2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Kelly Anderson Születési hely és dátum: 1963. április 15. London, Anglia Csoport: Varázshasználó Patrónus: Törpehörcsög Foglalkozás: Asszisztens/titkárnő Képesség: Véla II. Mágikus adottság: Hangmágus 0. szint Familiáris: - Kiemelkedő tudás: Bűbájtan - kiemelkedő, Átváltoztatástan - kiemelkedő Kihez tartozol: Saját
Jellem: A patrónus elvileg elég jól tükrözi az ember jellemét, ami esetemben is tökéletesen igaz. Felettébb túl tudok pörögni és nem mindig ismerem azt a bizonyos mértéket. Annak ellenére, hogy már túl vagyok a harmadik x-en ez nem látszik rajtam sem külsőleg, sem pedig ami a lelkesedésemet illeti, pedig az élettől kaptam már épp elég nagy pofont ahhoz, hogy letörhessen. Ennek ellenére még mindig tartom magamat és igyekszem a legkellemetlenebb helyzetekhez is pozitívan hozzáállni. Eléggé munkamániás vagyok, bár főleg azért, mert el szeretném érni a céljaimat, habár nem mindig vagyok teljesen biztos abban, hogy mik is azok. Alapvetően nyílt személyiség vagyok, szeretem az embereket, szeretek segíteni és szórakozni is szeretnék, ha lenne rá időm, de mint említettem sokat dolgozom ahhoz, hogy beleférjen ilyesmi, főleg most hogy elhatároztam, ha már túl idős vagyok bekerülni erre az akadémiára, legalább a dolog közelében lehessek.
Kinézet, megjelenés: A külsőm az, amire természetesen soha sem lehetett panaszom. Épp ezért az ismerkedés sem okozott különösebben gondot, bár ez utóbbi annyira nem volt hasznos mint később kiderült. A hajam barna olyan szép sötét fajta és kellemesen göndörödő. A szemem szintén barna, sötét csoki, akik belepillanatanak általában mindig ott ragadnak néhány pillanatra. A testalkatommal soha sem volt problémám, e téren is szerencsés géneket örököltem, mert soha sem volt szükségem kifejezeten sok mozgásra ahhoz, hogy kondiban maradjak, bár tény, amióta kikerültem a nagyvilágba még ha nem is sportolok folyamatosan mozgásban vagyok, így pedig azért nehézkes lenne elhízni, vagy hasonló. Szeretem a lazább ruhákat, ami az öltözködést illeti, de sosem vetettem meg a csinosabb darabokat sem. Igazság szerint, ha nagyobb lakásom lenne biztosan jóval több ruhám is lenne, de jelenleg a hely korlátoz, már a cipőimet is nehéz bárhová elpakolnom, egyre nagyobb az esélye, hogy idővel Kirsten szólni fog miatta, hogy túlságba viszem, ha hozzá is pakolok.
Előtörténet: Hiába azért a mondás mégis csak igaz, az alma nem esik messze a fájától. Sajnos a szüleimtől nem sok jót sikerült ellesnem, ennek az a fő oka, hogy nem sok jó példával sikerült előljárniuk. Vélák mindketten... enyhén szólva is kicsapongó életet éltek világ életükben. Náluk a házasság, mint olyan nem mondható egy állandó dolognak, az övék is nyitott volt világ életemben, amióta csak értem, hogy ez mit is jelent pontosan. Ennek fényében talán egyáltalán nem meglepő, ha így lassan a negyven felé közelítve nem mondhatom, hogy az én életem olyan kiegyensúlyozott lenne, mint lennie kellene. Se család, se férj, se gyerek. Azaz... ez már egy hosszabb történet és ne csapongjunk. Szóval a gyermekéveim érdekesen teltek, amikor már elég nagy voltam a szüleim gyakoran vittek magukkal partikra, bulikba. Ők aztán soha sem azok a tiltó típusú szülők voltak, sosem akadályozták a kibontakozást, talán részben ez is az oka, hogy láttam milyen életet élnek és igenis előfordult, hogy én mégis csak másra vágtam. Főleg, amikor egy-egy nyáriszünetben a legjobb barátnőm meghívott magukhoz, ahol több testvér volt, ahol olyan igazi idilli környezetben lehettem, ahol mindig volt meleg ebéd és nem csak innen-onnan lett rendelve. Az én anyám sosem volt konyhatündér típus igazából, nem volt honnan ilyesmit tanulnom. Kirsten édesanyja volt, aki a sütés-főzés alapjaiba bevatatott. Na nem mondom, hogy rémes életem lett volna ettől még, vagy utálom a szüleimet. Ők ilyenek... ennek is van jó oldala. Például nem borultak ki, amikor kiderült, hogy bekaptam a legyet, méghozzá mindössze tizenöt évesen. Ez van, ha az ember véla és az érzések is gyakorta annyira túlfűtöttek benne, arról nem beszélve milyen hatást fejt ki másokra. Hiába voltam Hugrabugos, sosem kötöttek belém a Marekárosok, sőt jártam is néhánnyal. Bár a kapcsolataim soha sem tartottak sokáig, sőt igazából sejtelmem sincs, hogy ki volt az apja a kicsinek, maximum csak tippem, de akkor ez nem is igazán számított. Anyám elég hamar kapcsolt és kitalálta, hogy mi is a megoldás egy ilyen helyzetben. Nem láttam soha a kicsit, nem kaptam a kezembe, bár valószínűleg ez így is volt a legjobb. Kimaradtam egy évet az iskolából, kicsit felfordult az életem miatta, aztán visszatértem, mintha mi se történt volna. Jó azért egy kis tanulsága volt a dolognak, és persze igazán hálás vagyok, hogy Kirsten is végig mellettem állt. Azt hiszem egy jómódú család kapta meg a kicsit, akiknek talán nem lehetett gyereke. Nem ismerem a pontos részletket, de biztosan jó helyre került. Sose gondoltam rá, hogy meg kellene keresnem, mellettem valószínűleg olyan élete lett volna, mint nekem a szüleim mellett és azzal nem járt volna jól. Nos szóval az iskola után összeköltöztem a barátnőmmel. Igen még mindig együtt lakunk, bár már elég érdekes ez a lakóközösség, mivel Kirsten jegyben jár lassan egy éve. Ő is kissé későn érő típus, igen. Mondjuk azt mondja soha sem akart gyereket, szóval hová siessen? Arról nem beszélve, hogy vőlegénye már volt kettő is a mostani előtt, de amúgy ez az Adam egész jó fej, én legalábbis bírom. Már csak attól félek, hogy a kapcsolatuknak költözés lesz a vége, akkor pedig egyedül maradok és ez nem tűnik lelkesítő alternatívának. Ami pedig az életemet illeti, nem csak kapcsolatok, hanem munka frontján sem sikerült még az állandóságra törekednem. Sok helyen dolgoztam már, általában valakinek a titkárnője, lótifutija, asszisztense vagyok. Jelenleg talán életem első nagy elhatározása, hogy mert végül is miért is ne, de auror leszek. Végülis jobb későn, mint soha eldönteni, hogy mi akarsz lenni. Persze ez nem olyan egyszerű. Arra az új akadémiára fiatalokat keresnek, viszont azt már sikerült elérnem, hogy az ottani góré behívjon meghallgatásra. Ha az asszisztense leszek valamelyest közelebb kerülök a célhoz és már az is valami!
