2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] Nem a titkok okozzák a bajt, hanem a következtetések, amit az emberek levonnak belőlük.
Vanessa után érkezem a kritikus pillanatba és ketten már meg tudjuk akadályozni, a becsapódást. - Bocs, hogy majdnem kinyírtalak… meg.. mindenkit.. - fújtatom vissza nézve rá. Érzem hogy gyengülök, de azért ketten még kitartunk. Talán még mondanék mást is, de felfelé pillantva, meglátva Grindelwaldot megáll bennem az ütő. Nem válok mozgásképtelenné vagy ilyesmi, de azért felmerül bennem egy pillanatra, hogy ha a zuhanást sikerül is túlélnünk, lehet, hogy ezt már nem fogjuk. Ráadásul két pálca is van nála.. De Vanessa elkap én pedig hasonlóképpen téve, össze kapaszkodom vele, bevédve az öreg varázslót is és bucskázunk egy jó sort. Mire vége, viszonylag hamar talpon vagyok, csak még szédülök meg azért jócskán érzem, hogy összevissza zúztam magam. Megtapogatom magam hogy mindenem tényleg meg van-e, amikor össze találkozik a tekintetünk Vanessaval azért megejtek egy - Köszönjük a segítségedet. - és egy kimerült mosolyt, de tudom én is, hogy mennie kell. És csak reménykedhetek benne, hogy találkozom még vele valaha. Elképesztően szomorú és dühítő amit vele művelnek. A két iskolástársamhoz oda lépek és nem igazán érdekel ha tiltakoznak is, akkor is megölelem őket. Majdnem elveszettem Vanessat, a saját hülye lépésem miatt, ami miatt az igazgatót is majdnem kinyírtam, megöltem egy sárkányt közvetetten, ami egyáltalán nem tölt el a diadal érzésével. És veszélybe sodortam Lizzy-t és Gina-t is szóval… az ölelésemben két dolog van, egyfajta bocsánatkérés és egyfajta.. hála, hogy életben vagyunk. De aztán eleresztem őket, és vissza térek Dumbledore-hoz és pár hosszú néma pillanatig csak járatom a tekintetemet közte és Shanna között. Az aurorokat pedig megkérem, hogy ha lehet, inkább holnap mennék be és tennék vallomást, mert jelenleg nem fognak velem sokra menni. Annyira széthullik a koncentrációm és annyi minden zsibog a fejemben hogy semmi másra nem vágyom csak csöndre. Ráadásul kezdem megérezni a falnak csapódásomat is. A saját hangomat sem akarom hallani. Úgyhogy ha lehetséges, én a lányokkal ellentétben a Mungóba tartok Shanna-val és az Igazgatóval meg azokkal akik beviszik őket. Ha jól számolom, a keresztapám amúgy is műszakban van.. És valószínűleg anya is értesült már róla, hogy megint jócskán nyakig bele kevertem magamat valamibe… Ellenben másnap, a megbeszéltek alapján jelentkezem a Minisztériumban, avagy a parancsnokságon - ahova bekértek, vallomást tenni. Bár nem tudok annyira tárgyilagos maradni mint szeretnék és amikor elérek Vanessa részeihez azért időnként becsúszik egy szóbeli fricska és számonkérés, hogy mégis hogy képzelik mindazt amit vele műveltek?!… De említést teszek a sárkánnyal és Jed-el kapcsolatban arra amit nem csak én éreztem. Szó szerint vissza idézem amit mondott neki Jed. És hogy amikor felnyársalódott, elnyelte a sárkány életerejét.. Bár egyértelmű lesz valószínűleg, hiszen nem volt az igazgatónál a pálcája amikor a Mungóba vitték, de attól még elmondom, hogy Grindelwladnál láttam mindkét pálcát. Ezen kívül persze ha kérdeznek válaszolok, de igyekszem úgy tenni, hogy pl a Gerardéknál látott rúnafegyverről elfelejtek szólni. Meg arról, hogy Vanessa mikor és miként is lépett meg.
//Köszönöm én is a mesét! Nagyon sokminden történt rajta és eszméletlen mennyiségű helyszínen száguldottak végig a karakterek és omg az a sárkány.. Meg a mumus is!! Azért nem irigyellek, fel lett adva a lecke a karakterek közötti balansz ügyében is, ami itt ott kiütközött, de szerintem álltad a sarat elég szépen. A személyesebb hangvételű szálak beépítése még mindig erősséged szerintem, illetve, hogy ismered már annyira a részt vevőket, és a résztvevő karaktereket, hogy tudd kinek mit adj a kezébe és milyen helyzettel fog tudni valószínűleg mit kezdeni. Vagy bedobsz egy sárkányt aztán neki megy aki akarxdddd Gerardnak is fel lett adva a lecke hiszen egyedül maradt egy szökevény varázslénnyel -akit ők maguk szabadítottak ki- és egy csapat kölyökkel. Az eseményekkel kapcsolatban erősen bennem kattog a kérdés, hogy vajon karakteresen kibe mennyire fog beivódni, hogy ha hamarabb oda érnek, Shannara talán nem a lassú halál várna most T_____T Tetszett az, hogy jelen is volt, meg nem is. A megmentése volt a cél, de közben mégsem őróla szólt a történet. Vicces, hogy Luna említette, hogy rövidnek tűnt, nekem meg pont hogy baromi hosszúnak, de! igazából jó értelemben. Eseménydús volt, mégis le tudtuk reagálni a történéseket és hagytál is időt rá. Sokat haladt valójában a fő sztoriszál is. Egy szó mint száz, nagyon élveztem és köszi mégegyszer!
Nos az életösztön elég erős jószág. Van, hogy csak annyit tehetünk, hogy menekülőre fogjuk. De legalább jelentős károkat sikerült okozni Gerard tűzmágiájával. Lizzyt sem kell szerencsére tovább noszogatni. Örülök, hogy Gerard egyetért velem, bár már nincs szükség több szóra. Elég arra koncentrálni, hogy kijussunk. Kiérve viszont az ereimben fagy meg a vér, ahogy megpróbálom felmérni a helyzetet. Segítenék Dumbledorenak, de már arra sincs időm, hogy pálcát emeljek. Egy pillanatig még abban sem lehetek biztos, hogy Alinak és az angyallánynak sikerül megmenteniük. Aztán már csak azt érzem, hogy a sasom ölel körbe minket védelmezően. A következő pillanatban már gyomroforgató érzéssel vágódunk ki a területről, néha valaminek nekiütközve. De tudom hogy a sasom védelme nélkül ez sokkal rosszabb lenne. Ahogy kinyitom a szemem a fák között, még éppen látom köddé válni a sasomat. Alig hallhatóan suttogok magam elé egy "köszönöm"-ötöt. Sajnálom, hogy így történt, és hálás is vagyok annak az állatnak, amiért megjelent nekem. Nem sokkal később pedig aurorok is megjönnek, és a segítség. Szívem szerint Shanna és az igazgató mellett maradnék. Elkísérném őket a Mungóba, hogy meggyőződjek róla, hogy minden rendben lesz velük. Ám tudom, hogy ott jó kezekben lesznek szakértő gyógyítókkal, én már megtettem, amit tehettem. Most pedig az aurorok kérdéseire is válaszolnom kell. Lizzy megnyugodthat, a családfa titkát megtartom magamnak. Csak arra válaszolok, amit kérdeznek. Lehetőleg arra is szűkszavúan, vagy kitérő válaszokkal. Azt hiszem még mindig nem én leszek a kedvenc kihallgatott tanújuk az ügyben. Végül együtt térek vissza a kastélyba Lizzyvel és Alival. Miután felmentünk a szobánkba ha Lizzy akar beszélhet a családfájáról. Még arra is hajlandó vagyok, hogy kerítsek forrócsokit, vagy bármit. Bár valószínűleg ebben a pasija jobb lenne, mint én.
//Köszönöm szépen a mesét! Nagyon izgalmas volt. Tényleg olyan gyorsan történtek az események, hogy rövidnek tűnt, pedig nem is. Kíváncsi vagyok a folytatásra. //
-Szerintem is, mindenképpen. – A karomban Shannával bólogatok Ginának. Jó lenne mielőbb az ölelésembe szorítani Daphne-t, de tudom, hogy McGalagony kiszabadíthatja őt, és Torit, s nekem most a kötelesség az első. Rohamléptekben szaladunk kifelé, miközben már omlik össze a barlang a kinti hatások, na meg a táltostűz miatt. Nem akarom Lizzyt kérdőrevonni a származása miatt. Én aztán pontosan tudom, hogy a vérünk nem szabad, hogy meghatározzon. Fel sem merül bennem, hogy szemszeszálljak Grindelwalddal, most túl sok a vesztenivalónk, na meg nem is vagyunk egy súlycsoportba. A sas és a főnix teszi a dolgát, minket védenek. A sárkányra egy pillantást sem vetek, nincsen ugyanis lelkiismeretfurdalásom. Tudatos, intelligens lényeg, az a bestia is tudta, hogy mi vállal. Legalább JED távozik, ezt menekülésnek fogom fel, kisebb győzelemnek. Dumbledore zuhanására megnyikkanok, de most tényleg magunkkal kell törődnünk. Ahogyan Grindelwald letarol minket, összeszorítom a fogamat, hogy ne kiáltsak fel, Shannát is tartanom kell, nehogy elsodródjon tőlünk, vagy hogy a nyakát ne törje. Amikor már kint vagyunk a határvonalon, el is tudnánk hoppanálni, de először Vanessa szegezi nekünk a kérdést, vagyis főleg nekem. – Megérdemled a szabadságot, vállalom a felelősséget. – Engedem útjára, most is az életét kockáztatta értünk. Egyébként is úgy vagyok vele, hogy nem látom értelmét, hogy valakit dróton rángassunk, még ha amúgy védeni is akarjuk ezzel. Miután Vanessa elment, jönnek az aurorok, próbálok én is Shanna felé minél inkább támogató szerepet betölteni. Arról biztosítani, hogy fel fog épülni, noha igencsak aggasztó a fekete minta. Dumbledore kómája engem nem rendít meg, tudtuk, hogy előbb utóbb szembe kell szállnia élete ellenfelével, de nekünk a saját generációnkkal, a jövőnkkel kell törődnünk. Most amúgy sem omolhatok össze, hiszen jön a baba, az esküvő, az otthonlét. Nekem kell a biztos háttérországot jelenteni. Shannát az aurorokra bízom, hogy szállítsák a mungóba, de mielőtt Daphne-hoz rohannék, félrevonom Elizabeth-et, jelezve neki, hogy nem fogom elmondani a titkát, és ha szeretné, akkor szívesen beszélgetek vele olykor arról, hogy a sebezhetetlen képességével, na meg hogy egy ilyen erős mágus leszármazottja, akár be is állhatna közénk, mert ezzel csak nyerhet mindenki. Ő is öregbítené az Ollivander nevet, de ha nem is lenne auror, én szeretném, ha tudná, mennyire elismerem, amit ma a társaival mindenki másért tett.
//Nagyon szépen köszönöm a mesét. Nekem különösen fontos, hogy bár kissé elrugaszkodunk a Rowling-univerzumtól, maradjanak meg alapok, sarokkövek, és ezt továbbra is szuperül hozod, hozzátok mesélőként. Nagyon epikus, fordulatos volt a sztori, Gerard lassan tényleg valami főszereplővé növi ki magát, nagyon tetszetős ez így. Köszönöm az élményt, szuper játék volt!!!//
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Szégyen a futás, de hasznos, miként a mondás is tartja, mi pedig - a mai nap folyamán immár sokadjára - folyamodunk eme taktikához. Gerard táltostüzére vagyunk kénytelenek hát bízni a végkimenetelt, hiszen az én varázslatom leginkább összekutyulta a dolgokat, semmint tisztába tette volna őket bármilyen szinten is. Voltaképp érthető tehát, hogy miért nem vonnak be zöldfülűeket hivatalos aurori nyomozásokba. Baromi veszélyes egy szakértőnek sokad magáért is aggódnia... Gerard és Daphne pedig úgy vett a nyakunkba minket, hogy ezzel saját magukat is veszélybe sodorták. Hát ha még azzal is tisztában lennék, hogy a páros női tagja gyereket vár! Na, abban az esetben bizonyára nem lengedezem a maradás mellett. Ginának nem szükséges vonszolnia, hiszen kapkodom én a lábaimat magamtól is kifelé, ezúttal nem is rágódva a - talán - utunkat álló csapdákon. Hatalmas szerencsénk van azzal, hogy egybe sem futunk bele, hiszen ezúttal könnyedén végezhettek volna velünk. Miközben felfelé mászunk, az a valami, ami visszatartotta a dementorokat, semmivé foszlik, Gina és Gerard állatkája pedig szinte abban a pillanatban támadásba is lendül a dementorok ellen. Egy pillanatra még le is kell hunynom a szemem, hiszen majdhogynem olyan az egész, mintha egy tűzhurrikánt pillantottam volna meg, amely a szél és a tűz erejét is ötvözi magában. Hála az égnek, mindebből csupán a dementorok részesülnek, hiszen más esetben már a mi kis csapatunkból se lenne, csupán csont és bőr... Jobb esetben, természetesen. Az első reakcióm, amint eltűnik ez a jelenség, szinte rögtön az, hogy - még ha csak távolabbról is, de - szemügyre vegyem, hogy Vanessa és Ali életben vannak-e még. Egyikük sem egy hétköznapi ember, de ez a varázslat sem volt éppen annak nevezhető, éppen ezért kétségeim akadnak... Legnagyobb döbbenetemre azonban a sárkány holtan hever, a hátán ülő férfinak nyoma veszett, Dumbledore pedig... Zuhan! A jeges rémület, amely vasmarokkal fonódik a szívem köré, szó szerint szoborrá dermeszt és - noha első gondolatom az volt, hogy felkiáltok vagy sikoltok - ezúttal a hangszálaim is lebénulnak. Csupán akkor futja egy nyekkenésszerű hangra részemről, amikor Vanessának és Alinak sikerül megmentenie az igazgatónkat. Örömködésre azonban - szokás szerint - nincs időnk, hiszen Grindelwald támadásba lendül, én pedig még előtte elkapom a pillantást, amelyet rám vet. Felismert volna? Tudja vajon, kije vagyok? Esetleg csak hasonlítok annyira a dédanyámra - alias az ő valakijére - hogy őt látta bennem viszont? Ezernyi kérdés merül fel bennem egyetlen szempillantás alatt, de a következő pillanatban már Gina sasának a szárnya takarja el előlem a kilátást, hogy utána megadóan bucskázzunk oda, ahova a sötét mágus varázslata küld minket.
A felbukkanó auroroknak nem fedem fel, hogy miféle családi titkot is rejtett az a hely. Igazság szerint csak reménykedni tudok abban, hogy Gerard táltostüze volt annyira hatékony, hogy a családfámat is végleg és nyomtalanul megsemmisítse. Nem a nyomozóktól félek, hiszen engem emiatt aligha fognak felelősségre vonni, de tartok attól, hogy a kelleténél jobban rá fognak szállni a családomra ki tudja milyen őrült opció miatt... Talán azt hiszik majd, hogy Grindelwald tartja velünk a kapcsolatot. Ráadásul, szeretném, ha a nővérem és az unokatestvéreim tőlem tudnák majd meg az igazságot, ne valami vadidegen szájából. Így hát őszintén reménykedem abban, hogy Gerard és Gina se kotyogják ki a "titkomat". Fogalmam sincs azt illetően, miként is tálaljam ezt Gillynek vagy éppen Chrisnek és Charlottenak, de majd kiagyalok valamit. Vanessa távozóra fogja, habár ezért aligha hibáztathatom. Legszívesebben azért utána szólnék, hogy sok sikert vagy hasonló, de fogalmam sincs arról, hogy ez náluk voltaképp számít-e egyáltalán. Ő egy angyal, hatalmas mágikus erővel, a siker számára garantált. Hiszen nemrég intéztek el egy sárkányt! Ráadásul, esélyesen nem kívánja továbbra sem az emberek társaságát, a történtek után meg pláne nem. A vallomások felvétele után én is távozóra fogom, noha előtte azért bevárom még Ginát és Alit is, hiszen - gondolom - mindannyian az iskolába megyünk vissza. Hosszú volt ez a nap, nekem pedig szükségem lesz egy kis időre, mire mindent megemésztek magamban...
(Nagyon szépen köszönöm a mesét, nekem is tetszett és külön köszönet illet azért, hogy teljesítetted benne a kívánságomat is Szuperül beleépítetted Lizzy rma váltását a mesébe, pedig amikor rád írtam ez ügyben, akkor azt hittem, nem lesz ilyen egyszerű És köszönjük a jutalmakat is, egyelőre még nem más körül forognak a gondolataim, de igyekszem azért kitalálni, hogy mire használjam fel őket )
Elindulok ugyan, de már szinte látom, ahogyan az idős varázsló becsapódik a földbe és mozgásképtelenül leli halálát. Elfuserált egy vég, mindez azért, mert nekünk próbált segíteni. Összeszedem hát minden erőmet, hogy a lehetetlen ellenére mégis csak változtatni tudjak a történteken és mások számára talán csak egy képszakadásnak tűnik, ahogyan visszapörög az idő, de én mégis arra eszmélek, hogy elérem az öreget és amikor Ali is megjelenik már ketten megtudjuk tartani miután lassítottam az esésen. - Úgy tűnik a makacsság nálunk családi vonás... - pillantok a valamiféle távoli rokonféleségre, miközben próbálom kifújni magamat, mert jó eséllyel már mindkettőnk ereje jócskán a végét járja. Nem is nagyon jutok el oda, hogy felfogjam ez még nem a vége, hiszen a másik varázsló bizony még talpon van, sőt igazából nem ismerek minden részletet, így arról sem feltétlenül tudok, hogy milyen nagy lépéselőnyre tett szert a pálca megszerzésével. Csak arra eszmélek, hogy elér minket valamiféle fuvallat, én pedig még az utolsó erőmmel Ali után nyúlok, és megtartjuk Dumbledoret is, hogy a szárnyaimmal védve magunkat, mint valami szélfútta ördögszekér bucskázzunk át a fák között ki erről a rettenetes helyről. Amikor végre megáll a mozgásunk, óvatosan engedem le Dumbledoret a földre és tápászkodom fel. Azért valószínűleg jócskán pihegek, kimerítettek a varázslatok, ahogyan a támadások is, nem rég pedig majdnem elégetett egy sárkány. Nem lehetek külsőre a legjobb formámban jelenleg. Az viszont hamar realizálódik bennem, hogy nem sokáig érdemes itt maradnom, mert erősen kétlem, hogy ne lenne ugyanaz a sorsom, mint eddig is, főleg ha kiderül, hogy mikre vagyok képes, mint mondjuk az angyali fény, amiről még én magam sem tudtam. Kihúzom hát magamat, egy pillantást még vetek Alira, hogy rendben van-e, ha kell persze segítek neki felállni, de egyértelmű, hogy sokáig nem habozhatok. - Mennem kell. - pillantok még Gerardra, hiszen ő itt valamiféle rangidős auror és egyértelmű, hogy az ő felelőssége lesz, ha enged távozni, de majd bizonyára valami módon kimagyarázza magát. Azért láthatja rajtam, hogy bizony tettre kész vagyok és annak ellenére, hogy kockáztattam az életemet értük, még mindig nincs bennem annyi bizalom, hogy ne készüljek rá, netán mégis csak erővel akarna itt tartani, mint kötelességtudó auror. Nem is mondok hát mást, csak kitárom a szárnyaimat, amennyiben gond nélkül elengednek, akkor csak biccentek egyet és elrugaszkodom, hogy még az aurorok érkezése előtt távozzam. Ha persze nem... akkor mindent megteszek azért, hogy kikerüljek bármiféle támadást, amivel tartóztatni akarnának.
//Fúúúúú, keresem a szavakat. A negatívum nekem tényleg csak annyi, hogy rövidnek tűnt. XD Azt hittem most kezdtük, aztán közben bőven meg volt a fél év. Nagyon szuper volt, eseménydús, akciódús, drámai és mindig lehetett mit tenni. Külön köszönöm, hogy Vanessa is részt vehetett egy mesén, még ha kissé tényleg istenkari is, bár igyekeztem tényleg csak a meglévő képességekre koncentrálni nála, kivéve az angyali fényt, de azt is szuperül beépítetted pl. Lizzy rma váltásával. Tök jó ötlet volt! Nem tudok érdemben negatívumot mondani, hiába próbálnék, a jutikat is köszi szépen! Dumbi esetleges halála engem nagyon szíven ütött volna, de már ebbe a lehetőségbe is sikerült beletörődnöm, ha bekövetkezne mégis. Egy szó, mint száz, nagyon szépen köszönöm a mesét, nagyon élveztem minden pillanatát! //
Jed valóban nem támad, ahogy elég ereje van Halálfalókra jellemző füstalakot vesz fel és elsuhan a fák közé, vélhetően neki is előbb ki kell jutnia a területről ahhoz, hogy nyom nélkül eltűnhessen. Gina óriássasa megpróbál elmozdulni segíteni, de ekkor realizálódik benne, hogy éppen egy dementorokkal megtelt mező alatt van és ha belemászik ebbe a mezőbe, hogy áttörje magát, lehet, hogy ő is megfagy, vagy éppen előbb omlik össze a varázslat - és egyik opció se túl jó.
Vanessa tisztán érzi, hogy nem érzi Shannát és semmilyen nyomkövető bűbájt, amit elültettek benne, még is marad. Amikor elindul Dumbledore-ért szinte érzi a zsigereiben, hogy nem fogja elérni, hogy a Dumbledore mozdulatlanul, a végtagjai kimondhatatlan pozícióban, betört fejjel hever a havas-sziklás földön, de valami történik. Mintha visszapörögnének a másodpercek, hirtelen újra a levegőben forgolódik a zuhanó sárkánnyal, aminek elkapta az egyik szárnyát Alistair és hirtelen korábban kiszabadul és korábban el tud indulni a hátbalőtt Dumbledore-ért. Alistar már a földről tápászkodik fel, hogy kipróbálja a tündérek teleportálását - és bejön. Hihetetlen módon, az angyallány éppen akkor ér oda, mielőtt Dumbledore a földet érné, lelassítja a zuhanást és amikor Alistair is megjelenik ketten két oldalról meg tudják tartani, akár a levegőben mozgatni is, bár a kimerültségük miatt nem olyan fürgék. Ám amikor felnéznek...
[Kincseskamrából felfelé]
Lizzy pajzsot von a varázstárgy köré, de valójában minden feltáró bűbájjal újabb varázstárgyakat fed fel és nincs ideje úgy sétálgatni a tárgyak között és válogatni, a pajzsbűbáj nem óvja meg őket az omlástól sokáig, a varázslat is élesítve van, menniük kell. Gina is belekarol a barátnőjébe, Gerard pedig felkanalazza Shannát, és ahogy megindulnak kifelé egészen a kijáratig éppen olyan szabad az útjuk, mint idefelé. Viszont ahogy elérnek ahhoz a ponthoz, ahol lemásztak, az időcsapda, ami dugóként összpontosult a járat mellett-felett éppen most oldódik fel. Az óriássas azon nyomban mozdul és Gerard főnixe is beszáll a buliba, a tűz és a szél egyvelege szinte orkánszerűen éget lyukat a dementorok között. Nehéz átlátni a feketeség és a narancsvörös tűzviharon, de furcsa módon egyre inkább szétszélednek a dementorok, mintha már nem is akarnák olyan vehemensen támadni őket. Átbukkanva végül azt látják, hogy a sárkány holtan hever, hogy Jed füstté válik és elsuhan, hogy Dumbledore éppen a várfalról zuhan alá és egy rövid pillanatig úgy tűnik, hogy se Vanessa, se Alistair nem fog odaérni... de sikerül.
[Mindenki]
Nincs idő a megkönnyebbülésre, bár érzik, hogy a föld alatt megindul a pusztító morajlás és az egyértelműen egy jó pont nekik Grindelwalddal szemben, hogy megannyi kincset és tudást pusztítanak el. Viszont a mágus ahogy kilép a várfal szélére és lepillant a mélybe rájuk, leheletnyit tovább tartva a tekintetét Vanessán... és Lizzy-n, de közben megcsillannak a kezében egy-egy pálca. A következő pillanatban a sötétmágus korábban soha nem látott erejű lökést mér mindenkire, az óriássas kitárja a szárnyát, hogy átölelje Ginát, Lizzy-t, Gerardot és az ájult Shannát, míg Vanessa ösztönösen körbefonja Dumbledore-t és Alistairt a sajátjával. Mintha egy hatalmas letarolóbűbájt kaptak volna mindannyian, elkezdenek robogni a levegőben, néha fájdalmasan bele-bele ütközve a fákba, egészen addig, míg magukhoz nem térnek a havas tájon a semmi közepén, még annál is távolabb, mint ahova a Shannát követő hoppanálással kerültek. Mintha egyszerűen Grindelwald kitessékelte volna őket a Nurmengardból, most, hogy minden megvan, amire szüksége volt. Illetve majdnem minden, hiszen a varázslat közepette Vanessát is eltaszította, talán éppen ezért nem tömeges gyilkos átok robbant ki belőle, mert az ő halálát nem kockáztathatta volna meg. Vagy talán Lizzy miatt?
Epilógus
A fák között már van lehetőségük segítséget hívni, de ha nem teszik, akkor is perceken belül rájuk találnának az aurorok. Elmagyarázzák, hogy már azóta próbálják őket utolérni, hogy a Roxfort birtokán kívül megtámadták őket a Testvériségesek, nem erősítés jött volna nekik, hanem ők. Amennyiben Vanessa nem tűnik el azonnal, azonnal felkérik arra, hogy fáradjon velük, de az angyallánynak minden lehetősége meg van arra, hogy még előtte gyorsan távozzon. Felveszik a vallomásokat - és ha őszinték és elmondják, amit megtudtak kicsit talán furcsállva mérik végig Lizzy-t, de nem emelik ki a csoportból azért, mert Grindelwald leszármazottjai között bukkant fel a neve - illetve átkísérik Shannát és Dumbledore-t és azt, aki vele akarna tartani a Szent Mungóba. Gerardnak nem kell sokáig aggódnia, Torit és Daphne-t McGalagony kiegengedte és a menyasszonyának szerencsére nem indult be a szülés, a baba és a mama is ép és egészséges, ám innentől esélyük sincsen eltitkolni se a kapcsolatot, sem a közeledő gyermekáldást. Shanna hamar magához tér, ám a fekete minta a tenyerén nem tűnik el, sőt, minden nappal egyre inkább terjed és a gyógyítók szerint egy lassanható átok lehet, aminek csak egy kimenetele ismert: a halál. Dumbledore mély kómába ereszkedik, az egész varázsvilág megrendül, medimágusok tömkelege akar segíteni az ápolásában, de minden esélye meg van a túlélésre, hála Alistairnek és Vanessának, viszont Grindelwald hatalma egyértelműen tovább gyarapodott megszerezve a Halál Ereklyéinek szettjét. Viszont az, hogy elpusztították a sárkányt, elpártolt tőle az egyik legerősebb csatlósa illetve elpusztították a kamrát elegendő lehet, hogy lelassítsák a világmegrázó terveit és még időben gátat vessenek neki... Talán...
Vanessa bevallja-e vagy sem a diákoknak, hogy ő is része a terveknek, az csak rajta múlik, ám az élete egyértelműen továbbra is veszélyben lesz, vagy a Minisztérium fogjaként - újra - vagy szökésben, miközben mind a két fél magának akarja.
// Nagyon szépen köszönöm a részvételt mindenkinek, hosszúra nyúlt a játék, de remélem élvezetes volt minden kis epizódja! A záró hozzászólásra nincsen határidő, de nagyon kíváncsian várom Vanessa hogy fog dönteni és a többiek hogy állnak a kialakult helyzetekhez. <3
A.) Soronkívüli dobás választott karakterrel Triplakockával (tehát ugyanabban a hozzászólásban három kockával dobj ugyanarra a választott értékre) (Alistairnek minimális büntetés a sárgalap miatt, csak két kockát használhat a soronkívüli dobáson)
B.) Mesén résztvett karakternek: A mumus hálája (nem foglal helyet): A mesék/közös játékok előtt nézd meg az összes résztvevő varázstárgyát és válassz belőlük egyet, amit lemásolhatsz és használhatsz, de csak a mesére (tehát például egy Ezüst dobókocka haszontalan, mert nem a játéktéren használod), de egy játékon belül ezt a duplikátumot csak háromszor használhatod. Így akár meglehet egy varázstárgyad lényegében három hatás erejéig kétszer is, ha így döntenél. Írd be a nyitó hozzászólásodban off-ba, hogy mi mellett döntöttél és onnantól nem lehet változtatni. A másolat teljesen pontos, pl. az RMA-t adó gyűrűnél ugyanaz a szint, ugyanaz az RMA, illetve a győztesek medáljánál végig ugyanaz a százalék marad, mint ami a másik játékosnak volt a mese kezdetén.
C.) Minden mesén résztvett karakter elkölthet 5 pontot Tulajdonságokon (egyre maximum 3 mehet, és ezzel átlépheti a maximumot) illetve 15 pontot a Tantárgyak között (egyre maximum 5 pont mehet, és ezzel átlépheti a maximumot).//
~Megan Smith
Alistair Wilson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Nurmengard 2022-12-05, 23:28
Az Angyal Titkai
[You must be registered and logged in to see this image.] Nem a titkok okozzák a bajt, hanem a következtetések, amit az emberek levonnak belőlük.
Őszintén szólva, az első gondolatom az volt, hogy valamiképp mindenáron megpróbálok nyomot hagyni a sárkányon/ban.. De Jed felkiáltása és a pillanatnyi átgondolatlanság végett valahol az is eszembe jutott, hogy végtére is ki a fene vagyok én, hogy azt képzeljem, el tudok intézni egy sárkányt?.. Akivel kapcsolatban ráadásul borzasztóan furcsa érzésem támadt! Minden tudatos megfogalmazódás nélkül. Szóval hirtelen döntésből, nem valami kifejezetten ártalmas, sokkal inkább gátló varázslat mellett döntök.. Vanessa pedig jól látta, neki volt annyi logikája és régebb óta repül, hogy egy ilyen megmozdulás hátulütőit átlássa.. Az egész olyan lavinát indít el, hogy előbb tapasztalom meg a következményeit, minthogy felfogjam. Bár az is igaz, hogy a láncreakció részleteiről nyomokban lemaradok és már csak arra eszmélek, hogy egy giga szárny sodor el és pöccint ki a képből, ahogy a szúnyogokkal szokás majd nekicsapódom a várfalnak, bár sikerül úgy érkeznem, csodák csodájára, hogy ne kenődjek szét. Nyekkenek és csúszok is egy jót és már csak azt látom magam előtt, ahogy a sárkány becsapódik, de megússza mondhatni egész “olcsón”. Ám ekkor jön a hidegzuhany, mégpedig Jed, amint telibe felnyársalja egy romból kiálló elem maradéka.. Egész lényemben érezni vélem, ahogy elnyeli a sárkány életerejét.. De legalább Vanessa épségben van és őt nem sikerült kinyírnom.. Jee..? Azonabn hamar feltűnik még valami, mégpedig az, ahogyan az igazgató a mélybe zuhan. És megint nem gondolkozom csak cselekszem. Holott két másik égető probléma is fennáll, amivel talán foglalkozni kéne.. például a sárkányverembe leereszkedettek számára a kifelé jövetelnél az, hogy Gerard főnixének időfagyasztása bedugózta a hasadék száját, amibe újabb és újabb dementorok fagytak bele ameddig lent is és fent is folyt a csata és elég ciki lesz, amikor az időfagyasztás kiolvad.. És talán abba is bele gondolnék, hogy talán Grindelwald-dal aki fentről elég jól rálát bármire, vagy inkább egyenesen mindenre.. talán nem ártana elterelni a figyelmét, hiszen bármit a nyakunkba küldhet.. És talán arra is figyelhetnék, hogy Vanessa is az igazgatóért mozdul és minden esély meg van rá, hogy ketten fogunk oda érni.. De jelenleg kizárólagosan egyetlen egy dologra koncetrálok, mégpedig arra, hogy Dumbledore-hoz hoppanáljak és lehetőségekhez híven elkapjam. És valami biztonságos helyen bukkanjak fel Akár csak a proffal, akár Vanessaval együtt is! Avagy legalább a földön landoljunk a hóban vagy ilyesmi! És persze vadul imádkozom, hogy ha az elkapás sikeres, a landolásnál már ne nyírjak ki többeket…
//Szerencse: 30 pont, Varázserő: 22 pont Tündér II. Képesek olyan helyen is hoppanálni, ahol ez le van korlátozva, legyen az a Roxfort, vagy egyéb hely, ha kifejezetten a mesélő ezt másképp nem ítéli meg.
Nem szándékosan vagyok érzéketlen Lizzy családi drámájára. De abból minden családban van kivétel nélkül. Ahogy fekete bárányok is, akik nem a éppen az erény lovagjai. Én konkrétan félig Mortimer vagyok. Bár ezt az információt nem sokan tudják. Nem verem különösebben nagy dobra. De később talán Lizzynek elmondok annyit, hogy nekem is van körözés alatt álló családtagom. Az élet ilyen. Kinek nincsenek? Most viszont a jelenre kell koncentrálni, és a jelenben nagyon nem tetszik, hogy Shanna nem tér magához. A külső felszíni sebeket begyógyítom, de érzek valamit, ami nem akar felszívódni, és távozni a testéből. Ez rossz. Nagyon rossz. A keze pedig fekete. Tehát ő hatástalanította a kincseskamra rejtett csapdáit, hogy idáig jussunk. - Ezért hagyd azokat! - állok fel Shanna mellől, ahogy Gerard mellénk ér, hogy ismét kezébe vegye az ájult auror lányt. És már másodjára igyekszem Lizzyt magammal vonni. Csak ezúttal el az ereklyéktől, és az időzített tűzcsapástól. Eszem ágában sincs megvárni, amig bekövetkezik a Gerard által felvázolt lehetőség. Szóval ezúttal nem vitatkozom. Jobb lesz gyorsan lelépni. - Javaslom úti célnak a Mungót. Shannának segítség kell. - osztom meg a javaslatomat Gerarddal már kifelé menekülés közben. Persze nem tudom, hogy odakint milyen a helyzet, az angyallány, vagy Ali megsérültek-e esetleg? De a Mungó jó hely lehet, hogy összeszedjük magunkat, miközben mindenki akinek szüksége lehet rá megfelelő szakképzett ellátást kap. Elég nyilvános is, hogy a Grindelwald csatlósai ne ott akarjanak nyíltan konfrontálódni. Mindeközben odakint, ha a sasom olyan látószögben van, hogy észreveheti az igazgató zuhanását, és az őt követő angyalt, akkor bár föld közelben marad, de igyekszik alájuk síklani, hogy ha esetleg Vanessa nem éri már el az igazgatót, vagy az magával rántja, akkor is az ő hátára essen/essenek, és legalább így tompítsa a becsapódást, és segítsen az öreget is az éppen felszínre igyekvő csapattagokhoz szállítani, hogy mindenki összeterelődjön, és leléphessen végre.
//Erdei nimfa - III. szint +1 szint az elemükhöz kapcsolódó mágikus adottsághoz. (erdei-druida és természetvarázslatok) Druida (6+1) => 7. szint: Óriássas: Képes megidézni egy óriás sast, amin maximum két személy fér el. A sas nagy erejével közlekedésre is alkalmas, támadása sem utolsó rendű karom/csőr, ezen kívül szárnycsapásaival távol képes tartani az ellenfelet, mintha erős szelet idézne.//
Miközben Shannát az egyik falnak támasztom, hogy Gina meg tudja vizsgálni, felpillantok a szőke griffendéles lány kérdésére, s bólintok. – Köszönöm Elizabeth. – Veszem át tőle a csokit, hogy letörve pár kockát, majd visszaadom a maradékot. A dementorokat ugyan megúsztuk, de nem árt némi boldogsághormon, hogy elűzze a sötét felhőket, amik abból fakadnak, hogy ez az egész mennyire kétségbejtő. Shanna nem tér magához, Daphne és Tori pedig fogságban, amíg nem szabadítjuk ki őket. – Megannyi aranyvérű család neve már volt korábban. – Biccentek, ezzel nyilvánvaló, hogy ki és milyen viszonyban van a sötét varázslókkal. Ám mindez nem számít, hiszen mindenki csak a saját tetteiért felel. Hátrahúzódok, amint Lizzy felderíti az ereklyéket, én az időzített táltostüzet sikeresen létrehozom, a számláló ha nem is látható, de egyértelműen fogy az időnk. Arébb húzódom, hogy Gina végezhesse a dolgát, de tekintve, hogy itt mindent meg kell semmisíteni, de még ki is menekülni innen. Nem érek semmihez, inkább intek, vélhetően itt sem lehet hoppanálni. – A varázslat elhelyezve. Lépjünk le, mielőtt ez az egész a fejünkre omlik. – Tekintve, hogy nem látunk más kijáratot, csak a bejáratot, hoppanálni pedig nem lehet itt, nem bízhatunk semmit a véletlenre. Ráadásul Vanessát és Alistairt is össze kell még szedni, nélkülük nem hagyhatjuk el a párbaj helyszínét, amelynek kimeneteléről fogalmunk sincsen. Ha Lizzy és Gina is készen áll, akkor ismét a karomba veszem Shannát, hogy futólépésben elinduljak visszafelé, remélve, hogy a két griffes jön a nyomomban. Nyilvánvaló, hogy alig egy-két perc van csak hátra a táltostűz éledéséig, és nem kéne megvárni az esetleges robbanást, mert az nem csak a tárgyakat falja fel, be is omlasztja a barlangot. A légnyomásról ne is beszéljünk. A főnix előttem repülve arra készen, hogy bárkit pofánköpjön aki csak elénk áll, és akadályoz. Ha valahogy látjuk a kinti kettőst, és tudnak csatlakozni, akkor irány a birtok határa, ahonnan jöttünk, hogy kintről már tudjunk hoppanálni..
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Megszoktam már Gina részéről a hideg, érzelemmentes logikát, de ama tény, hogy ennyire nem érinti meg, miszerint az egyik felmenőm a világ egyik legerősebb és egykor legveszélyesebb mágusa is volt egyben, szó szerint meglep. Mármint, eddig még azt sem tudtuk, hogy voltak gyermekei, erre egy komplett családfává nőtte ki magát ez a vonal az évek folyamán, amelynek a legutolsó ágán én is helyet foglalok, a nővéremmel együtt... Nyilván nem Gina van az én helyemben, vagyis nem fogom ráerőltetni a bennem kavargó érzelmeket, amelyeket most legszívesebben valamelyik - szintén a falon elhelyezkedő - rokonommal beszélnék meg legszívesebben. Apropó, anyu vajon tud erről? Mert amint vége ennek a kis kalandozásnak, az első dolgom lesz egy hosszabb, számonkérő levelet körmölni számára, amelyben magyarázatot követelek. Mindenről. Shannát egyelőre a vöröskére bízom, hiszen kettőn közül ő a tapasztaltabb gyógyító, nekem pedig most még fogalmam sincs arról, hogy pontosan milyen hatással is volt rám Vanessa angyali kitörése. Nem érzek magamon semmiféle változást sem, a képességeimet sem kavarta meg rosszullétig a dolog, az azt követő hőhullámot pedig természetes jelenségnek könyvelem el magamban. Elvégre, ebben a világban nem léteznek az angyalok, nem tudhatom tehát, milyen hatással van az emberi szervezetre, ha valaki egy ilyen hullám közvetlen sugarába kerül. Sok időnk viszont nem akad, szóval igyekszem inkább az ereklyékre fókuszálni. Az elmondott varázsigének hála, pillanatokon belül rá is lelek egyre, amely nem kecsegtet túl sok jóval számunkra. - Grindelwald tőre - állapítom meg egyszerre lenyűgözve és émelyegve is ama tudattól, hogy voltaképp a dédapámról van szó, aki most is odakinn harcol. - Vigyázzatok, halálos. Ne érjetek semmihez, mindenen van valami bűbáj vagy átok - ejtem el még az információt, majd egy láthatatlan búrát emelek köré, amely varázslatot a pásztorok használják a nyáj terelése érdekébe. Ha valaki még ennek ellenére is a fegyverhez szeretne érni, az enyhe áramütést kaphat. Annyira nem vészes, mint a 220, de van akkora mértékben kellemetlen, hogy ne akarjon sokat kalimpálni az illető. Végül Gerard felé fordulok: - Biztos hatni fog rájuk a táltostűz? - teszem fel azért még a kérdést, hiszen maga a varázslat nagyon erős, ez tény, de mágikus ereklyékkel szemben nem biztos, hogy bármit is ér. Már pont sietnék Gina mellé, hogy segítsek neki Shannával, amikor az omlás bekövetkezik, én pedig ijedten sikkantok egyet, majd kapom a fejem fölé mindkét karomat. Nem állítom, hogy ez megvéd, csupán puszta ösztönből teszem. - Sietnünk kell - állapítom meg végül a nyilvánvalót, amint vége az egésznek, majd - néhány pánikolósabb lélegzet gyakorlat után - felvonok egy mennyezet erősítő pajzsot, amely képes lehet kivédeni még egy hirtelen omlást, de ezzel csupán időt nyerünk, más haszna nincs. Nem ismerek egyetlen olyan varázslatot sem, amely képes lenne ilyesmit megakadályozni. Végül nekiállok keresgélni. A teremben sok veszélyes ereklye van tárolva, amelyeket nem biztos, hogy a táltostűz képes lesz semlegesíteni, így valamiféle mindenre jó eszközt keresek. Mármint, hátha akad itt egy könyv vagy varázsige, amely legalább gyengíti a mágikus képességeiket a tárgyaknak. Bár, azt se bánom, ha a sárkánynak lennék képes parancsolni vele és legalább a kintiek dolgát megkönnyíthetném.
(Az ereklye köré vont búra egy enyhe áramütéssel sokkolja azt, aki a közelébe merészkedik. A mennyezetre használt varázslat egy szimpla pajzsbűbáj, de nem túl hasznos, szerintem a nagyobb törmelékek simán átjuthatnak rajta. Bűbájtan: 30 pont)
Hiába próbálok célozni rá a tekintetemmel, úgy fest Alit túlságosan hajtja a hév és nem hajlandó a többiek után menni. Végtére is nem lepődöm meg. A helyében, én se tenném, csak hát lássuk be ez kifejezetten veszélyes helyzet és kettőnk közül ő az, akinek több a kötődése, nagyobb a vesztenivalója és ráadásul fiatalabb is. Próbáljuk hát közös erővel kirángatni a férfit a nyeregből, de nagyon masszívan ellenáll, azt viszont érzem, hogy valami megváltozott. Akaratlanul is lefelé pillantok, hogy nem érzékelem Shannát, de bizonyára ha halott lenne akkor látszott volna a többieken mielőtt eltűnnek a járatban, hogy kissé kiborultak. Csak volt ennyi kapcsolatuk a lánnyal, ha eljöttek megmenteni. A gondolat azért odatolakszik a fejembe, hogy ez azt jelenti, hogy akár gond nélkül el is tűnhetnék, hiszen nincs nekem közöm ehhez az egészhez. Az apám szerint is semlegesnek kellene maradnom, de a hezitálás pont elég rá, hogy összeakadjon a tekintetem Alival és az a fránya lelkiismeret nem hagyja, hogy csak úgy hátat fordítsak ennek az egésznek, amikor pedig megkötözi a szárnyát már esélyem se nagyon van, hogy más döntést hozzak. - Ez nem biztos, hogy jó ötlet... - morranok még fel, amikor felfogom, hogy megkötözi a sárkány szárnyát, hiszen túl nagy a fenevad ahhoz, hogy teljesen kontrollálhatatlanná váljon, miközben mi meg itt vagyunk. Meg is lesz az eredménye, a világ túl gyorsan kezd el forogni, amikor Jed csak azért is magával ránt és zuhanni kezdünk, ezt még tetézi az igazgató varázslata, de a képességeim segítenek annyit, hogy végre sikerül elszakadnom a férfitől és elrúgnom magamat a zuhanó párostól. Így csak a magasból nézem végig, ahogyan vészesen közelítenek a földhöz, hogy végül valami felnyársalja a lovast. Azért rendesen meglepődöm, mikor végül mégsem ő hal meg, hanem a sárkány hanyatlik le, mintha csak az életerejét átadta volna. Vajon önként tette, vagy nem volt más választása? Összeszorítom a számat, hiszen nincs most idő ezen merengeni. Az első gondolatom az lenne, hogy újra Jed után vessem magamat, mert ki tudja, hogy ezek után vajon megfutamodik-e, vagy megpróbál a csapat ellen törni, de közben látom a jelenetet is, amint az igazgató zuhanni kezd és már nem kérdés, hogy mit kell tennem. Azonnal zuhanórepülésbe kezdek, hogy egyenesen az öreg varázslót célozzam be. Messze vagyok tőle, és talán nem leszek elég gyors, de meg kell próbálnom, no meg ott van Ali is, aki talán szintén be tud segíteni valami módon. Már az is elég lehet, ha megtartani nem is tudom, de lassítom annyira a zuhanást, hogy enyhe sérülésekkel megússza. Azzal tisztában vagyok, hogy az eddigiek után ez jócskán kiveszi majd az erőmet. Ha ezek után Jed még se menekülne el, gyakorlatilag nem hogy támadni, védekezni is kis esélyem lesz majd, habár az eddigiek alapján úgy tűnt, nem céljuk, hogy végezzenek velem, de rab sem akarnék lenni újra.
//Akrobata 7. szint: Az idő kereke: Olyannyira gyors és ügyes mozgással tud lavírozni, hogy ezzel akár megváltoztathat eseményeket is, néhány másodpercet visszamehet az időben, de ez nagy fizikai megterheléssel jár.//
Vanessa tovább támadja Jed-et és a férfi egyre jobban fárad, mintha az angyal lány pulzálása nagyon mélyre hatolt volna és folyamatosan rágná belülről. A dementorokat egyértelműen ő hívta ide, így sejthető, hogy sötét képességekkel rendelkezik amit a fény elkezdett kiperzselni belőle. Vanessa a harc közben viszont ahelyett, hogy fáradna - attól eltekintve, hogy a szárnya nem tud stabilan két embert tartani -, még energikusabb és egy újabb furcsaságot érez: a kapcsolata Shannával teljesen megszűnt, ahogy minden nyomkövető varázslat, amit valaha is ráhelyeztek. Mondjuk előbbi arra adhatna okot, hogy azt higyje Shanna már meg is halt, de mivel Gerard felkanalazta és senki sem különösebben gyászolt, amikor odaért, minden a ragyogás hatása. Sikerül megszereznie a pálcát, de amikor Alistair a sárkány szárnyát kötözi meg, akkor kicsit még jobban a feje tetejére áll a világ. Eddig is inogtak és rázkódtak, de így konkrétan vadul átfordulnak, Jed és Vanessa is, akit a verekedés közben megragad a férfi. Hogy ez ne legyen elég, a sárkány még úgy is pördül és röpül a levegőben, hogy a szabad szárnyát kitárva még Alistairt is elsodorja, egy erőteljes - bár nem szándékos - lökéssel az épület kő falának csapva, amin bucskázva lefolyik zúzódásokkal, felületi karcolásokkal, de semmi komolyabbal. A sas, aki őrzi a lejáratot azonnal felemeli a fejét és latolgatja, hogy vajon Alistairnak szüksége van-e kimenekítésre, de a fiú lábra tud állni.
A pillanattól, hogy Dumbledore és Grindelwald már észrevette a környezetüket a sötét mágus folyamatosan a kamra felé tör a földön létrehozott kráteren keresztül de Dumbledore újra meg újra visszatartja. A varázslatok cikáznak, de amikor a sárkány újabb üvöltésével Vanessa Jed-del együtt begyűrődik az óriási lény alá, gyorsan kell cselekedni. Alistair még csak csúszik le a falon, amikor Dumbledore egy varázslatot küld a zuhanó sárkány felé. A bűbáj éppen becsapódás előtt megpörgeti őket és Vanessa helyzetfelismerése segít, hogy a lehető legjobban mozduljon, így azonnal ki is tud szabadulni, hogy elrugaszkodjon. A sárkány szárnyát viszont átszúrja egy vastag fémrúg a törmelékek közül éppen elkerülve a nyakát... éppen olyan szögben, hogy Jed mellkasát szúrja át. A két látó, Vanessa és Alistair nem hallják, hogy a páros beszélgetne, még is érzik, hogy valami történik, ugyanis a következő pillanatban a sárkány felragyog, Jed-be visszaszáll az élet, meggyógyul, viszont a sárkánya holtan hanyatlik hátra.
[Kincseskamra]
A leérkezőknek olyan rengeteg idejük nincsen, hiszen amikor lejöttek fent még mindig legendás mágusok párbaja tartott és a társaik pedig egy sárkánnyal és a sötét lovasával harcoltak, de azért pár percük akad körbenézni. Shannát akárhova le lehet rakni, fent is maradhatott volna a sassal, aki őrzi a bejáratot és veszély esetén elvitte volna. Gina begyógyítja a külső sebeket, de Shanna már nem tér magához. Viszont észrevesz valami nagyon furcsát, ami nem akar felszívódni. Shanna egész tenyere éjfekete, mintha tintába nyúlt volna és visszagondolva furcsa is volt, hogy ilyen egyszerű volt az útjuk. Valószínűleg a lány előtte már minden csapdát és minden trükköt végigjárt, de az utolsó ajtó kinyitása tartós nyomot hagyott. Gerard tökéletesen elhelyezi a futótűzet, a főnix familiáris is beszédes arról, hogy ért hozzá és jól tippeli, ez a varázslat képes lehet arra, hogy mindent elpusztítson. Amikor Lizzy elkezdi a varázstárgyakat pásztázni a Demonstrate azonnal kimutatja, hogy a teremben alig van valami, ami nem bűbájolt, de az egyik tőrön mellette például egy olyan átok van, hogy a gazdáján kívül aki hozzáér az szörnyű mérgezésben rövid úton elhalálozik. A következő pillanatban hatalmas rengés érkezik a fejük fölül, egy polc fel is borul, néhány tárgy lerepül a helyéről és a plafonról leszakad egy adag vakolat. Egy ilyen omlás vélhetően nem pusztítana el mindent a kamrában, viszont ha jobban beindul, őket gond nélkül lapíthatja ki.
Amíg Dumbledore elfordul az ellenfelétől megmenteni Vanessát Grindelwald nem teketóriázik, egyenesen hátbalövi valaha volt barátját és Alistair és Vanessa már csak arra eszmél, hogy az idős mágus, aki majd egész életében az elesetteket segítette, a várfalról zuhan a mélybe. Bár a szemei nyitva vannak, még sem hoppanál, még sem varázsol - a világ egyik legegyszerűbb ártása nem hagyja, hogy megmozduljon, így rövid másodperceken múlik, hogy a halál végleg elérje, Grindelwald pedig szenvtelenül nézi végig a zuhanását. Lehet, hogy a kincsei is fontosak, de a párbaj kimenetele egy szó szerint évszázados ellentétre tenne pontot.
//Sárgalap: Alistair Wilson
Határidő: 12.05., éjfél Következő mesélői: 12. 06. //
~Megan Smith
Alistair Wilson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Nurmengard 2022-11-30, 00:14
Az Angyal Titkai
[You must be registered and logged in to see this image.] Nem a titkok okozzák a bajt, hanem a következtetések, amit az emberek levonnak belőlük.
Fáradok, kétségtelenül, de mivel a nemezisem ott leledzik előttem és egy sárkánnyal harcolok Vanessa oldalán… Elképesztően sokminden van, ami táplálja az adrenalint bennem.. Meg a túlélési ösztönt is valljuk be. Hiszen amikor először megláttam a lényt kitörni és felemelkedni a földből majdnem inamba szállt a bátorságom. De talán Vanessa kisugárzása, ragyogása tölt rajtam annyit még, hogy kitartsak! Még a dementorokkal szemben is. Több ilyen alkalmunk nem biztos, hogy lesz és bevallom.. annyira gyakran nem is akarnám megélni.. Jed felkiáltása azonban és a sárkány reakciója meglehetősen furcsának hat számomra, de nincs időm ezen agyalni, úgyhogy inkább a sárkányra célzok a pálcámmal, legalább az egyik szárnyát fókuszba véve és még talán ha semmit sem használ akkor is ellövök egy Incarcerandus varázslatot. Aztán sürgősen Jed másik oldalára manőverezek, ameddig Vanessa-val van elfoglalva, hogy ketten már talán sikerüljön kiemelnünk a nyeregből és minimum elhajítani a fenébe a sötét mágust. Amilyen mázlista állat úgy is megússza, de talán ösztönzően fog hatni számára, hogy jah jó lenne ha elhúznának végre, vagy feladnák!
//Varázserő: 22 pont, SVK: 23 pont Incarcerandus - Kötöző ártás - Megkötözi a célszemélyt. (Mógus professzor használja az első részben Harry Potter ellen. Dolores Umbridge majdnem megfojt vele az ötödik részben egy kentaurt.) - Ha csak egyetlen szárnyát a sárkánynak “hatástalanítani” tudja már azzal is boldog.
Fizikum: 12 pont, Szerencse: 30 pont III. Képesek hártyás, tündér szárnyat megidézni maguknak, amivel könnyedén repülhetnek. Maximum egy személyt bírnak el önmagukon kívül, de ebben az esetben azért jóval hamarabb kifáradnak.
Örülök, hogy Lizzy is úgy látja ideje lelépni, és nem ellenkezik. Túl sok itt a dementor. Mint valami elcseszett Azkabani kiránduláson... Nem a hideg a legfőbb bajom. Az utcán éltem, megtanultam elviselni a természet szeszélyeit. De boldog emlékem nincs túl sok. Már az is kisebb csodának számít, hogy egyáltalán képes vagyok patrónust idézni. Fenntartani tartósan, viszont egész más tészta. Szóval jobb lesz beérni Gerardékat. Még érzek valami meleg áramlatot Vanessa felől, de nincs időm angyal anatómián, és képességeken agyalni. Így inkább Gerard utasításának megfelelően követem őt Lizzyvel lefelé a járatba, amíg valami fura helyen nem találjuk magunkat. A sasom viszont mivel vélhetően nem férne le utánunk, vagy nem tudna kellően szabadon mozogni egy törmelékekkel teli, omlás veszélyes instabil részen, amin mi még éppen átférünk, ezért ő inkább marad a lejárat közelében, hogy ott fedezzen minket. Szükség esetén segítsen majd kijutni. Én viszont, ahogy kicsit biztonságosabbnak tűnik a helyzet, igyekszem Gerard, és Shanna mellé besorolni. A családfára éppen csak egy kósza pillantást vetek. - Mindannyiunk családfájában van olyan, amit titkolnánk, vagy elhatárolódnánk tőle. Ez semmit nem jelent. - jegyzem meg Lizzynek, talán vigasztalónak szánt szavakat, ámbár jelenleg összesen ennyi telik tőlem irányába. Nyilván a drága pasija ezt jobban kezelné nálam. Mármint a családfákat, ereklyéket, amikkel tele a hely, és persze Lizzy érzelmeit is. Én azonban inkább Shanna nyakához érintem az ujjaimat, és próbálom megvizsgálni, főként ha Gerard ad teret és időt rá, hogy felmérjem az állapotát. Ha szükséges legalább ideiglenesen stabilizálni tudjam. Ha másként nem megy a gyógyító képességemmel. Még ha ez után vészesen kimerülök, akkor is. A kimerültség nem halálos, csak korlátozó tényező egy időre. Ellenben könnyen lehet, hogy Shanna belehalt, ha nem mérem fel az állapotát, és nem próbálok segíteni rajta. Elengedhetnék a tárgyakra néhány druida tűzgömböt, de ezúttal a pusztítást inkább Gerardra és Lizzyre hagyom. Most Shanna állapota számomra elsőbbséget élvez. Ráadásul bár a druida tűz emberre elég halálos lehet, ezekre az ereklyékre közel sem biztos. A gyógyító képességemmel ellentétben.
//Erdei nimfa - III. szint +1 szint az elemükhöz kapcsolódó mágikus adottsághoz. (erdei-druida és természetvarázslatok) Druida (6+1) => 7. szint: Óriássas: Képes megidézni egy óriás sast, amin maximum két személy fér el. A sas nagy erejével közlekedésre is alkalmas, támadása sem utolsó rendű karom/csőr, ezen kívül szárnycsapásaival távol képes tartani az ellenfelet, mintha erős szelet idézne.
Természetes gyógyító 5. szint Súlyos, majdnem halálos sérüléseket képes begyógyítani, ha elég gyorsan kezeli az eset után.//
Eszem ágában sincs ellenkezni Ginával, amikor karon ragad és maga után von, hiszen a dementorok valóban sokan vannak. Túl sokan. És az addig rendben, hogy megidézek egy patrónust, de ehhez nem elég egyszer kimondani a varázsigét és valami szépre gondolni... Nem. Folyamatosan táplálni kell a mágiát egyfajta igen erős, boldog emlékkel, máskülönben a dementorok jelenléte kiveszi az emberből azt, ami ténylegesen emberivé teszi. A hideg érzete így is meg-megkörnyékez, de a patrónusomnak hála, egy-két röpke pillanatnál nem több az egész. Nem sokat tanultam az angyalokról, voltaképp semmit sem, úgyhogy még csak fogalmam sincs azzal kapcsolatban, hogy Vanessának akad olyan képessége is, amely patrónus nélkül is hatásos lehet a dementorok ellen. A fenti csatározásra azonban egyelőre nem fordítok túl sok figyelmet, hiszen jelen pillanatban - úgy érzem - ennél azért sokkal nagyobb problémánk is akad, ráadásként még engem is átjár egy fura, kellemetlen érzés... Mintha minimum egy hőhullám szaladna át minden egyes porcikámon, melynek révén izzadtságcseppek jelennek meg az arcomon, de - amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan el is múlik eme jelenség, amit képtelen vagyok hova tenni, szóval egyelőre betudom Vanessa fura képességének. Nyilván ez a mellékhatása annak, ha egy angyal pulzáló energiája még éppen elkapja az ember lányát... Gerard utasítása hallatán tehát elég szépen kapkodom a lábaimat, hogy utol ne érjenek minket a dementorok, akiket a patrónusaink erőn felül igyekeznek távol tartani. Igyekszem a sajátoméra koncentrálni, folyamatosan jó és kellemes emlékekkel sokkolva az elmémet, hátha kap még egy kis ráadást és tovább bírja majd. Nem olvastam ugyan egy könyvben sem, hogy az ilyesmi lehetséges, de próbálkozom azzal, amivel csak bírok és igyekszem nem cserben hagyni mindenkit. - Húhhh... - sóhajtok egy nagyot remegve, amint biztos fedezékbe érünk, egy-két másodpercre lehunyva a szememet és a zsebemből egy csokiszeletet húzok elő, amelyet komótosan kezdek el kibontogatni. Dementorok ellen tuti hatásos. - Kértek? - kínálom körbe a társaimat, noha a mozdulatsor egy ponton félbeszakad, amikor megpillantom a falon Chris nevét. Legalábbis, a Christopher Graves elég szépen hajaz rá. Értetlenkedve ráncolom tehát a szemöldököm, miközben a pillantásom végigszalad az ott lévő neveken... Annabelle Mitchell, Gillian Ollivander, Elizabeth Ollivander... - Mégis mi a fene? - motyogom értetlenkedve, miközben bizonytalanul lépek közelebb a falhoz és érintem meg a saját nevemet. - Ez az én családom... - állapítom meg lefagyva a döbbenettől. A szívem a torkomban dobog, a pillantásom pedig feljebb kúszik és nagyjából ez az a pont, ahol teljes mértékben ledermedek. Ezek szerint Percival Graves és Gellert Grindelwald egy és ugyanaz az ember? De ez mégis miként lehetséges? A döbbenet azonban, amely nyakon vág, teljesen letaglóz ugyan, de hamar átcsap tenni akarásba. Gerard "lefényképezte" a családfát, nyilván elkérhetem tőle majd később és tanulmányozhatom, de egyelőre tennünk kell valamit. A tudat, miszerint az egyik felmenőm az egyik legerősebb és legveszélyesebb mágus, akinek hívei is akadnak világszerte, egyelőre valamiféle távoli kép csupán, mintha nem is fognám fel teljes mértékben ennek a súlyát. Esélyesen más lenne a helyzet, ha más körülmények közt tudtam volna meg, de így... - Demonstrate! - húzom elő végül a pálcám és mutatok az egyik ereklyére, majd járom körbe a többit is. Az addig rendben, hogy egy sárkány őrizte ezt a helyet, de bármelyik lehet egy csapda, ha esetleg valamilyen úton-módon mégis sikerülne valakinek ide bejutnia. Teszem azt, ha többen vannak...
Demonstrate: Megmutatja egy mágikus tárgy rejtett tulajdonságait.
Kész csoda, hogy senki nem szarja össze magát, mert a dementorok jelenléte lehűti a levegőt nagyjából fagypont alá, de úgy összeszorítjuk a fogunkat, hiszünk az ügyünkbe, hogy most még tartjuk magunkat. Vanessa és Alistair is még bírja a strapát, a sárkányláng is csupán színesítő elem. Olykor lenézek Shannára, hátha kinyitja a szemét, és erőt önt belénk, de most nélküle kell boldogulnunk. Na és persze Daphne nélkül. Eddig legalább az egyikük itt volt velem, és azért az elveszettség érzése eluralkodhatna a tagjaimon, mégis valami fura erő tölt el, mondhatni büszkeség, hogy megy ez egyedül is. Na nem azt mondom, hogy rendszert csináljunk belőle, de mégis erre esküdtem fel. A főnix hozza a kötelezőt, a dementorok is megállnak, nekünk pedig csak annyi a dolgunk, hogy iparkodjunk, szedjük a lábunkat. Shanna egyébként egészen könnyűnek bizonyul, engem pedig hajt az adrenalin. Eszembe jut, hogy a védenceim itt a közelben most mind lányok, megtehetném, hogy leveszem a gyűrűt, és még fanatikusabbá vállhatnak, de végül nem teszem, mert a cél az, hogy Alistair is beérjen majd minket. Bejutunk a törmelékeken át, már nem is tudom, hogy hogyan, hova tehetném le Shannát, így első körben megpróbálom magához téríteni Stimulával. Jobb, ha rám támaszkodik, de muszáj, hogy legyen legalább egy szabad kezem. – Ez az a terem, amit Shanna szerint meg kell semmisítenünk. – Szólok a többiek felé, ezért első körben magamhoz ölelem a lányt, hátha át tudja fogni a nyakamat, a pálcámmal intve afféle fényképet csinálok a családfáról, hogy legalább az emléke meg legyen. A könyveket, ereklyéket el kell pusztítani, az biztos. – Be kell omlasztani a járatot, de úgy, hogy nyoma sem maradjon itt semminek.. – Miután én magam is értek a tűzmágiához, elsőként táltostüzet helyezek el az álványok közepén, de időzítve, nagyjából öt percnyi egérúttal. Ha addig el tudunk menekülni, akkor falja fel az egészet, ha nem, akkor még az aktiválódása előtt meg tudom szűntetni. //Táltostűz: az a durva tűzvarázslat, amit Crak indított el a Szükség szobájában, ez pusztította el a diadémot is, tehát ereklyék ellen kiváló//
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
A kettős támadás működni látszik. Sárkány is lovasa is láthatóan szenved, de nekünk nem szabad leállni, hiába talál a tűzcsóva a két nagy varázsló védelmébe is bele. Legalább mintha észrevennék, ami körülöttük történik, kérdés, hogy ez pontosan mit is jelent ránk nézve. Azért egy-egy pillantást vetek lefelé, és abból ítélve, hogy a lenti csapat nem menekülőre fogja, talán nem őrültek, hanem jó okuk van rá, hogy a föld alá igyekeznek és nem elvinni próbálják innen Shannát. - Ideje lenne, hogy feladd! - kiáltom szinte Jed fülébe, hiába igyekszik annyira ellenállni. Bár felemelni nem tudom, de megzavarjuk őt a sárkányát annyira, hogy talán hamarosan megfutamodjanak. Úgy sejtem most az a legfontosabb, hogy elérjük, hogy sárkányostul eltűnjenek innen és legalább ennyivel kevesebb akadálya legyen a menekülésnek, vagy annak, amit odalent épp csinálnak. Alira pillantok hát újra, megpróbálom felmérni, hogy mennyire bírja még a strapát. Elég jól meggyengítettük az itteni párost, tehát intek neki a fejemmel, ha esetleg úgy érezné fárad, vagy a társaival akarna tartani, akkor akár utánuk mehet, nekem nem lesz bajom, feltudom tartani a sárkányt és lovasát. Az angyali fényen még azért én magam is meglepődöm, de nem rendít meg annyira, hogy leálljak a férfi piszkálásával. Mintha csak egy légy lennék a lakásban, aki az istennek se áll meg, csak hát egy jóval erősebb és nagyobb légy vagyok, mint egy kis idegesítő bogár. Tovább csépelem hát a fickót, megpróbálom megszerezni a pálcáját is, hogy ennyivel is kevesebb esélye legyen beleszólni a lenti eseményekbe. Csak akkor merül fel bennem, hogy a többiek után menjek, ha a sárkány és lovasa tényleg a megfutamodás mezejére lépne.
//Energiamágus 4. szint: 4. szint: Emberfeletti reflexek: Akár nyilak elkapására is képes erős koncentrációval, vagy felé repülő egyéb tárgyak elérésére.//
Vanessa összejátszik Alistair-rel, és nagyon jól helytállnak mind a ketten. Vanessa jól gondolkozik, a sárkányon valóban van hám, ami ellene fordulhat. A rémísztő lény meginog a szárnycsapásai hirtelen igen rendszertelenek lesznek és Jed is veszít a koncentrációból, ahogy muszáj megkapaszkodnia az életéért. Alistair fényrobbanása a sárkány szemébe sikeres, a lény felüvölt, és ezen a ponton Vanessa be tud suhanni, hogy lerántsa a sötét varázslót a "nyeregből". Persze nem ellenállás nélkül, a férfi azonnal elkezd egy kézzel kapaszkodni, másikkal gyepálni a lányt, miközben felkiált. - Adalina! Szükségem van rád! Alkut kötöttünk, életért életet! - kiabálja, nem csak úgy a levegőbe, a hörgésekből megállapíthatják, hogy a név bizony a sárkány neve, ami szó szerint dulakodik a levegőben félvakon tépve magáról minden köteléket, ami ellene fordult. Képtelen Jed segítségére sietni így, de fájdalmában üvölt és bizony egy újabb sárkánytűz szalad ki a nyakán, mindennemű célzás nélkül. És most jön el az a pillanat, amiben Vanessa korábban reménykedett... A sárkánytűz egyenesen a párbajozók felé hasít el a repkedők mellett és a lenti egység felett, hogy a legendás mágusok párbajába csapódjon. A varázslatok már így is búraszerűen befedték őket, de most a tűz elolvasztja őket és áthatol a külvilág. Vélhetően eddig szó szerint nem vettek észre semmit abból, ami körülöttük történik, csak egymásra figyeltek, de a tűz perzselése mindkét mágus szakállát illetve ruháját megpörköli, és ahogy hátraugranak egyértelművé válik, hogy kicsit megváltozott a dinamika. Grindelwald észreveszi, hogy a kincsei őre elhagyta a helyét és hogy egy csapat tűnik el a járatban és azonnal odaugrana, de ettől a ponttól kezdődően Dumbledore-nak csak egyetlen célja van, visszafogni Grindelwald és esélyt adni arra, hogy az aurorok, diákok, szövetségesek élve jussanak ki...
Vanessa szárnyai nem elég erősek, hogy tökéletesen kitartsanak két embert, Jed pedig nem óhajt lezuhanni, így a fájdalomnak és az adrenalinnak keverékeként egy nagyon érdekes angyal ragyogás szabadul el belőle. A férfit megzavarja, de inkább az elméjében, mintha belülről égetné a kisugárzás. A pulzáló aura végigszalad a közelben mindenen, még pont elkapja Gerard familiárisát és a lemászó csapatból Lizzy-t. Mások csak egy kellemes fuvallatot éreznek, semmi mást.
Mindenki elképesztően tartja magát a dementorok megfélemlítésével szemben. A lányoknak sikerül berohanni Gerard mellé a sassal együtt, és a madár ösztönösen a leggyengébb láncszemet védelmezi: az ájult Shannát. Így Gerardnak is szabad keze lesz, hogy lereszkedjenek. Elizabeth jaguárja és Gina héjája szinte összekapaszkodva, egymással kőrözve röppen ki, hogy a dementorok elhátráljanak, éppen, amikor vészesen közel kerültek volna. Így kerül közéjük egy kis tér és Gerard főnixe be tud helyezkedni úgy, hogy egyetlen társát se fagyassza le, csak a dementorokat. Habár a hatótáv nem lesz több egy 5-10 méteres rádiusznál, valami érdekes még is csak történik. Ahogy leereszkednek láthatják, hogy afféle dugóként viselkedik az időfagyasztás a fejük felett és nem csak azok a dementorok fagynak meg, amik a területen belül voltak, hanem azok is, amik megkísérlik, hogy átsuhanjanak a területen belefagynak a mozdulatba. Nem tudhatják pontosan meddig fog tartani, csak tippelni egy öt percet, de addig a Sas és Shanna tökéletes biztonságban lehetnek és ha kiolvadnak akkor is a különleges druida társ ki tudja majd menekíteni az áldozatot vélhetően. Leereszkedve nem érkezik támadás, teljesen sima az útjuk, de az angyali ragyogás az égből furcsa, lángoló érzéssel járja át Lizzy-t. Hirtelen úgy érzi, mintha elöntené a láz, még egy kis izzadtság is kicsapódik az elvörösödött arcán, de alig tart 2-3 másodpercig és már el is kezd hűlni, de valami tagadhatatlanul végigment rajta.
Túljutva a törmelékeken egy földalatti folyosó egy kamrához vezet, amit vélhetően Jed és a sárkány őriztek, ameddig Shanna meg nem jelent és az üldözésével el nem hagyták a posztjukat. Ahogy belépnek a kincstárba a saját szemükkel láthatnak mindent: egy családfát a falon az egész Grindelwald vonallal, ami Percival Graves/Gellert Grindelwald néven indult 1926 környékéről és a családfa alján egyre ismerősebb neveket látnak... Annabelle Mitchell, Christopher és Charlotte Graves, Gillian és... Elizabeth Ollivander... A teremben bent öt állványon öt könyv áll körbefogva egy Szent Pál Katedrális-szerű hasadékot a levegőben, amit nyilvánvalóan használt a Testvériség még nagyobb hatalom szerzésére és körben könyvek, ereklyék sorakoznak, fegyverzet szó szerinti és átvitt értelemben is.
// Lizzy Természetes gyógyító képessége ezzel Tűzmágussá válik.
Késés: Alistair Wilson 2
Határidő: 11. 29, éjfél Következő mesélői: 11. 30. //
~Megan Smith
Alistair Wilson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Nurmengard 2022-11-21, 14:25
Az Angyal Titkai
[You must be registered and logged in to see this image.] Nem a titkok okozzák a bajt, hanem a következtetések, amit az emberek levonnak belőlük.
Onnantól, hogy voltaképp ellenfelet “választok” már nem igazán foglalkozom a lent történő eseményekkel.. Hiszen ha egy sárkánynál kihagy a figyelmem az igen csúnya véget érhet. Kitartóan sorozom a fényrobbanásokkal és közben próbálok cikázni, hogy ha netán átkozódni találna kedve Jednek, akkor ne szolgáltassak álló célpontot. Persze a cikázás és sorozás is abba marad abban a kétségbeesett pillanatban amikor Vanessát elnyeli a sárkánytűz és bizony egyből majdnem inamba száll a bátorságom. Meg persze felszalad bennem valamiféle dühszerű képződmény is épp csak el nem kiáltom magamat. Hírtelen eszméletlenül sok érzelem szalad át rajtam, talán a közelgő-felbukkanó dementoroknak köszönhetően ezek mind valamilyen megélt veszteséghez kapcsolódnak, de ahelyett, hogy totálisan letaglózna felszívom magamat ameddig Vanessa pirul, vagy épp már szenesedik és egy erőteljes fénycsapást szándékozom mérni a sárkány szemeire. Legnagyobb megdöbbenésemre viszont Vanessa gyakorlatilag sértetlenül keveredik ki a sárkánytűzből és azt hiszem ez a legüdítőbb élmény ebben a pillanatban és ennek köszönhetően sikerül a belső tartalékaimhoz nyúlni, hogy egy kicsit még kitartsak! Legalábbis nagyon remélem hogy nem csak képzelődöm.. Veszem a jelzést és ennek megfelelően jobbra sorolva folytatom a fényrobbantásokat, ha sikerül összpontosítanom, akkor Jed pálcát tartó kezére célzok többszörösen az esélyeink növelése érdekében. Közben persze imádkozom, hogy a szárnyaim kitartsanak..
/// Szerencse+Fizikum+Módosító 30+12+10 -> 52 Dobás: 28 Tündér III. Képesek hártyás, tündér szárnyat megidézni maguknak, amivel könnyedén repülhetnek. Tündér II. Fényrobbanást idézhetnek elő egy adott pontra sűrítve a környezet fényenergiáit. Koncentrálhatják ezt egy zár kirobbantására kis pontra, vagy akár egy közepes épület elpusztítására. Tündér I. Képesek a fényt egy pontba koncentrálni és ezzel elvakítani valakit akár több órára is
Ahogy érzékelem Shanna emlékeit, üzenetét, ráébredek, hogy ma mindegy, hogy ki hal itt meg. Akár a gyerekek, akár Vanessa, akár maga Shanna, még én is odaveszhetek, mindegy lenne. Innentől egy célunk van; bármilyen módon megsemmisíteni a főnök lányának emlékeiben látott termet, elpusztítani azt az évezredes tudást, aminek nem szabad tovább léteznie. Bár Shanna ájulóban van, azért rámosolygok, hogy minden rendben lesz, még ha ez csupán tipp is a részemről. Igyekszem kizárni a tudatomból a sárkány és a külhoniak csatáját, holott esélyes, hogy a tüzet az angyal nem éli túl. Bátor lány, aki az életét áldozza értünk, de hogy Alistair is.. Nem, nem szabad most fentre figyelnem. Gina sasmadara próbál segíteni, én pedig megacélozom a tudatomat a dementorok ellenében, hiszen a lánnyal a karomban most nem tudok varázsolni. Számtalan jó emlékem van az elmúlt évekből, főleg Dahpne-hez köthetőek, ezért a lélek pajzs nélkül is mennie kell. Végülis ez a hivatásom, hogy szembeszálljak a sötétséggel. Most még kitart a bátorságom, úgy érzem, hogy bár félek, s átjár a sötét, de látom a kiutat, a megoldást. Úgy látom, hogy Gina és Elizabeth is megacélozza a tudatát, most egyértelműen a visszavonulásban hiszek, de ennél sokkal fontosabb, hogy a termet kell elérnünk. – Gyertek! – Kiáltok fel, remélve, hogy akár Vanessa, Alistair is csatlakozik hozzánk. Nem az a cél, hogy valami támadást vigyünk be, netán a varázslók párbajába avatkozzunk be. A madaram most végre aktiválódik, lefagy az idő, remélhetőleg a fenti szövetségeseinkre is hatással van, noha tudom, hogy van egy sugara, de hátha. Ebben az időnyerésben tudunk talán magunknak annyi előnyt lopni, hogy el tudjunk sietni a terem irányába. – Lizzy, Shanna emlékeiben találtam egy termet. Azt kell elérnünk, és megsemmisíteni mindent ott bent! Futás! – Adom ki az instrukciókat, remélve, hogy a többiek is hallják. Bárki, aki esetleg szembe jön a járatban, azt el kell takarítani, mondhatni erőltetett menetben kell elérnünk, mert úgy érzem, elérkeztünk a sakkjátszma vezércseléhez, ezen áll vagy bukik most minden.
//Főnix időfagyasztás: A familiáris képes rá, hogy befagyassza az időt egy adott helyiségben, vagy nyílt téren 5 méter sugarú körben. Ezen a területn mindenki mozdulatlanná dermer kivéve a familiárist és gazdáját. Az idő befagyasztása addig tart, amíg a familiáris gazdája szeretné, de maximum 5 percig.//
Egy új élet kezdete ☼ Öltözék ☼ [You must be registered and logged in to see this link.]
Az események több oldalról is igen gyorsan kezdenek el változni. Bár szívesen kielégíteném a sárkányokkal kapcsolatos tudományos kíváncsiságom. Főként arra vonatkozóan, hogy annak a lovasnak miként sikerült megszelídítenie egy ilyen hatalmas, nyilván kifejlett példányt. Ha pedig már itt tartunk, akkor az is kérdéses, hogy milyen faj ez egyáltalán? De ez most nem megfelelő idő efféle kérdések feltevésére. Egy biztos, ha kijutunk élve ebből a katyvaszból, akkor meg fogom keresni Christ abból a célból, hogy felbujtsam, segítsen nekem kibogozni ezt a sárkány rejtélyt. Most viszont inkább valami hatásos dolgot kellene tenni, és még saját magamat is meglepem azzal, amire a következő pillanatokban ragadtatom el magam. Történetesen az óriássas megidézésével. Egy hosszú pillanatig még én is megigézve nézem a saját legendás druida társam, ahogy máris Gerard és Shanna segítségére siet. Nem is kis hatással. Még akkor is, ha egy sárkánnyal nyilván nem veheti fel a versenyt. Ám valahol ezen a ponton az is tudatosodni kezd a csontjaimban, hogy túl hideg van. Úgy értem, ez egy fenyő erdő, és valószínű, hogy magasan a hegyekben lehetünk, de hacsak nem magasan az örökhó határ felett vagyunk, akkor ebben a hónapban nem kéne ennyire dermesztően fagyosnak lennie az időjárásnak. Márpedig havat, és jeget eddig nem láttam. Viszont nem is kell túl sokat várni, hogy kiderüljön az ok. Dementorok. Nem is kevés. Pazar, már csak ezek hiányoztak. A számuk pedig egyértelmű erőfölényt jelez, ami nagyon nem jó. Talán ide kevés lesz, egy egyszerű patrónus bűbáj, de most mégis ez a legkézenfekvőbb dolog, amit tehetünk. Így szinte Lizzyvel egyszerre mondom ki a varázsigét, hogy a fénylő héját megidézzem, immár másodjára. Igaz ezúttal a dementorok elleni harcba küldve, ha sikerül a varázslat, és nem csak hírvivőként. Bár ezen a ponton felmerülhetne, hogy az előző üzenet eljutott-e McGalagonyhoz? Most mégis inkább Lizzy karját ragadom meg, és kezdem magammal húzni a lány, hacsak nem áll ellent. - Erre! - szalad ki még a számon, és már tartanék is Gerard, Shanna, és a Sas hármasa irányába, hogy minél előbb elég közel kerüljünk egymáshoz, ahhoz, hogy eltűnhessünk innen... úgy bárhová. A sas persze továbbra is kitartóan igyekszik védelmezni a törmelékek, és miegyebek ellen a földi kis csapatot. Semmi kedvem a Testvériség dementorjaival játszadozni. Túl sokan vannak, és nekem túl sok nyomasztó emlékem van, amit nem akarok viszont látni. A korábbi mumusról már nem is szólva. Az egy napra éppen elég volt. Szóval legendás griffendéles bátorság ide vagy oda, van amikor a túlélés érdekében a józanész a menekülés útját sugalmazza. Na ez egy ilyen helyzet.
//Erdei nimfa - III. szint +1 szint az elemükhöz kapcsolódó mágikus adottsághoz. (erdei-druida és természetvarázslatok) Druida (6+1) => 7. szint: Óriássas: Képes megidézni egy óriás sast, amin maximum két személy fér el. A sas nagy erejével közlekedésre is alkalmas, támadása sem utolsó rendű karom/csőr, ezen kívül szárnycsapásaival távol képes tartani az ellenfelet, mintha erős szelet idézne.
Szerencse + Fizikum = 26 Dobás: 09
Expecto Patronum: A dementorok illetve egyéb hasonló lények ellen használható bűbáj, amely elriasztja a támadót.//
Fogalmam sincs, mi elég és mi nem egy sárkány leszedéséhez, hiszen még én se kerültem testközeli viszonyba egy ehhez hasonló fenevaddal, de még mindig sokkal jobb próbálkozni, semmint fülünket-farkunkat behúzva eloldalogni. Én már azzal is megelégszem, ha egy-két kisebb átkom pont jó helyen talál be és legalább megzavarják valamilyen szinten azt a "dögöt" annak érdekében, hogy nyerhessünk némi időt. A sárkányon helyet foglaló emberkét továbbra se veszem észre, tekintettel arra, hogy az a szárnyas jószág fölöttünk kering, én pedig egyelőre ama ténnyel vagyok elfoglalva, hogy jobb lenne mindenáron leszedni onnan. Arcon csap ugyan a sárkánytűz utáni hideg érzete, de itt és most nem tartom olyan fontosnak, hogy ezzel foglalkozzam. Mindenki végzi a feladatát, Gerard az általam csupán most észrevett Shannát nyalábolja fel, én pedig újfent koncentrálhatok az égen röpködő szárnyas-karmos jószágra. Az ismerősi körömben csupán talán Chris az egyetlen, aki egy ilyen jelenetet is fülig érő szájjal nézne végig, mert leginkább a sárkány kötné le minden figyelmét. Annak is leginkább annak a pozitív oldala... Csupán akkor tűnik fel a lovas jelenléte, amikor sikeresen hárítja a támadásaimat és Ali is őt próbálja meg leszedni. Vanessa természetesen a levegőben kering továbbra is, mintegy tökéletes célpontot nyújtva a sárkány számára, aki végül meg is támadja őt, belőlem pedig egy ijedt kiáltás szakad ki ennek láttán. Azért nem kellemes ama tudat, miszerint kihoztuk, végül itt leli a halálát... Ráadásul, elméletileg a tűzhalál az egyik legkegyetlenebb és legbrutálisabb halálnem tudtommal. Az ijedtségem viszont szinte rögtön döbbenetbe csap át, amikor az angyal viszonylag sértetlenül kerül ki egy olyan helyzetből, amelybe mások mindenképp belehalnának. A látványtól egy pillanatra még a sárkány jelenléte is kimegy a fejemből, noha a csontjaimba fokozatosan tóduló hideg hamar visszaránt a valóságba. Észre se veszem a dementorokat, hiszen annyira hatalmába kerít a saját félelmem. Ez az egész... Ha már sárkánnyal is rendelkeznek, akkor mi mindent lesznek még képesek előrángatni a kalapjukból? Grindelwald ezúttal esélyesen felül fog kerekedni a párbajban, Dumbledore meghal, a Roxfort védelem nélkül marad és még Vanessával se lesz esélyünk a győzelemre... - Expecto... - nyöszörgöm erőtlenül, hiszen a hirtelen jött félelmet és kilátástalanságot nem könnyű feladat legyőzni. Tanultuk a varázsigét Sötét Varázslatok Kivédése órán, de egészen más tantermi körülmények között, semmint itt, a valóságban, egy kiélezett helyzetben. - Expecto... - keresem a megfelelő emléket és igyekszem elképzelni magamban az első csókot Daniellel. Amikor úrrá lett rajta a féltékenység és nyilvánvalóvá vált számomra, hogy ő is hozzám hasonlóan érez... Az a boldogság és meglepettség, ami akkor és ott átjárt tetőtől-talpig... - Expecto Patronum! - kiáltom el végül magam, noha a hangom nem valami harsány, de bízom az emlékben és abban, hogy ez elég lesz... Elégnek kell lennie! Ha már egy dementorral kevesebb, már az is sokat jelent ebben a szorult helyzetben.
Dobás: 27 (37 alá kellett) Sötét varázslatok kivédése: 26 pont
Expecto Patronum: A patrónus képes megvédeni a dementorok ellen.
Igazság szerint úgy érzem, hogy túl gyors döntéseket kell hoznom, de most nincs idő hezitálni és őszintén szólva arra se nagyon tudok figyelni, hogy mi történik odalent. Ha tudnék biztos, hogy nem nézném jó szemmel. Próbálok nekik időt nyerni, kockáztatva azt, hogy egyben lenyel egy sárkány miután jól átpirított előtte, de ők még sem azonnal Shanna kimentésével foglalkoznak, hanem egy a magasban repkedő sárkányt próbálnak támadni, pedig gyógyítani kellene szerencsétlent, hiszen még innen is látszik, hogy nem sok van neki hátra. De hát nem tudok most arra figyelni, ami odalent történik. Ha lenne rá mód, akkor bizony Alinak is keményen odaszólnék, hogy maradjon veszteg. Mégis csak a rokonom, mégha furcsa módon is, és nem hiszem, hogy jónéven venné a családja, hogy ilyen fiatalon kellene eltemetniük, már ha maradna belőle bármi egy sárkány megzavarása után. Azért még lehet, hogy összevillan a tekintetünk, mielőtt körbeölel a sárkány láng és ki tudja talán Ali is ledermed a tudattól, hogy nekem jó eséllyel annyi. A forróság brutális, de mégis érzem, hogy ahogyan lassan elül még mindig a levegőben vagyok, mozognak a szárnyaim és bár nem lenne ideális a külsőm bálba menni, de életben vagyok, hiába búcsúztam el gondolatban már majdnem mindentől. - Te jobbról, én meg balról! - próbálom letátogni Alinak, vagy elmutogatni S.W.A.T.-os jelekkel, ha még bírja a repkedést a nem túl bizalomgerjesztő kis szárnyakon, de úgy tűnik, hogy elég jól megtartják, úgyhogy ha már itt van, akkor hát próbáljuk kiütni a lovast. A többi, ami történik ösztönös, a sötétség ellentéte a fény, az angyalok képességei pedig még számomra is ismeretlenek, így talán tudok segíteni valamennyit a lentieknek egy kiadós fénysugárral, vagy valami pulzálással és hátha még Jedet és a sárkányt is elvakítja annyira, hogy meglepjük a két oldalról érkező támadással. Remélem, hogy Ali szépen veszi a lapot és összetudunk dolgozni, amíg a többiek odalent a jó ég tudja, hogy mindezek után mit csinálnak majd. Remélem, hogy valami hasznosat. A legjobb az lenne, ha eltűnnénk innen úgy, hogy a sárkány nem követ, de arról persze nem tudok, hogy mi Shanna kérése. Igyekszem hát cikázva, hogy nehezebb célpont legyek Jed közelébe férkőzni. Mivel úgy sejtem Ali is távolsági támadásokkal próbálkozik majd, én a férfi és a sárkány ellen fordítom a közelükben lévő tárgyakat, legyen az rajta bármiféle nyaklánc, karkötő, vagy egyéb és persze a sárkányon is, ha akad valamiféle hám, akkor bizony arra is hatással lehet a képességem. Mindemellett azért megpróbálok a férfi közelébe férkőzni. A lehetőségeim nem túl tágak, így hát pusztakézzel. A legjobb lenne, ha letudnám rántani a sárkány hátáról. A levegőben szárnyak nélkül már annyira nem bátor az ember.
//Relikviamester 4. szint: Szembefordítás: Ellenfeledet támadhatod vele, a rajta lévő tárgyak elkezdik megtámadni, nyaklánc fojtogatni, kard ellene fordulni stb.
Fénysugár vagy pulzálás: Nem lefixált angyali képesség, a dementorok visszaszorírására, gyengítésére. Nem feltétlenül szándékos varázslat, inkább az egész testéből áradó fény, pozitív kisugárzás, tompítandó a dementorok hatását.//
Habár a sárkány lehelete néhány pillanatra melengeti őket, ez az egyetlen pozitívuma a megjelenésének, mindenki érzi, hogy egyre szörnyűbb a hideg. Ginában tudatosodik, hogy az év ebben a szakában habár magasan járnak, talán nem is kéne ennyire havasnak és hidegnek lennie. Ginának sikerül megidéznie a legendás druida társat, az óriás sast, ami jócskán átbillenti az esélyeiket, habár nem annyira erős, mint egy sárkány, de igen csak jól tudja fedezni és védeni őket, szárnycsapásaival elsöpörni a törmelékeket az útból.
Gerard odaugrik felkanalazni az elgyengült aurort, de senki nem gyógyítja vagy nem kérdez tőle semmit, így egy utolsó elkeseredett lépésre van szükség. Ahogy Gerard az ölébe veszi egyetlen pillanatra kinyitja a szemét, hogy a szemébe nézzen és megérinti a remegő kezével a halántékát. Az egész mozdulat egyetlen perc, még is Gerard képek tömkelegét látja az elméjében, ahogy Shanna legilimentorként ömleszti magából az információt.
Spoiler:
A járatot látja, amin kirobbantak, aminek a végén egy terem van, tárva nyitva az ajtaja és belül afféle sárkány barlang és könyvtár helyezkedik el. A falon meglát egy családfa rajzot Grindelwalddal és a leszármazottaival, mindenki rajta van, ami egyértelműsíti, hogy Lizzy is Grindelwald leszármazottja. Következő képpel már állványokon könyveket lát, ötöt, amik közrefognak egy hasadékot, ahhoz hasonlót, mint ami a Szent Pál Katedrális alatt volt. Rengeteg tudás, ezeréves és másvilági összpontosul abban a teremben, mágikus fegyverekkel kiegészülve a Nurmengard alatt, és érzi Shanna kétségbeesett kérését, hogy pusztítsák el. Nem számít mi történik vele… nem számít mi történik Dumbledore-ral… de ha nem pusztul el az a terem, nem dezintegrálnak benne mindent, amit felhasználhatnak ellenük, akkor a csata eldőlt mielőtt még igazán elkezdődött volna.
Ahogy a képeknek vége, végleg elájul, amiből már senki se tudja felébreszteni. Amikor Vanessa magára vonja a figyelmet Alistair bűbája lehullik és nem csak a sárkánnyal, de lovasával is szembenézhet. Manőverezget az égben, hogy elvonja a figyelmet a földi egységtől, de nehéz, ha támadnak és óriás sasok bukkannak fel, ami így igen feltűnő. Azért első számú célpontként a sárkány figyelme rá irányul és a sárkánytűz pusztító áramlatként egy mély hördüléssel árad ki a száján, amire még Jed is felhördül. Lizzy támadása - akinek ugyan senki se válaszolt, de magától is megpróbál néhány átkot, csak Jed sajnos rutinosan hárítja őket - és Ali felröppenése után az idegesítő fényrobbanásaival kell törődnie, miközben magához hívja az erősítést, így nem tudja uralma alatt tartani a sárkányát. Egyértelmű, hogy a sárkánynak nem lett volna szabad megpróbálnia megsütni egy olyan fontos személyt, mint Vanessa, de saját tudata van és nem csak egy egyszerű betanított lény. A kastély körül fekete lebegő halálként jelennek meg a dementorok -
megmagyarázva a jeges hideget, hiszen több, mint tucatnyi jelenik meg - és indulnak el a diákok felé, de Alistair robbantgatásából jó párat a képükbe kapnak, mielőtt olyan közel érnének, hogy a félelemaurájuk miatt teljesen cselekvésképtelenek lennének. Mindenkit elfog egy nyomasztó érzés, a csontjaikban reszketnek és hirtelen az elméjükbe tódul minden negatív gondolat, félelem, ami azt sugallja, hogy túl nagy fába vágták a fejszéjüket, a Testvériség máris győzött és felesleges harcolni… Vanessa kiállja a támadást, ami szinte körbeöleli, lentről nem is lehet látni, hogy vajon elporlad-e a mélyén. A haja és néhány tolla megpörkölődik, de belülről kettéválik körülötte a gyilkos hő és tovább pattan, ha nem is éppen Grindelwaldra, de a párbajozó idős mágusok lába alá a várfalba csapódik, az egész épület és a föld is súlyosan megremeg. Ahogy a dementorok ideérnek és lefoglalják a lentieket, Jed figyelme újra Vanessára összpontosulhat, ahogy a nagy döbbenet közepette teljesen sértetlenül kerül ki a sárkány támadásából.
// Kérek szépen mindenkitől egy Szerencse+Fizikum próbát a hozzászólás előtt, kivéve Vanessától, Alistair pedig +10 a fénykitörések miatt.
Sikertelen: A félelem arra késztet, hogy menekülj, egyenesen be a járatba fedezéket keresve. Sikeres: Szabadon cselekedhetsz, van annyi önuralmad, hogy egyelőre a Dementorok miatt ne veszítsd el a cselekvőképességed. (Természetesen így is lehet választani, hogy lemegy valaki a járatba, csak nem félelemből)
Késés: Alistair Wilson 2
Határidő: 11. 21, éjfél Következő mesélői: 11. 22. //
~Megan Smith
Alistair Wilson
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Nurmengard 2022-11-14, 22:47
Az Angyal Titkai
[You must be registered and logged in to see this image.] Nem a titkok okozzák a bajt, hanem a következtetések, amit az emberek levonnak belőlük.
Jó hát nah.. időnként eszement ötleteink vannak, máskor meg egész használhatóak.. Persze Gerard szavait is tudomásul veszem, de azért amikor Lizzy pajzsáról lesiklik az az átok, az elég alapos pofán vágás, hogy érezzem.. Oké.. nekünk ott semmi keresnivalónk.. A csontomig kilel a hideg és érzek valami egészen.. elkerülhetetlent. Vanessa-val össze nézünk és nem kellenek szavak és semmi, hogy tudjam ő ugyanúgy ezt érezte. Hirtelen pedig minden vad ötletünk elillan amikor megrázkódik a föld.. és egy hatalmas sárkány tör magának utat és mászik elő, Jed-el a hátán!.. Szégyen nem szégyen kissé földbe gyökerezetten nézem az egészet és fogalmam sincs mikor, de belőlem bizony minden további nélkül kibukik egy igencsak rémült kiáltás.. vagy épp sikoly.. Ki minek hallja az amúgy is igencsak nagy zajban ugyebár. Így elfelejtek Lizzynek is válaszolni, holott tudom, hogy a sárkányokat nem lehet csak úgy kiütni. Vanessat látni, ahogy simán a közelébe repül a fenevadnak, azért vissza adja annyira a lélekjelenlétemet, hogy ne kelljen azon aggódnom, hogy nem barna gatyában vagyok.. És még valamit eszembe juttat, valamit ami kissé elemi erővel vág mellkason, úgyhogy felvonok magam elé egy pajzsot és ha és ameddig Vanessa a sárkánnyal van elfoglalva, addig én célba veszem Jed-et. Ha sikerül elég közel kerülnöm és össze jön minden, akkor szívszélütés nélkül sorozom meg egy pár fényrobbanással konkrétan őrá fókuszálva. A többiekkel most nem foglalkozom, pedig Gina manőverére tuti, hogy tátva maradna a szám ahogy megidézi azt a másik hatalmas bestiát. A terület le van védve… Csak amiatt tudtunk a védelmen belülre kerülni, mert Shanna itt volt.. Vanessa meg velünk hoppanálás közben.. Szóval gondolom most hogy mindenki egy helyen van.. többnyire, így már ez annyira nem működne.
//SVK/Bűbájtan: 23-23pont - Protego Pajzsbűbáj Egy láthatatlan falat teremt. Elég erővel elvégezve hátra is vetheti a körülötte állókat. Szerencse: 30 Tündér III. Képesek hártyás, tündér szárnyat megidézni maguknak, amivel könnyedén repülhetnek. Tündér II. Fényrobbanást idézhetnek elő egy adott pontra sűrítve a környezet fényenergiáit. Koncentrálhatják ezt egy zár kirobbantására kis pontra, vagy akár egy közepes épület elpusztítására. - Hey Jed!
)
//
