2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Bobby Delight Születési hely és dátum: 1990. október 19., Anglia, London Csoport: Mardekár Patrónus: Kardinálispinty lesz majd Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Első évfolyam Képesség:Legilimentor Mágikus adottság:Légmágus Familiáris: Még nincs Kiemelkedő tudás: Átváltoztatástan-Kiemelkedő Kihez tartozol: Sandrin, Sam
Jellem: Szeretek a középpontban lenni, szerintem ez az első jó dolog, ami veled történhet, ha azt akarod, hogy fontos legyél. Képes vagyok beleszólni egy már meglévő beszélgetésbe, csak azért, hogy megint rólam lehessen szó. Nem is nagyon zavartatom ilyenkor magam. Ha valamit el akarok érni, akkor azt így, vagy úgy, de valóra váltom. Azt mondják, hogy merj nagyot álmodni, ugye? Nálam ezzel nincs gond. Nagypapáék el is halmoznak egy csomó mindennel, mégsincs bőségzavarom sose. Úgy vagyok vele, hogy ami nekem jár, azt úgyis megkapom, nem kell nagy meglepettséget színlelnem. Annyira nem vagyok fölényes és egoista, de szeretem tudatni másokkal hol a helyük. Persze ez csakis a korombeliekkel történik meg. Jó... Néha tud nagy lenni a szám másokkal is. Rosszcsont gyerek vagyok, aki nem szeret szót fogadni. Anyu és a papáék az egyetlenek, akiknek igen, másoknak a szavait pedig meg sem hallom. Tudjátok; egyik fülemen be, másikon ki. A tesómmal meg aztán pláne úgy beszélek, mint akinek felvágták a nyelvét. Szeretek én is sokat játszani, főleg a szabadban. Ezen felül megszállottja vagyok a varázslósakknak és a Gobstone játékoknak. Egy egész szép kis gyüjteményem is van, amit papáéktól kaptam. Állati drága golyókról van szó, ezért is vagyok én a legjobb a használásukban. Mármint alapból jó vagyok, de a minőség is sokat számít. Megvan a kellő józan eszem majdnem mindenhez és általában nyitott is vagyok az újdonságok felé. Ha játszok, annyira koncentrálok, hogy teljesen elcsendesülök és már-már egy szende kis srácnak tűnök. Van azért nekem is egy könnyedebb arcom, ami csakis akkor bukkan fel, amikor szomorú vagy fáradt vagyok. Esetleg egy Gobstone vereség után... Fú! Nagyon utálok veszíteni.
Kinézet, megjelenés: Inkább apura ütöttem, mintsem anyára és ez nem csak jellemben mutatkozik meg, hanem a rövid, egyenes hajamról is, aminek teljesen más színe van, mint a családom női tagjainak. A hajam olyan szőke, mint a tej -vagy ez inkább répa?-, egyedül a szemeim gesztenyebarnák, akárcsak Samnek és anyának. Tudom, hogy töpszli vagyok, de mindenki felnő majd egyszer, s akkor lesz ne mulass! Alacsony vagyok, vékonyka termettel, amit előszeretettel bújtatok nálam nagyobb darabokba, anya hiába vásárolja a megfelelő méretet. Sokszor lenyúlom a pulcsijait, néha Sam holmijait is, mert én a nagyobb ruhákban érzem magam jól. Félre ne értsetek, a tütü és társait meghagyom a családomnak. Tudom is mit kérek mamáéktól karácsonyra. Egy új ruhatárat rengeteg nagy kabáttal és pulóverrel! Arcomon általában ott játszik egy sunyi kis mosoly, amiből rögtön sejthető ha valami rosszban sántikálok. Nem is takarom, had lássa mindenki. Azt mondják, néha olyan savanyú fejem van, mintha citromba haraptam volna. Nem. Nem vagyok morcos, ez az arcom. Ilyen az arcom. Ha tetszik, ha nem, ez ellen nem sokat tudok tenni.
Előtörténet: Bobbynak ugyan nincs egyszerű élete, ám ő igazán sose fitogtatja a családja kapcsolatait. Tudja jól, hogy az apja nem túl szépen bánik az anyjával és hogy annyira elmérgesedtek a dolgok, hogy még éjjelente is a két szülő veszekedését hallja. Ebben nőtt fel. Ezt a példát látta, s mivel apjára a kezdetektől fogva felnézett, csakis ezt a viselkedésformát sajátította el. Ugyan szereti anyját, viszont Michael volt a férfi a házban, a kis fiú vágya pedig az volt, ha olyan érett felnőtté válhatna, mint az apja. Azt ugyan az elején még nem látta a kicsi Bobby mennyire vészesen közel taszítja apja a családjukat a szakadékhoz, s köztük ő maga is olyan útra tért, ahonnan nehezen volt visszaút. Félő volt, hogy mire felnő, olyan lesz, akárcsak Michael... Mindig is okos kisfiú volt, ebben anyukájára, Sandrin Delightra ütött. Úgy vág az esze akárcsak a borotva és erre előszeretettel veri a mellét. Hiába tűnik csendes kissrácnak, már a kezdetektől fogva megvolt a maga határozottsága és esze a különféle állapotok stabilizálására, melyből az esetek többségében neki kedvezett a végeredmény, nem pedig a másik félnek. Már olyan hat éves korától fogva balhés típusnak lett elkönyvelve a helyi óvodákban, ezért se lehetett sokáig a sok kis mugli gyermek között tartani. A nagyszülei viszont rengeteget babusgatták, akárcsak anyja, ezért sem aggódott sokat a tettei következményein. Az apjától felvett agresszió és rosszindulat egyre csak nőtt benne, minél több veszekedésen estek át a szülei az éj leple alatt. A késő esti lelépések szemtanújává is vált. Párszor megpróbálta apját követni, de a legtöbbször nem voltak elég gyorsak a lábai ahhoz, hogy utolérjen egy autót. Sokszor ő is kiszökött a vándorlás céljából, másrészt nem értette mi olyan nagy kaland az apjának ezekben az éjszakázásokban. A mai napig nem sikerült választ találnia erre.
Az a rengeteg álmatlan éjszaka meghozta a gyümölcsét. Az ovis félrelépés után egyre több alkalommal riadt fel az éjszaka közepén apja és anyja kiabálására, ezzel újabb és újabb mély nyomot hagyva benne. Talán ebből eredhet az alvási bénulás kialakulása avagy az alvásparalízis is. Közel négy éve történhetett, amikor egy reggel arra ébredt, hogy nem tud megmoccanni. Csupán szemeit tudta ide-oda forgatni, de még szóra sem tudta nyitni ajkait. Akkor látta meg először azt az árnylényt, amit csak a már megszokott "Boogeyman" avagy "Mumus" néven emleget. Gyakran előfordul már, hogy a szörny meglátogatja és minden egyes alkalommal Bobbyba fojtja a levegőt. Fél tőle, mégis mindig farkasszemet néz vele, mintha ez egy küzdelem lenne a legsötétebb félelmével, ám minden egyes "összecsapásuk" után, egyikük sem kerül ki győztesen. Bobby igazából még nem tudja, hogy meg akar-e szabadulni tőle vagy sem... Mintha a félelem lenne a komfortzónája. Édesanyjának még nem mesélte el az ő Mumusát és tervei szerint nem is fogja még. Nem akarja, hogy Sandrin találjon valami megoldást a szörny eltüntetésére. Még nem. Még nem erősödött annyit, hogy távozni engedhesse.
Az elkövetkezendő években nővére csukájába kellett lépnie és neki is előkerült az a bizonyos meghívó levél a Roxfortba. Nem feltétlen volt izgatott, talán csak azért, hogy végre a maga ura lehet egy kicsit. A vásárlást már alig várta, főleg, hogy a nagyszülei el is szeretnék vinni. Tudta jól, hogy a legújabb és legmenőbb holmikat vásárolnák neki össze, amivel elég szépen be is tudna vágódni az iskolatársai között. Már el is tervezte, hogy Gobstone bajnok lesz a suliban is és megmutatja milyen fából faragták őt igazából. Így utólag, a vonaton ülve azért elgondolkozik azon mennyire hiányozni fog neki az anyukája... Nem igazán mutatta ki milyen fontos neki a nő és néha úgy hiszi nem volt fair vele, amiért állandóan lepattintotta a nagyszülei miatt. Apró kis bűntudat ébred benne emiatt, amit az iskolában töltött hónapok alatt próbál majd elnyomni, amennyire csak tudja.
Tudom rosszcsont is meg kIs akarnok, de akkor is olyan cukiii! A jellem és minden alapján cseppet sem lep meg, hogy Mardis lesz bár ennek anyuci nem fog annyira örülni. Mondjuk az otthoni viszonyok miatt totál érthető a kellemébe ilyen alakulása. Szomorú hogy egy kiskölyköt hogy el tud rontani a rossz példa. Azt hiszem így csak Sam is még jobban utálni fogja Michaelt. Egyébként nagyon örülök ,hogy hozzad került a kari! Remekül felépítetted, hiába volt a sztori kb adott de a jellemet tökéletesen indokoltad és tetted hozzá és a kis pbhez is passzol ez a kis duzzogós stílus. Még fogjak ölni egymást Albaval aztán persze hosszú távon idegbajba a fel tanári gárdát és persze a szüleiket. xd Nem is húzom tovább az idődet, ha esetleg még nem tetted akkor foglalózz hiszen mindjárt szeptember és mehetsz boldogítani a nővéredet a Roxfortba.