2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Ananász. Legyen. Arra, hogy megosztó mint mi azért nem tudok nem bazsalyogni. Tekintettel hogy egy született farkasfészekbe megyek, ezúttal nem locsoltam magamra szeretett parfümjeim egyikét sem, épp elég a hajam tavasz-barack illata. A röppuszi egy picit meglep, de jól is esik. Erősít mindent bennem és ez jó. - Ez csak természetes. Remélem az Ollivander-ekkel.. és Graves-ekkel a ráadást majd te is vállalod. Nyilván nem rögtön ez után a kör után. - villantok egy kétértelmű mosolyt - sok lenne azt hiszem a jóból - ahahaha… a jóból.. hát persze. Az unokabátyám a nyáron nősül _legalábbis én még ebben a szilárd hitben élek_ én meg.. Hali anya apa! Ő itt Anna! Meglepetéés! - Szerinted anyukád értékelni fogja a csokrot, vagy utálni fogja? - kérdem halkan kissé elbizonytalanodva, amikor kiszúrom én is Anna tekintetét követve, az ablakban a szőke alakot. És érzem ahogy össze szűkül a torkom. Nem egy hatalmas csokor, egy szál kardvirág van benne, ami a hűség, a becsület és a szilárd jellem jelképe. Kifejez még méltóságosságot és fenségességet. Van benne egy szál őszirózsa, ami a türelem, elegancia és szívélyesség szimbóluma. És mivel mindkettő meglehetősen karakteres virág, a többi már apró -rezgő szirmú töltelék csupán, ami egységesíti az egészet és a legfőbb üzenete, aki ismeri a virágok nyelvét és a színrendszerüket az az, hogy voltaképp… az áldását kérjük kettőnkre. Talán másnak ez semmit sem mond, mert nem ismeri a virágok szimbólumrendszerét, de mindenképpen egy kezdeményező gesztusnak szánom. Persze megbűvöltem az egészet és Annaval addig szagoltattam ameddig kellemesnek nem érezte, nem pedig fullasztónak… Szegény biztos utál érte.. A cselédlánynak hagyom, hogy rólam lesegítse a köpenyemet amit a vállam köré terítettem az út alatt és egy jólnevelt mosollyal és egy biccentéssel köszönöm meg. Bele gondolva.. valahol mindig is álmodtam róla, hogy hercegnő-szerű lehessek. De nem bánom, hogy nem vált valóra a szó nagyon szoros értelmében. Azért amikor megérzem azt a sötét árnyat ha nem is akarnék arra nézni akkor is arra kényszerülök hogy oda figyeljek. Miért érzem a brutális ragadozó jelleget? Mintha valaki épp azt mérné fel, hogy préda vagyok, vadász, ellenség, vagy barát..? Amikor meglátom a karmokat azért magamban elkönyvelem, hogy bizony a manikűrösnek lehet gondja a hölgy kezével. De egyetlen pillanatnál tovább nem időzök rajta, ha kell erővel tépem el a figyelmemet. És miután Anna üdvözölte az anyját csak őutána bátorkodom elő lépni, avagy nyilván ha ő mutatna be, azt természetesen megvárom. És csak ez után hozakodom elő a csokorral is és nyújtom át. Már persze ha Anna nem döntött mégis úgy, hogy inkább égessem el a fenébe ameddig befelé jöttünk.. - Mrs. Brekinridge! Megtiszteltetés. - mondok csak ennyit így hírtelen és próbálok a világ legtermészetesebb módján viselkedni.. Nem mintha egy született vérfarkas nem szúrná ki _azonnal_ az idegességet… Kellemetlen!
Nos tény, hogy ha a hugom is megérkezik, akkor már hatnunk kell rá, hogy ne kezdje el terjeszteni, hogy együtt vagyunk, de titkon azon drukkolok, hogy maradjon az antiszoc viselkedésnél, és ne jőjjön el. Úgy legalább csupán anyám véleményével kell megküzdenünk. Lehet, hogy ha többen lennének, akkor oszlana a figyelem, és talán lenne valami jó zsaru, rossz zsaru felállás, de valahogy úgy látom most, hogy minek kockáztassunk? A Roxfortot illetően úgy vagyok vele, hogy majd ha mindketten úgy érezzük, hogy felvállalható, akkor lépünk a tettek mezejére. Anyám különben sem mászkál be, és bőven elég neki, ha a négy fal között mondja el a véleményét. És miért is félek tőle? Magam sem tudom. Még sosem volt kapcsolatom, nem volt mit véleményezni, ám mindig én voltam a középső lány, az érdektelen, aki ha leteszik a sarokban, ott is marad. – Legyen az ananász, az elég megosztó gyümölcs. Mint mi magunk is amúgy. – Bólogatok, kicsit félrehúzva a tincseimet a szemem elől, amely most éppen annyira hosszú elől hogy nem tudom a fülem mögé tűrni. A hűvös széltől kissé bekönnyezik a szemem, remélem anyám nem annak fogja venni, hogy rossz kedvem van, netán Gillan bántott, mert neki most minden kapaszkodó lehet, hogy ha belénk akar kötni.. Talán csak abban reménykedek, hogy anyám híres hatalommániája lecsapódik abban, hogy a választottam bizony Ollivander. De tekintve, hogy törvényes utódokat ebből a kapcsolatból aligha láthat, lehet, hogy ez sem érdekli. Amikor játszik az ujjammal, én odapusszantok a szájára, most ennyire van lelkierőm. – Jól van, köszönöm, hogy vállaltad. Talán korai, de meg kell hoznom a döntést a saját életemmel kapcsolatban. Ha vele szembe tudok nézni, akkor talán bárkivel. – Már innen messziről látom, hogy ahogyan közeledünk a kocsifeljáróhoz, a patinás épület egyik emeleti ablakából, hosszú szőke hajú nőalak figyel minket. Csakis anyám lehet, hiszen Joyce nem jön, Jenny pedig apánkra ütött, és barna hajú. Nyelek egyet, és lenyomom a kilincset kopogtatás, csengetés nélkül. Mély sóhaj, aztán betolom az ajtót. Máris cselédlány szalad elénk, hogy lesegítse a kabátot, ha van. – Örülünk, hogy itt van Ms. Anna. – Gillian belé csak szemlesütve hajol meg, míg egy inas lép be a másik oldalról, vélhetően a konyha irányából, mintegy várakozóan, hogy kívánunk-e valami frissítőt. Gondterhelten intve bocsájtom el, anyám közelgő jelenléte sötét árnyként velül ránk, pedig még le sem ért. – Annabeth.. – Sustorogja a lépcső tetejéről. Gilly megfigyelheti, hogy a szép arc, és csodás külső ellenére hosszú, riasztóan félelmetes szörny karmai vannak. Hiába, nála már kezd kiütközni, hogy nem csak született vérfarkas, kezd a jelleme is kiütközni. Egyszer talán majd teljes lesz a hasonulás.
Bár tény, hogy a suliban egyenlőre megkértem Annat, hogy ha lehet.. még tartsuk egymás között. Elmondtam neki, hogy nem arról van szó, hogy nem akarom felvállalni, sőt megöl a féltékenység valahányszor valakit meglátok a folyosón önfeledten ölelkezve, vagy csőrözni vagy akármi. Kedvem lenne bevágni a hisztit, oda menni és szétzavarni őket.. Na jó nem is.. Csak egy kicsit! Valójában szeretném előtte felszívni magamat annyira, hogy az a Mardekáros szőke bula lehessek, akinek van vér a pucájában és bármit megtehet, nem fognak merni velem packázni! Ehhez kell egy attitűd és most még épp csak növekszik. Nyilván ha egyszer átszakad a gát és az első hullámoknak sikerül ellent tartanom, onnantól rendíthetetlen leszek. De most még azért bennem van, hogy nem akarok a Mardekáros tápláléklánc aljára kerülni. És valószínűsítem, hogy Anna is meg tudná védeni magát, vagy engem, mégis van bennem némi félsz. Bár már azért pedzegettem, hogy ő mit érez ezzel kapcsolatban? Ő készen állna-e ilyesmire is meg hasonlók..? Nyilván a család az más. Velük kapcsolatban kétség sem volt, hogy Annaval tartok. Semmiképpen nem mondtam volna vissza! Voltaképp ők az első akiknél ha többé-kevésbé simán vesszük az akadályt, akkor már előrébb vagyunk.. Anna feketében és én is ráéreztem. Elegáns, de nem olyan nagyon visszafogott. A hajamat ellenben most egyszerűen csak nehéz loknikba rendezve hagytam lógni. A szívem a torkomban dobog és izgulok rendesen. Nálam is van egy kicsi retikül vész esetre, de majd kiderül hogy alakul az este, azok alapján amiket mesélt, azért ez nem lesz egy séta galopp. Mindenesetre, pont emiatt ki is kérdeztem alaposan, hogy hogy viselkedjek, milyen témákat kerüljek biztosan.. Legalább az első mondatommal nem akarok rossz benyomást tenni! Miután a sofőr elhajtott tőlünk és Anna megszólal bólintok a felvetésére. - Ez egy.. zseniális ötlet! Mit szólsz a.. mondjuk az ananászhoz, vagy a púderhez? Vagy legyen karácsony? - ötletelek, ha már feldobta a labdát. Senki nem vitt még haza, még Daniellel is főleg nálunk voltunk anno. Úgyhogy egy kissé bennem van az ideg, de tudom, hogy ha a Brekinridge-eknél tiszteletünket tettük és.. az esetleges súrlódásokat kihevertük, jön az Ollivander-Graves kör. Egy kicsit őszintén szégyellem magamat amiért ennyire tartok mások reakciójától.. Utoljára akkor éreztem ilyesmit amikor kicsinek túlsúlyos voltam és rengeteg piszkálódás ért.. A mutató ujjamat a kisujja köré fűzöm. - Nem lesz baj. - próbálom azért biztatni Annat egy mosolyt is kicsiholok magamból. És egy kicsit megemrítkezem abban, hogy mit is érzek ez iránt a csajszi iránt és.. egyből sikerül kicsit lenyugodnom. - Ha meg mégis beüt az a bizonyos, akkor lépünk. - ahogy a szél Anna arcába csap, az én hajamat is úgy borzolja össze, de nem hagyom, hogy rossz omennek tekintsek egy kis szelet. Mindenesetre az azonnal szembe tűnt, hogy Anna-ék lényegesen vagyonosabbak tőlünk. Bár nem igazán zavar. Nem vet minket szét a pénz, még ha a pálcákra szezonálisan elég jó kereslet is van az egyik oldalról. Lizzyvel nem tudnék egyetlen olyan helyzetet sem felidézni, hogy nélkülöztünk volna.
Hát eljött ez a nap is! Bíztam benne, hogy Gillian nem gondolja meg magát, és eljön velem, otthon bemutatkozni. Ez talán azt is jelenti, hogy mennyire komolyan gondoljuk, részemről legalábbis nem csak a pillanatnak szólt, amit a vonaton vallottam neki. Tudom, hogy ő már sokkal tapasztaltabb, sőt kicsit talán ki is van égve, de hiszem, hogy valami mást tudok nyújtani neki, mint eddig bárki. Igen, van már némi önbizalmam, ami csakis neki köszönhető, ahogyan rám néz, ahogyan megérint. Ez nem holmi ideiglenes feszkó levezetés, kellek neki! Én ellenben alaposan be vagyok feszülve, még soha nem vittem haza senkit, még Wyatt-et sem, és most beállítok egy szőke bombázóval. Annyit már előre tudok, hogy apám nem lesz otthon, anya jelezte, hogy valami fontos üzleti dolga akadt, illetve Jennifer késik. Joyce magától értetődő módon nem jön, felnőtt, a saját életét élek, meg is lepődtem volna, ha tiszteletét teszi. De hogy apa és Jenny ilyen vagy olyan indokkal nem lesz jelen a vacsorán, az azért bosszant. Sőt, felbasz. Anyám amúgy sem egy könnyű eset, örültem volna, ha eloszlik ez a fókusz, amit mi fogunk kapni. Én magam egy sötét ruhát pattintottam össze, ami jól megy a vörösesbarna hajamhoz, de valahogy anyám közelében mindig védekezni kényszerülök. Hátha a komor, de elegáns szín jelzi, hogy ma nem érdemes velem packáznia. Kiszállok a kocsiból, amit anyám elénk küldött az állomásra, természetesen nem mi vezetünk, van sofőr. A kovácsoltvas, öntött kapu igencsak hajaz a Roxfortéra, csak itt nem kastélyról van szó, hanem a kúriáról, amit évszázadok óta vérfarkas klánok birtokolnak. Sóhajtozom, fújtatok rendesen. – Megbeszélünk valami kódszót, amit ha kiejtünk, akkor felpattanunk valami halaszthatatlan tennivaló kapcsán? – Kérdezek rá, miután a sofőr már olyan szinten hallótávolságon kívül van, hogy elindult a felhajtó irányába, hogy beálljon a kocsibeállóba. Van nálam egy kisebb táska, ha itt akarnánk aludni, de valahogy nem fűlik hozzá a fogam. Az időjárás se nekünk kedvez, hűvös szél suhan át az arcom előtt, belekapva szőkés tincseimbe.
