2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Rég jártam az iskola ezen folyosói között. Nem volt semmi különösebben felemlegethető oka ennek,szimplán csak az érdeklődési köröm valahogy ettől a helytől távolabb van. Vagy távolabb került. Eleinte érdekeltek a titkos búvóhelyek és a legszűkebb folyosók is, mert sehogy sem tudtam megülni a fenekemen. Kalandoztam. Most meg inkább elücsörgök a szobámban, vagy csavargok valamerre Dorothy-val. Mondjuk fura, hogy őt ez a hely nem vonzza, hisz talán egyik "legrozogább" és legrégebbi helye és ki tudja mi mindent rejtettek el az előző évek diákjai. Ez is lehetne egy jó feladat, vagy időtöltés. Csak hogy most egyedül vagyok és egyedül kellett valamit kitalálnom. De hogy ennél jobb nem jutott az eszembe, talán kicsit szánalmas. Legalábbis eddig semmi jó nem volt benne, vagy semmi fura, de úgy tűnik végre akad társaságom is. Vajon mi motiválja azokat a lányokat, akik inkább a rossz fiúkat kergetik, mintsem egy rendes pasit fognának maguknak? Mi jó van a rosszban? Mindig is apuci kicsi lánya voltam, mindig azt tettem amit mondtak. Mi lenne, ha egyszer megszegnék minden szabályt és átlépnék minden korlátot? Ha nem érdekelne semmi? - És kicsit sem vagy öntelt, igaz? - persze ezzel még magában semmi baj sem lenne, de van egy bizonyos fok, ami fölött már nem egészséges. Még végén szegényke a túlzott önbizalma miatt lekicsinylő reakcióval találja szembe magát. Vajon hogy fogadná? - Oh micsoda nagy szavak. Csak hogy hahó, nem vagy te itt senki, hogy megmondd mit tehetek és mit nem, vagy hogy hol lehetek és hol nem. - persze belül én is tudom, hogy talán nem egy ilyen helyen kellene eltöltenem azokat a fölösleges perceket és nem egy Mardekáros srácnak visszaszólogatva. De ami jó, azt kár megtagadni magamtól. Tekintetem önkéntelenül keze felé siklik és szinte egy pillanatig el is felejtek levegőt venni, ahogy meglátom a bicskát. Ezt meg hogy a ... Ez biztos megőrült, nekem meg pont vele kell kötözködnöm. Igen, ilyen az én formám, de majdcsak nem fajulna gyilkosságig a dolog. Kétlem, hogy meg merné tenni. Ugye? Szinte ellenállás nélkül hátrálok a falig, ahogy derekamnál fogva tol. - Az, hogy itt vagy, még nem jelenti azt, hogy ez egy rossz hely lenne. Meg úgysem tennél semmit. - egyenesen szemeibe nézek. Játékos kék szemei, szinte ragyognak attól az ötlettől, mely ott motoszkál fejében. Bár tudnék olvasni mások gondolataiban, minden annyival könnyebb volna. Bárcsak ... Viszont még ilyen közelség és bicska ellenére sem kapom el tekintetem róla, vagy sikoltozok segítséget remélve. Semmi nem lehet annál rosszabb, mint hogy megtudtam, a legjobb barátnőm összejött azzal, aki tetszik. Hát lássuk, mi van a sorsomban megírva ...
♫ Do! ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ to my new lovely demon
Elrugaszkodom a faltól, amelynek támaszkodtam, nem gondolnám azt, hogy bárkinek is keresnivalója lehet itt a mélyben, aki nem közénk tartozik. Nem tudom, hogy mi lehet a bizonytalankodásának az oka, végülis nincsenek kijelölt területek, felőlem akár a tornyok szexis kislányai is letévedhetnek ide, ha számolnak a következményekkel. Nyilvánvaló, hogy nem a házak közötti rivalizálásra gondolok, az tökéletesen hidegen hagy. Amióta megérkeztem Zoé után, egy darab pontot nem szereztem, foglalkozzon vele, aki akar. A külsejét akár méltathatnám is. Csinos, a közizlés szerint. Sokkal inkább úgy vélem azonban, hogy aki ennyit törődik a kinézetével, bizonyos hogy felszínes alak. Semmi nem érdekli, csak amit a tükörben lát, és amit mondanak róla. Szerencséjére mostanság én sem szándékozom túlzott mélységekbe bonyolódni. Felmerül bennem, hogy elhaladjak mellette egy szó nélkül, és csak akkor forduljak utána, amikor már nincsen lehetősége felkészülni egy esetleges meglepetésre, ám mire idáig eljutok gondolatban, közösen alkotjuk meg azt a táncot, amelynek utolsó lépésében találkozunk középen. Ahogy megszólítom, a gúnyosnak szánt válasz kissé keserűnek tűnik a szájából, nem illik hozzá a szarkazmus. Mintha igyekezne megfelelni, s érzelmek nélkül átvenni a másik személyiségéből. Most éppen az enyémből. Szociopata a csaj. Ebből még meríthetünk... - Nagy állat vagyok, és a méreteimről sem nyilatkozhatok lekicsinylően... de embernek vallom magam. Kétlem, hogy a banyát megtalálod a tömlöcök mélyén, úgyhogy ha nem akarsz magadnak rosszat, el kéne húznod innen a jó francba. – Felelem csevegő hangon, mintha csupán az időjárásról, netán lovaspólóról beszélgetnénk. Közelebb lépek, ujjaim között rugós bicska éled. Borotvaéles. Ajkaimon szórakozott mosoly játszik, a derekára fonom a szabad kezemet, és a falnak szorítom. - Azért kiscsillag... mert én itt vagyok... – Most erőteljesen tippelhet, vajon hogyan tudtam fegyvert behozni az iskolába. A válasz nagyon egyszerű, de nem fedem fel a titkaimat. Egyszerűen csak érezni akarom a félelmét, a visszafojtott rettegését. Ha Zoé sosem téved erre, akkor nem árt valami pótcselekvés...
♫ Run to you ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ to my new lovely victim ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
A csend és a magányos kóborlás hamar megszűnni látszik. Végülis nem lehet minden tökéletes és nem minden megy úgy, ahogy azt terveztük, de félreértés ne essék, nem fogok elszaladni. Hiába járok tilosban, az alaksorban, ahol amúgy semmi keresnivalóm nem lenne normál esetben. Közvetlenül egy kép előtt állok és úgy teszek,mint aki észre sem veszi a közeledő alakot. Ha tanár lenne majd kimagyarázom magam, elvégre nem most kezdtem. Viszont közeledő alakja felkelti érdeklődésem, hogy vajon mégis ki járkál rajtam kívül erre, így ismét elindulok, hogy valahol félúton találkozzunk. Kivételesen most tévedtem, nem tanár, csak egy egyszerű Mardekáros srác. Nem is tudom melyik a rosszabb. Valahogy sosem jöttünk ki jól. Mardekár és Griffendél már nagyon régóta vetélytársak és ez valahogy a generációk során is megmaradt. Persze vannak barátságok és szerelmek a két ház tagjai közt, de ez semmit nem változtat azon, hogy a "kedves" zöldek életcéljuknak vették az itt töltött éveink megkeserítését. Habár én imádok visszaszólni nekik. Talán első évben hagytam magam piszkálni utoljára a vörös hajam miatt. Szóval ha most is ezt forgatja a fejében ez a srác, akkor nagyon rossz emberbe köt bele. Ahogy mellém ér nem titkolom hogy megnézem őt. Alaposan szemügyre veszem és meg kell állapítanom, hogy ezek a mai pasik piszok szexik. De az én szívem már foglalt. Gúnyos mosolyra húzódnak ajkaim, ahogy piroskának szólít. - Épp a nagymamához tartok. Te lennél a nagy gonosz farkas? - sokan hívtak már piroskának, a házam és a hajam miatt is. Amennyire nem érdekelt hova tart és mit tervez ... most legalább annyira érdekel is. Ki tudja, talán még én is jól érezhetem magam. A rossz kislány bennem is ott van és talán csak arra vár, hogy valaki előhozza a sötétből. Hátha az a magabiztosság segít Conort meghódítani. - De miért lenne ez rossz folyosó? - minden folyosó annyira rossz, mint amennyire jó. Az adott szituációtól függ minden és attól, hogy nézzük. Én mindezt hülyeségnek tartom és minden hely attól lesz jó, hogy én ott vagyok.
♫ Do! ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ to my new lovely demon
Hogy Zoë konkrétan mit tesz, nem túlzottan érdekel. Olyan ritkán látom szőke mostahatestvéremet, hogy legtöbbször már el is feledkezem róla. Ha mégis, nem mulasztom el az alkalmakat, hogy felzaklassam, egyszer még egy vad csókra is ragadtattam magam, hogy utána a képébe kacagjak, játékszer csupán. Olyan eldobható, megalázható teremtés, aki akaratán kívül került a képbe a szüleink megismerkedése kapcsán. Okosan kihagytam a Valentin-napi bulit, semmi kedvem nem lett volna valami üresfejű szépséget elvinni, hogy aztán valaki mással sorsoljanak össze, aki még inkább nem az én világom, wáh... Azt választom, akit én akarok, na nem mintha nagyon rászorulnék arra, hogy bárkivel is megosszam az ágyamat. Megvannak a magam tervei, és csak idő kérdése, hogy mikor fedem fel a nagyvilág számára. A Mardekár klubhhelység és hálókörlete sosem volt számomra igazi otthon. Azóta bőven szabadabb vagyok, amióta egyetemista lehetek. Korábban sokat álmodoztam róla, hogy Macyka nyomában leszek, amikor eljön ez az idő, aztán amire eljött, meg is untam a várakozást, és a saját utamat járom. A szüleimmel alig tartom a kapcsolatot, valahogy a ninjutsuban és a kempóban megtaláltam önmagamat. Ha végigmustrál egy lány, ha elhaladunk egymás mellett a folyosón, olykor bizony visszasandítok, előfordul, hogy ki is használom a meglepetés előnyét, és vadul rástartolok, ez bizonyos mégis ritka alkalom, nagyon be kell, hogy legyek gerjedve, hogy ilyesmire vetemedjek, egyszerűen nem köt le, mint a legtöbb korombelit az, hogy valakinek belemásszak a szájába, vagy bugyijába. Kicsinyes, felszínes dolog, amivel aztán ha úri szeszélyem úgy tartja, én is élek. Éppen indulnék a klubhelységből kilépve, hogy leugorjak legurítani Roxmortsban egy kis bour-bont, amikor messzebb a távolban mozgást észlelek. Az illető közeledik, a mozgása alapán egyértelműen nőnemű. Amint többet látok, ártatlannak tűnő, vöröske griffendéles. Jómagam feketében, már rétegesen öltözve úgy véltem, nem tudom mikor keveredem vissza a kastélyba, hétvégén nem lesz órám. Valahol félúton találkozunk. Ha közelről megszemlél, neki kell eldönteni, hogy milyennek is talál, én meglepettnek tűnök. Bőrdzsekim zsebébe süllyesztem a kezeimet, mintha keresgélnék. Pálcát..? Éles pengét? Vagy csak egy rágót? A meglepetés erejével fog hatni. - Mit keresel itt Piroska? Nem tűnik fel, hogy rossz folyosó? – Kérdezem bársonyos hangon, ügyesen megkerülve őt, hogy elzárjam a kijáratot. Ajkaimon kiismerhetetlen mosoly játszik. Nem szokásom kihagyni egy ilyen magaslabdát. Sehol senki, egyedül a sötétben... Mintha minimum születésnapom lenne...
♫ Run to you ♫ ◊ Aktuális viselet ◊ to my new lovely victim ◊ [You must be registered and logged in to see this link.]
Dorothy-val tett beszélgetés óta kicsit szanaszét járnak a gondolataim. Rosszabb, mint előtte volt. Persze, ne értsen félre senki, nagyon is hiányzott nekem a vidámsága és hogy az a pozitív hozzáállása a dolgokhoz rám is rám ragadjon, de nem gondoltam volna, hogy ez a helyzet vele. Természetesen nem mondtam neki utána semmit Connorról és az iránta érzett vonzódásomról, hisz mégsem illik. Ő a legjobb barátom. Nem távolodok el tőle, mert az csak generálná a konfliktushelyzeteket. Legutóbb mikor összevesztem a legjobb barátnőmmel, az hat évesen volt. Tara Duncan-nel szinte elválaszthatatlanok voltunk. Csináltunk egymásnak örök barát karkötőket, meg minden. Úgy volt hogy aznap anyuval elmegyünk vásárolni és megveszi nekem azt a rózsaszín táskát, amiből korlátolt számmal hoztak a városba. Tarának is elmondtam, hogy megkapom és velem együtt örül és eljátszottuk már, hogy mennyire fogok neki örülni és hogy meg fogok lepődni, ha anyu bevisz abba az üzletbe. De csak meglepődés marad délutánra, ugyanis minden darab elfogyott. Másnap csalódottan mentem első osztályba. Nem tudtam mit is mondhatnék a barátnőmnek, de mikor megláttam, hogy nála van az a rózsaszín táska, amit én akartam ... ő csak gonoszul vigyorgott és közben mutogatta a többi lánynak. Gonosz dolog volt tőle, így összevesztünk és azóta nem beszéltem vele. Pedig az csak egy táska volt. Néhány bőrdarab és cérna. Nem egy húsvér férfi. Nem, még egyszer nem fogok senkivel sem "szakítani" butaság miatt. De a fájdalom még attól belül mardos. Az irigység, a harag, a gyűlölet és azért a boldogság is ott van valahol. Jó mélyen. De én láttam meg előbb és harcolni fogok érte. Hogy mit keresek az alagsorban? Fogalmam sincs. Mintha várnék valamire, vagy valakire. Nem tudom. Nézem a képeket a sötét folyosókon,megigazgatom őket, ha csak egy kicsit is el van ferdülve. Gondolom a képeken látható alvó alakok nem mind örülnek ennek, de inkább hálásak lehetnének azért, hogy megigazgatom őket. Szörnyű, hogy valaki képes így élni. Sortom elég rövid ahhoz, hogy szinte egész lábamat látszani engedje. A pincében végig söprő hűvös levegőtől kissé libabőrös leszek, de még nem fázok. Felül egy csíkos topp és egy szürke kötött kardigán takarja testemet a kíváncsi tekintetek elől. Nincs itt senki. Ajkamba harapok, ahogy újból irányt váltok a következő elágazáshoz érve. Vajon itt el lehet tévedni?
