2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Tárgy: Bexley, London (kertváros) 2021-04-18, 15:14
First topic message reminder :
Bexley, London
London külvárosi kerülete, ahol leginkább családi házak találhatóak, kerttel és miegymással. A környék viszonylag csendes, békés, muglik lakta, igazi kis békés menedék mindenkinek, aki nem a nyüzsgő nagyváros zajára vágyik. Azonban található itt egy különös ház is, ami a muglik számára teljesen átlagosnak tűnik, kivéve persze azokat, akik képesek érzékelni azt is, amit mágiával elrejtenek a varázstalanok szeme elől. Akad itt varázslóház is, történetesen nem is akármilyen varázslóé, hiszen az illető még csak nem is ember. Tiberius Thorne menedéke is itt bújik meg, ha épp kicsit el akar szakadni a belváros és a kocsmája nyüzsgő zajától. Egy kis piros házikóról van szó, ami jóval kopottabb, mint a többi, vagy inkább csak furább, hiszen a kertjében különös növények nőnek, sőt még itt-ott mozgást is látni, mintha csak átlagos kertitörpék lennének ott, csak épp ezek szaladgálnak is.
Azért ahogyan elhaladok a szoba mellett vetek egy pillantást Rhysre, de tudom, hogy amennyire lehetett Tiberius elrendezte őt, a kezét is és most jobb is neki, hogy alszik, főleg hogy most már három varázstudó is van a házban és sejtelmem sincs, hogy Beatrix mit is akar pontsan. Biztosan nem véletlenül érkezett, csak az a kérdés, hogy vajon akkor miért, mert nem szokása csak úgy betoppanni, ha az ember bajba kerül, egyébként is már minden rendben van. Tényleg akadtak döccenők, elég nagyok is, de megoldottuk, még ha nehezen is ment. Leülök hát az asztalhoz. Kicsit nekem is olyan érzésem van, mintha csak ellenőrizni akarna minket. Évekig nem tette úgyhogy hiába hallom a hangjában a csepp bűntudatot, azért igenis van bennem egy kevés megbántottság irányába. Ki tudja, hogy hogyan alakult volna az életünk, ha eljön, amikor meghaltak a szüleink? Ki tudja, hogy mi lett volna, ha magamellé vesz minket? Nem szakadtunk volna el egymástól évekre és most minden egész más lenne. Persze az nem biztos, hogy jobb, de más. - Séta? Nem akarod, hogy véletlenül is kihallgasson minket? Bízhatunk benne. A tegnapi után legalábbis... úgy gondolom. - és hát én aztán sosem adtam könnyen a bizalmamat senkinek sem. Ettől még persze nem fogom megmakacsolni magamat, ha mindenképpen távozni szeretne és úgy akar valamit mondani, mert biztos, hogy valamit szeretne. Gondoltam, hogy nem ok nélkül jött ide, de vajon mi olyan fontos? - De részemről rendben, már jól vagyok és pár falat és a kávé biztosan teljesen rendbetesz, főleg a csodaszószoddal. - villantok egy mosolyt Tiberiusra, hiszen ő még egy szimpla szendvicset is úgy fel tud dobni, hogy az különlegesség váljon. Amikor megkapom a tányéromat éhesen veszem fel a saját ételemet, hogy harapjak is belőle, majd kortyoljak mellé a kávéból. Még az arcom is több színt kap, már csak ennyitől is. - Bizonyára a nénikénk tisztávan van vele, hogy mindketten felnőttek vagyunk, úgyhogy nem azért jött, hogy kioktasson. - nyugtatom a bátyámat, és ezzel jelzem is, hogy ha mégis efféléről lenne szó, akkor arra biztos, hogy nem leszek én se vevő. Elég sokmindenen mentünk már keresztül, megtudunk állni a saját lábunkon, még ha ez nem is mindig tűnik így. Az élet egyébként is így működik. Rendre akadályokat gördít elég, ha pedig még te magad keresed is őket, akkor persze még nagyobb kihívás életben maradni, de tisztában voltam vele, hogy nem lesz sétagalopp, ha többet megakarok tudni azokról a pisztolyokról. - Ezt akár el is vihetjük, de gondolom jobb lenne egy távolabbi nyugodt helyet keresni. Ez a környék tele van muglikkal. - nyugod kertváros és kétlem, hogy ha elindulnánk egy sétára és ki tudja milyen témák merülnének fel azt jó lenne, ha avatatlan fülek is hallanák. Persze nem a legjobb ötlet magára hagyni Rhyst ebben a házban, de maximum hagyok neki valami üzenetet, hogy ha mégis felébredne közben, akkor ne nyúljon semmihez inkább és várjon türelmesen.
Tárgy: Re: Bexley, London (kertváros) 2021-05-11, 18:10
The Family & Tiberius
[You must be registered and logged in to see this image.] Kelletlenül morgok fel Beatrix szavaira.- Akkor sem egy muglival kellene összeszűrnie a levet. - bökök ismét a kiterült férfire. Ugyan időben hozta hozzám, mégsem tudok megbékélni azzal, hogy a kanapémon húzza a lóbőrt. Ha őszinte szeretnék lenni, akkor nem éppen egy ilyen első találkozót szántam volna magunknak. És azt még hozzátenném, hogy nem egy hozzá hasonlót képzeltem el a húgom mellé. Mégis hogy fogja megvédeni, ha Shesha csak rá tud majd számítani majd? A húgom válaszára azért megkönnyebbülten sóhajtok fel, majd rendezem arcvonásaimat és visszatérek Beatrixhez, hogy aztán ketten várhassuk be Sheskát. - Kávé...Igen, van. -bólintok egyet és indulok is a kisebb konyhába, ahol lényegében minden eszköz kéznél van, mégsem olyan tökéletes, mint a Fekete Víz és a Szatír vendéglőjének konyhája. A kávét felteszem főzni, majd étel szempontjából egy-két szendvicsnek valót dobálok össze, ami viszonylag gyors és egyszerű. Sonkával, szeletelt főtt tojással és mindenféle zöldséggel pakolom tele, majd egy házilag készített öntettel fejezem be a pikáns ízvilág kedvéért. Párszor félbevágom a szendvicseket, majd tányérre helyezve azokat nyomom Beatrix kezébe az egyiket, a másikat pedig az étkezőasztalra teszem, majd biccentek a kettőnek, hogy üljenek le. Én egyelőre csak a kávé társaságát kívánom, így amint lefő az a sok kávébab, már öntöm is a fekete löttyöt három külön bögrébe. Sajátomat feketén iszom, viszont a két nő elé odatolok azért egy kancsó kecsketejet és egy üveg kristálycukrot, ha megkívánnák. - Miről akar szólni az a "családi séta"? Csak azt ne mondd, hogy ez is egy ürügy arra, hogy kioktass mit hogyan csinálunk... - dőlök a konyhapultnak, majd kortyolok párat a keserű léből. A hőmérséklete már meg se kottyan.
Az az igazság, hogy amellett, hogy tényleg úgy tűnik, hogy egy esélytelen küldetésnek mentek neki valahol magamra emlékeztet úgy harminc évvel korábbról. Amikor az ember fiatal és szenvedélyes, akkor a halál csak egy távoli mítosz és minden értéket a jelen képvisel. Itt és most kell cselekedni, megváltani a világot, de hogy egy varázstalannal? Nem nézem le őket, mint sok boszorkány, hiszen közöttük is éltem pár évet katonaként és zsoldosként is a kontinensen, de azért meg van a maguk határaik és most derekasan átlépték. - Hányszor hallottam én már ezt a mondatot. Nehezebb minket kiírtani, mint hinnéd, Tiberius, igazi túlélők vagyunk. - mosolyodok el kissé azért, habár még mindig nem volt meg a nagy beszélgetés arról, hogy honnan is származnak. A szag, ami a házban terjeng továbbra is szelíden facsarja az orromat, így amikor a férfi a húga elé szalad én pedig csak lassan, komótosan sétálok arrafelé néhány alapvető bűbájba kezdek, hogy javítsak a körülményeken. A nagy marhát biztos, hogy nem fogom megfürdetni, még a Mobilicorpus is leszakadna alatta és ha ezt én mondom, akkor tényleg izmos, nagydarab férfiról van szó. A maga robosztus külsejével és csatornaszagával nem is olyan ronda példány, de ezzel engem nem lehet meghatni. - Erre való a család, nem? Ha baj van, akkor jövünk, igyekszem alkalmazni, ha már annyi évet kimaradtam az életetekből. - válaszolom, valahol az érdes hangom mélyén megcsillan benne egy cseppnyi bűntudat. Még azt se mondhatom biztosra, hogy így volt nekik a legjobb, hiszen nem volt valami egyszerű, boldog életük. Akkor és ott azt hittem, hogy bárki mással jobb, mint velem, pedig az én felelősségem lett volna a húgaim gyerekeit felnevelni - illetve Tiberius esetében először megtalálni. - Én is el tudnék fogadni valami enni-innivalót, ha van. - fordulok az unokaöcsémhez, így már két tejfölszőke nő bámulja éhesen-szomjasan, kiszolgálásra várva. - Útra készen állsz, Sheska? Ameddig az embered kialussza magát szeretném a kis családot egy sétára invitálni. - mondom, nem sokat teketóriázva, mintha mindennapos lenne a halál közeli élmény, mert az én életemben sokáig az is volt, aztán újra Tiberius felé villan a tekintetem. - Evés után, természetesen, ha csak nem valami gyors pikniket bájolsz össze. Talán már tudják, talán vannak kérdéseik, de egyrészt nem egy muglival a kanapén szeretném megejteni a beszélgetést, másrészt ha az egyikük tényleg örökölte a húgom vérét akkor... hosszú évek óta nem kerestem fel a népemet és éppen ennyi éve nem szeltem át az eget más társaságában - egyedül is nagyon ritkán. A gondolat, hogy olyanok, mint én, hogy a népünkhöz tartoznak olyan izgatottsággal tölt el, amit nagyon régóta nem éreztem a kissé monotonná vált, auror kiképzői életemben. Annyi év eltelt, mióta a saját utamat járom, de a sárkányok büszkesége életem végéig a csontjaimba ivódott.
Kissé még imbolyognak a lépteim, de mire a fürdőszoba bejáratához érek már kezd a dolog normálizálódni, ha nem is teljesen érzem úgy, hogy olyan vagyok, mint újkoromban. Jobb lesz majd, lassan helyreáll a rend és végülis az a fő, hogy túléltük, még ha tényleg talán őrültség is volt bemenni oda ketten egy muglival, még ha az a mugli nem is átlagos, hiszen olyasmiket is lát, amiket nem kellene neki. Már az ajtónál vagyok, amikor meghallom a bátyám hangját, úgyhogy megtorpanok és megkapaszkodom az ajtófélfában. Legalább ez okot ad arra, hogy szusszanjak egyet, mielőtt megpróbálom tényleg rendbe szedni magamat és kicsit felfrissülni. Ez van, ha elmerülsz a csatornákban, rettenetes bűzt sikerült hozni a bátyám házába, aminek biztosan nem örül, de a fenébe is ez legyen a legnagyobb baja. Végülis túléltük, nem? - Jól vagyok, igen! Tiszta ruha, elsősorban. Lezuhanyozom. - kiáltok vissza, aztán már be is húzom magam mögött az ajtót, szóval bátran feljöhet hozni nekem valami használhatót, mert hát a nadrágom eleve nincs meg, a többit nagyjából varázslattal is helyre tudom hozni, gyors lögybölés, szárítás és egy kis illat, mert hát nem igazán tartok itt váltóruhát. Az ember nem készül arra, hogy kelljen ilyesmi, ha véletlenül nyakig merülne a trutymóban. Levetkőzöm hát és megnyitom a zuhanyt. Határozottan üdítő és kellemes a langyos víz, így aztán egy hamar rendbeszedhetem magamat. Hajat is mosok, biztos, ami biztos, és ha közben Tiberius ruhákkal is szolgál nekem, akkor már törölközőben térek vissza a szobába, hogy kicsit egy pálcamozdulattal felfrissítsem az ágyat, ha netán ő még nem tette meg és felöltözzem. Vizes hajjal, de már nem olyan rémes szaggal induok el lefelé, habár a házban még mindig terjeng a bűz. Nem csoda, hiszen a bátyám nem állt neki Rhyst fürdetni, nem is várható el tőle. Szegény biztosan istenesen elgémberedik majd a kanapén. Nem pont az ő mérete. - Beatrix? Te mit keresel itt? - pillantok a nőre meglepetten, hiszen nem tudtam, hogy a bátyám üzent neki és azt sem, hogy mikor. Talán még az éjszaka folyamán leadta a drótot? Akaratlanul is elhúzom a számat, mert azóta, hogy találkoztunk úgy érzem úgy kezel, mint egy gyereket, pedig már koránt sem vagyok az. Tiberiusnak se kellene dorgálóan néznie rám, hiszen ő is épp elég ideig hagyott magamra. Önálló vagyok, felnőtt és meghozom a magam döntéseit még, ha azok esetleg nem is a legjobbak, de még sem ülhetek ölbetett kézzel, miközben a világ körülöttünk felbolydul és ki tudja, hogy mi sül ki a káoszból a végén. Ledobom magamat az egyik székre végül, a gyomrom hangosan megkorran. Nem is tudom, valamikor tegnap ettem utoljára, ebédkörül azt hiszem, azóta nem épp ez volt a legfontosabb. - Ugye van kávé? És valami ehető? - mert hát most is van, ami készül nála, mint oly gyakran, hiszen a bátyám kiválóan keveri a mérgeket, szérumokat és bájitalokat, viszont remek szakács is és én most szívesen ennél valamit, hogy ne csak a kávé marja a gyomromat, mert arra mondjuk mindenképpen szükségem van első körben.
Tárgy: Re: Bexley, London (kertváros) 2021-04-26, 17:58
The Family & Tiberius
[You must be registered and logged in to see this image.] A kanapéval szembeni fotelben ülök, előre görnyedve a térdeimen, míg Beatrix számonkérését kell hallgatnom. Kezeimet összekulcsolom magam előtt, majd komor, elbíráló tekintettel meredek a szunnyadó mugliivadékra. A kérdés adott, ám ésszerű magyarázatot még én magam sem tudok adni. Az este nem volt alkalmam kiszedni belőlük minden információt és megdorgálni a húgomat, amiért életveszélybe sodorta magát. Ellenben a göndör fickóhoz szívesen intéznék egy-két nem túl kedves szót, amiért hagyta, hogy Shesha ilyen állapotában kerüljön hozzánk. Mélyen felsóhajtok, majd orrnyergemet kezdem el masszírozni idegességemben, hogy legalább a semmittevő kezeimmel kezdhessek valamit. - Azt hitték ketten elbánhatnak egy triáddal. Egy varázstalan, azt hitte majd megváltja a világot... Legalább épp időben hozta hozzám a húgomat. Nem sok kellett ahhoz, hogy túl késő legyen... - morgom az orrom alatt felelevenítve a tegnap estét. Hálás vagyok, amiért a húgom életéért idáig rohant, ellenben nem vagyok képes megbocsátani egyikőjüknek sem a balhéért, amit a csatornákban okoztak. Még mindig érződik az a bűz, amit magukkal hoztak, s mostanra már eggyé is vált a lakásommal, mintha mindig is a része lett volna. Sheska nadrágját egy tisztító bűbájjal megfosztottam a csatornalétől, így az tiszta, új pompájában hever a fotelem háttámláján gazdájára várva. A csörömpölésre rögtön felkapom a fejem, s valamennyivel megkönnyebbülten nyugtázom, hogy utána léptek ritmikus koppanása következik. Ettől függetlenül én sebesen felpattanok a helyemről és az emeleti lépcsőre szökkenek. Félúton állok csak meg, hogy húgomhoz szólhassak. - Sheska? Minden rendben? Kell valami? -szólalok meg félhangosan, mert jelenleg nem akarnám, hogy Sheska vendége is felébredjen, hisz' félő, hogy nem kezelném túl higgadtan őt.
A lehető legcsendesebb hangomat veszem elő, ami tekintve, hogy általában öblös kiáltásokkal adok ki parancsokat, igen szokatlan tőlem. A konyhába tömörülve összefonom a karjaimat, ugyan azok után, hogy magukra hagytam őket majdnem három évtizedre túl sok jogom számonkérni nincsen. - Elmondanád még egyszer Tiberius, hogy ki az a fel-fel horkantó fél-óriás a kanapédon és miért keveredtek együtt bajba a lánnyal? - kérdezem, mintha Sheska még csak tinédzser lány lenne, pedig 35 éves felnőtt nőről van szó. Még is, mivel a húgom gyerekei és lényegében csak most ismerkedem újra velük, nehéz belőni, hogy pontosan hogyan kezeljem őket. Katonaként még se beszélhetek velük, és ez az egyetlen, amihez értek. A harchoz és a kiképzéshez. Amikor a húgom és a férje meghalt a varázslóháborúban ott volt a lehetőségem, hogy magamhoz vegyem őket, legalább is Sheskát, de nem tettem. Nem tudtam volna pótolni az anyjukat és csak kölcsönösen utáltuk volna egymást, mert egyszerűen képtelen vagyok más emberi lényekhez alkalmazkodni. Ez nem jelenti azt, hogy ne jelentenének számomra sokat, gyerekként és felnőttként is, éppen csak nem vagyok anya alapanyagból gyúrva. Az auror szak indulásával a Roxfort egyetemén a kiképzést is azért vállaltam el, hogy felvehessem újra a kapcsolatot velük, illetve először Sheskával és rajta keresztül Tiberiussal, bár az újraismerkedésünk őszintén még gyerekcipőben jár. Vajmi keveset tudok az életükről, azt, hogy a fiú most mivel tölti az idejét, mit dolgozik, például nem is tudom. Az orromat csak halványan csavarja a bűz, ami a nappaliból is elérződik idáig, de háborúban szagoltam már rosszabbat is, szóval ezzel nem lesz probléma. A tekintetem felszalad a plafonra, ahogy léptek nyomát hallom. - Úgy tűnik felébredt. - állapítom meg az egyértelműt, bár nem tudom ez azt jelenti-e, hogy Tiberius felszalad neki segíteni, vagy hagyja, hogy Sheska magától megtalálja, amit kell, lezuhanyozzon, ki tudja. Ilyen tekintetben felnőtt nőnek tekintem, nem fogok fellépcsőzni pátyolgatni, ha rólam lenne szó is magamra támaszkodnék, hogy összeszedjem magam a méltóságomat megtartva. Még egyetlen egyszer sem töltöttünk el több időt hármasban, bár most is van egy negyedik a kanapén, de mivel alszik, talán vehetjük nullának. Talán itt lenne az ideje, hogy megbeszéljük, hogy pontosan honnan is származnak... Sokáig húztam, ez igaz, de a sárkányok népe titkolja a létezését és ha nem örökölték anyjuk vérét, akkor minek felfedni előttük akármit is. Kicsit talán kemény, de ez vagyok én. Biztosra kell mennem, hogy legalább az egyikükben sárkányvér csörgedezik és akkor mindkettőjük előtt felfedhetem az igazi történetüket.
Kissé kótyagosan ébredezek az emeleti szobában. Halványan rémlik, hogy eleve úgy hoztak fel, de azóta se tudom, hogy Rhys hogy van. Tud a varázsvilágról, de nem hiszem, hogy nem volt azért itt túl sok minden, ami esetleg már sok volt neki, főleg hogy Tiberius sem a nyílt vendégszeretetéről híres. Azért remélem, hogy rendben voltak, hiszen azt se tudom hány órát voltam kiütve, de lassan már kint mintha esteledne, vagy épp világosodik? Összeszorítom a szemeimet. Kell pár pillanat, amire a látásom kezd értelmesre váltani, bár nem tökéletes, még kissé homályos minden, így amikor felülök sikerül rosszul mozdulni és nem sokon múlik, hogy a kis éjjeliszekrényről leverjem a lámpát. Olyan, mintha félhomály lenne és nem vagyok benne teljesen biztos, hogy ezt a látásom még megmaradt tompasága okozza, vagy a már említett napszak, ami este, vagy épp hajnal. Nem érzem magamat kipihentnek, de ez nem jelent semmit sem, hiszen nem azért aludtam, mert fáradt voltam, nem békés volt az álmom, hanem sokkal inkább gyógyító hatású, de megúsztuk és ez a lényeg. Jöhet a következő lépés, bár még nem tudom pontsan, hogy mi is lesz az. - Jól van... menni fog... - motyogom gyakorlatilag magamnak, ahogyan igyekszem lábraállni és nem újra valamit összetörni. A csatornában jártunk és el is fintorodom, amikor ez nyilvánvalóvá válik az orrom számára is. Igyekszem tehát erőt gyűjteni és felállni az ágyról. Ez mindenképpen kell ahhoz, hogy aztán eltudjak jutni zuhanyozni, mert ha nem tudok lábraállni, nem lenne hasznos a zuhany alatt összeesni. Tiberius a bátyám ugyan, de azért mégis csak furcsa lenne, ha úgy kellene kiszednie a zuhanyzóból. Bár a térdeim kicsit megremegnek, de végül sikerül kinyújtanom őket. Érzem, hogy kezd visszatérni az előm, habár a látásom még mindig kissé tompa, de be tudom lőni mi merre és a távolságokat is látom nagyjából. Megcélzom hát a fürdőt, remélve, hogy van ott valami köntös, amit felvehetek majd, hiszen váltóruhát nem tartzok itt, nem vagyok annyira gyakori vendég. Persze mágiával megtisztíthatom a ruháimat, de nem vagyok benne biztos, hogy ehhez van jelenleg elég erőm, a nadrágom pedig amúgy sincs itt. Valószínűleg azt a bátyám elvitte, amikor levette rólam, hogy használható állapotba hozza, amikor majd magamhoz térek. Zajt nem hallok lentről, tehát talán Rhys is békésen elvolt addig, amíg aludtam. Legalábbis remélem, hogy nem volt perpartvar közöttük és azt is, hogy nem lépett le csak úgy.
Tárgy: Bexley, London (kertváros) 2021-04-18, 15:14
Bexley, London
London külvárosi kerülete, ahol leginkább családi házak találhatóak, kerttel és miegymással. A környék viszonylag csendes, békés, muglik lakta, igazi kis békés menedék mindenkinek, aki nem a nyüzsgő nagyváros zajára vágyik. Azonban található itt egy különös ház is, ami a muglik számára teljesen átlagosnak tűnik, kivéve persze azokat, akik képesek érzékelni azt is, amit mágiával elrejtenek a varázstalanok szeme elől. Akad itt varázslóház is, történetesen nem is akármilyen varázslóé, hiszen az illető még csak nem is ember. Tiberius Thorne menedéke is itt bújik meg, ha épp kicsit el akar szakadni a belváros és a kocsmája nyüzsgő zajától. Egy kis piros házikóról van szó, ami jóval kopottabb, mint a többi, vagy inkább csak furább, hiszen a kertjében különös növények nőnek, sőt még itt-ott mozgást is látni, mintha csak átlagos kertitörpék lennének ott, csak épp ezek szaladgálnak is.
