2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
- Nem tudom, miért kéne mindenre választ adnom? Nem vagyok szerelmes típus, ha meg mégis kellene valaki.. Mittudomén, harcolnék érte. – Kissé felbosszant a faggatózásával, olyan furcsa, hogy valaki engem von kérdőre. Mégis, kissé megmosolygom a dolgot. Nem túlzottan érdekel az a lány, aki miatt ennyire kiszámíthatatlan a hősszerelmes kan, de annyira mégis, hogy most esti műsort csinál nekem. Nekem, aki sosem annyira érzelgős típus, hogy legyen jelentősége az ilyen csábítós játszmáknak. Aztán meg sem lepődöm, hogy Tom pont ezt az érzelgős szót használja Carolra. Na ezek után pláne nem akarom megismerni. Francot se izgat, hogy az emberi lányok miért ilyen összetettek. Ám mivel mindenki nem lehet olyan, mint én, csak rálegyintek a dologra, ugyanis nem azért vagyok itt, hogy kitűnjek a tömegből. Sőt, amíg az iskolában lakom, egészen átlagosnak kéne mutatkoznom. - Hülyeség, ha meg kell tenned valamit, akkor minek.. – Habozol, legalábbis ez lenne a befejezés, ha még lenne rá esélyem. Oké, piszkáltam kissé a fantáziáját, de nem annyira, hogy indokolt legyen, hogy a számba másszon. Vicces, hogy az erőt próbálja érvényesíteni, ami a farkasfalkában bejön, de az embereknél olyan erőltetett. Éppen ezért lep meg, hogy nagyjából moccanni sincs időm. Izgat ugyan a dolog, hiszen küllemre csinos példányról van szó, de jobb szeretem én kézben tartani a dolgokat, ezért hát vissza se csókolok, csupán ernyedt babává válok a karjában, aki mindössze elszenvedője a dolognak. Belül azonban forrongok, ha más körülmények között kerül minderre sor, talán még ki is mutatom, hogy mit érzek. Elmosolyodom, amint elhúzódik, s nekitámaszkodok a korlátnak. – Nem bánom, de te bánni fogod. Mondtam már, hogy mindent túlgondolsz, aztán meg rágörcsölsz. Most aztán a másiknál magyarázkodni fogsz? Ejnye.. – Ingatom a fejemet s a hajammal játszadozom. Lusta tekintettel futok végig a hím látványán, s felhúzom kissé az ínyemet, amolyan vérlázítóan provokatív módon. Megfeszülök, tudom, hogy megijedt tőlem, ezért próbált meg mindent bevetni, hogy meglágyítsa a szívemet. A szavaira felkacagok, s hátravetem a fejemet. – Óha, tényleg? Gyáva dolog volt. Mintha valami leming lennél, aki beleugrik a szakadékba, mert olyan menő dolognak tűnik. Engem csak nem próbálgass kicsim, mert megtéplek, ha nem tetszik, ahogyan kezelsz.. Na futás. – Bólogatok, mert látom, hogy egyik lábáról a másikra áll, tétova módon. És végre elhúzza a csíkot. Összepakolom a holmimat, de közben meg mégsem tudom kiverni a fejemből. Ahogyan magához szorított, tényleg menő dolog volt. A kis hülye..!
♫ I turn to you ♫ Aktuális viselet Returning point [You must be registered and logged in to see this link.]
- A kérdésemre még mindig nem válaszoltál – szólalok meg, miközben végigsimít az arcomon. - Mit tennél, ha szerelmes lennél valakibe, aki viszont másvalakit szeret? Mert azt nem hiszem el, hogy ebben is más vagy, mint a többi lány. Elvégre, magányos ember nem létezik, nem igaz? Joyce valóban más, mint azok a lányok, akiket ismerek, még Caroltól is különbözik, szóval akkor ő is különleges? Valamiért azonban szeretnék kissé belelátni a szőkeségbe, megismerni az indítékait, a múltját, mindent, ami motiválja. Elég szabados a gondolkodásmódja, mintha még nem lett volna alkalma megismerni a szerelmet. Jó, ez igazságtalan részemről, hiszen még nekem se volt benne részem, de én legalább teszek is valamit annak érdekében, hogy ez ne maradjon így. Joyce viszont... Nos, ha rajta múlna, akkor mindenki egy éjszakás kalandokban élhetné ki magát. Izgalmasnak hangzik, de én kissé már belefáradtam abba, hogy napról-napra valaki más mellett ébredjek. - Érzelgős típus – vonom meg a vállam Joyce kérdését hallva, miközben közelebb lépek hozzá. Fogalmam sincs, miért teszem ezt, hiszen egészen eddig kerülni akartam a fizikai kontaktust, de ez az ő közelében valamiért nem megy. Jól néz ki, ez tény és való, mindezek mellett pedig nem unalmas csajszi, mint a legtöbb. A lányok nagy része ugyanis állandóan a Nagy Ő-ről papol, véleményem szerint még Carol is azt szeretné, de én erre egyszerűen nem állok készen. Olyasvalaki való mellém, akinek nem célja a házasság és a gyerekek, aki mellett szabad lehetek, de mégis kell nekem. Akit nem dobok el egy nap után, de nem is jelent kötelezettséget számomra, nem kell azon stresszelnem, miként közölhetném vele a lehető legkíméletesebb módon a kapcsolatunk végét. - Már bánom, hogy olyan hamar fejest ugrottam egy kapcsolatba... - suttogom elhaló hangon, végül ajkaim Joyce ajkaira tapasztom, menekülési útvonalat sem hagyva számára, majd szenvedélyesen megcsókolom. Nem óvatoskodom, elvégre ő se olyasvalaki, aki szeretné az ehhez hasonló megoldásokat, nem okozok hát csalódást számára. Egy pillanatra el is feledem Carolt, minden kimegy a fejemből, ami eddig létezett. Tenyerem a szőkeség testén vándorol, bejárva annak minden porcikáját, minden szegletét... Már el is felejtettem milyen az igazi szenvedély, már ha volt egyáltalán bármikor is bennem olyasmi. - Nem kérek bocsánatot, mert szerintem nem bánod a dolgot – szólalok meg, amikor ajkaink végre elválnak, de továbbra se engedem el, testünk még most is egymáshoz ér, érzem a mellei halmát, ami kifejezetten kellemes érzéssel tölt el, odalenn pedig bizseregni kezd valami. Egyelőre még nem jut eszembe Carol, nem mardos a bűntudat, habár nagy eséllyel hamarosan az is feléled bennem. Még dolgoznom kell azon, hogy ne csábuljak el mások közelében, pedig eddig egészen jól álltam a sarat, a lány pedig kifejezetten nem ezt érdemelné. - Csak ki szerettem volna próbálni... valamiért. Nem jövök zavarba, egyszerűen csak képtelen vagyok megmagyarázni, miért csókoltam meg a szőkeséget. Jól néz ki, dögös is, kellemes a megjelenése, de a csók talán kissé túlzás volt. Bár, tény ami tény, néhány másodpercre elvette az eszemet, pedig pont ez az a dolog, amit Carol miatt szerettem volna elkerülni. Régebben sem csináltam ilyesmit, nem csókoltam meg random lányokat, főleg nem fél óra ismertség után... Akkor ezt most miért tettem? - Na jó, szerintem ideje lenne menni – hátrálok pár lépést a szőkeségtől, majd az ajtó felé indulok és se szó, se beszéd kimegyek rajta, majd elindulok a Griffendél-toronyba, hogy valamennyire rendezni tudjam az egyébként nagyon is csapongó gondolataimat.
Halkan felkacagok, nem akarok mást most idevonzani, még ezt a hímet is le kéne koptatnom de gyorsan, hiszen nem azért jöttem ide, hogy felszedjek valakit. Persze szóba jöhet, afféle unoműzéként, hogy levezessem a feszültséget, de azt vérontással is meg lehet oldani, lényegében sokkal kevesebb bonyodalom árán. Hiszen a pasik hiába oly egyszerű lelkek, de a kapcsolatosdit nagyon meg tudják bonyolítani. Egy ötperces gyorsmenet, és azt hiszik, már járunk is. Bár.. ez jobban belegondolva a lányok hibája, a többi liba veri bele a srácokba, hogy a szex az összeköt. Jó francokat. - Na látod azt el is hiszem.. – Nyúlok előre, hogy végigsimítsak az arcán, de semmi több. Csupán vigyorgok a dologhoz, majd megvonva a vállamat visszahúzom a fejemet. Most akkor van valakije, vagy nincs? Nekem aztán mindegy, úgysem ez alapján döntök, csak van jelenleg fontosabb dolgom is. De nem fogom elfelejteni, hogy miket ajánlgatott, és ha rosszul sikerül az esti portya, lehet, hogy mérgemben megkeresem, hogy levezessük a felesleges stresszt. - Nem kell mindent cimkézni. Tetszik neked, a többi pedig kialakul. Próbálkozz nála, légy igazi dög, mutasd ki, hogy mit akarsz. Ha csak szeretgetni, akkor azt. Cirógasd, simogasd a lelkét is, ha meg mint nő kell neked, akkor azt. A lányok szeretik, ha valaki rávezeti őket, hogy mi a pálya, mert amúgy mindenen bizonytalankodnak. Ha jól sejtem, a te példányod valami nagy dumás kiscsaj lehet, aki mindent meg akar beszélni, nem? – Kérdezek rá megvonva a vállamat ismét, de most már ellépek a srác mellől. A pólóm megszáradt, a kilátóban elvégeztem, amit akartam, ideje megkeresni a szobábat, ezúttal még egyedül, aztán ki tudja, legközelebb talán már társaságban. Azért még érdeklődve megvárom a srác válaszát, de lelkisegélyben úgysem vagyok jó, tehát remélem hanyagolja is a témát. Az emberlányok meg én, az nagyon különböző fogalom. Nem is akarnám ragozni.
♫ I turn to you ♫ Aktuális viselet Returning point [You must be registered and logged in to see this link.]
Joyce jól számol magában, tényleg a melleire vándorol a tekintetem, amikor karjait az említett testrésze előtt fűzi össze. Ez nyilvánvalón egy olyan reakció részemről, amely minden pasiba genetikai kódként van iktatva... Ha egy csaj a közelünkben van, akkor szinte állandóan keresni kell az alkalmat arra, hogy megcsodálhassuk a melleit. Nincs bűntudatom emiatt, hiszen semmi olyasmit sem teszek, amivel Carol ellen dolgoznék, ez pedig így is van rendben. Ha a szőkeség is hozzám hasonló típus lett volna annak idején, akkor nyilvánvaló számomra, hogy igen nehezen állná meg, hogy ne forduljon meg egy-egy jobb pasi után. Természetesen, még így is fennáll az a lehetőség, hogy lopva megnéz magának egy-egy alkatot, vagy esetleg valami mást, de engem ez egészen addig nem zavar, amíg azt nem az én társaságomban és nem túl feltűnően teszi meg. Joyce pedig szépen játszadozik a kártyáival... Nem provokatív, de igenis érezteti velem, hogy jelen van és tetszem neki. - De igen, viszont senkivel se feküdtem le úgy, hogy közben volt párom – forgatom meg a szemeim, hiszen ez még számomra is kissé megbotránkoztató. - Szakítottam velük és csak utána kezdtem ki másokkal. Nem értem a gondolkodásmódodat... A legtöbb csaj megbotránkozna egy ilyen felvetésen, te viszont önként hozod fel. Már csak az a kérdés, hogy ha találkoznál olyasvalakivel, akit úgy igazán szeretsz, akkor mennyire örülnél annak, hogy ő nem benned látja azt, akit szeretne. Fura lány ez a Joyce, de talán pont ez az a tulajdonsága, amivel felkelti mások érdeklődését maga iránt. Na és a melle... Meg úgy az egész kinézete. Kétségtelen hát, hogy ha nem toppant volna be Carol az életembe, akkor jelen pillanatban Joyce ostromozása kötné le a figyelmem. Minden módon megpróbálnám az ágyamba vinni, ez kétségtelen. - Mondjuk, ebben igazad van – vonom meg a vállam, miközben gondolataim Carol felé terelődnek. Igen, elszúrtam az Yngrides dolgot, méghozzá nem is enyhén, de ha jobban belegondolok, Carol sem igazán tepert az utóbbi időszakban annak érdekében, hogy velem lehessen. Samaellel azonban... Önként ment el vele, voltaképp közös program volt és hát az ilyen kutatómunka nem két perc, hanem órákba is telhet. Esélyes hát, hogy Samael és Carol többet volt mostanában kettesben, mint én és Carol. Ez így nem igazán fair, de az ilyesmi két emberen múlik. Ha mindig én fogom magam törni ebben a kapcsolatban, akkor annak nem lesz jó vége hosszú távon. - Annak éppen nem mondanám magam, de igen, szívesen lennék az, akinek be kellene törnie téged – vigyorodok el, miközben kissé elhűlve veszem tudomásul, hogy már megint előjön belőlem a régi énem. Igyekszem én visszagyömöszölni, mert Carol miatt nem kellene ezt tennem, de úgy érzem, ennyi igazán jár számomra, ha már ő is valaki mással tölti azt az időt, amit velem is tölthetne. Mindenesetre, rövidre kellene fognom ezt a találkozót, mert ha pár percnél többet töltök el Joyce társaságában, akkor annak nem lesz túl jó vége, annyi szent. A végén még rányomulok és tényleg ágyba viszem. - Nem szerelem, de nem is vágy – felelem, talán túlságosan is őszintén magamhoz képest. - Még én se tudom, mit szeretnék, de nem mindegy? Nem vagy az érzelmek embere, miért érdekel hát pont téged, hogy ki miként érez valaki más iránt? Meg miként is tudnám az ő számára elmagyarázni mindezt, ha még saját magamban se rendeztem le a dolgot? Szerelmes vagyok Carolba? Ez egy egyértelmű nem. Vágyat érzek csak iránta? Ez is egy hatalmas nem. Leginkább a kettő között van ez az érzelem, valahol félúton, ami nem pont megnyugtató számomra.
Összefonom a karjaimat a melleim előtt, ez is némiképpen jelzésértékű, hogy odavonzza a tekintetét. Az előbb jól eláztattam magamat a hülye madár miatt, és láttam, hogy a szépfiú alaposan megbámult, de ez így is van rendjén. Tudom magamról, hogy kissé fiús teremtés vagyok, de csak mert nem izgatnak azok a gondolatok, amik a velem egykorú emberi libák elméjében tolonganak. Mi tagadás, le is nézem őket, megtehetem, a vérem folytán igenis több vagyok náluk. Élesen felkacagok, amint jelzi, hogy szereti a meglepetéseket, hát nem vagyok benne biztos, hogy az enyémtől is el lenne ragadtatva. Gyilkos vagyok, noha nem olyan észnélküli bestia, mint a harapottak, mivel akkor változom át, amikor jól esik, és akkor a tudatomat is megtartom. De hogy saját törvényeim vannak, az fix. - A szex nem minden. Ha valaki lefekszik egy általad kiszemelt nővel, akkor már nem is akarod? Ez kissé olyan birtoklósan hangzik. Te sose kívántál meg senkit, ha éppen kapcsolatban voltál? – Jó, mondom én, hogy a törvényeim mások, mint az embereké, nálam inkább ösztönökről, semmint kötődésről szól a dolog. Bennem van egy alapos irányítási vágy, de nem használom fegyverként, ahogyan más lányok teszik. Csak simán megteszem, ha éppen elönt a vágy, és nem izgat, hogy a másik éppen kapcsolatban van. Az emberek furcsák. - Én nem így látom. Kettőn áll a vásár. Igen, a törődés talán pont, de ahol csak az egyiknek kell tepernie, az nagyon is egyoldalú kapcsolat. – Bizonyos tekintetben kell egyfajta tánc, a hódítás izgalma, ám nem gondolom, hogy az egyik vagy másik nemnek kéretnie kellene magát. Sőt, az inkább még elcsépelt is. - A büszkeség az erőt jelenti, nem azt, hogy csaj vagyok, sőt.. – Vigyorgok vissza játékosan, ám csalódást tettetve szemforgatok, amikor visszatáncol. Talán éppen ez a határozatlanság fúrta meg a végzetes léket a kapcsolatába. Az álmodozás ellenben nem az én asztalom, cselekedni szokásom, méghozzá a magam örömére. Mások ezt önzőségnek hívnák, én úgy vagyok vele, hogy túlélés. – Ez nagyon apró ízelítő volt. Kanca? És te lennél a tenyészcsődör? – Rázom meg a fejemet továbbra is incselkedve. Nem gondoltam volna eddig, hogy egy lóhoz fognak hasonlítani. – Nem tudom, nem éppen romantikázást. A te külsőddel ez az egész olyan erőltetett, hogy meg akarsz felelni valakinek. Bárkinek. Még nekem is. Minek? Szerelmes vagy belé, vagy csak a vágy, hogy még nem a tiéd? – Lassan mennem kéne, de már felkeltette a figyelmemet ezzel a furcsa nyomulásával a másik lány irányába, nekem kéne gatyába ráznom?
♫ I turn to you ♫ Aktuális viselet Returning point [You must be registered and logged in to see this link.]
Ha hallanám Joyce jelenlegi gondolatait rólam, akkor talán pánikba esnék, mindez alól pedig az az aprócska tény se mentene meg, hogy nyilvánvalóan tetszem neki. Elvégre, ki szeretne olyasvalamit olvasni egy dögös szőke fejében, hogy kidob az ablakon? Nem csak hogy ijesztő, de még Joyce kinézetéhez sem illik úgy igazán... Vagány, belevaló lány így első pillantásra, de egy gyilkosságot nem igazán lennék képes kinézni belőle. Talán, ha néhány sebhely futna keresztül azon a csinos pofikáján, akkor reálisabb lenne a dolog, de így... Nem, egyáltalán nem egy gyilkos alkat, szóval talán még jobb is, hogy nem születtem gondolatolvasónak. - Szeretem a meglepetéseket... - vigyorodom el azzal a sármos mosolyommal, melyet Carol miatt már egy jó ideje nem vettem elő, de Joyce egyértelműen kihozza belőlem még ezt is. Ez mondjuk nem tudatos udvarlás részemről, egyszerűen csak képtelen vagyok a lány közelében uralkodni magamon. Elég titokzatos, az iménti megjegyzése pedig... Mi tagadás, igenis kíváncsi vagyok arra, mit rejthet még magában, ha már ennyire magabiztos. Mit kezdenék egy erős nővel? Őszintén szólva fogalmam sincs a választ illetően, hiszen életemben nem akadtam még össze a szöszihez hasonló kaliberű csajjal. - Ha ott tartanánk, hogy megfekteti, akkor már nem élne – forgatom meg rosszalló morranás kíséretében a szemeimet, hiszen egyértelmű, hogy egy ilyen hír hallatán én magam tekerném ki az illető nyakát. - Gondolod, hogy utána már azon lennék, hogy még inkább összemelegedjek a barátnőmmel? Fel is út, le is út, szerencsére ő azért nem adja magát olyan könnyen. Carol azért nem egy Susan, ezt be kell látnom magamban, mert benne vélhetően lenne annyi tartás, hogy a képembe mondja az igazat, ha esetleg valaki más tetszene meg számára. Elég volt az az évekkel ezelőtti eset, komolyan megrázott a dolog, még ha nem is mutattam a külvilág felé. Hiszen Susan életem szerelme volt, az a lány, akivel komolyan terveztem a jövőt és még ha nem is csalt meg konkrétan a kapcsolatunk alatt, akkor is összejött azzal, aki miatt szakítottunk, mintha nem érdekelte volna a dolog. Ezzel pedig bizonyította számomra azt, hogy Michael bókjai igenis célba értek nála és levették őt a lábáról. Előbb-utóbb beadta volna a derekát, ebben biztos vagyok. És igen, még akkor is, ha velem marad... - Tudod, sohasem árt, ha kimutatod mások felé az érzelmeidet – felelem Joyce szavai hallatán. - Ezt nem elég csak mondani, éreztetni is kell, a csajok többsége legalábbis így működik. Ha nem teszed meg időközönként ezeket a lépéseket, hiányolni fogják a romantikát, még abban az esetben is, ha egyébként teljesen jó a kapcsolatotok. Törődés. Ez a kulcsszó – vonom meg a vállam, majd némileg eltöprengek a szöszit illetően. Oké, Joyce egyértelműen nem az a tipikus lány-alkat, de csak van valami, amivel az ő érdeklődését is fenn kell tartani, nem igaz? Tutira igényli azt, hogy egy pasi állandóan megpróbálja levenni a lábáról, még ha szereti is erősnek mutatni magát mások előtt. - Több büszkeség van benned, mint a Roxfort összes csajában, ez tény – nevetem el magam. - Nyugi, nem akartalak ágyba rángatni, csak kérdeztem. És néha igenis jó dolog az álmodozás. Olyasmit tehetsz meg, amit egyébként nem igazán díjaznának mások. Például elképzelhetem Joyce testét meztelenül, miközben engem igyekszik minél hamarabb a felhők közé juttatni. Na, ennek a gondolatnak Carol minden bizonnyal aligha örülne, de ha azt vesszük alapul, hogy pasiból vagyok... Szükségem van az ilyesmire na, de fizikailag sohasem csalnám meg a lányt, nem azért álmodoztam róla hónapokon át. Most pedig, hogy végre együtt vagyunk, én lennék a világ legostobább embere, ha mindezt kockára tenném egy olyan lányért, akiről még szinte semmit sem tudok. - Most, hogy adtál egy kis ízelítőt magadból... - kezdek bele a mondatba, ezzel az iménti mozdulatára célozva, amely igenis megindított bennem valamit. - Egy vad éjszakát a világ legtüzesebb kancájával – kacsintok rá. Ezt persze veheti magára, hiszen igenis rá céloztam az iménti szavaimmal, de azt azért talán már nem ártana elfogadnom magamban, hogy kapcsolatban vagyok, márpedig nem is akárkivel. Carol kedves lány, nem érdemli meg, hogy így viselkedjek valaki mással a háta mögött, kicsit sem érdemli ezt. - Miért? Mit néztél ki belőlem?
Nem szándékozom máris leleplezni magamat, csak az az átkozott nagy szám mindig a veszély közelébe sodor. Nem kéne kitörni a nyakát a szépfiúnak, és ledobni a magasból már az első nap, hiszen az nem túl jó belépő lenne. Vissza kéne vennem kissé az arcból, de ez a srác olyan erőteljes, és mókás, szívesen belemegyek abba a táncba, amibe éppen vinni akar. - A meglepetések embere vagyok. Legyen az elég, hogy van a tarsolyomban egy s más. – A női titokzatosságra fogom, hiszen ha nem tud titkot tartani, akkor elszúrhatom az egész itt létem. Holott szándékozom maradni pár hónapig, hogy az itteni farkasokat felleljem, a magam oldalára állítsam, és hogy ténylegesen rájőjjek, hogy ki az az ősi farkas, aki el akar mindannyiunkat pusztítani. Túl régóta élek ilyen erőteljes bestiaként, nem szándékozom belefulladni a saját vérembe, pláne nem behódolni valakinek, aki nagyon erősnek hiszi magát. Huncut félmosollyal vonom meg a vállamat a bókra, mintha meg akarna környékezni. Nem azért jöttem, hogy szórakozzak, de végtére is nem vagyok a saját ellenségem, hogy lekoptassak valakit, aki maradni akar. - Köszi. Valaki más? Miért, mit csinált? Megfektette, vagy mi? – Kérdezem érdeklődve, kezd összeállni, hogy ezért akar most valami eszement udvarlásba fogni. Furcsállom a dolgot, ez már amolyan késő bánatnak tűnik, ha valakit így kell visszahódítgatnia, akkor talán elsőre sem volt az övé. Na ezért sem szoktam belemenni az ilyesmi hülyeségekbe, engem aztán ne birtokoljon senki. - Az udvarlásért? Van értelme? Nem felesleges időpocsékolás? Ha valakivel megvan a közös hullámhossz, akkor minek udvarolgatni? Unalmas, kétszínű hazugságnak vélem az ilyesmit. – Úgysem adok tuti tippeket, ugyanis hozzám egyrészt nincsen, másrészt nem tudom, hogy ki az a lány, akire így be van indulva a szépfiú hogy térden csúszna a kegyeiért. Jó, nekem sem árt, ha behódolnak a hímek, de azt erővel, vakmerőséggel kell kezelni, nem holmi nyáladzással. - Akár.. Ha éppen nincs más dolgom. A hangulat kedvéért, de ha így csorgatod érte a nyáladat, akkor nem kell más levetetett gönce, ha érted. Nem szokásom pótlékot játszani. Aki engem megkap, az legalább időlegesen ne gondoljon másfelé. Te pedig olyan kis álmodozónak tűnsz, aki csak úgy belekap minden gondolatba az igazi tettek helyett. A szép szemek még nem minden.. – Paskolom meg a fiú mellkasát, és mintegy merő véletlenségből úgy fordulok, hogy a hátsóm az ágyékának dörgölődjön. Én vagyok az alfa, azt teszek, amit akarok. - Mert túl komolyan veszik. Az egyéjszakás kalandoknak is megvan a maga varázsa, nem kell lenyűgözni senkit, csak az adott pillanatot kihasználni. De nem minden lány egyforma, ne abból indulj ki. Na de visszadobom a kérdést, te mit akarsz? Romantikázós szerelmet, vagy valami mást?
♫ I turn to you ♫ Aktuális viselet Returning point [You must be registered and logged in to see this link.]
Kissé fura számomra a lány által vágott grimasz, amolyan állatias, habár fogalmam sincs róla, hogy egy vérfarkas lenne... Egyelőre csak meglep az ösztönös viselkedése, holott a csajok igazán szeretik megjátszani magukat a pasik előtt. Ügyetlennek, bizonytalannak látszódni, amolyan védelmezésre szorulónak, pont ez volt az, ami Carolban is megfogott. Mindenesetre, szimpatikus számomra Joyce viselkedése, belevaló csaj, aki megvédi magát, ha kell, bárkivel szemben. Őt aztán simán el tudom képzelni szadomazóban és még tetszene is a látvány. Amolyan domináns személyiség lehet a kapcsolataiban, bár pont a hozzá hasonló lányok nem kedvelik a nyámnyila alakokat. - Hattal azért még nekem is meggyűlne a bajom – nevetem el magam őszintén, hiszen mi tagadás, jó erőben vagyok, de túlzásnak érezném azt, ha egyszerre hat emberrel kellene összemérnem magamat. - Te pedig nem tűnsz olyasvalakinek, aki fél kézzel elintéz akárkit. Mármint, ne vedd sértésnek, bomba formában vagy, de nem olyan szempontból... Joyce felé sandítok, hiszen még mindig kerülöm azt, hogy rá kelljen néznem, mert a látvány azért nem pont mindennapi, nekem pedig igenis nehezemre esik nyugton maradnom. Harcias a kicsike, annyi szent, teljesen Carol ellentéte, de akkor miért vonzza magára ennyire a figyelmemet? Egészen mostanáig azt hittem, nem szeretem a hozzá hasonló csajokat, hiszen az én feladatom lenne megvédeni azt, akivel együtt vagyok. Egy lány legyen bújós, kedves, gyengéd. Miért jön hát be ez a vadmacska? Ráadásul, nem úgy néz ki, mint aki zavarba jött volna attól, hogy megnéztem magamnak a dekoltázsát, szóval minden bizonnyal elég jártas mindenféle dologban... Nem volt még hozzá hasonló lánnyal dolgom, kár is lenne tagadnom. - Megkörnyékezte valaki más – vonom meg a vállam nemtörődöm mozdulattal. Oké, Carol azt mondta, semmi sincs köztük és elvileg hiszek is neki, mindenesetre nehezemre esik, hogy ölbe tett kézzel üljek és várjak, amíg az a Samael magához rántja. Féltékeny vagyok, igen. Hiszen Carol az enyém, szóval az a másik srác igenis kiérdemelt egy alaposabb verést, és csakis azért nem léptem még eddig, mert figyelembe vettem Carol szavait is. Bizalmat szavaztam meg a lánynak, de a srác az már teljesen más tészta. Benne egyáltalán nem tudok megbízni. - Miért? Te nem vagy oda az udvarlásért? Mit kell tennie hát egy pasinak, ha az ágyában szeretne látni téged? Tényleg a fiúkra bukna ez az álomcsaj? Nem, akkora mákom azért a világon nincs... Tuti leszbi, elvégre ilyen felfogással csakis az lehet, nem igaz? Vagány, bevállalós és még csak nem is tart igényt olyan felesleges dolgokra, mint a romantika. Igen, én is pontosan ilyen vagyok, most is leginkább csak Carol kedvéért töröm magam, hiszen számára meg az érzelmek a legfontosabbak egy kapcsolatban, szóval mellette nem tehetem meg, hogy figyelmen kívül hagyom az ilyesmit. - Jó, akkor megkérdem – fordulok felé, félretéve minden egyes gátlásomat, amit eddig éreztem vele kapcsolatban. - Te széttennéd a lábad csak az én két szép szememért? Minden lánynak másra van szüksége, senki se fog csak azért az ágyamba ugrani, mert én azt mondom. Nem hiszem, hogy Joyce zavarba jönne a kérdésem hallatán, nem pont olyasvalakinek ismertek meg ezalatt a kis idő alatt. Ráadásul, úgy döntök magamban, egy kis időre félreteszem Carol problémáját és csakis az előttem álló szőkeségre fogok koncentrálni. Valamiért képtelen vagyok figyelmen kívül azt a tényt, hogy mennyire dögös, pedig eddig mindenkinél sikerült. Akkor nála miért nem? - Tudod, a Roxfortba járó lányok nagy része különbözik tőlem, ha nem pont mindenki – vonom meg a vállam. Megszoktam már a dolgot, nem akadok fenn ezen, de most, hogy Joyce felhozta a témát, muszáj valamilyen úton-módon megválaszolni a tetteimet. - Senki se örülne egy hozzám hasonló srácnak. Egyéjszakás kalandok, mindig másik csaj iránt ácsingóztam... Szóval, egyelőre próbálok én alkalmazkodni a partneremhez. Évek óta ismerem, a húgom legjobb barátnője. Különbözőek vagyunk, de még ha szeretnék se tudnék találni olyasvalakit, aki olyan lenne, mint én. Nem ismerek egy olyan csajt se, aki hobbiszinten pasizna és nem lennének egy idő után romantikus álmai a jövőt illetően. Carol pedig megérdemli, hogy változzak a kedvéért.
Harsányan felnevetek, csípőre vágom a kezemet, nem vagyok egy visszafogott lány, az már egyszer biztos. Ha valaki belémköt, akkor biztos, hogy darabokban találja magát, hogy mással már ne tehesse meg, hogy alábecsüli. Bár vékonynak tűnök, ami az emberi alakomat illeti, úgyis az számít, hogy a mások által átkozott vérnek tartott képességem a születésem nyomán a sajátom, ezért puszta kézzel is képes vagyok emberfeletti dolgokra, hát még farkasként. Most is vicsorítok miután kinevettem magamat. – Persze, jőjjenek csak. Azt szeretem, ha minél nagyobb a túlerő. Ha csak hárman támadnak meg, abban semmi kihívás nincs. Onnantól indul a buli, ha legalább hatan vannak. Az már tud érdekes lenni. – Talán egoista vagyok, de őszintén kit érdekel? Már számos idióta találta ki, hogy maga alá gyűr, ha én nem akarom. Megint mások az én trófeámmal akartak büszkélkedni, hogy levadászhatnak. És lám, itt vagyok.. A kék tekintetet valóban megmozgat, amolyan méltó társat látok benne, noha úgy tartom, hogy a férfiak előjoguknak tartják, hogy erősebbek legyenek nálam, szeretem őket ráébreszteni, hogy én bizony több vagyok náluk. Állom a tekintetét, egy cseppnyi félsz nélkül, a saját szemeim csillognak a kiváncsiságtól, hogy vajon hogy vezeti fel a dolgot azzal a másik lánnyal. - Miért is kellett volna? Ha mindent olyan magától értetődőnek gondolsz, akkor miért lennél bármire is kénytelen? Romantika..? Ilyesmikkel húzod mindkettőtök idejét? – Hümmentek ismét a táj felé fordulva, na nekem aztán nincsen rá szükségem. Az ösztömeim vezetnek, ha valakit megkívánok, akkor nem hagyom, hogy bármelyikünk gátló gondolatai közénk álljanak. Számomra nem csak akkor van élvezeti értéke a dolognak, ha beindul a nőstény mivoltomból fakadó tüzelés, néha pusztán unalomból, stresszlevezésként is megadom magamat az élvezeteknek, mint egy nagy gyerek, beteljesítem a vágyaimat. - Ahogy elmeséled, úgyse tenné szét a combjait. Akkor meg magadnak akarsz kudarcot? Jó, én is szeretem a kivívásokat, de az eleve vesztett ügyekre nem szánok időt. Különben sem ismerem azt a lányt.. Ha romantika.. akkor célt ért nála az udvarlásod? – Döntöm oldalra a fejemet, néha én is van, hogy udvaroltatok magamnak, de csak azzal, akivel biztosan szeretkezni akarok, és így csak elnyújtjuk egy kicsit a dolgot, hogy kínzó legyen a vágyakozás, de nem hülyítek senkit. Ha eleve nem tetszik, lekoptatom, vagy átharapom a torkát. Mit kell ezen bonyolítani? Nem értem az emberlányokat.. Viszont a felsőm kezd végre megszáradni, vagyis rámfagyni, de egy farkas ne legyen finnyás.. - Nem gondolod, hogy valahol önámítás? Ha különbözőek vagytok, mindig egymásra erőltetni a saját véleményeteket? Hát nem tudom, nekem nem kellene egy tőlem teljesen idegen fickó. Egy bizonyos fokig izgalmas a különbözőség, utána átok. Ha valakid van, akivel összepasszoltok, ott pont az fokozza a tüzet, hogyan tudjátok egymást túlszárnyalni.. Persze aki nem versengő.. – Vonom meg a vállamat kecsesen, és most ismét felé fordulok, ezúttal kissé kihívóbban, mint eddig. Ha már ilyen unalmasan indult az első napom, legalább van kivel beszélgetni, mielőtt végképp berendezkednék.
♫ I turn to you ♫ Aktuális viselet Returning point [You must be registered and logged in to see this link.]
- Úgy gondolod? - mosolyodom el halványan, hiszen elég kevés lány szokott ilyet nyilatkozni. Többségüket zavarja ugyanis, ha egy olyan sráccal akadnak össze, aki nem tud viselkedni, esetleg ők képtelenek kezelni a helyzetet. Régebben én is ilyen voltam, de – véleményem szerint – az elbűvölőbb fajtából. Rám aztán tényleg nem lehetett haragudni egy pillanatig sem, hiszen a birtokomban lévő kék tekintetek miatt egy lány sem volt képes hosszabb ideig ellenállni a csáberőmnek. Nagy részüket pillanatok alatt levettem a lábáról. Volt ugyan egy-két keményebb dió, de ők is hamar a hatásom alá kerültek. Egyik volt barátnőm szerint olyan vagyok, mint egy átok: tudja rólam mindenki, hogy rossz, de képtelenség számomra ellenállni. Szerény személyem pedig igenis él ezzel az istenadta tehetséggel és szinte mindenkit megszerez magának a gyengébbik nemből. Minden bizonnyal Joyce is ebbe a körbe esett volna bele, ha esetleg korábban akadok össze vele. Egyelőre fogalmam sincs azt illetően, hogy mennyire lenne nehéz számomra feltörni azt a bizonyos héjat, de nagyon úgy néz ki, hogy nem sokáig kellene kopogtatnom a felszínt. - Szerinted szédítelek? - mosolyom továbbra is töretlen, miközben magamban jót derülök a szőkeség véleményén. Tény, ami tény, jól nézek ki, de én meg a randi... Hát, nem járunk kéz a kézben, annyi szent. - Tudod, nem sok lánnyal kellett ilyesmit csinálnom, mármint itt a romantikára gondolok... Nem szokásom ennyire kimutatni az érzelmeimet, most viszont olyan helyzetbe kerültem, hogy meg kell tennem. Nem részletezem a dolgokat, véleményem szerint ugyanis ezt nem igazán kellene mások orrára kötnöm, főleg abban az esetben nem, ha az az orr ilyen szépen ívelt... Nem, Joyce csak ne legyen tisztában a részletekkel, mert a végén még irigykedne arra a szöszire, akit terveim szerint nemsokára felhozok ide. Persze, csak abban az esetben, ha minden összejön. - Na jó, most kíváncsivá tettél – adom be nagyot sóhajtva a derekamat, mert hát egyszerűen képtelen vagyok megállni azt, hogy ne kérdezzek rá a dologra. - Mi az a nem túl visszafogott dolog, amit te tanácsolnál számomra? Másszak rá esetleg? Nagyon úgy néz ki számomra, hogy Joyce egy női Tom, aki hozzám hasonlóan rángatja ágyba az ellenkező nem tagjait, másnap pedig úgy áll tovább, mintha mi sem történt volna előző este. Tökéletes partner lenne számomra, hiszen az egetrengető szexen kívül semmi mást se várna el tőlem. Mindig is hozzá hasonló csajról álmodoztam és most össze is hozott vele a sors. A gond itt csak annyi, hogy kissé túl későn tette meg ezt a lépést. Pedig elég sok olyan dolgot élvezhettünk volna együtt, ami mások számára tabu, vagy melyeket hétköznapi lányokkal nem tehetnék meg. - Ez meg milyen kérdés? - kissé furán tekintek rá, hiszen tényleg nem értem a szavait. Összeillünk? Az igazat megvallva én még egyszer sem töprengtem el ezen jobban, hiszen Carol leginkább a kinézetével fogott meg magának. A kedves személyisége pedig csak hab volt a tortán, habár számomra ez néha kissé túl nagy falatnak tűnik. Nem vagyunk egyformák, de az ellentétek vonzzák egymást, nem igaz? - Nem tudom – vonom meg végül a vállam kissé komolyabb képre váltva. - Ő más világ, mint én, de ez néha jó, nem igaz? Nem muszáj ugyanolyannak lennünk annak érdekében, hogy egymásra találhassunk... Mert hát Carol az Carol, távolt álltak eddig tőlem a hozzá hasonló lányok, de ő más, őt már évek óta kinéztem magamnak. Hogy szerelmes vagyok-e? Valamennyire biztos, hiszen mellette egy nőre se tekintek úgy, mint éjszakai szobatársra. Ennek az az egyik biztos jele, hogy figyelmen kívül hagyom Joyce melleinek látványát és csakis a szemeire összpontosítok. Nehéz feladat, de boldogulnom kell vele.
- Oh, jőjjenek csak, engem nem kell elkerülni. Legalább izgalmassá teszi a napomat, ha összeakadok egyel. – Vigyorodom el, kecses undorral vonom meg a vállamat, én aztán bárkinek szilánkosra töröm az orrát, ha csak csúnyán néz rám. Ám nem kell ettől félnem, a szokásos leplezetlen pasi pillantásokat megszoktam, azon meg sem sértődök, az emberlányokkal ellentétben én jobban ismerem a srácok ösztöneit, mint a szukák, így akár bóknak is vehető, ha úgy néznek rám. Mindig is az aktuális falkám alfája voltam, az a nőstény, akit mindenki meg akar kapni, már-már természetes, hogy ha mindig célkeresztbe kerülök. Nem szokásom kihívóan csábos ruhákat ölteni, jobbak a kényelmes, sportos szerelések, az ingerlő idomaimat így is kiemelik, de úgy vagyok vele, hogy majd a tetteim beszélnek egy kidobott dekoltázs helyett. Most azonban ez utóbbi mégis előkerül, a kiömlő bornak hála, én pedig nem takarózom, nincs mit szégyelni. Majd megszárad, azt pedig úgyis tudom, hogy mit rejt a másik dagadó gatyája. – Ne szédíts. Nem úgy nézel ki, mint aki nem tudja, hogy mit csinál. Különben sem ismerlek annyira, hogy konkrét tanácsot adjak. Ha meg azt csinálnád, amit én tanácsolok, még elriasztanád a szerencsétlent. Nem vagyok egy visszafogott alkat. – Lehelem most ismét rávetve a pillantásomat. Mit hazudjak? Hiszek a nyers erőben, simán csak le kell dönteni a másikat, örömünket lelni benne, aztán tovább állni. Aki kicsit is ismer, az tudhatja, hogy sokszor magam is a szexet használom fel, ha unom a témát, vagy valami fontosat akarok kerülni. Na de a randizás nem az én világom, emberi érzés ez a szerelem, ránk farkasokra aligha lehet jellemző. Felváltva iszunk, s a korlátra könyökölök, ahogyan észreveszem, hogy bővíti a távolságot. Nocsak.. ilyen kis szenlélek lenne? Akkor mi volt az a pillantás? Unottan visszafordítom a tekintetemet a tájra, mintha csupán időhúzásként kérdeztem volna. – Aha. Kissé búvalbaszottnak tűnsz. – Rándul meg az ajkam cinkos szemöldökemelgetés közepette, miközben hagyom, hogy sötét hatalmam átjárja a csillagvizsgálót. A fiú még fiatal, tapasztalatlan. Talán pont a sors vezette az utamba. – Tehát nem akarsz válaszolni. Akkor tovább kérdezek, nem tűröm a kudarcot. Milyen lány az, akit ide akarsz hozni? Úgy véled, hogy összeilletek? – Ezen a ponton a szél belecsap a hajamba, ki is húzom magamat, hogy szétszálljon a vállaim felett. A mozdulattól a kebleim még peckesebben állnak.
♫ I turn to you ♫ Aktuális viselet Returning point [You must be registered and logged in to see this link.]
- Nos, akkor ma rohadt nagy szerencséd van, mert elkerültek a barmok – jegyzem meg én is egy cinkos félmosollyal a szám szegletében, miközben figyelem, amint a haját rendezi. Tipikus csajszi, aki akaratán kívül is felhívja magára a pasik figyelmét... Így vagy úgy, de a hozzá hasonló lányok vérében mindig is benne volt ez a fajta flörtölés. Ha van valaki a közelükben, aki tetszik nekik, akkor már szinte rögtön a hajukkal kezdenek el foglalatoskodni. Fogalmam sincs, hogy ez szándékos-e, vagy sem, de az tény, hogy nekem nincsenek hozzá hasonló késztetéseim. Hülyén is venné ki magát, ha szinte egyből odalenn kezdeném el fogdosni magam... - Voltam már minden. Rohadék, szemétláda, nőcsábász. De barom... Na, azt hiszem, az kimaradt a listámról. És ebből már szinte azonnal le is szűrheti magában, hogy nem vagyok egy tipikus jófiú alkat. Vagyis, eddig nyilvánvalóan nem voltam az, mindenkit gerincre vágtam, aki megállt számomra, senki sem bújhatott el a személyes varázsom elől, ugyanakkor viszont senki sem úszta meg a pár nappal későbbi szakításokat sem. Engem nem viselt meg a dolog, hiszen számomra ezek a kapcsolatok semmitmondóak voltak, de a lányok, akiket dobtam... Némelyik elég hisztérikusan rendezte le a dolgot, volt aki a folyosón kiabált velem, nem foglalkozva semmi és senki mással sem. Komolyan, néha már herótom volt a női hisztitől, de egyszerűen képtelen voltam leállni a randizással. - Úgy tervezem – vonom meg a vállam a lány kérdését hallva, majd folytatom: - Hálás lennék, ha adnál egy-két tippet számomra. Ide szeretném felhozni a lányt, de konkrét tervem még mindig nincs... Tudod, nem vagyok jártas az ilyesmiben, nem kerültem még ehhez hasonló helyzetbe. Randizni természetesen randiztam már, de az, hogy valakit a végletekig elbűvöljek a saját személyiségemmel még nem merült fel bennem. Oké, Carol különleges, sokáig bele voltam habarodva titokban, ez azonban nem könnyíti meg a dolgom. Mi több, még nehezít is rajta, hiszen nagyobb a tét, mint máskor. Ha ő és én szakítunk, akkor egy barátot is elveszítek a személyében, ráadásul a húgom is ki fog akadni rám. Elvégre, Carol egy rendes lány, nem érdemli meg, hogy szemétkedjek vele. - Ha már így a kezembe nyomtad... - nyögöm ki rekedten, miközben megfogom a flaskát, hiszen még mindig a lány hatása alatt állok. Az a pillanat, amikor összeértek az ujjaink... Fogalmam sincs mi okból, de a libabőr futott át a testemen, mintha olyan helyen érintett volna meg, ahol jól esik. Pedig erről szó sincs, de akkor mi ez az egész? Gyorsan számhoz emelem hát a flaskát, majd iszom belőle egy kortyot, hogy legalább a pillanatnyi zavarom elmúljon. Nem szoktam meg az ilyesmit, ez nem az én, hanem a velem találkozó lányok szokása. Mintha valami zavarodott tini lennék, akinek fogalma sincs azt illetően, mihez kezdjen hasonló helyzetekben. Pedig nem ő az első csaj, akivel dolgom van. - Szép név... - lehelem, miközben megpróbálok észrevétlenül arrébb araszolni, hogy még véletlenül se kerüljek vele fizikai kontaktusba, bármennyire is jelentéktelen ez az egész. Ismerem már magam, ismerem a lányokat, Joyce pedig konkrétan flörtöl velem, aminek ellen kell állnom. Carol. Csak miatta vagyok itt, nem a mellettem lévő szőkeség miatt. El is mehetnék innen akár, de valamiért nem visz rá a lélek. Elvégre a puding próbája az evés, nem igaz? Kíváncsi vagyok, mennyire tudok ellenállni a nőknek. - Honnan veszed, hogy bánt valami? - kérdezek vissza, miközben ismét ajkaim elé emelem a flaskát, majd újabb kortyot erőltetek le a torkomon. - Ennyire rá lenne írva az arcomra? Bánt néhány dolog, de nem hittem volna, hogy ezt kívülről is látni lehet, hiszen nem olyan hú, de fontosak. A tervezett randi miatt vagyok kiakadva, meg az a Samael is, aki Carollal volt... Komolyan, rossz érzésem van ettől az egésztől, de ezt nem pont egy vadidegennel fogom megbeszélni. - Semmi fontos, csak iskolai ügyek – vonom meg végül a vállam, amint leengedem a flaskát, majd visszanyújtom a lánynak: - Kösz, azt hiszem, ennyi egyelőre bőven elég.
- Ebben a rohadt nagy hodályban? Esélytelen lenne, mindenhol belefutok barmokba.. – Jegyzem meg kaján, provokatív félmosollyal, miközben a hajamat igazgatom. Nem lehet tudni, hogy ez most neki szól, vagy csak úgy általánosságban, egy nő, még ha nem is embernek született, legyen kétértelmű a végsőkig, hiszen ezzel lehet szerencsétlen hímeket az őrületbe kergetni. Nekem ugyan nem elsődleges, hogy pasizzak, csak úgy megesik olykor, akkor pedig én vagyok az irányító fél, és magasról teszek rá, hogy mennyire nőietlen mindez. A lélegzetét figyelem, amit visszafojt, mintha valamin nagyon tépelődne. Látszik, hogy máskor nem szokott ilyen udvarias lenni. Nocsak! - Oh, dehogy, nem hívnám ezt magánynak. Ha egyedül akarok lenni, az tudatos, nem szoktam elvonulni a sebeimet nyalogatni. Csak ezt a dögöt vártam, de nem ide, a bagolyházba, itt nézelődni voltam, de eltévedt az istenadta. Mindegy, majd átöltözöm. Neked itt lesz valami randid? – Kérdezek vissza, mert el tudom képzelni, hogy valami titkos légyotott beszélt meg a választottjával. Nem úgy fest, mint aki az örök szingliségre lenne kárhoztatva. Az ilyen típusok mindenkit maguk alá akarnak gyűrni. – De pontosan. Ma jöttem, és még nem jött meg minden csomagom. Ismerkedem a tájjal. Kérsz? – Veszem fel a földről a flaskát, és választ sem várva nyomom a kezébe. Az ujjaink kissé összeérnek, érezheti, hogy a csípős szél ellenére cseppet sem hideg a kezem, mintha olyan tűz járna át, hogy sosem fázom. Mint ahogyan az is nyilvánvaló, hogy nem tartom annyira a távolságot, mint amennyire a lányok szokták, ha idegen pasival beszélnek elsőre. Vagy nem félek, vagy állatira közvetlen vagyok. Bárhogy is legyen, visszafordulok a tájat kémelve, s nem zavartatom magamat attól, hogy a csípőnk összeérjen a pasival, ahogyan lenézünk az erdőségre. – Joyce. – Rebegem eljátszva egy pillanatra az új kislányt, akit útba lehet igazítani, ám közben látszik a pillantásomon, hogy pontosan tudom, megnézett magának. Mintha én is ilyen tekintetettel méregetném az erőteljes alkatát. Egészen jó kis kutya vállna belőle, ha betöröm. – Te viszont nagyon magad alatt vagy. Na mi bánt kiscsillag? – Kérdezek vissza amolyan anyáskodó hangsúllyal. A hajamba belekap a szél, és persze nem hoztam hajgumit, hogy eligazgassam, és rossz irányból fúj, hogy mindig az arcom elé söpörje. Csinos metszésű arcomat arany hajkorona minduntalan keresztezi, nem csoda, hogy bosszúsan fújtatok.
♫ I turn to you ♫ Aktuális viselet Returning point [You must be registered and logged in to see this link.]
- Csak gondoltam, magadban szeretnél lenni – vonom meg a vállam a kilátó felé lépkedve, végül rákönyökölök a korlátra és csendben kifújom a levegőt. Nehéz helyzet számomra úgy megmaradni egy lány közelében, hogy ne rohanjam le rögtön bókokkal, de Carol sokkal többet jelent számomra, semmint ennyire semmibe vegyem. Gondolom, ahogy az idő telik, ez is egyre könnyebb lesz és nem kell attól félnem majd, hogy kinek milyen szexista dumát nyögök be valamilyen gyenge pillanatomban. Itt és most viszont még teljes erőfeszítésembe telik a dolog, mivel agyam már egyre-másra hozakodna elő a macsó szövegekkel. - Akik általában erre járnak, magányra vágynak. Esetleg tévednék? Vársz valakit? A lány felé sandítok, miközben tekintetem akaratlanul is lejjebb siklik, ismét az eláztatott blúzára. Pazar egy kilátás, tuti nyert ügye van, ha esetleg randizni jött volna ide. A pasik buknak az ilyesmire, belőle pedig simán kinézem, hogy van annyi esze, hogy a dekoltázsát használja fel annak érdekében, hogy elérjen ezt-azt. Na, nem mondanám olcsó lánykának, elvégre akkor igazán ismerném, mert egy időben nagyon is a kedvenceim voltak, de akkor is... Ismerem a csajokat, nem játszanak ugyan nyílt lapokkal, de mégis tudni, mire is hajtanak. - Mert ha igen, akkor már itt sem vagyok – szólalok meg, miközben elhátrálok egy lépést a korláttól, de zsebre dugott kézzel még mindig a kastély tornyait szemlélem. Láttam már őket eleget, nem a látvány nyűgöz le, inkább csak nem szeretnék egy másfajta kilátással foglalkozni. Márpedig a csajszi halmainak látványa újra meg újra lelki szemeim elé siklik, én pedig rosszul vagyok a tudattól, hogy ennyire nem vagyok képes uralkodni magamon. - Nem szeretném megzavarni a programodat. Bármi is legyen az. Gondolom, azt az italt nem egyedül állt szándékodban elfogyasztani. Végre ismét a lány felé fordulok és a boros flaskára pillantok. Nyilván annak a tartalma ömlött rá, habár az előzményeket nem ismerem, de talán köze van ahhoz a bagolyhoz, amely az imént reppent ki a toronyból. Kellemetlen helyzeteket szülhet az ilyesmi, nekem is volt már benne részem, habár az én dekoltázsomon azért ennyire jól nem mutatott a dolog. - Egyébként Tom a nevem – mutatkozom be, noha fogalmam sincs azt illetően, miért teszem ezt, amikor nem is igazán áll szándékomban hosszabb ideig maradni. Sőt, elvileg már most el szerettem volna menni, valamiért viszont nem visz a lábam... Ez a szép nők átka, szinte mindig így viselkedem a társaságukban. A Carol előtti életem nem múlt még el, ez pedig kifejezetten megnehezíti a dolgom. Mindenesetre folytatom a kis monológom, noha közben jól tudom, hogy ezt talán nem túl jó ötlet erőltetni. - Thomas Stewart, griffendél. És téged hogy hívnak? Egy kis beszélgetés nem árthat, igaz? Csevegünk egyet, mert hát tényleg nem láttam még a lányt és nem is tűnik ártatlannak, szóval van benne valami, amivel felhívta magára a figyelmemet. Nyilván mostanában érkezhetett az iskolába, mert ellenkező esetben már lett volna hozzá közöm, ebben teljes mértékben biztos vagyok. Szép és vonzó, mindezek mellett a tekintetében van valami vadság is. Személyiségre Carol teljes ellentéte lehet, nem az a védelmezett-típus, hanem olyasvalaki, aki bárkivel szembeszáll, ha az érdekei azt kívánják. - Mióta tanulsz itt? - teszem fel a következő kérdésemet, mintha pont barátkozni állna szándékomban. Pedig erről szó sincs, mivel ha sokáig maradok még a társaságában, akkor abból problémák adódhatnak. Van egy nőcsábász énem, aki tudja, hogy nem tehetné meg ezt, de valamiért mégsem vagyok képes uralkodni magam felett. Ez pedig igenis nagy baj, mert kapcsolatban vagyok olyasvalakivel, akiről mindig is álmodoztam és eszem ágában sincs elveszíteni egy olyan lány miatt, akit még soha életemben nem láttam ezelőtt, mindezek mellett pedig az is benne van a pakliban, hogy a kinézete ellenére valami üresfejű Barbie-baba, aki az első együtt töltött éjszaka után a sarokban végzi a többiek mellett.
Megmoccanok az araszolás közben, érzékeny orromba emberillat nyomakodik, méghozzá a hátam mögül, a lépcső irányából. Egy átlagos, harapott farkas széliránytól függően tudja csak érezni ezt, én viszont bármikor. Megtorpanok, s ezt a pillanatot használja ki a bagoly, hogy felismerje, mekkorát hibázott, és gyorsan fel is reppen, hogy már ne tudjam utólérni. A karjaim lehanyatlanak, és immár bosszús képpel fordulok meg, hogy szembenézzek, ki volt az, aki megzavart. Nyilván nem tudhatta, hogy mi történt velem, és végülis nem olyan nagy katasztrófa, de szeretem, ha jól alakulnak a dolgaim. Cseppet sem zavar, ha netán kissé intim helyzetben láthat az érkező idegen, mindig is természetes dolognak tartottam a külsőmet, állati belsőm ugyanis csupán egy testnek tartja azt, ahogy kinézek. Az emberek között szépnek, sőt, kimondottan csinosnak tartanak, ami abból is eredhet, hogy a születésem révén olyan magabiztosságot örököltem, amelyről süt, hogy komoly erő birtokában vagyok. Mandulavágású kék szemeim szikrázóan mérik végig az érkezőt, kiváncsian tapadnak a férfias alkatra. - Nem foglaltam be a helyzet, így.. ne mentegetőzz. – Találom meg a hangomat, amely kellemesen mély, duruzsolós. A bor immár teljesen átitatja a felsőmet, és a pálca hiányában meg sem tudom magamat szárítani. Átvehetnék az imént idedobott böröndből egy felsőt, na de azért még bennem is van annyi szociális hajlam, hogy nem dobom le a rucit, ha már itt van valaki. Ezért hát a késő őszi hideg, fagyos esti szellő lazán rámdermeszti a nedves anyagot, kiemelve a melleim formáját, s azok csúcsai szinte átszúrják a pólót, mivel nincs rajtam melltartót. - És ha gond? Vagy le akarsz ugrani, azért nem zavarsz sokáig? – kérdezem kaján felhanggal, és felvonom párszor a szemöldökömet, félmosolyt is mellékelek. Oda könyökölök mellé, de azért néhány centi távolságra. Az illata egészen kellemes, hímszag, ami az orromig hatol. Zamatos. Az erdő oly közel, éjszaka kimehetnék, a helyi elvadult farkasok vérét megízlelve a szolgáimmá tehetném őket. Ám közben itt a feladatom, diáklánnyá kell átvedlenem, hogy az itteni tudást felhasználva rájőjjöek, ki az aki ritkitja a sorainkat.
♫ I turn to you ♫ Aktuális viselet Returning point [You must be registered and logged in to see this link.]
A csillagvizsgáló torony a Roxfort egyik legromantikusabb helye, legalábbis mindenfelé ezt hallani mostanában. A csajok oda-vissza vannak, ha a pasijuk felviszi őket, állandóan erről áradoznak, én pedig úgy gondoltam, megnézem magamnak ezt a helyet. Carol és én mostanában nem túl sűrűn voltunk kettesben, most azonban kiteszek magamért annak érdekében, hogy egy jó pontot is bezsebelhessek. Az Yngrides történet elég bénán jött ki, nagyot hibáztam, ezzel viszont talán kissé visszatornázhatom magam az eredeti helyemre. Sajnos, nem sok tapasztalatom van a romantikában, tekintettel arra, hogy a legtöbb csaj az ágyamban kötött ki mindenféle előzetes erőlködés nélkül, de ha kell, akkor összeszedem magam. Carol ugyanis az a fajta lány, aki szereti, ha a kapcsolatában a romantika is helyet kap, szereti, ha éreztetik vele, hogy szeretik. Én pedig ki is fogok tenni magamért, azon ne múljon. Körülnézek, kitalálok valami felettébb szerelmes párnak való programot, ami még nem túlzás Carol szemében, majd akcióba lendülök. Kétségtelen, hogy ebben a roxfort-i konyha is szerepet kap majd... A gyakorlati óráim után szinte azonnal a torony felé veszem az irányt, hogy nyugodt körülmények között mérhessem fel a terepet. Napközben ott nem tartanak órát, mert ugyebár csillag egy deka sem, elmélettel pedig nem sokat érnek, ha közben a diákok nem tudják mire mereszteni a szemüket. Így hát attól nem kell félnem, hogy bárki is megzavarna, noha egy-két percnél többet nem áll szándékomban eltölteni azon a helyen. Irtózok az ehhez hasonló helyektől, mert mindig eszembe jutnak az én régebbi óráim, melyek nagy részéről voltam szíves hiányozni. Gyűlöltem az asztronómiát, egyszerűen nem voltam képes eligazodni az égen, valahogy nem ment a dolog. Ez volt az egyetlen olyan tantárgy, melyben akkor se lettem volna jó, ha megszakadok. Carolért azonban még ezt is hajlandó vagyok figyelmen kívül hagyni, hogy egy szép élményben lehessen része. Velem. Tény, ami tény, aggódom emiatt a Samael miatt, ezt kár is lenne tagadnom. A lányban megbízom, de Samael már egészen más tészta. Hozzám hasonló kaliber lehet, az ügyeletes szépfiú, akiért minden nő odavan, ezt a szerepet pedig kissé jobban ismerem a kelleténél. - Ó! - torpanok meg, ujjaimmal a kilincsen, egyenesen a nyitott ajtó mellett, amikor megpillantom azt a csibét, aki félbeszakítja a terveimet. Fenébe! Reméltem, hogy egyedül leszek. - Bocs a zavarásért... Szándékomban áll becsukni az ajtót és elmenni innen, hiszen később is visszajöhetek még, habár a tekintetem már egy lépéssel előttem jár és egyenesen a lány halmaira szegeződnek, mindenféle bűntudat nélkül megbámulva azokat. Elég szép méretekkel rendelkezik, görögdinnyében se látni hasonlót és igen, tudom, hogy kapcsolatban vagyok, de nem vakságot fogadtam. Ráadásul, a pólója átázott, jelenleg is ingerlően odatapad, nem gyakran látni ilyet manapság. Hamar észbe kapok azonban, magamban gyorsan elszámolok háromig, majd belépek. - Ha nem gond, csak egy-két percig leszek – sétálok a kilátó részhez, hogy megnézzem, milyen tájban gyönyörködhetünk majd Carollal. Látom ugyan a baglyot és az italt, de nem foglalkozom vele. A lányt nem ismerem, ami elég szokatlan részemről, hiszen ő is olyan típusú csaj, akit már rég megdöngettem volna, ha alkalmam nyílik rá. Márpedig az ilyen stílusú bögyöskéket mindig észben tartottam Carol előtt. A plusz változást részemről pedig a bókok elmaradása jelzi. Nem kezdek el pofátlanul nyomulni, nem teszek megjegyzést a formás alakjára és a helyes pofijára, egyszerűen csak igyekszem tudomást se venni róla. Igen nehéz feladat, ha az ember útjába hasonló szépség kerül, de eddig nagyon is jól veszem az akadályokat. A korlátra könyökölök, majd megpróbálom magamban elképzelni, miként nézhetnek ki a Roxfort kisebb tornyai a csillagfényes éjszakában...
A csillagvizsgálóban ácsorgok egy ideje, a kezeimben pedig a már felnyitott flaska. Kell egy kis szíverősítő. Ha jól tudom, valaki a hozzám hasonló természetfelettiekre vadászik. Ráadásul én születésem óta farkas vagyok, így elől lehetek azon a bizonyos listán. Sosem szívleltem az iskolát, a tanulást, de talán a Roxfort méltán biztonságos hely, és kereshetek hozzám hasonlóakat, akár a vezérük is lehetek. Ritka az, ha valakit nem megharapnak, hanem a szülei által örökli az átkozott vért, én pedig inkább vagyok bestia, mint ember, hiszen leperegnek rólam a halandó szokások, az ösztöneim és a szaglásom után megyek. Ezúttal viszont olyanokat hallottam, hogy erős vámpírok, és vérfarkasok is estek áldozatul a titokzatos merénylőnek, sellőket beleztek ki élve, mintha valami ősibb tudás keresése hajszolná a titokzatos gyilkost. Nem szokásom megrémülni, de ez valahogy megborzongat, ezért hát az idei őszt a Roxfortban kezdek. Hat éve fejeztem be, de öreg diákként folytatom az egyetemet. Már csak a szakot kéne kitalálnom, hiszen olykor érdemes is lenne bejárni az órákra, hogy ne vágjanak ki. Szobát is kaptam, majd el kéne foglalnom, a csomagom majd hamarosan érkezik. És éppen ez a vesztem, mert a hülye bagoly, akivel kapom a cuccaimat, nem várja ki, hogy majd a bagolyházba menjek érte, egyenesen itt talál meg, az éjszaka közepén, a semmiből feltűnve, becélozza a csillagvizsgálót, hangtalan szárnycsapásait észre sem véve úgy megijedek, hogy a rezdüléstől magamra öntöm a számhoz emelt borosflaskát. Az amúgy is vékony, szinte áttetsző felső pillanatok alatt nedvessé válik. Halászgatom a pálcámat, de lehet, hogy lent hagytam a klubhelységbe a kézitáskámban. - A jó.. életbe.. – Mormolom a káromlatot, és legszívesebben belerúgnék a tollát tépkedő bagolyba, aki még mintha hálát is várna, hogy ide dobta le a böröndömet. Szikrázó szemekkel közeledek fel, a bortól nedves pólóm rátapad a testemre, tökéletesen kiemelve karcsú, de ingerlően formás idomaimat. A hajam most nincs összefogva, nedves sörényként veszi körül a nyakamat. Kék szemeimben a halál igérete.. Ujjaimat karomszerűen görbítem be, hogy a bagoly felé araszoljak..
♫ I turn to you ♫ Aktuális viselet Returning point [You must be registered and logged in to see this link.]
Aktuális viselet 
