2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Örülök neki, hogy kész elfogadni, hogy most ezt a döntést hoztam. Nem szeretem, ha megkérdőjelezik, ha elhatározást hozok, utána pedig bizonygatnom kell a miérteket. Bár nem lennék vélhetően jó vezető, mégiscsak született farkas vagyok, amivel nem kérkedni akarok, vagy kizsarolni a tiszteletét, de nem tudok a véremnek parancsolni, csak az lehet, amit én akarok. Incselkedő mosollyal hátracsapom a hajamat, és kissé megtaszítom a mellkasára helyezett ujjaimmal, mintha két egymásnak feszülő kutya lennénk. Tudom, hogy milyen hatással van rám, s mindez kölcsönös, én sem múlatom úgy senkivel az időt, ha nem való kedvemre. – Majd kialakul. – Búgom immár tisztes távolból, s hagyom, hogy ismét megcsókoljon, a testemmel odafeszülök a csípőjéhez, amint a hátsómra markol, még aprót körzök is vele, hogy tovább ingereljem. Aztán amikor úgy látom, hogy nincs több kérdés, elindulok fel a hálóban, az ujjaimmal fogva a kezét húzom, mint a fenevad, aki a vackába vonszolja a zsákmányt. Tulajdonképpen erről van szó. – Éppen eleget kerülgettük már egymást, nem gondolod? – Kérdezek vissza évődve. Volt idő, amikor riválisok voltunk, hagytam, hogy olykor közel kerüljön, de sosem tudott elkapni igazán, én pedig élveztem a harcot. Aztán megmentettem, amikor majdnem meghalt, és magam sem értettem, miért gyakorlok ekkora kegyelmet. Ansley volt az előző, de egy sima emberrel azért nem könnyű, én pedig sosem hagytam, hogy elragadjanak az érzelmeim. Most is játéknak, könnyed szórakozásnak fogom fel, de akkor miért ez a bizsergető forróság? Talán ez mégis komolyabb, mint hittem? Lehet, hogy jól tettem, hogy hallgattam Emmára a farkas ügyben, viszont nem tudok annyira független maradni Petertől, hogy ne tegyük ezt most meg. Miközben ő a melltartómat kapcsolja ki, már tolom is le a rövidnadrágot, vele együtt a bugyit, így immár teljesen bőrén fordulok az ölébe, hogy róla is lekerüljön ami csak lehet. Ismét a lábai között vagyok, immár kézzel, keresgélem a számomra oly kedves játékszert, közben pedig hagyom, hadd gyönyörködjön a látványomban, mondhatni kiélvezem a pillanatot egy játékos mosollyal.
♫ I turn to you ♫ Aktuális viselet Returning point [You must be registered and logged in to see this link.]
- Nem tesz túl boldoggá, de sokkal jobb, mint egy végleges nem – felelem Joyce szavai hallatán. Ő nem érti, nem értheti, hiszen számára nem különleges az, ami a vérfarkassággal jár. Egész életemben vadász voltam, még apám tanított ki erre a mesterségre és kezdek már belefáradni abba, hogy állandóan a hátam mögé kell lesnem, bármerre is menjek. Amióta pedig otthagytam az iskolát, ez csak még nehezebb lett. A Roxfortban biztonságban voltam, oda nem jöttek utánam a különféle lények. Itt azonban nem élvezem Dumbledore védelmét, magamtól kell boldogulnom. Azzal a gondolattal pedig, hogy én is azzá válok, amire egész eddigi életemben vadásztam, már kezdtem igazán megbékélni. Igazság szerint nem azért jöttem ide, hogy itt és most ágyba cipeljem Joyce-t, hiszen leginkább arra számítottam, hogy átváltoztat és utána még mellettem marad egy ideig. Legalábbis addig, amíg az első szakasz véget nem ér. Mindenesetre, a csábereje egyszerűen akkora, hogy képtelenség számára ellenállni. A testét fegyverként használja szinte már kamaszkora óta, tudja, mikor mit kell felvennie ahhoz, hogy egy férfit a hálójába csábítson. Egyszerre tud elegáns és sportos is lenni, gyönyörű és vad, én pedig álmomban se hittem volna, hogy ez jön be a legjobban számomra. Nem mintha Sophia nem lenne gyönyörű, hiszen az, de Joyce... A vérem pezsegni kezd, amikor megpillantom és noha jelenleg a testi vonzalom hatalmasabb, mint a lelki, azért valami más is kezd odabenn kialakulni. - Az még nem teljes – felelem a vágytól remegő hangon, miközben kezeim lejjebb siklanak az oldala mentén, hogy aztán segítsek számára megszabadulni a nadrágjától. Egy pillanatra se engedem el vagy lépek hátrébb, nehogy meggondolja magát és nemet mondjon. Égek a vágytól, szóval nem tudom biztosra, hogy képes lennék-e megállni ezen a ponton. Nyilván, ha azt mondaná, hogy ne, abbahagynám, de nem örülnék neki. Nagyon nem. A szavaira semmit se reagálok, helyette egyszerűen csak felkapom és az említett irányba indulok el vele, hogy nem sokkal később már a hálóban lévő ágyon tehessem le. Igazság szerint számomra bármilyen más helyszín is megfelelt volna, de az első alkalom két ember életében mégis csak megkövetel némi hagyományt. Egyikünk sem szűz már, de csak nem áll szándékomban elbénázni ezt az egészet egy rosszul kiválasztott hely miatt. - Biztos vagy benne, hogy ezt szeretnéd? - teszem fel a kérdést, miközben a szőkeség fölé kerülök és a melltartója pántját kezdem el kikapcsolni. Megkapja az esélyt részemről ahhoz, hogy még meggondolhassa magát, habár reménykedem abban, hogy a válasz igenlő lesz. Nem szívesen hagynám már abba ezen a ponton.
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet •
Joyce Brekinridge
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Joyce kertvárosi háza 2020-09-02, 15:35
- Nem vagyok a hitegetés híve, de… ha téged az boldogabbá tesz, hogy függőben marad, legyen így. – Felelem megvonva a vállamat, ismerhet már annyira, hogy amit eldöntöttem, az úgy van. Nem akarok én neki rosszat, de a balhét sem vinném el, hogy én nyomorítottam meg egy életre. Lehet, hogy most még az elején ezt hatalomként élné meg, de amikor hatvan évesen is a hold átkától küzd majd, lehet, hogy átkozni fogja a nevemet. Azt valahogy nem tudnám felvállalni. – Hogyne, én csak jó ötleteket mondok. – Lehelek bele az ajkai közé kaján mosollyal, miközben már tudom, hogy győztem, az én érveim erősebbek, makacs akaratom ellenében pedig nincsen esélye, így hiába is emelné fel a hangját. Szeretek irányítani, de ez most nem érzelmi zsarolás, hiszen ha vérfarkassá változtatnám, én akkor is vagyok születésem óta, valamilyen szinten akkor is én volnék az erősebb. Ő viszont vadász, továbbra is úgy vélem, hogy arra a vonalra kéne erősítenie. – Akkor nem kéne megvárnod. Ha van lista, akkor szedjük le őket, és kész. – Öltem már, nem is egyszer, és ha olyanokról van szó, akik Peter ellen törnek, azok később nekem is árthatnának. Nem árthat őket mielőbb eltakarítani az útból. Hozzásimulok, jelét adom, hogy bizony már régen eljött az ideje, hogy akár meg is próbáljuk együtt, most már felesleges tovább kerülgetnünk egymást. Az ingét segítem kigombolni, közben ledobom a blúzomat, alatta csupán egy levendula melltartó van, a nyakamban egy medal, még véletlenül sem ezüstből. Félénkség nélkül tapogatom végig a hasfalát, amolyan cirógató, vágyélesztő jelleggel. Hagyom, hogy kibombolja a farmer rövidnacim gombját, közben pedig felfelé biccentek. – Arra van a háló. – Nyújtom oda a nyakam, hogy ízlelje meg bátran, vagy ha kényelmesebb hátteret akarunk, hát vár az ágy.
♫ I turn to you ♫ Aktuális viselet Returning point [You must be registered and logged in to see this link.]
- Szóval nem végleg mondtál nemet? - emelem fel a szemöldökömet némi kérdő hangsúllyal a hangomban. Ki tudja, miért, de szeretnék vérfarkas lenni. Csábít az erő, a gyorsaság. Az pedig végképp, hogy Dane mennyire szerencsés az életben vérfarkasként, miközben én csak sodródom az árral. Vadászként én képviselem a jó, míg ő mágikus lényként a rossz oldalt. Melléjük szegődött volna a szerencse? Mindenesetre, ha gondolatolvasó lennék, akadna néhány ellenérvem Joyce eszmefuttatására. Most azonban elvonja a figyelmem a némileg paprikázott hangulata. Az a tűz a szemében... Képes lenne az egész világgal szembemenni. - Igen, ellenérv, de valóban jó ötlet ez? - vetem fel a bennem felötlő kérdést, elvégre a szőkeség nem véletlenül szeretett volna végleg hátat fordítani a családjának. Mindenesetre, ha eddig bírta, akkor minden bizonnyal már nem lesz komoly akadály számára ez a pár nap. - Mindegy, te tudod – csóválom meg a fejem. Más esetben rábeszélném, hogy ragaszkodjon a döntéséhez, de azzal – ebben a pillanatban – magam ellen tenném le a voksom. Ha nem jutok jó fegyverekhez, meghalok. Szerencsére van tapasztalatom a kezelésükben, úgyhogy emiatt nem aggódom. Ügyes és gyors vagyok emberként is, habár elég nagy hátránnyal indulok. - A vámpír csajszi lehetséges gyilkos-jelölt – ingatom meg a fejem Joyce gondolatmenete hallatán. - Most szedem össze azoknak a neveit, akik valamilyen okból kifolyólag meg szeretnének ölni. És igen, Dane is a listán van. Hiába kötöttünk fegyverszünetet, ismerem jól ahhoz, hogy tudjam: ha az érdekei úgy diktálják, akkor bármelyik pillanatban felrúgná azokat. Talán csak valami beteges játék miatt hozta vissza az emlékeimet. Ha már belém botlott, eljátszadozik velem. Tudom, előítéletes vagyok, de köztem és közte nem csak Lor volt az ellentét. Rengeteget nyomott a latban annak idején, de még így is akad néhány sötét folt a közös életünkben. A szőkeség csókja édes, mint a méz, szóval minden elővigyázatosságom ellenére lehunyom a szemem, hogy belefeledkezhessek a puha ajkakba. Mikor is voltam utoljára nővel? Nos, nem tudom, de az biztos, hogy odalenn teljes harci díszben pompázok, ezzel nem igazán lesz gond a későbbiek folyamán. - Ühüm – helyeslek a lány szavait hallva, miközben továbbra is úgy falom az ajkait, mintha kötelező lenne és engedelmesen nekiállok kigombolni az ingem. A kötés miatt ugyan nem láthatja a teljes felsőtestem, de azt már most észreveheti, hogy nem fotelben ülve nevelkedtem. Nem vagyok egy izompacsirta, de vannak izmaim, pont annyi, amennyi kell. Mindezek után ujjaimmal a lány farmerján matatok, hogy minél hamarabb megfoszthassam tőle. Már ruhán keresztül is igen izgató a hátsója, milyen lehet hát pőrén?
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet •
Joyce Brekinridge
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Joyce kertvárosi háza 2020-08-23, 14:58
- Nem azt mondtam, hogy nem lennél képes uralni! – Én is felemelem a hangomat, csípőre vágott kezem mellett a szemeim is szikrákat szórnak. – Csak azt, ha ennyire le akarnak vadászni, miközben még döglődsz is, azzal nem segítesz magadon. Ehhez idő, és nyugalom kell. – Értem én, hogy elbújna, megszokná, vannak megbízható társai, de ha most célkereszt van a fején, akkor végképp nincs ideje, aki meg akarja ölni, megtalálná. Sokkal több értelme lenne egy halállistát készíteni, végigmenni rajta, aztán ha üres a lista, akkor szépen nyugodtan átképezni magát vérfarkassá, ha ennyire ez az álma. Talán mert én annak születtem, számomra már oly megszokott a dolog, hogy bár valóban erős képesség az átlagemberhez képest, de láttam már sokakat, akik nem tudták befolyásolni, hogy mit tesznek, majd az azkabanban végezték. Vagy ami még rosszabb, felkoncolva, levadászva. Ezt akarja? – Fegyverekben segíthetek. Tudod, hogy el akartam szakadni a családomtól, de ez például ellenérv, hiszen eléggé komoly a lehetőségünk, hogy felfegyverkezzünk. – Karba fonom a kezemet, Dane-re gondol? Sophia pasijára? Az a fickó tényleg nem normális, és lehet, hogy ha Peter kéri, aki ezek szerint valami barátja, vagy rokona.. Hát túl kicsi a világ, hogy valami módon mindig beléjük botlom. – És gondolod, hogy ha kinyírtad a szeretteit, akkor pusztán szívességből átváltoztat? Én nem tenném. Inkább levágnám a golyóidat, és megenném vacsorára. Igaz, akkor bizonyos szempontból nem lehetnél a kedvemre. – Ingatom a fejemet, ez a kapcsolat Peterrel amolyan se veled, se nélküled cicázás, ám mindig egymásra tudunk hangolódni. A veszekedésünk ellenére is komolyodik, éppen ezért nem tudok csak úgy rábólintani, hogy még nagyobb veszélynek tegyem ki. Belefeledkezem a csókjába, hogy aztán elkezdjem kigombolni az ingét, közben pedig még jobban folytassam a dörzsölőzést ott alul. Lehet, hogy veszélyes játékba kezdtünk, hiszen ha ennyire nem értünk egyet, talán majd egymás ellen is fordulunk, de most én is ki akarom élvezni, hogy jól érzem magam vele. Felnyögök, ahogyan a hátsómba markol. – Túl sok a ruha. – Jegyzem meg két csók között, hogy akár sürgetésnek is veheti.
♫ I turn to you ♫ Aktuális viselet Returning point [You must be registered and logged in to see this link.]
- Mégis honnan veszed, hogy nem lennék képes uralni? - fortyanok fel kissé indulatosan, elvégre már maga a feltételezés is sérti a becsületemet. Joyce ismer jól, tudnia kell hát, hogy vadászként otthonosan mozgok a hozzá hasonló lények között. Nagyon is tisztában vagyok azzal, hogy melyik átok mivel jár. Felkészültem. - Nyilván, amíg az átszokás tart, elbújnék. Tudom, hogy ez az egész rengeteg időt vesz igénybe, de nem érdekel. Van rejtekhelyem, vannak ismerőseim, őket is beavathatom, ha kell. Talán logikusak az ellenérvei és talán hülyeségnek tartja az én ötletemet is, de lehetne kissé empatikusabb is. Mégis mit tenne, ha ő is nála erősebb lénnyel találná szembe magát, akitől aligha szabadulhat? Felkészül ellene. Nekem azonban nincs falkám, Dane pedig továbbra is elég ingatag jelölt a szememben. Sophia pedig kiakadna, ha ezzel a mesével állnék elő. Ő se igazán díjazná az elképzeléseimet, ebben biztos vagyok. - Tapasztalt vadász vagyok, aki meghal, ha nem tesz valamit – vetem ellen Joyce további szavai hallatán. - Nincs olyan fegyverem, amivel esélyem lenne ellenük. Szerinted nem vettem mindent fontolóra? Még a régi helyemre is elmentem, ahol van pár használható dolog, de semmi olyasmi, ami megmenthetne tőlük – ingatom meg a fejem kissé lemondóan. Sok, mi több, rengeteg ellenlábasom lett az évek folyamán, aminek úgy igazán most érzem a súlyát. Joyce nemleges válasza pedig valamiféle aláírása a halálos ítéletemnek. Ő nem érzi ennek a valóságát. Egyszer már majdnem meghaltam, most pedig tegyem meg ismét? - Igazság szerint elsőként Dane jutott eszembe – szólalok meg, miközben a szőkeség olyan intim közelségbe kerül hozzám, hogy annak már aligha leszek sokáig képes ellenállni. - Tudom, hogy a testvérem, de van némi előéletünk is. Ez a családi kötelék dolog leginkább kamaszkorunkban élt, noha akkor még nem is sejtettük az igazságot egymásról. Azóta történt pár dolog és noha mostanában békülési szándékot mutat irányomba, én még mindig nem bízom benne teljes mértékben. - A másik lehetséges jelölt egy vámpír csajszi, akivel még a kontinensen akadtam össze pár évvel ezelőtt – folytatom, majd visszacsókolok. - Volt pár jó éjszakánk, majd jóformán kinyírtam az egész családját. Esélyes, hogy mostanra rám akadt és bosszút tervez. Igen, ő a második, elég komoly jelöltem. Amikor felkértek a munkára, még nem volt tervben, hogy megdöngetem, de egyszerűen annyira dögös volt, hogy muszáj volt megtennem. Ráadásul – mint utólag kiderült – az anyja véla volt, szóval valóban elbájolt. Halálos kombó, most pedig a nyomomban van. A mágiájának köszönhetően könnyen megszerezhet bármilyen információt rólam. - De egyetértek, talán később kellene ezt megbeszélnünk – csókolom meg most én a lányt, miközben finoman megmarkolom a hátsóját. Az a tökéletes kerek forma... A mellei pedig úgy hívogatnak, hogy szinte az eszemet vesztem tőlük. A haragom el is száll nyomban, ahogy megérzem a puha ajkait és mindent elfelejtek egy pillanatra. Miért is jöttem ide egyáltalán?
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet •
[/color][/i]
Joyce Brekinridge
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Joyce kertvárosi háza 2020-08-15, 15:57
- Az átkokat nem szokás kérni. A döntésem végleges, sajnálom. Nem csak úgy győzhetsz, hogy a nyakadba veszel valamit, amit nem is tudsz uralni. Azt gondolod, hogy csak mert egy napja vérfarkas vagy, máris tudsz mindent, és győzhetsz? – Ingatom a fejemet, nem mondom ki, hogy butaságnak tartom az ötletét, mert ezzel a férfiasságát kérdőjelezném meg, de lényegében így van. Tudom, hogy tetszünk egymásnak, de csak azért mert ilyen kétségbeesetten kéri, még nem fogok a logikával szembemenve egy ilyen horderejű, átgondolt döntést megváltoztatni csak mert szépen néz rám. – Ez valóban csúnyán néz ki, de inkább te értsd meg; tapasztalt vadász vagy, inkább arra erősíts rá, készülj fel, kérj támogatást, élezd ki a fegyvereidet, ha már abból nem kérsz, hogy az oldaladon harcoljak én is. – Felelem keményen, mert ha nem is vagyok ténylegesen alfa, és egy falka vezetője, a jellemem mindig kemény volt, amit eldöntöttem, azt már tartom is. Csupán annyit ígértem meg, hogy a mikéntjét átgondolom. És Emma logikus érvei, a saját gondolataim, végül minden ellene szólt. Mindenesetre a kettőnk között izzó vonzalmat talán ez sem rombolja le, így évődően nézek rá fel, remélve, hogy letörhetem ezt a dacos merevségét. A simogatása kapcsán halkan morgó hangot hallatok, amolyan duruzsolót, ahogyan közelebb nyomom magam az ágyékához is. – Sss... Nem az a módja, hogy belerohansz az átokba. Állítsunk inkább csapdát. Mi is játszhatunk piszkos módon. Ismersz már, vannak ötleteim. Inkább mesélj azokról, akik konkrétan el akarnak temetni. Mit kell róluk tudni? Vagy majd inkább később? – Állok kissé lábujjhegyre, hogy egy finom, lágy csókot nyomjak az ajkára, amolyan békülős célzattal, de ha kedvünk támadna esetleg folytatni, hát most én sem vagyok ellenkezős kedvemben, ráadásul ez most nekem hazai pálya, a hálószoba is közel.
♫ I turn to you ♫ Aktuális viselet Returning point [You must be registered and logged in to see this link.]
- Tessék? - kérdezek vissza döbbenten, elvégre elsőre azt hiszem, hogy csak rosszul hallok, de Joyce arcát elnézve nyilván semmi gond velem vagy a hallásommal. - Mi az, hogy nem? Mert erre nyilvánvalóan komoly oknak kell lennie, gondolom, nem csak a levegőbe beszél és a hasára ütve dönti ezt el. Nem azért görnyedtem heteket a könyvek felett, mert erre a válaszra számítottam. Valamiért ugyanis biztos voltam abban, hogy a szőkeség megteszi ezt a kedvemért. Szívesség vagy adósság, ez teljesen mindegy számomra, de vérfarkassá kell válnom! Mindennél jobban szeretném ezt ebben a pillanatban. - Nem osztogatnád, én kérem – javítom ki, mintha ez lenne az egyetlen akadálya a dolognak. - Mégis miféle zsákutca? Nekem szükségem van arra az erőre! Ha Joyce nem, hát megteszi helyette valaki egészen más, noha valamiért nem szívesen kérném meg – példának okáért – pont Danet erre a dologra. Valamilyen ismeretlen okból kifolyólag ragaszkodom a lányhoz. Ez talán azért lenne, mert ő születése óta birtokolja ezt az erőt? Fogalmam sincs, de tény és való, hogy a szavai miatt csalódást érzek. - Nem a védelmedet kérem – szólalok meg, miközben a hangom kissé megremeg. Nem sírok, nem szokásom, még csak közel sem állok hozzá, ez valami egészen más. Csalódottság. Annyira beleéltem már magam a dologba, most pedig elutasítást kapok. - Joyce, értsd már meg, hogy az életem forog kockán! - csattanok fel, majd kissé félrehúzom az ingem, hogy láthatóvá váljon számára is a kötés. - Nemrég valaki megtámadott, megszúrt, majd elmenekült. Csak a szerencsén múlott, hogy nem a szívemet találta el a késsel – engedem vissza az inget a helyére. Csak reménykedni merek abban, hogy a szőkeség számára ez bőven elegendő indok lesz részemről ahhoz, hogy mégis belemenjen a dologba. - Vadászként esélyem sincs ellenük. Gyorsabbá és erősebbé kell válnom. Szerinted ők tisztességes módon fognak az életemre törni? A kulcsszó itt pedig pont a vadász, hiszen mindig is ezzel foglalkoztam. Vámpírok, vérfarkasok, alakváltók az ellenségeim, akik sokkal nagyobb előnyben vannak velem szemben. Az egyetlen hasznavehető fegyverem jelenleg egy ütött-kopott gyanuszkóp, amit mindenhova magammal kell vinnem és ami nem is működik tökéletesen, legalábbis az iménti példa alapján. - Fogalmam sincs – felelem, miközben Joyce átkulcsolja a nyakam, az ujjaim pedig automatikusan siklanak végig az oldala mentén, hogy aztán a gömbölyded és egyben izgató csípőjén állapodjanak meg. Még a vastag kötésen át is érzem, amint a mellei hozzányomódnak a mellkasomhoz, ettől pedig egy pillanatra bennem akad a levegő és az agyamból az összes vér egy másik testrészem felé veszi az irányt. - Van egy régi listám azokról, akiket megpróbáltam megölni, de túlélték – szólalok meg ismét, amint kissé összeszedem magam. - Talán köztük lesz, de több, mint harminc név szerepel benne. Nem lesz egyszerű menet, ez már most tisztán látszik, de még mindig nem mondtam le arról, hogy vérfarkassá kell válnom. Elveszteném vele minden összeköttetésem a vadászokkal, de nem számít, hiszen már így is halottnak hisznek. Eleget tudok ahhoz, hogy a társaság nélkül is prímán elboldoguljak.
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet •
Joyce Brekinridge
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Joyce kertvárosi háza 2020-08-03, 07:21
Felcsüccsenek az egyik fotelem karfájára a borospohárral a kezemben, hogy homlokráncolva hallgassam. Van nekem is elég bajom, hiszen a farkasgazda még mindig itt van szem előtt, az életemre tör, de az utóbbi napokban sikerült átbeszélnünk a Piroskás dolgot Emmával, már csak Sidneyt kéne rávenni. Meg hát az a griffendéles kiscsaj Elizabeth is ütőképes lenne, csak róla úgy tudom, hogy nem is vérfarkas. Szívás! – Éppen azt akartam közölni, hogy nem tehetem. Nem szeretném megtenni. Nézd Peter, tudod, hogy van köztünk valami, de a vérfarkas átok nem olyan, amit bárki is szívesen osztogatna. Átgondoltam, utánanéztem a lehetőségeinknek, és minden zsákutcába vezetett. – Sóhajtok fel, nem akarok én elutasító lenni, de semmi sem ér ennyit. Leteszem a poharat, felállok, hogy közelebb lépjek hozzá. Inkább csábos szokásom lenni, de amióta közelebb kerülünk egymáshoz, nem biztos, hogy erre van szükségünk, olykor az se árt, ha magamat adom. – Veled megyek, melletted leszek, de meg kell értened, hogy nem egy éjszaka alatt szoknád meg, ráadásul nem vagy bejegyzett vérfarkas sem. Nem akarok neked ilyen terhet adni. Nyilván ha valaki más harapott volna meg, akkor segítenék, de így vadászként kell érvényesülnöd. - Nem gondolom, hogy vadászként kezdő lenne, hiszen engem is többször majdnem elkapott, ám Emmának igaza van, mindenki rosszul járna, ha átmennék egy direktbe harapó bestiába. Főleg, hogy Peterrel köztünk valami romantikus éled, nem biztos, hogy ezt vérrel kéne megpecsételni. – Inkább mondd el, hogy ki az, és mit akar tőled, hogy ennyire sürgőssé vált a helyzet. – Kulcsolom most a karjaimat a nyaka köré, ami beszélgetéshez, és csókolózáshoz is ideális lehet. Vagy csupán odabújni egymáshoz, érzi a másik testmelegét. Bármi ami közelebb hozhat minket egymáshoz. Kivéve persze a harapást.
♫ I turn to you ♫ Aktuális viselet Returning point [You must be registered and logged in to see this link.]
Azért nem vagyok vak, észreveszem az ingerlő domborulatokat, amelyek a szexi felső alatt lapulnak és egy pillanatra belém is fojtja vele a szót. Ez viszont tényleg csak egy szempillantásnyi idő, hiszen azokat a fránya ösztönöket hamar felülírja a jelenlegi – életveszélyes – helyzetem. Bármennyire is kívánatosak Joyce keblei, esetleg a lapos hasa, a tökéletes alakja, amely gyönyörűen passzol a ruhája minden egyes szegletébe, nem teperhetem le itt és most. Na, nem mintha nem állnék készen rá bármelyik pillanatban. - Történt pár dolog, amióta utoljára találkoztunk – szólalok meg, miközben beljebb lépek a lakásában, majd helyet foglalok. A vörösbort természetesen elfogadom, habár itt és most sokkal jobban esne számomra egy kissé erősebb ital, de tény, ami tény, érdemes mindezt tiszta fejjel megbeszélni. - Bárki is keresett az utóbbi időben, megtalált. Egy pillanatra azért elhallgatok, majd kortyolok egyet az italomból. Ha Madam Rosmerta kocsmájában lennénk, egyszerre hajtanám fel az utolsó cseppig, de nem áll szándékomban tahónak lenni. Egyébként se inni jöttem. Különben is, amint elfogy a nedű, a szőkeség újabb adagot tölt majd, amit határozott szándékom elkerülni. Ha ez megtörténne, hamar felcsapnám az asztalra, hogy a magamévá tegyem. - A lehető leghamarabb vérfarkassá kell változtatnod. Akár már ma éjszaka – mondom ki hangosan a bennem motoszkáló gondolatokat. Fenébe a könyvekkel és az elmélettel, szükségem van erre az erőre, hogy sikeresen megvédhessem magam. Kezdek igazán tartani az arc nélküli ellenségemtől, noha ez egyáltalán nem jellemző rám, de az emlékeim nélkül egyelőre fogalmam sincs, mivel is állok szemben. Hiro mágiája nem tett mindent rendbe azonnal. - Mit szólsz? - pillantok a szöszi arcára, mintegy valamiféle rezdülést keresve rajta, ami elárulhatja számomra a gondolatait. Már eleve úgy érkeztem ide, hogy teljes mértékben készen állok a dologra. A fájdalomra ugyan esélytelen felkészülnöm, de testileg és lelkileg képes leszek a maximumot nyújtani. - Nem szeretném a te nyakadba varrni a felelősséget, szóval, amint megharaptál, visszamegyek a szállásomra és ott vészelem át a kezdeti időszakot. Kell némi idő az átalakulás kezdetéhez. Ezek lehetnek órák, napok, hetek... Bőven lesz esélyem hazajutni, hiszen Roxmortsban bérelek egy kisebb zugot, oda bármikor elhoppanálhatok. Eszem ágában sincs még ezt a terhet is Joyce vállaira helyeznem. Bőven van neki más baja is. Nem mintha bánnám, ha ő viselné a gondomat, de már így is pont eleget kérek tőle.
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet •
Joyce Brekinridge
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Joyce kertvárosi háza 2020-07-30, 13:18
Amint kopogtat, már nyitom is, mert az ablakból figyeltem, mikor érkezik meg az utcába, sétálva vagy hoppanálással. Szeretek egy kicsit rákészülni a másik hangulatára, és most úgy tűnik, hogy a sármos külső mellé még igen letört hangulat is tartozik, ami nem túl jó, lévén nekem sem lesznek jó híreim, de azt hiszem meg fogja érteni, és át tudjuk hidalni a problémát. Ráadásul ha valóban tetszünk egymásnak, akkor nem attól tesszük függővé, hogy ő vérfarkas, vagy sem. – Már vártalak. – Viszonzom a puszit, számomra is ez a tökéletes köszöntés, még eléjén vagyunk az ismerkedésnek, csak nem fogunk a küszöbön egymásnak esni. A sminkemhez mérten szolid parfüm van rajtam, nem szeretem, ha az orromba valami erőteljes nyomakodik, legyen szó akár a saját mesterséges illatomról. Kikapcsolja ugyanis az ösztönöket. A virágillat édeskés, mégis vagány is egyben. – Köszi, igyekeztem. – Döntöm oldalra a fejemet, miközben a derekamra csúsztatott tenyeremmel megtámasztom magam, hogy ez akaratlagos, vagy teljesen véletlenszerű, azt úgyse döntheti el csak így, de ha kihúzom magam, bizony látszanak az ingerlő domborulatok. – Igen? Nekem is vannak híreim, de most kiváncsivá tettél. Miről van szó? – Miközben beszélek, kinyitom a bárszéket, és töltök számára egy pohár vörösbort, csak amolyan hangulat alapozónak, aztán magamnak is egy keveset. Észlelem én, hogy nagyon néz, úgyhogy a hamiskás mosoly továbbra is ott játszik az ajkam tövében, szeretek tetszeni nagyon is. Az a véleményem, hogy nagyon is megleszünk, legfeljebb más játékot találunk ki, mint a vadász és az üldözött, cicázni máshogy is lehet. Már most vannak ötleteim. A pillantásom a fogasra felakasztott piros, kapucnis köpenyre esik, végülis hallgattam rá, elkezdem élni a saját életemet.
♫ I turn to you ♫ Aktuális viselet Returning point [You must be registered and logged in to see this link.]
Jártam már Joyce házában, szóval nem kell attól tartanom, hogy eltévednék vagy alapból oda se érnék. A helyzetem továbbra sem változott, szóval ha szeretne lebeszélni arról, hogy vérfarkassá alakuljak, elkésett vele. Rengeteg könyvet olvastam a napokban erről az egészről és ismerek pár hozzá hasonló lényt, ahogy átalakulni is láttam már egyet-kettőt, tisztában vagyok azzal, mivel jár ez az egész dolog. Ráadásul, a napokban megtámadtak Roxmorts egyik félreeső utcájában. Az alakot ugyan nem tudnám beazonosítani, köpeny és csuklya fedte, de a kés, amelyet majdnem a tüdőmbe szúrt, nagyon is valóságos volt. Kirántotta, majd elmenekült, még kész szerencse, hogy nem volt olyan súlyos a sérülésem. Az idegen hibázott, de ki tudja, miként lesz mázlija legközelebb neki vagy valaki másnak. A mellkasomon azóta is vastag kötés van, amely nem látszik a ruha alatt. Mint mindig, ezúttal is farmernadrág, bőrdzseki és ing van rajtam. Egyszerű öltözet, de jól áll nekem ez a stílus, sokkal jobban, mint annak idején a roxforti egyenruha állt. Néhány holmimat sikerült megkapnom és hát az... botrány. Davidként szerettem elegánsan öltözködni, ami szintén nem volt hátrány, de azt az életet szeretném végleg magam mögött hagyni. Csak az jut róla állandóan eszembe, hogy amíg én az emlékeimet keresgéltem, addig mások élték az életüket. És igen, itt a Dane-Sophia párosról beszélek. Keserű pirula ez számomra, kissé magam alatt is vagyok, de igyekszem a gondjaimat erre a kis időre a hátam mögött hagyni. Joyce szereti, ha valaki határozott jellem és ha most adom az összetört szívű lovagot, akkor bizonyára nem fogja meghallgatni a kérésem. Nem fog átváltoztatni, ha bármiben is bizonytalan vagyok. - Szia! - köszöntöm a lányt, amint ajtót nyit esetleg a kopogtatásom hallatán. Amint megpillantom, szinte egyből végig is mérem, majd magamban megállapítom, hogy sokkal jobban néz ki, amikor nincs rajta az a sok vakolat. Egyszerű, de nagyszerű, ahogy mondani szokás. Nem mintha amúgy se lenne belevaló csajszi, de ez teljes mértékben az én esetem. Egyszerre csinos és mindemellett még azt is kinézem belőle, hogy ha valaki ránk támadna, fél kézzel törné ki a nyakát az illetőnek, majd menne beáztatni azt szexi felsőt, mert véres lett. - Váó, úgy érzem, ez a te stílusod – jegyzem meg kaján vigyorral, majd beljebb lépek, ha időközben betessékel. Nyomok egy puszit az arcára, úgy érzem, ez a baráti gesztus még bőven belefér. Tetszik, ezt nem tagadom, de ez az egész múlt-mizéria annyira leköt, hogy egy kapcsolat nehezen férne bele most az életembe. Alakuljak át, rendezzem a dolgaimat, lépjek túl Sophián és utána minden mehet a régi kerékvágásban. - Örülök, hogy küldtél egy baglyot, már amúgy is beszélni szerettem volna veled. És a szavaim közben végig őt bámulom, mintha odatapasztották volna a tekintetem a testére. Minden egyes porcikája tökéletes és némi hasonlóságot is vélek felfedezni közte és Sophia között. Talán csak az elmém játéka ez, nem tudom, de kétségkívül így érzem.
♫ Zene ♫ • Aktuális viselet •
Joyce Brekinridge
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Joyce kertvárosi háza 2020-07-25, 14:16
Nem sokkal később, hogy Emmával beszéltünk, és a Red Hiding Sisterhood alapítása is megtörtént, írok egy levelet Peternek, és bagollyal küldöm el, hogy várom a házamnál. Már korábban is járt ott, amikor a könyvtáramat nézegettük, és arról beszélgettünk, hogy eleve én mentettem meg. A hely nincsen fidelius bűbáj által levédve, csupán a mágikus mivoltát leplezi a muglik elől, sima átlagos kertvárosi háznak tűnik, nem őrzi kutya sem, hiszen farkasokat bármikor tudok hívni. Ám beszélnünk kell, mert nem fog minden olyan könnyen, egyszerűen alakulni, mint ahogyan azt közösen elterveztük. És hát nem váltok teljes mértékben ruhatárat, de a piros kapucnis köpeny állandó része lesz a szettemnek. Szeretem a bőrdzsekit, de most valami olyat sikerült kitalálni, ami nagyon menőn néz ki, ráadásul a korábbi magányomat nem is kis mértékben oldja, hogy a fajtársaimmal, lányokkal összefoghatok. Otthon nem szoktam mindig csinosan felöltözve lenni, de mivel most várom Petert, egy hajmosás, szolíd smink rám fér, kiszelőztetem a ház ablakait is, veszek egy márkásabb bort, és vágok abból a kalácsból is, amiből Emmának is vittem. Hm.. így valóban olyan, mintha én magam lennék a mesebeli Piroska. Azért a piros köpenyt most ledobom, de a magassarkú cipő, a csipkés átlátszó blúz, s a tépett, combjaimat kivillantó farmer marad. Nyilván nem az a célom, hogy a külsőmre tereljem a figyelmet a téma komolysága mellett, de emberi alakomban egyébként sem szeretek csapzottnak kinézni. Délután van, a vacsora még távoli, az éjszaka meg főleg, de ilyen áthidaló időpontokban a legtutibb tárgyalni, mert ebből még bármi lehet.
♫ I turn to you ♫ Aktuális viselet Returning point [You must be registered and logged in to see this link.]
Aktuális viselet 
