, hogy mikor, mi, de mindig muszáj előző este jegyzetelnem mindent, ami fontos lehet, és mindig korábban kelek reggel, hogy megpróbáljak összegezni, hogy ne menjek úgy neki a napnak, mint akinek semmiről sincs fogalma. Tisztában vagyok a múltammal, ismerem azokat, akiket már régen ismerek, de az új információk nehezen maradnak meg a fejemben. Talán igen, talán egyszer majd változik ez és jobb lesz... talán.
