2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
[You must be registered and logged in to see this image.] "A fájdalomra a legjobb megoldás a felejtés"
Főkarakter: Luna Lovegood Teljes név: Kelly Barbara Miley Születési hely és dátum: 1977. március 7. London, Anglia Csoport: Griffendél Patrónus: Labrador Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Tizedik (Auror) Képesség: Harapott vámpír Mágikus adottság: Telekinézis 1. szint Kiemelkedő tudás: Sötét Varázslatok kivédése - kiemelkedő, Bájitaltan - kiemelkedő Kihez tartozol?: Keresett/saját karakter
Jellemed kifejtése
Ami talán a leginkább jellemző rám, vagy jellemző volt a hűséges. Számomra mindig fontosak voltak a barátok, a családom, mindent megtettem volna azért, hogy jól legyenek, ahogyan azért is, hogy a világ jobbá váljon, ezért is döntöttem úgy, hogy auror leszek. Az élet viszont közbeszólt, ahogyan azt mindig szokott. Szabadlelkű, kedves és figyelmes lány voltam világ életemben, azért is tudtam még olyanokkal is összebarátkozni, akik nehezebb esetek voltak, mint mondjuk Richard, ezért is lett a legjobb barátom, mert nála valahogy tényleg igazi kihívás volt elérni, hogy kedveljen, de kedvelt... mint a legjobb barátját. És hogy én hogyan voltam ezzel? Egész másképp. Talán csak gyerekszerelem volt, de ez valahogy sosem múlt el igazán, maximum halványult amikor távol voltunk egymástól és csak néhány levelet váltottunk, amikben beszámolt a hódításokról... más lányokról és én mint hű barát támogattam mindenben, addig amíg fel nem fordult minden. Azóta más lettem, nem foglalkozom a barátaimmal eleget, új barátaim lettek, új... rossz társaság. Talán a bátyám halálát még képes lettem volna feldolgozni, hogy miután auror lett, szinte az első komoly ügyénél megölték, de hogy csak rá pár hónapra anyát is elveszítettem, mert egy rosszul sikerült bájitalkísérletben életét veszítette... Hirtelen vált az ellenségemmé minden, amit addig kedveltem, hiszen én is aurornak készülök és remek vagyok bájitaltanból is, de így... Érthető, ha az utolsó évemet bukással végeztem és most újra tizedikes vagyok. Bulizni kezdem, de úgy igazán semmivel se törődve. Rendszeres ivászatok, ereszd el a hajamat és minden, ami csak feledteti, azt ami történt. Egyszerűen magába szippantott valami rossz, valami amit nem tudok kezelni, vagy legyőzni és a barátaim is szépen elkoptak mellőlem. Apa kórházban, miután egy hónapja öngyilkosságot kísérelt meg. A családunk széthullott... nem csoda, ha a leveleim is elmaradtak már Richard felé és még csak arról sem tudok, csak talán olvastam egy újságban és halványan dereng, hogy vele mi történt.
Megjelenés
A hajam barna, alapjáraton göndör, de gyakran egyenesíttetem ki, így könnyebb kezelni. A szemem is barna, a bőröm kissé kreolos, de miután az utóbbi bő egy évben éjszakai életet élek és rendesen pusztítom magamat, annyira ez már nem látszik meg. Igen, még a bőröm is megfakult, nem a jellemem, vagy a hozzáállásom a világhoz. Nem vagyok túl magas, olyan átlagos a magam 171 centijével. Ritkán hordtam régebben magassarkút, mostanában már egyre gyakrabban, már csak azért is, mert sokat járok bulizni és szórakozni. A ruháim is mások lettek, sokkal kihívóbbak és látványosabbak. Az alakom mindig is vékony volt, de azért jóval izmosabb, hiszen aurornak készülök... készültem és azért igyekeztem tenni a jó állóképességért, amennyire ment. Mostanában viszont ez már csökkent, inkább vagyok vékonynak mondható, már-már kórosan sovány, hiszen nem eszem túl sokat és egyáltalán nem figyelek oda magamra, aminek meg van a következménye.
Életed fontosabb állomásai
Mindenki életében vannak meghatározó fordulópontok, amik az életét akár gyökeresen is átalakíthatják akár egy szemvillanás alatt, sőt nem csak az életét akár az egész jellemét, a beállítottságát... mindent. Az én életem igazán bővelkedett az efféle fordulópontokban és sajnos egyik sem az a fajta volt, ami felfelé ívelő életpályát adott volna, inkább mint ha én lennék a szikla a domboldalon, ami néha elakad és olyankor taszítanak rajta egy jó nagyot, hogy még közelebb kerüljön a gödör aljához, ahonnan aztán még nem lehet kibillenteni. Néha úgy érzem el is értem már ezt... innen nincs tovább, elértem azt a bizonyos mélypontot.
A Richardtól való eltávolodás Nem mindenkinek adatik meg a szép és békés élet, na nekem ilyen volt. Egy báty, aki mindentől véd, csodás szülők, akik imádnak és persze a legjobb barát a szomszédban, akit én imádok. Kislányként nem voltam az a világszépe, inkább a tipikus kedves és cuki szomszéd lány, akivel jó hülyülni. Évekig fogszabályozóm volt, mivel mugli környéken laktunk mégis csak alkalmazkodni kellett és nem oldhattunk meg mindent mágiával. Szerettem tanulni, még sokáig szemüvegem is volt, a hajam általában két copfban szóval... nem voltam a fiúk álma. Aztán jött Richard, akik a szomszédba költöztek és valahogy kialakult. Akármennyire is időnként kellemetlenül viselkedett, de hát az a temperamentum... Tudom ő sosem nézett rám úgy, de nekem ő volt az első igazi nagy gyerekszerelmem. Oda voltam érte. Hány füzetet rajzoltam tele szívekkel, meg a nevével jesszus! Aztán jött a Roxfort... akkor kívántam igazán, hogy bár ne lennék boszorkány, de nem volt mit tenni. Nyaranta imádtam otthon lenni és persze az ünnepeken, akkor találkozhattunk, és persze... hallgathattam a meséig más lányokról, olvashattam a leveleit a hódításokról, az ösztöndíjról és mindenről. Pocsék érzés volt, talán e miatt is váltak ritkábbá a levelek, hogy ne legyen olyan rossz ezekről hallani.
A bátyám, Charles halála Charles világ életében a rossz dolgokat akarta megakadályozni. Tényleg igazi eltökélt auror volt, aki végül ennek is köszönhette a halálát. Egy éve... alig egy éve amikor végzett és megkapta az első ügyét, amibe olyan lelkesedéssel vetette bele magát megölték. Kíméletlenül és gyorsan, egyszerűen csak nem volt többé és valami kimondhatatlanul nagy űrt hagyott bennem és az egész családban maga után. Mindig jó kedélyű volt, mindig támogatott és bátorított és nincs többé... soha többé nem beszélhetünk, nem ad tanácsot és nem segít nekem semmiben, soha nem hallhatom a hangját. Hát mi ez, ha nem egy olyan esemény, ami az ember a szakadékba löki?
Anya halála A szakadék felé haladva, amikor a védőhálók is szakadni kezdenek egyre kisebb az esély, hogy meg tudsz állni. Charles halála után még csak a bulik vették kezdetüket. Egyre több, de visszafogtam még... többnyire, aztán anya is elment. A bájitalkísérlete nem sikerült valami jól, az egész labor berobbant és vége. Mintha csak valaki odafent úgy döntött volna, hogy tönkre teszi az életemet végleg... és megmásíthatatlanul. Újra lejjebb haladtam, pasizások és volt rá példa, hogy keményebb szerekhez is nyúltam. Sok egy embernek, akiknek az élete szép és nyugodt, hogy rövid idő alatt sok mindent elveszít. Egyszerűen ezt nem lehet kezelni, képtelenség.
A vámpírtámadás Nem úgy fest, hogy nem elég mindaz, ami történt. A féktelen bulizások, az hogy a suliban is sikerült elszúrni mindent, a sikertelen küldetések és gyakorlatok... az egyik éjszaka, egy parti után rossz felé mentem, nagyon rossz felé. Csak az igéző szempárt láttam és azt éreztem, ahogyan a fogak a nyakamba marnak, aztán azt, ahogyan az erő lassan kezd elszállni belőlem. Fogalmam sincs mi történt, alig emlékszem az egészre, olyan gyors volt, én pedig ki voltam ütve. Valószínűleg valahogy segíteni akart, vagy már előtte a bulin ittam valamit... nem tudom, de reggel kongó fejfájással ébredtem és olyan éhséggel, amit még soha életemben nem tapasztaltam. Van még rosszabb? Azt mondod? Én azt mondom... mindig van rosszabb.
Apa öngyilkossági kísérlete Hab a tortán, de szinte már alig számított, hiszen így is eltávolodtunk, de elég volt hogy odalent tartson. Apa pár hónapja döntött úgy, hogy véget vet az életének. Nem sikerült neki, azóta kórházban fekszik, én pedig még csak meg sem látogattam. Nem... egyszer sem, még akkor sem, amikor egy hónappal ezelőtt egy csúnya buli után én is oda kerültem. Volt minden, megpróbáltak úgy istenesen kitisztítani, helyre tenni, még dokinál is voltam. Na ő javasolta, hogy próbáljak visszanyúlni ahhoz az időhöz, amikor még jobb volt, amikor szép volt az életem. Miatta írtam Richardnak, pedig ő mugli, meg van a maga baja, halványan rémlik, hogy a barátnője, a nem tudom hanyadik eltűnt. Nem akarok ezzel foglalkozni, de a doki azt mondta csak akkor enged ki, ha úgy látja jobban vagyok, ha beszélek Richarddal, ha tényleg elmegyek, ha írok neki... szóval nincs mit tenni. Beszélek vele, ezzel lekoptatom a dokit és aztán azt teszem, ami megint kiver minden szarságot a fejemből.
