2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Daphne megpróbál átvarázsolni a burkon, miközben Gerard a démont próbálja auror téglákkal bebörtönözni. Sikerül rést találni a pajzson, érezhető, hogy Deneira megrezzen, mintha kiszakadna a varázslatból, amit el is ront, láthatóan elveszti a fonalat, újra kell kezdenie, ezzel talán időt nyerhetnek a diákok. A nő hátranéz Daphne-ra, de nem tud támadni, hiszen erőteljesen koncentrálnia kell, a démonra bízza a dolgot. Lizzy magához hívja a kerékdarabot, de aztán el is ejti, mert a tárgy szikrázik a láva forróságától, és a lány hiába sebezhetetlen, nagy nehezen tudja csak megfogni. Grayson még annyira ki van merülve az előző befolyásolós varázslattól, hogy el akarná teleportálni a tárgyat, de az csak moccan egyet a levegőben, majd a földre hullik, de védekezni most nem kell, legfeljebb a nő pajzsát lebontani, vagy a démon köré építeni. Shanna most tökéletesen össze tudja hangolni akaratát Daphe-val, és egy ajtót nyitni a burokba, a robbanástól három benti varázsló össze is esik, el is ájulnak, és a kerék, amit Deneira próbál működésbe hozni, le is áll, nem forog tovább. Ginny nem igazán vesz részt a támadásban, sem pedig a démon lekötésében sem. Danielnek szerencsére már nem kell megtalálni az irányt, mert mindenki egy helyen van, a sötét boszorkány megpróbálja megnyitni a tér és idő szövedékét, a káoszdémon pedig visszaveri a korábbi őrjítő varázst, itt mégiscsak van értelme Grayson varázslatának, ami elég jól tompítja a dolgot, Ginny esetleg Gerardnak tud segíteni a varázstéglák összerakásában, hogy elszigeteljét a sötét teremtményt. Eileen most sajnos nem tudja behatárolni, hogy hol is lehetnek, annyira ki vannak szakadva most a normális kerékvágásból, szó szerint.
És ekkor történik valami. Lizzy fel tudja venni mégiscsak a kerékdarabot, és mintha véletlenül is, de egy apró gombra lel az ujja, amikor az benyomódik, mindannyiuk szeme előtt megjelenik ismét Dumbledore és Grindelwald párbaja, aztán a következő pillanatban ismét az arénában találják magukat, a belépőjük után pár pillanattal. Lizzy valami ősi csoda folytán visszapörgette az időt, amire mindannyian emlékeznek. A megnyitó még nem kezdődött el, Josephine sehol, Gabrielle éppen igazgatná a hangszórót, amikor találkozik a szeme a diákokkal, Daphne-vel, meg a tanárral. Ő is átélte mindezt, és hitetlenkedve bámul rájuk, hogy rájöttek a tervére, és mivel tudja, hogy ellenfelei között minimum két erős auror van, úgy dönt, hogy ezt nem játssza végig ismét, mivel nincs B terve. Egy Operaház Fantomjás köpenylendítéssel ott a nézők előtt megidézi a káoszdémont, ami a diákok felé int, Gabrielle pedig egy megjelenő hasadékon át le is lép. Hőseink előtt elsötétül minden.
A következő pillanatban lassan mindenki elkezd ébredezni. Mindenki szinte gyermeknek néz ki, vonásaik kiskamaszét idézik. Még Alastair is fiatalodott kissé. Hideg van, szinte dermesztő hideg. Ki tudja, hogy Lizzy mit csinált, de talán a biztos haláltól menekültek meg, hogy egy még nagyobb veszélybe kerüljenek. Ha körbenéznek, fák veszik körül őket, szálingózik a hó, és erőteljes minuszok vannak. Az erdő, ahol vannak, zord, barátságtalan hely, és cseppet sem ismerős. Ez lenne a vég?
határidő június 16. Mindenki tizenhárom évesnek néz ki, Alasatair és Ginny kivételével javaslom mindenkinek a játékban fiatalabb gifek használatát, kivéve ha az adott PB-ről találtok nagyon fiatal gifet. A játék végéig senki nem dobhat isteni közbeavatkozás medáljára. Ami érezhető változás, hogy bár a varázserő megmaradt, és mindenki olyan szinten műveli, mint előtte, de eltűnt az összes képesség, mágikus adottság, familiáris, ezek visszavonásig nem használható. Hajrá
- Igen? - pislogok tanácstalanul Ginny szavai hallatán, majd végül számomra is beugrik, hogy tényleg igaza van. Valóban ezeket láttuk, szóval elég fontos dolgok lehetnek. Szerencsére sikerül megszereznem azt a valamit, habár nem sokáig, hiszen szinte egyből el is ejtem. - Rohadt forró! - szisszenek fel, miközben a kezemhez kapok. Hiába a sebezhetetlenség, még én is érzem a meleget és nagyon nem szórakoztató megégetni magamat. - Na, jó, teszek még egy próbát – fújom ki a levegőt, miközben lelkiekben igyekszem felkészíteni magam a várható fájdalomra. - Invito! - hívom magamhoz ismét a tárgyat, de annyi eszem már van, hogy előtte lehűtöm valamilyen bűbájjal, úgyhogy immár sokkal kellemesebb az érintése. Körbeforgatom, miközben az ujjaimmal tapogatom, hátha van valami rajta, ami a segítségünkre lehet. Végül kattan valamiféle kapcsoló-féleség és még mielőtt észbe kaphatnék, már el is indul valamilyen folyamat. Elsőként képek jelennek meg a szemem előtt, a legendás párbajról, amely még évtizedekkel ezelőtt zajlott le Dumbledore és Grindelwald között. Ismerem jól a Testvériség céljait, szóval talán nem véletlen, hogy pont ezt a jelenet játszódik le előttünk. De hogy pontosan miért is, arról fogalmam sincs. Nem sokat töprenghetek azonban ezen, hiszen egy pillanat múltán ismét az arénában találjuk magunkat. A hely teljesen normális, minden a helyén, mintha csak most kezdődne az egész. Ez az én művem lett volna? - Mindenki jól van? - teszem fel a lehető legfontosabb kérdést. Remélem, Ginny sérülései is rendbe jöttek, ha már visszamentünk az időben. A rajtam lévő ruha sértetlen, holott nemrég szinte még cafatokban lógott rajtam. - Ezt most csak álmodtam vagy tényleg megtörtént? Kissé hitetlenkedve pillantok körbe a többieken, mintegy tőlük várva a magyarázatot, habár sejthetném, hogy aligha tudnak sokkal többet nálam. Már nyitnám a számat, mintegy beszámolva a vélt álmomról vagy valamiféle konkrét leírást követelni tőlük is, de egy nő pálcát ránt és valakit célba vesz. Kissé riadtan figyelem az eseményeket, hiszen egyáltalán nem tudom mire vélni ezt az egészet. A nőt nem ismerem, ahogy a céljait sem, szóval könnyen lehet ő is a rossz fiú, nem igaz? Mielőtt azonban cselekedhetnék, elvesztem az eszméletemet, majd egy másik helyen térek magamhoz. Fáj mindenem, sajog az összes porcikám, ezen felül pedig dermesztő hideg is van, ami nem túl szerencsés, hiszen Gilly ruhája nem pont meleg öltözet. - Áú! - nyikkanok meg, majd gyorsan a szám elé kapom a kezem az ismeretlen hang hallatán. Vagyis pont ez az, hogy nagyon is ismerős. Még évekkel ezelőtt volt ilyen hangom, mielőtt elkezdett volna megváltozni a testem összes szeglete. Nagy nehezen felállok, majd lepillantok magamra. Nem láthatom én se az arcom, de a testemet nagyon is. Főleg azért, mert az eddig viselt ruháim szinte lecsusszannak rólam. A melltartó, Gilly ruhája, mind a kettő igencsak lötyög a testemen. A cipő pedig... Szinte le is vehetném, hiszen amint lépek egyet, már ki is bújik belőle a lábam. Egyedül csak az alsóm és a sálam az, ami melegít, ami nem szerencsés ebben a helyzetben. Még jó, hogy egyáltalán nem vagyok szégyenlős mások előtt. Valahogy a nemi jellegek sosem voltak annyira fontosak számomra. Ráadásul, mellem már alig van, szóval mit is kellene szégyellnem? - Én ezt nem értem – szólalok meg bizonytalan hangon, amint levetem magamról Gilly ruháját, majd igyekszem úgy magam köré kanyarintani, hogy minél jobban adja a meleget. Értelmetlen lenne rendeltetésszerűen használnom. - Mi folyik itt? A hangom alapján épp csak a kamaszkorom elején lehetek. A fizikai állóképességem akkoriban még egyenlő volt a nullával, a testalkatom pedig vagy tíz kilóval könnyebb, már-már nagyon is soványnak számítottam. A hideg a csontomig hatol, nem sokat javít a helyzetemen a körém csavart ünnepi ruha, hiszen nem meleg anyagból készítették. Egyáltalán nem.
Az események felpörögnek az eddigi kergetőzés után és hirtelen cselekednünk kell, de nem kicsit, hanem gyorsan. Támadunk, mert muszáj, mert azt már megtapasztaltuk, hogy miféle sötét varázslatokkal próbálkoznak, mint legutóbb az a varázskönyv, ami akár végzetes pusztítást is okozhatott volna, most pedig a kerék, aminek hatására újra minden összezavarodik. Már sejthető a felvillanó múltbéli pillanatból, hogy mit akar ez a nő, hogyan akarná elérni, hogy az egész világunk egy villanás alatt megváltozzon. Annyi tudok csak, hogy ezt nem hagyhatjuk, így amikor a játék visszadob a kiindulási pontra azonnal pálcát rántok és hiába vannak ebben a pillanatban még viszonylag sokan körülöttünk a grófnőt célzom meg. Mire viszont bármiféle varázslatot is kimndhatnék elsötétül a világ. Talán még mindig a pálcámat szorongatom, ahogyan igyekszem feltápászkodni a földről eléggé kótyagos fejjel. Már nem ott vagyunk, ahol előzőleg, az viszont egyértelmű, hogy hideg van és valami nagyon nem stimmel. Magamra húzom a köpenyemet, csak épp a köpeny jelenleg a földig ér és az egész öltözetem, mintha megnőtt volna... - Hol van? Nem hagyhatjuk... - az első elhadart szavak után immár állva meg is torpanok, hiszen a hangom is határozottan furcsa azon túl, hogy a ruhaméretem se stimmel. Megdörzsölöm a halántékomat, mintha csak ezzel elűzném az esetleges rossz álmot, és a vele járó fejfájást és nagyjából ekkor tűnik fel az is, hogy a hajam is hosszabb lett a megszokottnál és még egy vastag rózsaszín csík is előrehullik. Ráncolva a homlokomat nézek körbe és fogom fel, hogy technikailag mindenki jelentősen megváltozott, bár nem volt időm felfogni, hogy ki van még velünk, igazán csak Shanna és Grayson, akiknek a jelenlétét felfogtam, hiszen a többiekkel már akkor találkoztam, amikor a keréknél voltunk és az nem az a pillanat volt, hogy fel tudtam volna mérni kik vannak ott pontosan. Shannát azért valószínűleg felismerem, de határozottan fiatalabb, mint volt, ám mindenki más gyerek. - Mi a fene történt? És mi van a hangommal? - nem hordok magamnál random tükröket, de kezd egyre erősebb lenni a gyanúm, hogy az én kinézetemmel is gondok lehetnek és nem a ruháim nőttek meg... Aki a csapatból igazán ismer az csak Shanna, de számára sem lehetek kimondottan ismerős elsőre, hiszen ő a majdnem harminc éves, komoly és eltökélt nőt ismeri, nem pedig azt a tizenhárom éves árvát, aki minden lehetséges módon lázadt a világ ellen, mint például a rózsaszín tinccsel, vagy a nyakörv szerű nyaklánccal és még nem is sejti, hogy idősebb koromban miket műveltem. A pálcám viszont nálam van, így először automatikusan egy finite incantatem, amivel próbálkozom saját magamra, hiába fázom és okosabb döntés lenne melegedni.
Daphne megpróbál átvarázsolni a burkon, miközben Gerard a démont próbálja auror téglákkal bebörtönözni. Sikerül rést találni a pajzson, érezhető, hogy Deneira megrezzen, mintha kiszakadna a varázslatból, amit el is ront, láthatóan elveszti a fonalat, újra kell kezdenie, ezzel talán időt nyerhetnek a diákok. A nő hátranéz Daphne-ra, de nem tud támadni, hiszen erőteljesen koncentrálnia kell, a démonra bízza a dolgot. Lizzy magához hívja a kerékdarabot, de aztán el is ejti, mert a tárgy szikrázik a láva forróságától, és a lány hiába sebezhetetlen, nagy nehezen tudja csak megfogni. Grayson még annyira ki van merülve az előző befolyásolós varázslattól, hogy el akarná teleportálni a tárgyat, de az csak moccan egyet a levegőben, majd a földre hullik, de védekezni most nem kell, legfeljebb a nő pajzsát lebontani, vagy a démon köré építeni. Shanna most tökéletesen össze tudja hangolni akaratát Daphe-val, és egy ajtót nyitni a burokba, a robbanástól három benti varázsló össze is esik, el is ájulnak, és a kerék, amit Deneira próbál működésbe hozni, le is áll, nem forog tovább. Ginny nem igazán vesz részt a támadásban, sem pedig a démon lekötésében sem. Danielnek szerencsére már nem kell megtalálni az irányt, mert mindenki egy helyen van, a sötét boszorkány megpróbálja megnyitni a tér és idő szövedékét, a káoszdémon pedig visszaveri a korábbi őrjítő varázst, itt mégiscsak van értelme Grayson varázslatának, ami elég jól tompítja a dolgot, Ginny esetleg Gerardnak tud segíteni a varázstéglák összerakásában, hogy elszigeteljét a sötét teremtményt. Eileen most sajnos nem tudja behatárolni, hogy hol is lehetnek, annyira ki vannak szakadva most a normális kerékvágásból, szó szerint.
És ekkor történik valami. Lizzy fel tudja venni mégiscsak a kerékdarabot, és mintha véletlenül is, de egy apró gombra lel az ujja, amikor az benyomódik, mindannyiuk szeme előtt megjelenik ismét Dumbledore és Grindelwald párbaja, aztán a következő pillanatban ismét az arénában találják magukat, a belépőjük után pár pillanattal. Lizzy valami ősi csoda folytán visszapörgette az időt, amire mindannyian emlékeznek. A megnyitó még nem kezdődött el, Josephine sehol, Gabrielle éppen igazgatná a hangszórót, amikor találkozik a szeme a diákokkal, Daphne-vel, meg a tanárral. Ő is átélte mindezt, és hitetlenkedve bámul rájuk, hogy rájöttek a tervére, és mivel tudja, hogy ellenfelei között minimum két erős auror van, úgy dönt, hogy ezt nem játssza végig ismét, mivel nincs B terve. Egy Operaház Fantomjás köpenylendítéssel ott a nézők előtt megidézi a káoszdémont, ami a diákok felé int, Gabrielle pedig egy megjelenő hasadékon át le is lép. Hőseink előtt elsötétül minden.
A következő pillanatban lassan mindenki elkezd ébredezni. Mindenki szinte gyermeknek néz ki, vonásaik kiskamaszét idézik. Még Alastair is fiatalodott kissé. Hideg van, szinte dermesztő hideg. Ki tudja, hogy Lizzy mit csinált, de talán a biztos haláltól menekültek meg, hogy egy még nagyobb veszélybe kerüljenek. Ha körbenéznek, fák veszik körül őket, szálingózik a hó, és erőteljes minuszok vannak. Az erdő, ahol vannak, zord, barátságtalan hely, és cseppet sem ismerős. Ez lenne a vég?
határidő június 16. Mindenki tizenhárom évesnek néz ki, Alasatair és Ginny kivételével javaslom mindenkinek a játékban fiatalabb gifek használatát, kivéve ha az adott PB-ről találtok nagyon fiatal gifet. A játék végéig senki nem dobhat isteni közbeavatkozás medáljára. Ami érezhető változás, hogy bár a varázserő megmaradt, és mindenki olyan szinten műveli, mint előtte, de eltűnt az összes képesség, mágikus adottság, familiáris, ezek visszavonásig nem használható. Hajrá
