2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
- Cuki? Bár Gia cukizna le. Nem mintha tőled rosszul esne, sőt! – Mosolyom alig kényszeredett, igazán megértheti szöszi barátom, hogy ha az ikréért lángolok még számomra is mérhetetlen hőfokon, akkor elsősorban annak szeretnék megfelelni, hogy mondjuk a mardekáros királylány kedvében járjak. Tudom, hogy Jess sokat bolondozik, s nem mellesleges helyén van a szíve. Mindig tudtam hozzá fordulni, nem is feltétlenül tanácsért, azt hiszem egymás cipőjébe úgysem képzelhetjük magunkat. Meghallgatni ellenben könnyű a másikat, ha megvan a közös hullámhossz, és sokkal többnek hat egy véletlennek szánt vélemény, mintsem egy tudatos okfejtés, hogy mit hogyan kéne tennünk. Ezért is vagyunk barátok már ki tudja mióta, úgy sodródtunk egymás mellé, hogy sosem kellett attól tartanom, félreértenénk valamit, és ketten mennénk kétfelé. - Nem tudom... neked bejönne? – Döntöm oldalra a fejemet. Szeretek néha magamutogatni, felhívni a figyelmet, ám azt minden esetben a show kedvéért teszem, nem azért, hogy elbűvöljek egy lányt, ráadásul nem csak azért, hogy az ágyamba cipeljem, hosszútávon kell ő nekem. Főleg, hogy amilyen kis komoly, és fiatal, ez az ami talán a legtávolabb áll tőle. Azért fiú lévén én globálisan látom az elképzelésemet, igaz, csak egyszer találkoztunk már, a korábbi tapasztalatokra igyekszem építeni, amikor meglestem a folyosón. Édes az az örökös fintor az ajkai tövében, ami szinte azért kiállt, hogy könyörgöm, csókolja már le valaki? Vagy ezzel csak magamat ringatom hiú álmokban? Szóval hajborzolás... - Bízom benne. Tetszene, ha meglenne az ellenpólus, aki olykor a földön tart, máskor meg én lazíthatok rajta. – Vezetem fel, de most különben sem érdemes tippelgetni, esélyeket latolgatni, amikor úgy fest, hogy nem csak én léptem be a komoly szívügyi kérdésekkel küzdők klubbjával, Jess is meglehet beáll a sorba. Odahajolok hozzá, és egy puszit nyomok az arcára. - Végre... azért ne tudd meg, hogy milyen jó érzés ezt hallani. Igazán rád férne, hogy legyen valakid, aki a kicsi szívedet boldoggá tudja tenni. – Nem állítom, hogy szomorkás lenne, cseppet sem az. Ám romantikus képzelgéseket a legtöbb lány szokott táplálni, neki már itt volt az ideje, és ha éppen Fred cimborámmal tenné, hát igazán örülnék neki. Fred ha nem is a felelősségteljes alkat, biztos, hogy nem is az a megbántós. Mintha Cedric lenne, hozzátéve az ikrével együtt a rengeteg csínynek, az meg Jess-t biztosan nem zavarja. - Egyátalán nem hangzik csöpögősen. Vagy ha igen, akkor nincs vele baj, igazából aranyos töerténet. Nem untattál volna, és jobb később, mint soha. – Valahol én is örülnék, ha ez a bizonyos fényespáncélú lovag én lehetnék csak éppen Gia esetében. Hogy néha úgy jutnék az eszébe, hogy megdobban a szíve. Talán ezért is nem nagyon próbálkoztam én másoknál, bennem is van némi, ha nem is romantikus él, de boldogságra törekvő ösztönlény. Mintha Gia lenne a fény, aki felé török. - Túl kishitű vagy. Meg lennék lepve, ha nem ismerte volna fel, hogy már kész nő vagy. Legalábbis olyasmi... – Nevetgélek, hogy lássa, hogy ez utóbbi tényleg csak vicc, majd szelidülő mosollyal folytatom. – A szőkék mindenkinek tetszenek, figyelfelkeltőek. Ki tudnám puhatolni a dolgot. Megvannak a módszereim. - Az utolsó mondatra felkapom a fejemet, és gyorsan meg is rázom. Felháborodott szemforgatással intem le. - Még mindig Mayánál tartasz? Ne már Jessie... – Nem szoktam így hívni, most tényleg csak azért jön a számra Gia becézése, mert ezúttal komolyan gondolom, hogy téved. – Maya lehet, hogy nagyon nyomulós, de hogy nem ő kell Frednek, az biztos. Nem mondom, hogy kezdeményezz, de... na tényleg megvalósítom a titkos boronálós ötletemet. Elmondjam? – Borzolom össze a haját, ha már nekem azt tanácsolta, hogy tegyek így a sajátommal, akkor viselje hősiesen a saját tincseit illetően is.
- Olyan cuki vagy, mikor így elmerengsz. Mondja vigyorogva, ahogy azt figyeli, hogyan tépelődik magában barátja. Mert az egyértelmű, szinte az arcára van írva, ahogy a gondolatok követik egymást, talán csak egy jó szemüveg kellene és Jess pontosan el is tudná olvasni azokat a gondolatokat. Így csak sejti őket. Megjegyzése természetesen mentes minden romantikus felhangtól. - Néha borzolj bele ugyanígy a hajadba, az lehet, bejön neki, mint a csajoknak általában. De ne túl sokszor, mert Gia eléggé más mint az átlag, szóval mindenre fel kell készülni. Arra csak legyint, hogy Chance sem az a randizós fajta, próbálja kicsit elmismásolni az ügyet,megóvva barátját a felesleges stressztől. Ugyanakkor nem hagyja ennyiben a témát, mert nagyon is fontos kérdés. - Nézd, ha szimpatikusak vagytok egymásnak, akkor szerintem nem lesz gond a randival, jönni fog minden, természetes lesz minden. Meg hát úgyis azon lesztek, hogy a másik élvezze a randit, így aztán biztosan jó lesz. Jess nagy nyugalma elillan, amint Fred és az iránta táplált érzelmei kerülnek terítékre. - Úgy gondolod? Tényleg? Kérdez rögtön vissza, amint szóba kerülnek azok a pasi radar által fogott jelek. Tény és való, folyamatosan egymás körül keringtek a különös hajós esetnél, de hát ugyanúgy figyeltek a többiekre is. Példának okáért ő maga is lemaradt, mikor Chance beugrott a vízbe. - Nem volt komoly amúgy, néhány évfolyamtárs próbált vicceskedni, korántsem olyan komolyan, mint mondjuk még első évben. Mindegy, a lényeg, hogy jött Fred és hát tudom csöpögősen hangzik, de megmentett. Az esetet meg azért nem meséltem, mert már nem is rémlik, mivel próbáltak piszkálni, Fred teljesen elhomályosította, ezzel meg nem akartalak untatni… idáig. Elfogódott mosollyal a szája szegletében meséli el a pillanatot, amikor az iskola egyik zsiványából az ő szemében a fényespáncélú hős lovag lett. - Nem is tudom, egyrészt szerintem a családom sem elfogadható a szemében, de szerintem egészen egyszerűen nem tud úúúgy rám nézni. Félek attól, hogy megrekedtem nála a copfos harmadéves szerepében, aki gyámoltalan és meg kell menteni. Meg hát nem tudom, fiatalabb is vagyok nála, nem tudom, lehet a szőkék nem is tetszenek neki. Sorol fel kapásból több okot is, amivel tökéletesen igazolható, hogy Fred nem lehet szerelmes őbelé. Amellett ő is látta azt a csókot… pontosabban magát a csókot persze nem, idejében borult be az asztal alá, de van annyira kreatív, hogy kitalálta már akkor is annak a jelenetnek a befejezését. Habár azóta se látta őket együtt, de persze lehet csak, mert Maya elfoglalt. - Szerintem a barnák jobban bejönnek neki.
Egyrészt valahol viccelünk, másrészt nagyon is komolyan gondolom, bár imádok bolondozni, barátság tekintetében, de még a szív ügyeiben is messzemenőkig tisztességes. Van bennem egy dög, miszerint magamnak akarom Giát, és nem tudnék csak úgy lemondani róla, viszonz ez keveredik azzal, hogy fair játékot űzök. Nem azért mesélek róla Jess-nek, mert az ikre, és jobb, ha tud a gondolataimról, inkább azért, mert a barátom, akinek vélhetően akkor is továbbítanék némi bizalmas infót, ha semmi köze nem lenne a komoly szöszimhez. Így, hogy van, csak az előnyét látom, s határozottan jól esik, hogy Jess nem félti tőlem Giát. Legalább nem kell meghallgatnom az olyan kliséket, hogy „de aztán jól viseld ám magad!”. Ellenben az határozottan jól jöhet, hogy igencsak hasonlítanak, és ha valamiben nem vagyok biztos, első kézből kaphatok jó tanácsot. A tisztességes határt meghúzva, ugyanis nem akarom, hogy Jess kiadja Gia belső gondolatait, még ha nyernék is rajta, Gia többet jelent, hogy kibeszéljük, manipuláljuk. - Fúha... akkor csak remélni merem, hogy utána nem volt hányingere. Nem is tudom, hogy miattad tettem, vagy éppen miattam. – Felelem beleszúrva piszkosszőke tincseimbe, amelyet kissé felborzolt a szél. Tépelődöm egy darabig, hiszen nem akartam én semmit ráerőltetni a szöszire, rendes tőle, hogy mégis bevállalta a dolgot, bárminek is szólt a gesztusa. Most meg kéne kérdeznem minden programról előtte, és hozzátenni, csak akkor tegye, ha nem gond. Az meg valahogy... túl finomkodós, ami meg nem vagyok. Illek egyátalán hozzá? Vagy megpróbál ő is túllépni a saját határain ha valaki érdeklődést mutat felé? Percről percre jobban elvarázsol, most még így a távolból is, gondolati szinten. - Jó, de én se. Attól félek, hogy mindent elviccelek, és ha nem úgy reagál, nekem is el tud menni a kedvem. Tudod, a közönség reakciójától függ az én boldogságom is. – Kicsit talán hülye példa, meg remélem azt is, hogy Jess nem érzi magát furán, hogy szexinek neveztem Giát, ez most nem a barátom nőiességét hivatott csökkenteni, hiszen igen hasonlóak külsőleg, felé barátságot érzek, míg Giának olyan kisugárzása van, amitől be tudok zsongani, remélem azért ez így összességében nem sértő. - Csávából? Nem tudtam róla. Tudod amikor a hajón voltunk, akkor is úgy kezelt téged, mintha több lenne ez mintha haverkodnátok. Tudod a pasi radar erre gerjed. Nem azért mondom, hogy bátorítsalak, de... szerintem lehet ott valami. – Most azt nem tudom eldönteni, hogy Jess milyen szinten táplál érzelmeket Fred irányába, valahol csak azt pedzegetette meg, hogy van, aki tetszik neki, nem akarok én faggatózni, azért egy lány érzelemei mégis jobban tabutéma, mint egy srácé. - Azért egyértelmű, mert mindkettőtöket ismerlek, és másokkal alig látlak titeket a másik nemből. Mármint te velem hülyülsz néha, de az más, veled viszont ő máshogy teszi. Odafigyelősebb, vagy nem tudom... Különben miért gondolod, hogy nem kölcsönös? Bár... – Gondolkozom el rajta, mintha elcsattant volna egy csók nem olyan régen a nagyteremben Mayával, amit véletlenül pont láttam, mert Jess közelében ücsörögtem, de mintha ott annak az lett volna a vége, hogy a lány elrohant. Nem úgy tűntek, mintha jól működő pár lennének.
- Hát igen, rémes barát vagyok. Bólogat hevesen Jess, miközben már-már pukkadozik a nevetéstől. Jobb lesz valóban, ha leszállnak, mert lassan vagy a nevetéstől vagy valamelyik komoly gondolattól fognak lezuhanni. És ha már komoly gondolat… nem kellett sok idő, hogy lecsillapodjon a szöszi lány. Bólint ugyan párat Chance eszmefuttatására, habár nem teljesen ért egyet. Igazából ez így nem pontos. Egyetért, mert persze, ha nem jönne össze Giának és Chance-nek és szépen elválnak útjaik, ők még ugyanúgy lehetnek barátok. Ami miatt aggódik az az, hogy túlságosan is emlékeztetni fogja Giára, amit nem gondol optimálisnak egy kapcsolat lezárását követő időszakban. De nem szól semmit, tényleg nem akarja az ördögöt festeni a falra. „Boldogan élnek, amíg meg nem…” sztorit kíván nekik, úgyhogy erre koncentrál inkább, elvégre ebben az esetben hisz a dolgok bevonzásában. - A repüléstant is rémesen utálta szegénykém. Ebben nem vagyunk egyformák. Csóválja meg fejét, szegény nővére nincs kibékülve a repüléssel, ez tény. - Hívd el és add önmagad, mint mindig és akkor minden rendben lesz. Viszont arra készülj, hogy Gia sem az a kimondottan randizgatós fajta, na ebben meg egyformák vagyunk, mindegy, a lényeg, hogy nagyon új lesz neki a szituáció, ilyenkor pedig hajlamos kicsit… hmm… tüskésebb lenni. Ha már megszokta, akkor tud önmaga lenni megint, addig védekező mechanizmusa mögé bújik. Legalábbis általában így van. Nem mondja 1000%-ra, hogy valóban így fog viselkedni nővére, de ahogy kifejtette, megvan rá az esély, jobbnak gondolta erre felkészíteni barátját. Gia dicséretére csak bólint egyet, de nem háborodik fel a jellemzésen és nem is jön zavarba, mert mondjuk magára is igaznak vélné. Habár első ránézésre egyformák, mint azt már sokszor kifejtették, de az első mozdulatnál, szónál kiderül, mennyire különbözőek. - Ahha, szoktunk beszélgetni, pár éve vagyunk beszélőviszonyban, egyszer kihúzott a csávából, azóta. Nem mondja ki, lesütött tekintetéből kitalálható, hogy lényegében azóta van beleesve a hős lovagjába. - Hogyhogy ő lett volna a tipped? Ennyire egyértelmű a dolog? És igen, tudom-tudom, ez már a XX. század, a lány is kezdeményezhet, de én nem fogom kellemetlen helyzetbe hozni, mert nem félek tőle, hanem tudom, hogy nem kölcsönös a dolog.
- Hát igen, itt van az a ha... Nem tudom, hogy ő mit szűrt le egy találkozásból, amely véletlenül sikerült... Viszont... nem vagy olyan jó barát, hogy elnéznéd nekem a háremet? Nahát... – Nevetgélek, igazából három barátnőm összesen nem volt, nemhogy egyszerre, Jess pedig túl jól ismer, ennyire sosem lennék tisztességtelen egy lánnyal sem. Ha véletlenül máshogyan alakulnának a szívügyek, zárnám azokat a bizonyos sorokat, mielőtt kénytelen vagyok továbblépni. Leszállunk a földre, hogy a helyükre küldjük a seprűinket. Bármennyire is a gyakorlás lett volna a cél, és drukkolok is a házamnak majd a döntőn, próbálom meglátni Jess-ben Giát, de nem megy, és ezen határozottan vigyorgok, közel sem olyan bonyolult őket különálló személyként kezelni. És talán így is van jól, Jessnek majd beszélhetek olyan dolgokról, amellyel Giát nem akarnám letámadni, talán még tanácsot is adhat. Remélem tudom majd ezt viszonozni, ha mást nem pasiügyben. - Nem, nem tudom úgy kezelni. Inkább attól vonatkoztatok el, hogy ikrek vagytok. Ha vele mégsem jönne össze, neked mindig a a barátod maradok. – Jess hihetetlenül aranyos, de ha az ő verziója valósult volna meg, egy esetleges Giával való szakítás után érdekes lenne megtartani barátnak a hugát. Így viszont tudunk egymásról ragaszkodni anélkül hogy megbántanánk a hercegnőmet. Nem is akarok arról beszélni, hogy mi lenne ha nem.. Sikerülnie kell, kész vagyok harcolni érte. Mondjuk magamat nem fogom megcsúfolni, vagy teljesen megváltozni a kedvéért, ellenben nagyon jól elbeszélgettünk elsőre, még azt is meg merem kockáztatni, hogy illünk egymáshoz. Bizonyos dolgokban ugyanolyan bátortalanok vagyunk, másfelől meg él bennünk egyfajta határozottság. Remélem ha elhívom valahova, akkor igent mond. A válaszán még a levegő is bennakad, hogy micsodaaa? - Tériszonya? Azt meg... hogy? Nekem nem mondta, és talán mintha még élvezte is volna, egy kicsit.. – Meglepődötten bólintok, értékelte a gesztust, mert vele akartam lenni. Összekulcsolom a kezemet, próbálom még tervezgetni az eljövendőt, és valahogy... egyszerűbbnek tűnik úgy, hogy választottam tekintetében a hozzá legközelebb álló személy tud tanácsot adni. Mondhatni protekcióm van? - Nem akarok megállni. Már... tetszik egy ideje, de most, hogy beszéltünk, randira is akarom valahogy hívni. Más, mint akik eddig tetszettek. Komoly, felnőttes... szexi. – Teszem hozzá kissé elpirulva, azért lehet, hogy mégsem a huginak kéne ilyesmit mondanom, de majd igyekszem megkímélni a részletektől, viszont ha ennyit se mondhatnék el, akkor nem sok értelme lenne a barátságunknak. Rázós téma, de nem megoldhatatlan. Inkább érdeklődve várom Jess válaszát, már az elején leszűkíti a kört, de igazából sejtettem is, hogy kiről lehet szó. Valahogy ki tudok békülni a dologgal, az én baráti köröm is mindig hasonló volt, Cedric is mosolygós, meg a Weasley ikrek is. - De szoktatok beszélni olykor... Már láttalak párszor titeket, gondolod, hogy ő nem sejti? Nekem is ő lett volna a tippem. – Vigyorodom el, de nem kinevetős jelleggel, sokkal inkább amolyan áldásom rátok bátorítás ez. Már csak az a kérdés, hogy vajon miért érzem Jessből azt hogy valahogy nem tűnik működöképes dolognak. - Naná, hogy titok, de... miért? Ugyanolyan. Tudod nem mindig a fiúknak kell lépni, igaz, én megtettem, de manapság kettőn áll a vásár, akinek fontos a másik, az teszi. Vagy félsz, hogy ez nem kölcsönös? Ez mindig benne van.
- Nem haragszok, nincs miért. Mondjuk ha összejönnétek és lenne mellette másik három barátnőd, akkor haragudnék, de nem csak azért, mert az egyik barátnő húga volnék, hanem a női szolidarítás miatt. De! – emeli fel mutatóujját, mielőtt Chance heves tiltakozásba foghatna. – Tudom, hogy nem vagy olyan. Jess tisztában van Chance népszerűségével, amit barátja sose használt ki azzal, hogy egyszerre több barátnője lett volna. - Rendben. Követi a Hugrabug volt őrzőjét, lassan ereszkedik lefelé spirál alakban, így kicsivel Chance után landol a földön. Seprűjét a palánknak támasztja, azután követi barátját a lelátóra. Menet közben leapplikálja a kezeiről a kesztyűket, már nem lesz rá szüksége. Szőke haja kellemesen szélfútta hatású, de azért nyomokban még felismerhető a két copf. - Hm, szerintem nem fura. Próbáld úgy nézni a dolgot, hogy engem nem ismertél, hanem csak Giát, aki bemutatta neked a lökött húgát, akivel összehaverkodtál. Az nem lenne fura, ugye? Pedig ugyanaz a végeredménye, ugye, szóval nézzük így a dolgot és akkor remélhetőleg nem fog zavarni. Ugyanazt a jelzőt használja saját magára, amit Chance is használt önmagára. Hát igen, ők egyformán lököttek tudnak lenni, talán emiatt is barátkoztak össze a korkülönbség ellenére, ami ebben a korban és a barátság állapotát tekintve még szokatlan. - Vá..várj! Elvitted motorozni a birtok _felett_? Giát? Akinek tériszonya van? Kérdez vissza elkerekedő szemekkel. Az látható, hogy nem kicsit döbbent meg. Hacsak nem rázzák meg, akkor kell pár perc, mire magához tér, de akkor viszont széles vigyora visszaköltözik arcára. - Hát ha azért is ment veled, amit kétlek, mert az én barátom vagy, de ezért biztos nem élvezte volna. Az már neked szólt. Jess nagyon szereti nővérét, de tudja, milyen önfejű tud lenni. Csak azt teszi, amit ő akar, de ugyanúgy, ahogyan a Weasley ikrek is néha a tőlük várt cselekedettel szembemenően tesznek mégis, ugyanígy Gia is néha meglepő dolgokat tesz. - Hát most már megvolt az első lépés, még ha a véletlen is hozta össze, most már csak folytatnod kell. Úgyis azt szokták mondani, hogy az első a lépés a nehéz, azután már megy magától a dolog, szóval csak ne állj meg, mert akkor kezdheted elölről az egészet. Egyedül amiatt aggódik, nehogy Gia bántsa meg valamivel egy életre Chance-t, és ezzel elveszítse ő a barátját… de erről nem beszél, felesleges előre festenie az ördögöt a falra, erre nincsen semmi szükség, remélem nem is lesz semmi ilyesmi. Nem is tudja Chance, hogy mennyire rátapintott a lényegre az iker felemlegetésével. A szőke hajú lány kínjában felnevet. - Na igen, az már fura lenne. – Lassan lecsillapodik. – Nem, nem bukkant fel az ikertestvéred. Megköszörüli a torkát és most jön az a pillanat, amikor ő jön zavarba. - Viszont az illetőnek van ikertestvére. Lassan csepegteti az információkat, nem szándékosan húzza az időt és ezzel Chance idegeit, csupán arról van szó, hogy nővérén kívül erről még senkinek sem beszélt, így még keresi a szavakat. - De ez nem olyan, mint te meg Gia, hogy lépni akarsz. Ez titok, és annak is kell maradnia, csak Gia tud még róla, erről nem beszélhetsz senkinek, főleg…. hát… Frednek nem. Böki ki végül szíve választottjának nevét. Nem magyarázza tovább milyen Fredről van szó, elvégre az egész iskolában csak egy Fred nevű fiúnak van ikertestvére. Egészen elpirultan pillog fel Chance-re, pedig talán nem kellene kíváncsinak lennie barátja reakciójára, ha az túlságosan döbbent, amiért ő ilyen elérhetetlen valakibe szerelmes.
- Igaz, kelletek ti kis vérszívó, galád némberek... – Nevetem el magam, csak húzzuk egymás agyát, Jess is azon ritka kategória, akiért tűzbe mennék, hogy aztán a nyugalmas időszakokban is fenntartsuk egymásban az erőt, amely miatt mindketten úgy érezhetjük, sosem leszünk egyedül. Szőke barátném szinte ugyanaz, mint én, nem csupán a házunk, és a kviddics iránti szenvedélyes rajongásunk él, lököttek vagyunk, és ezt nem félünk beismerni. Ő az, akinek eddig minden nyűgömet elmondtam, a magányt, amelybe igazából magamat taszítom. Tudja, hogy hiába állok a középpontban, a valódi kapcsolatokat illetően inkább Giára hajazok, míg Jessamine-t tudomásom szerint a háztársai közül rengetegen kedvelik mélyebben is, nem csak olyan bohóc mint én. Egyetlen alkalmunk, amelyen a testvérérel találkoztunk, igazán különösen sikerült. Rá kellett ébrednem, hogy mindaz, amire igazán vágytam, hogy sokan megbecsüljenek, ne csak a bulikirályt lássák bennem, nem is fontos talán annyira. - Azért... remélem nem haragszol. Nem akarom megbántani vagy ilyesmi. Azzal duplán veszítenék. Meg tudod, én nem is vajon olyan, csak... – A fenébe is, olyan nehéz. Nem érzem azt, hogy Giát látom, ha Jessre nézek, de eljött az a perc, amikor már akaratlanul is eszembe jut a dolog, hogy vajon a szinte ugyanolyan pofinak öntöm ki a szívem, hogy bizony én nem csak most láttam először a mardekárost, már volt alkalmam nézegetni a folyosókon. És most kitárulkozni róla... nem lesz egyszerű. - Szálljunk inkább le. – Indítványozom, és a talaj felé irányítom a seprű elejét, hogy lefelé tudjunk lebegni. Megvárom, míg az ő talpja is talajt ér, leszállok a légi járműről, és miután már ő is besorolt mellém, a lelátók padjainak első sorába csusszanok be, csak akkor folytatva, ha már ő is helyet foglalt. - Nagyon is sok. Annyira mások vagytok, és csak hátulról egyetlen pillanatra volt meg a szimulákrum. – Kapcsolódom bele a nevetésbe, na nem mintha eddig nem lettünk volna a végtelenségig vidámak. Pedig nagyon is komoly a téma, nem is tudom, hogyan keveredhettem vele egy olyan helyzetbe, hogy az egyik legjobb barátom és a kinézett lány, akiért megőrülök, ikrek. Ha nagyon imádnám a dél-amerikai mugli sorozatokat, akkor most enyhén szólva is kacarásznék, hogy mennyire döbbenetesen nézőcsalogató. Így... hogy megélem ezt, furcsálkodom, és megpróbálom elfogadni. - De ugye tudod, hogy állati fura így, hogy pont az ikreddel kapcsolatban vannak... nem is tudom, hogy mondjam... Én már többször láttam őt, de valahogy sose ment az, hogy lépjek. – A lábaimra ejtem a kezeimet, mert sikerült kicsit túlgesztikulálni a dolgot, és most zavartan mosolygok. Nem tudom, hogyan fogja kezelni Jess mindezt, a kiváncsisága végére is arról árulkodik, hogy drukkol nekünk? Nem tudom, végülis úgy vagyok vele, hogy nem kérdezne ennyit, ha kifejezetten zavarná a dolog. Remélem... - Beszélgettünk apukátokról... aztán hogy milyen szakág érdekli. Kissé morbidul édes volt, hogy a csalicukorkáim egyikét megetette velem. És... elvittem motorozni a birtok felett.. Azt hiszem élvezte. Akarom még látni, de... nem beszéltünk meg semmit, benne van az is, hogy udvariasságból tette, mert a lökött haverod vagyok. – Nem tudom, hogy Jess további mélységekbe is belemenne-e, nem igazán tudom, hogy mit tudnék még mondani. Azt korai lenne kijelenteni, hogy belezúgtam Giába, mint mackó a málnásba, de hogy valamit érzek így a távoli leskelődés alapján úgy, hogy most személyesen is sikerült beszélni, az biztos. Inkább visszakérdezek, de nem nagyon kapok egyenes választ. Oktondi! Csak hallom a fura válaszok, a legutolsónál megdöbbenve nyílik tágra egyébként csinos kék szemem. - Micsoda?? – Kérdezek vissza, de amúgy csak elméleti jellegű a dolog, ennyire azért van már szemem a dologhoz, külső szemlélőként mindig is jobban meg tudtam ítélni az ilyesmit, de Jessre bízom, hogy csomagolja ki az infót, ám viszonzom a vérszívását. – Nagyon remélem, hogy nem derül ki, hogy van egy ikrem, és ő jön be neked, mert az roppant... vicces lenne. Naa?
- Ugyan, nélkülünk unalmas lenne az életetek. Vág vissza kapásból, teli szájjal vigyorogva. Olyan hévvel mondja, mintha bizony saját magát is nőnek érezné, nem csak lánynak még és annyi tapasztalata lenne a férfiakkal, hogy csuda. - Szerintem ilyen esetben nem kell is _tudni_! Erről nem kell tudományos disszertációt írni. Vigyorog még mindig, mint a vadalma, látva Chance fejcsóválását. Azért a kuncogásig nem vidámodik meg, nem akarja elbátortalanítani barátját, még a végén azt gondolná, hogy kineveti, pedig erről szó sincs. Mikor nála van a kvaff, néha azért a szükségesnél kicsit tovább tartja magánál, párszor fel is dobja maga előtt a levegőbe, mielőtt lazán visszadobná Chance-nek. Nyelvet ölt, és eljátssza, ahogy beletörődik. – Hát jó, beérem. Lepillant a földön landoló kvaffra és nem sok hiányzik ahhoz, hogy összecsapja két tenyerét és jól összedörzsölje azokat, most fogja meghallani a lényeget! Úgy fordítja a seprűjét, hogy egy hangot se fújhasson el a szél. - Ki gondolná, hogy tényleg mennyi minden múlik a ruhákon. Nem tudja megállni, ezen a ponton röviden elneveti magát, de most sem barátján, hanem a tényen, hogy miért vált felelőssé egy kis rózsaszín póló. - Na nee, nem rajtad nevettem, tényleg csak azon, hogy egy rózsaszín textildarab mit képes okozni, meséld tovább! És akkor ott beszélgettetek? Miről? Meddig? És fogtok még? Túl hamar ért véget a beszámoló, Jess ennél többet akar hallani. Nyilvánvalóan félreérti az elhallgatás mögötti okot, azt gondolja, hogy tapintatlan kuncogása okán szakadt félbe az elbeszélés. A kérésnek viszont kénytelen igazat adni, természetéből fakadóan hajlik az igazságosságra, ha Chance beavatta szívügyébe, akkor ő is viszonozhatja ezt a bizalmat. Úgy tűnik barátságuk új szintre emelkedik, legalábbis Jess szemében. Igazából idáig is bízott a fiúban, de úgy gondolta, hogy csak terhelné az áradozásával, magától nem mesélt volna, de így, hogy szóba került a téma… - Miről meséljek? A zöld szőrű nyusziról, a legutóbbi kviddicsedzésünkről vagy hát szóval arról, hogy van egy fiú, aki tetszik nekem? Az elején ártatlan arckifejezéssel húzza barátját, adva a butus szöszit, aki nem érti, miről is kéne mesélnie.
- Cöh... csak nőkkel ne kezdjen az ember... – Vigyorgom, és legyintek, ő bezzeg semmit nem mesél a szerelmi életéről, igaz nem is szoktam fiúkkal látni, azt pedig nincsen pofám megkérdezni, hogy vajon neki is tetszik valaki? Bár... ezek után lassacskán azt érezném fair-nek, ha legalább egy nemet mondana. Jess a vicces Findley nővér méghozzá a bolondos változatban, Gia inkább megmosolyogtat, érzem benne olykor a szarkasztikus felhangot, ám ami egyetlen találkozás után is felgyorsítja a szívbillentyűk mozgását, hogy próbálkozik kevésbé... bántó lenni? Nem mintha bántónak érezném én alapból, zárkózott, az már inkább. Mégis visszakérdezett, és nem láttam unalmat a csinos pofiján. Olykor egy-egy fintort is, és az ördög tudja, hogy nekem, a témának, netán az ő lelkivilágának szólt. Mintha magával sem lenne teljesen megelégedve, de ami számomra nagyon megerősít abban, hogy nekem van teremtve, hogy olyan hittel beszél az édesapjáról, amely mély érzésű lányként mutatja be előttem. Nekem elsődleges a család, így nem is tudnék magam mellé elképzelni valakit, aki máshogy vélekedik. Magam mellé? Egyszer találkoztunk, de az olyan ütős volt, hogy azóta is el vagyok alélva, és ahányszor csak távolról nézem, menten odapattannék, kisimítani a szőke tincseit az arcából. Egy hülye vagyok, tudom én. - Nem is tudom, hogyan juthattam el odáig, hogy az ikertestvéred van rám ilyen hatással. – Csóválom a fejemet, és repkedek körülötte, közben a játék kissé másodlagosba, vagy érdektelenbe fulladt, mert nem is az őrző karikái előtt lebegek, csak dobálgatjuk a kvaffot, rutinból, pár ujjal, cifrázás nélkül. Azért, ami kialakult, nem érzem, hogy bocsánatot kéne kérnem a lánytól, és azt is remélem, hogy Giát nem bántom meg valamivel, ellenkező esetben az árukapcsolás miatt kettőt is veszítenék. Vagy.. Jess van annyira érett, hogy úgy vélné, hogy a mi dolgunk? - Hihetetlen vagy... Imádlak, de őt jobban, érd be ennyivel. – Nevetek vissza, és elkapom a kvaffot. Ledobom a földre, a komoly témáknál már nem akarom, hogy úgy elgondolkozzunk, hogy fejbedobjuk a másikat. Odalebegek mellé, seprűink békésen alkalmazkodnak a lassuló stílushoz. Kicsit eltűnödöm, hogy a saját szemszögemből meséljem, ejtsek e szót az érzésekről, majd bólintok. - Biztos nem emlékszel, de téged vártalak a tóparton, és őt találtam. Egyetlen pillanatig azt hittem, hogy te vagy, mert rózsaszín pólóban volt. Hamar rájöttem a tévedésre. Ő azt várta, hogy akkor otthagyom, de... képtelen voltam elszakadni tőle. Most beszéltünk először, és... A francba Jess, láttam én már többször a suliban, és... Na jó, nem mondok többet. Inkább te mesélj, mert ez így nem ér, hogy csak faggatsz... – Enyhén elpirulva zavartan fordítom el a fejemet. Érdekes hogy Giával beszélgetve ez nem történt meg, ám most beszélve az érzelmeimről a nővérének, a barátomnak, furcsa, és szokatlan.
- Uh, akkor jó. Fúj egy nagyot megkönnyebbülten, habár azt a határidőnapló-vásárlást nem feledi. Egyelőre. Majd ha legközelebb az Abszol úton járnak, mindenféleképp betér Lebretinusba, az a kedvenc pergamen-fellelő helye, és vásárol magának valami szép naplót, talán olyat, amelyiknek minden nap más illata van, ha viszont valamelyik feladatot nem csinálta meg vagy egy találkozót kihagyott, akkor kellemetlen szagot kezd árasztani magából. Csak nehogy elfelejtse! - Úgy nézek ki, mint akit nem érdekel? Nézz ide… – Befordítja seprűjét, és oldalára mutat. – Látod ezt az óriási lyukat, amit a kíváncsiság okozott? Természetesen nincs semmi az oldalán, de olyan vehemenciával mutat rá, mintha tényleg látható lyuk tátongana az oldalán. A második kérdésen viszont egy pillanatra elgondolkodik, nem, nem a válasz a miatt, hanem a kérdés kétféle értelmezésének lehetősége gondolkodtatja el. Az zavarja-e, hogy erről beszélnek vagy maga a tény zavarja-e, hogy Chance és Gia? Lényegében mindegy, mert mindkét kérdésre ugyanaz a válasza. - Nem, cseppet sem zavar. Ő mindkét kérdésre válaszol most, reméli ezt barátja is kihallja mosolygós szavaiból. Neki meg se fordul a fejében, hogy esetleg rosszul érezze magát, amiatt, hogy Chance nem őt tünteti ki figyelmével. Jess fejében teljesen egyértelmű, hogy ők különböző személyiségek nővérével, így aztán természetesnek veszi, hogy más is ugyanígy van ezzel, tehát amiatt nem érzi rosszul magát, hogy ugyanúgy néznek ki, mégis Gia tetszik barátjának. Ezt a nagyvonalú gondolkodást persze annak a számlájára is lehetne írni, hogy a szőke prefektus lány sose nézett úgy Chance-re, mint álmai lovagjára, Fred tölti be ezen képzelgéseinek főszerepét. - Nem, nem utálsz, imádsz. – Könnyedén kapja el a magasan, ívesen szálló kvaffot és grimaszt vágva vigyorog vissza Chance-re. – Mesélj!! Visszadobja a labdát, mintha ezzel is beszédre akarná ösztönözni a Hugrabug volt őrzőjét. - Na, tényleg meséld el azt a találkát, különben nem tudom eldönteni, hogy vajon tényleg idiótának tarthat-e… de ha nem átkozott meg, szerintem jó eséllyel nem skatulyázott be téged, ami nagyon jó jel. Mondja miközben belülről rágcsálja a száját, nagyon szereti nővérét, de ettől még nem tudja pontosan, mit gondolhat pontosan. Olyan nyakatekerten tud néha gondolkodni Gia, egészen máshogy, mint ő, így nem tudja nyugodt szívvel rávágni, hogy biztos nem tartja idiótának barátját, sőt, mert ez egyelőre csak az ő vágya lenne, szeretné együtt látni nővérét olyasvalakivel, mint Chance. Megérdemelné a boldogságot, mert Jess szerint barátja mellett csak az várhat nővérére. Kicsit persze előreszaladt, de emiatt nem zavartatja magát.
Együtt nevetek Jess-szel, ő testesíti meg számomra a humoros barátot, akivel gyakorlatilag bármilyen témából viccet tudunk csinálni. Valahogy mellette tényleg az lehetek, akinek eredetileg szántam magam, felhőtlenül jókedvűnek. Az utóbbi időben Sam látványos romlása jelentősen beárnyékolta a mindennapjaimat, no meg az sem lebecsülendő tény, hogy a sok rendezvény és show közepette igazi barátom alig akad. A szőkeség kivétel. Ellenben az nem zavar, hogy pont sikerült elkerülnünk egymást a tóparton, lökött háztársamtól megszoktam már az ilyesmit, viszont elszoltam magam, de tényleg. Nem, tényleg nem akartam beavatni abba, hogy amit Gia iránt esetleg érzek, az több mint szimpátia a külső hasonlóság miatt. Jess sápadásán kissé megütközöm, én magam is halványabban mosolygok, ebből már nem fogok túl jól kijönni. Nem is tudom, Jess mennyire érezné rosszul magát, ha érzéseket táplálnék az ikre iránt? Végülis a külső hasonlóság, felmerülhetne benne, hogy akkor miért nem ő? Vagy ennyi erővel akkor mindkét lány tetszene nekem? Zűrzavaros az egész, mégis úgy vélem, hogy a külső mindössze egy csomagolás, Giát számomra a gesztusok, az egymásra gyakorolt hatások tették számomra igazán fontossá, az a cinkos félmosoly, a komoly szemöldökráncolás, és hát... Már gondolatban is nagyot nyelek, megcsókolni őt, vagy netán még többet illetően vajon nem lenne furcsa? Nem érezném azt, hogy Jess-szel vagyok éppen? Remélem, hogy nem, állati rossz érzés lenne onnan visszaráncolni. - Csak egyet, de hékás... egyrészt még nem volt alkalmam elmesélni, másrészt tényleg érdekel? Nem zavarna? – Eszembe sem jut, hogy ezáltal óhatatlanul elengedjük azokat a témákat, amik esetleg őt érintik, pedig nagyon is kiváncsi lennék, mivel, vagy kivel tölti a mindennapjait, de Gia valahogy mindkettőnk látóterében fontos szerepet tölt be manapság, így hajlamos vagyok átterelni magamat az őt érintő kérdéskörbe, még ha sikerül látványosan le is pirulni. Zavartan félrenézve nevetek. - Utállak ezért, miért faggatsz? – Kérdezem visszadobva a kvaffot, amit az előbb megkaptam. Nyilván nem olyan erővel, hogy bántsam őt, inkább magas ívben, hogy elkapható legyen, mintsem célozva, hátha nem tudna elhajolni. Nem gondolom komolyan, amint mondtam, a hangsúlyom is inkább visszahúzódó, mint gonoszkodó volt, végül aztán bólintani vagyok kénytelen, úgyis kiderül majd, Gia tetszik nekem. - Ennek örülhetnék, mert akkor... – Vonom meg a vállamat, nincsen konkurencia. És láttam én már az első alkalommal is, hogy Gia bizony tüskés tud lenni, engem viszont ez nem érdekel, mi van akkor ha pont nekem teremtették? Vagy ez így túl romantikus dolog lenne, ami meg én nem vagyok? Vagy az vagyok, csak jól titkolom? Valahol meg sajnálom a visszahúzódó mardekáros szöszimet, hogy lényegében a világ ellen van. Bár lehetnék én is vele együtt, hogy megvédjem, és a karjaimba zárjam.. Franc! – Fenét. Szerintem a találkánk alapján egy idiótának tart. – Hajtom le a fejemet, sikerült elnémulnom. Rossz, hogy Jess előtt titkoltam a dolgot, meg az sem túl szívderítő, hogy pont az ikrével sikerül ilyen butaságokat gondolnom. Ki érti ezt..?
A kenőpénz gondolatára csak nevet, annyira abszurd feltételezni, hogy ilyet kérne ő vagy csinálna Chance, hisz mindketten a sportszerűség feltétel nélküli hívei. A visszakérdezésen meglepődik kicsit, az a legörbülő száj már tényleg látványos, de nem teszi szóvá, csupán megjegyzi, mert épp kifejezetten rosszul érzi magát a kihagyott találkozó miatt. Ha halványan is, de láthatóan el is sápad kissé. - Megszoktad? Több találkozót is kihagytam már? Egészen indokoltnak érzi, hogy elkezdjen határidőnaplót vezetni, akár kihagyott több talit, akár nem, mert ha egyszer elbizonytalanodik ebben a kérdésben, akkor mindenféleképp szükséges. Szerencsére hamar könnyedebb témák felé eveznek vissza, ami nagyon is a szöszi lány kedvére van. Sokkal inkább mintha az ő vetyengései kerülnének boncasztalra, de nem csak emiatt csap le a témára. Tényleg érdekli és hát a korábbiakban megjegyzett apróságok csak még inkább felkorbácsolják kíváncsiságát. Vajon jól látja-e, amit lát? Ugye jól??! - Szóval aranyos lány? Ha most nem a legjobb barátjáról és a nővéréről lenne szó, lehet nem kattanna ennyire rá a témára, sőt, hagyná, hogy Chance a szerinte jónak tartott mélységig meséljen az aranyosnak tartott lányról, de most előveszi vérmesebb énjét és nem ereszti a témát. - Viszonylag kevesen gondolják ezt róla, örülök, hogy te is így látod. És mondd csak, ő is tudja, hogy aranyosnak tartod? Azzal visszadobja a labdát, neki tökéletesen megfelel, ha csak passzolgatnak kicsit, nem tehet róla, hogy perpillanat érdekesebb elfoglaltságot talált, mint egy edzésféle.
- Kelőolajat? Kenőpénzre gondoltál? – Maradok továbbra is a nevetésnél. Amennyire Giával komoly dolgokról tudunk beszélni, és lenyűgöz a közelsége, Jess mellett mindig vigyorgok, de kell is ez, rajta kívül csak Cedric van nekem barátként, de ő Giához hasonlóan felnőttes. Kell néha ökörködni, párnával megverni a másikat, ilyesmik. Kint volt az előző meccsükön, és vár Jess sok gólt bekapott, azért többségüket mégis védte, s az is igaz, hogy a cikesz is a miénk lett. Vezetjük a kviddicskupát, hiszen a Hollóhát-Mardekár nem hozott nagy eredményt, egy közepes griffes győzelemmel már nekünk áll a zászló. - Nem? – Kérdezek vissza ösztönösen, és túl későn veszem észre, hogy legörbült a szám kissé, ennyire azért nem akartam gyorsan kitárulkozni. Nagyon szeretem Jess-t, de azért arról beszélgetni vele, hogy mikről fantáziálgatok az ikertestvérével, azért úgy vélem, eléggé aláásná a barátságunkat. Viszont eltitkolni előle, hogy Gia komolyan tetszik nekem... lehet, hogy átverés lenne. Akkor talán az a kisebb rossz, ha beismerem. - Semmi gond Jess, megszoktam. – Gyorsan újra mosolyt varázsolok magamra, igazán kellemes meglepetés volt, hogy nem őt találtam ott, na nem mintha nem élvezném a társaságát, ám úgy, hogy párszor már láttam korábban Giát, és messziről is megtetszett, intenzív élmény volt, hogy előadhattam magam neki. - Igen, nekem is úgy tűnt. Azon túl, hogy hülyét csináltam magamból, és meg tudtam nevettetni... nagyon aranyos lány. – Kezdem a felvezetést, valami módon mégiscsak rá kell vennem magam, hogy kitálaljak, ám határozottan örülök neki, hogy a szöszi nem kezd el féltékenykedni. Korábban sem tette, na nem mintha lett volna bárki is, akire kellett volna, valahogy úgy voltam eddig, hogy majd ha jön valaki, aki esetén a szívemhez kaphatok, akkor ráérek. Lényegében Gia ilyen volt, de miért is róla akarok ennyire beszélni? Régen nem láttam Jess-t, nagyon is érdekel, hogy vele mi a helyzet, de most már nem tudok kibújni a kérdések alól, szerencse, hogy azért őt is zavarba tudom hozni, mert elakad a szava. Nem vagyok egy túl jó emberismerő, de a cuki háztársat már évek óta ismerem. Valamit titkolna? Bár én beszélek, lehet, hogy jobb annyiban hagyni mndkettőnk témáját? Méregetem pár pillanatig, aztán mosolyogva bólintok, nem biztos, hogy faggatnom kéne. - Nem is tudom, amit már tudnod kell, mint őrző, már tudod... Lemossátok majd a griffet ez is biztos. Én különben sem vagyok olyan cseles, mint a hajtók. – Dobom vissza a témát, és ezzel együtt a labdát is, akár maradhatunk is a kvaff passzolgatásánál is. Egyenlőre csak téplődöm, mi történne, ha véletlenül Giát érdeklem. Akkor Jess hogyan reagálna?
- Remélem hoztál akkor valami kenőolajat, a következő meccset jobb aránnyal kéne megnyerni. Félig elneveti ő is magát, félig azért komolyan mondja. Ugyan megnyerték a meccset és voltak szép védései, ugyanakkor volt néhány olyan benézése, ami után legszívesebben csak fogta volna a fejét. Szerencsére nem tehette meg, hogy leszálljon és az öltözőbe kucorogva tegye meg ezt, s ezzel egy életre elintézze az önbizalmát. Egy rossz után jött egy jó védés legalább, ami egyben tartotta, sőt, utólag visszagondolva azért egész elfogadható játékot hozott. - Á, az nem lett volna ciki, hogy megpuszilod. – Mondja nagy komolyan, egészen elgondolkodva, aztán Chance-re villan tekintete egy kaján vigyor kíséretében. – Amit azért kaptál volna, hogy megpusziltad, na az lett volna inkább a kínos. Gia nem az a puszis-ölelős fajta. Kijelentéséhez kicsit oldalra is dönti a fejét, miközben még megerősíti egy bólintással. Bizony így van, nővére nem az a bújós fajta. - Hoppá, tényleg, bocsi. Ne haragudj, teljesen kiment a fejemből. Csak azért nem veszi észre a fiú pirulását, mert ő maga is épp zavarban van attól, hogy elfelejtette a találkozót az egyik legjobb barátjával. És nem csak hogy akkor elfelejtett elmenni rá, de azóta se jutott eszébe, hogy volt egy kihagyott találkozója. Csak most kezd derengeni neki valami, de most már mindegy is. - Örülök, hogy jót beszélgettetek, Giának olyan kevés barátja van. Őszintén örül, meg se fordul a fejében, hogy netán gúnyos mondta volna, nem hallott Chance hangjában egy csepp iróniát sem. Ugyan egy beszélgetéstől még nem lesznek automatikusan barátok az emberek, de egy jó kezdet lehet. Meg hát, elcsípett már egy-két olyan tekintetet, amilyennel barátja őt sose illette – és ez jól is van így Jess szerint -, szóval lehet máskor is ki kéne hagynia a találozókat és Giát küldeni maga helyett. Gondolatban összedörzsöli tenyerét, ki gondolta volna, hogy a kerítnőnői munka ilyen könnyen rátalál az ember lányára. - Hátööö… Hirtelen nem is tudja, mit mondjon. Utherről nem beszélhet, pedig néha arra gondol, hogy jó lenne megbeszélnie egy külső, pártatlan személlyel, hogy biztosan nem csinált-e butaságot, azzal, hogy csatlakozott hozzá, de a feltételek között nem szerepelt ilyesmi engedélyezése, szóval erről nem beszélhet. Fredről szívesen csacsogna Chance-szel, bízik benne annyira, hogy nem kotyogná ki titkát valamelyik látványmágia-órán, de azt meg mégse vallhatja be, hogy ellopta a pulcsiját, szóval erről se beszélhet. Most aztán kínban van, nem beszélhet az őt leginkább foglalkoztató két emberről. Kénytelen lesz terelni, talán sikerrel jár. - … jól, minden rendben. Igazából túl sok érdekes dolog nem történt velem az elmúlt napokban, suli, prefektusi feladatok, kviddicsedzés, semmi extra, mert nem jut semmi másra időm. Tényleg be van osztva az ideje, de nem bánja, szereti hasznosan eltölteni az idejét. - Mihez lenne kedved most? Dobálgassunk csak kicsit?
Nem, egyértelműen Jessről van szó, Geogriana a legvadabb álmaimban sem hívna kviddicsezni, ez pusztán vicc, és témaindító volt, afféle beszámoló, hogy bizony a szöszi ikrével sikerült már összeakadnom, és nem is akármilyen találka volt az. Pusztán a biztonság kedvéért kérdezek rá, hiszen a tóparton is azt hittem elsőre hogy Jess az a rózsaszín pólóból, és csak akkor döbbentem rá, hogy erről szó sincsen, hiszen ahogyan a leányzó arcába pillantottam, teljesen mások a gesztusaik, és valahogy van hozzá érzékem, hogy pontosan megkülönböztessem őket. Már messziről láttam, hogy a levegőben cikázó szőke egyértelműen profi, ha mást nem, ez biztosan elárulja, hiszen az ereklyevadásznak készülő édesen komoly lányt még csak elképzelni sem tudnám seprűn, még mögém is kétkedve pattant a motorra. Végigmérem, elég lazán öltözött fel, remélem nem szándékozik megfázni, azt azért nem venném a lelkemre, ha a januári meccsekre pótőrzőt kéne válogatni Jess tüdőgyulladása miatt. Így, hogy találkoztam Giával, le tudom szögezni, hogy még a mosolyuk is más, ám magamban nem tekintem egyiket sem előbbrevalónak, a háztárs barátném felé ugyanúgy él a mély barátság, csak kicsit így furcsa, hiszen az ikre felé meg valami megmozdult bennem, amit korántsem tudok csak szimpátiának gondolni, de a fene tudja, ő most nem Gia, így ne is bonyolítsuk a dolgot. - Magától értetődő. Legalább felturbózlak, kezdesz berozsdásodni, öreglány. – Vetem oda mosolyogva, amiből természetesen egy szó sem igaz, nagyjából úgy cikázott a póznák között mint valami kolibri, nem csoda, hogy vezetjük a bajnokságot, igaz éppenhogy, de mégis Jess volt olyan ügyes, hogy sikerült megnyerniük az évadnyitó meccset. - Dehogy. Pont, hogy ciki lett volna, ha őt puszilgatom helyetted. – Válaszolok vissza rosszalló mosollyal, holott tudom én, hogy csak ugrat. Besorolok Jess mellé, egmás mellett repkedünk, kiveszem a kezéből a kvaffot, és dobálgatom az ujjaim között, amíg beszélgetünk. - Csak annyi történt, hogy voltál szíves elfelejteni a talinkat a tóparton, ő viszont extrém véletlen módon ott volt, és beszélgettünk egy jót. – Nem tudom miért, de ezen a ponton elpirulok, és gyorsan félrenézek. Tudom, hogy a barátom, de mégis... a kinézett csodalény testvére az anyaméhtől kezdve. Ennyi erővel magának Giának is elmondhatnám, hogy hű meg ha, még nem találkoztam senkivel, aki ennyire hatással lett volna rám. Ciki, de így van. - Különben meg inkább te mesélj, hogy vagy? Min jár manapság a bolondos kis fejed? – Kérdezek gyors témaváltással, hátha képes követni ebben is.
Ad Chancenek úgy húsz percet, nem pontosan, nincs is nála óra, amivel másodperc pontosságig mérhetné. Jess ugyanis úgy okoskodik, hogy húsz perc alatt barátja leérhet a pályára, ha tud és akar csatlakozni a spontán játékhoz. Ha valami akadályozza vagy csak egyszerűen nem tartózkodik a kastélyban vagy területén, sem a környékén, akkor nem túl erős bűbájjal ellátott madár-üzenete úgyse jut el a címzetthez és visszatér hozzá, így vagy úgy, de tudni fogja, hogy egyedül fog száguldozni a továbbiakban is. Ugyanis jelenleg labda nélküli száguldozással múlatja az időt a szőke Hugrabugos lány. Őrzőként túl nagy mozgástere nincs, most pótolja be az ide-oda cikázást a két félpálya karikás póznái között. Mikor meghallja a motorzúgást, lelassít és lebegve keresi a hang forrását, nem akar lemaradni Chance belépőjéről. Szerencsére egy motor nem épp cikesz-méretekkel rendelkezik, így nem nagy kihívás nyomon követni a közeledést majd landolást. Mosolyogva visszainteget barátjának, aztán folytatja a repkedést, de már csak a seprűtárolóhoz közelebb eső póznák körül. - Szia! Köszi, hogy csatlakozol, egyedül uncsi lett volna repkedni. Dougnak sürgős dolga akadt, vele jöttem le, de aztán mennie kellett, mielőtt annyit mondtunk volna, hogy kvaff. Szóval megmentettél attól, hogy hoppon maradjak. Amint hallótávolságba kerül Chance, Jess rögtön elkezd csacsogni. Fogadja és viszonozza az üdvözlőpuszit, számára természetes kedves, baráti gesztus. Nem ezért emelkednek meg szemöldökei. - Megint? Giát is megpusziltad? Nem értetlenkedik sokat, ugyan ki mással lehetne őt összekeverni, mint a megszólalásig ugyanúgy kinéző ikertestvérével. - Meséld el! Lecsap a témára, a Roxfortban kifejezetten hiányzik neki nővére, de mostanra már úgy-ahogy megtanulta elfogadni a kastélybeli távolságtartást.
Magányos motorozásom közepette ütközöm az apró kolibrivel, aki rámcsipogva ejti kinyújtott kezembe a levélkét? Szoktak a kolibrik csipogni, vagy csak én hallottam úgy? Rálépek a fékre a levegőben, és kondenzcsíkot húzva farolok ki az egyik felhő takarásából. Nem vagyok messzire a birtoktól, így egészen jó ötlet lehet amit szőke barátném indítványozott, talán még az is szóba kerülhet, amit megejtenék vele pár napja, kérdés, hogyan fog majd reagálni. Bátorság! Nem vagyok túlzottan kviddicshez öltözve, már ballonkabát a viseletes ruházatom, a bőrdzseki bármilyen menő, egy idő után már kezdtem benne vacogni. A napszemüveg viszont rendületlenül rajtam, hiszen a magasban elvakíthat a csillag ami körül keringünk. Miután irányba álltam, belehúzok, és nem kell figyelnem a légi forgalomra, vannak annyira jó reflexeim, hogy elkerüljem a madarakat, repülők erre nem járnak, így pár perccel később már brummogva közeledem a levegőből. A járgány talajt ér lassan a pálya melletti salakon, miközben odaintek Jessamine-nek, betolom a mocit a seprűtárolóba, hogy ott támasszam ki. Biztosan nem fog benne senki hasraesni. Ballonkabát le, körbenézve látok egy védőmellényt, amit őrzőként én is viseltem, ezt magamra húzom, és látom, hogy a doboznak már hűlt helye, a szöszi már kivitte az ovális pályára. A napszemüveget leteszem valahova, nem annyira kár érte, ez nem az a menő fajta, az igazi Giánál van, még mindig. A szívemmel együtt rabolta volna el? Hát csak nem... A seprűk egyikéért nyúlok, nem szükséges, hogy nagyon jól működő model legyen, elég, ha Jess nem lök le róla. Függőles helyzetben vonszolom ki a szabadba, hogy a levegőbe emelkedjek. Elsőként odareppenek a leányzóhoz, üdvözlésgyanánt. Áthajolok a saját seprűmről az övére, hogy odapusszantsak az arcára. - Jess ugye? Mielőtt még megint benézem.. – Vigyorgok a szöszire, és arébb konkordozok, hogy szembeforduljak vele, és várakozóan sandítok rá, hogy vajon mi volt ez a spontán invitálás? Talán a játék rejteke alatt valami komoly témát feszegetne?
Seprűjét letámasztja a palánkhoz, hogy megigazíthassa kesztyűjét. Közben Doughoz fordul. - Dobáljunk párat bemelegítésnek, aztán játszunk kapura? Vagy a cikesz-elkapást gyakorolnád? Akkor próbálhatlak megvédeni a gurkótól, csak egytől, kettővel tuti nem bírnék el… fene tudja, hogy eggyel elbírok-e, de az biztos, hogy akkor jól szimulálnánk a meccs izgalmát. Elvigyorodik, vicces lenne a második ötletet kivitelezni. Mivel még nem sötétedik olyan korán, akár mindkettőre lehet idejük, mivel időben lejöttek a pályára. Mivel már fönn a szobájában átöltözött a könnyed, privát edzéshez, így nem kell felmennie az öltözőbe. Copfba font haját kesztyűs kezével kicsit megcibálja, hogy tesztelje erősen tart-e. Egyelőre a narancssárga hajgumival fixált frizura tartósnak bizonyul, egyetlen aranyszál se bújt ki. Szerencse, most hámozhatná le a kesztyűjét, hogy újra megzabolázza haját. Tart egy kis bemelegítést, miután öltözékét is megfelelőnek ítélte. Fej-, törzs-, csukló-, vállkörzések, majd hajolgatás a lábakhoz laza terpeszállásban, csak a megszokott rutin bemelegítés. Mivel a laza mozgássor végére se hullott szét a fonás, késznek érzi magát. Mire körülnézne, hogy indítványozza a labdák kihozatalát, Doug egy megbűvölt pergament lobogtat lemondó sóhajjal, mennie kell. - Sajnálom, majd legközelebb gyakorlunk. Elintegeti csapattársát, ugyanis nem tart vele vissza a kastélyba. Ha már átöltözött,bemelegített, lélekben is játékra készült, akkor bizony nem adja fel tervét. Előhúz zsebéből egy hasonló kis pergament, amire játékindítványt ír kedves jóbarátjának és mentorának. Nem túl hosszú, lényegében két szó: "Játék? Most?" Meghajtogatja kis kolibrifélének és megbűvöli, hogy Chance-hez repüljön. Visszasétál seprűjéért, míg várakozik se fog tétlenül ücsörögni, ráadásul az se garantált, hogy barátja ráér. Lábat átlendíti a seprűn, majd fel-fel, minél magasabbra reppen..határ a csillagos helyett az üdítően kék ég!
