2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
*Mély levegőt vesz, lassan, megfontoltan. Szemeit is csukva tartja és csak háborgó gyomrának lenyugtatására koncentrál. Nem sokra jut azonban, a szorosan lezárt szemhéjak biztosította sötétség vészes imbolygásba kezd, ami nem hogy nem segít, de még inkább csak ront a helyzeten. Ezért aztán inkább kinyitja újra szemeit és legalább a fény segít, hogy összpontosítani tudjon egy pontra, ami többé-kevésbé nem mozog. A fekvés sem tűnik kimondottan hatásosnak, ezért feltornázza magát félig ülő helyzetbe. Így már egy fokkal mintha jobb lenne, talán az arczsibbadása sem olyan erős már, mint az imént volt. Habár mindez talán csak az újfajta sokkhatásnak köszönhető, mikor végig hallgatja a kedélyes párbeszédet Fred és Mrs. Weasley között. Valahogy odakint még nem rakta össze, hogy ha Fred most hazahozta őt, akkor igen nagy valószínág szerint nem csak az otthonát láthatja, hanem a család azon jeles tagjaival is találkozhat, akikhez idáig még nem volt szerencséje. De erre Jess még nem készült fel, igaz, feltehetően erre a pillanatra sose tudna felkészülni a szöszke lány. Talán jobb is így zsibbadtan, zöldes arcszínnel túllenni az első találkozáson… te jó ég, és most még szó sincs arról, hogy a fia barátnőjeként mutatkozik be, akkor aztán tuti nem tudná visszafogni háborgó gyomrát és a szép szőnyeg bánná.* - Jó estét, Mrs. Weasley, igazán nagyon örvendek a találkozásnak, Jess vagyok, izé, nem George, és nagyon sajnálom, hogy csak így Önökre törtü… *A jólnevelt ex-prefektus persze azon nyomban talpra szökken, amint Fred édesanyja belép a nappaliba. Hogy is nézne ki, hogy a kanapén elfolyva, cipőstül félig ülve-félig fekve mutatkozna be, mintha ez lenne a világ legtermészetesebb dolga, pedig bizony senki nem hívta őt ide ma este. Összességében azonban a felpattanás – ahogy az tulajdonképpen mindenki számára egyértelmű lehet, csak láthatóan Jess-nek nem- csak ront a lány helyzetén, aki nem is tudja befejezni elhadart bemutatkozását és szabadkozását.* - Fred? *Némi pánikkal hangjában kiált a fiú után. A pánik annak köszönhető, hogy érzi ahogy kiszalad az erő a lábából – emiatt huppan… hm, ez némi tudatosságot feltételez Jess mozgáskoordinációját illetően… szóval emiatt hanyatlik vissza a kanapéra, miközben a sötétség most úgy borítja be szemeit, hogy nem vette észre, hogy becsukta volna őket, de a legrosszabb, hogy egy ideig nem tudja, Fred visszaért-e hozzá vagy sem.*
Szinte látni, hogyan sápad-zöldül el Jess, és Frednek valahogy eszébe se jut az az eshetőség, hogy az otthona látványa okozza ezt, és nem a nemrég átélt kalandok okozzák. A válasz sem túl kielégítő, hogy megnyugodhasson, szóval inkább csak sietősebben nyomul be az Odúba, hátha egy stabil kanapé a lány alatt jobban fog esni neki, mint Fred kezében imbolyogni, akármennyire is próbál rá figyelni. - Persze, máris! - Vágja rá rögtön, mikor megnyugvására egy összetettebb mondatot hall. Azért ez így sokkal jobb, mintha csak "Vizeeeet!" felkiáltást hallana. Miközben épp azon van, hogy finoman tegye le a lányt a kanapéra, egy másik női hangra lehetnek figyelmesek, egy idősebb nőére, de látni nem látni, az emeletről szűrődik le a hangja. - Te vagy az drágám? - Kedves tőled anya, hogy így hívsz! - Kiált vissza Fred. - Merre is van a gyógykenőcsös dobozod? Amit mindig elrejtesz George elől? Szükség lenne rá... a nappaliban! Mindjárt jövök és hozom a vizet, te csak pihenj. - Ez utóbbi mondat Fred részéről már Jessnek szól, míg előbbiek az emeletre lettek visszakiáltva, ez utóbbi meg lágyan és halkan mondva, mint egy simogatás. És míg Fred balra el, jobbról a lépcső felől léptek zaja hallatszódik, valaki lefelé tart, de már közben hallani Mrs. Weasley hangját. - A konyhában az óra mögött! Oh, Fred, már megint mit csináltatok? Folyton felélitek a készletemet, meg egyébként is... - Itt akad el a lépcső aljában megjelenő Mrs. Weasley szava és nagy szemekkel pillog a kanapéjukon fekvő-ülő szőke lányra. Úgy tűnik, erre még az ikrek mellett sokat látott boszorkány sem számított. - George szívem! Te meg mégis hogy nézel ki?!
Jessamine Findley
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Jess és Fred 2017-08-04, 22:13
Fred & Jess
*Jess bele se akar gondolni, hogy a többi utazási forma mennyire viselte volna meg, mert hát ez a pillanat-hosszússágú hoppanálás így is rátett egy lapáttal jelenlegi állapotára. Hát még ha a mugli közlekedési formákkal kellett volna eljutniuk ide a… ide a… hova is? Azt hitte elsőre a Roxfort kapujához érkeztek, mert csak a fák susogását hallotta városi zaj helyett, de ez határozottan nem a Roxfort. Először nem is az iskolát határoló kerítés hiányát veszi észre, hanem azt állapítja meg, hogy Roxmorts nem látszik a birtok határáról, márpedig ő bizony látja egy falu fényeit. Mielőtt megkérdezhetné, hová is hozta őt Fred, végre elfordítja fejét a falutól, amit ebből a szögből és napszakban lehetetlenség felismernie… nem mintha közelebb és fényes délben felismerne egy angol városkát, ahol még soha nem járt. Szavát a különös látvány veszi el, mert ilyen épületet biza még soha nem látott. Ráadásul meg se kell kérdeznie, hol vannak. Mégis csak tudja pontosan. Nem kell félreérteni, azért odáig nem süllyedt fene nagy epekedésében, hogy a szünetek alatt követte volna Fredet haza, majd kukkolta volna, egészen egyszerűen csak az elcsípett leírások és részletek alapján felismeri a Weasley család otthonát. Vagyis Fred hazahozta őt!! Hát most bukfencezik még egyet gyomra, ami nem kimondottan tesz jót a szöszinek, akinek így is háborog a gyomra az esés óta. Ezért nem is tartja biztonságosnak rögtön válaszolni a szívmelengetően aggódó szólongatásra. Kétségek között se akarja ugyanakkor hagyni a fiút, ezért csak-csak kiprésel magából valami választ, ami leginkább úgy hangzik, hogy:* - Ömgffp… *Azért nem nagyon kapkod, hogy segítsen a kilinccsel, még a végén ebben az állapotában valahogy tönkretenné. Megvárja, hogy bejussanak és valami nem mozgó helyen megpihenhessen (majd holnap kielemzi mindazt, hogy Fred a karjaiban tartott őt!).* - Lehet kérnék egy pohár hideg vizet, kérlek! *Az talán lenyugtatja a gyomrát, habár az arca is kezd zsibbadni, kezd kétségbeesni, hogy a végén rohamléptekkel kell felfedeznie a házat és eljutnia a mosdóba…*
Ez a mai jó eséllyel indul az Év randija címért, pedig még csak nyár van és az év fele hátravan. Mint valami rossz tréfa, csak most Frednek nincs kedve mosolyognia, ami kellően jelzi a helyzet komolyságát. Londonban első gondolata volt a biztonságos címszó alatt az Odú - legalább ezért elmorzsolhat Mrs. Weasley egy könnycseppet -, és mivel idő sem volt ezt mélyebben átgondolni, hanem gyorsan cselekedni kellett a nagyobb baj előtt, hát cselekedett. Így esett, hogy úgy jelent meg az Odú előtti kis tisztáson a kertkapu előtt, ahogy még soha: kissé viharverten egy hasonló küllemű és egyébként ájultnak kinéző lánnyal a karjaiban. Öles léptekkel indul meg a házba, magában azt elevenítve fel, hogy mit is mondott ma búcsúzáskor anyja: idehaza lesz vagy átugrik Sissy nénihez? Vagy az holnap lesz? Vagy tegnap volt? Randi előtt ez kimondottan nem volt érdekes, úgyhogy nemhogy egyik fülén be, a másikon ki, hanem még a befele utat sem tette meg az információ. Ha nincs itthon, akkor Frednek kell kitalálnia valamit Jess felébresztésére és sérülései ellátására. George is messze jár, pedig ő erősebb gyógynövénytanban, de ezen most kár rágódnia. Remélhetőleg Fredre is ragadt elegendő tudás a közös munkájuk során. - Jess! Jess? Hahó? - Szólongatja aggódón halkan, karjaiban tartva finoman és gyengéden meg-megrázza a lányt, ha elájult időközben, miközben könyökkel nyomja le a kilincset és lép be a házba a nappali és annak kanapéja felé véve az irányt.
