2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Minél messzebbre nézel hátra, annál messzebbre látsz előre."
Főkarakter:Cameron Caster Teljes név: Annie Walsh Születési hely és dátum: 1968. Január 10., Norvegia, Vindnes Csoport: Ex-halálfaló Patrónus: Csukabálna Foglalkozás: Elemista, Méregkeverő - Üzletasszony Képesség: - Kiemelkedő tudás: -
Jellemed kifejtése
Furcsa elegyét képezem egy tündéri kislánynak és egy megtépázott, manipulatív elmebetegnek. Nőiességem és vonzerőm teljes tudatában ragadom meg legérzékenyebb pontjuknál a férfiakat, nem hiába mondják: a férfi a fej de a nő a nyak. És én bizony életem jelentős részét különböző fejek mozgatásával majd azok lefejezésével múlattam. Szeretem megalázni a férfiakat, játszani velük és végignézni azt a jelentős és szánalomra méltó lealacsonyodást melyet segítségemmel igen hamar elérnek. Hogy miért gyűlölöm de ugyanakkor szomjazom az ellenkező nemet azt alábbiakban talán majd megértitek. Most azonban beszéljünk rólam, a jellememről hiszen ez volt a feladat. Szirén módjára suttogok édes hazugságokat mások fülébe miközben az ujjaim köré csavarom őket. Ó nem, te már csak akkor veszed észre, hogy túl késő ha már közel engedtél magadhoz - túlságosan közel. Addig viszont azt mondom amit csak hallani szeretnél, követlek akár a pokol kínzó lángjai közé is csak, hogy elnyerjem törékeny bizalmad. Amint megkaparintottalak összeroppantom a maradék önérzetedet is. Néhányan piócának neveznek hiszen fokozatosan szívom el mások életerejét. Vannak akik viszont jobban ismernek, ők húsevő növénynek titulálnak. Nem meglepő hát rengeteg érdek barátom van, gazdag és befolyásos férfiak, asszonyok akik nélkül a mi kis társadalmunk összeomlana. Jól gondolod, jobb velem jóban lenni hiszen nálam van az összes kapu kulcsa - ha úgy tetszik a térkép a labirintushoz. Nade nem csak manipulálni valamint hazudni tudok mesésen. Céltudatosságom és megfélemlíthetetlenségem legendás, ahogyan néha előbukkanó agresszivitásom is. Képtelen vagyok elviselni a velem szemben tanúsított tisztelettlenséget ám ahogyan az egy kígyóhoz illik nem marlak meg rögtön, inkább kivárom míg édesdeden alszod álmodat - akkor mélyesztem beléd méregfogaimat és ragadlak magammal a pokolba. Hogy vannak e barátaim? Jó kérdés, nincsenek. Sőt, ezen a világon két olyan ember volt csupán akikhez kötődtem. Az egyikük már halott, így maradt egy - miatta érkeztem. Látom kíváncsi vagy de ne szaladjunk ennyire előre. Mesélnék még arról, hogy milyen jól bírom a fájdalmat, a megaláztatást vagy éppen mások fájdalmát és megalázását. Beszéltem azonban egy tündéri kislányról is akit csupán az a két fontos ember ismert, közülük egy halott. A másik miatt vagyok itt. Ez a kislány naív, igazán érzékeny, sebezhető. Szüksége van valakire aki megvédi és szereti. Nehezen viseli a zord világ megpróbáltatásait, az érzelmi játszmákat, a hazugságot és az igazságtalanságot. De mindennél jobban dühíti ha az ártatlanokat bántják. Sokszor azt gondolom ez a kislány már meghalt de valójában mindig is bennem élt és bíztatott, hogy legyek könyörtelen de ugyanakkor könyörületes. Hogy segítsek, sose ártsak de mindig álljak bosszút. Megkért, hogy vigyázzak az ártatlanokra máskor meg, hogy csak nekik ártsak. Hogy higgyek ebben a világban, hogy pusztítsam azt.
Megjelenés
Sikerem kulcsa nem csupán simulékony, negyédes modormnak hanem kifogástalan külsőmnek is köszönhetem. Messziről egy légiesen elegáns, érinthetetlen nő látványa tárul eléd mikor rám pillantasz. Szinte belebizseregsz az ösztönszerű vágyba, hogy megkaparints vagy éppen gyűlölsz mert te nem ilyennek születtél. Nyúlánk alkatomat nő létemre szokatlan 178 cm-es magasságomnak köszönhetem. Finom, elegáns mozdulataim egy gyermekkori csavarnak tudhatóak be. Alkatom ellenére azonban meglepően kerekded vagyok a szükséges területeken. Külsőm mindig jólápolt, barna hajam fényes zuhatagként omlik vállaimra végül beterítve a lapockáimat. Angyali mosolyomat finom ívű ajkaim teszik még vonzóbbá. A szemeim pedig, ha csak egyszer elmerülsz az azúrkék örvényben örökre elvesztél. Áll és arcsontom viszonylag karakteres, sötét szemöldökeim huncut módon foglalják keretbe igéző szempáromat. Ruhatáramat többnyire elegáns és lehetőség szerint egyedi, méregdrága darabok alkotják. Finom selyem, elegáns csipke, nehéz bársony- egy életre el tudnék veszni bennük. Mindemellett gyakran hordok magamnál tőröket, késeket vagy más ügyesen kivitelezett pengés fegyvert - mindez persze nem véletlen ugyanis megdöbbentően jól tudom őket kezelni ha a helyzet úgy hozza. Lett légyen szó célbadobásról vagy valakinek a kifilézéséről.
Életed fontosabb állomásai
Aranyvérű Norvég varázslók gyermekeként láttam meg a napvilágot 28 évvel ezelőtt Vindnesben. Szépreményű fiatal lány voltam. Egészen kicsi korom óta balett órákra jártam, a többi időt hatalmas házunkban töltöttem a különböző messzi földről jött tanárokkal akik mind-mind valami nagyszerű dologr oktattak. Szerettem tanulni,é desapám mindig azt mondogatta: a tudás az egyetlen dolog amelyet nem vehetnek el tőled. A családom gazdag volt, családfánkat büszke varázslóősök díszítették. Neves harcosok, ismert mágusok. Az életem olyan volt akár egy tündérmese amíg el nem érkezett az a bizonyos nap. 8 éves voltam mikor édesapámat megölték s mindez talán nem is viselt meg volna ennyire ha a helyébe nem az a férfi lép aki. Maga a megtestesült romlottság. Sebastian volt a neve, tisztán emlékszem rá. Túlságosan tisztán. Akkoriban még nem értettem mit művel velem, nem gondoltam, hogy ez az egész rossz dolog. Az ahogyan simogat, ahol hozzám ér… nem lehet rossz. Aztán kiderült, hogy amit tesz egyáltalán nem normális és ennek nem így kéne lennie. Az egyik tanárom rajtakapta őt és beszélt velem. 13 éves voltam, fogalmam sem volt az egészről csak pislogtam értetlenül. Mikor megértettem, hogy mit tett velem és mit vett el tőlem anélkül, hogy tudtam volna róla anyámhoz rohantam. Ám őt úgy elvakította a szerelem, hogy nem hitt nekem. Hazugnak, önzőnek és féltekenynek titulált. Kétségbeestem. Úgy döntöttem elmenekülök ám Sebastiannek több esze volt annál mintsemhogy utamra engedjen. Nem, bezártak szobafogság címén. Attól fogva soha többé nem táncoltam, nem mehettem ki az utcára vagy érintkezhettem másokkal. Tanáraim számát szigorúan korlátozták és mindannyiukkal alaposan elbeszélgettek az eset után. A tanárnő Ariella, aki segített nekem nyomtalan eltűnt. Onnantól kezdve a házunk még csendesebb lett én pedig egy csapásra szörnyen magányos.
Sebastiant nem ijesztették meg a történtek, sőt… csak még jobban izgatta beteges fantáziáját a lebukás veszélye. Óvatlanabb volt, hangosabb, gyötrőbb. 16 éves voltam amikor a végletekig manipulált anyám is rádöbbent mi történik. Tisztán emlékszem, szajhának nevezett majd felpofozott és kirakott a házból. Gyalog indultam hát a közeli Bleivatnet tóhoz, reményvesztve, meggyötörve, egyedül. Akkor és ott vége lehetett volna mindennek, amikor a nyári jég megrepedt a talpaim alatt. Elleptek az égetően hűs habok, többé nem kaptam levegőt. De az ég nem úgy akarta, hogy névtelenül érjen véget sorsom – ilyen szánalmas, említésre nem méltó módon. Mert ő ott volt és megmentett. Kihúzott a vízből a saját életét kockáztatva. Jégkék kevély tekintetét az enyémbe fúrta, így lettem örökké az adósa. A fiú aki megmentett akkor 20 éves volt. A neve Rasmus Halmar. Nem csak az életemet de azt is neki köszönhettem, hogy megismertem a Nagyurat. Segítségével számoltam le a családommal és égettem porig azt az őrültek házát. Életem elkövetkezendő éveit mellette töltöttem, megtanultam bízni de ami még fontosabb a Nagyúr szolgálatába álltam. Most először láttam milyen értékes és komoly tudást vettem magamhoz abban a sötét házban. Ennyi értelme legalább volt. Így hatékonyan és hűen tudtam szolgálni a Nagyurat, na meg a férfit akit szeretek.
Hogy miért és hogyan lett vége? Szóra sem érdemes. Jobb ha a mi titkunk marad de egy biztos én nem felejtek. Örökké hálás leszek neki, örökké szeretem úgy ahogyan többé soha senkit.
A hozzászólást Annie Walsh összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-01-13, 12:33-kor.
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Annie Walsh 2014-11-26, 09:44
Elfogadva!
Szó se róla mindig egyedi és különleges pb-ket választasz, szóval ez most sincs másképp. Remek karit dobtál össze, amúgy is kevés a halálfaló és egyébként is jók az ilyen kis kettős karik, akik néha még maguk sem tudják, hogy éles helyzetben mi is a jó döntés, legalább könnyen okoznak nagy meglepetést. ^^ Szépen fogalmazol, de hát ezt eddig is tudtuk, nem apróztad el a jellemkifejtést sem, szóval nem húzom az időt, foglalózz és mehetsz is utadra. ^^
Remek karit dobtál össze, amúgy is kevés a halálfaló és egyébként is jók az ilyen kis kettős karik, akik néha még maguk sem tudják, hogy éles helyzetben mi is a jó döntés, legalább könnyen okoznak nagy meglepetést. ^^ Szépen fogalmazol, de hát ezt eddig is tudtuk, nem apróztad el a jellemkifejtést sem, szóval nem húzom az időt, foglalózz és mehetsz is utadra. ^^
