2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Tárgy: Gyengélkedõ - hátsó szoba (1. emelet) 2021-05-07, 08:52
First topic message reminder :
Gyengélkedõ - hátsó szoba
A Gyengélkedő az iskola első emeletén található. Az idők során előfordult már, hogy változtatta a helyét, de néhány éve már itt találhatják meg a bajba jutott, sérült diákok. A Gyengélkedő főgyógyítója Madame Pomfrey (Poppy Pomfrey), aki kiválóan ért a szakmájához. Mindig figyel a betegeire, a bájitalkeverésben sem marad le sokkal Piton professzortól, ha gyógyító bájitalokról van szó természetesen és lelkesen istápolja azokat a diákokat, akik szívesen segítenek neki itt. A Gyengélkedő egy nagy egybefüggő teremből áll, ahol az ágyak egymástól maximum paravánokkal vannak elválasztva, de természetesen itt is akad olyan hátsó rész, ahová nem lehet csak úgy akárkinek bemenni. Ide főleg egyetemistáknak van bejárásuk és persze magának a gyógyítónak. A hátsó részeken tárolják a diákok kezelési lapjait, aktákat, kórelőzményeket és persze a bájitalos, hozzávalós szekrények is itt kaptak helyet. Nincs szorosan leválasztva a főteremtől, így ha valaki épp nem találja meg Madame Pomfreyt az ágyak környékén, mert a Gyengélkedő pont üres, akkor a legjobb, ha először itt hátul keresi, és csak aztán néz el esetleg az iskola más pontjaira, mint például az üvegházak, hátha valamilyen friss gyógynövényt gyűjt be éppen.
Direkt hívtam fel magamra a javasasszony figyelmét, így cseppet sem zavar, hogy nekem szegezi a kérdéseit és megtisztel a jelenlétével. A kérdésére történetesen még igazat is tudok mondani, így hát magabiztosan húzom ki magamat és mindenféle zavar nélkül hanyagul vállat vonogatva - mintha valami teljesen magától értetődő dolgot közölnék - kezdek bele a mondandómba. - A kulcs a fiókból került elő, ami azért nyílt ki, mert ki tetszett varázsolni belőle a szemüveget. Láttam is, ahogy kireppen belőle, s mivel szárnyai nem voltak, feltételezem, hogy invitót tetszett használni. Hadd jegyezzem meg, hogy nagyon felelőtlen dolog volt ilyen jól látható helyre rejteni a kulcsot. Nem tetszett még arra gondolni, hogy valaki esetleg kihasználja az ön jóindulatát és valami rosszaságban töri a fejét a gyengélkedőn? - kérdezem őszintének hatva, tágra nyílt szemekkel, melyeket egy cuki kiskutya is megirigyelne. - Ömm.. visszamehetek Corvushoz? Aggódom érte és hát itt amúgy sem tudok mit csinálni, nyilván titkosak ezek az akták és nem szabad látnom szóval nem szeretnék láb alatt lenni, amíg be tetszik csukni a fiókot, nehogy megtudjam a gyengélkedő titkait. - mosolyodom el, s szinte elképzelem, ahogy megjelenik a fejem fölött a glória (amit persze jó eséllyel ördögszarvak tartanának) az eljátszott ártatlanságtól. - Nem tudom, hogy kire gondolsz. A róka cuki állat, de ez a csaj tökre nem volt cuki. - forgatok szemet fintorogva Gina szavainak hallatán. Ha a madam engedi, akkor tényleg Corvus mellett termek nem is olyan sokára, s aggodalmasan kezdem vizsgálgatni a karját. - Mehetünk már? Megkaptad az elbocsátó szép üzenetet? Tudod, hogy megígértem, hogy visszakísérlek egész a hálókörletedig, nehogy elájulj a fájdalomtól útközben. - nevetem el magam, s cinkelem kicsit, hogy hihetőbb legyen az aggódós fedősztori. - Ne nézz így rám! Nyilván nem török be a mardekár hálószobáiba, csak képletesen értettem azt, hogy a hálókörletig. Madam Pomfrey! Corvus ugye elmehet? - Ben felé fordulok, ha még nem ment oda Katherinehez és halkan szólalok meg. - Nem megyek oda zavarni, de öleld meg Kathet a nevemben. Ijesztő ez az eltűnés, biztos aggasztja őt is. Továbbíts egy MB-féle bátorító ölelést. - kacsintok rá, s hogyha engedélyt kapunk rá, akkor tényleg elkezdem Corvust terelgetni kifelé.
Gina Accipiter
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Gyengélkedõ - hátsó szoba (1. emelet) 2021-06-15, 13:44
Sajnos nem a legjobb, hogy Madame Pomfrey eszébe jut, hogy én is itt vagyok. Pedig az ember azt hinné, hogy van épp elég teendője Corvus karjával, és Kath villódzásával. Viszont úgy tűnik, hogy így is tökéletesen ura a helyzetnek. Nem véletlen ő a gyengélkedő vezetője már hosszú évtizedek óta. Nem olyan könnyű átejteni. Szerintem mindent is látott már. Én pedig teljesen megfeledkezem arról, hogy segítenem kéne a fiókkal. Hiszen végre tárva nyitva, és kikereshető a megfelelő akta. Remélem, hogy MB le tudja másolni, és feltűnés nélkül eltüntetni a nyomainkat. Így szinte kapkodva, megfeledkezve a nehéz fiókról sietek vissza előre, hogy Kath mellé üljek, és szemmel tartsam a lányt, ahogy a parancs szólt. Maisie viszont kiabálni kezd, és a javasasszony is hátra megy. Ami annyira nem jó nekünk. Így Kath-re nézek, aki hirtelen eltűnik teljesen mellőlem, és ezúttal elő se akar bukkanni. Ben pedig, mintha már több éves rutinja lenne áll elő azzal, hogy Flint már jobban van, de azért ne csak ő nézze meg egyedül. Én pedig felpattanok a helyemről, hogy a javasasszony után sietek, akinek éppen elkapom a kulcsra vonatkozó kérdését. - Biztos az az undok rókaképű lány volt, aki engem is mindig cikiz. Tegnap is itt húzogatta a fiókokat, amikor el akartam rakni pár gyógyfőzetet a helyére. Kérdeztem is, hogy mit csinál, de azt mondta semmi közöm hozzá! - bólogatok hevesen. Ha kamuzni kell, akkor nekem se kell a szomszédba menni. Pedig hányszor megfogadtam már, hogy soha többé nem leszek az, aki mások félrevezetéséből húz hasznot. Kissé talán bűntudatom is van, amiért bajba keverjük MB-vel, de igazából megérdemli. A rókaképű tényleg mindig undok velem. Nem mintha ne pattanna le rólam, és a vastag képemről. De így még hihetőbb is a dolog. - Viszont Kath már vagy 119 másodpercce láthatatlan. Ez a leghosszabb. És az előbb a pulzusa is kicsit magas volt. Nem kéne neki valami enyhe nyugtató főzet? Jöjjön nézze meg! - kapok látványosan észbe, hogy miért is indultam a javasasszony után. Kissé még a homlokomra is csapok. Igaz, most éppen nem néztem meg a pulzusát, de remélem, hogy kezd ugyanolyan szapora lenni, mint az első alkalommal az üvegházban. Akkor tényleg jogosnak tűnhet a képemre kiülő aggodalom. - Én még soha nem láttam ilyet. Mitől lehet ez? - kezdek egyre látványosabban kétségbe esni Kath állapotán. Noha valójában gyanítom, hogy csak valami képessége fejlődik ilyen formán. Persze tévedhetek is, akkor pedig tényleg jó, hogy itt van Madame Pomfrey is. Csak sikerüljön elterelni Maisie-ről a figyelmét. Az se lenne baj, ha elküldené a lányt Corvussal együtt, hogy csak Ben, Kath és én maradjunk itt még egy darabig. Utána pedig a Szükség szobájában, vagy valami nyugis helyen megvitathatnánk a szerzemény tartalmát is...
Elképzelésem sincsen, hogy a két griffes barátném mit művelhet ott hátul, de kiabálásból és az affektálásból ítélve alaposan felhívják magukra a javasasszony figyelmét. Az egyetemisták eltakarodnak, Kathre így csak messziről látok rá, de bízom benne, hogy mindenki tervszerűen halad a dolgaival. Olykor elkapom Corvus pillantását, bennem fel sem merül, hogy nem csupán a csalódottság dúl benne, hanem a képességeit illetően a fény és a sötét ellentéte feszül egymásnak. Magamhoz mérten vidáman tréfálkozom, Kath jól látja, már kezdek egykori önmagam lenni. A kenet egészen gyorsan felszívódik, amire joviális vigyorgással kommentálok. – Ah, látszik, hogy nem ismered a medimágusokat. Hát nem jobb viccnek venni azt, ami egyébként lehetne komoly is? – Vonom meg a vállamat, és Corvus még örülhet, hogy nem az ő karját. Én csak csodálkozva a javasasszony után nézek, ha valami simlisség van ott hátul – és biztos, hogy van, akkor a Madame leleplezheti. Látom Corvus rezzenését, de marad profi, és nem nyúl a nő után. Megkönnyebbülten lélegzek fel, hogy láthatóan jobban van, látványosan meg is veregetem a vállamat, nekem aztán napi szinten kell a sikerélmény, ezért is szeretek annyira kártyázni, hiszen ott minden sikeres lapkijátszás győzelem. De visszatérve a gyógyításra, el sem tudnám képzelni magamat más pályán, és valóban a muglikat is sebészkedném, hiszen az az én utam. – Biztos, hogy valahogy megoldották. Emlékezz csak, hogy kicsiként is milyen ügyesek voltak, most pedig kész felnőttek. – Sutyorgok vissza Corvusnak, aztán le is teszem az immár szinte üres tálat az éjjeli asztalkára, hogy Kathrine felé is visszainduljak, de felé csak egy pillantást vetek, felmérve, hogy jól van-e, de a javasasszonyt szólítom meg. – Asszonyom. Készen vagyunk, Mr. Flint jobban is van, de hadd ne ítéljem meg én. Ha vetne rá egy pillantást. – Érintem meg mosolyogva oldalt a karját, mintha magammal akarnám húzni. Hátha pillant rám annyi időt, hogy Maisie el tudja tűntetni az árulkodó jeleket.
[You must be registered and logged in to see this image.]Minél többet villódzik Katherine annál furcsább érzés jár át, valami olyan rossz érzés, mintha ilyenkor elkezdene kicsit taszítani, pedig még csak konkrétan napok teltek el azóta a dráma óta, hogy megcsókoltam, pofon vágott, összejött Bennel és kibeszéltük a dolgot. Még mindig szépnek találom és az sem szívódik fel azonnal, hogy mennyi időt töltöttünk el együtt, de még is... valami más, ami csak akkor jön felszínre, ha így villog. Mintha allergiás lennék a fénytörésére, de ez határozottan hülyeségnek hangzik. Benjamin már egy kicsit hidegnek tűnt az elmúlt napokban, talán éppen azért, mert azt hitte én haragszom rá az egészért, pedig nincs így, de most a viccelődésével eléggé megnehezíti a dolgomat, hogy feltűnően játsszam a hattyúk halálát a javasasszonynak sápítozva. Már konkrétan az ajkamba kell harapnom és úgy összeszorítanom a számat a borzalmas vicce miatt. Aztán csak sikerül valamit kipréselnem magamból, ami nem árulja el, hogy már egyáltalán nem szenvedek annyira. - Ez még viccnek is rossz, Morgan, ha nem jön be a gyógyító szak csak bohócnak ne menjél, jó? - mondom durcásan elhúzva a számat és nyögdösve, de a hangzavar a fiókkal és Gina és MB kiabálása már több a soknál és Madame Pomfrey csak megindul. Az még is csak nevetséges lenne, ha utánakapnék és itt tartanám, így ahogy hátat fordít és a krém beszívódik, illetve a fagyasztás is kezd elmúlni az arcom teljesen megváltozik, eltűnik a hiszti és halkan suttogva hajolok a gyóyító fiú füléhez. - Szerinted sikerült nekik? Már alig érzem. Azt hiszem mire visszaér Pomfrey már teljesen eltűnik az egész és nem sok kedvem lenne átsétálni a lányokhoz bevállalni még egy kört. - mondom neki, a pillantásaimat a másik ágynál ülő Katherine-hez és Ginához futtatva egy kis biccentéssel.
Madame Pomfrey eléggé várakozóan figyeli MB-t a válaszra várva, de annak semmi nyomát nem mutatja, hogy át szeretné kutatni a lányt vagy a mappa kidudorodna a ruhája alól, jól elrejtette, de azért nem rohanhat csak úgy ki válasz nélkül.
Azt hiszem tényleg gond nélkül megtudják oldani hátul a kutakodást, mert elég rendesen magunkra vonjuk a figyelmet. Nem mondom, hogy nincs egy csepp aggodalom sem bennem a saját helyzetem miatt, de azért biztos vagyok benne, hogy ezzel Corvus is hasonlóan van, még ha az egyértelműen eltúlzott hisztije mosolyt is csal az arcomra, amire még Ben is rákontráz a viccelődésével. Tudom én, hogy azért ennyire nem dramatizálná túl normális esetben legalábbis, hanem ez a figyelem elterelésnek szól. Ben pedig úgyis segít neki, főleg hogy ott van vele Madame Pomfrey is. Annak pedig külön örülök, hogy Ben most már végre tényleg kezd újra önmaga lenni. Aggasztó volt, amikor hosszú heteken keresztül maga alatt volt, még ha érthető is a történtek miatt. Azért vadul fülelek, hogy mi történik hátul. Legalább az egyetemisták tényleg szedik a sátorfájukat és puffogva távoznak. Még valami tinta foltot is látok lopva, amit minden bizonnyal elterelésnek sikerült összehozni. Azért a javasasszony még így is figyel mindenre, Ginát kihívja, ami lehet, hogy gond lesz, ezért megpróbálom azért hátráltatni a folyamatot. - Lehet, hogy most meg elmúlt. - veszettül igyekszem koncentrálni, hogy minél tovább normális állapotban maradjak és ne villódzak annyira és néhány percre sikerül is, hátha akkor Gina még maradhat pár percet. Nem tudom, hogy mi folyik hátul, hogy kell-e nekik még idő vagy segítség, de MB szavai arra mutatnak rá,hogy azért nem volt könnyű menet, ha valami fiók probléma van. Madame Pomfrey puffogva lép el Corvus ágya mellől most már. - Figyeljenek rájuk, megnézem mégis mit művelt hátul Levieva! - sóhajtva rázza meg a fejét és indul el hátra, hogy megnézze mégis mi van a fiókkal, ahol az eddig kiabáló Maisie akit megtalál. Egyelőre úgy fest, hogy elhiszi, amit mond. Valószínűleg simán kinézi a lányból, hogy ilyen szerencsétlen lenne, vagy így felhúzott valakit, hogy direkt kiszúrjon vele. - Remélem nem ütötte meg a fiók, de mégis hogy került elő a kulcs? - ráncolja kicsit a homlokát. Sejtem, hogy nem a legjobb, hogy a javasasszony végül hátrament és nem lenne jó, ha esetleg gyanakodni kezdene, ezért újfent koncentrálni próbálok, hogy most meg hosszabb időre tűnjek el, hátha akkor Gina szólni tud utána, hogy visszahívja, hogy baj van. Esetleg még el is áraszthatnám vízzel a Gyengélkedőt... de lehet, hogy az már túlzás lenne és Madame Pomfrey végképp kiakadna, hogy miért csinálunk a kelleténél nagyobb felfordulást itt.
- Tehetnénk a fejére valami liánokból vagy indáokból hajat is, az lenne az igazi. Beolvadna a növények közé aztán kiijesztené a bugyijából a pforot. - nevetek Gina javaslatát hallva, aztán ráutazom az ismerős arc és a bátyám emlegetésére, s pofátlanul még a tintát is kiöntöm tettetett ügyetlenséggel, s közben nagyon boldog vagyok, amiért eltűnnek innen a strébersarok lakói. - Mák. - törlöm le a képzeletbeli izzadtságot a homlokomról a mikor az előlebegő szemüveg alól kificcen a kulcs is és Gina kinyitja a fiókot. Mondjuk amikor az elsodorja őt, mint a huzat, attól azért leesik az állam, de mivel céllal jöttünk, s ő láthatólag él és egyben van így inkább a fiók tartalmához ugrom, hogy kikeressem a nekünk valót. Amint megvan megpróbálok egy tanult varázslatot ráereszteni, s remélem, hogy minden hussantást és pöccintést meg hanglejtést jól jegyeztem meg, s nem csak üres akta lesz az, ami a kezemben marad másolatként. - Geminio! - duruzsolom, hogy a madám meg ne hallja, s már épp kérném Gina segítségét a visszatoláshoz, amikor Gina kifarol a szituból hívásra én meg maradok a bűnjel mellett. Szíváááás. Valamit ki kell találjak, különben bajban leszünk. - Hé! Mit csinálsz? azt nem szabad, nem hallod? Madam Pomfrey, Madam Pomfrey! Tessék jönni, az egyik egyetelmista kinyitotta a fiókot és rám akarja kenni bosszúból, mert leöntöttem véletlenül tintával a könyvüket, pedig nem is én voltam! Elszaladt! Ne mááár... - játszom el az újabb alakításomat, mintha először az egyik diákkal veszekednék, majd hatásszünetet követőn bemószerolnám a magam védelmében. A lemásolt aktát közben amennyire tudom bedugom a nadrágom korcába és ráhúzom a pulóveremet hátul. Így, hogy a talárom is rajtam van, szerintem elég jól el tudtam takarni. Az eredetit pedig még azelőtt a helyére tettem, hogy elkezdtem volna a színi tanodát játszani.
//Geminio Duplázó bűbáj Másolatot készít a célzott tárgyról. HP7 Hermione Granger használja a Ds érméin, Mardekár Malazár medálján, de a Lestrange-széfen is ez ül. A másolatok értéktelenek. A latin „gemino”, dupláz szóból.
Gina Accipiter
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Gyengélkedõ - hátsó szoba (1. emelet) 2021-06-05, 16:20
Sosem voltam jó a bugyuta, mondandó nélküli bájcsevegésekben. Most mégis igyekszem a lehető legidegesítőbb énemet elővarázsolni, ilyen téren is. Úgyhogy tovább úgy teszek, mintha roppant mód megfogott volna MB ruhás csontváz felvetése. - Hmm... azt hiszem igazad lehet. Mondjuk a sétát meg lehet oldani egy egygszerű tárgymozgató bűbájjal. Hmm... szerinted kit tréfáljunk meg vele? Flitwick? Esetleg Bimba? Jujj, mennyire lehet ijesztő, ha egyszer csak a növények közül egy sétáló ruhás csontváz kel fel? - nézek úgy a társnőmre, mint akinek tényleg beakadt ez a gondolat. Pedig amúgy nem. Épp kezdem magam megkedveltetni Bimbával azzal, hogy könyveket kérek tőle, meg néha nem csak büntiből, de igazi érdeklődésből vállalok egy-két plusz órát az üvegházakban. Ezt nem igazán rontanám most el egy ilyen hülyeséggel. Magamtól amúgy sincs ennyi humorérzékem. Ellenben úgy tűnik, hogy ez, és MB tinta borogatása megtette a magáét. Ben is kivitte a hozzávalókat Madame Pomfreinak, ezzel is elterelve rólam és Maisie-ről a figyelmet. Ami remek lenne, ha nem ütköznénk újabb akadályba a kulcslyuk formájában. Ám szerencsére amikor a javasasszony a szemüvegét keresi akkor kihúzódik egy fiók, és egy röpke pillanatra és a szemem sarkából sikerül elcsípnem a megvillanó fémet. Hipp-hipp-hurrá. Talán mégsem vagyunk teljesen elátkozva. Gyorsan ott elveszem a fiókból a kulcsót és a szekrény elé lépek. Beillesztem a zárba a talált kulcsot, és voálá. Az már nyitva. Eddig remek. Az ujjaim gyorsan a J betű fölé siklanak, hogy kirántsam azt az átkozott fiókot. Ami úgy vágódik ki, hogy engem meg szépen hanyatt vág. Nyilván egy tértágító bűbájjal kezelték, mert majdhogynem a túlsó szekrényig ér így nyitva. MB meg ha tudna szájról olvasni, akkor néhány nem épp nőies olasz káromkodást olvashatna le a számról, miközben feltápászkodom a földről az oldalamat fogva. Feltartott mutatóujjal jelzem, hogy minden rendben, csak adjon pár pillanatot, amíg újra kapok levegőt. Gyorsan felhúzom a pólóm, és a képességemmel gyorsan eltüntetem a már alakuló csúnya zúzódást az oldalamról. Eközben pedig MB neki láthat átkutatni a fiókot. Ami remélhetőleg nem rejt több kellemetlen meglepetést. Elég volt mára ennyi is. Szerencsére ha a lány jobban megnézi a fiók tartalmát, akkor láthat benne évfolyam jelölőket, már csak meg kell keresnie a hatodik évfolyamhoz tartozó aktákat, amik már ABC-be vannak rendezve. Nyilván a keresés megkönnyítése érdekében. Persze így is van jó pár J betűvel kezdődő vezetéknevű hatodikos, sőt Jenkins egyenesen három is. Igaz közülük csak egy Noah, és mardekáros. - Nah, megvan? - súgom halkan MB-vel szemben a fiók másik oldalára lépve, amint összeszedtem magam.
Mindeközben odakint úgy tűnik Madam Pomfrey nincs megelégedve Ben válaszával mert rosszallóan megcsóválja a fejét. - Akkor talán elismételhetné. Hátha akkor Miss Accipiter is megjegyzi végre, ha már az előbb annyira érdekelte. Apropó Accipiter! Maga mégis mit csinál még hátul?! - kap hirtelen észbe a javasasszony, és kiált hátra. Szerencsére nem veszi le a tekintetét közben Corvus karjáról, illetve Ben keverékének ellenőrzéséről. - Csak egy kis rendet az egyetemisták után. Szörnyű kupit hagytak itt. Ismer, nem bírom elviselni az ilyesmit. - kiabálok ki, miközben már húzom is a pálcám, hogy tényleg eltüntessem a kifolyt tintát, és amit tényleg itt hagytak. Meg egy nagy kupac gyűrött pergament a szemét kosárba lebegtessek, amik nyilván házi piszkozatok, gyakorló lapok, vagy ilyesmik akartak lenni előző életükben. - Akkor csinálja gyorsabban! Aztán jöjjön, és számolja meg hogy Miss Benedict milyen gyakran tűnik el, és jelenik meg ismét! Illetve figyelje meg jól a jelenséget, amit produkál! - Igen is Madam Pomfrey! Máris megyek! - kiáltok vissza, némileg tehetlenül, és átbújok az átok fiók alatt MB mellé rakva a táskám. - Másold le az aktát, aztán lópozz ki. - emelem meg kicsit a táskám jelezve, hogy ha megvan a másolat, akkor rakja a táskába, és tünés. Majd lerakom a lány mellé a földre. Idő közben pedig teljesen elfelejtkezem róla, hogy a fiókot valahogy vissza is kéne tuszkolni a helyére. Mondjuk erre van egy pár bűbáj, talán meg tudja majd oldani. Én pedig kénytelen kelletlen, de ismét előre megyek, hogy Kath villódzását bámulhassam, ahogy a parancs szólt. A végén még a túl biztosítás fog visszaütni.
Átveszem Ginától a komponenseket, illetve amit nem találna meg, azt én magam pakolom a tálcára, hogy még egy utolsót pillogva feléjük visszaindulok a javasasszonyhoz, na meg Corvushoz. Igyekszem nem megilletődni, amikor Kathie hangját hallom, azért megáll bennem az ütő, hogy rosszabbodik szerinte. Most igazából, vagy csak elterelés? Ezt azért megbeszélhettük volna. Mi van, ha tényleg baja van, és én nem vagyok ott? Ám Corvusnak igaza van, nem vagyunk összenőve, ragaszkodnunk kell a tervhez, ha tényleg nagyon gond lenne, Kath úgyis fennhangon szólongatna engem. Felmerül bennem, hogy ugyanúgy elveszítem őt, mint a szüleimet, vagy Sashát, és még csak nem is tehetek semmit, de nem hagyhatom, hogy az egész életemet a rettegés töltse ki. Bízom benne, hogy ha komolyra fordulna a dolog, akkor tényleg kiabálna értem. – Hogyne, alap sérülés, fejből tudom az ilyesmit. – Szólalok meg Gina féle okoskodós stílusban. Bár még nem kaptuk meg a medimágusi végzettséget, lévén az egyetemi szak, de jövőre már biztosan úgy fogom őt hívni, hogy Dr. Acceptier, lévén az egyetemisták megelőlegezik egymásnak a bizalmat, és ha másnak nem is, a szakon belül már afféle tiszteletbeli megszólítás. – Dehogynem. Meghalsz, aztán elveszted a karod. – Nem, még most sem tudok kizökkenni megszokott vidámságomból, az sem zavar, ha Madame Pomprey leugat ezért. Valahol oldani kell a feszültséget. Miután kikevertem a trutyit, ecsetet mártok bele, és nyújtom is Corvus felé. Ám továbbgörgetve a humor faktort, nem ahhoz irányítom, amelyiket odatartja, hanem a másik, ép keze felé. – Hogy mit vágunk? Mondom a lábát! Mondom a balt! – Idézem az egyszeri viccet, ahol a műtőasztalon kellett kiokítani a félsüket medikát. Ám eddig tart a dolog, kegyetlen azért nem vagyok, játékos fénnyel a szememben bólintok Corvusnak, aztán szakszerűen kezdem beledolgozni a jeges felületbe a keveréket. Ha nem is azonnal, de elkezd olvadni a felszín, a fiú pedig langyos, kellemes érzetet kap, mintha minimum pisibe nyúlt volna. – Nem lesz semmi baj, reggelre nyoma sem marad. Na jobb már? – Leszámítva, hogy milyen drámák is történtek a közelmúltban, valójában ő a legkedvesebb fiúbarátom. Ami nem csoda, mert lényegében az egyetlen.
[You must be registered and logged in to see this image.]Igazából más dolgom nincs, minthogy látványosan szenvedjek az pedig cefetül megy jelen pillanatban. Lassan Maisie, Ben és Gina is eltűnik a szemem elől és Katherine is fel-felvillan, szóval csak egy pislantással jelzem neki, hogy értettem, marad a helyén. Furcsa képességekkel vagyunk megáldva, hiszen én a vérmágiához értek - mondjuk a rosszindulatúbbak azt mondanák, hogy ez egyértelmű - és párszaszájú is vagyok, bár erről semelyikőjük nem tud. Évekkel ezelőtt vettem észre, de már azután, hogy kiléptem a Jenkins-féle bandából így hát sok értelme nem lett volna büszként a mellemet verni, hogy olyan vagyok, mint a Sötét nagyúr... Most meg, amikor a csapatunkban csak Ben és én vagyunk aranyvérűek meg aztán főleg nem fogok felvágni a hasonlóságra. Azért fél füllel hallom, hogy milyen hangzavart csinálnak az egyetemistákkal, először szócsatáznak aztán még Maisie sikkant is egyet - bár nyilván azt nem tudom, hogy tinta is ömlött -, de mivel ez elég feltűnő és már Madame Pomfrey is odakapja a fejét felhördülök, mintha a karomba nyilalt volna a fájdalom. - El fogom veszíteni a karomat? Bele fogok halni?! - jajveszékelek, amit megjátszás nélkül soha az életben nem tennék, még ha a semmi közepén is halna éppen el a karom, hiszen a pánik nem old meg semmit sem. Amikor Ben visszaér a kenőcs alapanyagaival, vagy éppen már a kész kotyvalékkal az ártatlan kérdésére megfeszül az állkapcsom és megvillan a szemem... ugyanis a fájdalom ellenére azon ritka alkalmak egyike jön el, amikor egy őszinte nevetés akar kitörni belőlem. Bár tagadhatatlan, hogy lényegében mindenkivel több időt töltöttem el, mint vele és néha ez egy fura viszonyt eredményez közöttünk eszembe se jut, hogy miért nem az egyik lány jött össze. Lehet, hogy nem mutatom ki, vagy éppen szarul mutatom ki, de nem felejtettem el, hogy a tó partján annak ellenére is békítette a csoportosulást Sashával karöltve, hogy én éppenséggel konokul beszólogattam mindannyiuknak. Kinyújtom a karomat, hogy elkezdje rákenni az egyébként nem is olyan rémes szagú akármit, de annak ellenére, hogy enyhülnek a tünetek azért még mindig szisszenek és nagyokat nyelek, pedig ahogy az idő telik és a varászlatot elkezdem levedleni és a kotyvalék is hatni kezdi már ideje megkönnyebbülnöm - csak hát hagyni akarok időt a többieknek és nem közlöm, hogy oké, most már túl fogom élni. Az én világvége hangommal és Katherine megszólalásával, hogy kezd rosszabb lenni már aztán tényleg ránk kell fókuszálni a javasasszonynak, főleg, hogy az egyetemisták is kivonultak, szóval Benjamin van itt velünk, Maisie és Gina pedig kutakodnak, remélhetőleg csendesen...
Látom Corvus pillantását, de bizonytalanul nézek vissza rá, amikor épp látszom. Gőzöm sincs, hogy tudnám-e ezt irányítani és nem lenne-e nagyobb baj csak belőle, ha még se sikerülne, én meg elosonnék hátra és esetleg pont ezzel hívnám fel a figyelmet a többiekre. Így aztán végül csak megrázom a fejemet, amikor Corvus épp lát is, hogy eljusson hozzá az info és maradok a helyemen. Amúgy is lehet, hogy jó, ha látszik a hátsóm lenyomata, mert ha felszívódok, akkor lehet tudni, hogy nem vagyok ott, ha nem látszom az ágyon. Csak csendben figyelem hát, ahogyan Ben ügyködik, maximum arra igyekszem figyelni, hogy Madame Pomfrey ne nagyon akarjon hátramenni, vagy arra nézelődni. - Akár ide is hozhatom! - ajánlkozom fel, amikor a szemüvegét keresi, miután az idősebb diákok végül távozóra fogják, bár már a tinta borogatás előtt is pakolni kezdtek és lelépni, így már Gina bátrabban nézhet körbe hátul, ahol végül a szemüvegnek hála előkerül a keresett kulcs is. Valójábna kicsit tényleg aggódom magam miatt is, de mégis úgy döntök nem szólok egy szót sem, mert még mindig kellő bűntudatom van, amiért Corvusnak ennyire komoly baja lett. Remélem, hogy a Ben átal kikevert krém azért segít majd annyit, hogy hamar elmúljon és én magam is próbálok arra koncentrálni, hogy semlegesítsem a saját varázslatomat. Végtére is én csináltam és közel is vagyok, úgyhogy akár még ez is segíthet enyhíteni a tüneteket. - Az hiszem kezd rosszabb lenni! - bököm ki azért néhány pillanat múlva, ha neadj isten a javasasszony rosszefelé nézelődne, vagy eszébe jutna, hogy ketten még mindig hátul vannak és hogy amúgy is mit csinálhatnak ott, vagy netán ha hátulról zajok szűrődnek vissza hozzánk. És amúgy próbálok arra koncentrálni, hogy tűnjek el teljesen, bár nem vagyok benne biztos, hogy tényleg tudom irányítani, de azért nagyon igyekszem, hogy a fárszt hozhassam az idős boszorkányra. Eközben hátul Gina már gond nélkül kinyithatja az aktás szekrényt a kulccsal és itt szerencsére első ránézésre nincsenek komolyabb trükkök, sem láthatatlan dolgok, csak szépen névsorban egy csomó akta. A kellemetlenebb viszont az, hogy amennyiben sikeresen kinyitja a szekrényt bizony egy csomó kihúzható fiókot talál és ha csak egyet is kihúz, akkor a fiók úgy hátralöki, mint a fene és jó hosszan kinyílik, mert rengeteg akta van itt diákokról. Ha nem kap elég gyorsan észbe, akkor még a falhoz is szögezi a fiók hangos robajjal. Mázli, hogy külön helyiségben vannak és nem vágja oda a rosszcsont szekrény szegény lányt Madame Pomfrey elé. Az is csoda lesz majd, ha ketten sikerül majd MB-vel visszatolniuk a helyére. Lehet valami trükkje, mert bizony nagyon nehezen mozgatható visszafelé.
A hozzászólást Katherine Benedict összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2021-06-04, 08:53-kor.
Maisie-Bee Levieva
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Gyengélkedõ - hátsó szoba (1. emelet) 2021-05-31, 22:18
- Áh, itt nem ütne akkorát. Ha simán lehet mozgó lovagi páncélokat csinálni, akkor egy felöltöztetett csontváztól senkibe se állna bele a frász. Esetleg hogyha sétálna is ruhában, na az jópofa lehetne. - jegyzem Ginának, s közben egy tapodtat se tágítok a tanulni vágyók csoportja mellől. Sőt! Amint látom, hogy a csajszi pakolászni kezdi a cuccait, még jobban rápörgök a trécselésre. Elvégre addig kell ütni a vasat, amíg meleg. - Ú, figyi! Nem láttad Beaut ma véletlenül? Tökre beszélnem kellene vele, de az istennek nem keveredett elő, a baglyokat meg nem küldözgetném házon belül. Szóval ha esetleg látnád, akkor megmondod neki, hogy a húga.. jaj, tudod mit? Add a pennát, leírom! Úgyis sok mindent kell megjegyezz, mert tanultok, nem akarom terhelni az agyad. - libbenek a látásból ismerős srác közelébe, s nyúlok át az asztalon, hogy a tintás tégelybe márthassam a másikuk kezéből kikapott pennát. Mintegy véletlenül közben pedig ráborítom a sötétlő folyadékot az atlaszra. Amitől persze teátrális és megjátszottan bűnbánó sikolyra fakadok.
- Mi a csoda történik ott? - kapja fel a fejét Madam Pomfrey a sikoltásra, s a kencekeverést hagyva egy picit lógva felpillant. - Akármit is művelnek, odakint tegyék! Azt mondtam, hogy tanulhatnak itt, de a rendbontást nem tűröm. Ez nem kaszinó, hanem a Gyengélkedő! Szedjék a sátorfájukat és távozzanak! - zavarja ki a tanuló társaságot, akik ha nem akarják a gyógyítónál kihúzni a gyújtóst, akkor kénytelenek is lesznek elvonulni innen, MB sajnálkozó - meg egy nagy frászt! - pislogásaival kísérve. Madame P. visszafordul Corvushoz és a karjához, közben Bennek is szentel egy kis figyelmet. - Köszönöm, Morgan! Tudja esetleg, hogy milyen arányban kell az összetevőket keverni ahhoz, hogy megfelelő legyen a keverék a fagyási sérülés károkozásának enyhítésére? - kérdi, miközben az orrnyergéhez nyúl, mintha keresne ott valamit. - Ejnye, hát mindig elfelejtem! Az utóbbi időben már az én szemem se a régi. Invito szemüveg! - lendít egyet a pálcájával, s ha Gina elég szemfüles, akkor észlelheti, hogy kinyílik egy fiók, amiből kireppen a begyűjtő-bűbáj hatására egy olvasószemüveg, s mielőtt a fiók becsukódna mintha ott virítana benne egy kulcs is talán.
Gina Accipiter
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Gyengélkedõ - hátsó szoba (1. emelet) 2021-05-27, 17:01
A végén az, hogy túl sokat időzök itt inkább lesz hátrány, mint előny. Legalábbis, ahogy az egyetemistákra nézek valahogy kezd kellemetlen előérzetem lenni. És nem a szúrós tekinteteik miatt. Ahhoz már hozzászoktam. Tudom, hogy sokkal többen nem kedvelnek, mint ahányan hajlandóak elviselni. - Tényleg? Ezt nem tudtam. Igaz, én magán tanuló voltam jó sokáig a Roxfort előtt. Hm... jó vicc lehet ez a ruhás csontváz. Talán mi is megtréfálhatnánk vele valamelyik tanárt... - fordulok szándékosan idegesítően csacsogva MB felé. Mert hát, ha az anatómia atlaszomat lapozgatnák, és ennyi zöldséget hordanának alsósok össze nekem, az tuti halálra idegesítene. Főleg, ha komoly vizsgára kéne készülnöm éppen. A taktika pedig úgy tűnik beválik, mert ha nem is jókedvűen, de szedelődzködni kezdenek. Hurrá! Csak csinálhatnák gyorsabban, nem úgy mint egy reumás éticsiga. Amikor végre szabaddá válna az út az aktás szekrényhez, éppen abban a pillanatban hallom meg Madame Pomfrey hangját, és kapok észbe, hogy miért is jöttünk hátra Bennel. Vagyis inkább miért küldtek minket. - Máris megyünk! - kiabálok előre a javasasszonynak, miközben sebtében igyekszem segíteni Bennek összeszedni a kért alapanyagokat a szekrényből. Majd a srác követve az insrukciókat megy előre, hogy segítsen lekötni Madame P. figyelmét, - aki így remélhetőleg megfeledkezik rólam pár percre, - miközben Corvust is segít ellátni. - Oké, nézzük mi van itt. - mondom kissé türelmetlenül MB-nek, persze elég halkan, hogy csak ő hallja. Gyorsan odalépek a szekrényhez, és a J betűnél ki is rántanám a fiókot, csakhogy az egy szemernyit sem enged! Sőt megjelenik rajta egy kulcslyuk. Pazar! Ezt meg mikor kezdték zárni? Pár hete még vígan kotorászhattam volna benne. Akkor bezzeg nem jutott eszembe Jenkins után szaglászni. Pláne nem itt. Egy rövidebb halk olasz szitkozódás hagyja el a számat, mert sejtem, hogy ide már egy szimpla alohomora kevés lesz. Ellenben most MB-re nézek, mert elég egyértelmű, ha kulcslyuk van, akkor kulcs is valahol. - Oké, meg kell találnunk az átokverte kulcsot. - visszamehetnék Madame Pomfrey-hoz, azzal, hogy kéne nézni Flint, meg Benedict aktáját, nem-e allergiásak valamire, vagy ilyesmi... de nem akarok felesleges gyanút kelteni. Szóval meg kell bizonyosodni róla, hogy nincs itt a szobában egy helyre eltéve az a kulcs... Manapság már elcsenni sem olyan egyszerű semmit. Hát ez roppant bosszantó pech.
A magam kis cuki módján bólogatok Kathrine-nek, hiszen nem értek ehhez a speciális képesség dologhoz. A legkülönlegesebb az volt, amikor Corvus a gyűrűje folytán teljesen furcsán viselkedett, de még varázslók között is hétköznapinak gondolom magamat. Inkább sietünk Corvusék után, hogy mielőbb ellássuk feladattal a javasasszonyt, aki azért meglepően nyugodt maradt, feltehetően már korábban is felkészült arra, hogy ha valami tömegszerencsétlenség történik, akkor is képben legyen. Kath tűnik a kevésbé súlyosnak, de azért rá is figyelnek, és segítőkészen pattanok fel, hogy ígéretem szerint bármibe be tudjak kapcsolódni. Milyen érdekes is lesz majd az, amikor már saját praxisom lesz! – Alo Vera levél, megyek is! – Szólalok meg fennhangon, engedelmesen indulva az említett szekrény felé. A hátsó szobákban Gina mögött bekukkantva szembesülök az egyetemista trióval, én talán az egyiket ismerem is a csokibéka kártyaversenyekről, de szerencsére nem kell elővennem az állandóan magamnál hordott villámcsere alapot, amivel bárkit le tudok nyűgözni, ha kell. Csak tíz lap, de bárkinek megakad rajtuk a tekintete, akár el is vonhattam volna az illető figyelmét, hogy kitereljem Gina elől, de úgy fest, ez megoldódik magától. Mivel a javasasszony valakit ugraszt, én magam nem csak a levelet viszem, hanem a Ginának címzett plusz adalékokat, hogy egy tárolóedényben nyomjam az összes krémet, az instrukciók szerint kevergetve, ezzel adva griffendéles társnőimnek némi egérutat. Olykor én is rápillantok Kathie-re amolyan bátorító-szerelmes sandítással, miszerint rajta vagyunk az ügyön. Lecsüccsenek Corvus ágyához az egyik közeli székre, szorgosan kevergetve az ölemben tartott edény tartalmát. – Demóna bajszára! Mi történt veled? – Pillantok le ártatlanul Corvus fagyott karjára, mintha nem tudnám, hogy valójában miért vagyunk itt. Én a gyógyításhoz értek, Gina viszont a besurranáshoz is, Maise pedig nagyjából bármihez, ahova csak küldi az ember. Nekem kellett jönnöm. Még akkor is, ha Corvus most jobban örülne most egy lánynak.
[You must be registered and logged in to see this image.]Mivel előre eltervezetten érkeztünk akármi is hangzik el itt nem veszem magamra és nem is szánom sértésnek, csak színjátéknak. Maisie csacsogására már nem is válaszolok, főleg, hogy én egy egyszerű orrtörést akartam, de tekintve, hogy már megkaptam a halál jeges érintését már teljesen hiába beszélünk róla, hogy ki-mit akart vagy javasolt, ez lett és kész. Bár a fájdalom közepette igen mulatságos - olyan "mulatságos" módon -, hogy igazából mindenki mosná a kezét és menekülne ki a felelősség alól Kath-en kívül, akinek erre esélye sincs, hiszen ő csinálta a sérülést. A familiárisok kergetőznek, amire tekintve, hogy az én farkasom inkább az a lomha, rondánnéző szörnyeteg, még nem nagyon volt alkalom, de nincs is ennél tökéletesebb helyzet elkezdeni. A hideg verejték, ami lecsorog a homlokomon és a fogcsikorgatás, amivel a további káromkodásokat tartom vissza igazolja, hogy nem csak beképzeltségből és pökhendiségből mondtam, hogy én vagyok a fontosabb, így miután Madame Pomfrey mindenkit a helyére tett - ami jelen esetben a két medimágus tanonc alapanyagokért küldését és Maisie eltűntetését jelenti, hogy tudjon végre figyelni - végre újra felém fordul. Igyekszem a saját dolgomra figyelni és a nőre, hogy nehogy kövesse a tekintetemet, amikor a társaim távozását követem és nehogy utánuk forduljon. Inkább rá nézek szerencsétlenül és türelmetlenül egyben, hogy magamra vonjam a figyelmét. Leülök én is az egyik betegágyra, amúgy se tudna normálisan megvizsgálni a folyosó közepén és nem igazán hiányzik, hogy csak úgy összecsukoljak mindenki előtt, bár jó műsor lenne, de mivel hallom, hogy hátrébb még egyetemisták is vannak itt, biztosan nem vállalom be. - Jól van, kezdjük fájdalomcsillapítással, mielőtt elájul itt nekem, Flint. - szólal meg, és mivel Bent már elküldte aloe veráért, ezért Gináért kiált, miközben egy bűbájjal enyhíti a kínjaimat. - Accipiter, legyen szíves hozni körömvirág, teafa és kamilla krémet, és keverjék bele az aloe vera zseléjét. Szaporán! - szól hangosan hátra, de a figyelmét nem veszi le a szerencsétlenül járt karomról. A felderítőknek be kell áldozniuk valakit, aki visszajön a keverékkel, de a többiek az egyetemisták távozása után tovább nézelődhetnek legalább. A tekintetemmel Katherine-t keresem, akire pont átlátok a függönyök között és a fejemmel biccentek a többiek felé - ha már attól tart a javasasszony, hogy valaki nekimegy, talán ha eléggé koncentrál és láthatatlanná válik ő is csatlakozhat a többiekhez, Madame Pomfrey pedig egészen egyszerűen azt hiszi, hogy ott üldögél a helyén, csak a villódzás láthatatlanságba fordult.
Azért tényleg aggódom kicsit, még ha ez mágikus fagyás is, tehát ha lejár a hatóideje, akkor lehet, hogy simán megszűnik, de hát még sose próbáltam senkin. Azt hiszem kezd bennem éledni az elhatározás, hogy jó lenne végre komolyan vennem ezt az egészet és igenis gyakorolnom. Na persze nem másokon, de valahogy mégis kontrollált körülmények között, csak még nem tudom hogyan. Na persze a legnyilvánvalóbb az lenne, ha tanári segítséget kérnék. Az ember ilyenkor a szüleihez fordulna, de ez nekem nem megoldott, Missyt pedig nem nagyon szeretném terhelni, van neki épp elég gondja nélkülem is. - Remélem tényleg nem lesz baj. Gyakorolnom kellene ugye? Hogy jobban ismerjem mire vagyok képes. - sóhajtok egy aprót, hiszen még azt sem tudom ennek hogyan is fogjak neki. Talán tényleg kezd túl sok minden szorulni belém, és nem tudom, hogy mit kell kezdeni vele. Bármennyire is nem mutattam eddig, azért ettől az eltűnögetéstől is tartok kicsit, mert hát ha nem tudom irányítani akkor igazából bármi történhet és nem lenne hasznos megvárni, hogy esetleg egyszer csak végleg eltűnjek, vagy valami. Ahogy persze belépünk a Gyengélkedére máris áll a bál és ebbe még Fehérke is becsatlakozik, hogy kergetőzésbe kezdjen a többi familiárissal. Csoda, hogy Madame Pomfrey nem zavar ki azonnal mindenkit, főleg hogy Corvus is rendesen odaszólogat. Nem veszem azért magamra. Tudom én, hogy nem gondolja komolyan, de mondjuk én is úgy gondolom, hogy az ő karja most a fontosabb, hiába villódzom már elég rendesen idegességemben. - Igen asszonyom. Nem leszek útban, foglalkozzon csak vele először. - bólogatok, mert hát amúgy is tényleg Corvusért aggódom jobban, még ha kicsit el is mosolyodom az MB és a javasasszony között lejátszódó párbeszéd hallatán. Nem lep meg, hogy a lány ilyesmit kér és egyébként teljesen jogos. A gyomorbajok tényleg rettenetesek, valahol megértem, hogy Corvus sem akarta bevállalni a rókázó rágcsát, főleg hogy azt hiszem azt gyógyítani se lehet érdemben, csak megvárni, amíg elmúlik. Szóval maradok az ágyon, ahová felültem és igyekszem nem szem előtt lenni, ami nem nehéz úgy, hogy alig látszom, de legalább a hátsóm lenyomata alapján azért tudni lehet, hogy hol vagyok. Bezzeg, ha tudnám ezt irányítani, akkor kiváló besurranó tolvaj lehetnék és nem kellett volna az aktához semmiféle sérülést okozni. Tényleg muszáj lenne gyakorolnom. A hátsó szobában az ücsörgő egyetemisták láthatóan nincsenek oda a kialakuló tömegért. Az ágyaktól behallatszik a zaj, ahogyan a familiárisok rosszalkodnak, és most már hárman vannak bent velük a hátsó szobába, MB meg még fecseg is egy sort, amire már láthatóan szemforgatás a válasz. - Nem szokott ekkora lenni a tömeg. Igazán elhúzhatnátok mielőbb. - morran oda az egyik srác, akit MB talán a bátyja lévén még látásból ismer is, csak a nevét nem tudja hirtelen. Azt viszont láthatja, hogy az egyik lány sóhajtva kezdi el összepakolni a könyveit, bár ő az első, a többiek még kitartónak tűnnek. - Menjünk át a Társalgóba. Hátha ott csend van. Muszáj rendesen felkészülnöm holnapra. - talán ő lehet a csapat esze, netán a többieknek is ő segít, mert bár nem nagy a lelkesedés, de úgy tűnik, hogy a másik kettő is pakolászni kezd, bár eléggé rosszallóan méregetik Ginát, aki gyakran van itt ezek szerint és ez böki az egyetemisták egy részének a csőrét. Morognak még egy sort a fiatalságról, meg hogy nincs nyugtuk, de aztán lassan úgy fest, hogy mégis csak eloldalognak.
Tárgy: Re: Gyengélkedõ - hátsó szoba (1. emelet) 2021-05-24, 19:18
Elfintorodom, amikor Corvus előjön a vérfolyással. - Értem én, hogy fáj, de azt jó lesz tisztázzuk, hogy nincs semmi jogalapod zabosnak lenni, hiszen te ragaszkodtál ahhoz, hogy a te károdon legyen alibink. szóval akármennyire is csíplek, most közlöm, hogy az én vérem tuti nem fog folyni, s a verbális karatéba se kezdj bele akárhogy is, mert csak azt tettük, amit javasoltál, szóval te vagy a hibás. - öltök nyelvet gyerekesen Corvusra. Persze szerintem egyrészt nem hibás senki, másrészt meg nem hiszem, hogy komolyan gondolta a fenyegetőzést, hiszen csak a fagyás beszél belőle, de ez nem azt jelenti, hogy ne szeretném tépni a szám. Addig se unatkozunk, s nem telik csendben az idő. Mert a csendet azt egyébként nagyon utálom. - Hacsak nem az van az orvosi aktájában, hogy igazából lány, akkor nem tudom mi hasznunk lehet belőle. - teszem még hozzá vállvonogatva, majd bevetem magam az istápoló szerepébe, s jól odaförmedek Ginára, hogy mit rosszmájúskodik. És persze odasündörgök Madame P.-hez is, hogy bizalmasan a fülébe suttogjak. - Szerintem ezeket a dögöket ki kéne innen tiltani, nem? Nem tetszene tudni valami állatkizavaró és kint is tartó varázslatot szórni a bejáratra? - adok egy kis munkát a nőnek, már legalább arra az időre, amíg végiggondolja, hogy most komolyan mondtam-e vagy csak szivatom. Persze nem lep meg, amikor keményen odébb tessékel szúrós szemeivel. - Levieva kisasszony megint nagyon elmés. Pont, mint amikor azt kérte, hogy találjak ki egy varázsigét, amivel örök életre megvédhetem attól, hogy hánynia kelljen. - Na de kérem! Akkor 11 voltam és nagyon féltem a gyomorvírustól. Egyébként is hol marad a mediámgusi titoktartás? - fintorodom el, s teátrálisan messzebb is megyek a nőtől, mintha csak sértődötten el akarnám kerülni. Megyek Gina után, remélve, hogy megmutatja hol vannak azok az orvosi kartonok.
Madame P. meresztgeti a szemeit, kétszer is megdörzsöli látván Katherinet. Vagyis épp, hogy nem látván. - Olyan helyre üljün Benedict kisasszony, ahol van maga mögött valami fal, vagy legjobb lenne, ha felfeküdne egy ágyra. Az kéne még, hogy valaki keresztül essen magán, amíg odaérek! Esetleg egy kis aloe vera levelet hozhatna abból a szekrényből Morgan! - mutat a madame egy lakattal nem lezárt szekrényre a helyiség sarkában. Valószínűleg nem ott vannak a veszélyes orvosságok, mert tényleg nincs bezárva és az aloe is elég ártalmatlan növény, amit hoznia kellene belőle.
- Ami azt illeti, elég nehéz lehet úgy tanulni, hogy mindenki itt nyüzsög, nem? Pedig hát úgy tűnik, hogy valami nagyon fontosat csináltok. Aw! De cuki! Tudtátok, hogy a csontvázakat, amin szemléltetni szoktak a muglik közt mindig Samunak hívják? Az egyik apukám mesélte, hogy ők annak idején fel is öltöztettek egyet, hogy megijesszék a tanárukat. - vetem be magam a társaság közepébe, s kezdem el lapozgatni azt az anatómia jegyzetet, amit tanulmányoznak. Szándékomban áll addig dumálni és zavarni őket, míg maguktól a távozás mellett nem döntenek. Vagy legalábbis amíg rám figyelnek, addig Gina és Ben nyugodtan ténykedhet. Hátha sikerül.
Gina Accipiter
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Gyengélkedõ - hátsó szoba (1. emelet) 2021-05-20, 18:44
Igazából nem Corvust akartam piszkálni a megjegyzéssel, csak Madam Pomfrey-nak műsorozni kicsit. Remélem ezt ő is tudja. Valójában nagyon is aggódó pillantásokat vetek felé. A terv eddig úgy tünik működik, mert a javasasszony igen szúrós pillantást vet rám két sóhajtás közt. Más körülmények közt még jól is szórakoznék rajta, hogy helyettem ezúttal Ben húzza elő az okoskát a kalapból. Noha azért hozzátenném, hogy a hegyekben igen reális kockázat a fagyás okozta végtagvesztés. De jelenleg azt hiszem ezzel már nem borzolnám a kedélyeket. Corvus esetében pedig nem áll fenn ez a veszély. Még ha most nem is néz ki jól a dolog. Mindeközben Carnivora feldönt egy üres gurolós kocsit. - Accipiter fékezze meg az állatát! Inkább tegye hasznossá magát a másik szobában, vagy távozzon! - csattan fel türelmét vesztve a javasasszony. Én pedig engedelmessen felállítom a felborult kocsit, és alig észrevehetően jelzek MB és Ben felé, hogy itt az alkalom lelépni kutakodni. Ben azért kap pár instrukciót, hogy miket hozzon előre, míg én megkapom hogy segítsek neki megkeresni. Ezúttal készségesen segítek. Ám amikor remélhetőleg a nyomomban MB-vel és Bennel benyitok a kisebb hátsó helyiségbe, akkor újabb váratlan akadállyal szembesülök. - Hát ti meg mit kerestek itt???! - meglepetten és döbbenten pislogok három tizenegyedikesre, akik most az aktás fiókok előtti kis asztalka mellett ücsörögnek valami anatómia atlasszal. Ezek meg mikor, és honnan a fészkes fenéből kerültek ide?? Esküszöm negyedórája még egyik sem volt itt! Legalábbis nem láttam őket. De persze mért menne simán a dolog, ha beüthet a krah is. - Semmi közöd hozzá Accipiter. Inkább játszd a mindent tudót máshol. - szól be lekezelően az egyikük. Már a nyelvem hegyén volna egy csípős válasz, de inkább visszanyelem. Ha most leállok velük vitatkozni, akkor tuti megmakacsolják magukat, és lőttek a tervnek. Így inkább segélykérő pillantásokat vetek másik két társam felé. Mert hát az elég egyértelmű, hogy ők sokkal jobban értenek az emberekhez, mint én, és ezeket most el kell takarítani innen. Arról pedig hitelen már el is feledkeztem, hogy Bennek kéne segítenem mágikus komponenseket keresni az irattartó szekrényekkel szemközti gyógyszeres szekrényben.
- Hát persze, hogy nem. – Simítok végig Kathie barnás tincsein. Nem csak az aggódó barát, hanem a medimágus is beszél belőlem. Nem szeretjük, ha Gina nagyon tudományos oldalról közelít meg valamit, de ebben az esetben, a lányka megnyugtatására most én is előveszem az okoskodó stílusomat. – A legtöbb, nem maradandó sérülést, ha gyorsan kezelik, teljesen el lehet tűntetni. A fagyás bár nem a legszerencsésebb választás, pont egy olyan állapot, amire a mugli tudomány is fel van készülve, hát még a javasasszonyok. Hidd el, Corvus jó kezekben lesz. – Foglalom össze, de még mindig kitartok amellett, hogy nem így kellett volna bejutnunk. Talán Madam Pomfrey elég összeszedett, gyanakvó alkat, de én és Gina a gyakorlat közepette is utánajárhattunk volna Jenkins titkának. Ám Corvus a drámakirálynő, neki kell az önfeláldozás, a vezeklés, hogy egykor ő is Jenkins bandájába tartozott, pedig ez butatás, talán már előttünk is rájött, hogy nem sok értelme van másokat bántani. – Mindenképpen utána kéne járnunk, és találnunk valakit, aki ért ehhez. Hátha a nővér tud ilyet. – Bólogatok, ebben az esetben valóban aggasztó, hogy Kathie milyen mágikus adottságokat villant az elmúlt időszakban. Ráadásul nem is egyet, ha külsőleg nem látjuk, de felül vad folyamatok dúlnak.. Tényleg nem akarom őt elveszteni. Csinosodó, már kevésbé kisfiús arcomon az utóbbi időben nem a csibészes mosolyka játszik, kezdenek elmélyedni a vonásaim, apámra hasonlítok, aki mindig olyan tudatosan, összeszedetten vizsgált mindenkit. Talán jól döntöttem, hogy a helyébe léptem, hiszen másokon segíteni a legszebb hivatás. Besietünk hát mi is a gyengélkedőre, némi lemaradással követve a karján lefagyott Corvust, szerencsésen lemaradva a brit vagy orosz káromkodásról, amit Maise tesz hozzá. Intek a már ott kuksoló Ginának, aztán a javasaszonyt szólítom meg, figyelmen kívül hagyva Corvus nyafizását. – Asszonyom, szívesen besegítek. Hozhatok mágikus komponenseket? – Kérdezem az idős nőt, hátha hátraküld kötszerért, betegségfelfedő bájitalért, vagy bármiért, amit jónak lát. Onnan csak két lépés a betegkartonok szekrénye.
[You must be registered and logged in to see this image.]Talán tényleg mártírkodom, pedig egyáltalán nem tudatos, mondjuk az, hogy Benjamin fejbelőtt egy Stuporral, mikor a gyűrűm meghülyült nem éppen az én döntésem volt. - Én nem. - préselem ki magamból és vonom meg a vállamat egyszerűen, legalább is a felét, amelyik még hajlandó működni. A sajnálkozásból, nem igazán kérek és ezt nem bunkóságból mondom, hanem mert feleslegesnek tartom, nem véletlenül nem szokásom bocsánatot kérni. Számomra egyértelmű volt a felosztás, hogy ki-kivel fog menni és íy az is, hogy vagy Maisie-nek esik baja, vagy nekem. Valójában akárki mással osztott volna össze az élet azt választom, hogy engem áldozzunk be. Azt hiszik érzéketlen és bunkó vagyok, ami sokszor igaz is, de azért ott van az a jobbik oldal is valahol mélyen, különben nem engedtek volna be maguk közé. Szokásához híven a göndörhajú lány szája be sem áll, ami a fájdalom közepette tényleg egy kicsit elvonja a figyelmemet, de azért megköszönni nem fogom a sok locsogást. Minél előbb elválunk a többiektől és megcélozzuk a Gyengélkedőt annál jobb, szóval elég vérszegény válaszokat kap. - Az orvosi aktáját, tessék koncentrálni, mert ha a semmiért fagyasztotta le Katherine a fél karomat akkor vér fog folyni és nem az enyém. - válaszolom, érthető okokból nyűgösen és fogcsikorgatva, hiszen a karom elképesztően ronda és ahogy az idegek elfagynak és a fájdalom tompul ahelyett, hogy megnyugodnék még idegesebb leszek. - Madame Pomfrey, a karom! - tör ki belőlem, miközben Gina már is ekéz MB pedig riposztol. Nagyot nyelek, egyáltalán nem kell megjátszanom a kétségbeesést vagy a homályos tekintetet. Persze kényelmesebb lenne, ha csak színjáték lenne, de egy ilyen javasasszony azonnal átlátott volna rajtunk. - Mégis hogy a manóba csinálta ezt Flint? Párbajozott és fagyasztó átok érte, hm? - méltatlankodik, miközben felemeli a karomat én meg teljes testemben megrándulok a vizsgálat közben. Elkezd az egyik ágyhoz terelni, de ekkor lépnek be a többiek és kezd el Katherine is el-eltünedezni. Látom rajta a bűntudatot és szívesen megnyugtatnám, hogy én vállaltam el és nemet is mondhattam volna, amikor ez lett megszavazva. Jóval egyszerűbb lett volna az az orrba verés, de senkinek nem volt meg hozzá a bátorsága, most már így jártam. A farkasom fájdalmasan felvonyít, ha már én nem is teszem meg újra, néha odacsattint a macskaszerű kneazle-nek vagy a vadászgörény nyomába ered, csak hogy minél inkább láb alatt legyen, ami nagytestű farkasként nem egy nehéz feladat. - Én voltam itt előbb és az egész karom tropa, nem tök mindegy, hogy ő meg egy élő láthatatlanná tévő köpeny?! - kérem ki magamnak a lehető legundokabb hangomon, de azért mostanra tudhatják, hogy még amikor durva fájdalmaim vannak, akkor se beszélnék így velük, csak egy kicsit gondoltam tovább izzítom a hangulatot a helyzetet a Gyengélkedőben.
Őszintén szólva én is bizonytalan vagyok, hogy mennyire jó ötlet ez és hogy nem kellene e inkább leállni, főleg amikor látom, hogy Corvus szeme még kicsit be is könnyezik és nem sikerül épp a legmegyőzöbben mondania, hogy nem fáj. Hát na, nem én vagyok a csapatban az a bizonyos legélesebb kés. Lehet, hogy a természetnek ez valami buta fricskája, hogy a képességeim száma növekszik, csak aztán nem vagyok elég képzett és okos hozzá, hogy ezeket pontosan ismerjem és tudjam kezelni. Persze tudom ez rajtam múlik főleg, időt és energiát kellene szánnom rá, de valahogy ez mindig elmarad. Corvusék sietősen távoznak hát, én pedig azért kicsit ijedten nézek utánuk. Persze, ha tudnám, hogy direkt megvárja a káromodással és a látványos szenvedéssel azt, amíg már kellő távolságba érnek... csak még rosszabbul érezném magamat. - De ugye nem lesz baja? - pillantok aggódva Benre, hiszen ő nem támogatta különösebben ezt a megoldást. Talán Corvus is csak azért ment bele, mert én javasoltam? De, ha valami baj lesz, komolyabb akkor az az én lelkemen szárad. De így legalább könnyebben megoldódik majd, hogy bemutassuk a villódzásomat, mert kellően ideges kezdek lenni most ennek hála. - Eddig se tettem, inkább csak nem tudom irányítani teljesen. És... és mi van, ha idővel túl sok lesz a szervezetemnek? - kérdezem bizonytalanul kicsit hátrébb húzódva, de nem engedve el Bent. Végülis a családomban nem épp volt senkinek sem kiváló élete, de arra gondolni, hogy most megint csak rossz dolgok jönnek, ráadásul miattam... És, ha veszélyes ez a dolog másokra? Kicsit aztán hátrébb is lépek és csak megfogom Ben kezét, és talán nem is meglepő, hogy amikor elérjük a Gyengélkedőt és ott már talán familiáris civakodás is beindul, Madame Pomfrey pedig épp Corvus kezét igyekszik sóhajtozva és idegesen ellátni, én már megint halványabbnak tűnik a kelleténél. - Bocsánat a zavarásért, látom, hogy most elfoglalt, de van egy kis tegnap óta fennálló furcsaság... - kezdek bele, amire az idősödő hölgy hátrapillant és kissé meglepetten nézeget, főleg mert már lassan kezd derengeni a mögöttem lévő fal is, ahogyan átnéz rajtam. Már-már úgy festek, mint egy szellem kissé elmosódott alakja. Összetalálkozik az aggódó tekintetem Corvuséval, süt belőle, hogy sajnálom, hogy fájdalmat okoztam neki, mert bár nem vagyok annyira okos, de azért vak sem és igenis láttam, hogy nem volt ez a fagyás olyan sétagalopp. - Nem igazán tudom irányítani. - teszem még hozzá most már csak Ben kezét szorongatva. Szegény nő azt se tudja hová kapjon. Arrébb hesseget minket, hogy üljek le a szomszédos ágyra, hogy a közelben legyek és előbb gyorsan rendbe teszi Corvus karját, hogy aztán majd rám is tudjon figyelni. Szegény már lassan tényleg azt se tudja hol áll a feje, főleg ha még a familiárisok is elkezdik csinálni a felfordulást.
Tárgy: Re: Gyengélkedõ - hátsó szoba (1. emelet) 2021-05-13, 16:53
Nem mondom, hogy nem bánom azt, hogy nem nekem kellett megharapni Corvust. Benne van a pakliban, hogy csinálok ilyet, de amikor legutoljára tettem, akkor azért még csak 9 éves voltam, s meg lehetett azzal magyarázni, hogy bár már nem vagyok nagyon kicsi, de azért még mindig óvodásként indulatoskodom. Tizenhét derekán viszont azért lehet, hogy a végén még valami pszicho meghallgatáson kötöttem volna ki egy harapásért és le nem mosnám magamról a nem vagyok normális jelzőt. Kis perverz kíváncsiság azért van bennem, ahogy várom a fagyasztós-"muri" következményeit. Sose láttam még fagyási sérülést, nem is tudom, hogy milyen külleme lehet, így azért amikor megjelenik és Corvus is reagál rá hangosan felszisszenek egy fintor kíséretében. - Nagy szopásnak tűnik. Felírom a listámra a Ne akarj megégni! mellé azt is, hogy Ne akarj megfagyni sehol!. Fontos, hogy tisztában legyek az egészségvédelmi dolgokkal, eztán még a sálat is duplán tekerem magamra télen, hogyha elkezdenek ugrálni a mínuszok. - locsogok, hogy kissé eltereljem Corvus figyelmét a nyilvánvaló fájdalomról, miközben a Gyengélkedő felé haladunk. - Azt továbbra sem tudom, hogy hogyan tudunk majd szimatolni, miközben vizsgálódásnak vagy kitéve, hiszen hogyha éppen nagyon ragaszkodom ahhoz, hogy melletted maradjak, akkor nem hihető, hogy odébb megyek kukkolni. Mindegy, nyilván megoldom, ahogy Ben is meg Gina, de.. egyébként pontosan mit is keresünk? Lehet, hogy lemaradtam a lényegről, de nem mindegy, hogy üvegcsék között vagy a dokumentációknál kell legeltessem a szemeimet. A káromkodásra elvigyorodom és megfejelem egy orosz verzióval, mert bár engem is igyekeztek jól nevelni, azért rólam hírhedt, hogy cifrán el tud szaladni a szám. Azt pedig továbbra sem szégyellem bevallani, hogy a sok fecsegésem közben kissé elkalandozhattam a tárgynál, amikor azt ecsetelték a többiek, hogy mi is az valójában, amit Jenkinsről a Gyengélkedőn keresünk. - Ne legyél már ilyen rosszmájú, Gina! Mindenkivel megesik az ilyesmi. - lépek háztársam mellé, átadva Madame P.-nek Corvust. S mivel eddigre már valószínűleg tudom, hogy mit kell nézzek, elkezd járni ám a szemem, mint a sublótfiók.
Gina Accipiter
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Gyengélkedõ - hátsó szoba (1. emelet) 2021-05-11, 11:32
Nekem olykor még mindig furcsa a tény, hogy vannak barátaim. Vannak, akik így is, a defektjeimmel együtt is kedvelnek. Vagy legalábbis megtűrnek maguk körül. Talán akárhány év telik el ez nem is nagyon fog változni. Mégis valami fura jó érzéssel tölt el, hogy együtt vagyunk benne valamiben. Vagy szinte mindenben. Mintha jóval kevésbé lennék már magányos. Talán jó dolog bízni bennük, és jó hogy bíznak bennem. Ami pedig a mai akciót illeti, nos talán tényleg jobban örültem volna egy betört orrnak, vagy valamilyen csúnya csalánkiütésnek. Az kevésbé kockázatos, mint a fagyással kísérletezni. Viszont gyorsabban, és könnyebben is helyre lehet hozni. Nem indokolná semmi, hogy pár percnél tovább időzzünk a gyengélkedőn. Egy pillanatig még az is megfordult a fejemben, hogy át kéne vennem Corvus szerepét, mert hát én gyorsabban és könnyebben gyógyulok. Kevésbé veszélyes a manőver. Viszont akkor nekem kéne lekötni Madam Pomfey figyelmét, amíg a többiek kutatnak. Viszont én hamarabb megtalálhatom, amit keresünk. Bemegyünk, eltereljük a javasasszony figyelmét, megszerezzük az aktát, és eltűnünk. Egyszerű terv. De vajon kivitelezni is ilyen egyszerű lesz? Szinte már várom a menetrendszerű gikszereket. Ami engem illet, nos én bő félórával a többiek találkozója előtt már a gyengélkedőre mentem. Igazából csak hogy mindenféle idióta kérdést tehessek fel Madam Pomfey számára. Azt már megszokhatta, hogy időnként megtalálom egy-egy kérdéssel, de ennyi ostobaságot még sosem hordtam össze neki. Még kérdés formájában sem. Mert hát minek is akarna egyszerre meginni valaki egy teljes üveg Pótcsont-Rapidot, túladagolva magát? És ettől miért is nőnének plusz csontkinövései? Vagy miért inna valaki farkasölőfű-főzetet, ha nem is vérfarkas? Pláne miért fogyasztana együtt bárki Pepperup bájitalt és nagy mennyiségű alkoholt? Mindeközben inkább pakolok szét, mint össze. Mindezt azért, hogy már a többiek érkezése előtt lekössem a javasasszonyt, és talán kellően rám is un, ahhoz hogy inkább hátra küldjön, valamit molyolni. Ahogy Corvus és MB megérkeznek viszont rögtön náluk termek, és vetek egy aggódó pillantást a srác kezére. Még sosem hallottam káromkodni, így ez minden csak nem jó. Talán Kath szándékán kívül kissé eltúlozta a dolgot. - Mi az Flint, már a frigóval is nézeteltéréseid vannak? - próbálok viccesen, csipkelődő hangnemet megütni, de azért egy pillanatnyi aggodalom is átsuhan az arcvonásaimon. - Őőő... a fagyást ugyanúgy kell kezelni, mint az égést? Mert hát elég hasonlóak... - teszek fel egy újabb idióta kérdést. Viszont most talán lehetőségem lesz MB-t magammal vonva kicsit eltűnni a balfenéken. Amitől talán Madam Pomfrey is megkönnyebbül kissé. Noha legszívesebben a képességemmel rögtön kezelném azt a fagyást. De akkor semmi sem indokolná, megint csak, hogy itt tébláboljunk. Mindeközben pedig Carnivora Corvus farkasára fúj, és a mancsával kezdi bökdösni, hogy felhívja magára a figyelmét. Hátha a nagy kutyafélének macska kergethetnékje lesz, ezzel is okozva egy kis zavart az éterben...
Bár mindig én vagyok a békéltető, aki megpróbál tudomást sem venni a problémákról, vagy egymás felé terelgetni az embereket, főleg a barátaimat, mégis én vagyok a legjobban megkönnyebbülve, hogy nem folytatódott az ellenségeskedés Katie és Corvus között. Én igyekszem inkább lazábban kezelni a dolgokat, ugyanúgy, mint Maisie, aki viszont már nagyon is belegondolt az ilyen szerelmi témákba, én tőle azért bőven le vagyok maradva, de miután lezárult a gond része, ismét tudok felhőtlenül vidám lenni. Legalábbis arra figyelni, hogy most Jenkins legyen a középontban. A többiek egészen ügyesen kiagyalták, hogy a gyengélkedő legyen a megoldás, ráadásul duplán, így az enyém lesz Kathie villódzása, amit mint medimágus-jelölt aggasztónak tartok, ezért az én „fennhatóságom” alatt megyünk majd be. Együttérzően méregetem a már könnyes szemű Corvust, még mindig tartom, hogy a rókázó rágcsa egyszerűbb lett volna, mert annak legalább pontosan tudjuk a hatóciklusát, Kath bizonytalan eredetű képessége viszont ki tudja, hogy nem okoz-e maradandó károkat. Egyre ügyesebb benne, az biztos, viszont erősebb is. Nem tudom, hogy mennyire jó ötlet kísérletezni vele. – Sajnálom, hogy neked kell beáldozni magadat. – Jegyzem meg bizonytalanul, hiszen a Denem-birtokon az a gyűrűs dolog is, amikor nekem kellett fejbelőni.. Valahogy mindig oda lyukadunk ki, hogy őt kell sajnálni. Valahogy bennem is felébresztett annak idején valamit, hogy a barátaim közé húzzam, kiálljak mellette, de manapság mindez már kezd sok lenni. Mintha valami elárvult kislány lenne, aki mindig másoktól várja a sajnálatot, de közben gőgösen úgy tesz, mint akinek megalázó, hogy másoknak belesajdul a szíve a sorsába. Ám nem öntöm szavakba a kétségeimet, mégiscsak medimágus vagyok, ezért együttérzően felszisszenek, ahogyan könnyes lesz a szeme, és előreengedjük őt. Amikor már távozott, akkor vonom magamhoz a bújós Kathrine-t, aki felé viszont egyre erősebb a kötelék. Igaza lehet, ez nem holmi barátság, de nem is csak valami gyerekszerelem, ahogyan Maise jellemezte. Ha az lenne, akkor gyorsan megtörtént volna, hogy aztán el is múljon. Ám ez egyre jobban kialakult az évek során, de kellettek hozzá döccenők, hogy beismerjem, nem tudok rá úgy nézni, mint mondjuk egy haverra. Kathine mégsem Adora! – Én jobban örültem volna, ha valami kevésbé kockázatos okkal jut be a gyengélkedőre. – Csóválom itt a fejemet, valahogy úgy vagyok vele, hogy már nem vagyunk gyerekek, tényleg drukkolok annak, hogy Corvus se legyen sosem magányos. Hiszen más dolog barátkozni, és megint más úgy tényleg összebújni valakivel, akiről tudod, hogy meghalna érted. – Azért a villódzásra visszatérve. Kérlek, hogy ne erőltesd, először tudjuk meg, hogy mi ez, hátha a hasznodra válhat. Túl sok minden van ami a mágiádból táplálkozik. Nem mondom, hogy nem menő, de azért csak óvatosan. – El sem engedem, hanem átkarolva egymást indulunk meg a gyengélkedő felé, ahol már remélhetőleg Corvus-szal foglalkoznak.
[You must be registered and logged in to see this image.]Annyira könnyedén beletörődtem volna egy vágásba, törésbe, vérzésbe, de azért Maisie harapása eléggé undorító megoldás volt és talán tényleg az a legegyszerűbb, hogy Katherine a furcsa vízes-jeges képességét használja és letudjuk annyival. Lehet, hogy jobban kellett volna hallgatni Ginára és beérni valami unalmas szömörcével, mert ahogy a fagyás megjelenik a karomon nem sokon múlik, hogy felüvöltsek és a szemem azonnal könnybe lábad. Nem is sikerül válaszolnom a lány kérdésére, csak tartom a karomat és tűrök és próbálok nem elfordulni és sírva fakadni a fájdalomtól. Az biztos, hogy elemista szakra nem megyek, mert akkor tudtam volna, hogy a fagyási seb éppen annyira fájdalmas és veszélyes, mint az égési... - M... Mhm... - nyögök csak ennyit a kérdésre, amit nagyon nagy jóindulattal lehetne "nem"-nek venni csak. Bár igazából minden pillanattal egyre kevésbé fáj, még ha mozgatni már nem is tudom, de legalább elviselni igen. Egy kicsit keserédes ez az öröm, hiszen az égésnél is az a legveszélyesebb, ha már nem fáj, mert akkor az idegeknek végképp annyi... de Madame Pomfrey-hoz megyünk, itt van egy sarokra és ez varázslat, csak elmúlik a hatása magától is és nem kell levágni a kezem... izgalmas lenne az első félkezű Mardekáros kviddics kapitány, meg Allstar hajtó vagy fogó, akármelyiket sikerül megcsípnem. Eléggé felmegy a pulzusom és épül bennem a pánik a gondolatra, hogy túl lőttünk a célon, ezért nem kell kétszer jelezni az indulást vagy elismételni a tervet, sietős léptekkel, a homlokomon kövér izzadtságcseppekkel indulok meg a Gyengélkedő felé Maisievel (és talán Ginával, ha ő nem alapból ott "kezdi" a manővert). A mindig - vagy legalább is szeretném ezt a képet láttatni - hidegen gondolkozó Mardekárost elfogja a pánik félelem, gyönyörű. - A kurva életbe! - szalad ki a számon az ajtóban felhördülve, pedig nagyon ritkán káromkodok, eléggé megadták a módját a nevelésemnek és ez nem volt a tananyagban. Valószínűleg más esetben az lenne az első gondolatom, hogy remélem ezt Katherine nem hallotta meg, de most csak az, hogy hiába kell idő a kutakodásnak, a javasasszony javítsa meg a karomat minél előbb. Belementem az egészbe, sőt, én ajánlottam fel, hogy engem kínozzanak meg így a büszkeségem úgy se fogja hagyni, hogy bármi egyebet mondjak, de ez kicsúszott.
// Érdekesség: Elsőfokú fagyás: A bőr kivörösödik, és az érintett terület érzéketlenné válik. Másodfokú fagyás: A bőrön erős hólyagképződéssel jár. Harmadfokú fagyás: A bőrszövetek elhalnak. Az elhalt, fekete szövetet, amilyen gyorsan csak lehet, el kell távolítani. Negyedfokú fagyás: A fagyás az összes szövetréteget érinti. Az érintett testrészt amputálni kell. //
Ahogy megbeszéltük vacsora után találkozunk az egyik félreeső folyosón, ahol nem zavarhat meg más, hiszen az út innen a Gyengélkedőre vezet első körben. Azt még nem tudom pontosan, hogy ki kivel tart, de tényleg nem lett volna jó ötlet, ha mind együtt megyünk, de ha Gina esetleg eleve egyedül indul neki, akár elsőként, aztán meg Corvus és MB a fagyasztás után, majd Ben és én a villódzás miatt, úgy már nem annyira feltűnő és amíg mi kellően elvonjuk a javasasszony figyelmét addig Gina körültud nézni, esetleg ha elhessegeti a kísérőket Madame Pomfrey, akkor a többiek is besegíthetnek neki. Azért persze kissé aggodalmas arccal nézek Corvusra, de még mindig úgy gondolom talán a hideg a legjobb megoldás, hiszen az legalább nem olyan fájdalmas, mintha ténylegesen valami fizikai sérülést szerzett volna, mint a verekedés, vagy a fának repülés, netán egy csalán bokorral való talánkozás. - Jól van... gyorsan rendbe hozzák majd, mi majd pár perccel később megyünk csak utánatok, hogy azt se tudja Madame Pomfrey hol áll a feje. - magyarázom, és igyekszem azért egy bíztató mosolyt elővarázsolni, de nem megy a legjobban. Remélem, hogy nem pont most fog majd befuccsolni a képességem, mert nem akarok ártani Corvusnak, vagy tudom is én. Amikor még mérges voltam rá biztosan könnyebb lett volna, bár akkor is inkább zaklatott és csalódott voltam és nem teljesen mérges, viszost most már az se vagyok, úgyhogy így még rosszabb. Nagy levegőt veszek, hogy végül a kezemet nyújtsam előre, hogy Corvus is ugyanezt tegye. Lehetséges, hogy közben Gina már el is indul a gyengélkedőre, aktuális jószolgálatát teljesítve és pakolászva egy sort, hogy ne legyen feltűnő, hogy túl hamar megyünk egymást után. - Akkor most... hideg lesz. - mondom még, bár butaság hiszen ezzel Corvus is tisztában van, csak hát mégis megpróbálom felkészíteni kicsit. Megfogom hát a kezét, ha felém nyújtja, közben tovább beszélek, hogy a saját figyelmemet is kicsit eltereljem. - Esetleg mondhatnád azt, hogy megzakkant a mágikus hűtő a konyhán, de a manók már helyretették. Úgy se most fogják ellenőrizni, hogy igaz-e. Vagy akár azt is mondhatod, hogy magadra haragítottál egy vízmágust. - mosolyodom el végül, ahogyan próbálom kicsit viccesebbre venni a dolgot, hogy közben már Corvus érezhesse is a hideget, ami pillanatok alatt átjárja az ujjai végét, egészen az alkarját is, hogy végül halovány kékes színben pompázzon a bőr rajta és ne nagyon tudja mozgatni se. - Ugye nem fáj? - kérdezem azért bizonytalanul, de már csak ennyi, hiszen jó lenne, ha ők is elindulnának MB-vel a Gyengélkedő felé mielőbb, hogy aztán pár perc eltéréssel mi is követhessük őket majd Bennel. Azért kicsit még mindig ideges vagyok, bár próbálok nem gondolni arra, hogy itt már nincs visszaút. Ha ezt elintézzük, akkor a következő lépés már a Jenkinsszel való elbeszélgetés lesz, a szembesítés és hát biztos vagyok benne, hogy az sokkal nehezebben fog majd menni, mint ez a Gyengélkedős hadművelet, legalábbis számomra. - Szerinted hatásos lesz? Működhet? - pillantok Benre bizonytalanul és azért egy pillanatra mégis csak közelebb lépek hozzá, amikor Corvus és MB már elkanyarodtak a folyosón, hogy átöleljen és kicsit megnyugodjak. Végülis tényleg azt se tudjuk, hogy a villódzás miért volt, szóval ez is talán kissé aggasztó, de eddig próbáltam rá annyira nem gondolni. Mindig csak a következő lépéssel foglalkozom, úgy azért könnyebb.
//Határidő: május 13. Én írnék: május 14.
Vízmágus 5. szint: Jeges érintés: Képes végtagot teljesen lefagyasztani, ha hozzáér valakihez maximum fél órára. //
