2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Jellem: A nevetés nem gyógyír mindenre, de mégis jólesik hallatnom sokszor akkor is vagy főleg akkor, amikor szomorú vagyok. Ha olyanom van, akkor hét lakat alá rejtem a valós érzéseim, de általában hagyom, hogy átlovagoljanak rajtam és nem szégyellem, ha meglátja a környezetem. Tudok és szoktam is káromkodni, egy időben a mugli származású iskolatársaimtól gyűjtögettem is a kifejezéseket egy saját káromkodásszótárba. Mert a nyelvet művelni és színesíteni kell, természetesen. Hevesen reagálok helyzetekre, hangulatváltozásaimat tagadhatnám, de miért is kellene? Úgyis ordítanak rólam akkor is, ha alapvetően igyekszem kedves, szürakoztató teremtés lenni, az a vidám lány, akinek a vélt családom nevelt. Nem nehéz zavarba hozni, de legkönnyebben saját magamat vagyok képes zavarba ejtő helyzetekbe sodorni. Hm, a teljesítménykényszer és az örök öncsalódottság vajon jellem dolga volna? Mert ha igen, akkor ez is vagyok én.
Kinézet, megjelenés: Szeplők borítják nemcsak az arcomat, de szinte az egész testemet. Régebben szégyelltem, de manapság inkább elfogadom, sőt, büszkén mutogatom is. Szeretek bizarr ruhadarabtársításokat magamra húzni, vörös hajamat gyakran fonom különböző fonatokba, ugyanakkor nem törekszem a tökéletes frizura illúziójára. Sminket csak annyit használok, amennyit épp kedvem van, nincs kényszeres cicomázkodási mániám. Magasságom átlagos, testalkatom sportos és szépen izmolt is lehetne, hogyha nem szeretném annyira a hasamat, s nem érdekelne oly' kevéssé a "ne egyél este hat után" szabály. Ennek fényében nem vagyok egy izmos piszkafa, de mivel sportszerető személy valék, sikerül tartani egy egészséges alakberendezést, s ez így megfelel nekem.
Előtörténet: Egészen kicsi voltam, amikor az első újságcikkbe beleszerettem. Egy farkát söndörgető macska szerepelt rajta, aki egy pulpituson ült, majd egy szemvillanás alatt huss, s már nem négylábú szőrmók volt, hanem egy az íróasztal előtt álló, decens, felnőtt nő. Nem tudom, hogy az fogott-e meg jobban, hogy macskát láttam (ugyanis az volt mindig a kedvenc állatom), vagy az hogy átváltozott (mindig úgy tudtam, hogy aranyvérű család fogadott örökbe sarja vagyok, a mágia tehát nem volt idegen az életemtől, de azért egy ilyesfajta metamorfózis minden gyereket le tud nyűgözni, pláne úgy, hogy a családja híresen tehetségtelen átváltoztatásból), vagy a szigora mögé képzelt kedvesség, de újra és újra elővettem ezt a cikket az életem során. Kis túlzással ezen tanultam meg olvasni, s nagy becsben őrzöm a lapot mind a mai napig. Miatta akartam Griffendéles lenni. szorongva ültem a Süveg alatt, s mantráztam magamban, hogy osszanak a házába. Büszkén hordtam volna az arany-bordó színeket, s minden egyes napon hálát adtam volna, amiért kegyes volt hozzám a jósors, s a bátrak közé sorolt. Naiv kislányként nem foglalkoztam azzal a ténnyel, amikor kívántam, hogy cseppet sem vagyok bátor, s nem is voltam soha. Félek a sötétben, félek a pókoktól, félek attól, hogyha felbosszantok valakit akkor miket vág majd a fejemhez.. s még megannyi dolog van, ami meg tudja remegtetni a gyomromat. Ma már értem, hogy miért kiáltotta el magát (Hollóhát!) a Teszlek, de akkor legszívesebben elsüllyedtem volna szégyenemben. Csigalassan kullogtam újdonsült házam asztalához, s megfogadtam magamban, hogy akkor is én leszek a legjobb átváltoztatástanból az egész évfolyamon! Legalább ennyi járt. A fogadalmaim általában megtartottam. Ha valamit akartam, s ráhatásom volt, akkor sikerült is elérnem, megdolgoztam érte. Viszont nem tudtam mit kezdeni azokkal a dolgokkal, melyekre nem tudtam befolyást gyakorolni. Ilyen volt anyám rejtélyes betegsége, mely miatt évek óta nem otthon, csak a szent Mungóban látogathatom, s ő mindig úgy szólít, hogy Amélie, én pedig nyelvbotlásnak hiszem - annak akarom hinni -, mert fájna elfogadni, hogy fogalma sincs arról ki is vagyok én. A nővérem elkallódott, kimaradt az iskolából, fogalmam sincs merre jár. Egy csapat Mardekáros mindig van, aki összesúg a hátam mögött, mint akik tudnak valamit, amit én nem, de próbálok nem foglalkozni velük. Elég nekem a hiánnyal és a bizonytalansággal megbirkózni Tamara kapcsán, az igazság.. nos az olyan valami, ami elől elzártam magam éppen úgy, ahogy apánk tőlem, amióta anyánk megbetegedett. Egyedül érzem magam, a magányból az írásba menekültem, s bár szakválasztásom nem ezt igazolja, én mégis az újságírás felé kacsintgatok. Remélem, hogy egyszer híres firkász lehetek, hogy lesz majd, aki élethosszig az én egyik cikkemet őrizgeti és olvassa rongyosra, s hogyha majd megjelenik a nevem a leghíresebb lapok hasábjain, akkor anyám majd úgy szólít megint, hogy Titanille, s nem leszek többé neki Amélie.
Megan Smith
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Titanille T. Blunt 2020-04-08, 12:39
Elfogadva
Üdvözlünk az oldalon!
Ééés már itt is vagyok. ^^
Előtörténeted rövid, de velős, rengeteg aprósággal töltötted meg a karaktered már a Jellem és Kinézet rublikákban is, tehát egyáltalán nem éreztem úgy, hogy túl kevés lenne az összhatás. Beteg anyuka, vélhetően halott testvér, illetve mostoha testvér, hiszen az örökbefogadás titka, a másik házba vonzódás... van itt minden. ^^ A dobásaidat sajnálom, valahogy mostanában senkinek nem jön össze semmi, de hát ilyen az élet, majd talán a játéktéren töltött idő után az IC-s dobások jobban sikerülnek.
Örülök az érkezésednek, a PB-d a profilképeden elképesztően cuki és kívánok izgalmasabbnál izgalmasabb játékokat! ))
Ha még nem tetted, támadd meg a foglalókat, és nincs más hátra, irány a játéktér, a mi szálunkon a terepet már előkészítettem neked.