2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Amara Hope Wilson Születési hely és dátum: Roxfort, 2000.06.25 Csoport: Hugrabug Patrónus: Szitakötő Évfolyam (szak): Ötödik évfolyam Képesség: Metamorfmágus (hivatalos kiskapu) Mágikus adottság: (Trükkmester) Familiáris: (Bagoly) Kiemelkedő tudás: Rúnaismeret - Kiemelkedő, Számmisztika - Kiemelkedő Kihez tartozol: Anya: Jade Wilson, Apa: Ivarn-vo Inor, Ikertestvér: Alistair Wilson
Jellem: A nem mindennapi gyerekkorral és szülőkkel csoda, hogy egészen normális gyerekek lettünk a tesómmal. Alival ellentétben, aki egy igazi felfedező én nem annyira szeretek bajba kerülni, szóval a felfedezéseim megmaradnak papíron, a könyvek birodalmában. Persze azért én se vagyok egy könyvtári moly, kimozdulok erre-arra, és kimondottan mosolygós lány vagyok, aki érti a viccet. Még is csak nehéz beszélgetésbe elegyedni velem, mert van egy kis beszédhibám, ami miatt nagyon szégyelek és inkább meg sem szólalok, hogy ne hozzam kínos helyzetbe magamat. Tehát nagyon megválogatom, hogy kinek is válaszolok, kiben bízok annyira, hogy nem fog esetleg kigúnyolni szemtől szembe, vagy a hátam mögött. Ha egyszer valaki megismer, rájön, hogy elképesztően hűséges és jó barát vagyok, éppen ezért fáj nagyon, hogy az anyukámat ugyan visszakaptam, de az életet, amiben felnőttem, elvesztettem.
Kinézet, megjelenés: Éppen olyan szőke haj, mint Alistair-nek, kerek arc, világos szemek. Kiskorunkban olyan tejfölszőke hajunk volt, hogy inkább már fehérnek számított, de mostanra egy sötétebb szőke, nem olyan feltűnő árnyalatot vett fel, aminek egészen örülök. Nem azért, mert nem akarok apára hasonlítani, de az igazán kiemelt volna minket a tömegből, és akármennyire büszke vagyok arra, hogy mi egy picit... mások vagyunk, a figyelmet nem szeretem! Ritkán látni könyv nélkül, szeretem a sálakat, a sapikat, az ujjatlan kesztyűket, és mivel nem szeretek feltűnni, előfordul, hogy az alakváltó képességemet arra használom, hogy kislisszanjak valamilyen helyzetből megváltoztatva a külsőmet, amennyire tudom.
Csak homályos emlékeim voltak a kiskoromból, színes szobák, anyu éneke, a nevetése, a sütik, a kedvenc plüssöm, de valahogy minden egyre jobban homályosodott az alatt a tíz év alatt, amíg apuval voltunk, legalább is ami az én szemszögemet illeti. Mindent megtett azért, hogy ne felejtsük el, ahonnan jöttünk, és persze anyut se, az emberi mivoltunkat, a világot, amiben születtünk, és én ezért mindig nagyon hálás voltam, de amit ő mutatott meg, az még sem az én emlékem volt. Sokat beszéltünk arról a napról, amikor elmentünk kirándulni és világot áltni, csak gyamútlanul beszélgettünk, teljesen lekötött a kaland, hiszen apa mindig nagyon jó idegenvezető volt. Nagyon hosszúra nyúlt a nap, és még csak négy évesforma körüli gyerekek voltunk, szóval egyszer csak úgy döntöttünk Alival, hogy ennyi elég volt, menni akarunk, most azonnal, nem kell több séta, anyut akarjuk, a szobánkat és amúgy is... És BUMM! Következő pillanatban a legkevésbé sem otthon voltunk a szobánkban, hanem egy... másik világban. Ugyan kellett egy-két hónap, míg meg is értettem, hogy nem mehetünk csak úgy haza, és jó ideig itattam az egereket, ahogy idősödtem és tisztább lett a kép egy picit még vádoltam is magamat a türelmetlenségem miatt - Alistairt soha, túl erős volt hozzá a testvéri szeretet, hiába balhéztunk mindketten. Apával végül lényegében új életet kezdtünk, de csak akkor állt minden a helyére, amikor megismertük az evilági varázsvilágot és az maga volt a csoda! Az a rengeteg történet, kaland és kirándulás, amit átéltünk soha nem fog a feledésbe múlni, annyit megígérhetek. Olyan mesebeli lényekkel volt tömve ez az univerzum, amiknek a felét addig még történetekből sem hallottuk, így hát amikor beiratott minket a Nezabarba egyáltalán nem éreztem magamat kívülállónak fél-emberként, sőt. Három évig voltunk ott, és annak ellenére, hogy azóta, hogy elváltunk anyutól nem bírtam legyőzni a dadogásom, jó néhány barátot szereztünk. Megtanultuk használni a pálcánkat, szabadon jártunk-kertünk a kúriában, a könyvtárból faltam a könyveket, és egyre jobban otthon éreztük magunkat. Nem mondtam el soha senkinek, de amikor apa megjelent az iskolában az örömhírrel, hogy hazamegyünk, oda, ahonnan származunk, az első gondolatom nem anyu volt, hanem egy fiú, akivel már hónapok óta jóba akartam lenni és már sose lesz rá alkalmam. Tudom, hogy butaság, tudom, hogy gyerekes, de... De még gyerek vagyok, jó? Ettől függetlenül mikor tényleg hazatértünk mindannyian, és újra megláttam a mosolyát, meghallottam a nevetését és magához ölelt minket, mindent fenntartás nélkül, hiába néztünk ki teljesen máshogy, abban a pillanatban elfelejtettem mindent és mindenkit, akivel a Nezabarban megismerkedtem... Egy időre. Most pedig tizenöt évesen - vagy legalább is annyinak tűnve, annak ellenére, hogy itteni idő szerint csak két évesnek kéne lennünk - visszatértünk, újraismerkedünk a családunkkal, akiktől elszakadtunk és nemsokára elkezdhetjük a Roxfortot. Talán nemsokára minden a helyre áll, hiszen Mindenhol jó, de legjobb otthon. De melyik az igazi otthon...?
Apától örököltek: Előny: Ha esetleg másik síkra tévednek, akkor apjuk fajából örökölve képesek egyszer, belépéskor igazodni a az új föld légköréhez, hogy életben maradjanak, de csak akkor egyszer. (Tehát a földön például tökéletesen alkalmazkodnak a felszíni légkörhöz, de ha mondjuk úsznak és lemerülnek, nem fognak alkalmazkodni a vízalatti életbenmaradáshoz). Hátrány: Ha idegesek lesznek, stresszesek, vagy zavarbajönnek, ilyen-olyan mértékben előjöhetnek a nem annyira emberi jegyeik, amiket nem tudnak kontrollálni: megváltozott szemszín, hegyessé vált fogak, a bőrükön egy érdekes mintázat. (Amennyiben észreveszi magán Amy vagy felhívják a figyelmét, ő a metamorfmágus képességével mindig megpróbálja elpúderezni.)
