2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Talisha "Tasha" Smallwood Születési dátum: 1979. 05. 13. Születési hely: Holy Island, Anglesey (Ynys Môn) Csoport: Mardekár Patrónus: Fekete hattyú Évfolyam (szak): Tizenkettedik (Alkimista, néhány ereklyevadász tárggyal) Képesség: Víznimfa Mágikus adottság: (Csábmester) Familiáris: (Kék nyílméregbéka) Kiemelkedő tudás: Bájitaltan - Kiemelkedő Átváltoztatástan - Kiemelkedő Kihez tartozol: Sidney, Troy és Abigail Smallwood
Jellem: Talán a családon belüli ellentétek tették rá a bélyeget a kis lelkivilágomra és lettem olyan, amilyen. A szüleink testvér rivalizálását úgy szívtam magamba, mint egy kis szivacs, már egészen kicsinek bárkinek neki mentem, aki egy kicsit is kapható volt a versengésre. Persze rövid úton rájöttem, hogy a termetem nem éppen illik a nagy számhoz és hogy az eszemmel kell elérnem, amit akarok, nem szemtől szembe küzdelemmel. Szerencsére az ikerfivérem velem ellentétben nagyon is nagyra nőtt és mivel sokáig elválaszthatatlanok voltunk, ő töltötte be mellettem a testőr szerepét. A kíváncsiságomat nagyon nehéz kielégíteni, legyen szó az alkímiai tanulnányaimról vagy a családi hivatásról, amiben leginkább történész és restaurátor szerepet töltök be, de ez nem jelenti azt, hogy nem érzem úgy, hogy a munkámmal ugyanannyi elismerést érdemlek, mint aki konkrétan vásárra viszi a bőrét, hogy csapdákkal tarkított akadályokon küzdjék át magukat az ereklyékért. Lételemem a flörtölés és a csábítás, ha valakit kinézek magamnak akkor nem igazán érdekel, hogy foglalt vagy sem, előbb-utóbb megszerzem, mintha ez is csak valamiféle verseny lenne. Gyakran előfordul, hogy csak egy éjszakára, vagy akár csak egy szenvedélyes csókcsatára kell és miután megkaptam, amit akartam összetörve a friss szerzeményem szívét faképnél is hagyom.
Kinézet, megjelenés: A bátyámmal ellentétben rólam lerí, hogy a szüleink két különböző rasszból származnak. Olajos barna bőröm éppen csak sötétebb annál, hogy latinának nézzenek hátulról. A kerek arcom és telt ajkaim egy vagány tündéri teremtés látszatát keltik, ami általában nagyon is kapóra jön. Gyakran keverem a bőrdzsekis-láncos-motoros kinézetet az élénk darabokkal afféle rocker baba hatást keltve, amire persze rózsaszín hajzuhatagom is rásegít. Ritkán, de előfordul, hogy az iskolában láthatnak edzeni, hogy ne tartozzak a szerencsétlen könyvmolyokhoz, akik a laboron kívül életképtelenek, de még ekkor is különlegesebb darabokat hordok, egyáltalán nem beolvadva. A flörtolős jellememből talán adódik, hogy nagyon figyelek a külsőmre, tökéletes haj, bőr, smink, magával ragadó magabiztos kisugárzás, amivel felkelthetem magamra a figyelmet, ha úgy akarom.
Előtörténet: A szüleink nagy kalandorok voltak fiatal korukban és ez mára se kopott meg. Akárhány történettel állnak elő a közös utazásaikról újabb és újabb ország bukkan fel, bár bevallom ezek a történetek engem annyira nem varázsoltak el sosem. Az egyetlen hely, ami igazán érdekelne az a hely, ahonnan anyánk származik, de valamilyen okból kifolyólag ez az egyetlen, amiről nem beszélnek... Tipikus... Hiába láttam meg a napvilágot egyszerre Troy-jal, soha az életben nem volt olyan problémánk, hogy összekevertek volna minket. Vad, törtető kis bestia voltam mindig is, hiába nem szorult belém fizikai erő, egy kis csellel kiegyenlítettem a játszmát, ha kellett és ugyan Troy is képes kiállni magáért, de valljuk be, hogy az esetek nagy részében azzal volt elfoglalva, hogy értem tegye. Ő az egyetlen élőlény a földön, akihez többnyire hűséges vagyok - már magamon kívül - és még így is akad egy-két titkom, ami lehetséges, hogy egyszer közénk állhat... A neveinket elmésen találták ki, Troy és Talisha, ikreknek alliteráló név dukál, bár valahol a húgunk örülhet neki, hogy elfogyott a lelkesedésük és ő nem lett Tabigail. Nem mondanám, hogy kimondottan az én világom ez az ereklyevadászosdi, amit a Smallwood névvel örököltünk, de amikor kiskorunkban nyilvánvalóvá vált, hogy a szüleinknek ez mennyire fontos és megismertem az unokahúgunkat, Sidney-t, valahogy rám is áttapadt a versengés. Dübörgött bennem a vágy, hogy ha a szüleinknek nem is megy, hogy lenyomják az övéit, legalább nekünk sikerüljön jobbnak lenni. Persze ez az egész kiégett kissé egy laza tíz éves rivalizálás után, főleg, amikor a fivéremmel és az unokahúghommal ellentétben az Ereklyevadász szak helyett az Alkimista felé szakosodtam. Nem vagyok ostoba, hogy olyan álmot kergessek, ami nem illik hozzám, ahogy felismertem azt is, hogy teljesen hiába akarom valakinek kikaparni a szemét, ha az apró termetem miatt egy másodperc alatt összecsomagolnak. Tagadhatatlanul jobban értek az alkimiához, varázsszerekhez és a megtalált ereklyék restaurálásához, mintsem ahhoz, hogy én kockáztassam az életemet a terepen. Ezzel a vonallal sikeresen be is illeszkedtem a család megfelelő szegletébe egy tökéletes kirakós darabjaként, hiszen nem teljes egészében utasítottam el a családi bizniszt, sőt, nagyon is hasznos vagyok. Két éve nyáron, amikor Sidney elment a Varázslók Mágikus Sportján dicsőséget szerezni a hazának, vagy ilyesmi, Troy-t és engem néhány hétre magukhoz vettek a szülei afféle gyakorlat gyanánt jobb híján. Abby még túl fiatal volt, szóval otthon maradt a fenekén, de nekünk kemény munka következett, aminek mondjuk a fizikai részéből természetesen újra meg újra kihúztam magamat. A feltárt ereklyék restaurálása közben nem kerülhette el a figyelmem a rengeteg napló, amit tele jegyzeteltek az értékes tárgyak múltjáról, képességéről, sőt, más helyszínre utaló ősi vésetekről. Reggeltől estig dolgoztattak minket - én legalábbis gályarabnak éreztem magam - és míg én vártam volna az elismerést és a köszönömöt minden nap hálátlanul záródott. Közeledett a gyakorlat vége és ezzel együtt a türelmem is elfogyott, hogy várjam a nem érkező dicséretet így titokban elemeltem a legígéretesebb jegyzetekkel telt kis fekete füzetet Troy tudta nélkül. Bár sejtettem, hogy nem árulna el, biztos voltam benne, hogy lebeszélni megpróbálna és hogy kínzás lenne neki, hogy megtartsa a titkomat. Persze azt nem tudtam, hogy ilyen gyorsan kiderül, hogy eltűnt egy notesz, mert napokon belül megindult a hadjárat és ugyan bizonyítékot nem találtak ellenünk, de egyértelművé vált, hogy a gyanúsítottak listájának élén állunk. Troy nem tudván, hogy én voltam persze teljes mellszélességgel állt ki kettőnk ártatlanságáért és mit volt kit tenni... Hagytam neki és be is csatlakoztam a játékba. Két év telt el, és még mindig nem fedtem fel a titkomat, amikor biztos vagyok benne, hogy senki se figyel újra és újra előveszem, hogy apránként fejtsem meg titkait. Időközben a fivérem szerelmi élete a feje tetejére állt, amikor a párja, akivel egészen eljutott addig, hogy galériát nyisson bent nem égett a kigyulladt épületben. Nem csoda, hogy ez felborította az egész életünket, megváltozott, magába fordult, a festményei megszállottja lett és fogalmam sincsen, hogy hogyan segíthetnék neki. Talán abban reménykedik, hogy egyszer csak életre kel a kép, mint a Roxfort falain a festmények, saját tudattal - bár ki tudja azok mennyire hitelesek -, nem tudom, de a bástyám összeomlott és ha nem lenne Abigail és Cordelia, hogy egységben legyen az erő, talán én is meginognék. Talán már így is puhultam egy keveset, nehéz Sidney-t ekézni, ha közben az ikertestvérem látványosan szenved.
A Roxfortban mindig is népszerű voltam a fiúk körében, bár a lányoknál gyakran kihúztam a gyufát, ha olyan srácra hajtottam, aki már foglalt volt. Még is elmondhatjuk, hogy a magam idejében a topdíva jelző igen csak tökéletesen illett rám és ezt gond nélkül örökítettem tovább a húgunknak Abby-nek is. Kevesen sejthetik, hogy ugyan nyilvánosan rengeteg sráccal kezdtem már ki, valójában jóval csendesebben, de a lányokhoz éppen olyan intenzíven vonzódom, csak nem verem éppen nagy dobra.
Nos hát köszönöm, hogy megalkottad a rosszcsont Smallwood unokatestvért! Elég csúnya dolog tőle, hogy lenyúlta a naplót és még kamukázik is róla, az biztos. Csúnya vége lesz még ennek. A pb válsztásod elég egyedi, én nem ismerem a sorozatot, szóval még sose láttam, de amúgy bejövős, még ha nem is gondoltam rá előtte, hogy a rokonság besötétüljön és még nimfák is legyenek. Szépen fogalmazol, remekül felépítetted a karaktert, úgyhogy nem is nagyon tartóztatlak. Szerintem már mindenhol foglalóztál is, úgyhogy menj csak játszani, ha már nekem köszönheted a nimfát.
Csúnya vége lesz még ennek. 
Szépen fogalmazol, remekül felépítetted a karaktert, úgyhogy nem is nagyon tartóztatlak. Szerintem már mindenhol foglalóztál is, úgyhogy menj csak játszani, ha már nekem köszönheted a nimfát. 
