2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Jól megcsavarintottad a sztorit és lesz itt meglepődés, amikor kiderül, hogy vannak itt még bőven rokonok, kíváncsi leszek mi sül ki a nagy családi egymásra találásból. Egyébként a kari remekül sikerült, nagyon jól illik a jellem a pb-hez és is akármennyire is csendes és visszafogott, azért csak-csak vágyik a kalandos ereklyevadász életre. Na majd Kathreine megmutatja neki, hogy milyen is az, csak ne hogy már most elsőbe besokalljon a dologtól. Szépen felépítetted a jellemet, nem egy összecsapott kari, látszik, hogy jól meggondoltad, nincsenek benne nagy ellentétek, amit az ember nem ért első olvasatra. Az ET-t is szépen felépítetted és bőven vannak benne távlati játéklehetőségek is az ismeretlen család révén, szóval le a kalappal! A fogalmazásod még mindig nagyon pöpec, szóval ezzel most nem leptél meg, úgyhogy nem is tartóztatlak, menj szépen foglalózni, ha ne adj isten még nem tetted meg, aztán vár rád a játéktér!
A dolgok, amiket elvesztettünk, visszatalálnak hozzánk,
ha nem is mindig úgy, ahogy gondoljuk.
Vendég
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Devan Nott 2021-02-15, 20:53
Az előző rész tartalmából
1998.
Második évfolyam után magam mögött kellett hagynom a Roxfort mesebeli világát. Fogadott szüleim által újra költöznünk kellett és az egész farmot el is adták, hogy aztán a pénzből Amerikába, azon belül Massachusettsbe költözhessünk. Egy kisebb, hegyvidéki kabint tudhattam be otthonomnak. A tanulmányaimat az Ivermorny Boszorkány- és Varázslóképző Szakiskolában folytattam, távol az otthonomnak hívott barátaimtól és a többi Nott-tól. Hiába tartott minket össze a vér, a szüleim szava mégiscsak többet ért az övéiknél. Ezen felül elkezdtem versenyszinten űzni a varázslósakkot.
1999.
Az igazi szüleimről azóta sem sikerült semmit kideríteni és én sem lettem okosabb a Nott-ok múltját illetően így, hogy elszakítottak tőlük. A padláson lévő emlékeket is kénytelenek voltunk hátrahagyni. Apám tovább régészkedett ereklyevadászként és kutatott az amerikai varázslók eredete után, aztán később jött csak rá, hogy ebből nem igazán tudunk majd megélni. Újra tervbe került egy új tanya megvásárlása. Anyám pedig leváltotta a fodrász szakmát pékre, a legnagyobb boldogságomra, mert így minden reggel friss pékáru kerülhetett az asztalra. A varázslósakkot továbbra is megállíthatatlanul uraltam az évfolyamomban és kikiáltottak a Bábuk Királyának.
2000.
Óhatatlan volt, hogy ne legyen honvágyam, így a harmadik amerikai év kezdete folyamán sóvárogni kezdtem a jó angliai levegő után. Eszembe jutott Karen, Adrien, Gavin és Theodore is, ám mellettük egy számomra igazán fontos személy jelent meg lelki szemeim előtt először. Az a kalandvágyó, lepcsesszájú kisoroszlán, Katherine Benedict. Mostanra sikerült megértenem, hogy az a gyermeteg rajongás valójában vonzódás volt csak még én sem akartam beismerni azt magamnak. A szüleim később leváltották a kis kabinunkat egy újabb farmra, ahol ismételten megkezdődtek az állatenyésztések és növények ültetései. Körülbelül az egész nyarunk arra ment el, hogy kint a tanyán edzettem a lovakat, kergettem a birkákat és szántottam a földeket. Ez bőven elég volt arra, hogy megerősödjek és gyenge, vézna alkatom kikupálódjon.
2001-2002.
A legtartalmasabb év. A tanyából lovarda nőtte ki magát és rengeteg iskolatársam vett részt a fizetett óráinkon, ugyanis a varázslósakkból kapott hírnévvel könnyen bezenghettem az iskolában a lovaglás lehetőségét. Aztán mit is mondhatnék? Amint sínre kerültünk, apám kapott egy levelet a londoni minisztériumtól, amiben egy Auror Akadémiára lehetett jelentkezni és rögtön felmerült a visszaköltözés kérdése. Mondanom sem kell, apám élt a lehetőséggel, anyám viszont maradni szeretett volna. De én? Én inkább apámmal tartottam. Vissza a jó öreg Roxfortba, ahol már az első két évemet is komoly alapokra fektettem. A 2002-es tanév kezdete előtt viszont tettünk egy római kitérőt. Lényegében apám utolsó ereklyevadász bevetése miatt, amit én inkább nyaralásnak tartottam, mintsem munkának.
