2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Tárgy: Rutland Water (sellőfalu) 2021-02-14, 09:28
First topic message reminder :
A muglik szeme láttára csak egy egyszerű, látogatók elől lezárt templom a vízparton, ám a belseje tértágító bűbájjal van ellátva, s a templombelső rejti a sellők falujának szárazföldi részét, mely nem más, mint az olaszországi Velencéhez hasonlóan cölöpökön álló házak a templommal elfedett tó partszakaszán.. A tó mélyén pedig a vízifalu található.
Mondhatjuk, hogy válogatós vagyok, de az igazság az, hogy nem is nagyon foglalkoztam a lányok után való futkosással. Az már korán kiderült számomra, hogy a falunkban nincs olyan lány, aki érdekelne, amikor pedig a Rixfortba kerültem nagyköveti pozícióba, akkor nagyon jól szerettem volna csinálni a dolgomat és eszembe se jutott, hogy randevúzással vonjam el magam a fontosabb dolgoktól. De ahogy megismertem Dasiet egy pillanat alatt éreztem, hogy legszívesebben minden percemet vele tölteném. Nem volt bennem kérdés azt illetően, hogy érdekel-e engem, első találkozásra vonzalmat éreztem iránta, de nem úgy neveltek, hogy ajtóstul rontsak a házba, így szerettem volna megadni a módját annak, hogy kipuhatoljam úgy érez-e, ahogy én. És bár nem ugráltam tapsolva, mint egy nyeretlen kisgyerek, de amikor az a bizonyos első csók elcsattant legszívesebben majd' kiugrottam volna a bőrömből örömömben. - Az pedig még nagyobb szerencse, hogy nem anyámtól vettem a divatleckéket. - nevetem el magam kissé pimaszul a végére. Szerintem mindenki szokta froclizni a szüleit, nincs ebben semmi szégyellni való. És Dasie előtt ahogy titkokat sem szeretnék tartogatni, úgy nem érzem úgy sem, hogy bármit szégyellnem kellene. - Volt idő, amikor szerettem volna az lenni. Mindig megszóltak érte, hogy túl közvetlen vagyok, túl nyitott, túl sokat fecsegek és biztos megütöm majd a bokámat miatta. - idézem bátyám szavait kissé rossz szájízzel, de fakult haraggal. rég volt, a megbántott kisöcsi énem is felnőtt már, nem számít igazából. - Csak az zavart, hogy úgy éreztem, hogy butának tartanak amiatt, mert megbízom könnyen másokban. Már nem bánom. Ez vagyok én, s egészen eddig az élet engem igazolt. - mosolyodom el a végére. Történtek a családomban tragédiák, nem minden habos-babos torta felénk sem, de egyik sem írható a jellemem számlájára, így továbbiakban cseppet se bánom már, hogy nem vagyok titokzatos személy. - Nekem pedig te tetszel! - kacsintok Dasiere, s kisfiús sármmal kísért mosollyal hajolok hozzá közelebb, hogy újabb puszit helyezzek ajkaira. - Mondjuk lehet, hogy akkor más utazási módot kell majd kitaláljunk a zsupszkulcsozásnál. Tömegesen nem használtam még ilyesmit, őszintén szólva azt sem tudom van-e személyi limitje. - vakarom meg kissé tanácstalanul az üstököm, s nézek Dasiere kérdőn, hogy ő vajon tudja-e a választ erre a kérdésre. - Félre ne érts, én nem úgy értettem, hogy nem szívesen aludnék veled egy ágyban! Épp csak.. khm.. nem akarom, hogy illetlenségnek érezd, hiszen hát nem is vagyunk még olyan régen együtt, az ilyesmi meg olyan intim dolog. - magyarázkodom, s kissé zavarban is vagyok. Azt nem mondom most ki, hogy ez lenne az első alkalom, hogy együtt alszom valakivel, mert bár nincsenek a Roxfort falai között diákok, de azért ez mégse olyan téma, amit a folyosókon sétálgatva szívesen előhoznék. Viszont azt mindenképpen szerettem volna, ha Dasie megtudja: nem azért aludnék a földön, mert esetleg nem szeretnék vele.
[Rutland Water]
Szerencsénkre a téma alól kvázi kiment a zsupszkulcs elérése, így amint Dasietől zöld utat kapok, s jelzi, hogy készen áll, már használatba is veszem a tárgyat, s pillanatokon belül már nem a Roxfortban állunk, hanem egy csendes vízparton, szemben egy templommal, mely nagynak nagy ugyan, de azért nem falunyi méretű. Sejtelmes mosollyal fordulok Dasiehez. - Szárazon vagy víz alatt szeretnél közelíteni a faluhoz?
old but absolutely loved code by:[You must be registered and logged in to see this link.]
Bevallom, amíg a könyve nem lesz kész nem hiszem, hogy az elmondásánál többet tudok majd a sellőkről. Még a Roxfortban se találni róluk olyan sok informáckiót. A Minisztérium a mai napig is nehezen kezeli a varázslény kérdést, már Spencer itt léte is elég nagy lépés Dumbledore részéről, no meg hogy a diákok között is akad már jónéhány, aki nem ember, vagy legalábbis nem teljesen. A Roxfort mindig is nyitott és befogadó volt, kérdés, hogy a szülők is azok-e, akik idejáratják a gyereküket. Én azért remélem, hogy működhet ez hosszú távon, mert hiába más fajú valaki, attól még ugyanannyit ér, mint mi, csak szépen össze kell csiszolódnunk. Spencer esetén se éreztem egy pillanatig sem a hátrányát annak, hogy sellő lenne. Talán kicsit hevesebb természetűnek mondják őket, de bevallom esetemben ez azért igen jó formában nyilvánul meg, hiszen a csókjaival szinte felakar falni. Ha tudnám, hogy még nagy gyakorlata sincs a témában, hát le lennék döbbenve rendesen. Arról volt szó, hogy még nem volt szerelmes, de hogy egyáltalán nem is volt kapcsolata, na az már sokkal meglepőbb, hiszen olyan nagyon helyes és mellé még gáláns és figyelmes is. Szóval fel sem tűnik, hogy nincs még nagy gyakorlata a témában. - Oh, azt hiszem értem. - nevetem el magamat, ahogyan belegondolok, hogy milyen is lehet egy sellőnek feljönni a víz alól, hiszen odalent nem természetes ennyi ruhát felvenni, mint amit mi viselünk. Na nem mondom, hogy ellenemre lenne, ha Spencer sellőmódiban mászkálna, de azt hiszem azért itt a Roxfortban leesnének az állak, főleg a konzervatívabb tanárok esetén. - Szerencse, hogy mégis sikerült elsajátítanod az öltözködés csínkát-bínját. - mondom azért ki, jelezve hogy nagyjából min járhat az eszem. Gondolom a generációk náluk is ugyanúgy fejlődnek, mint nálunk. Más stílus, másfajta tudás és bizonyára már Spencernek könnyebb volt elsajátítania a felszíni életet, mint a szüleinek, főleg ha még érdekli is az emberek világa. Mi másért jött volna a Roxfortba, távol a családjától és a jól ismert közegtől? - Nehéz is lenne elképzelni rólad. Nem az a tipikus titokzatos figura vagy. - pillantok rá mosolyogva, de aztán észbekapok, hogy ki tudja ez talán negatív megjegyzés is lehet? Van, aki talán szeretne az lenni. A titokzatos egyesek szótárában egyenlő az érdekessel. - És ezt nem is bánom. Kinőttem már a titkolózásból, az őszinteség sokkal jobban tetszik. - teszem hozzá, hogy biztos legyen benne én aztán nem vágyom arra, hogy valaki titokzatos legyen. Az őszintesége, a nyiltsága sokkal jobban tetszik, főleg hogy az angolok mindig túlságosan visszafogottak. Spencer esetén szinte már az első pillanatból érezhettem, hogy érdeklem és nem is húzta sokáig, hogy ezt ténylegesen a tudtomra adja. Még mindig belepirulok, ha arra gondolok, hogyan csókolt meg először, és mennyire rosszallóan nézett ránk az eladó. Na ő is tipikus angolként állt a dologhoz, ahogyan majd minden bizonnyal a családom is fog, de őszintén nem érdekel. - De jó lenne! Bizos vagyok benne, hogy lennének érdeklődők. - bólogatóak beleegyezően, hiszen tényleg úgy gondolom mások is nyitottak, mint én is és érdekelné őket a falu. Azt se kétlem, hogy bizonyosan sokan néznék meg a fekete tavi sellőket is, de ők azért úgy tudom jóval komolyabban összezárnak és nem lehet csak úgy lelátogatni hozzájuk a tó mélyére, hiába vannak közel az iskolához. - A földön? Jajj ne butáskodj! - rázom meg a fejemet talán a kelleténél hevesebben is. - Azt igazán nem akarnám, kényelmetlen lenne. - majd kitaláljuk ott, hogyan is lenne igazán kényelmes, bár abban persze igaza van, hogy azért közös ágyban aludni egymás mellett úgy, hogy közben ilyen vadul csókol... De hát tényleg eszembe sem jut, hogy számára zavarba ejtő lenne arra gondolni, hogy nem feltétlenül csak aludnánk. Végül bólintok csak és ezt a kérdést igyekszem inkább elnapolni, azt hiszem úgy most egyszerűbb. Így is elég ideges és izgatott vagyok a családja megismerése miatt, nem kell még plusz nehezítenem a saját dolgomat.
A szüleimnek vannak számomra követhetetlenül "nem kellemes" dolgaik, de tény és való, hogy alapvetően kedves emberek. Attól pedig nem kell tartanom - tartanunk - hogy ne lenne nekik Dasie szimpatikus. Ha valamiben, hát a párválasztásban egyértelműen azt az elvet vallják, hogy amíg a gyermekük boldog, addig ők is azok, így nekik teljesen mindegy, hogy ki mellett találjuk meg a boldogságot. Ehhez az is hozzátartozik, hogy el sem tudják képzelni, hogy "rosszul" válasszunk párt, elvégre nem vagyunk az az extrémitásokba hajló família. Vagyis hát nem voltunk. De aztán jött a bátyám esete és így ezt tudva nem mernék már esküt tenni arra, hogy átlagosak vagyunk, de sem a bátyámról, sem Nimhueról nem tudnak otthon, szóval.. maradjunk annyiban, hogy szerintem Dasiet ígyis úgyis imádni fogják. Ki ne tenné? Lehengerlő személyisége van! Úgy csókolom, mintha nem lenne holnap, mintha csak az itt és a most létezne kettőnk számára. Nem azért, mert attól félek, hogy így lesz, hanem azért, mert szeretném, ha érezné, hogy milyen szinten bolondulok érte. Nem vagyok egy nagy kujon, igazából ő az első nő, akit csókolok - leszámítva amikor 13 évesen a szomszéd lánnyal próbáltuk megtanulni, hogy miképp megy ez, de mindketten rájöttünk, hogy köszönjük szépen nem kérünk a dologból.. akkoriban még a fúúúúúj kategóriába esett nálunk a csók, azóta pedig nem találtam olyan lányt, aki megragadott volna annyira, hogy csókolni vágyjam. Dasieig -, úgyhogy könnyen előfordulhat, hogy nem én vagyok a legjobb csókélménye, de lelkesen gyakorlok vele, amikor csak lehetőségünk adódik. Most pedig még diákok sincsenek a közelben, szóval.. nem szemérmeskedem. - Biztos vagyok benne, hogy szimpatikus leszel nekik. Igazság szerint ruházkodás terén nem túl kifinomult az ízlésük, anyám néha elég extrém dolgokat képes magára húzni, amiknek a divathoz semmi közük, de.. hát ők azért többet élnek a víz alatt, mint fölötte, így egészen más ruházkodási trendeket követnek. Melltartókollekciója kifejezetten terjedelmes van. De azt meg a felszínen nem mutogatja, ugyebár. - nevetem el magam a végére. Nem akarom azt éreztetni, hogy a ruha nálunk tökmindegy, elvégre biztos sok időt töltött azzal, hogy a csinos szerelését kiválassza. De tény, ami tény, öltözködés tekintetében érhetik meglepetések, ha a szüleimmel találkozik. - Mondjuk ez sem igaz teljesen, mert néha sikerül akaratán kívül a mutogatás, de azért azt a fiataloktól, akik többet mozognak az emberek között már megtanulta nagyjából, hogy a cicifix nem felsőruházat, hanem inkább alsó. Régebben voltak érdekes dolgai, pláne ha nagyon "emberszerű" akart lenni, amikor közéjük merészkedett. - vigyorodom el. Nem akarom cinkelni anyámat, de nem fogom tagadni.. mint mondtam, vannak "dolgai". Jó asszony, de sellőbb, mint ember és ez bizony vicces helyzeteket is tud szülni azért. - Veled bármilyen titkomat szívesen megismertetem. - kacsintok rá, s megsimogatom ujjaimmal a fogott kezét. - Na nem, mintha olyan sok titkom lenne ezen felül. - teszem hozzá őszintén. Hiába, nem vagyok egy érdekes valaki ilyen szempontból. mondhatni gyakran vagyok inkább nyitott könyv, mint más. A titkokat megőrzöm, ha valaki rám bízza őket, de saját titkaim nem nagyon akadnak. - Reméljük, hogy igen. A végén még hagyományt teremtünk, s minden évben hozhatunk egy-egy turnust. - lelkesedek a témáért. Közben pedig elérjük az irodát, ahová udvariasan be is engedem Dasiet magam előtt. - Nem baj, nincs ellenemre. De így, hogy házasokként megyünk, gondolom egy szobában kell aludjunk. En nem bánom, de ha kényelmetlen lenne neked, akkor én szívesen elalszom a földön is akár. - jegyzem meg. Mivel az esküvő nemsokára lesz én pedig az a fajta vagyok, aki úgy képzeli el, hogy udvarolni illendő az első együttlét előtt, így nyilván nem gondolom, hogy már az esküvőre menet előtt összegabalyodunk olyan szinten dasievel. Márpedig emiatt lehet, hogy nem is szeretne velem aludni. Ezért ajánlok kiskaput neki, de persze a hangomon hagyom hadd hallja, hogy nekem nem lenne ellenemre az együtt alvás se. Komolyabb-ba egyelőre nem merek gondolni, bevallom zavarba hoznám vele saját magam. - Készen állsz, indulhatunk? - lépek oda az íróasztalomhoz, s nyúlok egy kagylós papírnehezék után fél kézzel, másik kezemet pedig Dasienek nyújtom mosolyogva.
old but absolutely loved code by:[You must be registered and logged in to see this link.]
Bevallom néhány héttel ezelőtt még azon járt az eszem, amikor megkaptam a meghívót az esküvőre, hogy lassan tényleg be kell szereznem néhány macskát, mert úgyis egyedül maradok örök életemre. Most viszont úgy érzem a felhők felett járok még akkor is, ha talán továbbra is kicsit túlaggódom ezt az egészet, hiszen ki tudja, hogy mennyi esély van rá, hogy működhet hosszú távon. Végtére is Spencer fiatalabb nálam, ezt a vak is látja. Bár igazán illedelmes, kedves és figyelmes, de ez nem jelenti azt, hogy ne lobbanhatna lángra más iránt néhány hónap múlva. Bár azok alapján, amiket elmondott magáról nem ilyen típus, de talán okosabb lenne, ha jobban meggondolnám, mit teszek. Persze ez abban a pillanatban veszni látszik, amint meglátom a széles mosolyt és még magamat is meglepem, hogy az ölelés után félrecsúszik a puszi és a nyakát találom meg, mintha csak el sem akarnám engedni. Józanész... na az sosem volt rám jelemző, most pedig még annyira sem. - Köszönöm! - pördülök körbe, hogy megnézhesse a ruhámat. Remélem, hogy nem túlzó, hiszen mégis csak a családjához megyünk. Más világból származik, mint én. A szüleim mindig fennhordták az orrukat és a sellőkről is azt mondják nem túl nyitottak a világ felé, hiszen mi emberek nem bánunk velük jól, de Spencer egyáltalán nem tűnt sosem zárkózottnak. Ez persze nem jelenti azt, hogy a szülei ne lennének azok. Lehunyom aztán a szememet, amikor erre kér, hogy aztán elmosolyodjam, amikor megérzem a puha virágszirom érintését, majd a heves csókot. Majd kiugrik a szívem és azt hiszem, ha most diákok járnának erre pironkodhatnánk rendesen. - Oh, mindenre gondoltál. Csodás! Köszönöm! - azt hiszem a mosolyom a mai nap folyamán valószínűleg úgyis levakarhatatlanná válik majd, úgyhogy már kár is taglalni, hogy továbbra is ott ül az arcomon. Megfogom hát a kezét, hogy kövessem. Azért azt sejtettem, hogy nem sétálva tesszük majd meg az utat, hiszen ő nem a fekete tavi sellők közé tartozik. - Remélem a szüleidnek is tetszeni fog. Mármint... nem tudom, hogy van e elvásáruk, vagy mi a szokás felétek. - igazából azért van nálam egy táska és hoztam fürdőruhát is, csak úgy biztos, ami biztos. Mesélt a faluról, van szárazföldi része is, de még sem várhatom el, hogy teljesen hozzám alkalmazkodjanak. - Trükkös, és akkor én most már ismerni fogom a titkot, de ígérem nem árulom el. - kacsintok cinkosan, ahogyan az irodája felé indulunk és úgy tűnik minden sínen van. A kirándulás tényleg jól hangzik. Biztos vagyok benne, hogy lesznek majd olyan diákok, akik szívesen vennék és azt hiszem ezzel kicsit talán a világnak is jót teszünk. Olyan sok az ellentét, amin talán javíthatunk azzal, ha építjük a fajok közötti kapcsolatokat. Dumbledore is biztosan azért vette fel Spencert. Az iskola is egyre színesebb ilyen tekintetben. Talán idővel megérjük, hogy nem néznek senkire máshogy, csak mert máshonnan származik. - Ez csodás! Akkor ez lehet afféle főpróba. Biztosan élvezni fogják a diákok is majd. - maximum át kell gondolni, hogy húzzunk-e valamiféle korhatárt majd. A túlságosan fiatalok biztosan nem jöhetnek majd, akik még Roxmortsba se mehetnek le és persze kell egy létszámkorlát, ha esetleg túl sokan lennének lelkesek. - Nem, bevallom nem is érdeklődtem. Megüzentem, hogy megyek és viszek magammal plusz egy főt, de többet nem tudok. Annyi biztos, hogy biztosítanak szállást és elég sokan leszünk. Ahogy ismerem az otthoniakat elég nagy felhajtás lesz. Nem gond, ha ott alszunk? - mondjuk azt még nem gondoltam át, hogy a szülői házban töltsem az éjszakát és hívjam meg Spencert, vagy mi is ott vegyünk ki egy szobát, ahol minden más vendég is. Azt sem tudom, hogy a szüleim hogyan fognak majd viszonyulni Spencerhez és persze a nagy hírhez. Ahogyan az apámat ismerem rendesen meg fog lepődni, de sejtelmem sincs, hogy mennyire lesz majd bántó a viselkedése, hogy nem a megfelelő módon jártunk el.
Nagyot dobban a szívem, amikor megjelenik a lépcsősoron szívem választottja. Szélesebbre szalad azonnal mosolyom, s bár nem tolakodón, de mindenféle szégyenérzet nélkül pillantok végig rajta tetőtől talpig. - Köszönöm. - fogadom dicséretét, s a nyakcsókját őszinte örömmel, majd bár megelőzöttként talán szajkózósnak tűnhet, mégis kimondom, ami először eszembe jutott, amikor megláttam ma - is - őt. - Gyönyörű vagy! - nyúlok ezúttal én fél kézzel dereka után, hogy közelemben tarthassam őt a fordulata után újra úgy, hogy a rózsát még el tudjam rejteni a hátam mögött a másik kezemmel. - Hunyd le a szemed! - kérem, s hogyha megteszi, akkor előrehozom a rózsatartó kezemet, s a rózsaszirmokkal megcirógatom orra hegyét, majd az ajkait, s eztán pedig a virág útját követve először az orrára hintek egy apró puszit, majd pedig szenvedélyesen megcsókolom. Ez is egyfajta válasz arra a kérdésére, hogy jól választott-e, ám tervezek szavakkal is reagálni neki.- - Kinyithatod! - oldozom fel, s amennyiben megteszi, úgy átadom neki a virágot, mellyel simítottam az imént. - Akármit is vettél volna fel, elragadó lennél. Szóval igen, jól választottál. - kacsintok rá, s kulcsolom össze kezeinket, hogy elindulhassunk a kastély bejárata felé. - Az irodámban van egy zsupszkulcsom, ami egyenesen hazavezet. Elég közszemlére tett tárgy, nincs eldugva, de tudod ahogy mondani szokás, általában azt nem veszik észre az emberek, ami kiüti a szemüket. - nevetem el magam immáron a folyosókon haladva. - Engedélyt kértem a falu elöljárójától az iskolai kirándulásra, szóval jövő tanévben akár meg is szervezhetjük rendesen. - mesélem lelkesen Dasienek, hogy mit sikerült intézzek. - A házasulandókról kaptál hírt? Van valami újabb csavar az esküvős történetben vagy minden maradhat abban a mederben, ahogy eddug elterveztük? - kérdezem, s közben elérvén az irodát kinyitom előtte az ajtót és előre engedem udvariasan őt.
old but absolutely loved code by:[You must be registered and logged in to see this link.]
Buta dolog ez, de mégis úgy izgulok, mintha kisiskolás lennék egy első randi előtt, vagy ez nem is feltétlenül izgalom, inkább másféle jóleső izgatottság? Nem tudom pontosan meghatározni, de a szívem hevesen kalapál miután már a fél ruhatáramat sikerült kipakolni az ágyra, hogy végül sokszori váltogatás és újra kalibrálás után döntsek egy finom, halvány rózsaszín ruha mellett. Nem akartam sem túlságosan rövid szoknyát, az nem is igazán illik hozzám, viszont miután az otthonát mutatja meg minden bizonnyal ott lesznek a szülei is, szóval még se vehettem fel olyasmit, ami túlságosan dekoltált lenne. Egyszerűen nem illik szülők felé, még ha minden bizonnyal Spencernek tetszett volna is. Azon is perce sokat gondolkodtam mit vegyek hozzá, de végül lapos balerina cipő maradt, hiszen mégis csak könnyebb benne közlekedni akkor is, ha nem a legtökéletesebbek az útviszonyok, az pedig soha sem foglalkoztatott, hogy nem vagyok egy égimeszelő típus, hogy ezt magassarkúval kompenzáljam. Spencer se hiszem, hogy ilyesmit várna el. Sietősen szedem a fokokat lefelé a lépcsőn, tényleg úgy érzem, mintha fiatalodtam volna pár hét alatt minimum tíz évet hirtelen és ez felettébb jó érzés. Az idő csodás, a nap hétágra süt és én ezúttal nem egyedül töltöm a nyarat azon gondolkodva, hogy elutazzam-e egyáltalán valahová. Igazából mindig szoktam, de hát nem olyan izgalmas, ha az embernek nincs ezt kivel megosztani. Az arcomra azonnal széles mosoly szökken, amikor kiérek az udvarra és még ha lenne is az környéken bárki, az se nagyon érdekelne - habár a diákok, amúgy sincsenek ilyenkor az iskolában -, azonnal a sellő elé lépek, hogy átölelve kicsit a nyakát megcsókoljam. Végül is arról volt szó, hogy nem árt még gyakorolni az esküvő előtt igaz? - Igazán jól nézel ki! - lépek aztán hátrébb, hogy kicsit még körbe is forogjak. - Remélem, én is jól választottam. Nehéz menet volt. És hogyan megyünk? - nem tudom, hogy vajon a sellőfalunak van-e valamiféle különleges megközelítése, netán a Roxfortron kívülről szimplán hoppanálunk, esetleg szerzett be egy zsupszkulcsot. Finoman megigazítom a kis táskát azért a vállamon, amit magammal hoztam a legszükségesebb apróságoknak, hogy aztán ha indulunk, akkor megfogjam szépen a kezét.
Alapvetően nyárra mindenki haza szokott utazni, még a tanárok is. Viszont az egyetemisták közül úgyis-úgyis lézengnek páran a Kastély falai között állandóan, így nem tűnik olyan kísértetiesnek, hogy éppen innen induljunk Dasievel haza a falumba. Megvallom őszintén, hogy kicsit izgulok, hiszen nem csak egyszerű tájnézőbe vinném őt haza, hanem szeretném bemutatni a családomnak is, s mivel eddig még egyetlen lányt se vittem haza - nem is volt épp sok kapcsolatom, ugrattak is, hogy naiv vagyok amiért az igazira várok, de sose zavartattam magam emiatt - ezért ez a terep új nekem is. Próbálom viszont nem túltolni a dolgot, nem terveztem hát el, hogy mit fogok neki először megmutatni, hanem úgy gondolom, hogy majd hagyom, hogy úgy fedezzük fel a falut, ahogy neki kényelmes. A kastélyba nem láttam értelmét bekéretőzni csak azért, hogy az irodámból aztán távozhassunk, így a Roxfort bejárata előtt várok Dasiere egy csokor vörös rózsa társaságában. Az öltözékemet tekintve lezseren könyék fölé gyűrt ujjú lenvászon inget, farmer térdnadrágot és mezítlábra felkapott tornacsipőt választottam, majd pedig a nyári életérzés miatt egy baseball sapkát is a fejembe vágtam, hogy ellenzőzzem szemeimet a napfény elől. A napszemüveg valahogy nem az én világom, zavaróan birizgálja az orromat egyrészt, másrészt szerintem minden fazonban idiótán nézek ki, így a hordását hanyagolom. A rózsát hátam mögött rejtegetve várom szívem hölgyét, s közben még dudorászok is. Jó a kedvem, eszemben sincs letagadni, inkább megélem minden pillanatát.
old but absolutely loved code by:[You must be registered and logged in to see this link.]
Friendship is unnecessary, like philosophy, like art.... It has no survival value; rather it is one of those things which give value to survival.
Spencer Irvine
Reveal your secrets
Tárgy: Rutland Water (sellőfalu) 2021-02-14, 09:28
A muglik szeme láttára csak egy egyszerű, látogatók elől lezárt templom a vízparton, ám a belseje tértágító bűbájjal van ellátva, s a templombelső rejti a sellők falujának szárazföldi részét, mely nem más, mint az olaszországi Velencéhez hasonlóan cölöpökön álló házak a templommal elfedett tó partszakaszán.. A tó mélyén pedig a vízifalu található.
