2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Tárgy: Surprise, kopott bár az Abszol úton 2015-12-15, 10:02
First topic message reminder :
Surprise
A bár gyakorlagilat az Abszol út legszélén található, ahol már nem sok érdemi üzlet található. Bár ez még nem a Zsebpiszok köz, de azért nem is a főutca. A bár általában nem örvend nagy látogatottságnak. A pultos Jimmy egy idősebb fickó, aki már sok-sok éve dolgozik itt, azóta, hogy Leroy apja felvette. Hűséges és gyakorlatilag ő intéz itt mindent. Nincs igazán szüksége rá, hogy kisegítőt vegyen fel, hiszen nem nagy a forgalom. A tulaj nem sokat tesz azért, hogy felfuttassa a helyet, épp csak fizetni tudják a kötelezőket. A bár tulajdonosa az ex-auror: Leroy Sanchez. A férfi ritkán mutatkozik a bárban, de akkor se nagyon foglalkozik a vendégekkel. A legtöbben részeges alaknak ismerik, aki maximum csak békésen eliszogat az egyik sarokban, amíg Jimmy fel nem kíséri az emeleti kis lakásba, ahol él. A bár az apjáé volt eredetileg, amíg aztán a fia nem vette át, amikor kitették az Auror Parancsnokságról. Ő annak tudja be, hogy vérfarkas lett, de persze nem csak erről van szó, hanem az alkoholizálásáról és a lezülléséről elsősorban. Ő persze elég gyakran szidja a Minisztériumot csak úgy magának, vagy időnként egy-egy vendégnek, amikor már nagyon felönt a garatra, így akadnak, akik tudják róla, hogy valójában vérfarkas. Azt pedig anno az újságok is megírták, hogy a társát brutális körülmények között ölték meg.
Eljött a következő csodálatos Roxfortos évem is ami tele lesz jobbnál-jobb pillanatokkal legalábbis én így indultam neki ezeknek a dolgoknak. Pár holmit már beszereztem ami kelleni fog, de egy kis megálló nekem is megengedett nem igaz? Így betértem egy kisebb kocsmába. Útközben a jelentkezésemet is megint bedobtam a kis készülődő kis kocsmába is. A vote Santéba. Nem hangzik rosszul és szeretek olykor kitörni a nemes selyemfiú szerepéből és beállni a csap mögé bulizni bárki mással. Meg nem feltétlenül csak a család pénzén kell élősködni jó, ha van saját kereseted is és nem azt várod, hogy a sültgalamb belerepüljön a szádba. Betérve a kocsmába szétnéztem akaratlanul is. Többször fordultam meg már itt szóval odaköszöntem a csaposnak aki mosolyogva vissza intett. Elindultam a pult irányában azon gondolkodva vajon most idén milyen jó balhékat tudunk kikerekíteni a fiúkkal, hisz izgalmassá tudja tenni mindenképpen a suli unalmasabb perceit egy-egy balhé ami jó kedvvel töltött el. Legalábbis engem. A baráti köröm színes volt, aranyvérűtől a sárvérűig bármit megtalálhatsz benne. Igaz azt sem tagadom van mugli haverom is. Meglátom a szöszi hajkoronás szépséget aki szerintem most az egyenes vonalat hírből sem ismeri. Viszont úriemberként nem nevetek fel ezen csak jól megmosolygom. Azért teljesen bunkónak nem feltétlenül kell lennem, nem igaz? - Kérlek hozd a szokásosat. – mosolyogva kértem a szokásos italomat és mulatva figyelem a szinte már igen csak művészi mozgást ahogyan visszakecmereg a székére. Valakinek elég szar napja lehet, de hát nem minden alakulhat jól. Megkapva az italomat felhúzott szemöldökkel kérdeztem meg a pultost amolyan némán, hogy a hölgyikének mi baja van, mire csak egy vállrándítást kaptam válaszul. Beleittam a selymesen hideg alkoholba és csak nem bírtam ki a szöszi felé fordítom a fejemet. - Talán rossz napja van kedves hölgy? – kérdeztem meg a magam mély baritonján némi mosoly is bujkál ajkaimon. Szemeim kissé vidáman, pajkosan csillognak és ujjammal a pohara felé bökök ami totál biztos, hogy nem az első és nem is a második. Valamiért érdekesnek találtam a lányt és kíváncsi voltam miért is ázott el úgy mint a rongy. Valjuk be nekem is voltak szarabb napjaim amikor úgy beütött a pia, hogy talán még magán teleportációs mutatványt is előadtam. Legalábbis emlékeim szerint. [You must be registered and logged in to see this image.] - Hozz kérlek egy kis mogyorót is, még el kell intéznem pár dolgot és nem kellene totál beállnom. – vigyorogtam rá a srácra miután megkérdezte kérek e valamit a tekintetem ezután fordult vissza a kisasszony felé. Nem emlékszem rá, hogy láttam valaha erre felé vagy akár az iskola környékén. Talán most jönne először ide? Ki tudja, talán ezt is megtudom tőle attól függ ő melyik részeg fajta. Esetleg kötekszik? Vagy sokat beszél? Talán valami mást hoz elő belőle? Én nekem szerintem ennek szintjei vannak azt hiszem. A srácok már annyi mindent meséltek erről, hogy könyvet lehetne írni. - Kösz. – vettem el a mogyorós tálat és beledobtam párat a számba és kettőnk közé tettem. Így akár ő is szemezgethet, ha akar. Még mindig az motoszkált bennem mennyire különleges. Pedig én aztán tényleg sok fajta fehérnépet láttam a 23 évem alatt. Mókásnak tűnt ez az újfajta érzés és szinte izgalommal buzogtatta meg a véremet. - Esetleg Roxfortba érkezett? – tettem fel a kérdésemet számára, hisz érdekelt mi is hozta errefelé. Talán többször is tudok majd vele találkozni az pedig azt eredményezi, hogy kigondolhatom nyugodt szívvel miként derítsek ki róla többet, ha nagyon érdekesnek találom. - Tudja elég jókat lehet mulatni olykor az iskolában is. Csak meg kell találni a módját miként tombolhat az ember úgy, hogy ne csapják ki. – sunyin vigyorodom el és szememben még huncutabb fény villant. Szeretek rosszba rángatni másokat?! Bevallom néha tényleg jót mulatok ezen és jó ötletnek is tűnik. Ekkor mászik fel a vállamra a kis Hermelinem onnan figyeli a lányt ő is érdeklődve. Lemászik a pultra úgy merészkedik egy kicsit közelebb. Ez is ritka, hogy ő érdeklődjön más iránt általában csak hozzám szokott tapadni mint valami légypapír.
zene || viselet || Ne félj élni! ||[You must be registered and logged in to see this link.]
Sheree Parks
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Surprise, kopott bár az Abszol úton 2021-01-30, 15:14
A nyár, már csak ennyi időm van, hogy aztán megint be kelljen ülnöm az iskola padba. Két vet hagytam ki és tudom, hogy a Roxfort tényleg biztonságos lesz és oda nem jöhetnek utánam, de a francba is, nem erre készültem! Olyan jól alakult minden Amerikában, annyira kényelmes kis életem volt és a szüleim se szóltak bele, most meg újfent élhetem az unalmas kis életemet és megint állhaton neki tanulni, és persze nézhetem azt, ahogyan Sera mindenben jobban teljesít. Hogy hiányzott-e... na jó, talán azért igen, még csak a legjobb barátnőm, de tudom, hogy nagyívben le fog ejteni, hiszen hallottam a hírt a húga visszatért és megint minden szép és jó a McCain családban. - Még egy ilyet! - csapom le a kiürült poharat a pultra. Nem épp a legjobb hely, ahová sikerült bekeverednem tisztában vagyok vele. Azért jöttem, hogy beszerezzem azt, ami kelleni fog a sulihoz, miután az utóbbi pár napban már otthon voltam, de nem sokára kezdődik a suli ugye, szóval elküldtek elintézni mindent, ami fontos lehet. Egy része meg van és persze vettem pár új ruhát is, meg a tankönyvek egy része is meg lett. Akkor jött ez a pocsék érzés, amikor kiléptem az üzletből és megláttam Ollivander boltját és az épp akkor belépő kislány bizonyára a szüleivel. Egyből bevillant, amikor mi jöttünk ide, én persze Serával és a szüleivel. Az enyémek nem akartak erre időt pazarolni. És pontosan emlékszem, hogy az ő pálcája mennyire jobban reagált, mennyire jobban szikrázott és hogy a szülei milyen elismerően néztek, amikor kiválasztotta őt... - Mi lesz már?! - kiáltom el magamat, amikor nem ugrik azonnal oda a pultos. Makog valamit arról, hogy talán már ne kellene többet innom, de nem foglalkozom vele, csak leteszem az árát a pultra, még jóval többet is, hogy gond nélkül hozhassa az újabb köröket és a végre megérkező poharat egy húzásra felhajtom. - Kéne valami zene, van itt valami zenegép, vagy ahhoz túlságosan lepukkant ez a hely? - morranok fel, de aztán szépen lekecmergek a székről és a fickó álltal mutatott gép felé indulok intve neki, hogy addig szépen töltse újra a poharamat. Kicsit ugyan megingok, mert a szék magas, a talaj pedig kezd egy cseppet hullámozni, de sikerül megállnom a lábamon. Kihúzom magamat, megigazítom a leheletnyit felcsúszott rövid szoknyát és úgy téve, mint ha nem lenne teljesen egyértelmű, hogy már most többet ittam a kelleténél, a zenegéphez indulok, persze meg sem sikerül közelítenem az egyenes vonalban való haladást. Kiválasztok egy kellemesen dalt, hogy aztán visszalépdeljek szépen óvatosan a helyemre és ülve ringatózzak a dalra, felhajtva az újabb italt.
Azért tényleg meglep, főleg a legutóbbi után, hogy most itt van és épp tőlem kér segítséget. Vajon akkor is itt lenne, ha kihasználom az adandó alkalmat, vagy abban az esetben másképp dönt? Netán pont a miatt még inkább itt lenne most? Azt hiszem nem számít ez most, a jelenlegi helyzetet kellene megoldani valahogy, mert a vak is látja rajta, hogy mennyire ki van borulva. Nem mondom, hogy én vagyok a tökéletes személy, aki megoldhatja mások problémáit, hiszen nem sokan fordulnak hozzám efféle ügyekkel, sőt igazából senki, pont e miatt szokatlan. Még Jimmy se kéri ki soha sem a tanácsomat, ami mondjuk érthető, neki van normális élete, maximum ő tudna segíteni nekem és nem fordítva. - Akkor a jövőben állj a sarkadra. Ha ez a fickó ilyen nehéz eset, akkor valaki kell, aki a józan ész hangján szól hozzá. - persze nincs jogom beleszólni más valaki boltvezetésébe, de hát lássuk be itt is én vagyok a tulaj, de a legtöbb dolgot igazából nem én tartom kézben, hanem Jimmy, aki igenis fenékbe billent időnként, amikor arra van szükség és lássuk be ilyesmi azért elő szokott fordulni. Ha rajtam múlt volna már bezárt volna a bolt, mázli, hogy nem csak rajtam múlik. - Sajnos az ilyen alakokból könnyen kinézheti az ember, ügyes trükköket ismernek és ha ez a Max nem elég rafinált még komoly gondjai lehetnek. - bár gőzöm sincs milyen összeg lehet egy növény, ami az egész üzletet csődbe viheti, de talán ez nem is rám tartozik ezúttal, ezért nem mondom ki, amit gondolok. Ez a Max eleve nehéz eset lehet, ha így elszúrta, főleg hogy még csak utána se nézett az ügyfelének. Persze nem mindenkiről rí le, hogy sötét alak, de a mostani vevőjük... hát azért első ránézésre sem az a kellemes külsejű akárki. Azért az meglep, hogy velem akar jönni, hiszen már most is ki van borulva, nem tudom, hogy mennyire lenne jó, ha még valami komoly bajba is keveredne. - Ha azt mondom, hogy jobb lenne, ha maradnál... nem örülnék neki igaz? - nem, attól tartok, hogy nem lenne túl okos döntés, és nem fogja csak úgy azt mondani persze, marad és megvárja amíg én megoldom az ügyet, pedig akkor legalább neki nem lenne ebből baja.
- Igaz, köszönöm, milyen figyelmes vagy.. – Ritka, meglepő tulajdonság, hogy valaki a lelkemre akar hatni, talán csak Max ilyen, viszont nála a jófiú faktor komolyan kizáró ok volt, Leroy ellenben már ránézésre is sötét alak, aki viszont mégiscsak türelmesen meghallgat, és odaadóan gondoskodik a szeszélyesen önmarcangolós lelkiállapotomról. Legalábbis az utóbbi időben mindig van valami, és most nem volt senki, akihez fordulni tudtam volna. Nem csoda, hogy a likőrből kitöltött pohár tartalmát gyorsan felhajtom, hogy az égető érzés végigfusson a szájpadlásomon, s a nyelvemen. A másodikkal már óvatosabb vagyok, nem cél, hogy a tömény édesség gyorsan a fejembe szálljon. Észreveszem, hogy ismét megrezzen, amikor hozzáérek. Pedig ez nem volt szándékos, kétségbe vagyok esve, és ő már a legutóbb is közölte, hogy nem vevő rám, ráadásul nekem is más utat kellene választanom, ha meg akarok változni. A sors keserű fintora, hogy csak ahhoz értek, hogyan legyek szép. Hogy hogyan legyek kelendő. Viszont ha önmagamat adom, máris nem kellek. Totál szívás.. - Nem mondtam, hogy nem jó benne. Ő egy elvarázsolt művészlélek, nem is ebben a világban él. Én vezetem a boltot, ő a tulaj, és a beszerző, de úgy fest, ezúttal, ennél a megrendelőnél elszámoltuk magunkat. Igaz, Max volt aki meghitelezte neki a növény árát. – Húzom el a számat, ebben én sem értettem volna vele egyet, de hát nem szokásom semmit sem megvétózni, végtére én fixért dolgozom, nincsen részesedésem a Csetreszben. - Feketekereskedő? Na ne már.. a picsába! Bocsánat! – Kapom a szám elé a kezemet, tőlem aztán elvárják, hogy ne beszéljek csúnyán, a legtöbb esetben nem is szoktam, de ez azért elég durva. Nekem meg adta a jámbor, naív megrendelőt, aki mindent megadna azért a ritkaságért, mert olyan szééép! Ezek alapján kiderül, hogy nagyon is céljai voltak a növénnyel, vélhetően a haszonsítását is pontosan ismerte, de minket akar a csőd szélére sodorni.. Lehajtom a fejemet, és most én lepődök meg, amikor Leroy fogja meg a kezemet. Igen, erre szükségem van, minden apró cseppnyi bátorításra. Hálásan viszonzom a mosolyát. – Rendben.. Veled mehetek? Már alig hetven percünk van, és záróra! Aztán ha nem tudunk elszámolni a kasszával, akkor be is zárathatnak minket..
♫ Running scared ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Ismét bajban ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
.
Leroy Sanches
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Surprise, kopott bár az Abszol úton 2016-12-04, 12:27
Legutóbb azért úgy láttam, hogy elég jól megszokta már, ha innia kell, legalábbis amit mesélt az életstílusáról kétlem, hogy egy enyhébb ital kiütné és most nem a legtöményebb whiskeyt hozom ide. Az nekem jó lesz, én pedig az átkom miatt sokkal jobban bírom az ilyesmit. - Nem adok olyan töményet, ami gondot okozna, de elég ideges vagy... segíthet. - főleg a csoki likőr. Itt úgy se nagyon isznak ilyesmit, úgyhogy senki se fogja sajnálni, Jimmy se csinál ebből különösebben nagy problémát, na nem mintha amúgy nem én lennék a tulaj, tehát esetleg még problémázhatna is rajta, hogy mit adok oda csak úgy, de az én boltom, amíg nem teszem tönkre teljesen, addig azért ő sem próbál helyre tenni, csak néha egy egész kicsit. Azért az meglep, hogy ráfog a csuklómra, kár lenne tagadni, hogy még libabőrös is lesz tőle a karom, de legalább nem látszik annyira a hosszú ujjúnak hála. Azért érzéseim vannak, bár ő főképp fizikai reakciókat vált ki belőlem, pont e miatt nem akartam legutóbb tovább menni, hiába lett volna ő benne. - Nehezen vezetheti azt a boltot, ha ennyire nem jó benne, de persze segítek, már ha tudok, én se vagyok mindenható. - és persze a tudásom is már nagyban megkopott az évek során. Nem foglalkoztam kutatással, nyomozással miután egyszerűen kitették a szűrömet. Persze nem mondták meg az igazi indokot, nem azt, hogy vérfarkas lettem és a Minisztérium egy ilyen alakot nem szívesen vesz a kötelékben, de nem érdekel. Leszázalékoltak arra hivatkozva, hogy nem tudnám jól végezni a munkámat az engem ért trauma miatt. Végül is ki tudja, talán még igazuk is van, ha jobban belegondolunk, mert jó eséllyel a rossz fiúkkal nem bánnék kesztyűs kézzel. - Ogar... fekete kereskedő igaz? Hallottam már róla. - morfondírozom először, arra figyelek, amit mond, de amikor látom, hogy mennyire ki van borulva csak sóhajtok egyet és előre nyúlok óvatosan, hogy félrevonjam a kezét és ezúttal én szorítsam meg kicsit az asztal felett, még egy bátorító mosolyt is mellékelek. - Nem eszik olyan forrón a kását, de ennek a Maxnek érdemes lenne átgondolni, hogy kikkel üzletel... Ogar sötét alak, talán pont hogy csődbe akarja vinni, hogy megszerezze a boltját, kinézem belőle az alapján, amiket hallottam róla. Megtalálom rendben? - még én sem tudom hogyan, de akad pár összeköttetésem még, akikhez fordulhatok. Persze nem igazán szeretném Danát belekeverni az ügybe, meg fogom kérni, hogy maradjon itt addig, de valahogy úgy érzem ez nagyjából esélytelen.
Ezúttal nem vagyok jobban kiöltözve, mint egy átlagos munkanapon, ezért csak ötször olyan jó nő vagyok, mint akik után a férfiak megfordulnak az utcán. Nem mondom, hogy Max ezért is tart, de lássuk be, komoly forgalmat generálok csak a külsőmmel, a stílusommal. Nem bújok mindenkivel ágyba, de azért nem is kevés a visszatérő kuncsaftok száma, akik csakis miattam vásárolnak. Én pedig élvezem ezt az életetet, legalábbis élveztem, csak a múltkor, a születésnapomon jött rám valami heveny hányinger, depresszió az idő múlásától, és hogy nem tartok sehova. Emmának komoly karrierje van, megbecsülik, nekem pedig Max bármikor kiteheti a szűrömet, ha úgy alakul. - Köszönöm, ez esetben viszont nem tudom, hogy mennyire lesz.. jó hatással. – Mindegy, egy édes pezsgő jó lehet, attól nem csiccsentek be, de mire utánaszólnék, már ismét itt van, a csokilikőrre megnyalom a szám szélét, egy pillanatra el is felejtem a zűrös históriát, és engedem, hogy a maró alkohol végigégesse a torkomat. Miután zsibong a nyelvem is, és a csoki adott némi boldogságérzetet, abbahagyom a bús könyökölést, és ráfogok Leroy csuklójára. - Tényleg nem mehettem máshoz. A múltkor ugye kiderült, hogy milyen magabiztos vagy, és nekem most egy erős férfire van szükségem. Max.. a tulaj kedves ember, nagyon kedves, de nulla a gyakorlati érzéke. Beszerzi ő ami kell, de semmire sem megy a tárgyalóasztalnál, nem tud alkudni sem. Minden pénzügyi dolgot én intézek, ő szinte csak aláír. Nem akarom bajba keverni, mert nem áll a sarkára. Ugye segítesz? – Elengedem a kezét, mert múltkor is olyan félszeg volt, mintha nem is tudom.. kellene is neki a bátorítás, meg már elcseszettnek is érzi az életét.. Nehéz úgy közvetlennek lennem, hogy mellette meg tudom, mennyire elutasító.
- Külsőre egy jó magas, kötekedő alak, kopasz, és arany orrkarikát visel. Állítólag trollvér is folyik az ereiben. Egy különösen fontos gyógyító kaktuszt rendelt, amit Max Dél-Afrikából hozott, komoly vagyonokat kiadva érte. Mivel Ogar már többször vásárolt nálunk, nem kértünk még foglalót sem, mondván a törzsügyfélben megbízunk.. A szárnyas vadkanban van a tanyárja, de idefele jövet beugrottam oda, és nincsen ott.. Most mit csináljak?? – Temetem az arcomat a tenyeimbe, és az ujjaim közül meredek fel a férfire..
♫ Running scared ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Ismét bajban ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
.
Leroy Sanches
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Surprise, kopott bár az Abszol úton 2016-11-07, 10:31
Mondhatnám, hogy az ital mindig segít, de ez összességében marhaság. Nem változtat az ég világon semmin sem, csak legalább tompítja a gondolatokat a fájdalmat és minden zavart. Kikapcsol ez a jó szó és nekem pont erre kell, pedig mindeközben döntéseket is kellene hoznom, de nem hozhatok meg minden döntés pont ma, valamit holnapra is kell hagynom nem igaz? Egyébként is nélkülem is sok mindent meg tudnak oldani, a kis összeesküvő csapat a nagy terveikkel megváltoztatja a világot akkor is, ha én nem dumálok bele, meg aztán a bár is elmegy, ha én épp egy kicsit dekkolok az egyik sarokban, mint most. Jimmy el van kissé havazva, de amíg bírja addig nem kapkodok különösebben, mert minek? Az enyém a bár, még ha nem is rajtam múlik, hogy működik egyáltalán. Igazság szerint már szinte Jimmyé a hely, én azért vagyok itt, mert hivatalosan az iratokon az én nevem szerepel. Nem nagyon figyelem, hogy kik jönnek be és mennek ki, inkább csak békésen iszogatok, kész csoda, hogy kiszúrom egyáltalán az érkező Danát, bár annyira nem is nehéz, elég feltűnő jelenség itt, ahol nem igen fordulnak meg ilyen nők. Ahogy leülök vele szemben nem ködös még a tekintetem, nem ittam sokat, és hát szoktam már annyira a piát, hogy ennyi komolyabban meg sem árt nekem. Végigmérem... tényleg nem igen passzol ide, nem is tudom, hogy miért jött, de csak a vak nem látná rajta, hogy nincs a legjobb passzban. - Ha ilyen fontos volt, hogy ide gyere, akkor jár az ital, egy pillanat. - nem akarom e miatt Jimmy-t ugratni, tényleg van elég dolga e nélkül is. Én tápászkodom fel az asztaltól, hogy hozzak neki is egy poharat és... hát azért el kell tűnődnöm pár pillanatig, hogy mit is hozzak, ami nem olyan tömény, egy nőnek megfelelhet. Na igen, ez egy kocsma, kétes alakoknak, nem kifejezetten tartunk női italokat, mivel nincs rájuk igény. Végül csak sikerül a pult alól előkaparnom egy régi csokilikőrt. Persze teljesen jó ez még ,de hogy mióta van itt, na arra tippem se nagyon van. Végül azzal együtt ülök vissza és bontogatom, töltök neki, amíg beszélni kezd. - És ennek mi köze hozzám és... tudod? - na ezt nem teljesen értem, hogy a vérfarkasságom miképp is függ vajon össze azzal, hogy egy vevő nem ment el a megrendelt áruért és most csődbe megy a boltjuk? - Ezt egyáltalán miért nem a főnököd intézi? - nem hiszem, hogy Dana hibája lenne, hogy az illető nem ment el. Ő az eladó, nem neki kellene mindenféle kétes alakoknak utána járnia, legalábbis szerintem ez nem fair. Végül csak le teszem a poharamat, azt hiszem nem lenne jó, ha többet innék, főleg ha segíteni is akarok neki. - Arra kérnél, hogy kerítsem elő ezt az illetőt? Mit tudunk róla pontosan? - azért ott van még bennem mélyen az auror. Nem is a vérfarkasság, hanem aki voltam, aki tudja hogyan kell előkeríteni valakit, aki tudja, hogyan kell egy ilyen kaliberű ügyet kinyomozni. Talán még le is köthet a dolog és akkor én is jobban járok, mintha itt iszogatnék egész este egyedül, amíg végül ki nem ütöm magamat, hogy aztán Jimmy valamikor a kocsma zárása környékén ágyba dugjon.
Türelmetlenül dobolok az asztalon, mert nem látom őt túl gyorsan előkerülni. A bolt kevesebb, mint másfél órán belül zár, és rengeteg kifizetnivalónk van, akkor jönnek az üzleti partnerek, és ha addigra nem lesz meg a komoly megrendelés ellenértéke, akkor a katasztrófális eredményekkel járhatna. Maxnek nincsen hozzá lelkiereje, hogy gyorsan megoldja az ügyet, nekem pedig egyetlen ütőkártyám van, ez a Leroy. Nem vagyok annyira ügyes boszorkány, hogy jósmágiázzak, vagy valami nyomozóvarázslatot süssek el. Akár baja esett a kuncsaftnak, akár fel akar szívódni, én csak egy átlagos eladólány vagyok, aki most éppen retteg attól, hogy bedől a főnöke boltja, mert az lesz, ha lejár az időm. Végül mégiscsak feltűnik Leroy, amikor már fel akartam volna adni, csoda, hogy nem ugrok a nyakába. - Úristen.. végre! Nem jöttem volna máshoz, hogy ha lenne segítségem, de.. na jó, egy ital az jöhet, de most ne töményet, szükség lesz a józanságomra. – Mormolom sebtiben, hátha az alkohol kicsit le tud nyugtatni. Az órámon villámgyorsan peregnek a számlálók, mintha minden ellenem esküdött volna össze. Ha megérkezett az ital, akkor belekortyolok, de már mondom is, hogy mi a pánik oka. – Naszóval.. tudod a múltkor elmondtad, hogy van ez a kellemes kapcsolatod a holddal. Ez most jól jöhet. Kevesebb, mint másfél óra múlva zárunk, addig kitettem a zárva táblát, de.. egy fontos vevőnk megkapta tőlünk az árut, amiben a főnököm pénze állt. És nincsen sehol. Ha nem fut be hatig, ha nem fizet.. esélyes, hogy csődbe megyünk, annyira értékes volt, amit beszereztünk nek. Régi vevő, eddig megbízható volt, de most.. Nem tudom, hogy mit csináljak. – Egy kis varázsgömböt nyújtok át, abban ott a boltunk, tehát szemmel tudom tartani, előtte pedig ott járkál a patrónusom a sziámi cica, aki azonnal kommunikálna a vevővel, amíg én nem vagyok ott, tehát nem csúszom le semmiről. Akár vissza is hoppanálhatnék a bolthoz, de egyenlőre szükségtelen. Az asztalra borulok, rá a karjaimra, hogy kisóhajtozzam magamat, nyilvánvaló, hogy a világlátott tapasztalataira lesz szükségem. Ha ő sem segíthet, akkor senki. És megint eltelt tíz perc, úgy nagyjából hetven van még. Kész versenyfutás az életemért.
♫ Running scared ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Ismét bajban ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
.
Leroy Sanches
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Surprise, kopott bár az Abszol úton 2016-10-25, 12:03
Egyforma napok, ugyanaz újra és újra, míg aztán nem jön a telihold és a láncok, hogy minden rendben menjen. Fáradt vagyok, túlságosan kiveszi az erőmet az a havi egy alkalom is, amikor kénytelen vagyok a farkasölőzű-főzetet kortyolgatni. Azért nem olyan vészes, ha mondjuk whiskey-vel együtt gurítom le a torkom, de azért nem is az igazi. Mondhatnánk talán lesz ez majd jobb is, de esetemben ez nem igaz. Amit én kaptam meg nem gyógyítható, amiben én szenvedek az már soha az életben nem fog elmúlni, amíg el nem hagyom végre ezt a világot. Komolyan várom a napot, de még annyira nem vagyok kétségbeesett, hogy én magam vessek véget a saját életemnek, akkor minden eddigi hiába való lett volna, felesleges évek. El vagyok a bárban, el vagyok itt, néha elbeszélgetek a betérő vendégekkel, és persze havonta egyszer pár napra felszívódom. Talán vannak olyanok, akik gyanakodnak, akik halványan sejtik, hogy mi a helyzet, de még eddig senki se maradt el e miatt. Sokuk az apám vendége volt még régen, nem hagynák el a helyet, ha nem teszek ellenük semmit és ha igyekszem az árakat lent tartani. Egyszerűbb nekem auror voltam, ismerem a piszkosabb helyeket és a sötétebb alakok között van, akinek van róla tudomása, hogy mi vagyok. Annyira nem mernek újat húzni velem, szóval talán még cseppnyi előnye is van annak az átoknak, amit sikerült beszereznem, bár azért tény, hogy nélküle jobb lenne, no meg a gyötrő rémálmok nélkül, de nem én döntök, nincs befolyásom rá, hogy milyen életet kapok, mint ahogyan senkinek sem. Egy újabb nap, átlagos és unalmas, én pedig a sarokban lévő kis asztalnál kortyolok egy üveg hűvös sört. Ez ma az első, tehát egész jól tartom a szintet. Időnként elmerengek azon, ami nem is olyan régen történt Roxmortsban. Felmerült már bennem, hogy ellátogatok oda, de aztán mindig letettem az ötletről. Dana minden bizonnyal, amit jobban lett, kijózanodott rendesen, átgondolta ezt az egészet és keres valakit, akivel tényleg olyan életet kezdhet el élni, amilyenre vágyott. Vagy nem, ez már nem is az én dolgom. Szegény Jimmy eléggé el van havazva, délután van, sokan jönnek, ezért szoktam ilyenkor visszafogni magam, mert az se jó, ha ő kidől, akkor mégis ki vinné a boltot? És egyébként is talán még idővel változások is beállhatnak az életemben. Nem most, és valószínűleg nem is könnyen, de ki tudja. Sose gondoltam volna, hogy majd áttérek a másik oldalra, de lám ez is bekövetkezett és már nem bánom igazán. Végül is... van amikor az élet változik és te is változol vele, no meg a felfogásod is. Volt idő, amikor a magamfajták ellen harcoltam, most viszont én is más világot akarok, mert az, ami most van már rég nem jó. Rejtőzködnöm kell azért, ami vagyok, nem számít, hogy ki voltam és mit tettem. Odakint a díszes főutcán olyanok szaladgálnak, akik félnének tőlem, ha tudnák mivé váltam, pedig előtte még a piszkos kis életüket mentettem a sajátomat áldozva be értük... Hát ez a hála érte? Ez a hála a központtól, hogy nem vesznek vissza, csak mert az történt, ami? Remek kezelési mód mondhatom, de nem érdekel, idővel majd más lesz a világ, most már én is ezt akarom, változásokat, és valahogy el is érjük majd őket, most pedig ha kell majd besegítek Jimmy-nek, de amíg bírja elvagyok a sörömmel. Az érkező nőt persze meglepetten szúrom ki, nem is olyan messze ül le tőlem, de nem vesz észre, hiszen direkt úgy ülök, hogy ne nagyon tűnjek fel senkinek sem. A szóbeszédet amennyire lehet elkerülöm... legalább valamelyest. Pár pillanatnyi hezitálás után állok fel végül. Letagadtathatnám magamat Jimmy-vel, de sok értelme nem lenne és valahol kíváncsi is vagyok miért van itt és mi a gond, hiszen azt még ha nem lenne tökéletes az auror szimatom is érezném, hogy valami gond van. - Szervusz... meglep, hogy itt vagy, valami... gond van? Hozzak valamit inni? - igaz, hogy nálam van a whiskey-s üveg, de pohárból csak egy és nem biztos, hogy ilyen tömény italra van most szüksége, ezért nem tolom elé, csak leteszem szépen az asztal végére, a poharamat pedig magam elé és kérdőn pillantva rá várom a választ, mert biztosan nem csak véletlenül pont erre járt. Ez nem olyan környék.
Hirtelen nem is tudom, hogy kihez fordulhatnék, ezért jut eszembe Leroy, akivel szintén félresiklottak a dolgaim. Lassan már elhihetetem, hogy erre a sorsra rendeltettem, más nem juthat nekem. Igen felemás módon váltunk el, és most nem azért keressem fel, hogy tisztázzam magamat, vagy hogy mit tettem. Az ügy prózaibb; eltűnt Max egyik fontos ügyfele, és a főnököm még csak nem is tud a dologról, nem is kéne, hogy idegeskedjen. Egy komoly megrendeléssel kerestek meg minket, amit Max teljesített is, már csak a fizetés volna hátra, ám az ügyfél nem jön, pedig ahogyan ismerem Maxet, van olyan rendes és naív, előre megelőlegezi a csomag árát a beszerzéskor. Ha ez most nem kerül kiengyenlítésre, jó nagy bajba kerül a bolt, és talán ezzel az én állásom is, pedig nem tehetek róla. Hát nincsen rá szükség, hogy a főnök haja mustársárgában játszon, így összeszedem az emlékeimet arról a reggelről, amikor Leroy-jal beszéltem, de valahogy csak a csókja ízét tudom felidézni, azt, hogy mit mondott a kocsmájáról, nem igazán. Ebből látszik, hogy mennyire fájt a fejem, jobban kellett volna koncentrálnom. Ám úgy véltem, hogy a macskajajos reggelt inkább egy lazulós mutatvánnyal kéne jobbá tenni, ám a vérfarkas talán nekem nem akart későbbi lelki törést, vagy benne vannak oly mély sebek, hogy nem látta értelmét, így az sem valósult meg. Maradtunk végül abban, hogy istenhozzád, gondolván úgysem látjuk egymást, ő el is ment a vonattal. Hát ennyi lett volna, de most mégis kérdezősködni voltam kénytelen, hogy a nap végére feloldjam a konfkliktust. Nem volt nehéz megtalálnom, egy kocsmatulajdonosnak mégiscsak híre van. Jobb híjján megvárom itt, hiszen délután van, egy másfél órára bezártam a boltot, ez majdnem húsz perce volt, a fennmaradó idő alatt meg kell találnunk az ügyfelet, és vissza is kell érnem. Lehetetlen vállalkozásnak tűnik, versenyt futok az idővel. Benyitok a kocsma söntésébe, de nem fogok kérdezősködni, hanem leülök az egyik asztalkához, várva, hogy meglátom valahol az emberemet.
♫ Running scared ♫ ϟ Aktuális viselet ϟ Ismét bajban ϟ [You must be registered and logged in to see this link.]
.
Leroy Sanches
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Surprise, kopott bár az Abszol úton 2016-01-13, 18:25
Előzékeny vagyok, de még sem lépek oda, hogy segítsek neki. Nem azért, mert nem akarok, vagy mert úgy gondolom, hogy ne érdemelné meg. Egyszerűen csak fel sem merül bennem azon egyszerű okból kifolyólag, hogy ismertem olyan nőt, aki biztos, hogy csúnyán nézett volna rám, ha segíteni próbálok neki olyasmiben, amit egyedül is meg tud oldani. A szőkeség pedig maga hozta ide az égősort, tehát valószínűleg gond nélkül elbírja és a végén még zokon venné, hogy kikapom a kezéből. - Nem sokakat ismerek, akik ilyen nagy elismeréssel lennének azért, hogy valaki bírja az italt. - meglep, újfent meglep. Tényleg nem szokták hátba veregetni azt, aki több pohár után is állja a sarat. Én bírom, talán részben azért is, mert vérfarkas vagyok, a szervezetem ellenállóbb, mint egy átlag embernek, a pia is lassabban hat rám, meg aztán tényleg bőven van benne gyakorlatom, de ez utóbbit nem szokták díjazni legalábbis a legtöbben. Elsőre az utcán a szőkeségből se néztem volna ki ezt. Ha sokat iszol az általában negatív jelzőt aggat rád, nem pozitívat. Viszont tény, sokan figyelnek minket, de szerencsére az apám miatt ide járó vendégek nagy része nem kifejezetten rosszindulatú fajta. Még emlékezne rá, hogy miért járnak hozzánk és nem szólnak különösebben a kis akció miatt sem, legalábbis reméljük, hogy ez később se lesz így. Végül is talán nem teszünk kimondottan rosszat, és amúgy is csak az ünnepek idejére marad itt a kis dekoráció, aztán akár le is lehet szedni, ha valakinek zavaróvá válna, hogy túl sok fényt és színt hoz a kopott helyre. - Ha igen, majd fizeted a különbözetet, ami a távol maradó vendégek miatt esik ki a kasszából. - komoly tekintettel rántom meg a vállamat, de aztán egy halvány mosolykezdemény a szám sarkában már rávilágít arra, hogy nem gondolom a dolgot különösebben komolyan. Nem hiszem, hogy nagy gond lenne, de persze majd meglátjuk, hogy mit szólnak a vendégek. Egyelőre megmaradnak a kíváncsi tekintetek, én pedig figyelek, hogy a szőkeség mit ügyködik. Szórakozott és jó kedvű, őszintén szólva üde színfolt itt, aki szó szerint kitűnik a tömegből, szinte világ főleg ezzel a szőke hajjal, nekem pedig most esik le, hogy igaza van a nevemet nem tudja. Valahol azt hittem amúgy is tisztában van vele, ha már kifejezetten engem keresett meg, de esélyes, hogy csak az arcom maradt meg az emlékezetében és akkor sem mutatkoztam be. - Leroy és azt hiszem úgy jó lesz, de egyébként is női szemmel biztosan te jobban átlátod, mint én. Rád bízom. Ha már amúgy is színes égősorral riasztjuk el a vevőket... majdnem mindegy hová kerül. - alapvetően tényleg így gondolom, nem az számít hol világítanak, hanem az, hogy megteszik. Ha gond lesz belőle, akkor teljesen mindegy az íve és az elhelyezkedés. Egyelőre még sem zúgolódik semmi, sőt Jimmy még mosolyog is, sőt mintha füttyentene egyet, amivel a szőkeséget buzdítja. Meg sem lepődöm. Szerintem Jimmy még azt is támogatná, hogy élénk vörösre fessük a falakat, mintha holmi kis kezdő pub lennénk, nem pedig egy rendes piszkos kis kocsma.
Igen, igen és igen. Szeretem, mikor beismerten van igazam, de a férfi halvány mosolya ezúttal kisajátítja figyelmem minden apó rezdülését. Nem követtem pontosan, mennyi poharat gurított már le, de a tekintete tiszta, a mosolyában nyoma sincs alkoholos kábulatnak. Elismeréssel adózom neki, miközben felállok az asztaltól, az égősort a vállamra tekerve. Van súlya, ez nem is kétséges - fogalmam sincs, miért nem reptetem bűbájjal, de már igazán nem számít. - Tényleg nem holmi nyeretlen kezdő vagy. Mármint, ami az ivást illeti. És még csak nem is látszik a tekintetedben - lelkendezek, a hangomban őszinte elismeréssel, miközben szemeim az arcára forrnak egy másodperc erejéig. Utána észbe kapva, ismét a vadkan felé irányítom lépteimet.
Nem tudnám nem észrevenni a számtalan kíváncsi tekintetet. Az asztalok, székek és székekre terített kabátok erdejében lavírozva igyekszem megóvni a körülöttünk ülőket attól, hogy az égősor lecsüngő végével fejbe találjam őket. Sutyorognak, ami az alapzajban már jócskán kivehető beszéddé fokozódik. A legtöbb arcon bizalmatlan állatként fészkelődik az értetlenség. Remélem, nem nyirbálom meg túlságosan a vevőkört. - Remélem, nem fogsz erre túlságosan ráfizetni - pillantok hátra a vállam felett, egy bocsánatkérő fintor kíséretében. Eszembe sem jutott, hogy ezzel a kis akcióval esetleg megsértem mások elferdült esztétikai érzékét. Nos, már mindegy. Felteszem, azután, ha polgárháború robban ki, legfeljebb leszedik.
- Elég hosszú, szóval érdemes lenne a falnál kezdeni. Legalábbis szerintem. De a tulaj szava perdöntő - magyarázom megtorpanva a pult előtt, majd az ajtó feletti falszakaszra mutatok. - Onnan rácsavarodhatna a vadkanra, és a tartógerendákon mehetne tovább. Az agyam lázasan kattog, miközben pálcámat az égősor végére szegezem, majd elindítom az ajtó fölé egy nonverbális wingardium leviosával. - Tik-tak. Te döntesz. És még a nevedet sem tudom - fordulok a férfi felé, pálcámat továbbra is egyenes vonalban, lassan felfelé emelve.
A kód Lort illeti.
Leroy Sanches
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Surprise, kopott bár az Abszol úton 2016-01-10, 14:57
Erőteljesen morfondírozom, hogy beugorjon, hogy pontosan kiről is van szó. Az iskolai emlékeim már erőteljesen megkoptak az utóbbi években. Túl sok minden történt, ami nem azt segítette elő, hogy emlékezzek, sőt ami inkább arra késztetett, hogy a vidám dolgokra ne gondoljak. Mégis miért lenne jó azon filózni milyen volt kölyökként, ha a felnőtt létem ennél százszor rosszabb? Csak keserű lennék tőle, úgy értem... ennél is keserűbb. Igen, ez lehetséges. - Valami ködösen rémlik most, hogy a bájitaltant mondja. Tényleg itt van a közelben patikája? - na igen egyértelmű, hogy nem túl gyakran nézek szét a környéken. A legtöbb beszállító ide hozza az árut, nem mi megyünk el érte, ha pedig mégis, hát nem járok patikába. Gyógyszert maximum Jimmy hoz nekem időnként, hogy valamivel jobb állapotba kerüljek mondjuk egy ütős másnaposság után, de én magam nem szoktam ilyesmivel foglalkozni. Azért nem akarom, hogy a kisasszony hiába magyarázzon és valami ködösen tényleg rémlik a testvéréről, bár tény, hogy az iskolában sosem a csendes, háttérben meghúzódó diákok közé tartoztam. - Jogos, azt hiszem igaza van. Talán én is csak azért tettem meg, mert halványan ismerős volt az arca. - megrántom a vállamat és a saját poharamnak majd a felét egy húzásra ledöntöm. Nem árt még meg ennyi olyan nagy mértékben. Jól bírom az italt, már elég jól hozzá vagyok szokva, ennyi szinte alig van rám hatással, az égő sor ellenben annál inkább. Rendesen meglep, hogy csak mert segítettem a bátyjának efféle ajándékkal áll elő és még humora is van, hiszen a megjegyzése egyértelműen annak mondható. Ha csak nem cinikus odaszúrás akart volna lenni, de azt valahogy nem nézem ki a nőből és az arckifejezése se erre utalt. - Jimmy sok mindent elvisel, engem is, ami nagy szó, egyértelműen azt mutatja, hogy magas az ingerküszöbe. - halványan elmosolyodom, szinte alig láthatóan, de azért részemről ez is valami. Közben újra a vadkan felé fordítom a tekintetemet. Tény, komikusan festene az a vadkan az égősorral és az is, hogy a hely felettébb mogorva. Az apám idejében nem ilyen volt, de most nem az apám ideje van, mint látjuk. - Hát jó, legyen a vadkan és környéke, végül is ön hozta és mivel ön a nő, biztosan van szeme hozzá. - teszem még hozzá, aztán hajtom csak fel a maradék italomat, de mielőtt még felállnék azért meghallgatom az utolsó mondatot is. Kedves nő, más inkább csak bedobta volna az ajándékot és távozik is, vagyis más nem is hozott volna ilyesmit, mert minek? - Rendben van Margot, akkor gyere, tegyük fel ezt az égősort. De ha a vendégek felháborodásukban poharakkal akarnak megdobálni mindenképpen védj meg. - újabb halvány és visszafogott mosoly a részemről, miközben felállok szépen. Igazából nem hiszem, hogy bármi gond lenne, akadnak itt olyan régi vendégek, akiknek talán még tetszeni is fog, de aztán persze ki tudja. Az biztos, hogy Jimmy már most kíváncsi érdeklődéssel figyeli az egész jelenetet és az ő arcán nem látni semmi negatívat, sőt mintha suttyomban a bajsza alatt időnként el is mosolyodna.
- A bátyám Albert Lutece, annak idején hollóhátas volt - felelem. Magamban egyéb információmorzsák után kutatok, hátha akad még valami, ami felidézheti beszélgetőpartneremben a fivérem emlékét. - Bájitaltanból kiváló volt, talán erről az eszébe jut. Patikát vezet három saroknyira innen - toldom meg, tekintetem a másik arcát fürkészi, hátha elkapok egy felismeréstől átitatott pillantást. Az "ó, igen, ismerem őt!"-nézésre azonban még várnom kell, így jobb híján ismét a égősorra fordítom a tekintetem. Az utolsó centiket is sikerül előhalásznom, majd az egészet az asztalra dobom. Be is teríti azt becsülettel. - Egyébként ne legyen zavarban, ha nem emlékszik rá. Albie memóriája mindig kikezdhetetlen volt, ő viszont a Roxfortban nem tartozott az ismertebb arcok közé, szóval... - próbálok jófej lenni, felmenteni a kellemetlen agytornáztatás alól.
Nem akarom, hogy úgy látszódjék, szégyenlem a testvéremet, mert ez nem így van. Introvertált, intuitív, de nem is kell mindenkinek olyan hangosnak lennie, mint amilyen én vagyok. Az ő vállára mindig több felelősség nehezedett, hiszen mégis valamilyen módon a szüleink első gyereke. Apám sosem nyomott billogot a homlokára, mondván, csak gyógyító lehet, de Albie mégis olyan utat járt be, amiről tudta, hogy nem okoz vele senkinek fájdalmat. Szerencsére megtalálta benne a hivatását. Kevesen lennénk ezzel így. - Szerintem ön sem hiszi, hogy ezt bárki megtette volna. Más végignézte volna röhögve, ahogy megpróbálom lábra állítani. De ha maga tényleg ilyen sokat feltételez az emberekről, akkor ez az égősor pont a hangulatához illik - mosolygok sejtelmesen. Nem olyan pasinak tűnik, aki kétségbe van esve, ha nem kell elviselnie mások társaságát. Némileg csodálom is, amiért az enyémet ilyen gálánsan megtűri. Ez csak jó. - Női szemmel nagyon ütős megoldás lenne, ha valóban a vadkanra akasztaná. Szívesen segítek, ha a munkatársát... Jimmyt, nem zavarja. Némi bizonytalansággal ejtem ki a másik férfi nevét, de azt hiszem, ez nem haladja meg a névmemóriám határait. Csak ekkor döbbenek rá arra, hogy még be sem mutatkoztunk egymásnak. Egyszerűbb lenne, mint az este hátralevő részeit a magázódás formális keretei közé ékelődve tölteni. - Egyébként megkérhetem arra, hogy szólítson Margotnak? És egyúttal arra is, hogy tegezzen? Még nincs elég ősz hajszálam ahhoz, hogy huzamosabb ideig magázzon valaki, aki a bátyám lehetne.
A kód Lort illeti.
Leroy Sanches
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Surprise, kopott bár az Abszol úton 2015-12-27, 10:06
Ködösen rémlik, hogy miért volt itt legutóbb a lány, de azért nem mondanám teljesen biztosra, azt pedig nem igen tudom, hogy pontosan kije is volt az, aki miatt idejött és az is jó kérdés, hogy most miért van itt. Nem csoda, hogy arra tippelek, hogy balhét akar. Volt már ilyesmiben rész a bárnak, mintha legalábbis nekünk kellene foglalkozni azzal, hogy ki mennyit iszik. Nem hiszem, hogy ez a mi dolgunk lenne, nem fogom senkitől sem megvonni az italt csak akkor, ha már tényleg komoly probléma van a viselkedésével, vagy az egészségi állapotával. Addig, amíg ez nem okoz gondot nem különösebben érdekel, hogy az illető mennyit fogyaszt, főleg amíg képes azt kifizetni. Azért ez utóbbi sem utolsó szempont. Nem különösebben lenne kedvem utólag kisajtolni valakiből a pénzt, nem véletlenül csak akkor adunk ki italt, ha az ki van fizetve, netán az illető törzsvendég, aki tudjuk, hogy nem távozik fizetés nélkül. - Évfolyamtársak? Hogy hívják a bátyját hölgyem? Lehetséges, hogy igaza van, de a Roxforti idők már elég régen voltak. - és én már sokat felejtettem belőlük. Talán a hölgyet is ismertem? Erőltetem a memóriámat, de egyelőre nem ugrik be semmi sem a régmúltból. Okkal iszom ennyit, pont azért, hogy a kellemetlen emlékektől megszabaduljak és a múltam pont ide tartozik. A Roxfort persze kellemes volt, de az agy és az alkohol nem szelektál. Ha bontani kezded a memóriádat akkor szökik el onnan válogatás nélkül mindenféle, engem pedig nem érdekel, hogy a rossz emlékek elveszítése érdekében néhány jótól is meg kell válnom. Megéri. Tényleg rendesen meglep, amikor először még közel hajolva, majd hátradőlve magyarázni kezdi, hogy miért is van itt és nem azért, hogy gondot okozzon, vagy számon kérjen, amiért hajlandó voltam kiszolgálni a bátyját egyáltalán. Ajándékot? Igen, látványosan pislognom kell párat és a hitetlenkedő pillantásom is arra utal, hogy nehéz elhinnem, hogy tényleg a miatt van itt. Nem szoktak ide ajándékot hozni. - Nem gondolnám, hogy ez szükséges hölgyem, bárki megtette volna. - szabadkozom, még ha nem is gondolom komolyan, hiszen nem tette volna meg bárki. Vannak olyan bárok, ahonnan a rendbontókat simán kidobják az utcára, sőt még rosszabb is lehet. Itt nem csinálunk szándékosan balhét. Az apám úgy építette fel a helyet, hogy amennyire lehet családias legyen a hangulat, nekem evidens, hogy nem dobok ki innen senkit sem. Azért figyelek mit szed elő, még inkább meglep, hogy milyen lendületesen kerül elő az égősor újabb és újabb darabja, sőt nem épp rövid annyi már az első húzásoknál látszik. Egy idő után a poharamat és az italt is arrébb tolom, mert egyértelműen látszik, hogy sok minden kerül még elő abból a táskából és ha nem figyelek a végén még a pia bánja, akkor pedig nem lennék túlságosan boldog. De hogy mit kellene mondanom... a szavakat még mindig nem sikerült megtalálni. - Hát... - zavartan vakarom meg a tarkómat. Nem könnyű kezelni egy ilyen helyzetet, főképp, hogy mint említettem már nem szoktam meg az effélét. - Köszönöm, majd megkérem Jimmy-t, hogy tegye ki mondjuk valahová, bár hogy itt hová illene egyáltalán... Lenne esetleg ötlete? Tudja... női szemmel egy mégis csak más. Nem akaszthatjuk rá a vadkan agyaraira igaz? - halvány mosoly, szinten nincs is, épp csak a szám sarka emelkedik felfelé egy leheletnyit, ahogyan elgondolkodom. Végül is ő hozta, igazán megkérhetem, hogy segítsen kitenni, én biztos, hogy nem tudnám hová, vagy hogy illik-e a helyhez, netán kívülre tegyem, vagy belülre. Egyébként sem ünneplem a karácsonyt. A vendégeknek ettől még tetszhet, bár aki karácsonykor ide jön iszogatni nem valószínű, hogy egy vidám égősort akar nézegetni. Lehet, hogy érdemes nem pont a legszembetűnőbb helyre tenni.
Már rég túltettem magam a nyárspolgárok kérdésein. Miből gondolod, hogy ez jó ötlet? Mi lesz, ha nem örül majd neki? Mi lesz, ha nevetségessé teszed magad? Őszintén? Nem érdekel, mi lesz majd ha. Ezzel a sziklaszilárd gondolattal felfegyverkezve foglalok helyet a férfi előtt, amikor elhúzza az üvegét, és szavai szinkronban állnak az invitáló mozdulattal. Még vállat is vonnék a megjegyzésére, miszerint nem zavarom különösebben, de nem akarok flegmának tűnni a szemében. Az érdeklődése udvarias, kedvesnek mégsem tudnám nevezni, mert úgy érzem, még nem igazán tudja eldönteni, mi a fenét keresek itt - és tart ettől a fatortól. Talán. Mintha bármelyik másodpercben megátkozhatnám a bátyám szokásai miatt. - A bátyám? Jobban; ép és józan mostanság. Még az is eszébe jutott, hogy honnan ismeri önt - azt állította, évfolyamtársak voltak a Roxfortban - felelem a kérdésre a tőlem telhető legbarátságosabb mosollyal, majd a hajamat hátravetve kioldom a kabátom csatját, és a ruhadarabot nem éppen elegánsan, de jól megedzett lezserséggel dobom a szék támlájára. Így már sokkal jobb!
Ám amint védekezve tovább beszél, az arcomat hirtelen a meglepettség és a hitetlenkedés árnyékolja be. Most komolyan azt hiszi, ezért jöttem? Úgy festek, mint egy sápítozó feleség, vagy egy elégedetlenkedő kistestvér? Talán hibát követek el ezzel, de a következő szavak nyomatékosításaként felé dőlök, egészen a szemébe nézve - a tekintete tisztának látszik -, és joviálisan tartva a szemkontaktust. - Elhiszem, hogy járnak ide olyanok, akik bármit megadnának egy absztinens pasiért, de én nem ezért vagyok itt - magyarázom, majd ismét a támlának dőlve keresztbe fonom a lábaimat. Maradásra rendezkedem be. - Ajándékot hoztam. Hálám jeléül. Remélem, ezzel most sikerült kizökkentenem a ön-védőbeszédéből - teszem fel a cseresznyét a meglepetés süti tetejére. Szinte kaján élvezettel figyelem a vonásait, amint a szavaim nyomán átalakulnak, majd megadóan a táskámba kotrok, és hogy ne csigázzam tovább, nekiállok kihúzni az égősor mind az öt méterét. - Sokat gondolkodtam, hogy mivel köszönjem meg, hogy olyan tökéletes úriember volt a múltkor. Végül azért esett erre a választásom, mert odakint már vakítóan izzik a karácsonyi hangulat, idebent viszont még egy koszorút sem láttam soha. Természetesen nem kötelező kitennie, de kicseréltettem az összes égőt, szóval... tiszteljen meg azzal, hogy elfogadja. A továbbiak már nem tartoznak rám. Az öt métert azonban még a szavaim után is igyekszem kiásni, lankadatlan lelkesedéssel húzom, akár valami gyermekeknek készült játékot, és a már napvilágra került métereket a férfi felé tolom az asztalon.
A kód Lort illeti.
Leroy Sanches
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Surprise, kopott bár az Abszol úton 2015-12-21, 17:34
Mondhatnám, hogy az ital mindig segít, de ez összességében marhaság. Nem változtat az ég világon semmin sem, csak legalább tompítja a gondolatokat a fájdalmat és minden zavart. Kikapcsol ez a jó szó és nekem pont erre kell, pedig mindeközben döntéseket is kellene hoznom, de nem hozhatok meg minden döntés pont ma, valamit holnapra is kell hagynom nem igaz? Egyébként is nélkülem is sok mindent meg tudnak oldani, a kis összeesküvő csapat a nagy terveikkel megváltoztatja a világot akkor is, ha én nem dumálok bele, meg aztán a bár is elmegy, ha én épp egy kicsit dekkolok az egyik sarokban, mint most. Jimmy el van kissé havazva, de amíg bírja addig nem kapkodok különösebben, mert minek? Az enyém a bár, még ha nem is rajtam múlik, hogy működik egyáltalán. Igazság szerint már szinte Jimmyé a hely, én azért vagyok itt, mert hivatalosan az iratokon az én nevem szerepel. Nem nagyon figyelem, hogy kik jönnek be és mennek ki, inkább csak békésen iszogatok, csak akkor nézek fel, amikor a nő a kis kérdezősködés után megáll határozottan az én asztalom előtt. Nem ködös még a tekintetem, nem ittam sokat, és hát szokta már annyira a piát, hogy ennyi komolyabban meg sem árt nekem. Végigmérem... nem igen passzol ide, de mégis ismerős a külseje, az arca. Lassan ugrik csak be, mintha itt lett volna pár napja és mintha lett volna valami balhéja is... vagy tudom is én. Valami részeges rokon, vagy ilyesmi. Mindenkit és minden ügyet nem jegyzek meg, ez is csak halványan rémlik. Látszik rajta, mintha már csak attól is meg lenne szeppenve, hogy egyáltalán ide jött, attól meg még inkább, hogy épp hozzám. Nem mondom, hogy varázsolok valami barátságos mosolyt az arcomra gyorsan, hogy segítsek neki, de aztán a nagyon komoly pillantáson enyhítek és kicsit hátrébb húzom az italos üveget, hogy ne foglaljam el az egész asztalt. - Jöjjön, végül is nem zavar különösebben. Jobban van már a...? Tudja. - őszintén nem emlékszem tisztán, hogy miféle rokona is volt. Testvér most a tipp, de nem vennék rá mérget, más egyéb is lehet, ezért nem vágom rá azonnal. Azt persze nem tudom, hogy miért van itt pontosan, valami gond történt azóta? Nagyon remélem, hogy nem minket akar felelősségre vonni, amiért kiszolgáltuk a fickót. Mindenkinek a saját dolga, hogy mennyit iszik. Ha veszélyesség válik a helyre, vagy a többi itt iszogatóra, akkor persze kitessékeljük, de ilyesmire ritkán kerül sor, egyébként mindenki azt csinál, amit jónak lát és úgy pusztítja magát, ahogyan szeretné. - Ha a múltkori miatt jött hölgyem tudja nem a mi dolgunk lebeszélni a ivásról senkit és a kiszolgálást sem tagadjuk meg, ha nincs rá különösebb ok. - persze néha azért van olyan, hogy valakinek bejön a rokona, felesége, cimborája, hogy ne adjunk máskor neki semmit. Azért ez mindig necces talaj. Egyrészt a bevétel kell, másrészt nem feltétlenül szívesen vállaljuk a balhét abból, ha nem szolgálunk ki valakit. Abból azért szintén lehet bajunk és minek vállalni a felesleges kockázatot? Jó ideje nem tette be ide a lábát semmiféle hatóság és nem is szívesen kockáztatnám meg, hogy ez másképp legyen. Nem akarok belefutni valami kósza kollégába, aki aztán szánalomból mégis lelép és nem záratja be a helyet pár napra, amíg lecsitulnak a kedélyek. Nem kérek a szánakozásból, sose kértem.
Szusszanva vetem le magam az öltöző egyik padjára, készen arra, hogy legalább fél órán át mozdulatlanul üljek. Fárasztó edzés, még fárasztóbb belegondolni, hogy az egész hetemet hasonló elfoglaltságokkal töltöttem. Engem nem papírmunkára, aktatologatásra képeztek ki, tehát amikor üresjárat van, kénytelen vagyok mással elfoglalni magam. Egyébként is, az új rendelet értelmében félévente erőnléti vizsgálatra kell mennünk, és a kitűzött időpont közeledtével jó formába kell hoznom magam. A fizikai fáradtság mögött azonban más tervek kavarognak.
Nem vagyok biztos abban, hogy jó ötlet-e mindaz, amit kiterveltem, de az én arcom is ég azóta Albie-val együtt, ha az Abszol-úton megbúvó kis bárra gondolok. A csapos előzékenységére és irgalmas némaságára, amikor két oldalról felemeltük járni is alig tudó fivéremet a székről, amin órák óta ült. Ezt a gyöngyszemet forgattam magamban, miközben anyáéknál a padláson előástam néhány régi égősort. Mugli gyártmány, szóval ha egy égő rossz, akkor az összes kialszik. Kicseréltettem rendesen, mint a jó kislányok, hogy ajándéknak kijáró formát öltsön. Van bennem némi félsz, de aki ismer, az már tudja, mennyire szeretek váratlan és meglepő apróságokkal kedveskedni másoknak. (Akkor is, ha nem kérik.)
Csak annyira hoppanálok haza, hogy felkapjam a gondosan összetekert égősort, majd a tágítóbűbájjal kezelt oldaltáskámba süllyesztem, és már kint is állok, az Abszol-úton szitáló hóesésben. A lépteim automatikusan visznek, szinte hajóként siklom át a forraltbor és puncs terjengő illatfelhőjén, bár az elmúlt két hétben én sem jártam itt. Kerültem a beégés helyszínét, pedig azelőtt szinte törzshellyé vált. Belépek a bár ajtaján, az arcomba pedig párás, meleg levegő tolul. Nincsenek sokan a kora esti órák dacára, ezért kényelmesen elsétálhatok a söntésig. Ám ott egy másik férfi áll. Megtorpanok, majd bátorságot gyűjtve mégis áthajolok a pulton. - Helló! A másik urat keresem, de a nevét sajnos nem tudom. Nincs ma bent? - kérdem, igyekezve átszólni a pohárkoccanások és szófoszlányok alapzaján. A srác elmosolyodik, és mond valamit, amit nem értek, majd a hátam mögé bök. Megpördülve végre megpillantom, akit kerestem. A bátorságom egy pillanatra meginog, de nem adom fel a célvonal előtt toporogva. Átvágok az asztalok és a vendégek közt, majd a férfivel szemben megtorpanva, kissé lehajolok, mert nem vagyok abban biztos, hogy tudja: hozzá jöttem. - Leülhetek, vagy egyedül iszik? - kérdem, és igyekszem minden barátságosságomat ebbe a néhány szóba sűríteni.
A kód Lort illeti.
Leroy Sanches
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Surprise, kopott bár az Abszol úton 2015-12-15, 10:11
Egyforma napok, ugyanaz újra és újra, míg aztán nem jön a telihold és a láncok, hogy minden rendben menjen. Fáradt vagyok, túlságosan kiveszi az erőmet az a havi egy alkalom is, amikor kénytelen vagyok a farkasölőzű-főzetet kortyolgatni. Azért nem olyan vészes, ha mondjuk whiskey-vel együtt gurítom le a torkom, de azért nem is az igazi. Mondhatnánk talán lesz ez majd jobb is, de esetemben ez nem igaz. Amit én kaptam meg nem gyógyítható, amiben én szenvedek az már soha az életben nem fog elmúlni, amíg el nem hagyom végre ezt a világot. Komolyan várom a napot, de még annyira nem vagyok kétségbeesett, hogy én magam vessek véget a saját életemnek, akkor minden eddigi hiába való lett volna, felesleges évek. El vagyok a bárban, el vagyok itt, néha elbeszélgetek a betérő vendégekkel, és persze havonta egyszer pár napra felszívódom. Talán vannak olyanok, akik gyanakodnak, akik halványan sejtik, hogy mi a helyzet, de még eddig senki se maradt el e miatt. Sokuk az apám vendége volt még régen, nem hagynák el a helyet, ha nem teszek ellenük semmit és ha igyekszem az árakat lent tartani. Egyszerűbb nekem auror voltam, ismerem a piszkosabb helyeket és a sötétebb alakok között van, akinek van róla tudomása, hogy mi vagyok. Annyira nem mernek újat húzni velem, szóval talán még cseppnyi előnye is van annak az átoknak, amit sikerült beszereznem, bár azért tény, hogy nélküle jobb lenne, no meg a gyötrő rémálmok nélkül, de nem én döntök, nincs befolyásom rá, hogy milyen életet kapok, mint ahogyan senkinek sem. Egy újabb nap, átlagos és unalmas, én pedig a sarokban lévő kis asztalnál kortyolok egy üveg hűvös sört. Ez ma az első, tehát egész jól tartom a szintet. Szegény Jimmy eléggé el van havazva, délután van, sokan jönnek, ezért szoktam ilyenkor visszafogni magam, mert az se jó, ha ő kidől, akkor mégis ki vinné a boltot? És egyébként is talán még idővel változások is beállhatnak az életemben. Nem most, és valószínűleg nem is könnyen, de ki tudja. Sose gondoltam volna, hogy majd áttérek a másik oldalra, de lám ez is bekövetkezett és már nem bánom igazán. Végül is... van amikor az élet változik és te is változol vele, no meg a felfogásod is. Volt idő, amikor a magamfajták ellen harcoltam, most viszont én is más világot akarok, mert az, ami most van már rég nem jó. Rejtőzködnöm kell azért, ami vagyok, nem számít, hogy ki voltam és mit tettem. Odakint a díszes főutcán olyanok szaladgálnak, akik félnének tőlem, ha tudnák mivé váltam, pedig előtte még a piszkos kis életüket mentettem a sajátomat áldozva be értük... Hát ez a hála érte? Ez a hála a központtól, hogy nem vesznek vissza, csak mert az történt, ami? Remek kezelési mód mondhatom, de nem érdekel, idővel majd más lesz a világ, most már én is ezt akarom, változásokat, és valahogy el is érjük majd őket, most pedig ha kell majd besegítek Jimmy-nek, de amíg bírja elvagyok a sörömmel.
Egyetlen momentum mindent megváltoztathat... mindent.
Leroy Sanches
Reveal your secrets
Tárgy: Surprise, kopott bár az Abszol úton 2015-12-15, 10:02
Surprise
A bár gyakorlagilat az Abszol út legszélén található, ahol már nem sok érdemi üzlet található. Bár ez még nem a Zsebpiszok köz, de azért nem is a főutca. A bár általában nem örvend nagy látogatottságnak. A pultos Jimmy egy idősebb fickó, aki már sok-sok éve dolgozik itt, azóta, hogy Leroy apja felvette. Hűséges és gyakorlatilag ő intéz itt mindent. Nincs igazán szüksége rá, hogy kisegítőt vegyen fel, hiszen nem nagy a forgalom. A tulaj nem sokat tesz azért, hogy felfuttassa a helyet, épp csak fizetni tudják a kötelezőket. A bár tulajdonosa az ex-auror: Leroy Sanchez. A férfi ritkán mutatkozik a bárban, de akkor se nagyon foglalkozik a vendégekkel. A legtöbben részeges alaknak ismerik, aki maximum csak békésen eliszogat az egyik sarokban, amíg Jimmy fel nem kíséri az emeleti kis lakásba, ahol él. A bár az apjáé volt eredetileg, amíg aztán a fia nem vette át, amikor kitették az Auror Parancsnokságról. Ő annak tudja be, hogy vérfarkas lett, de persze nem csak erről van szó, hanem az alkoholizálásáról és a lezülléséről elsősorban. Ő persze elég gyakran szidja a Minisztériumot csak úgy magának, vagy időnként egy-egy vendégnek, amikor már nagyon felönt a garatra, így akadnak, akik tudják róla, hogy valójában vérfarkas. Azt pedig anno az újságok is megírták, hogy a társát brutális körülmények között ölték meg.
