2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Userinfo: C. L. M. Teljes név: Alistair Wilson Születési hely és dátum: Skócia (a Roxfort gyengélkedőjén) 2000.06.25 Csoport: Hugrabug Patrónus:Dingó Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Diák V.évfolyam Képesség: Látó (született) Mágikus adottság: Hangmágus I. színt Familiáris: Krokodil szkink Kiemelkedő tudás: Jóslástan - Kiemelkedő, Asztronómia - Kiemelkedő Kihez tartozol: Saját karakter - [You must be registered and logged in to see this link.]- anyu, [You must be registered and logged in to see this link.]- apu, [You must be registered and logged in to see this link.]- húgi
Jellem: Mit is lehetne elmondani róla? Egy mindenre kiéhezett kíváncsisággal és az anyja életkedvével ötvözött igazi felfedező. Nehezen ül meg a hátsóján és imád kérdezni. Úgy egyszerre ötszáz dologról. Másfelől gyakran vele jár a balszerencse és sokszor egy igazi kocka, gyakrabban keveredik bajba mint kellene. Nagy energiával tud neki fogni lényegében bárminek, azonban van hogy idő előtt kifogy a szufla és elkel némi noszogatás. Vagy némi anyai-apai ösztönzés és szigor. Könnyen zavarba hozható, egyenlőre nem akarja különösebben letagadni, ha rajtakapják valamin, de mindig feltalálja magát és tehetségesen improvizál, amivel ha szerencséje van, eltereli a figyelmet az aktuális tettenérésről. Kicsi kora óta kiválóan utánoz bármilyen hangot és ráérzéssel következtet ki sok mindent, például, hogy kinek mit érdemes, vagy nem érdemes mondania. Bár bőven van még mit gyakorolnia, előfordult már, hogy a határainak feszegetése keverte bele bonyodalomba, de amire sikeresen ráérez, azt a helyzetet ki is használva, ha teheti a kedvére valóan alakítja tovább. Persze semmi felnőttesen komoly, korrupt, vagy őrdöngősre nem kell gondolni. Legfeljebb az utolsó süti kijátszása meg ilyesmi... Meglehetősen könnyen tanul és jegyez meg, vagy másol le mindenfélét, de ahhoz, hogy valóban megmaradjon hosszútávon, meg is kell értenie a miérteket és a hogyant. Ami már egyéni kedv kérdése, hogy akarja-e egyáltalán. Kifejezetten kötődik a húgához és a szüleihez is, bár Jade nagyjából tíz-tizenegy évre kimaradt az életéből, de hála annak, hogy apjuk folyamatosan táplálta az emlékeket vele kapcsolatban, ő személy szerint alig várta a viszont találkozást. És bizony ha nem történt volna meg.. nos arról nem beszélünk.
Kinézet: Szőke haj, zöldes cinkos mindig tettre készen csillogó tekintet, pozsgás kölyökkép. Keszeg alkata van és valószínűleg később is ilyen marad, de ezen még korai gondolkozni. Amit mindenképpen érdemes megemlíteni, az az, hogy ha zavarba hozzák, ideges lesz, stressz éri vagy egyéb érzelmi kilengés, esetleg váratlanul tüsszent, ami egy született látónál nem biztos, hogy meglepetést kellene, hogy okozzon, ~de mégis!~ ilyen esetekben, elővillannak apjuktól örökölt félvér jegyei. Van, hogy csak felvillannak, de van hogy egészen a fennálló helyzet végéig láthatóak maradnak. Ilyenkor opcionálisan, vagy egyszerre, írisze kitölti a szeme fehérének nagy részét, elő tűnhetnek hegtetoválásszerű minták a testén, illetve fogváltás következhet be, hasonlatosan a vámpírokhoz, vagy vérfarkasok esetéhez. Dee ezen kívül egy teljesen átlagos kölyköknek tűnnek a húgával együtt, mint bárki más. Öltözködését tekintve, szeret minden olyan ruhadarabot, amiben el tud rejtőzni, mint egy takaróban. Mert a takaró mindentől megvéd ugyebár. Máskor meg szeret teljesen indokolatlanul felöltözni, vagy épp nem felöltözni. Kicsit érzéketlen az időjárási viszontagságokra, ami azonban sajnos nem teszi ellenállóbbá. Szeptembertől érdekes lesz az uniformissal megbarátkoznia, bár a talárt mindenképpen szeretni fogja.
Előtörténet:Egyszer volt, hol nem volt, az élet kalandos és csupa varázslat! Az ikrek eleve csodaként érkeztek az élet tengerére. Ugyanis jó apjuk nem egy reproduktív fajhoz tartozik, és még csak nem is ember. Mindenki kedvéért azonban, egyszerűsítve maradjunk annyiban, hogy varázslény. Kicsit messzebbről érkezett, de "varázslény". Ha valaki születhet annyira varázslónak és boszorkánynak - hiszen ikrekről van szó - hogy egyenest a Roxfort Boszorkány és Varázslóképző Szakiskola intézményének gyengélkedőjén, az egyetemi vizsgaidőszak közepére időzítve jön világra, akkor mondhatjuk, hogy ők ezt is kimaxolták! Két évet boldogan cseperedtek, gyorsabban is mint egy átlagos emberi kis gyermek. Leginkább anyu, egy ideig keresztapu és valamivel ritkábban apu támogatását élvezhették, meg úgy az egész családét anyu vonaláról. Két éves korukban azonban történt valami amire senki nem számított! Anyunak sürgős dolga akadt és egy csapat barátjával el kellett utaznia, erre az időre pedig apuval maradtak. A másnap szörnyen unalmasnak ígérkezett és mivel a kölykök is meg az apjuk is jobb szeretik a szabad levegőt, úgy döntöttek kirándulni mennek. Londonban amúgy is elég sok park, meg látnivaló van, a múzeumok pedig épp annyira izgalmasak, amennyire a szülő azzá tudja tenni a gyerekeknek, apu szerencsére tele van történetekkel, úgyhogy ezt nem is volt nehéz kivitelezni. Hazafelé azonban a picik kimerültek és nagyon nyűgösek lettek. Nagyon. Nyűgösek. Lettek. Így apu úgy döntött jobb lesz mihamarabb haza érni, mit neki az?! Hiszen tud portálni újra, amióta egyezkedett Alaric bácsival. Az ugrás olyan jól sikerült, hogy egészen a Nezabar világáig ugrottak! Hát nem megmondtam, hogy csupa kaland az élet?! Apu talpraesettségének köszönhetően és az első csodálkozás után mondhatni minden rendben zajlott. És mintha csak másik városba költöztek volna, anyutól messzebb, minden ment tovább. Öröm, mikor az embernek világlátott gyerekei vannak! Anyu nem lett elfelejtve, mert apu mindig mesélt róla és a kicsikben is megmaradt egy kedves kép róla. Így mindig nagyon várták, hogy egyszer újra találkozzanak vele. Apu megígérte és apu csak olyasmit ígér, amit be tud tartani. A gyerekek évei kalandokkal, koboldokkal, tündékkel, óriásokkal, fél-angyalokkal, fél-démonokkal, elementálokkal, dzsinnekkel, értelmes emberré alakuló sárkányokkal és más síkbeli lényekkel telien teltek. Tizenegy év telt el azóta, hogy apu megpróbált nem tömeg közlekedni. Apu rengeteget mesélt a különböző világokról az ikreknek, persze az ő szintjükön. Apu jól értett az alkukhoz, ennek köszönhetően volt is egy tó mellett egy kedves faházuk. Tiszta, felhőtlen éjszakákon mindig kimászott mindenki a tetőre és közös csillagászat folyt. És közben, apu történeteket mesélt. Ezeken a történeteken keresztül tanított meg nekik nagyon sok mindent. Első évüket kezdték meg a Nezabar Boszorkány és Varázsló képző Szakiskolában. Alistar Willson boldogan állt elébe mindennek aminek az allidon állította. Sok minden más mellett, mindig is lenyűgözte az az emlékfal, amit azoknak a hősi diákoknak állítottak, akik Deneiraval küzdöttek és a küzdelem során az Úrnővel együtt eltűntek. Az ő történetüket meséli el egy teljes, hatalmas folyosónyi relief. Az első év befejezése előtt nem sokkal azonban valami történt, mert apu egyszer csak megjelent az iskolán belül és alig hogy a gyerekekhez ért a folyosón, épp csak annyit mondott "Már vár titeket!" és már huss! Ott sem voltak. Mert megígérte, hogy újra találkoznak anyuval. A történet azonban koránt sem ér véget ott, hogy tizenegy év után, ismét az anyai otthon küszöbén állva találták magukat, hárman össze kapaszkodva, Nezabaros egyenruhában és hasonlókban, időben csak pár nappal később, mint hogy elindultak volna akkor anno Londonban kirándulni. A történetek mindig folytatódnak. Így vagy úgy, de sosem érnek véget, vagy mindig van újabb belőlük. Volt mit megbeszélnie a kis családnak! Azóta pedig Alistair és Amara Wilson repesve várják, hogy annak az iskolának a lépcsőit és padjait koptassák, ahol születtek. Mindez szeptemberben el is fog következni. Itt a mese vége, fuss el véle!
A hozzászólást Alistair Wilson összesen 2 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2020-09-22, 21:48-kor.
Megan Smith
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Alistair Wilson 2020-02-22, 11:35
Elfogadva
Üdvözlünk az oldalon!
Először is... Atyaúóristendekiscukorfalatpofikaaa... Khm.
Másodszor: Jó lett az előtörténet, nekem egy kicsit sok az anyu-apu benne, de tökéletesen érthető legalább, hogy mikor kiről beszélsz. A kissrác cuki lett, kiköpött pici-Jade, hiába töltöttek tíz évet külön, legalább is Alistair szemszögéből, mert Jade csak egy-két napig idegeskedhette magát halálra. A relief szó kicsit kizökkentett a falas leírásnál, magyar szövegben érdekes, és az ET részed képe megszűnt létezni, de minden, ami kell ahhoz, hogy készen állj a játékra, megvan! Érdekes színt fog hozni a kis ufó az iskolába, főleg, ha nagy kalandvágyóként sokszor bukkannak ki izgalmában-stresszben az apai örökségei a szemén és a bőrén.
Jó kóborlást a Roxmortsban és az iskolában, és remélem sok-sok játékpajtira találsz majd!
