2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Raymond Palmer Születési hely és dátum: Rutland Water, 1974.06.08. Csoport: Tanár (számmisztika) Patrónus: Csíkos doktorhal (Acanthurus lineatus) Foglalkozás: Számmisztika tanár a Roxfortban Képesség: Sellő I. (kiskapu) Mágikus adottság:Anyagmanipuláló majd egyszer... Familiáris:Ausztrál juhászkutya majd egyszer... Kiemelkedő tudás: Számmisztika – Kiemelkedő, Asztronómia - Kiemelkedő Kihez tartozol: Miley C. Thompson, saját
Jellem: Attól függ, kit kérdezünk. De a legtöbbek szerint kedves, nyitott, és kifejezetten szelíd ember vagyok. Olyan, aki még egy legyet sem volna képes agyoncsapni. Ami többnyire igaz is. Bár lehet, hogy ezzel egyes diákok vitatkoznának. Ugyanis megtanultam a tanári pályafutásom alatt, hogy a gyerekek neveléséhez, és oktatásához elengedhetetlen egyfajta következetesség. Más szóval, elvem, hogy nem buktatok meg senkit sem, de cserébe elvárom a legalább elfogadható szintű teljesítményt. Ha másként nem megy, akkor kötelező szombati különórák formájában, de mindenkiből kicsikarom a megfelelő érdemjegyeket. Ez utóbbi tulajdonságomért nem minden diák lelkesedik igazán. Viszont a megfelelő hozzáállással szinte kenyérre lehet kenni. Nem is tartanak számon az iskola legszigorúbb tanárai között. Ha valami kis csínyen kapok valakit, viszonylag könnyen hagyom, hogy az illető kidumálja magát. Na, nem mintha nem látnék át a szitán. Én is voltam kamasz gyerek. De többnyire az okokra és indítékokra vagyok kíváncsi, semmint a következményre. Egy bűnbánó tekintet, és bocsánatkérés pedig igazán sokat segít azon, hogy kikerülj a mély vízből. Persze mind ezekkel együtt is elő-előfordul, hogy engem is sikerül kihozni a béketűrésből, és jön az a pontlevonás, ne adj Merlin büntetőmunka. Ezért viszont már igencsak meg kell dolgoznia az illetőnek. A feleségem szerint velem még egy jót vitatkozni se lehet. Akár fát is hasogathatnának a hátamon. Nos igyekszem mindig nyugodt, és kedves maradni. Nem szeretem a vitákat, és veszekedéseket. Így nem is vagyok különösebben jó partner benne. A gyerekeim számára igyekszem a legjobb apa lenni, és mindent megadni nekik, ami csak tőlem telik.
Kinézet, megjelenés: Sötétbarna haj, barna szempár, átlagos kinézet. Azt hiszem leginkább így jellemezném magam. Nincs bennem semmi különleges, csak egy átlagos fickó vagyok. Ami az öltözködésemet illeti, többnyire öltönyben vagyok látható. Ing, nyakkendő, zakó. Ahogy azt kell. Persze elő-elő fordul helyzettől függően, például otthon egy szabad napon, hogy egy egyszerű pólóban, és farmerben csípsz el. Ezt azért érdemes felírnod a naptárba, ha sikerül. Ami meg a gesztusaimat, és a rólam tett benyomásokat illeti, nos igyekszem, hogy mindenkinek egy kedves, jóindulatú, szelíd ember benyomása maradjon meg rólam. Akár elsőre, akár sokadszorra találkozunk. Gyakorlatilag sosem kiabálok, nem emelem meg a hangom. Szerintem az nem vezet sehova. Még akkor sem, ha sikerül valakinek, vagy valakiknek nagyon felbosszantani. A hangszínem, és az egyetlen odaszúrt mondat tökéletesen elárulja mindenkinek, hogy most nem vicceltem, és jobb nem tovább feszíteni azt a bizonyos húrt. Noha szeretem a humort, és nincs kifogásom egy-egy jól elsütött vicc ellen. Akár még az óráimon sem. A számmisztika elég száraz anyag tud lenni, ha nem viszünk bele semmi játékot, és izgalmat, ami megragadja a tisztelt diákságot.
Előtörténet: Hol is kezdjem? Rutland Water sellőfalujában születtem 28 évvel ezelőtt. Nem mondhatnám, hogy egy teljesen átlagos varázslócsaládban. Az anyám sellő volt ugyanis, az apám pedig ember. De úgy tűnt őket nem különösebben zavarta a faji különbség. Apám elég titokzatos ember volt. Sokat vándorolt, sok vidéket bejárt, mielőtt letelepedett anyám mellett a sellőfalú egyik kissé félreeső cölöpházában. Néha mesélt róla, hogy milyen vidékeken járt, de mindig úgy éreztem, hogy sok minden van, amiről nem beszél. Valahogy mintha a történetei egyes részei jótékony homályba vesztek volna. Emlékszem egyszer úgy 8 éves koromban, anyámmal elmentünk a falu víz alatti részébe. Ekkor kaptam tőle a megbűvölt aranykarkötőt is. Életem egyik legszebb élménye volt. Mert hogy genetikailag édesanyámra ütöttem, akármilyen furcsa is ez. Más szóval születésem óta sellő vagyok én is. Szóval aznap csak kettőnkről szólt. Rólam és anyáról. Szuper volt. Persze anya elmagyarázta, hogy hogyan működik az ékszer, miért van rá szükségem, és segített megtanulni a tudatos használatát. Persze apát is szerettem, főleg a meséi miatt, de vele valahogy sosem kerültünk annyira közel. Ami miatt utólag már bánt is a lelkiismeret. Sőt az öcsém is anyára ütött. Ő is sellő. Egész furcsa nem? Igen, van egy öcsém. Sajnos elég nagy a korkülönbség köztünk. 7 év. De ennek ellenére mindig jóban voltunk, és bár sajnálatosan keveset lehettem mellette, mindig is tartottuk levélben a kapcsolatot. A húgom pedig… az egy szörnyű történet. 12 éves voltam, amikor a kishúgom megszületett. Azonban azt már sosem tudtam meg, hogy ő vajon anyára, vagy apára üt-e faji tekintetben. Néha elgondolkodom, hogy sellő, vagy ember lett volna. Miért nincs erre válaszom? Mert én éppen a születése után nem sokkal visszatértem a Roxfortba, ahol már megkezdtem a varázsló tanulmányaimat. A Hugrabug házban természetesen. Egy alkalommal azonban éppen átváltoztatástan óra volt, amikor a házvezetőm jött értem, és felvitt az igazgatói irodába. Azelőtt még sosem jártam ott. Azóta pedig… nos, akármennyire is jó és barátságos ember Dubledore, a hideg ráz attól a helytől. Na, nem az igazgató személye, inkább a rossz emlékek miatt. Aznap tudtam meg, hogy a szüleimet és a kishúgomat megölték ismeretlen gazemberek, ismeretlen okból. Az öcsémet szerencsére a dajkája éppen elvitte a falu vízalatti részébe a többi sellő gyerekkel játszani, amikor történt az eset, így ő nem eset áldozatul az otthonunkba betörő gonosztevőknek. Hát ez a családunk nagy tragédiája. Az öcsém ez után örökbefogadó szülőkhöz került egy sellőfaluba. Rendes emberek, azaz sellők voltak. Jól bántak vele, és mindent megtettek az öcsém boldog gyerekkoráért. Azonban arra már nem volt lehetőségük, hogy engem is magukhoz vegyenek. Ellenben segítettek, hogy tarthassuk levélben a kapcsolatot. Eleinte ők olvasták fel a leveleimet, és írták meg a válaszát a kistestvéremnek, majd amikor idősebb lett, akkor már saját maga tette ezt meg. Így akkor is tudtunk egymásról, ha elszakadtunk, és távol nevelkedtünk egymástól. Én többnyire a Roxfortban. A nyári szünetben pedig egyik barátomtól a másikig utazgattam, hogy ne egy árvaházba kelljen visszatérnem. Sajnos az öcsém éppen akkor kezdte meg Roxforti tanulmányait, amikor én végeztem. Hiába. A hét év korkülönbség. A Roxfort után egy rövid ideig utazgattam, majd a Durmstrangban kaptam tanársegédi állást, mindössze 20 esztendősen. Ott laktam a tanároknak kijelölt szárnyban egy kis irodaszobában. Bár a fizetés szerény volt, de élveztem a munkát a diákokkal. Sokat tanutam az ottani idős számmisztika, és asztronómia professzortól. Azt hiszem ekkor tájt nőttem fel igazán. Alig néhány év alatt rengeteget változtam. Ez idő alatt történt az is, hogy beleszerettem a professzor legidősebb unokájába. A professzor igazi mentor volt számomra, és mindig is a saját fiaként bánt velem. Így kerültem igen hamar be a családjába házasság révén. Alig egy évre rá hogy megismertem eljegyeztem az unokáját, és újabb fél év múlva már a feleségem volt. Az esküvőre természetesen meghívtam az öcsém, és a nevelőszüleit is. Éppen a 24. születésnapom ünnepeltük, amikor az apósom leültetett, és elmondta, hogy végleg nyugdíjba vonul. Az ő szavaival élve túl idős, szenilis, és türelmetlen lett a tanításhoz. Így nekem kell átvennem a helyét az iskolában. Azt hiszem csak azért mondta, hogy rendes tanári álláshoz, és egy kicsit jobb fizetéshez jussak, amivel talán könnyít a családalapítás fiatalkori terhein. Mindig is ő támogatott minket, nem csak erkölcsi, de anyagi szempontból is. Más szóval főállású hivatalos tanár lettem szeptembertől. Az első gyermekem, a kisfiam pedig novemberben született meg. Két és fél évre rá pedig még egy kislány. Ja, igen, és a feleségemmel örökbe fogadtunk egy 13 éves kisfiút, akinek hasonló tragédián kellett átmennie, mint nekem. Mit mondhatnék? Nagyon szíven ütött a története. Legszívesebben minden árva gyereket magamhoz vennék a világon. Tudom, hogy ezt nem tehetem meg. De akkor legalább ennek az egy kisfiúnak had biztosítsak még egy kicsit felhőtlen gyerekkort. Mondhatnánk, hogy itt az életem sínre került, és megtaláltam az életben a számításaimat, de néhány hónapja az öcsémnek egyszerűen nyoma veszett. Nem válaszolt többé a leveleimre, és a szomszédai, barátai, a nevelő szülei se tudtak róla semmit mondani. Nekem pedig nehéz döntést kellett hozni. Amit természetesen nem tehettem volna meg a feleségem támogatása nélkül. Jelentkeztem a Roxfortba a megüresedett számmisztika tanári állásra, és a kis családom nyáron költözött. Most Roxmortsban bérlünk egy kis házat. Bár csak szeptembertől tanítok a Roxfortban, és még ismerkedem a diákokkal, és az itteni rendszerrel (mármint tanári szemszögből, a diák évekre nagyon is jól emlékszem), de valami más is foglalkoztat. Az öcsém holléte. És persze a felmerült kérdés, hogy a szüleim gyilkosának lehetett-e köze hozzá. Ami elég aggasztó gondolat. Hiszen rá kellett jönnöm, hogy olyanok lehettek, akik mindent tudtak a faluról. Muglik, vagy egyszerű kívülállók nem sétálhattak volna csak úgy be. Remélem egyszer elkapják azokat a gonosztevőket. Még akkor is, ha tőlem nagyon messze áll az auror hivatás, vagy akár csak a bosszú állás. De a szemükbe akarok nézni, és megkérdezni, hogy miért? Nem régiben még egy magánnyomozót is felbéreltem, hogy kutassa fel. Eddig sajnos nem járt sikerrel. De a remény hal meg utoljára nem igaz?
Peter Greenwood
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Raymond Palmer 2021-10-14, 11:34
Elfogadva
Üdvözlünk az oldalon!
Nos, megérkeztem én is, bár ezt elég sietősen fogom írni
Elsősorban örülök annak, hogy eszedbe ötlött, miszerint egy bátyust hozz be a családba A korkülönbség ugyan meglepően nagy, de esélyesen pont ez lesz bennük a legszórakoztatóbb Mit ne mondjak, a karaktered Miley szöges ellentéte, aki gond nélkül üt meg másokat, amíg Ray egy legyet is sírva csap le, de azt hiszem, meg kell majd szoknia idővel, hogy akad valaki, aki helyette is megoldja az ehhez hasonló problémákat. Hiszen ez egy testvér dolga, nem igaz? A fogalmazásoddal ismét nincs semmi gond, ahol kellett, javítottál mindent, szóval szerintem bőven készen állsz arra, hogy játszhassunk velük
Most kicsit off, de később mindenképp menni fog egy kezdő a két lökött egérnek