2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "Memories always reminds me I'm on an endless journey."
Főkarakter: Főkarakter Teljes név: Katie Bell Születési hely és dátum: 1979. február 19., London, Anglia Csoport: Griffendél Patrónus: Puma Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Nyolcadik évfolyam, szakirányom a gyógyítás Képesség: - Kiemelkedő tudás: -
Jellemed kifejtése
Nem vagyok egy lázadó típus, de túlságosan visszahúzódó sem. Sosem érdekelt a rivaldafény, ugyanakkor valamiért mindenki megtalál... Sokkal nagyobb figyelem irányul rám, mint amekkorát szeretnék, de sajnos ezen nem tudok változtatni. Olyan lány vagyok, aki ad mások véleményére, aki jó megfigyelő és csak gondolkodás után cselekszik. Állandóan mosolygok, mindig pozitív vagyok, függetlenül attól, hogy éppen milyen nehéz időszakon megyek keresztül. Hiszek abban, hogy egy szép nap mindannyiunkra boldogabb idők várnak, csak ki kell várnunk és persze tennünk kell érte. Az idegenekkel óvatos vagyok, de kedves is, hiszen szeretek ismerkedni. Sok barátom van, de igaz barát már kevesebb. Ugyanakkor mindannyiukért bármit megtennék, ha kellene, és persze ugyanez vonatkozik a családomra is. Sosem felejtem el, hogy honnan jöttem, kiktől származom, és nem is fogok nekik hátat fordítani, bármi is történjék. Olyan ember vagyok, aki inkább feláldozza saját magát, azért, hogy valamelyik szerettét megóvja. Néha talán ezért is néznek őrültnek, de ha hozzám közel álló emberről van szó, akkor nagyon szenvedélyes és akaratos tudok lenni. Ilyenkor egyáltalán nem jellemző rám a korábban már említett hidegfejűség és megfontoltság.
Megjelenés
Hosszú, vörösesbarna hajzuhatag, szív alakú fejforma, nagy, zöld szemek, száz wattos mosoly. Külsőre ez jellemez leginkább, na meg persze az, hogy eléggé vékony vagyok és ehhez hűen törékeny is. Nem egyszer tört már el csontom, ha pedig nagyobb szél tombol, akkor komolyan aggódni kezdek afelől, hogy el ne fújjon. Mindehhez még az is hozzájön, hogy nem vagyok egy égimeszelő. De aki kicsi, az fürge, úgyhogy nem panaszkodom. Oda és vissza vagyok a lezser ruhákért, imádom a divatot, de Roxforton belül az egyenruhán és taláron kívül sajnos nem láthattok rajtam mást. Ja, de még is, a pizsamámat, de ez már egy teljesen más téma. Mivel óvatos, ugyanakkor kedves vagyok mindenkivel (mindenkit értsd: normális) és állandóan mosolygom, úgy gondolom eléggé bájos lehet a kisugárzásom. Vagy ha nem bájos, akkor barátságos, de az mindenképp. Csak és kizárólag akkor gonoszkodom bárkivel is, hogyha megérdemli az illető. Milyen benyomással vagyok másokra? Hm, ez egy nagyon jó kérdés. Igazából nem tudom. Rosszal biztosan nem, mert első találkozás után sokan meg szoktak keresni. Legyen szó arról, hogy elbeszélgetünk a folyosón vagy valamelyik órán találkozunk, szinte mindig ismerős arcokba botlom. És ők mindig ugyanúgy örülnek a viszontlátásnak, akárcsak én. Úgyhogy én ezt mindenképp jó benyomásként könyvelem el.
Életed fontosabb állomásai
Feladó: Katie Címzett: Anyu Tárgy: Roxfort az otthonom, Griffendél a családom
Tudod rengeteg minden megváltozott, mióta elmentél. Igaz, hogy én a Roxfortban élem meg ezeket, apa pedig odahaza, egyedül, de attól még mindketten érezzük. Olyan üresség van mindkettőnkben, ami talán sose fog eltűnni. Végtére is egy anya távozását a legnehezebb elviselni. Hiszen mindig te voltál az, aki egyben tartotta a családot, aki miatt én is hazautaztam a szünetekben. De már nincs miért, nincs kiért. Apa őrült dolgokat művel és csak árnyéka egykori önmagának: nem csak külsejét illetően változott meg, hanem természetileg is. Feladta a munkáját, átköltözött egy aprócska lakásba és naphosszat iszik. Én már rá sem ismerek. Tudod, nagyon hiányzik... Bármit megadnék azért, hogy újra olyannak lássam, mint amilyen régen volt. Egy életvidám, boldog férfinak, aki még a Mágiaügyi Minisztériumba is mosolyogva járt be dolgozni. De legutóbb világosan a tudtomra hozta, nem akarja, hogy hazajárjak. Az igazság az, hogy nincs is kedvem hozzá. Az emlékeimben csodálatos apaként él és ezt nem akarom elrontani azzal a képpel, amit látnék, ha hazamennék. Haza... Az a lakás még csak nem is az otthonom. Nekem a Roxfort az otthonom és ez minden egyes nappal csak egyre világosabbá válik a számomra. Itt hihetetlen, de boldog vagyok. Körülvesznek a barátaim, a varázslat és itt minden olyan egyszerűnek tűnik, még ha nem is az. Itt elhiszem, hogy tényleg bármire képes lehetek. A Roxfort segített abban, hogy elfogadjam, ami veled történt. És Te miattad a gyógyítást választottam szakirányomnak is. Tudom, hogy varázslókat is megtámadhatnak emberi, gyógyíthatatlan betegségek, mégis beleőrülök a tudatba, hogy talán ha időben fedeztük volna fel, valamilyen varázslattal tudtunk volna segíteni rajtad. És eldöntöttem, erre áldozom fel az életemet. Segíteni akarok másokon, származástól és vérvonalaktól függetlenül. Mit gondolsz erről? Ahogy a minap egyedül sétálgattam a hatalmas falak között, gondolkodóba estem. Szeretem az itteni életemet, ebből tudok erőt meríteni és félek attól a jövőtől, ami a Roxfort falain kívül várhat rám. Hiszen ha jobban belegondolunk odakint senkim sincsen. Mindenki, aki számít, itt él. Bár igazán szerencsésnek mondhatom magamat, amiért a legjobb barátnőmben ténylegesen egy igaz barátot tisztelhetek. Ő nem olyan, aki csak mondja, hogy milyen jó barátnők vagyunk, de ha szükségem lenne rá, akkor sehol sem lenne. Ő már-már olyan, mintha a testvérem lenne. Ő végig mellettem volt, míg én a te hiányoddal küszködtem. Még most is, minden nap megkérdezi, írtam-e már neked, holott mindketten jól tudjuk, ezek a levelek már sosem jutnak el hozzád. De akkor mégis miért írom őket, hogyha az ágyam alatti cipős dobozba gyűjtöm csak? Egyszerűen megnyugtat. Ez a levélírás már olyanná vált nekem, mint a tánc. Ha boldog vagyok, azért táncolok, ha szomorú, akkor azért, ha meg dühös vagyok, akkor tombolok. A hálótermünkben sokan furcsán is néznek rám, ugyanakkor látom a szemükben azt a különös csillogást is. Olyan lehetek nekik, mint egy kisgyerek valami családi összejövetelen, aki állandóan produkálja magát, de közben nem szereti, ha minden szempár rá szegeződik. Mert imádom a varázslatot, a bűbájokat az átváltozástanért pedig egyenesen odáig vagyok, mégis... nekem szükségem van az efféle "hétköznapi" cselekedetekre, mint a levélírás vagy a tánc. Attól, hogy varázsló vagyok, még lány is vagyok és igen is ezek mind, egytől-egyig tettek olyanná, mint amilyen ma vagyok. Tudod, Griffendélen kívül talán nem is tudják mi történt veled, ezért számukra nem meglepő, hogy ugyanolyan mosolygós vagyok, mint azelőtt. Házon belül viszont néha észreveszem azokat a furcsa pillantásokat... Mindannyian azt szeretnék, hogyha kimutatnám az érzelmeimet, holott én azt teszem. De egy rossz szót sem mondhatok rájuk, hiszen mindannyian mellettem álltak a nehéz időkben. És habár lassan egy év telt el nélküled, még mindig nem tudlak elengedni. Még nem készültem fel rá. Éppen ezért továbbra is várhatod a leveleimet, én pedig megígérem, hogy nem fogok rosszban sántikálni, bármennyire is jókat szórakoztál Fred és George különleges mutatványain...
Szeretettel ölel lányod, Katie
Albus Dumbledore
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Katie Bell 2014-10-26, 08:26
Elfogadva!
Gratula! Eleve imádjuk, ha valaki canon karira szánja el magát, Katie különösen közel áll a szívünkhöz. Úgy vélem nagyon harmónikus karit raktál össze, aki minden porcikájában emlékeztet a könyvbeli Katie-re, de már megvan a saját életútja. Már csak azért is érdekes a gyógyítás választása, mert ugye pont ő kapott volna átkozott tárgyat a nyakába a 6. részben, ami így ugye nem történt meg, de akaratatlanul is pont az ilyesmik gyógyítására szentelte az életét^^ Összességében nagyon tetszik kiváncsi vagyok a továbbiakra! Foglalózz, és mehetsz játszani^^