Főkarakter: Poppy Wildheart
Teljes név: Poppy Leona Wildheart
Születési hely és dátum: 1980. augusztus 14, Norwich, Anglia
Csoport: diák, és ahová beoszt a Süveg 
Patrónus: Vombat
Évfolyam (szak) / Foglalkozás: 6.évfolyam
Képesség: -
Kiemelkedő tudás: -
Jellemed kifejtése
Ha egy szóval kellene jellemezni, akkor talán a különc szó lenne a hozzá illő. Soha nem volt tele barátokkal. Voltak, és vannak, hozzá közel álló emberek, azonban a társasága leginkább csekély számú emberre korlátozódik, olyanokra, akiket már évek óta ismer, és kapcsolatát velük, úgymond tökélyre fejlesztette. Ettől függetlenül imád ismerkedni, haverkodni, igazán nyitott minden új kapcsolatra, de hogy kiket is enged igazán közel magához, azt megválogatja. Imád bohóckodni, és viselkedése néha pontosan olyan megdöbbentő, mint egy-egy ruhadarabja. Soha nem használ trágár kifejezéseket, ha mégis, akkor valószínűleg nagyon, NAGYON ideges. Általában mindig pozitív és kellemes első benyomást tesz az emberekre, ha valaki nem kedveli, az nagyrészt azért van, mert már nem csak egyszer találkozott vele. Előszeretettel röhögcsél, viháncol, és figuráz ki másokat. Ez nagyrészt azért van, mert a humorérzéke nem túl fejlett, és a számára vicces dolgok általában a környezete számára nem igazán azok. Sokszor sért meg tudtán kívül másokat, és sokakat döbbent le gyermeteg viselkedésével. Hiszen olyan embereket is képes parodizálni, akik esetleg betegek, vagy éppen életük legnehezebb időszakát élik. Ezt pedig az emberek nagy része először döbbenten szemléli, majd inkább mindenki elszivárog mellőle, csak hogy nehogy ők is áldozattá váljanak.
Apró hibáját tekintve kedves teremtés. Nem szeret megbántani másokat, azonban saját magával szemben teljesen vak. Általában nem veszi észre a saját jellembeli problémáit, és leginkább csak kérdőn szemléli az eseményeket maga körül, mikor épp elszabadul a pokol. Soha senki előtt nem sír, mindig csak a szükség szobáját használja erre. Ilyenkor elbújik a külvilág elől és megfogadja, hogy jobb ember lesz, és soha többé nem tesz rosszat. Természetesen fogadalmát soha nem tudja betartani, és mindig ugyanabba a hibába esik.
Sokat beszél, imád fecsegni. Szinte képes bármiről, órákon keresztül dumálni, és meglepő, ha van olyan ember, aki képes csendben maradni mellette. Ilyenkor általában valaki vagy vevő a társaságára, vagy valakit abszolút idegesít, és nem egyszer fordult már elő vele, hogy leordították, hogy fogja be a száját.
Ami ennél is rosszabb, az az, hogy beszélőkéjét nehezen fogja be az órákon is, így kapott már többször pontlevonást - amit akkor sem értett, hogy miért kapta, hiszen az órai anyagról diskurált a mellette ülővel. A tanárok nagy része nem kedveli, mert millió kérdést képes feltenni, pláne olyan dolgokról, melyben egyáltalán nem jártas. Azonban ha valami érdekli, akkor a legalapvetőbb dolgokról is kifaggatja az órát tartót, és nem érti, hogy miért válaszolnak neki egyre nagyobb ingerültséggel. Ettől függetlenül nem jeleskedik egy tárgyban sem kiemelkedően. Nem rossz tanuló, azonban nem is kiemelkedő. Jegyei pontosan megmutatják csapongó jellemét. Mindenbe belekap, belekezd, hozzáfog, azonban valahogy sosem tart ki a végéig. Mindig talál ugyanis valami érdekesebbet, ami eltereli a figyelmét az adott dologról. Ha kicsit jobban összpontosítana, akkor semmi probléma nem lenne vele, és ez megmutatkozna a jegyein is. Ettől függetlenül vannak dolgok, amikben tehetséges, például remekül ír, és a kézügyessége is kiemelkedő, azonban soha nem érzett késztetést arra, hogy ezeket mélyebben is elsajátítsa. Leginkább azért, mert magával szemben végtelenül kritikus, és úgy gondolja nem elég jó ahhoz, hogy esetleg a későbbiek folyamán ezek bármelyikével is komolyabban foglalkozzon.
A tanuláshoz hasonlatosan a szerelmi élete is sarkalatos. Járt már több fiúval is, azonban itt is mindig az volt a probléma, hogy vagy őt találták soknak, vagy Poppy talált valami izgalmasabb elfoglaltságot. Nem egy jégkirálynő típus, a szerelemben egészen odaadó. Igaz ártatlanságát még nem veszítette el, azonban csak egy kellően megfelelő egyedre vár, aki le tudja kötni teljes egészében. Csalt már meg másokat, és volt emiatt negatív hírneve is. Ez egy ideig bosszantotta, majd néhány átsírt éjjel után túllendült a dolgon. Hiszi, hogy nem kell olyan ember mellett elköteleznie magát - és hűséget sem kell fogadnia - aki nem elég lebilincselő ahhoz, hogy kitartson mellette. Tehát ha jön valaki jobb, akkor hamar odébb áll. Ettől a sikertelenségtől függetlenül hisz az igaz szerelemben, a bizsergető csókban, és abban, hogy van olyan fiú, akitől a gyomra görcsbe rándul. Szeretne egyszer igazán szerelmes lenni, és méltó párt találni magának.
Alapjáraton őszinte, és ha arról van szó, hogy titoktartás, akkor ő az, akiben meg lehet bízni. Ilyen szempontból még soha senkit nem árult el, és pont ezért keveredik sokszor olyan helyzetbe, hogy kénytelen túl sok nyomasztó dolgot magában tartani. Azért, hogy kattanjon meg a sok dolog miatt, vezet egy füzetet, melybe kiírja magából a gondolatait. Ezt a kis irományt több varázslattal is védi, és senki nem tud ennek létezésérő.
Megjelenés
Megjelenését tekintve igazán különc. Nem csak azért, mert vékony testfelépítéssel rendelkezik, hanem azért is, mert az egyébként abszolút egészséges 54 kilójához egy 173 cm-es magasság társul. Haja répa-vörös, aminek alap árnyalata családi örökség. Ehhez a színhez természetesen szeplőket is kapott, ezek nagyrészt az orra két oldalán, valamint a vállán fellelhetőek. Szemei kékek, és mandulavágásúak, melyeket szinte minden nap fekete tusvonal keretez és tesz még hangsúlyosabbá. Szempilláit előszeretettel hangsúlyozza ki, bár egyáltalán nincs velük megelégedve. Az apró sörték ugyanis túlzottan egyenesek és rövidek ahhoz, hogy a kellő mennyiségű szempillaspirál használata nélkül is normális formájukat mutassák a külvilág felé. Kétségkívül arcának legviccesebb pontja az orra, mely apró és melynek a vége kissé felfelé kunkorodik. Édesanyja szerint azért, mert gyermekként mindig mindenre felhúzta azt, és most úgy maradt. A lány természetesen ezzel az állítással nem ért egyet, és ha lehetősége van rá, akkor hangosan ki is fejti édesanyjának, hogy miért is balgaság erről beszélni, hiszen az emberi test egyáltalán nem így működik.
Szája ívelt, igazán szép formájú, és örömmel festi azt vörösre. Imádja ugyanis ezt a színt, mely pompásan megy hajának árnyalatához. És ha már a színeknél tartunk, akkor nem csak ezt kedveli, hanem úgy mindent. Mivel bőre rózsás árnyalatú, szinte minden jól áll neki. Túlzottan sötét ruhákat nem hord, mert vallja, hogy a fekete színnel az ember bevonzza az életébe a rossz dolgokat, viszont ezt leszámítva akármit magára aggat. Imád öltözködni, és kedveli a bohókás ruhákat. Fiús alkata miatt könnyedén szerez magára való ruhát, és előszeretettel hordja kezdő tervezők darabjait, melyeket aprópénzért lehet beszerezni. Szinte minden nap más stílust képvisel, nála tökéletesen megfér egymás mellett a vintage stílus és a legmodernebb kreáció is. Kedveli a magassarkú cipőket, azonban hatalmas (43-as) lába miatt nem talál túl könnyen ezekből. Az ékszerekért nem nagyon rajong, a fülbevalókat kifejezetten rühelli. Ettől függetlenül ha egy ruha megkívánja, akkor hajlandó a nyakába nyakláncot akasztani. Nem hord sem testékszert, sem tetoválást a bőrén, és nem is szeretne ezen változtatni. Nagyon figyel ugyanis a külsőségekre, bőrét mindennap ápolja, és nyáron naptej és kalap nélkül nem is lehet látni, ugyanis nagyon könnyedén leég, és válik rákvörössé. Nem kifejezetten domború, azonban hatalmas szemei és szája miatt a fiúk kedvelik.
Életed fontosabb állomásai
Annyira magától értetődő volt, hogy kezét a mellette lévő fiúéba fűzze, mint ahogy levegőt vesz. Az idegen íriszek már a koncert kezdete óta kíváncsian méregették, és akármennyire is nem akart róla tudomást venni, egyszerűen képtelen volt nem észrevenni a kíváncsiság mögött megbúvó vágyat, és tetszést, amit a fiú egyre erősebben közölt vele. Teste szinte már önkéntelenül is válaszolt a közeledésre, holott elhatározta, hogy az Oliverrel való kapcsolatába senki nem szólhat bele. Most mégis egyre erősödő zavarral vette tudomásul, hogy az arcán megjelenő pír lassan állandósul a fürkész pillantások mellékhatásaként, és hogy a zene ütemére teste valahogy egyre közelebb sodródik a tömegben az ismeretlen felé.
Mikor már a távolság egészen leredukálódott kettejük között, próbált magán erőt venni. Agyának egy eldugott szegletében a "jó énje" ücsörgött, és igyekezett hasznos tanácsokat közvetíteni. Leginkább arról, hogy Oliver rendes fiú, hogy nem érdemli meg a megaláztatást, és hogy így csak a könnyűvérű cédák viselkednek.
Az így keletkezett gondolatok természetesen kettő percig hatottak is rá...
Próbálta kizárni a külvilágot, átadni magát a zene ütemének, és azért, hogy elfelejtse a jóképű kukkolót még a szemét is lehunyta. A gondok azonban akkor kezdődtek, mikor felcsendült az a bizonyos lassú szám, és szinte mindenki összeborult. Testek feszültek egymásnak, és valami érthetetlen okból ő pont a kíváncsi kék szemek gazdája mellé sodródott. Pedig igyekezett, tényleg, azonban valahogy az egész helyzet, a tömeg, minden ellene munkálkodott. Ujjait tehát belefűzte az érte nyúló tenyérbe, és kislányosan mosolygott a jóképű arcra. Válla a fiú vállához ért, és a zene ütemére dülöngélt. Persze azzal nem volt tisztában, hogy világoskék ruhája és répa-vörös haja mennyire kiemeli a tömegből, mint ahogy azzal sem, hogy a fiú első látásra beleszeretett. Soha életében nem látott még ilyen gyönyörű lányt, és annak pirospozsgás orcájától, vöröslő ajkától teljesen elvarázsolódott. És az, hogy Poppy - bár a nevét nem tudta - hasonlóan vonzónak találta, élete legboldogabb fickójává tette.
A zene lassan véget ért, a lány pedig még mindig zavartan szorította a hosszú ujjakat. Az eltelt percek alatt egy szót sem váltottak, be sem mutatkoztak. Egyszerűen csak elmerültek a zene élményében, a kettejük között vibráló, jóleső feszültségben, és talán élete során Poppy most érezte először, hogy valami különlegeset talált. A meleg tenyér szinte teljesen felvillanyozta, és bensőjét is felmelegítette. Hasonlót Oliverrel és a többi fiúval sem érzett, akihez eddig volt bármi köze is, senki nem volt rá ilyen hatással. Most pedig itt állt, egy lassan véget érő koncerten, és képtelen volt levenni a tekintetét a fiúról. A szállingózó tömeg lassan haladt körülöttük a kijárat felé, a lány azonban nem akarta elengedni a fiút. Ajkait egy lágy sóhaj hagyta el, majd bocsánatkérően mégis helyesen cselekedett.
- Nekem most ... azt hiszem mennem kellene.... - húzta el a száját csalódottan, majd finom mozdulattal húzta ki kezét a lágy szorításból.
- Azért látlak még? - kérdezte a fiú, és a lány szépsége miatt egyszerűen elfelejtette megkérdezni a nevét, vagy hogy egyáltalán hol is bukkanhatna rá.
- Persze, remélem! - mosolygott a lány és vágta rá rögtön a választ a fiú kérdésére. Majd ezután lágy puszit nyomott annak arcára, és kislányos zavarral nézett először a döbbent fiúra, majd a földre. Mivel reakciót igazából nem kapott, elérkezettnek látta az időt a távozásra, majd otthagyva a meredten maga elé meredő fiút, sietős léptekkel átvágott a tömegen.
Remek kis karit dobtál össze, aki rendkívül bonyolult jellemmel rendelkezik, amit még mindig nagyon becsülök, ha valaki meg tud írni. Ilyenkor egész kis törpének érzem magam, az én karijaim valahogy inkább a játéktéren szoktak jobban kiforrni. ^^ Szépen fogalmazol és a kis ET részlet is imádni való lett. Nem is tudom, hogy mit mondhatnék még, szóval egyszerűen csak elfogadlak, amúgy is alig látok ki a szememnek nevezett rések helyén. 
Foglalózz, ha netán még nem tetted pb-t és patrónust, aztán mehetsz is játszani. 
