2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
- Köszi, én is remélem, hogy összejön - mondtam elmosolyodva. A kitartásomban szerencsére nem volt hiba, egyedül akkor inogtam meg, amikor egy raklapnyi elméletet elénk toltak, mivel azzal mindig is hadilábon álltam. Egyszerűen annyi lap, betű, meg információ, hogy néha csodálom, hogy az végül mind belefért a fejünkbe. Meg egyébként is, csak... fúj. Nem, nem ezért akartam idejönni, hogy ennyit olvasgassak, de szerencsére ez egyre kevesebb, gyakorlat-orientált szak révén. Persze sose titkolt módon a kedvenc tantárgyam az elemi harci mágia és a hozzá tartozó terepgyakorlatok voltak, meg az aurorokkal összevont csapdaismeret. Na, ezek legalább izgalmasak, és nem fenyeget annak a veszélye, hogy bealudjak a könyvek fölött. - És persze a segítséget is, észben tartom, de leginkább szeretnék magam boldogulni, nem valakinek a valakijén keresztül - tettem hozzá, hiszen tudom, hogy a melójából kifolyólag tényleg elég fontos emberekhez is volt már köze, és ez tényleg egy tök jó lehetőség lenne, mint hátszél, de az nem én lennék. Mindig kibukik valahogy, ha valaki nem a szaktudása miatt van ott, ahol, hanem a jó kapcsolatok miatt, és nem lenne szerencsés ezzel indítani a karrierem, hiszen ha ez kiderül és lehozzák a Prófétában vagy valami hasonló nagyobb újságban, onnantól már az egésznek annyi. Ha a munkát magát nem is veszítem el és ettől függetlenül jól is teljesítek, attól még ez ott lesz, és akinek ez a mérvadó, az nagyon is emiatt becsülne le. - Okés, de akkor legközelebb hamarabb hozzunk össze egy találkozót - vigyorodtam el. Persze nem a visszahívás miatt gondoltam, hogy mihamarabb egyenlítsük ki a pénzt, dehogyis. A legkevésbé se érdekel, mikor melyikünk fizet, nagyon szívesen hívom meg ezután is bármikor, inkább arra értettem, hogy ezt a találkozót olyan szörnyen nehezen hoztuk össze, a következőt jobb lenne kevesebb variálás nélkül. Oké, nem csak rajtunk múlik, közbeszólnak a teendők, de egy ehhez hasonló rövidet simán megejthetünk máskor is, egy-két óra belefér a délutánba vagy a hétvégébe. - Mostanában nincs szerencsém - vontam meg a vállam. Gondoltam, hogy elő fog kerülni a téma, mivel egyszerűen nincs olyan beszélgetés, ahol ne kerülne elő, akár egy régi barát, akár egy rokon legyen az, akivel összefut az ember. Meg persze a családi összejöveteleken is örök klasszikus a mit tanulsz, mi a terved, van-e valakid, mikor házasodsz, mikor jön a gyerek, hova mész nyaralni, és a többi és a többi... Azzal a különbséggel, hogy ez sokszor csak egy jól begyakorolt kérdéssorozat, de ismerem annyira Cece-t, hogy tudjam, őt tényleg érdekli is, nem csak az udvariasság kedvéért jön elő vele. - Szóval mostanában kavargatok, de úgy néz ki, semmi komoly a láthatáron. Mondjuk én úgy vagyok vele, hogy úgyis megtalál, ha itt az ideje - tettem hozzá bővebben. Sose üldöztem a kapcsolatokat, hogy muszáj együtt lennem valakivel, mert csak. De hát tényleg, ha akad valaki, akkor azt tudni fogjuk mindketten, ha rágörcsölök, csak feleslegesen stresszelem magam rajta, az meg felesleges, nem is értem azokat, akik nagyon rá vannak erre kattanva. - Na és nálad mizujs? Jó, mondjuk hülye kérdés, mindig is imádtak a srácok.
Reméltem, hogy egy-egy kósza megjegyzés elég ahhoz, hogy magától is akár hosszabban kezdjen el beszélni, akkor már közelebb leszek azokhoz, amiket tudnom kellene, de nem tudom. Na igen bár meg van Cece határidónaplója, de sajnos nem írt naplót, vagy ha írt hát nem találtam meg, így pedig jóval nehezebb dolgom van, hogy átlássam a kapcsolatait. Csak azt tudom, hogy ez a srác az unokatestvére, na de hogy milyen a viszonyuk? Az eddigiek alapján viszonylag jó lehet, ami rám nézve nem a legjobb hír, hiszen akkor jól kellene ismernem, ami ugye megint csak nincs meg. Tehát muszáj minden szavára elejtett megjegyzésére nagyon odafigyelnem és persze az a cél, hogy ő beszéljen többet, mert csak akkor van esélyem rá, hogy nem mondom valami orbitális hülyeséget, hanem sikerül majd eleveznem ennek a problémás beszélgetésnek a folyamán úgy, hogy ne boruljak bele félúton a vízbe és legyek nyakig vizes. - Igen, ahogy mesélted, ez nehéz feladat lesz oda bekerülni, de ha valamit nagyon akar az ember akkor menni fog neki! Te pedig nagyon akarod ugye? Én mindenesetre drukkolok és ha bármit tenni tudok az érdekedben, szólj nyugodtan. - na persze nem gondolom komolyan, mármint gőzöm sincs, hogy kihez fordulhatnék. Van egy csomó nevem és telefonszámom, ismerek elég sokakat, hiszen ha az ember partikat szervez, akkor sok emberrel kerül kapcsolatba, viszont itt a bökkenő, hogy igazából nem én ismerem ezeket az embereket és épp ezért nem is tudnék velük érdemben beszélni. - Kösz! A következőt már én fizetem - mosolyodom el és én magam is kikérem a saját kávémat, amikor megérkezik a pincér. Aztán jön egy kis zavart torokköszörülés. Kell valami semleges téma, olyan, amivel újfent majd ő beszél és nekem nem kell. - Na és mi a helyzet a lányokkal? Meg van még az a... már nem is emlékszem a nevére, vagy valaki más? - gőzom sincs van-e, volt-e barátnője, de azért elég helyes srác biztosan volt már valaki, ha más nem hát kiderül, hogy már régen és akkor mondhatom, hogy annyi a munka, hogy nem is emlékszem már mikor volt az a lány. Ha meg még se volt még soha senkije... na akkor majd kitalálok valamit, amikor a problémával szembesülök, nem kell már előre.
Zene: Girlfriend || Jöhet a menet || [You must be registered and logged in to see this link.]
A válaszon felnevettem. Ezek szerint tesztfázisban van még a dologgal, gondolom én. Persze biztos nehéz visszafognia magát, de tényleg meglepett, hogy nem osztotta meg az aktuális terveit, ahogy szokta. - Hát perszehogy ez az - feleltem elvigyorodva. Hiába kezdtem bele úgy az egyetembe, hogy "majdcsak lesz valami", végül elég gyorsan rá kellett jönnöm, hogy azért ettől komolyabban kéne venni a szakot. Az első gyakorlati órákon mindenkinek elég világos lett, hogy nem csak gagyi bűbájok miatt fogunk a pálcánkkal hadonászni, és hogy nem csak a szimpla izgalom ez az egész, hanem rengeteg felelősség és kitartás kérdése is. Én se hittem volna, hogy csak a négy alap elemet ilyen változatos módon lehet felkorbácsolni, vagy éppen megpróbálni elcsendesíteni és megszelídíteni. - Igazából sokszor nehéz, meg nagy koncentrációt igényel és a tanárok se kímélnek... de ha a természetikatasztrófa-elhárításhoz akarok kerülni, akkor ki kell hoznom magamból a maximumot. - Hát igen, szép álom. Oda aztán tényleg nem akárkit küldenek, hiszen ha egy hurrikán, erdőtűz vagy cunami sújtotta területre kell menni, ott nincs helye a habozásnak, egymással és akár a beavatott muglikkal kell együtt dolgoznunk, hogy minél hamarabb véget érjen az aktuális dolog és minél kevesebb kár keletkezzen. Az emberéletekről már nem is beszélve. - Sebaj, meghívlak - mondtam, egyébként is ezt szándékoztam tenni akkor is, ha nem mondja ezt. Alig ültünk le az egyik asztalhoz és leshettük meg a kínálatot, rövid idő után felbukkant egy pincérnő, hogy felvegye a rendelést. Nem extráztam különösebben, egy sima capuccinot kértem, amit általában szoktam mindenhol, azzal nehezen lehet mellélőni.
Ki kell találnom valami kibúvót, vagy valaminek történnie kellene. Nem ismerem őt, épp csak látásból a suliból, de nem tudom, hogy milyen ember, mennyire kellene ismernem, mennyire vagyunk jóban, miről kellene beszélgetnünk, amivel nem bukom le. Nem tudom, fura az egész helyzet és nem vagyok még felkészülve erre. Muszáj lenne valahogy lelépnem, ha már elsőre nem találtam jó kifogást, akkor másodikra kell. Na nem mintha jobban vonzana a Gringotts, ahol meg a koboldok tuti kiszúrják, hogy én nem én vagyok... Jajj ez annyira bonyolult, lehet hogy könnyebb lett volna mégis igazat mondani és nem vállalni azt, hogy valaki másnak az életét élem mégis? - Öhm... igen, látod, megy ez nekem! - franc, franc, franc! Szóval Cece beszédesebb gondolom, persze az alapján amennyit eddig megtudtam róla, amit a határidőnaplójában olvastam és persze az alapján milyen sok embert ismer várható volt, hogy nem olyan csendes típus, mint én. Na ez a kihívás, más jellemet kellene felvennem, bár ez most olyan, mintha egy álruhában lennék, tehát sokkal kevésbé ciki, ha mégis beégek valamivel. Na persze csak akkor, ha az illető nem ismer eleve. Ezért is eszem ágában sem volt eddig senkit sem felhívni, vagy beszélni akárkivel azok közül, akiket eddig ismertem... akarom mondani Cece ismert a határidőnapló alapján, mert ugye abból csak kellemetlenségek születhettek volna. - Jól hangzik, akkor szereted is, amit csinálsz és... öhm.. tényleg ez életed vágya? - lehetséges, hogy ez most nagyon rossz kérdés. Lehet, hogy ismerjük egymást annyira, hogy tudnom kellene a választ és most majd furán fog nézni rám e miatt, de.. de talán mondhatom azt, hogy kiment a fejemből, vagy a sok ismeretség alapján és a partyk szerint, amikre Cece járt végül is lehet akár másnapos is! Valamit kitalálok, mert hát muszáj lesz, ha rossz kérdéseket teszek fel. - Persze a terasz tökéletes, viszont nem sok pénz van nálam, pont most akartam kivenni a bankból. - teszem hozzá. Sőt igazából elég ritkán szoktam én fizetni helyeken, mármint egyedül nem nagyon jártam sehova, ha meg anyuékkal mentem akkor ők fizettek. Nem vagyok ebben jártas, most viszont tényleg nem igazán van nálam pénz, ahhoz majd be kell jutnom a bankba előbb és jó lenne nem lebukni a koboldok előtt közben.
Zene: Girlfriend || Jöhet a menet || [You must be registered and logged in to see this link.]
- Igaz, igaz - feleltem elmosolyodva. Tudom, mennyire imádja, amit csinál, meg persze az ügyfelek elégedettsége se utolsó, így az is tiszta, mennyire bele tud ezekbe feledkezni, így nem tudom hibáztatni a hosszas kihagyásért. - Király - mondtam, amikor elfogadta az ajánlatom. Lehet, hogy ebből is csak egy fél órácska lesz, de a semminél ez is több, de ezzel el is indultunk az új kávézó irányába. Most már legalább le van tutizva a dolog, úgy tűnik, ezek a "véletlen rajtaütések" jobban működnek a tervezetteknél. - Nahát, megtanultad visszafogni magad a melóval kapcsolatban? - kérdeztem vissza felkacagva, mivel sokszor pont hogy észre sem vette, hogy már megint egy általa szervezett rendezvényről beszél. Akár az elképzeléseiről, akár az idegesítő és döntésképtelen ügyfelekről. Ezeket amúgy egy ideig érdekes hallgatni, de amikor olyan lelkesen beszél valamiről, hogy már követni is nehéz, mert fél perce még azon dühöngött, hogy a megrendelőnek semmi nem tetszik, a következő pillanatban meg már a szalvéták és lufik színéről kéri ki mások véleményét... olyankor tényleg nehéz leállítani. Ehhez képest most jó hamar lezárta a témát. - Megyeget. Sok a tanulnivaló, de szerencsére egyre több a gyakorlati rész is, úgyhogy izgalmas, ahogy haladunk előre az anyaggal - mondtam a kérdésre felelve. Mindig is szívesebben cselekedtem, mint magoltam, de hát az elmélet először elengedhetetlen a későbbiekhez. A tapasztalatszerzést kicsit mégis többre becsülöm, ami azt illeti, mindenki a saját kárán tanul, de mivel gyakorló elemistákként mások életéről is szó esik, azért muszáj komolyan vennem a nagykönyvben megírt szabályokat is. Ami meg csak akkor fog menni, ha szépen leülök és megtanulom őket. Közben lassan oda is érünk a kávézóhoz, ami már kívülről is egészen barátságosnak tűnik. Ha belül is ilyen, meg persze a kávéjuk is finom, akkor nem hiszem, hogy gond lesz. - Hm, jó idő van, üljünk a teraszra szerintem - vetem fel az ötletet, hiszen tényleg kellemes a hőmérséklet, az eső sem esik, felesleges lenne a négy fal közt tölteni az időt.
Kezdem úgy érezni, hogy mindenhogy rossz döntést hozhattam csak. Lássuk be ő az unokatestvérem, vagyis Cece unokatestvére és ha csak kicsit is jóban vannak, akkor mégis hogyan fogok úgy tenni, mintha én lennék ő? Azok számára, akik nem ismernek még csak-csak, na de egy rokonnak? Ennél még lehet, hogy a manókkal is jobban jártam volna a Gringottsban. Nem feltétlenül van olyan mágia, ami felismeri, ha nem a saját testedben vagy nem? Hamar ki kellene húznom magamat a kávézás alól valami jó indokkal, de mi legyen az? - Sok a munkám, de ez végül is jó dolog, mert pénz van belőle nem igaz? - a fenébe is, nem lesz ez így jó! Szerintem jó ismerik egymást és igen könnyű lebukni. De mit mondja majd? Százfűléfőzet... az jó lehet és akkor még sem kell az igazat mondanom és csak nem akarja majd megvárni, hogy változzam vissza... Sose hazudtam jól, gőzöm sincs most hogy fog menni, pedig gyorsan ki kellene találnom valamit. - Megnézhetjük, én is hallottam róla. Sok időm nincs, de egy kávé mindig belefér. - azt persze nem tudom Cece hogyan issza a kávét. Én amennyit világ életemben éjszakáztam és tanultam, sose ittam sok cukorral, mert úgy nem hatott és épp csak egy kevés tejjel. De mi van, ha Cece a habos dolgokat kedveli? Bár változhatott az ízlése, ha rég nem találkoztak. - Épp egy esküvőn dolgozom, de nem hiszem, hogy ez ne lenne unalmas téma neked. Hát te? Megy a suli? - független téma kellene, beszéljünk az időjárásról? Ha túlságosan olyasmibe megyünk bele, amiről tudom kellene, akkor nagyon hamar kiderül minden... Vagy azt is mondhatnám, hogy részleges amnéziám van, megsérültem pár hete, vagy ilyesmi.
Zene: Girlfriend || Jöhet a menet || [You must be registered and logged in to see this link.]
Úgy látszik, Cece is legalább annyira meglepődik először a véletlen találkozás miatt, mint én, aztán az öröm is úgy kúszik szét az arcán, mint az enyémen. Végül odasétálva hozzá viszonzom az ölelését. - Ezer éve nem láttalak - állapítottam meg, miután szétváltunk. De tényleg, ahhoz képest, amennyi időt régebben tudtunk egymásra szakítani, ahhoz képest mostanában... hát, egy nagy nulla. Csoda, hogy most sikerült elkapnom, ráadásul pont akkor, mikor egyikünk sem siet semerre. - El se hiszem, hogy ráérsz, az utóbbi időben mintha minden ellenünk dolgozott volna - vigyorodtam el, hiszen elég sorsszerűen akadályozódott meg eddig minden betervezett találkozásunk. Ha nem tapasztalom, igazából el se hiszem, hogy a suli és a meló miatt ennyire körülményes összehozni egy hétköznapi találkát. - Benne vagyok, úgy hallottam, nyílt is itt a közelben egy új kávézó nemrég, kipróbálhatnánk. Meghívlak - dobtam fel az ötletet, ha már a kávéval jött. Csak jót hallottam eddig a helyről, szóval ideje lenne már letesztelni, eddig nem volt alkalmam rá. Ha Cece is benne volt ebben, akkor el is indultam a bankot magunk mögött hagyva, hiszen ha szerinte ráér - és hát tényleg közel sem voltunk még a záróra idejéhez -, akkor nem probléma, hogy most "elrabolom" innen. - Mesélj valami jót, mi újság veled? - érdeklődtem, amíg odaérünk.
A nevemet hallva újra megtöröm a lendületet, pedig már majdnem sikerült rávenni magamat, hogy mégis elinduljak a bank felé és reméljem, hogy nem lesz semmi gond, de így... Elsőre még azt sem tudom, hogy most akkor ez a nagyobb gond, vagy ha bementem volna, hiszen a hang nem ismerős, de amikor arra fordítom a fejemet az arc már annál ismerősebb és hát a vörös haj... Oh a fenébe! - Keith? - igen, ez így elsőre határozottan kérdésnek tűnik, ahogyan kicsúszik a számon a neve, ami jelen helyzetben azért cseppet sem meglepő, de láttam képeket róla, sőt már a suliban is futólag sikerült találkoznom vele na még Miaként, csak ugye érdemi ismeretség nem volt köztünk sosem. Mindenesetre egy pillanat múlva javítom is magamat és mosolyt varázsolva az arcomra ismételem el a nevét immár kérdő hangsúly nélkül. - Keith! Szia! - a mosoly nem tűnik el az arcomról, ellenben igazán próbálom magamat belül is tartani, ami nehezebb feladat, hiszen nem ismerem őt szinte egyáltalán, csak néhány röpke leírás alapján, amit a naplóban olvastam és lássuk be az nem sok. Viszont, most akkor vagy ő ,vagy a bank és... talán ő a kisebbik rossz? - Végülis nem sietek. - lépek most már közelebb a magam, azaz Cece módján egy ölelésre nyitva a karjaimat. Ő már csak ilyen közvetlen, amilyen én sosem voltam, szóval ezt is tanulnom kell. - Megihatunk egy kávét, ha gondolod, ez ráér. - intek a bank felé. Áh még attól is kiráz a hideg, ha csak ránézek a helyre. Tuti, hogy lebukom, hogy a manók kiszúrják, hogy én nem én vagyok és akkor annyi nekem.
Zene: Girlfriend || Jöhet a menet || [You must be registered and logged in to see this link.]
Régen nem találkoztam az unokatestvéremmel, ezért is vártam annyira a megbeszélt találkozót. Amikor kicsik voltunk, gyakran találkoztunk a mindenféle családi banzájokon, aztán ezek egy idő után elkoptak. Nem azért, mert bárki összeveszett volna bárkivel, egyszerűen csak később úgy alakult, hogy ezek ritkábbak és kisebb kaliberűek legyenek. Ennek ellenére azért tartottuk a kapcsolatot később is és szerencsére a jó viszony megmaradt. Még akkor is, ha nem volt túl sok alkalmunk vagy időnk találkozni, hiszen őt lefoglalta a munka, engem az egyetem, és még a szünetekben sem szabadultam meg mindig a tanulnivalóktól és beadandóktól, ráadásul ott voltak a gyakorlatok is. Úgyhogy elég gáz, ha neki épp szabad volt a napja, akkor tuti nekem rondított be valami, ha pedig én értem éppen utol magam, akkor Cece-nek voltak elhalaszthatatlan dolgai melós ügyekben. Pech. Ja, és felnőni szar. Komolyan ezt várja mindenki, amíg még gyerek? Valójában az a találka is két nappal ezelőtt lett volna, ha nem szól közbe ismét az élet. Pff. Ezúttal pedig az Abszol úton akadt dolgom, be kellett szereznem ezt-azt, amit Roxmortsban éppen nem lehetett kapni, és már készültem is volna továbbállni, amikor kiszúrtam az ismerős alakot a tömegben. A sors úgy tűnik, végül megkegyelmezett nekünk, legalábbis ha feltételezhetem, hogy éppen akad egy kis ideje. Ha nem is teljesen bepótolni, ami elmaradt, de legalább dumálni egy kicsit. Az is valami. - Cece! - szólítottam meg már távolabbról, miközben sietve odamentem hozzá. - Micsoda véletlen - mosolyodtam el, hiszen komolyan mennyi esélye volt annak, hogy a néhány nappal ezelőtti találkozót el kellett napolnunk egészen, erre véletlenül összefutunk? Abból, hogy itt találom a Gringotts előtt, nem nehéz kitalálnom, hogy mi járatban van itt, de talán az elintéznivalója után lesz egy kis ideje, vagy a napokban valamikorra sikerül összehoznunk valamit. Komolyan, tök gáz már, hogy mostanában szinte nem is láttuk egymást. - Sietsz vagy akad egy kis időd mára véletlenül? - érdeklődtem, hiszen ha éppen csak leugrott ide és a bank után már menne is tovább sürgősen, akkor nem tartom fel.
Másodszor olvasom el az ajtón lévő feliratot, pedig valójában tudom fejből évek óta. Sokszor jártam már erre, elég frappáns felirat, meg egyébként a suliban is tanultok és most mégis itt állok az épület előtt és sejtelmem sincs, hogy be merjek-e menni. Ott van bent Cece pénze és én ő vagyok és meg van a kulcs is, ami kell a széfjéhez és mi van, ha ez nem elég? Mi van, ha itt és most fogok lebukni? Viszont pénz nélkül nem igen maradhatok így, hiszen ki kell fizetnem a lakást, meg aztán ennem is kell és hát nem tartott magánál olyan sok pénzt csak úgy, ami amúgy teljesen logikus, csak épp most nem tudom mit tehetnék. Vajon a koboldok és a Gringotts biztonsági rendszere képes érzékelni, ha valaki más testbe került, vagyis más van a testében? Gőzöm sincs és pont e miatt olyan ijesztő bemenni oda, pedig muszáj leszek vállalni a kockázatot, ha nem ma, akkor holnap. - Oh, elnézést! - tántorodok meg kissé, amikor egy fiatal nő épp előttem próbál meg elhaladni, én pedig pont akkor próbálok tenni egy fél lépést előre, így szegény pont eltrafál. Igazából neki kellene elnézést kérnie azt hiszem, de mégis én teszem meg, mert annyira rosszallóan és szúrósan néz a fakó kis ruhájában, a sebarna hajával és a lapos sarkú cipőjével és igen valahogy látom, ahogyan szinte végig mér és talán nem is azért haragszik rám, mert elé léptem és majdnem hasra esett bennem, hanem azért... ahogy kinézek? Na igen ez azért eléggé új nekem, hogy csak úgy megnéznek az utcán, hiszen Cece feltűnő jelenség. Magas, karcsú, vörös és nem mellesleg csodaszép. Ha pasi lennék nekem tuti bejönne! A ruháiról pedig nem is beszélve és fura módon én is sokkal inkább fel merek venni efféle holmikat most, hogy passzolnak hozzám és még az önbizalmam is megnőtt. Fura dolog, hogy mennyit számít a külső! A magassarkúban járás is már elég profin megy, csak göröngyös úton megy nehezebben, de azt hiszem abba is hamarosan belejövök majd. A nő után nézek még pár pillanatig, aztán vissza a feliratra. A fenébe is, muszáj lesz bemennem oda!
Zene: Girlfriend || Jöhet a menet || [You must be registered and logged in to see this link.]
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Gringotts 2019-01-15, 16:08
Gringotts
A Gringotts a varázslók egyetlen bankja a Harry Potter-univerzumban. Londonban, az Abszol úton található impozáns fehér épület, kívül bronzkapuval, beljebb ezüst kapubejárattal. Az ezüstajtó felirata figyelmezteti a belépőt a veszélyekre:
„Ki idegen kincset áhít, Annak e hely csapdát állít. Add fel, tolvaj, ne légy dőre, Varázslat e kincsek őre.”
A Gringotts bankot koboldok őrzik. A koboldok zsugori, ám nagy varázserővel rendelkező, apró teremtmények, akiktől még a varázslók is tartanak. A bank föld alatti barlangrendszerében, széfekben őrzik a pénzt és más értékeket; a széfeket számos alagút segítségével lehet megközelíteni.
|| 
