2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A fene gondolta, hogy egy este ennyire hullámzóan is alakulhat. Eredetileg pocsék volt a kedvem, viszont a pia ezen határozottan sokat segített és feldobta a kedvemet. Na persze ez elég nagy bajba is sodorhatott volna, ha addig fokozódik a jókedvem, hogy azt végül a kocsmában ülők megelégelik, de ebből végül Eoin kimentett. Bár a tánc még nem valósult meg, de persze erre is meg van az esély a jövőben akár, még ha én nem is vagyok kifejezetten a szerelem híve. Ha nem vagy szerelmes, akkor legalább nem csalódhatsz, ez ennyire egyszerű, legalábbis az én kissé kifacsart látásmódomban. Mindenesetre az újabb hullámvölgy után legalább végül jól végződik az este. Már tényleg nem bánom, hogy az idegenbe botlottam, aki nem is lenne jó, ha szőke herceg lenne. Bár tény, hogy megmentett, de nem vagyok oda a túlságosan cuki srácokért. Nem illenek hozzám. Nem is bírom, ha valaki rám tapad, mert akkor csak küzdhetek hogyan vakarom le magamról. Ha pedig túl kedves, akkor a végén még rosszul érzem magamat, ha esetleg megbántanom, mert hát úgyis megbántanám ezzel a pocsék stílussal, ami nekem van. - Nem is bírom a szőke hercegeket. Rettentő unalmasak! - mosolyodom el szélesen és kicsit elnyúlva elhelyezkedem mellette. Az arcomon kielégült mosoly játszik, egészen kisimultam. Ami nem jelenti azt,hogy másnap nem leszek majd hasonlóan nyúzott, de most legalább egy kicsit minden jobbnak tűnik, mint néhány órával ezelőtt. - Akkor jó. A pihenés úgyis rám fér. - kicsit még feljebb tornászom magamat, hogy odacsókoljak egyet a szájára, de aztán visszacsúszom a mellkasára, hogy magunkra húzhassa a takarót és kényelmesen elhelyezkedhessünk legalább az első percekben, mert aztán úgyis akkor fogom igazán kellemesen elengedni magamat, ha elnyúlok az ágyon és elterülök, de most amíg elelaszom addig határozottan jó érzés, hogy valaki átölel és egy kicsit tényleg nem kell aggódnom semmi miatt, hogy mi lesz holnap, hogy mi van, ha utolérnek azok a kétes alakok, vagy hogy milyen lesz Sera szemébe nézni és megint úgy érezni magamat, mint az örök második, ahogyan egész életemben. Egy jóleső sóhaj még felszakad, de nem kell sok, épp csak pár perc és engedek az álom húzó erejének, hogy kidőljek végül.
//18+// Nem mondanám, hogy előre elterveztem mindent. Legalábbis a beesésem egyáltalán nem volt szándékos azt csak a sors hozta úgy. Igaz én magam nem igen voltam a dolog ellen. Sőt! Igen c sak tetszetős látvány tárult elém még, ha idejében kapcsoltam is, hogy nem kellene azért bunkónak lennem. Szegény lány eléggé kivolt nem kevés idővel ezelőtt. Mégis megmagyarázhatatlan volt az miért vonzódom ennyire hozzá már most. A kis hermelin pedig le sem tagadhatta, hogy én mit érzek. Mondatára viszont egy vigyor kúszik fel ajkaimra és felnevetek. Cseppet sem zavartattam magamat a ruhátlanság miatt az igazat megszólva. - Ezt igazán hízelgőnek veszem, hogy engem szórakoztatónak találsz. Már alig várom, hogy elszórakoztassalak… bármivel… - kicsit cinkos és huncut mosoly kúszik ajkaimra. Nem nagyon érzem úgy, hogy egy rossz pillanat miatt akár őt magát elkellene ítélnem. Én nekem is voltak már ilyen napjaim és amúgy is, mindenkinek bőven meg van a maga démona. Amit most jólesik elfelejteni istenigazán. Főleg, hogy igen csak jó a társaság és olyan igéző szemekkel néz rám aminek egyáltalán nem lehet ellenállni. Felnevettem egy kicsit hiszen valahol igaza volt, de mi férfiak igen különösen tudunk működni az ilyen esetekben. A szemmel vetkőztet olykor igencsak igaz. Mégis tőlem nem túl megszokott módon próbáltam elhúzni a pillanatot és nem csak egy vad menetet lezavarni. Kiakartam élvezni minden pillanatát és bejárni minden kis zugát a testének. Igaz már az is igencsak különleges viselkedés volt tőlem, hogy egy vadidegen iránt bármiféle érdeklődést mutassak és kivételesen segítő szándékkal. Az esetek nagyobb százalékában bevallom töredelmesen ágyba szeretném varázsolni az ellenkező nem gyönyörűségeit. Ám megmagyarázhatatlan okból őt és a találkozásunkat másnak érzem. Próbálom szépen lassan kideríteni mi is esik igazán jól neki és teljes figyelmemet neki szentelem. Ahogy alattam fekszik tényleg olyan, mint egy angyal. Szinte fel sem fogom, hogy írül beszélek hozzá csak mikor megszólal. [You must be registered and logged in to see this image.] Azt hiszem talán megtartom a magam titkának, hogy most mit is súgtam a számára. Talán majd egyszer egy újabb alkalommal újra a fülébe súgom a gyengéd szavakat amelyeket kivált belőlem. Minden kis mozdulattal úgy éreztem egyre inkább hatalmába kerít az édes érzés mintha csak végig söpörne rajtam. Nem is gondolkodom egyszerűen csak vele átélem a gyönyört, ami szinte a gerincemen is végigcikázik. Lassan engedem csak el ajkait. Karjaimból nem engedem és néha ujjaimmal a szőke tincseket cirógatom és játszadozom velük szinte szórakozottan. Jóleső érzés futott végig minden porcikámon, hogy nem engedett el és csak pihentünk csendben. Mégis a mondatára nagyon apró kuncogás szökik ki belőlem. - Való igaz… ámbár megsúgom nem bánom, hogy most nem játszottam szőke herceget… - mormoltam neki. Hiszen eleinte arra számoltam, hogy egyszerűen csak kidumálom magamat a helyzetből és szegény lányt ágyba dugom, hogy pihenhessen. Mégis mielőtt bármit is végiggondolhattam volna már nem bírtam levenni róla a tekintetemet és a kezemet sem. Kérdésénél jobban magamhoz vontam és be is takarom magunkat, hisz lehet nyár van, de nem szeretném, ha megfázna. - Nem sietek sehová. Pihenj csak nyugodtan én itt leszek. – puszit hintek a homlokára gyengéden és megsimogatom a karját is. Amúgy is azt szerettem volna, ha esetleg velem tartana a saját szállómra vagy valamit kitalálunk, hogy ne legyen egyedül. Azért agyam egyik fele még mindig ezen motoszkál, hogy milyen pácba kerülhetett főleg, hogy kezdek kitisztulni az érzéki mámorból. Így nem is szívesen hagyom magára és amúgy is hova sietnék? A Roxfort meg vár nem igen hordják el. Sheree pedig mérföldekkel jobb társaság minthogy a suliban loholjak már most. Így lassan elpilledtem mellette ölelve magamhoz. A kis hermelin az körülöttünk ténfergett, hogy figyeljen ránk és, ha esetleg gond támadna rögtön felébresszen. Ilyenkor örülök igazán, hogy végül belementem ebbe az idézzünk famit és megtanítalak dologba. Lényegében ő az én szemem és fülem amikor esetlegesen pihenek. Mégis az éjszaka folyamán többször ébredek fel én is. Kis nesz is képes most gyanakvással eltölteni, de végig Sheree mellett maradok.
zene || viselet || Ne félj élni! ||[You must be registered and logged in to see this link.]
Sheree Parks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Surprise, kopott bár az Abszol úton 2021-05-28, 14:57
Azért egészen jól sült el ez a mai nap. Az italozásom sokkal jobban alakult, mint amire számítani lehetett, főleg ha azt nézem, hogy a kocsmatöltelékek akár még be is gorombulhattak volna a stílusom és a merészségem miatt, amit nem mondom, hogy teljes mértékben a pia adott, mert egyébként sem vagyok én sem egy visszafogott típus, és hát úgy látom, hogy ez Eoinra sem jellemző. Hogy vajon tényleg azért jött be, mert megijedt, hogy bajom van, vagy volt benne egy kis kíváncsiság is, azt persze nem tudom, de nem is igazán fontos. Valószínűleg, ha nem teszi, akkor is törölközőben jöttem volna ki, maximum nem várhattam volna el ugyanannyira a viszonzását a ruhátlanságban. Mondjuk kétlem, hogy annyira nagyon ellenkezett volna. - Az iskolában valószínűleg úgyis rettenetesen unatkozni fogok majd. - vonom meg a vállamat egy cinkos félmosollyal. - Kelleni fog valaki, aki szórakoztat. - és hát azt már megmutatta, hogy ebben tökéletes, no meg a lecsúszott verzióm se riasztotta el. Benne van a pakliban, hogy annak reményében hunyt szemet felette, hogy majd nagyon hálás leszek, de aztán ki tudja. Nem vagyok szende kislány, hogy zokon vegyem, ha erről van szó mégis. Talán én is szimplán csak kihasználom az adódó alkalmat, hiszen gondolkodás nélkül támadom le és cseppet sem érdekel, hogy nem rég találkoztunk csak. - Az nem is volt nehéz feladat. - hiszen ledobtam én magamtól is a törölközőt, mint láthatta, hiszen pillanatok múlva már az ágyban feszülünk egymásnak. Hagyom, hogy végül fordítson a helyzeten és fölém kerekedjen. Bár világ életemben azt próbáltam bizonyítani, hogy elég erős vagyok, azért bennem is meg van a vágy, hogy legyen valaki, aki mellett úgy lehetek erős, hogy mégis gyenge lehetek néha és nem úgy hogy közben egy nagyrakás szerencsétlenségnek érezzem magamat, aki mindent elszúr. Hiszen ott van Sera, aki mindig mellettem állt és én mégis akárhányszor elszúrtam valamit és ő segített, a végén azt éreztem, hogy én vagyok a világ lebénámm embere. Valami miatt Eoin mellett egyelőre nem éreztem ezt, pedig ott volt a kukába rókázós eset is már, mégsem tűnt úgy, hogy e miatt másképp nézne rám. Talán a folytonos viccelődése segít. Ezért is adom meg magamat olyan könnyedén, elterülve az ágyon és csak élvezve, ahogyan ügyesen gerjeszti bennem a vágyat a csókjaival. - Css... úgy se értem szépfiú... - lehelem az idegen szavakat hallva, de sejtem én, hogy valamiféle kedveskedés lehetett. Sokat viszont már nem tudok beszélni, így is épp csak sikerül kiböknöm a szavakat, hiszen ahogyan egyre gyorsabban mozog, egyre kevésbé tudok beszédre, meg szavakra koncentrálni. Érzem, ahogyan kezd végigcikázni a testemen a jóleső érzés, hogy aztán magamhoz vonjam az utolsó pillanatokban és szinte a szájába nyögjek megfeszülő testtel. Ha sikerül összehangolni a dolgot, akkor el sem engedem még, hogy ne ugorjon tovább túl hirtelen, hanem maradjon még és együtt piheghessünk még néhány pillanatig. - Ez nem is annyira... szőke herceges akció volt... - lehelem, de persze én is csak viccelek. Egészen kisimultak a vonásaim és nem is kérdés, hogy nem lesz nehéz elaludnom majd. - Ugye nem sietsz? - nem bánnám, ha maradna akár reggelig is, de persze nem tudom, hogy milyen tervei vannak, netán dolga mára, vagy akár holnapra.
Meg kell mondanom igen csak jó volt évődni vele, hiszen kevés nő tudja igazán értékelni a fanyar humorérzéket vagy egy mélyebb beszélgetést megejteni. Vagy csak arra fogható, hogy mennyire kis befásult mindegyik? Tudja a fene amúgy sem akartam sosem még igazán egyik lelkét sem igazán megfejteni sőt. Leginkább hidegen hagytak az ilyesfajta törekvések, hiszen a szerelem mint olyan nem igazán fogott meg vagy kötött le egyik mellett sem. Nem mintha full romantika ellenes lennék, de vannak a bizonyos határok amikre azt kell mondani, hogy itt pont elég volt. Mégis a mondandója csak mosolyt csal az arcomra és kissé fel is nevetek. Ha tényleg mindenben ennyire vakmerő talán annyira nem is hihetetlen, hogy ennyire megszorongatták őt valamiért. Remélhetőleg nem valami nagy őrültségbe fogott bele. Na nem mintha ez engem megakadályozna abban, hogy továbbra is keressem majd a társaságát. Végülis nem igen látom akadályát annak, hogy jobban foglalkozzunk a másikkal. Amúgy is leginkább a srácokkal lógtam mástanában vagy éppen apámnak kellett asszisztálnom a hülye báljain ami teljesen kiborított mostanában. Felüdülés ú a sok fárasztó ember között így talán ezért is fogott meg. Pedig én és a lovagias viselkedés teljesen más terepen szoktunk járni. Így azt hiszem épp itt az ideje ténylegesen úgy ítélem meg, hogy itt az ideje egy kis gőz kieresztésnek mind a kettőnk részéről. - Neked sincs mire szégyenlősnek lenned, ezt teljes őszinteséggel mondom. – bókoltam neki. A szívem hevesebben kezdett verni és valljuk be talán még ennyire törülköző eltűnésének még nem örültem mint most. Azt hiszem nem igen kell kerülgetni teljesen egymást és kéretni sem magunkat.[You must be registered and logged in to see this image.] - Ezt igen csak hízelgőnek találnám, ha megkeresnél, hiszen jobb társaság lehetek mint egy teli üveg. Csak meg kell mutatnom az előnyeit. – mosolyodom el talán kissé sunyin, de izgalmasabb dolgokat lehet kihozni ebből mint amit egy kis alkohol nyújthat az embernek. Ahogy ajkunk újfent összeér kellemes bizsergés fog el és ujjaimmal is komótosan felfedezem teste minden kis vonalát. Teljesen magába szippant bőre puhasága és az illata is kitölti egyre jobban a tudatom. Ujjai alatt olykor megremegnek az izmaim, hiszen érintése igen csak jólesik a számomra. - Leginkább rólad szerettem volna azt a törülközőt levarázsolni… és azt hiszem minél több alkalommal. – nevettem fel én is halkan. Miért is ne lehetne egyre többet élvezni majd egymás társaságát, ha jól sül el a mai este? Senki sem köt le minket és szerencsére egyetemistaként meg van a kellő magánéleti lehetőségünk is ami valljuk be igen csak kecsegtető. Mindig azt hajtogatja mindenki, hogy a jó dolgok váratlanul robbannak be az életedbe pont amikor nem keresed. Azt hiszem a Sheree-vel való találkozásom egy közölük. Amikor lassan ingerelni kezd egy sóhaj szakad fel ajkaim közül. Lassanként kezd minden értelmes mondat kiszállni a fejemből is és csak ő marad a fejemben. Szemeibe nézek lágyan megcirógatom arcát majd hüvelykujjammal az ajkait. Megérezve őt halk nyögés szökik ki belőlem, kezem újra végig vándorol a hátán még türtőztetve magamat. Viszonzom a csókját megrészegülten. Idejét sem tudom mikor nem akartam csak vadul kielégíteni testem vágyait. Ajkaim lassan elválnak az övétől felfedezve álla vonalát és nyakára vándorolnak tovább. Én magam is elkezdem felvenni a finom csípőmozgást némiképp ellentétesen, hogy jobban ingerelhessem őt. Gyengéden kissé megharapom finom bőrét a nyakánál majd csókot lehelek a harapás helyére. Kezeit gyengéden a nyakamköré húzom jelezve, hogy karolja át és kapaszkodjon, ha megteszi magamhoz ölelve, hogy ne szakadjak el testétől fordítok magunkon és felé kerülve magam alá teperem mélyen szemeibe nézve. Finom mégis határozott csípőmozgással kezdem újfent felvenni a ritmust miközben lehajolva elkezdem kulcscsontjánál felfedezni a finom bőrt majd egy apró kis szívásnyomot hagyok az említett területen. Leginkább az ő legérzékenyebb pontjait szeretném megtalálni, ahogy ujjaim újfent finom bőrét cirógatják. Egyre lejjebb haladva ajkaimmal is tölti ki teljes lényemet az illata és minden rezdülése. Az ő vágya élvez elsőbbséget a számomra így most a viharos égboltra emlékeztető tekintetemmel fürkészem gyönyörű arcvonásait. Úgy szeretnék bánni vele mint egy királynővel aki minden figyelmet maradéktalanul megérdemel. - Aingael álainn. – lehelem ajkaihoz hajolva. Akaratlanul váltok anyanyelvemre, ami pedig az ír. Olyan ő akár egy gyönyörű angyal. Ahogy megcsókolom most némiképp mohóbban teszem fokozva a ritmust egyre inkább szeretném őt a gyönyör irányába sodorni.
zene || viselet || Ne félj élni! ||[You must be registered and logged in to see this link.]
Sheree Parks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Surprise, kopott bár az Abszol úton 2021-05-12, 15:06
Elnevetem magamat a szavaira, hiszen elég jól beletrafált a dologba, habár jelenleg pont hogy kénytelen vagyok egyhelyben maradni, hiába az ereklyevadász szak. Jobb lenne világot látni, ahogyan eddig is tettem, de úgy fest most a biztonságom érdekében nem igazán mehetek oda, ahová csak szeretnék, szóval marad a suli és az elméleti oktatás. - Stimmel, ereklyevadásznak készülök és nem nagyon izgatnak a lélek rejtelmei. A pszichológia is totál humbug! - vonom meg mosolyogva a vállamat. Sose értettem, hogy miért fordulnak egyesek dokikhoz. Oldják meg az életüket, vagy így vagy úgy nem? Persze esetemben pont hogy nem lenne hátrány, ha valaki megpróbálna a lelkem mélyére nézni és kitakarítani onnan a sok szart, de hát ez addig nem fog megtörténni, amíg saját magamnak nem vallom be, hogy azért van pár problémám, amit a magam módján nem túl jól kezelek, lásd a mostani túlzott alkohol fogyasztás. Vagy magamba zuhanok keseregve, hogy mennyire nem érek semmit, vagy belevetem magamat az életbe, aminek meg általában hasonló eredeménye van, mint ennek a mai iszogatásnak is. És persze ilyenkor általában végül egy ágyban kötök ki valakivel, aminek most is látom esélyét, hiszen a megmentőm elég helyes srác. Egy kicsit még szórakozhatok az előtt, hogy kénytelen leszek visszamenni az iskolába, hogy ne kapjanak el azok a kellemetlen alakok. És ahogyan sejtem is egy kis állítólagos véletlen benyitás után már nem is kell sokat gondolkodnom. Látom én a pillantásában, hogy nem fog ellenkezni, meg amúgy is miért tette volna? Jó eséllyel a kis trükk, vagy véletlen nélkül is rámásztam volna csupán a szórakozás kedvéért, ezért is hagyom bent a ruháimat a fürdőben és várom el ezek után tőle is, hogy ledobja azt, ami felesleges rajta. Azért mégis csak így a fair. - Ezt valójában nem tudom elképzelni rólad és nincs is mire szégyenlősnek lenned. - mérem végig, habár azért szóvá teszem, hogy nem tetszik, hogy rajta még maradt egy ruhadarab. Bár egyelőre még rajtam is ott a törölköző néhány pillanatig, de a zuhany alatt bizony csak a vízcseppek takarhattak és hát lássuk be azok nem túl jelentősek ilyen tekintetben. Szerencsére ő se nagyon akar teketóriázni, rólam pedig hamar lekerül az utolsó védvonal is, hogy végre hozzásimulhassak. A szívem már majd kiugrik a helyéről, ahogy a bőröm az övéhez ér és magához szorít. Lehet, hogy nem az a tipikus hős lovag, de mégis úgy érzem, hogy a karjai között el tudom felejteni kicsit azt a sok pocsék dolgot, ami miatt az italhoz nyúltam. - Lehet, hogy ha rossz a kedvem mostantól inkább téged keresek meg és nem keresek egy teli üveget. - mosolyodom el a csókunk után, ahogyan az ágyhoz kezd el hátrálni, én pedig se perc alatt már felette is vagyok, ahogyan elhelyezkedik. A hajam az arcába lóg, szinte elrejt minket, ahogyan megcsókolom, halkan sóhajva, ahogyan az ujjai végigszaladnak a mellkasomon a csípőmig. - Bárkinek ezt mondanád, aki ledobná a törölközőjét. - nevetek fel, de épp csak egy pillanatra és nem is gondolom igazán komolyan. Jól esnek a szavai és most még az sem tolakodik be a fejembe, hogy vajon mennyire? Vajon ha találkozna Serával, úgy gondolná, hogy szebb vagyok nála? Most legalább kivételesen nem gondolok a versengésre, csak azzal foglalkozom, ami történik és ami történni fog. Óvatosan leeresztem a csípőmet, finoman közelítve hozzá, hogy aztán lassú mozgással hergeljem, bár érzem jól, hogy sok nem kell igazából úgy sem, hogy gond nélkül csúszhassak rá. Nem is nagyon húzom sokáig a dolgot, amikor érzem, hogy már tökéletesen izgalomba jött, akkor egy halk nyögéssel helyezkedem el, hogy jöhessen a finom csípőmozgás, miközben újra megcsókolom.
Egyszerre tűnt Sheree számomra egy titkos ládikának amit meg kell szépen, lassan apródonként fejtenem és érdekes felefedezésnek aki olyat mutathat amit talán még soha sem tapasztaltam meg. Miként lehet a kettő egyszerre? Pedig mennyire hasonló ez a két hasonlat mégis más. Majdnem megmosolyogtat ez a gondolat menet ami végigsuhan a fejemben. Persze a magam kis démonai megvoltak főleg azokat nézve miként törtem olykor borsot apám orra alá. A nemesekről meg inkább nem is beszélnék! Némelyik annyira sótlan és unalmas, hogy az ember képes mellette elaludni. Ezért is kell olykor annyira feldobni a bálokat, hogy ne azon gondolkodj vajon mikor is lehetne elhúzni róla. Mindig annak a híve voltam olykor tegyük magunkévá a helyet és éljük az életet. Ahogy újra a szőkeségre pillantok végig fut a fejemen ő miken mehetett keresztül. Mi miatt menekül? Mi az ami igazán zavarja? Annyi a kérdés és annyi megoldatlan válasz rejtőzik. Bár nagyon is örültem annak, hogy talán a rosszkedvét sikerül egy kicsit más vizekre terelhetem a gondolatait. Igaz még mindig nem értette ma saját viselkedésemet miért is vagyok ennyire segítőkész hirtelen vele. Ilyen nem sűrűn fordult elő annyi szent. Sőt talán még ennyire lovagias páncélt sem öltöttem. - Jól van harci amazon! Ezt akár egy megfelelő szakon még ki is fejthetnéd, hogy miért is fogunk mindent az érzelmekre olykor. Ámbár egy igazi kis kalandornak jobban el tudlak téged képzelni. – jelentettem ki. Hiszen bárhogy is nézzük egy embernek bőven lehet kalandos élete, hol van az kőbe vésve, hogy miként is viselkedjünk pontosan? Ezen még el is mosolyodtam. Akaratlanul elgondolkodom azon vajon milyen lehet, ha mérges? Vagy, ha teljesen leköti a figyelmét? Azt hiszem akaratlanul is sokat gondolkodom a mi lenne, ha részeken. [You must be registered and logged in to see this image.] - Fogom is, hiszen megijesztett ezzel a dörömböléssel! – mondtam nevetve én magam is ezen az egészen. Azért tényleg nem akartam betörni a kis privát szférájába na nem mintha annyira zokon venném a látványt. Férfiból vagyok a szememet is igen csak jól tudom használni. Arról nem is beszélve, hogy vak sem vagyok hála égnek. Azonban valljuk be mikor megjelenik a fürdő ajtóban örülök, hogy sokkal jobb színben van. Talán így már nem kell attól félnem, hogy szegény mentem összeesik valamitől. Ámbár a csipkelődése nagyon is mulattat és mosolygásra késztet engem. Miért is ne játszhatnánk ezt a játékot? Így dobáltam le magamról a ruhákat teljes lelki nyugalommal egészen a boxerig. Amikor kérdésemre nemmel válaszol kissé csíntalan mosollyal nézek rá, hisz vajon milyen kifogása lehet a szépségnek? Nem voltam talán túlságosan szégyenlős, de ugyan kérlek? Miért is kellene, ha ilyen hölgyeménnyel találkozhatom? Mielőtt választ adnék a mondatára megcsókolom az ajkait. - Ugyan, hisz azért hagyni kell némi meglepetést is, nem igaz? Meg ki tudja talán szégyenlős is vagyok? – sunyi mosoly kúszott ajkaimra. Viszont egyet kell határozottan értenem a szépséggel. A kémia nagyon is meg van közöttünk ami miatt én egyáltalán nem fogom zokon venni. Sőt! - Azt hiszem ebben egyetérthetünk… - mormogtam, ahogy szinte követtem a törölköző útját tekintetemmel, ahogy lecsúszott a testén. Csókját hezitálás nélkül viszonoztam magamhoz ölelve a karcsú testét. Ujjaimmal kissé eljátszottam hátán és tincseivel miközben engedelmesen az ágy felé hátráltam vele. Szeretek e játszani? Kifejezetten! Így dőlök el vele az ágyon egyenlőre hagyva, hogy ő lehessen felül. Kiszeretném élvezni ezt a pillanatot és magamba inni a látványt. Felemelve kezemet gyengéden cirógatom végig a nyakát áttérve a torkára és onnan lefele kezdek utat rajzolni ujjbegyeimmel. Ritka pillanatok egyike, hogy ennyire felforrjon a vérem egy nő iránt, mégis kiváltja belőlem. Mintha egy tiltott gyümölcsöt kóstolnék meg amiből többet kívánok. Mellei közötti kis völgyön folytatom az utamat egészen a csípőjéig onnan vándorolok át a formás combokra. A vágytól szemem színe némiképp szürkéskékké változik mintha egy elborult égboltra tekintene. Felülve nézek szemeibe szabad kezemmel félresimítva tincseit a nyakáról. - Gyönyörű vagy. – mélyebb, rekedtesebb hangon szólalok meg, ahogy lehajolva ajkaimmal felfedezem a már végigsimított bőrfelületet a nyakán. Ujjaim a szőke hajkoronába mélyednek, míg kalandozó ujjaim új utat keresnek és immár tenyeremmel végig simítok oldalán egészen a kerekded halomig. Nem akartam elkapkodni, aprólékosan akartam egyre jobban elmélyíteni a vágyat kettőnk között. Mégis érzem, ahogy gondolataimra rételepszik a köd és csak ő marad a tudatomban mintha csak egy gyönyörű szirén lenne aki a legősibb kalandra csábít.
zene || viselet || Ne félj élni! ||[You must be registered and logged in to see this link.]
Sheree Parks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Surprise, kopott bár az Abszol úton 2021-04-28, 15:19
Ebben igaza lehet, én mégis valahogy mindig több akartam lenni, mint ami vagyok, vagy mennyit láttam bennem a szüleim és valahogy sose sikerült. Folyton kicsit lemaradok azoktól, akiknél több próbálok lenni és ez valami rém frusztráló. Üres frázisnak érzem csupán, hogy magadnak felelj meg és hogy az a fontos, hogy önmagadat győzd le, de én a fenébe is másokat is akartam, de nem ment. Ezért is léptem le. Könnyebb volt kibékülni azzal, amit tettem és azzal, amivé váltam úgy, hogy nem kell azt látnom Sera szemében, hogy még őt is belerángattam egy kvázi gyilkosságba. Ő ehhez túl jó, hiába segített, mert a legjobb barátom és e miatt akkor se voltam itt, amikor meghalt a húga, most pedig visszatérek és gőzöm sincs, hogyan fogok majd a szemébe nézni. Úgyis már megint előttem jár és jobban van, túllépett ezen, a húga előkerült, és minden szép és jó, csak én szúrom el úgyis újfent, mint ahogyan mindig. Lássuk be még ez a találkozás is félresikerült azzal, hogy újdonsült ismerősöm, a nem szőke herceg látta, ahogyan kipakolom az ebédem nagyrészét a kukába. Nem valami bizalomgerjesztő látvány az ilyesmi és cseppet sem nőies. Ő valahogy még se hátrál meg, tehát vagy szent, vagy nagyon unatkozik, vagy ki akarja használni a helyzetemet, de valójában nem érdekel, hogy melyikről van szó. - Látod? Erről van szó! A másikban megfog valami, a külseje, a stílusa, vagy épp az illata és bumm, valami elindul. Nem értem miért kell ezt érzelmekkel misztifikálni. - vonom meg a vállamat. Nem, valójában nem igazán hiszek a szerelemben. Szeretek szórakozni és élvezni az életet, mert addig is kikapcsolok és nem rágódok olyan butaságokon, mint hogy miket csináltam eddig rosszul. Persze a többség erre is azt mondaná, hogy hiba, mert fontos a kötődés, de miért olyan fontos? Annak úgyis csak rossz vége lehet, valaki sérül és az kinek jó? - Hát persze, fogd csak a takarítókra. - nevetem el magamat immár a fürdőben azután, hogy neki sikerült mindent látnia belőlem, ami lássuk be egyáltalán nem fair. Ezért is nem hezitálok sokat. Már frissebb vagyok, a zuhany jót tett és a szám sem áraszt olyan szagot, mint egy három napis vizihulláé és ahogyan említettük azt a bizonyos vonzalmat, ez úgy látom, hogy nagyon is meg van közöttünk. Egyébként is könnyen lehet, hogy azért volt ennyire lovagias, mert úgy vélte, hogy viszonzást is kap a kedvességéért és miért ne? Amerikában olyan jól szórakoztam és nem volt a legjobb, hogy vissza kell jönnöm a száraz és unalmas angolok közé. Eion viszont cseppet sem tűnik unalmasnak és sokáig kérlelnem se kell, hogy dobja le a ruháit viszonzásul. Leplezetlenül mérem végig. Azt hiszem nem csalódtam, bár amikor kérdez, akkor azért lassan megrázom a fejemet. A mustráló pillantásom mellé végül azért az ujjaim is csatlakoznak. Finoman simítok végig a tetoválások mentén egészen az alsójáig, ahol aztán elakad a kezem és kicsit kihúzva az anyagot végül visszacsattintom a helyére. - Rajtam nem volt odabent semmi, úgyhogy ez így nem teljesen fair. - de azért a csókja már nagyon is tetszik. Halkan felsóhajtva simulok hozzá egész testemmel, hogy kiélvezzem az elnyújtott pillanatot. - A kémia... az meg van. - szólalok meg, amikor lassan hátrébb húzódom és gondolkodás nélkül egy apró mozdulattal bontom ki a kis csomót, ami a törölközőt tartotta, hogy most már a földrehulljon a maradék anyag is, ami a testemet takarta előle, habár már nem mutatok újat, de mégis csak sokkal kellemesebb így hozzásimulni és újra megcsókolni, hogy a bőröm az övéhez ér. Szorosan átkarolom a nyakát és néhány lépéssel már igyekszem az ágy felé orientálódni.
Nagy merészség lehet ez tőlem, hogy jól érzem magamat Sheree társaságában. Legtöbbszőr akik tudják, hogy ki vagyok, honnan jöttem, milyen néven élek… Rögtön kombinálnak és eldöntik helyettem miként is kellene viselkednem. Esetleg próbálnak hasznot kovácsolni ebből az egészből. Persze mindenki más és most felüdülés a szőkeség mellett elengedni magamat. Még, ha nincs is jó bőrben szegény az ivászatos manőver után. Igaz tényleg kicsit fúrja az oldalamat a kíváncsiság, hogy mibe is keveredhetett, de nem akarom kihúzni belőle mindenáron. Nem szeretném kellemetlen helyzetbe sem hozni. Mikor válaszol felhümmögök és kis mosoly játszik az ajkaimon. - Szavadon foglak. – mondom kacsintva, hogy elvegyem azért egy kicsit a helyzet súlyát. Természetesen az ilyen dolgok komolyak amikor valaki menekül, de nem szeretném, ha esetleg emiatt még kedvetlenebbé válna. Szülőkre terelődik a téma, kérdésén pedig elmélázom mennyire is nehéz eset az én apám. A legtöbb esteben vagy úgy általánosságban? Nehéz ezt eldönteni hirtelenjében. - Ami azt illeti általában eléggé nehéz ember tud lenni, de szerintem én több borsot törtem már az orra alá mint fordítva. Én annak a híve vagyok magadnak felelj meg, ne másoknak. Úgy sem lehet mindenkinek megfelelni. – fejtem ki véleményemet erről és rá pillantok a lányra és kicsit el is mosolyodom. Sokan nem osztják eme nézeteimet, úgy gondolják könnyelmű vagyok és ostobaságokat csinálok, de hát mindenki tesz ilyet. Az élet nem csak a sima utakról szól, hanem a buktatóktól is. Legyen az sok vagy kevés. Én magam is nem egy hülyeséget véghez vittem amire talán nem vagyok büszke, de ez az életnek a bulis része. Igaz ehhez talán az is hozzá ad egy lapáttal, hogy Ír vagyok… ők pedig nem feltétlenül a mélabúságról tudnak híresek lenni. Élvezem hát, hogy ha úgy van mókamesterré válhatok egy ravaszdi róka bőre mellett. Gondolataimból hangja hoz vissza igazából és meglep a válasza. Azt hiszem ezt még ilyen megközelítésből nem is hallottam. - Érdekes szemlélete ennek a témának, de valahol talán igazad van. Lényegében minden érzelem a vonzalomból kezd kialakulni, ami… hogy is szokták mondani? Kémiai folyamat? – vonom fel a szemöldökömet egy hamiskás mosoly kíséretében. A szerelem gondolom egy olyan vonzalomfajta, ami miatt még jobban vonzódsz a másikhoz. Igaz erre mikor találtak gyógyírt vagy értelmes magyarázatot? Valaki iránt érdeklődsz akkor is fogsz, ha a fejed tetejére állsz. Nem hiába működnek a hormonok a testünkben, mégis csak megvan azoknak is a nagy szerepe. Lehetséges Sheree felé is a vonzalom kezd húzni és ezért vagyok ennyire kíváncsi ki is ez a nő valójában. [You must be registered and logged in to see this image.] Egy kisebb nevetés kicsúszik ajkaim közül amikor pukedlizik szórakozottan. Talán megértenénk egymást, ha mélyebben belebonyolódnánk a későbbiekben az ismerkedésbe. Elég szórakozott gondolat volt ámbár igen csak sok izgalmat rejtett magában. Így kezd el megfogalmazódni véglegesen a fejemben az, hogy valahogy tartsam vele továbbra is a kapcsolatot az iskolában is. Bent a szobában mikor a zuhanyzásról van szó elmosolyodom szélesen és felkuncogtam egy kicsit és figyeltem miként tűnik el. - Azért bármi van, szólj nyugodtan! – szólok utána. Egy ideig megyen ez a csendterápiás megoldás, de az aggodalom mégis nagy úr, főleg, hogy látom ahogy nyitva van az ajtó. Merlin a megmondhatója tényleg be akartam én zárni azt az ajtót nem pedig szegényre rátőrni, de hát ekkor jönnek az életben a furcsa fintorok, nem igaz?! Így a takarító miatt elég szépen sikerül berontanom hozzá és majdnem felnevetek saját bénaságomon. Annyi viszont nagyon is biztos talán több ideig mélázik el a tekintetem rajta mint illene. A kis hermelin kukkolásáról már nem is beszélve. Megköszörülve a torkomat fordulok el és próbálok „kifogást” találni a dolgokra. Lehet egy szemét húzás tőlem mégis igen csak szerencsésnek éreztem magamat akármi is legyen. Azért hátra sandítok a vállam felett a kérdésére pedig vigyor terül szét az ajkaimon szemeimben kissé pajkos fénnyel. - Tényleg véletlen volt! Nem tehetek róla, ha a takarítók ijesztőek. – kacsintok rá és lassan kilépek a fürdőből. Visszamenve leülök az ágyra majd kifújom a levegőt, nem vagyok fából és hazudni sem fogok azért hatással volt rám a szőkeség látványa. Próbálom egy kicsit véremet visszább szorítani meg lejjebb csillapítani a hormonokat is a familíárisom bent maradt mint valami testőr ami elég mókás. Lehet tényleg védeni kellene tőlem szegény lányt, de ki tudna ellenállni egyáltalán neki, ha szépen kéri valamire? Amikor megjelenik a fürdő ajtajában szinte azonnal felé irányul a tekintetem. Szép lassan nézek végig rajta mintha kiakarnám élvezni a látványát. Mondatára felszalad a szemöldököm kérdőn és először azt hiszem csak mókázik, de a pillantása mindent elárul. Halkabb nevetés szakad fel torkomból és pajkos pillantással nézek rá majd lassan felállok. - Hmm szóval hercegnő azt kívánja, hogy fair helyzetet alakítsunk ki? Miként is utasíthatnám el egy szép hölgy kívánságát? – mosolygok rá egy kicsit. Miért is ne mennék bele a játékba, hiszen a mának kell élni és élvezni az életet bármi is legyen. Szépen elkezdek minden ruhadarabomtól megszabadulni így szeme elé tárulhat izmos testalkatom is. Talán nem vagyok egy kétajtós férfi, de a fizikumra mindig adtam. Azért, hogy teljesen fair play-ben játsszunk magamon hagyom boxeremet így lépek elé lenézve rá majd kissé felemelem az állát mosolyogva. - Elégedett a hercegnő? – tudakolom tőle szinte már évődő hangon és megsimogatom az állát. A testemen található jó pár tetoválás is így nem éppen egy minta lovag benyomását keltem aki megmenti a bajbajutott hölgyet. Inkább a rosszfiú aki bűnbe csábítja és nem hagy lehetőséget az ellenkezésre. Agyam egy nagyon kis részében megszólal egy hangocska, hogy lehet megfogom égetni most magamat, ha nem vigyázok. Mégis arra az álláspontra jutok izgalmas játszani a tűzzel én pedig sosem szoktam az ilyen helyzeteket csak úgy kihagyni. - Hmm… azt hiszem ki kéne deríteni, hogy mennyire is működik a kémia… - mormogtam lehajolva hozzá majd ajkaim az övéhez értek és lassú, puhatolózó csókot kezdeményezek. Egyik kezem derekára siklik úgy húzom magamhoz, ha nem ellenkezik a dolog ellen. Természetesen semmi olyat nem kívánok tenni amit ő nem akarna. Szabad kezem ujjai megcirógatják az arcát majd vándorútra kellve lassan szőke tincseiben merülnek el. Lassan agyamból minden épkézláb gondolat elkezd elpárologni és a szőkeség tölti ki a tudatomat.
zene || viselet || Ne félj élni! ||[You must be registered and logged in to see this link.]
Sheree Parks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Surprise, kopott bár az Abszol úton 2021-04-18, 13:55
Kedves srác, de pont e miatt nem lenne fair tőlem, ha beavatnám, hiába annyira kíváncsi. Egyébként is van annyi sütnivalóm, hogy jobb, ha átgondolok mindent rendesen, mert kitudja, hogy mikor derül ki valami olyasmi, ami aztán földhöz vág. Teszem azt... mi van, ha azért van itt, mert engem keres, csak nem biztos a dolgában? Mi van, ha azok az alakok küldték? Nem, azért mindent nem kotyoghatok ki akárkinek. Akár az apám is felbérelhette, hogy vigyázzon rám titokban és szedje ki belőlem mi történt Amerikában, aztán meg leadja az infot. - Talán majd idővel elmondom, esetleg a Roxfortban, ha úgy érzem ott már nem lehet nagy baj. - mondom ki végül. Pedig nem lenne rossz, kiadni a lelkemet, elmondani mindent, hogy elszúrtam, hogy valaki azt mondja nem a te hibád, hogy van, amikor az ember rosszul dönt és nincs mit tenni, de nem teszem meg. Egyelőre nem lehet. Előbb legyek biztos benne, hogy nem azért bukkant fel, mert valaki küldte és ha ez meg van, akkor jöhet majd minden más is. - Akkor tudod milyen ez. Az apám... olyan tökéletesnek akarna, mint ahogy elképzel, de ezt sose sikerül megugranom. A tiéd is... nehéz eset? - furcsa, már mennyit beszélgettünk és még sem tudok róla semmit azon túl, hogy az iskolába jár. Igazából eddig csak rólam volt szó és az én problémáimról, legalábbis felületesen, hiszen azért sok részletbe nem avattam be. A kérdésére viszont már nem sok híja, hogy felnevessek. A gyomrom legalább már egy fokkal kevésbé kavarog és most lehet, hogy nem tenne jót a nevetés, de azért nehéz lenne megállni. Oh, ha tudná, hogy milyen könnyed életet éltem Amerikában... Még hogy perverzzé tenné, amit mond? Milyen buta felfogás ez. Angol végülis... igazi angol felfogás. - A szerelem olyan furcsa megfoghatatlan érzés, talán csak azért találták ki, hogy valamire fogni lehessen a dolgokat. - vonom meg végül a vállamat, amivel azt mondom cseppet se gondolom, hogy e miatt perverz lenne. Amúgy is, tényleg nem vagyok egy szerelmes típus, sőt hovatovább nem is nagyon hiszek a szerelemben. Az a rózsaszín köd, meg mindent megtennél a másikért duma... Marha jól hangzik, de általában csak önző tetteket takar, vagy puszta vágyat, ami idővel kihűl, csak megpróbálják másként nevezni, hogy szebbnek tűnjön. Sose voltam még szerelmes és mivel nem hiszek benne, miért is lennék? Talán meg sem érdemlem, hogy az legyek. - Uram! - szórakozottan pukedlizek egyet, amikor megemeli a láthatatlan kalapját. Azt hiszem illik hozzám a Carmen név, nem is kételkedett benne senki, hogy az vagyok, de ezen a környéken miért is tette volna bárki végülis? - Ne aggódj, azért egy zuhany még menni fog. - mosolyodom el, hogy aztán eltűnjek a fürdőben, de azért résnyire mégis csak nyitva hagyom magam mögött az ajtót, csak úgy a hecc kedvéért. Az viszont már jobban meglep, hogy mintha a hangját hallanám kintről, de bevallom nem vagyok benne teljesen biztos, ezért nem is felelek. A zuhany hangos, de pár pillanat múlva már kivágódik az ajtó és én szembetalálom magamat a kis áttetsző üvegkabinon át a pillantásával. Nem vagyok szívbajos, úgyhogy nem sikongatok és kapcskodom magam elé a kezemet, főleg hogy tudom, hogy a familiárisok mikre képesk, lehet, hogy ha annyira néz a kis szőrös fickó, akkor az ő szemével is lát, hiába fordul el. De ennyi jár, amiért ilyen rendes volt velem végülis. - Szóval véletlen volt igaz? - nevetem el magamat, amikor már háttal áll, de azért még visszapillant. Nem láthatja rajtam, hogy cseppet is rosszalló lenne a tekintetem, vagy nehezményezném a véletlennek tűnő eseményt. Végülis én magam hagytam résnyire nyitva az ajtót, szóval... Nem telik bele sok idő, amire aztán elkészülök, hallhatja, hogy a víz zubogása csendesül, és pár perc múlva már szárazon, kicsit vizes hajjal, tisztán érkezm, bár nem komolyann felöltözve. Épp csak egy törölköző van rajtam, ahogyan megállok a fürdőszoba ajtajában és láthatóan azt is csak egyetlen csomó tartja, amin most épp a kezemet pihentetem. - Nos kedves nem épp szőke herceg... úgy lenne a fair, ha te is levennéd a ruháidat. - kacér pillantással dőlök neki az ajtófélfának, várakozóan nézve rá. Végülis ő már megnézett engem, akkor nem úgy igazságos, ha fordítva is megtörténik? Szórakozottan harapom be az alsó ajkamat, amiből azért sejtheti, hogy annyira már vagyok jól, hogy ha leveszi a ruháit, akkor jó eséllyel én is ledobom azt a rövid kis törölközőt, ami most nagyjából legalább a combomig takar.
Szerintem szegény lány tényleg nem veszi észre, hogy hiába történt a kis rókautas malőr amúgy egy tündéri személyiség is lehet. Vagy nekem túl elfajzott már a személyiségem és meglátom az ilyen helyzetben is a szépséget? Esetleg a szemei voltak azok amik megihlették a szívemet? Jó lenne tudni igazság szerint. Mégis elsődlegesen tényleg biztos helyre szeretném őt vinni, ha tényleg ennyire nagy bajban van. Magamat igazából nem féltem voltam már elég rizikós helyzetekben, ám felé mégis aggodalom kezdett kialakulni. No, ez is valami ritka dolog tőlem, hisz alig ismerem úgy nagyjából egy vagy két órája lassan? Azt sem tudom mióta akadtunk össze. - Nem kell annyira félteni engem félteni, nagy fiú vagyok és megvédem magamat. Így pedig téged is, ez pedig már plusz pont, nem? Szóval azért, ha mégis elmesélnéd az egészet ne tartsd magadban. – nézek rá bátorító tekintettel, hiszen azért mégis csak itt vagyok, nem szaladok el. Ámbár mindenesetre, ha már így egymásba botlottunk nem sok akadályát látom annak, hogy esetlegesen tényleg megvédjem. Mégis akaratlanul szöget üt a fejemben mibe is tenyerelhetett bele amiért ennyire loholnak utána. Ámbár a Roxfort már nehéz falat lesz szerintem a bajos tényezőinek is. Nem olyan könnyű beslisszolni a falak mögé. - Csak nem fogok egy szép hölgyet magára hagyni a bajban? Azért az elég nagy taplóság lenne tőlem mit ne mondjak. – lehet szeretem én becserkészni a nőket, de azért megtartom azt a tartásomat, hogy segítsek, ha úgy hozza a sors. Nem mondom, hogy nem tetszik azért két szemem van. Viszont mindennek meg van a tökéletes ideje és a nagy hős Rómeót eljátszani még nem jött el. Arra rá érek később is már, ha nem kíván majd meglépni a szemem elől itt vagy az iskolában. Mondatára a figyelmemet teljesen rá irányítom és azt hiszem igazat kell adnom ebben. Ugyan ki szereti, ha hirtelen a pokol a nyakába mászik vagy bármi más? Engem sem igazán kecsegtetne az, hogyha a rossz csak úgy a nyakamba hányódna. Igaz az esetek nagy százalékában a jó dolgoknál megragadom a lehetőségeket, miért se tenném? Ez a találkozás is bőven egy pozitívum, lehet érdekes az egész kifejlet és a miért, de akkor is pozitív. - Ami azt illeti az atyai prédikáció egybe tud idegesítő lenni és kellemes is. Nekem már egy párszor kijárt belőle, mondjuk úgy nem mindig vagyok egy minta kisfiú. Ámbár ez ne szegje kedvedet, hiszen találkoztál egy igazi mókamesterrel. – kacsintok rá sunyi mosollyal, hogy oldjam a feszültséget. Mégis szöget üt a fejemben a mondata, hogy nem szerelmes típus ez elég tág, hogy miért lehet így. - Most, ha azt mondanám, hogy a szerelem olykor később alakul ki és eleinte jó csak élvezni egymás társaságát perverzzé tenne a szemedben? – húzom fel a szemöldökömet majdnem nevetve mert esélyes, hogy kapok a fejemre. Azért szerintem még ki kell tapogatnom meddig vannak nála jelen pillanatban a határok. Megbántani sem szeretném az esetleges faragatlansággal csak, hát hozzá szokik az ember egy idő után a laza viselkedéshez. Erre legalább jó volt az iskola ezt megtanulhattam és megtapasztalhattam egyben. [You must be registered and logged in to see this image.] - Akkor egyenlőre napoljuk az étkezést… és rendben van Drága Carmen. – emelem meg láthatatlan kalapomat szabad kezemmel. Jól megfigyeltem igazából a helyet, talán pont azért mert mondta, hogy követik. Elővigyázatosság még mindig bennem van ami gondolom nem feltétlenül rossz dolog. Azon is kicsit átszalad az agyam, hogy mi lenne, ha valahogy megpróbálnék vele több napot eltölteni már, ha nem igazán kell szaladnia semerre természetesen. Bár mikor is kezdtem én ennyire aggódni érte? Mi a fene? Megtáltosodtam? Soha sem voltam még ilyen, megütött az-az egy pia? Ezen méláztam mikor megszólalt én meg felrezzenek mint aki álomból nézne fel. - Rendben van, de viszont bármi van szólj. – nézek utána, ahogy eltűnik a fürdő felé. Újra végig hordozom a tekintetemet a helyiségen. Nem bírálom csak átfordul a fejemben, hogy biztos elég biztonságos e neki főleg így. Na jó azt hiszem most átmentem valamiféle testőr üzemmódba ami félig elég röhejes. Hiszen lehet eredetileg majd még az agyára is mehetek ezzel az egésszel attól tartok. Ezen sóhajtottam egy mélyet magamban. Szemem végül megakad a fürdőszoba ajtón. Itt aztán matematikai egyenleteket és kérdések sokaságát veti fel a dolog, hogy vajon direkt hagyta nyitva, vagy tök véletlenül. Egy ideig ezen filóztam amikor végül csak felálltam, hogy kezdjek én valamit azzal az ajtóval. Persze a kis Hermelinem nagy jelentőségteljes fejet vágott amitől megforgattam a szemeimet. Nem fogok én kukkolni… azt hiszem. - Sheree, minden oké? – tudakolom meg tőle és tök óvatosan közelítek az ajtóhoz, teljesen hozzászoktam ehhez a csöndhöz ami kint volt és a semmiből dörömbölt be a szoba ajtaján a személyzetis, hogy takarítást kér e újdonsült ismerősöm amitől per pillanat annyira szívbajt kaptam, hogy sikeresen benyitottam a fürdőszoba ajtaján. Na jó lehet most kicsit szándékos volt, de kifogásnak ez sem rossz. - Öh… izéé… nem kukkolni akartam. – egy mosoly jelent meg ajkaimon és még futólag is végig mértem úgy kaptam el a fejemet tarkóm megvakarva. Végül a takarító nagy bosszankodva megy el és valamit dünnyög az orra alatt. Akaratlanul kibukik belőlem egy kis nevetés majd lovagiasan hátat fordítok neki, de a kis mocsok hermelinem nagyon is nagy figyelmet szentel neki. Nem tudom, hogy neki mennyire kínos ez az egész így inkább jobbnak látom, ha vissza baktatok a szobába majd kicsit megköszörültem a torkomat. - Azért annyit megjegyeznék, hogy nagyon is csábos vagy. Remélem ennyi szemtelenséget megengedsz nekem, ha már ilyen malőrrel sikerült rád törnöm. – pillantok hátra vállam fölött pajkos mosollyal és reméltem, hogy elkaphatom tekintetét. Azt hiszem valójában ez a látvány minden pénzt megért. A kis dög bent maradt mint valami védelmezőhadsereg én pedig tényleg megindultam ki. Azon járt a fejem megint csak, hogy jó ötlet e magára hagyni őt. Nem csak a lelkiállapota miatt, hanem mert valahogy biztonságban akarnám tudni. Bajjal a nyakadban nem feltétlenül egészséges a magány. Én már csak tudom, nekem is sokszor feszült már a hurok a nyakam köré.
zene || viselet || Ne félj élni! ||[You must be registered and logged in to see this link.]
Sheree Parks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Surprise, kopott bár az Abszol úton 2021-04-05, 14:34
Sikerül azért a bíztató és kedves szavakkal mosolyra sarkallnia. Rendes srác, de tényleg, bár persze azért már láttam olyan rendesnek tűnő srácokat, akikben aztán volt egy tonna hátsószándék, de ez persze csak utólag derült ki. Én viszont már nem vagyok szende kislány, aki ilyen esetben kétségbeesik. Ha annak ellenére is segít nekem és melletem marad, hogy már látott kidobni a taccsot... hát igazán megteheti, hogy kihasznál, ha épp azt akar. Ki tudja, talán attól még a kedvem is újra jobb lenne, de lealábbis biztosan jót aludnék. - Tényleg nem akarlak belerángatni, nem érdemled meg. Aláírtam valamit, amit nem tartottam be. Végülis én szúrtam el ezt is, szóval csak magamat okolhatom. - húzom el a számat, de azt egyelőre láthatja, hogy tényleg nem akarom beavatni. Tényleg tartok tőle, hogy ha megtenném akkor nem járna jól vele. Zűrös alakok vannak a nyomomban és már az is necces, hogy segít nekem és velem van, esetleg velem látják, de pár nap múlva már mindketten a Roxfortban leszünk, ott pedig nem érhet már baj. Legalábbis próbálok erre építeni, addig pedig csak kihúzom valahogy. Őt pedig még se küldhetem el, hiszen egyedül eleve nem biztos, hogy eljutnék a motelig, ahol megszálltam. - Számomra most te vagy a tökéletes lovag. Talán egy szőke herceg már az első rosszullétnél lelépett volna. Nagyon hálás vagyok, hogy te nem. - azért no sokan vannak olyanok, akik igenis nagyon igyekeznek kihasználni a lehetőségeiket, de van ami számukra is hátrátató tényező és lássuk be a legtöbb pasi azért nem szívesen cserél le egy szórakoztató estét arra, hogy egy lányt ápolgasson, aki egyszerűen túltolta az ivászatot. Eoin nagyon rendes, hogy annak ellenére, hogy ilyen állapotban látott engem, mégis segít és mellettem van még mindig, pedig valószínűleg nem lehet most velem túlságosan kellemes beszélgetni. Az eddigi tömény alkoholszagot felváltotta valami egészen más és kellemetlen. Jó lenne mielőbb fogat mosni. - Ne aggódj félni nem szoktam, de azt azért jó tudni, hogy mire számítson az ember. Úgy könnyebb felkészülni. - azért a váratlant nem szeretem. Valójában még egy barátnő se zavar, ha nem arról van szó, hogy nekem esik. Eoin szabad ember, ha lenne valami lány a háttérben, hát az ő dolga, hogy mellette engem ment meg a balsorsomtól. Nem vagyok szívbajos, hogy ez visszarettentesen bármitől is. Mint már említettem kellően önző vagyok, mindenki ezt mondja. - Jelenleg nem. Nem vagyok egy... tudod szerelmes típus. A szüleimnek pedig kisebb gondja és nagyobb nálam. Jó ez így, már meghallgattam az atyai prédikációt és nem is lenne kedvem újra meg újra. - vonom meg a vállamat. Azért egészen jól bírom még a dolgot, a lábam is megtart és határozottan jót tesz a friss levegő is. A motel pedig már egészen közel van. Mondjuk nekem most igazán nem azon jár az eszem, hogy egyek valamit, először tényleg az lesz a legjobb, ha minél előbb rendbeszedem magamat. Kicsit emberibbnek érzem majd az állapotomat, ha lezuhanyoztam. Nem tudom, hogy ételt bevenne-e egyáltalán jelenleg a gyomrom. - Víz azt hiszem van a szobámban, azzal nincs gond, éhes viszont most nem vagyok. Viszont, ha kérdezik... Carmen vagyok, legalábbis az ittenieknek. - na igen annyi eszem legalább volt, hogy nem a saját nevemen jelentkeztem be. Így azért mégis csak nehezebben találnak meg, legalábbis remélem. A motelben ilyenkor már a recepción is alig lézeng valaki, úgyhogy gond nélkül bejutunk, hogy a másodikra felcammogva megtaláljuk a szobámat, amihez sikerül a kulcsot is előbányásznom viszonylag gyorsan az állapotomhoz képest. - Ülj csak le, helyezd magad kényelmbe, én addig kicsit rendbeszedem magam. - engedek meg magamnak egy halvány mosolyt azért, hogy aztán magára hagyjam a kis szobában. Van egy kis hűtő a sarokban, de amúgy egy kósza szék kivételével csak az ágy, ami nem valami nagy, kb. másfél ember fér el benne, szóval inkább egy személyesnek mondható. Én viszont el is tűnök a szeme elől a kis fürdőszoba irányába, ahol azért véletlenül résnyire nyitvahagyom az ajtót. Nem lehet sok mindent látni, de ki tudja, lehet, hogy ez valamiféle kis jelzés, vagy a hálám jele, amiért ennyire rendes volt?
Hallgatom a mondandóját és igen csak szembetűnő az, hogy mennyire vidám volt most pedig, teljesen le van törve és az elég erős depresszió kezd rajta kimutatkozni ami talán annyira nem meglepő, ha tényleg nagyon gyötrik a gondok. Mégis nem tudom, hogy hirtelen mivel is tudnám őt feldobni teljesen, azért csak nem ennyire rosszak azok a dolgok amiket meg kell élnie, gondolom legalábbis. Én általában még az eléggé elcseszett szitukból is próbálom a legjobbat kihozni illetve szívem szerint megoldani a gondjaimat. Az már más tészta, hogy mennyire fogadom el a segítséget vagy mennyire avatok bele ebbe másokat, olykor viszont jól tud esni egy kis támogatás. - Szerintem meg, ha jobban megismerlek nem fogok elfutni inkább még érdekesebbnek talállak. Nem szoktam olyan hamar feladni a dolgokat és ijedős fajta sem vagyok. Szóval nem hiszem, hogy sikerrel jársz. – mosolygok rá és nem hagyom, hogy teljesen úgy lássa a helyzetet, hogy valami fekete. Hiszen egyáltalán nem óhajtom feladni azt a tervemet, hogy valamiképp jó kedvre fogom deríteni. Talán egy kicsit ki tudok húzni belőle a gondok közül is. Én nekem is voltak már persze mélyebb pontjaim, de nem vagyok hajlandó ezt most hagyni neki. Már, ha ő is hajlandó lesz kicsit újra felrázódni. - Mindig vannak ilyen pillanatok, nem? – kérdezek rá és figyeltem őt végig is néztem rajta persze nem becsmérlően. Szép nő, biztosra veszem, hogy azért helyén van az esze is. Ami tényleg igaz, hogy érdekesnek találom őt és szeretném jobban megismerni is. A haverjaim itt lennének már rég szívnák a véremet, hogy miért is foglalkozok én pontosan ennyit ezzel a kis szőke szépséggel. Természetesen nincsenek nekem hátsó szándékaim. Legalábbis azt hiszem. - Piszkos alku? Ugyan már, baj a második nevem olykor, szóval kérlek nyugodtan mond el. Én nem fogom senkinek sem tovább adni és még pletykás sem vagyok, én sem szeretem, ha tovább adják a titkaimat. Talán tudok segíteni is, ki tudja. – fürkésző pillantásokat küldtem felé jelenleg. Nem akartam, hogy most emiatt nyomot hagyjon a hangulatán az egész, igaz ki tudja mennyire lesz másnapos esetlegesen ettől az ivászatos körből. Annyi biztos ameddig velem van én megpróbálok vigyázni rá, még ha idegenek is vagyunk egymásnak valójában. Ilyenkor kötődnek a legjobb szövetségek nem igaz? Olyan kapcsokat tudunk létrehozni amiről soha sem álmodtunk volna igazán. Nem egy vagy két barátságom született a csaposi munkám alatt. Nincs ebben semmi szégyellni való én élvezem valójában ezt az egészet. Jó fejek az emberek és ilyenkor legalább a Roxfort szürkeségéből is kimászhatok. Nekem csak plusz haszon. Nem bántam meg, hogy A Votre Santé-ba mentem dolgozni. Talán a kis szőkeséget is elvihetném magammal olykor-olykor, ha dolgozom vagy csak elütni majd az időt pluszban. Természetesen ehhez az is kell, hogy összetudjunk ülni rendesen. [You must be registered and logged in to see this image.] - Hmm sajnos barna vagyok, ha Metamorfmágus lennék akkor tudnám változtatni a külsőmet is, de ahhoz sem lett szerencsém. Így remélem nem bánod, ha egy barna lovaggal kell beérned? – vigyorogtam rá jókedvűen, hiszen tényleg szerettem volna felrázni őt ebből a mélabús állapotból. Jobban áll neki a mosoly, persze mindig van olyan amikor le van törve valaki és ez teljesen érthető. Emlékszem mikor nekem a nemességi kötelességek miatt lett egyre feszültebb az életem egy időben. Nem tudtam, hogy mihez kezdjek magammal és ekkor kezdtem el nyugodtabban venni ezt az egészet, elviccelni és olykor bajt keverni. Egyáltalán nem szégyenlettem ezt, jó szituációk ki tudtak kerekedni belőle. Biztos neki is voltak olyan pillanatai és szituációi ami mai napig mosolyt csal az ajkaira. - Semmi dolgom nincsen ma, csakis a tiéd vagyok. Őszintén egyedül tengetem a napjaimat a családom Írországban van jelenleg és barátnőm sincs így nincs aki hazavárna. Végén félnél egy dühös barátnőtől? – csintalanul mosolyogtam erre. A kis hermelin erre megpuszilta a nózijával Sheree arcát mintha amolyan kis lopott pillanat lenne. Azt hiszem a kis dög tényleg az én lélek állatom én tudok olykor ilyesfajta húzásokat kiprodukálni magamtól. Ténylegesen nem akartam semmi rossz dolgot csinálni a kisasszonnyal, jelenleg a jófiú státuszomat élem és semmilyen ellenszolgáltatást nem kérek ezért cserébe. Tény, hogy egyre érdekesebb és tetszik is amit be kell valljak, de jelenleg a lelkét kell kicsit összeszedni, ahogy látom az eléggé szét van hullva. Így sétáltam vele a szállása felé, hogy tudjon végre pihenni és lehetséges valami könnyű ételt majd lekellene tuszkolni a torkán is. - Miért… téged nem vár amúgy senki? Hiszen itt szálltál meg, sem pár? Sem család? Vagy amolyan kis szabadságra vágysz? – pillantok le rá sétánk közben. Szemmel tartottam nem e lesz újra rosszul vagy nem e szédül. Azért az agyam hátsó részében motoszkált az, hogyan is tudnék majd vele az iskolában is kommunikálni. Ámbár az is nagyon lehetséges, hogy nem vagyunk egy házban, de ugyan már! Miért is lenne ez akadály? Egyetemisták vagyunk, meg van a magunk privát tere még így is, hogy az iskolában leszünk. Felnőttek lennénk vagy mi a fene. Lassan meglátom a motelt, ahol megszállt. Azt hiszem ezt a nevet mondta, ha persze jól emlékezett. - Öhm, szereznünk kellene még vizet neked és talán majd későbbiekben valami könnyű kis étel is jót tenne. Lehetséges, ha hidratálod magadat még a másnaposságot is teljesen megúszod. – mondom neki kedves hangon és megpaskoltam a kezét amivel karolt. A kis szőrgombóc ölelte a nyakát a testével és a haját néha piszkálta a mancsaival. Mint valami gyerek aki csodálja a fürtöket. Hát ennél árulkodóbb nem is lehetne a kis dög. Azt hiszem jobb lesz minél előbb bemegyünk még a végén a mocskosabb nagyon hátsó gondolataim ami jelenleg előtérben sincsenek napvilágra kerülnek.
zene || viselet || Ne félj élni! ||[You must be registered and logged in to see this link.]
Sheree Parks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Surprise, kopott bár az Abszol úton 2021-03-30, 15:26
Nem nagyon nyugtatnak meg a szavai, hiszen nem ismer, igazából nem tud rólam semmit sem, így hát hiába mond kedves dolgokat, nem tudhatja, hogy mennyire szúrom el a dolgokat. Azért megpróbálok a rosszullét ellenére is megejteni egy kósza mosolyt, de elég erőtlenre sikerül még így is. - Rendes vagy, de nem ismersz és nem tudod miket szúrtam el eddig, vagy most. Majd, ha megismersz jobban, akkor te is rájössz, hogy kár volt. - kezdek átfordulni az eddigi vidám ittas állapotból a totál depresszió felé. Na ezért nem lett volna hasznos ha egyedül maradok, vagy pedig az lett volna jó, ha addig iszom, amíg ki nem üt az ital és akkor nem kell agyalnom semmin sem, de erre nem került sor, mert az újdonsült ismerős még a bekövetkezése előtt toppant be a bárba. Hogy ez most jó-e vagy sem... hát akkor nem, ha úgy dönt, hogy nem akar velem problémázni és inkább lelép. Nem akarok ilyen pocsék állapotban lenni, de mégis mi a fenét csináljak, ha ennyire rossznak érzem a helyzetet? - Kösz, mások inkább aztmondanák meggondolatlan. - sóhajtok egyet, hogy aztán rá is kérdezzen, hogy mégis mi az, ami miatt így ki vagyok bukva. Nem is tudom, hogy mit mondhatnék. Azzal csak belekeverném, ha elmondanám az egészet az elejétől és azt biztosan nem akarja és ezúttal nekem se kellene önzőnek lennem, hogy megtegyem, pedig mennyivel könnyebb lenne! Sera is most biztosan kevesebb terhet cipelne a vállán, ha nem szóltam volna neki azon az éjszakán, amikor végeztem azzal a lánnyal. - Nem akarom, hogy bajba kerülj te is miattam. Mondjuk úgy, hogy belementem egy piszkos alkuba, amibe nem kellett volna és most kellemetlen alakok akarják behajtani rajtam, amit vállaltam. - húzom el a számat egy pillanatra. Na igen most is inkább a hátam mögé kellene néznem folyamatosan, de én inkább iszogatni jöttem el. Amíg nem érek a Roxfortba, addig gyakorlagilag veszélyben vagyok. Persze ezt nem mondtam el a szüleimnek se, megtartottam magamnak a problémát és kész. Egyszerűbb volt és persze az apámnak úgyis meg lett volna a véleménye rólam. Azért egy halvány mosolyt mégis csak sikerül az arcomra varázsolnom újra, mert tényleg olyan kedves és a familiárisa is imádnivaló. Néha végülis nekem is lehet szerencsém, vagy túl naiv vagyok? Lehet, hogy igazából nem is kellene bíznom egy vadidegenben, ha egyszer tudom, hogy vannak, akik vadásznak rám? Nem, nincs erőm gyanakodni. - Azt hiszem menni fog, eltudok menni a motelig és mutatom az utat is. - bólintok végül és azért belekapaszkodom a karjába, de sikerül felállnom. Ha jobb passzban lennék lehet, hogy még el is nevetném magamat azon, hogy még fel is akar kapni, de így csak egy mosolyra futja. - Pedig én vagyok kettőnk közül a szőke, és mégis te vagy a lovag? De nem, hercegnő igazán nem vagyok. - rázom meg óvatosan a fejemet, hogy ne kapjon el miatta megint a szédülés. Azért ennyi önértékelésem van, hogy tisztában legyek vele én aztán nem vagyok olyan finom, mint egy hercegnő. Sera esetleg, hiszen ő sokkal nyugodtabb volt mindig és sokkal finomabb nálam, de én... Mindig inkább durrbele típus voltam, és pont ezért szúrom el olyan könnyen a dolgokat. - Milyen figyelmes vagy, hogy nem felejtetted ezt sem el. Az a tánc tényleg jó lenne majd, de... tényleg nincs más dolgod ma? Nem vár valaki? Család, barátok... barátnő? - óvatos puhatolózás, na nem mintha őszintén tényleg azt gondolnám, hogy van valami csaj a háttérben, hiszen akkor nem lenne ennyire jó fej. A fiúk mindig akarnak valamit, ha nem is épp egy frissen rókázott lánytól, akinek olyan a szájszaga jó eséllyel, mintha többnapos döglött halat szopogatott volna két napig. Persze ezen egy fogmosással azért könnyen segíteni lehetne.
Aggódva szemléltem a dolgot, hogy nem e lesz rosszabbul a víztől, esetleg hányingert okoz e a számára, de amint látom inkább jobban lesz tőle. Familiárisom szinte testőrként van körülötte ami egész édes és szinte gyomrozni támad az embernek kedve a kis szőrzsákot. Körbenéztem a környéken, de elég kihaltnak tűnt ez az egész rész most és nem is mászkáltak annyian mint általában szoktak. Viszont kicsit aggódom a hirtelen rosszkedv miatt Sheree-nél, talán az alkohol adta gőz most kezd kimenni a testéből. Figyeltem arcát miközben beszélt és elgondolkodom azon amit mond. Jól átakartam gondolni a dolgot mielőtt válaszolnék neki hiszen nem szerettem volna neki rossz tanácsot adni. Így pillantottam fel rá újból és próbáltam jól megfogni a kérdésének a lényegét. - Meglátásom szerint nem feltétlenül rossz néha, ha orra esünk, abból tanulunk, ahogy gyermekként is. Viszont próbálkozni soha sem rossz és nem szégyen, nem hiszem, hogy mindent elrontanál. Gondolj arra én velem is beszélgetsz és itt vagyok melletted. – mosolyodom el kedvesen nézve a vonásait. A hermelin szinte felvidító seregként ott csüngött rajta továbbra is. Nem tudom miket élhetett át eddigi életében, mi miatt lehet ennyire elkeseredett, de valahogy rossz volt ezt látni. Magamat is meglepem ezzel az érzéssel, mióta is foglalkozom én ilyesmivel úgy őszintén? - Szerintem ne add fel, nem tudom pontosan miért érzed így magadat, de szerintem egy igen csak belevaló lány vagy. – tettem még hozzá a dolgokhoz és megpaskoltam szabad kezét majd lágyan rá is szorítottam. Kérdésemre való válasza kicsit meglepett amitől ráncba szaladt a szemöldököm is. Mégis mi történhetett amitől ennyire rossznak látja az egész helyzetét? Kezdett egyre kíváncsibbá tenni engem ezzel az egésszel. - Nem tudom mennyire indiszkrét kérdés ez, de… mégis mi történt amitől ennyire feketén látod a dolgokat? – tényleges érdeklődést láthat rajtam, ha rám pillant. Hisz tényleg nem szemétkedésből feszegetem a témát. Talán tudnék segíteni amúgy is nekem is bőven megvan a magam hülyeség listája, lehetséges, hogy még jót is derülne rajta. Arról ne is beszéljünk milyen kalamajkákat tudok én okozni néha, hogy apámnak is hamarabb kihullik a haja. Bár sajnálatomra eddig még ezt a hatást nem sikerült elérni. Viszont ami késik nem múlik, nem igaz? Sok party lesz még itt és rengeteg móka lehetőség, hogyan lehet a puccos nép orra alá borsot törni. [You must be registered and logged in to see this image.] - Nincs semmi dolgom már ma, szóval szíves örömest elkísérlek téged a motelbe. Amúgy sem lenne szívem téged egyedül hagyni ilyen szomorúan. Sokkal szebb a mosolyod. – kacsintok rá és megsimogatom az állát a kis szőrzsák nagyon is élvezte, hogy simogatják. Azt hiszem ő is kedveli a lányt, nem csoda, hogy lélekállatnak mondják a familiárisokat. Jó szolgálatot tudnak tenni és olyan társad lesznek amiről soha sem álmodtál. Olykor a gazda és a familiáris között nagyon nagy a kötelék is. - Így kedves Sheree most a társaid leszünk jó darabig, mennyire érzed stabilnak a dolgot? Elinduljunk most a motelbe? – nyújtom még ültömben felé a kezeimet egy kedves mosollyal ajkaimon. Talán jobban érdekel most ez a lány mint amit beismernék magamnak, de a fene sem tudja, hogy miért. Hiszen annyival beszéltem már bálokon, iskolában vagy máshol, ő mivel lenne másabb? Esetleg a tekintete? Vagy valami olyan dolog amit még én sem értek? Ugyan Eoin ne képzelj bele többet… - Szeretnéd még karjaimba is viszlek, akárcsak egy igazi hercegnőt egy hős lovag. – pimaszkodtam vele, hátha némiképp visszavarázsolhatom ajkaira a rendes mosolyt. Részegen lehet gyermetegnek tűnik, de mégis ez a bolondozás az igazi jellemében is benne lehet csak a pia csalogatta elő, miért is ne járhatnék ennek a rejtélynek a végére? Ez a gondolat máris tetszett így állok fel lassan, a hermelin továbbra is a nyakában tanyázik és még jobban úgy nézett ki mint valami sál. Én pedig megfogom a kezét és meg is hajolok mintha valami nemesi bálon lennénk. - Akkor hát indulhatunk szép hölgyem? Amúgy is majd lóg nekem egy tánccal a későbbiekben. – nézek a szemeibe pajkos fénnyel szemeimben. Nem hiába tarkítom a hugrabug színeit, mindig azt mondják a haverok valami bohóccal kereszteztek engem titokban.
zene || viselet || Ne félj élni! ||[You must be registered and logged in to see this link.]
Sheree Parks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Surprise, kopott bár az Abszol úton 2021-03-14, 22:34
Türelmesen várok és próbálom összeszedni magam, amíg elmegy vízért. Határozottan jót tesz, hogy a kis állat velem marad addig is. Kellemes puha a nyakamnál és kicsit kevésbé érzem magam valami roncsnak így. Hülyeség volt ez tudom, de magam alatt vagyok. Azt hittem egész jól áll az életem, erre tessék kirángatnak belőle, mert megint hoztam egy rossz döntést. Mintha csak azt tudnék. Hálásan pillantok rá, amikor visszatér a vízzel, és át is veszem tőle. Tudom, hogy a víznek nincs illata, de mégis beleszagolok aztán egyetlen korttyal indítok. Csak akkor iszom még, ha ez segít és igen úgy fest rosszabb nem lesz tőle. Mint tudjuk az alkohol dehidratál, úgyhogy bár lassan, de tényleg kell a víz pótlás. - Az a baj, hogy én folyton elszúrom. Mi van, ha nem is tudom jól csinálni és feleslegesen próbálkozom, mert úgyis minden félresiklik? - nagyot sóhajtok, ahogyan a nem régi vidám állapot után most rám telepszik a rosszullét letargiája. De igazából tényleg így érzem. Folyton mindent elszúrok. Lehet, hogy ha akarnám se tudnám jól csinálni és teljesen feleslegesen próbálkozom. De akkor csak adjam fel és ne csináljak semmit? - Csak az van, de... elég bonyolult. Az egész életem kész káosz és igazából az én hibám. - húzom el a számat addig a pillanatig, ami az arcomhoz nem ér és ki nem söpör egy tincset. Ösztönös a mozdulat, ahogyan szinte belesimulok az érintésbe. Csak a hülye nem látná milyen szintű szeretetéhség tombol bennem. Könnyen lehet, hogy ha nem zúgna ennyire a fejem és nem most hánytam volna tele egy kukát, akkor simán rávetném magam. Egy idegenre... újabb hiba lenne persze, tipikus és meggondolatlan Sheree hiba. - Egy kicsit jobb azt hiszem. Elkísérsz a motelbe? Van... van még dolgod ma? Tudom ez kissé nyomulós és biztos hülyeség is a részemről, de egyedül most biztos csak sajnálnám magam, amíg el nem alszom, az önsajnálat pedig most se vezetett semmi jóhoz. - megejtek egy halvány mosolyt és közben felnyúlok a nyakamhoz, hogy megsimogassam a familiárist. Tudom, hogy nem úgy kell őket kezelni, mint egy átlagos állatot, de most egyszerűen jól esik a kis szőrös jószág érintése. Persze én sose mernék megpróbálni idézni egyet. Ahogyan magamat ismerem semmi jó nem sülne ki belőle. Valami béka lenne belőle, netán kígyó, de semmi olyan aminek örülni tudnék.
Hát az biztos, hogy szegény lány eléggé kilehet most, bár tudom milyen cipőben jár, én magam is ittam már le magamat úgy, hogy bántam az utána történő rosszullétet. Igazi büntetéssé tud fajulni a dolog arról meg ne is beszéljünk mennyire beteszi a kulcsot az ember gyomrának és közérzetének. Viszont nincs szándékomban szegény lányt itt hagyni teljesen védtelenül főleg egy ilyen helyzetben. Magamban felsóhajtok halkan és figyelem őt válaszára csak bólintok egyet és elsegítem a legközelebbi padig. - Pihenj csak egy kicsit. – bíztattam őt bár nem tudom mennyire nagy segítség a frisslevegő a jelenlegi állapotához. Tényleg jó lenne valami hasznosat is megtanulnom még a pluszba nem csak tenni-venni a bulikon és csinálni a bajt mindig mások orra alá. Viszont az eddig eltöltött évek nem igen mennek feledésbe és igazából okkal lettem olyan aki. Nem igen fogom szégyenleni a dolgot, nem mindenkinek kell egy karót nyelt oktondinak lenni főleg azokban a körökben ahova bele van kényszerítve az ember. Számomra pedig már természetes az, hogy mindig török valamiféle borsot törjek a nagy rongyrázók orra alá. - Igazán semmiség, mégsem hagyhatlak magadra elég nagy bunkóság lenne tőlem. Ami pedig a motelt illeti majd megkeressük miután jobban érzed magadat, így nem kockáztatnék meg semmiféle nagy mozgást nehogy újra felkavarodjon a gyomrod. – jelentettem ki ezt és felegyenesedem. Mikor a kis familiárisom a nyakába mászik én elugrok a közeli kis étterembe egy üveg vízért így térek vissza már hozzá. Reményeim szerint talán ez tényleg rendbe hozza őt és nem kell tovább szenvednie az alkohol kicsit sem jótékony hatásaitól. Meghallom a kérdését és lepillantok rá úgy nyitom ki a vizet és nyújtom át a számára. [You must be registered and logged in to see this image.] - Nem is egyszer éreztem így, hiába nézek ki nagy magabiztosnak azért magam kis apró vagy nagyobb ostobaságai megvoltak. – ültem le mellé. Hermelinem ott csücsült továbbra is a nyakánál mintha őrizné őt mint valami öleb. Kissé viccesnek hatott, de nem akartam azt, hogy a Sheree azt higgye rajta mulatok. Eléggé lement a kedve alfába amit valahogy nem csodálok, de nem tudhatom más nem e okozza ezt. - Az ember mindig csinál ostobaságokat, emiatt ne aggódj egy percig sem. Van valami ami nyomja a szívedet és aggaszt? – pillantok rá. Nem akarok tolakodó sem lenni, nem mindenki szereti, ha a privát ügyeibe belemászik valaki, főleg, ha az a valaki egy vadidegen. Egy kósza hajtincset kisimítottam az arcából úgy néztem rá, önkéntelen volt a mozdulat. Mikor leesik a tantusz kicsit meglepődőm saját magamon is, de hát nem rossz ez. Csak próbálok segíteni, ki akarná, hogy lógassa az orrát egy ilyen szép nő mint ő? Férfi vagyok és van szemem is így nem tagadom, hogy gyönyörű még akkor is, ha nem épp a legjobb időpontban is találkoztunk. - Nagyon rosszul érzed még magadat? Esetleg kerítsek valami hányinger elleni gyógyszert amit ilyenkor is belehet venni? – kérdővé vált az arcom, ahogy felhúztam a szemöldökömet. A kérdésének is biztos volt oka és ez bevallom kíváncsivá is tett. Ilyesmit csak úgy nem szokott gondok nélkül kérdezni az ember. Fogalmazhatnék úgy is szerintem, hogy számomra sem éppenséggel ismeretlen a nehéz helyzetek forgataga vagy éppen a problémák. Szeretnék neki kicsit segíteni már, ha jók a megérzéseim. Olykor inkább én okozom a gondot nem pedig én meghallgatom, de kicsit lehet szakítani a hagyományokkal. Lesz elég bál és miegymás, ahol felkavarhatom a nemesek kis nyugodt életét ami egyben olyan unalmas mint egy néma film. Mégis ezzel annyi gond van, hogy őket nem lehet kikapcsolni és túlharsogják a holtakat is ami elég bosszantó. Főleg mikor a baromságaikról ömlengenek. Kissé bátorítóbb pillantást vetek Sheree irányába, hogy nem harapok. Maximum, ha kérné, de erre igen kevés esélyt látok jelen pillanatban.
zene || viselet || Ne félj élni! ||[You must be registered and logged in to see this link.]
Sheree Parks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Surprise, kopott bár az Abszol úton 2021-03-05, 14:31
A nagy jó kedv sajnos, ahogyan jött úgy távozik is, amikor a gyomrom úgy dönt beadja a kulcsot és jó eséllyel a mozgás kihozza belőle, amivel eddig kínoztam, a túl sok piát és a kis mogyorót. Cseppet sem fest jól, ami kijön belőlem és ezzel tisztában is vagyok annyira, hogy próbáljam félretolni újdonsült ismerősömet, de akármennyire is próbálkozom nem sikerül, meg aztán elég pocsékul vagyok ahhoz, hogy ez a próbálkozás ne legyen olyan intenzív. Hagyom hát, hogy segítsen, miután megtöröltem legalább nagyjából a számat. - Talán a víz tényleg jót tenne. - mondom kissé rekedten, hiszen jelenleg a torkom nincs a legjobb állapotban és hát úgy általában kellően pocsékul vagyok. Jól jön, hogy eltámogat a leközelebbi padig, mert a világ még mindig kellően forog körülöttem, és a gyomrom is kavarog még, de talán már nincs minek kijönnie. Viszont legalább ez segített annyit, hogy az alkohol adta mámor jelentősen megcsappant. Persze visszasírom, hiszen sokkal jobb volt a boldog bódultság, mint a jelenlegi rettenetes állapot. - Köszönöm, igen, egy kis hideg víz segítene. - bólintok lassan, mert most nem lenne hasznos semmiféle hirtelen mozdulat, az biztos. Óvatosan leülök a padra, belé karolva végig és most már előtúrok valami zsepit is a táskámból, hogy jobban megtöröljem a számat, mert hát ez a kézfejes megoldás, azért nem volt tökéletes. A víz már csak arra is jó lesz, hogy kiöblítsem a számat, mert hát jelenleg rettenetes íz uralkodik odabent, arról nem is beszélve, hogy a leheletem is hasonlatos lehet a döglött macskáéhoz. - Kicsit még szédülök igen. Lehet, hogy jó lenne ledőlnöm, de... gőzöm sincs, merre van az a kis motel. Köszönöm, hogy segítesz! - nem is ismer és mégis ilyen rendes, ami tényleg jó fejség tőle. Én vajon lettem volna ilyen vele, ha fordítva adódik a helyzet? Nem tudom, remélem, hogy igen, bár nem tudom, mérget nem vennék rá. Nagyot sóhajtok azért még így is, de egy kis mosoly azért az arcomra csal a kis familiáris, amikor a nyakamba mászik. - Mindig mindent elszúrok. Te... érezted már így magad? - pillantok még rá, vagy ha már esetleg visszatért a vízzel. Tényleg úgy tűnik, hogy semmi se jön igazán össze. Mindig csak második vagyok és igazából nem is érdemelnék meg mást. Lehet, hogy tényleg Sera ennyivel jobb nálam. Ő mindig azért ügyködött, hogy másoknak segítsen, én meg folyton csak jobb akartam lenni és nem törődtem senkivel. Foghatnám a szüleimre, ami valószínűleg jogos is lenne, de... mit érnék vele? Én szúrom el, nem ők, még ha az oka az is, hogy annyira igyekszem megfelelni, csak nem sikerül.
Örültem, hogy azért sikerült kijutnunk a helyről mindenféle lincselési kísérlet előtt, hisz nagyon bánnám, ha valami gond akadna a kisasszonnyal. Nem igazán érdemli meg egy lány sem, hogy bajba kerüljön még, ha részegen kissé talán nagyobb hanggal veti bele magát az érdekesebb szituációkba. Még szerencsésnek is mondom, hogy gyorsan kihúztunk és a csapos is elég jól tűrte a dolgokat pedig olykor erősebben kíván fellépni az ilyesfajta viselkedés ellen. Még mindig elég mulatságosnak tartottam a mogyoró manővert, de jobbnak láttam ennek ténylegesen nem hangot adni. Főleg mennyire letörni látszott, hogy esetleg még engem is bajba sodort. Milyen kis édes! Pedig aztán az én irhámat tényleg nem kellene féltenie! Én és a baj nagyon jó barátok tudunk ám lenni főleg, ha én keresem. - Emiatt ne fájjon a fejed! Nyugodt szívvel fogok én oda visszamenni, nem csináltál semmi rosszat vagy olyat ami miatt lógatni kellene az orrodat. Szóval verd ki szépen ezt a gondolat menetet a fejedből! – mondtam neki kicsit legyintve és figyeltem őt. Tényleg nem akartam, hogy magát hibáztassa. Voltam én már ennél nagyobb kulimászba is amit, ha tudna lehet, hogy ezt az esetet valami kis miniatűr hibának tekintené. Sőt inkább biztosra veszem, hogy még jót is mulatna miként tettem lóvá pár fura alakot. - Nekem igen stabil lámpának tűnik az! Ne félj majd a friss levegő kicsit segít, hogy stabilabbnak lásd a talajt és az egyéb tárgyakat. – mondtam neki kuncogva kedvesen, igaz jobb lenne nem túlhúzni a húrt. Még a végén megharagszik annak pedig nagyon nem örülnék hiszen tényleg kellemesen érzem magamat mellette még a kissé imbolygó hatás ellenére is. Mostanában amúgy sem volt alkalmam kellemes hölgy társasággal mulatni az időt így talán pont itt volt ennek is az ideje. Próbáltam rendesen tartani őt, hogy nehogy elessen. [You must be registered and logged in to see this image.] - Oh Ereklyevadászra gondolsz, nem is rossz választás azt kell mondanom… jól vagy Sheree? – kérdeztem meg tőle aggódó hangszínnel és következő pillanatban a kisróka tört magának utat a leányzóból. Hát azt hiszem a kaja ötlete marhára nem lesz vele kompatibilis és cseszett gyorsan kell majd innen kivinnem, ha nem szeretném, hogy minden létező pia amit letolt kijöjjön a róka expresszen. Próbálok oda lépni hozzá mikor látom próbál elhessegetni, de nem tántorodom el és odalépek hozzá, ha kell támogatni tudjam. Nem vagyok én annyira cukorból. Ennyi elég kevésnek bizonyul ahhoz, hogy felvegyem az üvegcipellőmet és tova fussak. - Akkor szépen menjünk innen még a végén rosszabbul leszel. Lehet szereznem kellene egy kis vizet neked, hogy hátha kicsit lenyugtatná a háborgó gyomrodat. – gondolkodtam el ezen a lehetőségen ami egyre kecsegtetőbbé vált. Nagyon figyeltem rá nem igazán örülnék, ha összecsuklana itt véletlenül előttem. Talán ilyen esetekben lenne jó, ha víz mágus lennék vagy valami gyógyító féle… így kb a trükkjeimmel csak nagyobb fejfájást okozhatok neki nem, hogy hasznot! - Jól van, gyere. Megcélzunk egy kicsit messzebb lévő padot addig tarts ki, oké? – mosolyogtam kicsit majd megfogtam a kezét és óvatosan lefejtettem a kukáról és magamhoz húzva indultam meg vele egy kicsit távolibb pad irányába, hogy ne nagyon érezhesse az étel illatát. Még a végén tényleg újra bukfencet vet a gyomra. - Szeretnéd, ha egy kis vizet szereznék? Vagy félsz, hogy az sem segítene? – kérdeztem meg tőle tőlem elég szokatlan kedvességgel. Nem vagyok egy minta férfi mert meg van a magam elég hülye személyisége, de azért csak nem fogok pont itt egy bunkó paraszt lenni. Jó, persze nem fáklyás menet a dolog, de ugyan kérlek. Kinek nincs szar napja? - Nagyon forog még veled a világ? – pillantok rá és egy padra szépen leültetem. Nem szívesen hagynám itt magára, igaz a kis familiárisom itt tudna maradni figyelni rá, ha esetleg azt szeretné, hogy hozzak vizet neki. Leguggoltam elé és felnéztem rá kis mosollyal. - Ne érezd magadat feszélyezve. Mindenkinek lehet ilyen napja, tudnád nekem mik voltak! Hidd el azt hinnéd, hogy valami futóbolond vagyok. – nevetek halkan ezen és megrázom a fejemet. Megfogtam kicsit kezét és lágyan megszorítom azt. Azon járt a fejem, hogy miként tudnám őt jobb kedvre deríteni. Elég pocsék lehet most a helyzet úgy anblock. Familiárisom a pad háttámláján oda settenkedett hozzá és a vállára mászva orrával megbökte az arcát mintha csak vidítaná. Öregem milyen jól jönne, ha tényleg valami gyógyító varázslatom lenne. Így maximum talán valami émelygés elleni vackot tudok neki találni. Azt se tudom van e a közelbe valami ilyesmi kóceráj.
zene || viselet || Ne félj élni! ||[You must be registered and logged in to see this link.]
Sheree Parks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Surprise, kopott bár az Abszol úton 2021-02-27, 13:47
Arra, hogy szépnek talál még felkuncogok,de aztán lassan szedelőcködni kezdünk, mert a végén még tényleg kidobnak minket innen. Azért busás borravalót hagyok, jó eséllyel jelenlegi állapotomban bőven többet is, mint kellene, de hát a szüleimnek van mit a tejbe aprítani, úgyhogy miért ne szórhatnám a pénzüket, ha már kénytelen voltam visszajönni? És persze most nem gondolkodom józanul, hogy ez az én érdekem, mert kellemetlen alakok közé sikerült keverednem és ha nem maradok itt, akkor komoly bajba kerülhetek, ha megtalálnak mégis. Jelenlegi állapotomban rettentő távol vagyok a józan gondolkodástól, így aztán a veszélyérzetem is igen távoli, ami már eddig is látszott, hiszen nem zavart, hogy kit találok el mogyoróval, vagy vágok képen a hadonászásnak hála. - Oh akkor most miattam nem tudsz majd visszamenni abba a lebujba? Sajnálom. - biggyed le a szám kicsit, hiszen egyből arra asszociálok, hogy a viselkedésem és hogy segített nekem, amivel kvázi egy kalap alá sorolhatnak minket, őt is rossz színben tűnteti fel. Hát igen, az ember hajlamos ilyen állapotban rémes végletek között ingadozni és én most felettébb szégyellem magamat. - Talán ehetnénk valamit, bár bevallom kicsit forog a világ most, hogy elindultunk. Vagy... te is úgy látod, hogy az a lámba ide-oda imbolyog? - erősen karolok belé, mert hát persze minden lámba fixen áll a helyén, csak én vagyok irdatlan pocsék állapotban, a mászkálás pedig olybá tűnik, hogy még fel is kavarja a gyomromat, nem kifejezetten segít legalábbis odabent még elég vicces kedvemben voltam, de most a kis bűntudat, amiért netán az ő renoméját is rombolom, meg persze a mozgás okozta szédülés, nem segít, hogy újra jó kedvem legyen. - Oh ez nagyon kedves tőled! Azt hiszem az az... izé... tárgyas... vadászos... tudod ereklyés szak, de... - ezen a ponton akadok el, ahogyan az étel illata befurakszik az orromba, úgy csavar egyet a gyomromon, mint annak a rendje és szinte egy pillanat alatt jön a komoly rosszullét is. Elengedem hát Eoin karját, hogy becélozzam a legközelebbi kukát, ami szerencsémre csak két lépésre van tőlem és a gyomrom nem túl komoly tartalmát oda pakoljam ki. Csak akkor moccanok meg, amikor már úgy érzem, hogy nem jön több és ha mindezek alatt netán Eoin oda találna jönni, akkor biztos, hogy arrébb hessegetem, amennyire legalábbis az erőmtől telik. - Sajnálom... azt hiszem nem kellene ennem. - már az étel említésének hatására is újra úgy érzem, hogy vissza akar köszönni a kisróka, de ezúttal sikerül visszatartanom. Pocsékul festhetek és most már a szagom se lehet túlságosan kiváló. ezek után. Kész csoda, hogy a ruhám - az ő ruhája - és persze a hajam megúszta a dolgot. A nagy jókedv után menetrendszerűen jön is a mély letargia, hiszen itt ez a rendes srác és még helyes is, nekem pedig sikerült pont előtte kidobom a taccsot. Elég kellemetlen, enyhén szólva. Most csak még inkább szégyellem magamat. - Talán le kellene ülnöm. - csukom be a szememet és kapacskodom meg a kuka szélében, mert a világ az még mindig eléggé forog. Mennyivel jobb is volt csak úgy részegnek és jó kedvűnek lenni. Miért olyan szörnyen pocsék, amikor ez a jó része elmúlik?
A véleményem nem változott afelől, hogy igen mulatságos volt az egész helyzet, de ennek ellenére nagyon élveztem a társalgást. A kérdésén miszerint zavarba lehet e engem hozni jót mulattam alapjaiban. Persze nálam is vannak olyan dolgok még mindig ami kissé zavarba ejtővé tudnak válni, de már nem olyan gyakorisággal mint amikor a kamaszodni kezdtem. Igaz nem tudhatom ez a kis szőke ciklon mivel tudna meglepni, hogy még talán zavarba is jöjjek. Viszont az, hogy mennyire inog a széken igen csak aggodalomra ad okot még akkor is, ha annyira nem igazán figyelek oda a körülöttünk lévőkre mert alapjáraton marhára nem érdekel a véleményük. Viszont a szúrósabb pillantásokból lekövetkezik mennyire jó lenne lelécelni. Ezt pedig kurvára nyomatékossá teszi a csapos mint valami kidobó néz rám jelentőségteljesen, hogy gyorsan takarítsuk el innen magunkat. Majdnem felnevetek ezen a színjátékon végül csak odafigyelek végre teljesen Sheree-re. Nem zavar egyáltalán a becézgetés leginkább mulattat miket ki nem talál rám! Én meg a cuki! Ohó inkább tudok valami ördögfióka lenni ehelyett. Na meg szívesen harapok is főleg, ha külön kérik is. - Nyugodtan veheted ígéretnek. – kuncogtam fel halkan . Viszont, ahogy észreveszem a kis Hermelin igen csak nagy sikert arat nála. Reményeim szerint így tényleg lassan rá tudom venni arra, hogy velem tartson. Sejtéseim vannak csak afelől mennyire érdekesen fogunk kinézni, ha kiszabadulunk az utcára, mégis jobb ötletnek tűnt mint egy itteni lincselésbe átmenni. Tényleg nem értettem mit keres itt egy ennyire szép nő főleg részegen. Nem igazán gondolom, hogy esetleg társaság hiányban szenvedne. Aki nem akar egy ilyen szépség mellé leszegődni társnak eléggé vak lehet. - Férfiasan bevallom, hogy igenis szépnek talállak. – mosolyogtam rá majd felállok amikor végre beleegyezik a sétába. Próbáltam csak magamban jót mulatni ezen az egész helyzeten és nem felnevetni a felszólalásán főleg, hogy mennyi rosszalló pillantás kísérte ezt az egészet! [You must be registered and logged in to see this image.] Viszont én magam sem vagyok fából és a következő igen csak fura mondata miatt felnevetek félhangosan levetkőzve magamról minden fajta jómodort. Én is otthagyva a részemet az asztalon. Hagytam kapaszkodni Sheree-t próbáltam segíteni is nehogy itt elessen nekem. Elindulva az ajtó felé, de mégis fél szememet rajta tartom nehogy összeakadjanak az igen csak formásnak mondható lábak. Bár lehetséges jó lenne nem szexista dolgokon gondolkodni, de ki állít meg abban, hogy azért megnézzem magamnak? Azért még csak nem jár vakság általi büntetés! Mondatára rá pillantok majd halkan fel is hümmögök. Gondoltam arra kicsit mókázom és valami szerelmi bánatos dolgot beadok ,de inkább elvetettem a dolgot és az igazság mellett voksoltam. - Próbáltam egy kis csendesebb sarkot keresni ami nem olyan forgalmas. Olykor az ilyen kisebb, porosabb helyeknek is bőven megvan a maguk varázsa amit nem igen lehet máshol megkapni. Igaz, ha erre vetődik az utam mindig benézek. Egy ideig van egy sejtésem nem teszem arra a sétáimat, hisz most is csak az iskolai holmik egy részét jöttem eredetileg össze szedni. – meséltem neki erről. Ténylegesen furának tartja mindenki azt mert mindig betévedek oda. Pedig nem nagy dolog, csak szeretek kicsit megpihenni a nem forgalmas helyeken. A nyári levegő aranyat ér így tisztítja ki kicsit az én fejemet is a benti viszonyokhoz képest. Lépkedtem vele egy darabig a csendesebb helyeken sétálgatva. - Szólj nyugodtan, ha le szeretnél ülni egy padra, esetleg vegyek valami harapni valót? – tudakoltam tőle lenézve rá. Lehet jó lenne még az alkohol elcsíphető felét felitatni benne, hogy ne kapjon folyamatos utánpótlást a szervezete. Nem igen hiszem, hogy világmegváltó ételnek bizonyult a kocsmában evett mogyoró. - Na és mond csak melyik szakirányt fogod erősíteni bájoddal? Talán az a hideg kastély most már nem lesz annyira barátságtalan, hisz veled is találkozhatom a következő évben. Máris barátságosabb hely lesz, nem igaz? – mosolyra húzódtak az ajkaim. Legalábbis jó magam reménykedtem annak lehetőségében, hogy találkozni fogunk egymással. Azért csak nem akkora az a kastély. Amúgy is a mondás is úgy tartja kicsi a világ. - Lehetséges pont oka volt a kocsmabéli találkozásnak. Ilyen szép hölgyet, ennyire eldugott helyen találjak! Szerintem igazi szerencsém van. – sandítottam rá oldalra nézve. Komolyan gondoltam valójában azt amit mondok. Nem nagy százalékos esélyét láttam egy ilyesfajta találkozónak abban a kis poros kocsmában. Az emberek általában nagyívben elkerülik mert nem olyan felkapott és jó ha még egyáltalán döcög előre. A levegőbe némi étel illat keveredett, gondolom nem messze jártunk egy étel bolttól vagy étteremtől.
zene || viselet || Ne félj élni! ||[You must be registered and logged in to see this link.]
Sheree Parks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Surprise, kopott bár az Abszol úton 2021-02-22, 14:15
Igazából bírom az italt, az elmúlt két évben elég jól megedződtem, csak hát ezúttal sikerült nagyon csúnyán túltolni a dolgot. Nem szoktam ennyit inni, csak hát most nem nagyon figyeltem oda és nem is a legjobb a helyzetem összességében, ez pedig legalább feldobott kicsit. - Zavarba? Lehet téged zavarba hozni? - nevetek fel kissé gurgulázóan, de egyértelműen totál szétcsapva és hát a bók is ennek köszönhető, ha már olyan nagyon közelről nézem meg a szemeit a majdnem előre esésnek hála. Mázli, hogy ő elég jól tartja a saját egyensúlyát, mert ha felborulunk ketten, ő hátra esik, én meg rá, akkor rendesen beverte volna a fejét és itt már kezdenek így is túl sokan csúnyán nézni rám, nem lenne jó még egy ellenség. - Köszönöm, tényleg nekem is szép szemeim vannak cukikám! - csapom össze magam előtt a kezeimet lelkesen, megint kicsit meginogva a széken a hirtelen mozdulattól, de legalább ezúttal sikerül megkapaszkodni a pult szélében, és nem találok el senkit sem közben semmivel. Pedig már épp elegen méregetnek minden bizonnyal azon aggódva mikor hozok magammal valami katasztrófát. A pultos pedig közben kicsit közelebb is lép Eoinhoz elég jelentőségtelnesen nézve rá, hogy tényleg jobb lenne, ha kivinne innen mielőbb még az amúgy békés és csendes helyen komoly lincselés kezdődne meg. - Hát jó, de akkor ezt ígéretnek veszem. - bököm meg határozottan a mellkasát, de persze e miatt megbillenek újra, de most sikerül előre nyúlva megtámaszkodnom a srác két combján a nagy mellkasbökdösés után. Én persze ettől cseppet se jövök zavarba. Józanul se feltétlenül tenném, de jelenleg a józanságtól olyan távol vagyok, mint Makó Jeruzsálemtől. Aztán már hamar elvonja a figyelmemet a kis állat, ami jelen állapotomban iszonyatosan cukninak tűnik. Amúgy se vagyok ellene az állatoknak igazából, de most ez a kis szőrös pamacs végképp levesz a lábamról. - Oh szóval te is szépnek találsz, nem is csak a szemeimet! - mosolyodom el, habár jelenlegi állapotomban ez is inkább csak valami bárgyú mosolyféleségnek tűnik, amiből nehéz eldönteni, hogy ha most valaki alám tolna egy ágyat, akkor nem aludnék-e el nagyjából fél percen belül, vagy tényleg szeretnék táncolni egyet. - Na jó, sétáljunk, de csak mert ezek a fickók annyira rém unalmasak! - mondom még fennhangon, cseppet sem törődve a felhangzó zsörtölődéssel. Jó eséllyel az a mázlim, hogy lány vagyok, különben nem viselték volna el ilyen sokáig a viselkedésemet. Még azért a táskámba nyúlok, hogy odavárjak pár kósza galleont az asztalra a csaposnak. - A kellemetlenségekért... mister... uram... hapsikám! - vigyorodom el, aztán elkapom Eoin karját és a kecsestől rettenetes távol álló mozdulattal kászálódom le a magas székről. Nagyjából sikerül megállni a lábamon, de azért erősen kapaszkodom Eoin karjába, hogy azért peckesen kihúzzam magamat és úgy indujljak meg az oldalán kifelé, mintha ettől nem látszana, hogy minden második lépésnél össze akarnak akadni a lábaim. - Te még nem is meséltél, hogy mit kerestél egy ilyen lepukkant helyen. - pillantok oldalt rá, amikor már az utcán vagyunk és a kellemes nyáresti friss levegő betódul az orromba. Tényleg egész más itt, mint odabent a borgőzös kocsmában, de azért ennyi nem elég ahhoz, hogy hirtelen kitisztuljon a fejem. Csak szórakozottan lépdelek mellette, időnként körülnézve csodálkozón, mintha kb. azt se tudnám hol vagyok, de hát jelenleg is az is csoda, hogy sikerül előre haladnom.
Hm talán el kellene könyvelnem magamban, hogy a drága kishölgy nem éppen bírja jól az italt. Vagy éppenséggel az alkohol hozza ki ezt a hatást belőle. Persze mókás volt, de jobbnak tekintendő az, ha vigyázok rá, hiszen ki tudja most milyen bajba keveredne. Azt mondják mindig, hogy a részeg ember a legőszintébb és a „legveszélyesebb”. Talán ezt már magamon is tapasztaltam voltak jó és rossz pillanatai ennek. A nevetése mégis még így is igazán fülbemászó amitől az én ajkaimra is mosoly húzódik lassanként. - A végén azt fogom hinni, hogy próbálsz zavarba hozni! – cukkoltam, ám nem volt jó ötlet a kalimpálása majdnem sikerült orrba vágnia egy fickót. Hát igen azt hiszem az egyensúlyérzéke sem a legjobb most, de próbálok odafigyelni, hogy lehetőleg ne bukjon ő is le arról a magas székről. Hiszen nem szeretném, ha összetörné magát. Az is nagy szó tőlem, hogy egyáltalán egy idegenre időt szakítok nem szoktam általában én ilyesmit csinálni. - Szerintem inkább nem tetszett neki, hogy majdnem kapott egy maflásat. – nevettem ezen, de a sejtésem igen csak beigazolódni látszott így mikor a nyakamba talált kapaszkodási pontot én is stabilabbá tettem testhelyzetemet és megfogtam félig őt, félig a pultot, hogy ne boruljunk össze mint egy kártyavár. A következő mondata pedig szinte meglepett és egy mosolyt csalt elő belőlem akaratlanul is. Ugyan kinek lenne az-az első gondolata milyen szép egy ember szeme mikor majdnem orra esik?! Talán pont neki. - Igazán hízelgő ezt hallani tőled, de nekem a te szemeid jobban tetszenek Sheree. – válaszoltam nemes egyszerűséggel valahogy kihagyhatatlannak találtam a bókolást még, ha őrültségnek is hangozhat. Egy ideig igen csak ellubickoltam ebben a váratlan helyzetben még magamat is meglepve ezzel és lassan visszabillentettem a helyére a kishölgyet. Hisz elég érdekesen nézhettünk ki hirtelen összeborulva. [You must be registered and logged in to see this image.] Nevetés szakad fel belőlem, ahogy meghallottam a véleményét. Azt hiszem nem éppen a legkedvencebb dolgát találtam el, ami nem feltétlenül baj, így rá jövök merre vihetem el vele a beszélgetést. A kérdése pedig csak még jobban kitörőben volt bennem egy újabb kuncogás. Hát lehet így ennek ellenállni úgy őszintén?! Igaz egy aranyos kislányra emlékeztet aki jelen pillanatban sehogy sem kapja meg azt amit szeretne, de még ez is szórakoztatónak hatott a szememben. A nők amúgy is hajlamosak voltak néha gyermeteggé válni, nem mintha mi férfiak nem ilyenek lennénk. Oh, dehogyis nem! Nagyon is! Némely férfitársamon igen csak el tudok hűlni mennyire gyermetegek és semmi felnőtti vonást nem bírnak kipréselni maguknól. - Nem azt mondtam, hogy nem, csak majd, ha stabil talajt érzel a csinos kis talpaid alatt gyönyörűség. – válaszoltam neki ekkor hallottam meg következő kérdését. - Jól van, ha kint a frisslevegőn kicsit mászkálsz velem vagy leülsz velem valahova, akkor utána táncolok veled, varázsló becsületemre. – somolyogtam úgy léptem oda mellé megint úgy ültem a helyemen. Figyeltem a jelenetet, ahogy újra próbál enni, de kevés sikert aratott újfent. Nos mondhatni nem csodálom, hisz így nehézkes is rendesen bármit is bevarázsolni a szánkba. - Madár? Sok ilyesmi nevű lehet. – oldalra döntöttem kissé fejemet úgy fixíroztam a szöszit, bár nem kerülte el a figyelmemet a csapos kissé nagyon morcos feje, ahogy céllövöldei táblának nézte a mogyoróval Sheree. Felszakadt egy kisebb nevetés ekkor belőlem, de próbáltam tökéletesen elfojtani, de olykor megremegtem ettől is. Nehéz volt megállni, hogy ne egy jóízűt szórakozzak ezen, de hát mindennek meg van az ideje szerintem. Hangja riaszt fel, ahogy familiárisomat nézte nos elég kevesen tudnak rajongani érte, sokakat láttam már, hogy inkább megrettentek. Meglepő reakció volt amit még nekem is hirtelen emésztenem kellett. - Azt hiszem kedvel téged. Nagyon ritkán mutat mély érdeklődést, de azt hiszem nagyon kivívtad valamiért ezt nála. Lehet neki is tetszenek a szemeid és szépnek talál! – a kis familiáris közelebb merészkedik hozzá majd felugrik a karjára és a nyakába mászik a haja alá. Na szép! Még a végén becsajozik itt nekem. Vigyorgás terült szét ajkaimon majd letettem a pénzt. Mind a kettőnk ivászatát bőven fedezi. - Nos, hogy most már van egy igen szőrmés kísérőd is, akit ha akarsz nyugodtan pakolj le… van kedved velem odakint bandukolni egyet? Szép az idő és úgy vélem nagyon is ránk fér egy kis levegő. – próbáltam meg kicsalogatni mielőtt már lázadás lesz abból, hogy itt vagyunk. Főleg milyen ferde szemekkel néznek a többiek minket. Felálltam majd felé nyújtottam a kezemet, hogy ha beleegyezik akkor felsegíthessem. - Nyugodtan belém karolhatsz, ha kedved tartja. Nem fogok megharagudni ígérem. – cukkoltam egy kicsit. Tekintetem leginkább fürkésző volt. Tudni akartam mit lép. Lehetséges majd szerencsésebb lenne a szállására elvinni, ha kissé józanodott. A kis familiáris szimatolt kíváncsian mint egy gyermek és ismerkedett mindennel. Talán ő rejti magában a mély kíváncsiságomat ami olykor eléggé elő tudott törni, ha a helyzet úgy adta. Érdekes gondolat, de megráztam magamat, hogy újra Sheree felé irányítsam minden figyelmemet.
zene || viselet || Ne félj élni! ||[You must be registered and logged in to see this link.]
Sheree Parks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Surprise, kopott bár az Abszol úton 2021-02-14, 14:36
Azért a kérdése tényleg kicsit elbizonytalanít, de ha azt mondja, hogy London, akkor tényleg ott lehetünk még. Simán benne lenne a pakliban, hogy vonatra ültem úgy, hogy nem is tudam róla, de hát még nyár van, a suli kezdésig még hetek vannak, úgyhogy még ha akarnék se tudnék egyelőre betoppanni az iskolába. Ilyenkor maximum benézni lehet gyakorlat miatt, de nem igazán lehet bent aludni, vagy ilyesmi. - Ezt én is így sejtem. - nevetem el magamat a a vicces megjegyzésre a teleportációt illetően. Persze ezúttal is iszonyatosan eltúlzom a dolgot, mert annyira egyáltalán nem volt vicces, én pedig úgy kacagok, mintha minimum egy komédia shown lennék és annak is épp a csúcspontja következett volna be a legviccesebb jelenettel. - Szóval csinosnak találsz? Akkor ebben legalább egyetértünk, sőt te is igazán csinos vagy! - még egy meghajlást is mímelek felé, olyan igazi ódivatút, mintha csak a kalapom at lengetném előtte, ami persze egyáltalán nem sül el valami jól, mert a mozdulattal majdnem sikerül orron vágnom az egyik pont mellettük elhaladni készülő fickót, aki most morogva halad el és illet engem a bajsza alatt nem túl illedelmes szavakkal. - Héj! Na ő nem tudja, hogy mi a jómodor! - intek a fickó után, de a lendület épp csak arra elég, hogy a magas széken annyira előre dőljek, hogy éppen sikerüljön megkapaszkodnom Eoin nyakában. Csoda, ha nem borulunk fel mindketten székestül, de mivel ő józan, neki biztosan sikerül megkapaszkodnia annyira, hogy megússzuk a dolgot. - Sheree vagyok... egyébként, neked pedig milyen szép a szemed! - ámulok el látványosan, kábé mint egy öt éves, aki most látja meg élete legszebb babáját a kirakatban, csak én most épp a szemeit bámulom látványosan pár centi távolságból, hiszen még mindig a nyakában kapaszkodom félig felbillent székkel. De legalább a modortalan fickóval már nem foglalkozom. Persze, ha finoman visszabillent a helyemre, akkor újra megpróbálok hozzávetőleg egyenesen megülni a kissé labilis széken. Mégis miért találnak ki ilyeneket egyáltalán? Olyan hosszúak a lábai, hogy az ember, ha leesik, akkor össze-vissza töri magát. - Elmélkedni? Fúj! - húzom el a számat és még látványosan fújtatok is egyet. Az utóbbi két évben rendkívül távol állt tőlem az elmélkedés és gőzöm sincs, hogyan fogom bírni a bezártságot és hogy kénytelen leszek azt tenni, amit mások mondanak. Meg kell felelni mindenféle szabályoknak, meg kötelező dolgoknak, tanulni és egyhelyben ücsörögni... rém unalmas lesz! - Szóval te sem táncolsz vele szépszemű? - biggyed le megint a szám, újra a zenegép felé pillantva. - Stabilabb talajt? Nincs nekem semmi bajom a talajjal! Egy kicsit hullámzik ugyan, de... Na jó, a friss levegő talán jól esne, de táncolsz majd velem ugye?! - váltok kicsit engedékelyebbre a hisztis kislány után és újabb adagot markolok a mogyoróból, vagy legalábbis markolok a tálba és söprök ki megint egy adagot a pultra, hogy sikerüljön belőle párat a számba is bepréselni. Lássuk be, nem mutathatok valami jól ezzel a kulturálatlan evéssel. - Valahol megszálltam... azt hiszem valami madár is volt a hely nevében... papagály, vagy... sirály... nem is tudom... - aztán egyszer csak nagy hévvel az asztalra csapok, amitől a kihullott mogyorók egy része egész nagyot pattan, egyet pedig sikerül is ellőnöm a pultos fickó irányába, majdnem szemen találva őt. - Kolibri! - a pultos csak morran egyet és megtörli az arcát a szeme alatt, ahol eltaláltam, amit én észre is veszek, de Eoin jól sejti, könnyen lehet, hogy jobb lesz, ha még azelőtt kivisz innen, hogy nagyobb bajt csinálok. - De ééédes! - csapom össze magam előtt a kezeimet, amikor előkerül a familiáris is. Ezzel igazából sikerül teljesen figyelmen kívül hagynom az iskolát érintő kérdéseket, mint hogy milyen szakot választok, vagy hogy melyik házba járok, annyira leköti a figyelmemet a kisállat, ami felettébb cuki, ahogyan engem figyel.
Azt hiszem tényleg nem éppen tud most tisztán beszélni velem a hölgyemény, de ahogy látom a mogyoró jó ötlet volt ami valljuk be talán szív fel abból a töménytelen piamennyiségből amennyi már lecsúszott a torkán. Mosolyra húzódnak az ajkaim a kérdésére és felnevettem halkan megrázva a fejemet. - Néha, ha nem ismerek valakit megadom a kellő tiszteletet is azért nem hiszem, hogy csak így idepottyantál a semmiből. – magyaráztam neki most már tegezve őt úgy figyeltem. Érdekes volt ő és egyre jobban felkeltette az érdeklődésemet. Főleg azért, hogy vajon mi okból keveredik egy ilyen helyre és issza le magát elég rendesen. - Nem kell aggódnod nem hiszem, hogy titokban megtanultad volna a teleportáció különleges képességét. – válaszoltam meg a kérdésére a választ és figyeltem őt még jobban. Figyeltem a zsonglőrködését a mogyoróval és nem tudtam eldönteni, hogy mókás vagy most már tényleg ki kéne ráncigálni a kocsmából. Beleittam a saját italomból és fixíroztam a szőkeséget. Lehet jobb lenne vigyázni rá jobban még a végén a székről is leszállingózik már a sok pia miatt. - Ha nem vagy hölgy, akkor, hogy szólítsalak? Hisz mégis csak nő nemű vagy. A kedves uram eléggé ostobán hangzana főleg tekintetbe véve, hogy igen csinos vagy. – mosoly bújkál az ajkaimon és próbálom illedelmesen kezelni a helyzetet, de elég érdekes egy személyiség főleg így, hogy piás. Bár egyre jobban érdekel milyen lehet józanon. Talán visszafogottabb vagy nagy szájú? Érdekes kérdések azért amikre tényleg megkapom a választ, ha összefúj a szél minket a Roxfort falai között. Hallgattam tovább a mondandóját, hogy véletlenül se higgye nem figyelek eléggé a szavaira. Igaz tényleg jobban aggasztott az a tény, hogy talán tényleg leszédül arról a bárszékről. - Ne skatulyázd be az öreg Roxfortot. Jó napokat lehet ott eltölteni még úgy is, hogy megúszd a büntetést amiért rosszalkodsz. Szegény helyet ne bántsd, inkább a csendesek közé tartozik ahol elmélkedhetsz mint sem, hogy kirúgj a hámból, de én szeretem igen hangulatosnak találom. – mosolyodom el a mondandóm közben mert elég vicces látvány volt újfent, hogy durcázik és valahogy egy kislány sejlett fel előttem aki büntetést akar azért kiróni mert nem az van amit ő szeretne. A maga nemében elég bájos arra kell rájönnöm. - Szívesen táncolnék veled, de félek elszédülnél és akkor ne adj isten csak nagyobb baj kerekedik ki belőle. Jelenleg egy kis friss levegő jót tenne, nem gondolod? – tettem le a poharamat és most már teljesen felé fordultam. Kis Hermelinem odamászik a lány kezéhez és megszaglássza érdeklődve úgy dönti oldalra a felét majd felnéz rá és én felém fordul. Azt hiszem ő maga is érdekesnek találj a szőkeséget. [You must be registered and logged in to see this image.] - Még be sem mutatkoztam Eoin vagyok, na és neked mi a becses neved? – dobok bele a számba pár szem mogyorót. Szemeim kíváncsian csillogtak mégis bújkált bennük valamiféle mosoly. Egy velejéig úriember már rég megpróbálná hazapaterolni őt és nem itt cseverészne vele mintha semlegesítené a sok locsogás a részegséget. Kíváncsi lennék miért óckodik ennyire az iskolától, de talán később erre is módom lesz rákérdezni. - Talán majd, ha stabilabb talajt érzel a talpaid alatt megtáncoltatlak. – hamiskás fény csillant meg szemeimben majd felvettem italom és belekortyoltam. Kinyújtottam a kezemet a kis familiárisom felé aki oda poroszkált és megsimogatom a fejét. Nemsokára majd fehér színben fog járkálni a kis édes, ahogy közeledik a tél. - No és megszabad kérdeznem, hogy közel lakol Londonhoz? Nem szívesen hagynálak magadra még a végén valaki többet próbál kihozni a helyzetből mint ami engedélyezett lenne. – próbáltam jó fej lenni és lenyelni a szórakozásom tárgyát. Ha már így belebotlottam csak nem hagyom úgy itt, hogy azt sem tudom merre is tud menni pontosan. - Na és mond csak milyen szakirányt néztél ki magadnak az egyetemen? – tudakoltam meg némi témaváltást is bedobva, hiszen később is rá érek törni a fejemet miként juttassam egyben a szállásához. Felállok a helyemre majd odasétálok a zenegéphez és az épp lejáró zene helyére kérek egy másikat. Azért csak ne maradjunk már jó zene nélkül még, ha nem is olyan hangos amit a kishölgy szeretne. Feléfordultam és láttam, ahogy a familiárisom figyeli mint aki attól fél eltűnik a szeme elől, ha más felé fordul. - Melyik házat erősíted a Roxfortban? – kérdeztem meg felhúzva egyik szemöldökömet kérdőmet, ahogy lassan visszamentem a pulthoz.
zene || viselet || Ne félj élni! ||[You must be registered and logged in to see this link.]
Sheree Parks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Surprise, kopott bár az Abszol úton 2021-02-05, 14:59
Elég hirtelen kapom a fejemet a hang irányába az eddigi merengés után a poharam felett bámulva egy pontot a falon. Ennek persze nem lesz jó vége, nem sokon múlik, hogy úgy megbillenjek, hogy leesek a székről, de végül sikerül visszanyernem az egyensúlyomat. Kihúzom magamat, mintha ezzel álcázni lehetne a nyilvánvaló tényt, hogy rendesen sikerült túllőnöm a célon, ami az ivászatot illeti. - Csak a szokásos. - vonom aztán meg a vállamat, hogy sikerüljön végre megállapodnia a tekintetemnek a srácon, aki mellém keveredett. - Azt én is kérek! - vágom rá hirtelen, amikor mogyorót is kér. Persze kapok egy lesúlytó pillantást, amikor egy fél marékkal nyúlok bele a tálba, aminek hála több szem is a pulton köt ki, de nem igazán zavartatom magamat, sőt jó eséllyel észre se veszem. - Te tényleg magázol? - nevetem el magamat, de hallani, hogy nem kötekszem, inkább csak jól szórakozom a szavain és persze a hangom is meg megbicsaklik időnként és olyan jellemző részeges hanglejtéssel kommunikálok, már-már dallamosan. - A Roxfortba érkeztem igen, vagyis fogok... mert ez még London. Ugye... még Londonban vagyunk? - bizonytalanodom el azért és látványosan csuklom egyet, de azért gond nélkül markolok egy újabb adagot a mogyóróból, hogy a számba toljam. Ettől persze még mókásabban festhetek. Egyrészt, mert a túlzott mennyiségnek egy része eleve a földön landol, a többitől pedig úgy tele lesz a szám, hogy nem elég a jellegzetes részeges hanglejtés, még a teleszájas beszéd is rátesz egy lapáttal. - Tisztázzuk akkor. Nem vagyok hölgy! - emelem fel a mutatóujjamat látványosan, bár kissé ettől a hirtelen mozdulattól megint meginogva. - Visszamegyek az iskolába, mert nincs más választásom, de semmi kedvem hozzá. Úgyhogy még előtte jól akarom érezni magamat, de ez a hely... Mindenki annyira komor itt, és még a zenegép is olyan halk és senki se táncol velem. - fejezem be végül nyafogós hangon, látványosan nagyot sóhajtva, hogy végül lebiggyedt ajkakkal könyököljek fel az asztalra, mint aki tényleg teljesen kétségbe van esve, mert a zenegép nem elég hangos és mert senki se táncol vele. Nagyjából úgy festhetek most, mint egy durcás öt éves, akinek azt mondta a testvére, hogy nem hajlandó játszani vele és a helyett, hogy kitalálna valami elfoglaltságot inkább csak duzzogva ül a sarokban, mintha azzal bosszút állhatna a testvérén.