2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Julia Zara Troops Születési hely és dátum: Corby, 1983. március 13. Csoport: Griffendél Patrónus: Gyűrűs farkú maki Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Kilencedik (gyógyító) Képesség: Örök élet (kiskapu) Mágikus adottság: - Familiáris: - Kiemelkedő tudás: Bűbájtan - kiemelkedő, Gyógynövénytan - kiemelkedő Kihez tartozol: Shanna Griffin és a Troops família
Jellem: Bár mondhatnám, hogy olyan komoly és határozott vagyok, mint a családom legtöbb tagja, de sajnos nem így van. Egyszer álltam ki életemben igazán magamért, amikor az apámnak megmondtam, hogy nem megyek auror pályára, de ehhez is hetek kellettek, mire sikerült erőt gyűjtenem. A családomban komoly elvárások uralkodnak, amiknek nem könnyű megfelelni, bár azért volt, hogy nagyon igyekeztem, de azóta, ami történt végképp bizonytalanná váltam és aki annyira bizonytalan, mint én, ne menjen aurornak. Alapjáraton tehát viszonylag nyitott személyiség vagyok, bár erősen határozotlan és nem túl magabiztos. Szívesen barátkozom, ismerkedem, bár Jacob kómába esése óta ez jócskán visszaesett. Nehéz kitalálni kiben bízhatsz, ha kiderül, hogy abban sem kellett volna jó eséllyel, akit amúgy szerettél. Nagy a nyomás a nevem miatt már évek óta, de ezt a magam módján megpróbáltam kiküszöbölni, no de erről majd később. Van egy másik oldalam, a vidám és laza, aki két kanállal falja az életet. Azt hiszem mindenkinek kell, hogy néha kiengedje a gőzt, maximum akad, aki ezt tagadja. Alapjáraton jó tanuló vagyok és jó eszű, bár néha előbb hallgatok a szívemre, mint az eszemre, ami sajnos a családunkban nem jellemző és nem is támogatott, bár tény, hogy esetemben is bebizonyosodott már néhányszor, hogy nem kellene így tennem. Pech.
Kinézet, megjelenés: Szőke haj, kék szem, ami a családunkban elég általános. Nem véletlenül volt már néhányszor, hogy felmerült bennem követve Janette példáját változtatok a külsőmön. Aztán persze mindig elvetettem a dolgot, mert hogy úgy se illene hozzám, akkor meg minek. Viszonylag magas vagyok, közel egy magas a bátyámmal és kissé talán koravén is, ami miatt akár még azt is hihetnék, hogy én vagyok az idősebb. Talán ez csak azért nem fordul elő, mert bár Josh kölyökképű, viszont nem az a laza, gyakran mosolygó fajta, hogy e miatt fiatalabbnak nézzék a koránál. A testalkatom távol áll az izmostól, bár vékony vagyok, de a sportok nem állnak közel hozzám. Nem vagyok ügyetlen, csak nem vonz az ilyesmi. Síleni, lovagolni például szeretek, de a labdajátékok, vagy a komolyabb erősítés nem igazán köt le. A ruháim általában az átlagos és az elegáns között lavíroznak. Szeretem a farmert pólóval, edzőcipővel, de nincs ellenemre egy kosztüm sem és persze az orvosi köpeny is egészen passzol rám. Ékszereket ritkán viselek. Egyetlen karkötőm volt, ami igazán fontos volt nekem, de azt néhány hónapja a Fekete tóba hajítottam, bár már előtte se sokat viseltem.
Előtörténet: Mondhatnám, hogy a gyerekkorom átlagos volt, de Troopsként erre esélyem se lett volna. Már eleve elég feszült légkörbe születtem, hiszen a bátyáim nem ápoltak különösebben jó kapcsolatot és hiába voltam én jóban mindkettejükkel, mindig is érezni lehetett, hogy Josh mennyire szenved attól, hogy apánk nagyobb figyelmet fordít Jakere, mint rá. Féltékenység, ami valahol érthető és amit igazán akkor értettem meg, amikor Shanna betoppant az életünkbe. Kissé előre szaladtam igaz? Szóval a gyerekkorom ettől a féltékenységi feszültségtől eltekintve jól telt, bár világ életemben nyomatékosították bennünk, hogy valakik vagyunk, úgyhogy ne akarjunk senkik lenni. Őszintén szólva néha igazán szívesen lettem volna senki, ezért menekültem el a felelősség elől már ideje korán. Egyelőre még nem derült ki a kis titkom, de sose lehet tudni, hogy mikor jön majd el ez a pillanat. Vagyis nem is csak egy titkom van, és tudjuk jól, hogy a titkok egy idő után felemésztik az embert. Nos az iskola jól indult, Griffendéles lettem, aminek persze a család kifejezetten örült, hiszen egyenes út vezet a Minisztériumba. Apám még Tonksszal is megismertetett egészen kis gyermekkoromban, hátha a különös nő a maga lazaságával és nyiltságával levesz a lábamról. Bevallom jó volt a taktika, mert volt idő, amikor hajlottam rá, hogy magam is végül az auror pályát válasszam. Ez viszont hatodik előtt megváltozott. Ekkor ismertem meg Briant. Nyári szünet, nyaralás néhány baráttal és a szüleikkel... Van az a fajta vonzalom, ami mint a villámcsapás úgy ér és ha akarsz se tudsz ellene tenni. Különös egybeesés volt, hogy Briant Franciaországban ismertem meg a tengerparton, hogy aztán kiderüljön bizony Londonban él, és történetesen mugli. Ez persze azt jelentette, hogy a családomnak sosem beszéltem róla. Levelezni kezdtünk és végül elmondtam neki magamról mindent. A dolog szépséghibája az, hogy Brian bizony azt hiszem, sőt most már biztos vagyok benne, hogy tagja annak a titkos társaságnak, a Testvériségnek. Ez fél éve derült csak ki. Ő maga mondta el, mivel úgy döntött, hogy elhagyja őket és színt vallott nekem és mondott még ezt azt, aminek egy részét alig fogtam már fel. Azóta mar a bűntudat, hogy nyáron szakítottam vele és a tőle kapott karkötőt az iskola első napján a Fekete tó mélyére süllyesztettem, hiszen annyit fecsegtem neki! Mi van, ha kiadtam olyan információkat is, amiket tovább adott? Mi van, ha Jacob miatta fekszik most a Szent Mungóban, tehát az egész az én hibám. Hiába kenjük Shannára, hiába mondja apám és Joshua is már az eleje óta, hogy az egész az ő hibája. Lehet, hogy... hogy az enyém. És, hogy milyen titkom akad még ezen kívül? Az nem titok, hogy Jake sérülése vitt a gyógyítói pályára, az viszont igen, hogy a jegyeim miért nem tükrözik már 2 éve azt, amit elvárnának tőlem. Nem csak azért, mert a testvéremért aggódom. Brian ismeretetett meg a művészetekkel. Szerencsére a barátaim sokat falaztak nekünk, így sok szórakozóhelyen fordultunk meg, író klubokban, művész kávézókban. A dolgok csak úgy jöttek egymás után és néhány kósza ital, könnyed és új barátok elegek voltak ahhoz, hogy kialakuljon a kör, amiről, ha az apám tudna biztos, hogy rossz végem lenne. Sokféle műfajban kipróbáltam már magamat és a kis kialakult csapatunkkal sok műfaj felé kacsintgattunk már. Persze Brian nem jött még sosem Roxmortsba, de nélküle is jól működünk, amikor nem épp nyári találkáink voltak. Az apám biztosan nem kedvelné őket. Sokmindent próbáltam már, ital, fű, bár sosem vittem túlzásba. De ami igazán kiverné a biztosítékot az a művészeti forma, ugyanis álltam már modellt akt képekhez is, szobrokhoz, mivel én vagyok az egyetlen lány a kis csapatban. Tudom, hogy ha ezekből egy is napvilágra kerülne abból igen nagy botrány lenne, de abban a pillanatban ez nem érdekelt, meg aztán mint említettem könnyen megbíztam eddig az emberekben, hiába, hogy Brian esetén bebizonyosodott, hogy mekkora hiba volt.
