2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
A fogdmegek láthatólag nem számítottak semmiféle ellenállásra. Fejben úgy képzelték, hogy megvárják a lánykát, ha az önszántából nem jön, akkor elkábítják, és már lépnek is hazafele. Semmi extra bonyodalom. Ehhez képest egyáltalán nem terv szerint alakultak a dolgok. Hála a két helyi fiúnak. Ami persze csöppet sincs ínyére a főnöknek, aki lépne a lánnyal, de Dane határozottan az útjába kerül. Ő meg nyekken a bárpult túl oldalán. Sajnos a Szöszi nem tér magához, hiába a pofozgatás. Úgy tűnik a bandavezér, ha máshoz nem is, de a kábító átkokhoz nagyon is ért. Viszont Dane jól okoskodik, és tényleg nem fut bele semmiféle erősítésbe a hátsó kijáratnál. Láthatólag a gorilla banda nem számolt ellenállással. Való igaz, ha a lányka egyedül marad a helyzetével, akkor minden simán ment volna. Azonban nem így történnek a dolgok. A gorilla főnök tér magához elsőként, és testméreteit meghazudtoló könnyedséggel ugorja át a bárpultot, és ered a helyi srácok nyomába, hogy a kocsma mögötti sikátorban érje be őket. - Héé! Te-tee! Teszed mostan szépen le az Hercegnőt. És lesz semmi baj. Vagy sajnos kell lennem kicsikét... hogyan is mondják azt tik? Áhh.. megvan kell lennem kicsikét durvának. Tik azt nem akarni. Persze lehet csinálni másképpen is. - sajnos a főnök akcentusa se sokkal jobb, mint az embereié. De így is tisztán levehető, hogy nem kívánja csak úgy elengedni a lányt két helyi sráccal. Még mit nem. De mivel az emberei még a kocsmában szedik össze magukat, úgy dönt taktikát vált. Elvégre a pénz a világ mozgató rugója. Mindenki csak azt akar. A helyiek is biztosan. Egy nagyobb erszénykét dob Peter felé, tekintve neki szabadok a kezei. Ha belepillant, akkor bizony nem kevés arany galeon csücsül benne. Mondjuk, ha valamelyiküknek lennének anyagi gondjaik, ezzel egy időre biztos megoldódnának. Feltehetőleg persze ez nem a gorillavezér saját pénze. Mégis úgy tűnik igen könnyen osztogatja. - Én tudni tik mit akarni. Sok pénz cserébe Hercegnő. Én Főnök lenni nagyon boldog, ha visszakapni ő kicsi Hercegnő. Lenni hálás. Bőkezűen hálás. Lenni ez csak kicsike előleg. De én Főnök lenni nem mindig ilyen. Őt tik nem akarni megharagudjon. Neki van nagy-nagy hogy is mondják... áhhh hatalma, és befolyása. Ő intézni el bármi. Vagy bárki. Remélem tik lenni okos, és érteni. Adni át most mienk Hercegnő, hogy mi vinni őt haza. - úgy fest a megvesztegetés, és mocskos alkuk sem állnak távol a gorillafőnöktől. Ám az is világos, hogy nem ő az igazi góré. Ő csak parancsokat hajt végre, minden szükséges eszközzel. És nem igazán gondolja úgy, hogy válogatni kéne a módszerekben. Bárhol, bármit megtehet, és megengedhet magának, elég a főnökére hivatkoznia. Akárki legyen is az. Persze az is lehet, csak így akart időt nyerni, hogy az emberei utol érjék, ne adj Isten erősítést hívjanak, elvégre az ilyen alakoktól bármi kitelik...
₪ Dallam ₪ ₪ "Az oly nehezen megszerzett szabadság valójában csak álcázott száműzetés." ₪
Akaratlanul is elmosolyodik, ilyen pocsék angol akcentussal még nem találkozott, holott már bejárta széltében és hosszában a tengelyvonalat, legalábbis amennyire a civilizáció elterjedt. Valami közelkeleti szekta lehet, Dane azonban nem áll le lametálni, hogy mi is lehet az indok, vagy éppen hogy mit keres itt a Peter-hasonmás. Tisztában van vele, hogy valami átok jön, de esze ágában sincsen kitérni, vagy védeni. Hiszen természetfeletti lény, inkább arra koncentrál, miután bekapta az átkot, legyűrje azt, úgy essen, hogy semmi baja ne legyen, tehát inkább belesimuljon a varázslatba. Ez meg is történik, hasonlóképpen a falnak esik, mint akit az előbb éppen ő maga kent oda. A lány már nincsen tudatánál, csak a klón utasítgatja, hogy ha segít, akkor a vendége. - Haver? – Ezen már kissé megütközik, vagy tényleg nem Peter az, vagy mindent kimostak az agyából. Na ezt majd később újratárgyalják. Felpattan, és a maradék, még talpon lévő gorillához pattan, amolyan „én jövök” kacsintással, a fickó derekát ragadja meg, s vágja át a bárpulton, hogy a kitett jóféle skót whiskey csak úgy törik, öröm hallgatni a szilánkok pattogását. Így pazarolni a lőrét. Jelenleg pillantásra sem méltatja egykori féltestvére mását, a lányhoz hajol le, hogy néhány atyainak szánt, gyengédnek nem nehezhető pofonnal életre verje. Aztán a második után ráébred, hogy talán finomabban kéne, mert még kitöri a lány nyakát. – Szöszi.. nem éjszaka van, felkelni. Mielőtt még többen lennek. Nem akarok vérontást. Vagyis.. na inkább menjünk. – Akár el van alélva a lány, akár már éledezik, a karjába kapja, s elindul vele kifelé. A hátsó kijárat irányába, hátha ott nem futnak össze a felmentő sereggel.
Egyre tisztább a helyzet súlya, márpedig a vak is láthatja, hogy itt és most egy valódi emberrablás bontakozik ki a szemeim előtt. Lejön iszogatni az ember, kissé rendbe tenni fejben a dolgait, reménykedve abban, hogy minden békésen fog zajlani, erre beállít három fogdmeg és egy hatvan kiló alatti szőke lánykának esnek. Ha ezt tétlenül nézném, akkor talán joggal aggathatnák rám a seggfej jelzőt, de szerencsére nem az én asztalom a semmittevés hasonló helyzetben. Az eszem ugyan tudja jól, hogy nem szabadna beleavatkoznom mások dolgaiba, de a testem gyorsabb annál, semmint holmi észérvekkel leállítsam magam. A hozzám közel álló pasas ökle valóban lendül, nekem azonban elég félreállnom annak érdekében, hogy ne találjon el. Nevetséges. A gorilla el is veszíti az egyensúlyát, pár lépést tántorog előre, habár mindez egy töredék másodperc alatt játszódik el. Épp csak pislogni hagy időt számomra, majd ismét támad. Az ökle lendül, amit én kivédek fél kézzel, jó erősen rámarkolva arra. Kárt nem okozok benne, csupán a meglepetés erejét használhatom ki annak érdekében, hogy a nemesebbik részét vehessem kezelésbe. Talán nem túl férfias húzás, de olyan erővel térdelek az ágyékába, hogy szinte azonnal elfeledkezik rólam és a küldetéséről. Üvöltve görnyed kétrét, miközben kincseit márkolászva tesz egy-két bizonytalan lépést hátra, én pedig némileg kárörvendő mosollyal pillantok le rá. Ez lefoglalja egy-két perc erejéig, ebben biztos vagyok. - He? - kérdezek vissza, a szószóló felé fordulva, miközben némi értetlenség ül ki az arcomra. Az akcentusa már önmagában elég ahhoz, hogy ne értsek semmit se a mondandójából. Pár szót értettem ugyan, de azokból pusztán annyit szűrök le, hogy a lányt vissza akarják vinni, az otthonába. Totális káosz van a fejemben, fogalmam sincs arról, hogy jót cselekszem-e ezzel vagy sem, csak annyit tudok, hogy a csajszi nem szeretne hazatérni, ez pedig bőven elég ok arra, hogy balhéba keveredjek. - Ebből egy szót se értettem... Még lenne valami a nyelvem hegyén, azonban azt már nem tudom kimondani, hiszen valami láthatatlan erő vágja falhoz a mitugrászokat. Hatalmasat nyekkennek, majd terülnek el a földön, nekem azonban időm sincs körülnézni az ismeretlent keresve, hiszen a következő pillanatban már mindkét gorilla talpon van. Az egyikük egy szőkés fickó felé lő ki egy átkot, majd lendülne is, hogy jól elgyapálja – függetlenül attól, hogy talál-e a lövedék vagy sem – én azonban szintén előkapom a pálcám, majd sóbálvány átkot szórok rá, így megakadályozva egy ideig abban, hogy bármerre is mehessen. - Hú, kösz haver! - szólalok meg, miközben szinte el is feledkezem a másik mitugrászról. A férfi arca ismerős valahonnan, de egyelőre nincs időm ezzel foglalkozni, hiszen a szöszit tartó már iramodik is kifelé. Felé bökök hát a fejemmel, majd ismét megszólalok: - Vendégem vagy egy körre, ha rajta is alkalmazol valamit. A kislány nem igazán szeretne hazamenni... Csak reménykedni merek abban, hogy van még valami a tarsolyában és hajlandó is segíteni nekem. Azzal, hogy talán ismerem, egyelőre nem foglalkozom, ráérek a balhé után kiszedni belőle. Elsőként az emberrablók problémáját szeretném megoldani, habár még ennek ellenére is sürgető késztetést érzek a múltam után kutakodni a férfi arcának láttán.
A helyzet kezd egyre inkább elszabadulni. Tudom, hogy hallgatnom kéne a nagydarab testőrparancsnokra, és feltűnés nélkül távozni velük. Mégis egész lényem tiltakozik ez ellen. Nem akarok egy kényszerházasságban élő aranykalitkába zárt énekesmadár lenni. Nem tudnám elviselni. Ha pedig engedelmeskedek nekik, akkor pontosan ez a sors vár rám. Nem leszek más, mint egy luxusrabszolga. Csakhogy én már nem erre vágyom. Belekóstoltam a szabad és független életbe. És úgy döntöttem nem adom fel. Azért biztosan nem, hogy apám politikai bábja legyek. Őszintén megdöbbent amikor a fickó a pultnál úgy dönt ő is beleszól a vitába. Ha ő is Romániában nőtt volna fel tudná, hogy ez nagyon rossz ötlet részéről. Még senki sem úszta meg könnyen, azok közül, akik apám embereivel szálltak szembe. Igaz, ez nem Románia. Itt talán mások a játékszabályok. Mégis csak egy kétségbeesett pillantásra futja tőlem, mielőtt elájulnék. Ugyanis miközben én srácra néztem, a gorillafőnök egyetlen jól irányzott pálcamozdulattal kábít el, majd valószerűtlenül gyors mozdulattal el is kap, mielőtt a földre eshetnék. Eközben Peter gorillája valóban megpróbálja megütni, és amennyiben nem sikerül neki, tovább próbálkozik, mintha csak valami szemtelen legyet akarna lecsapni. Erre a jelenetre a gorilla egyik társa felröhög, és olyan borzalmas dörmögő akcentussal, és hibás nyelvtani szerkezetekkel szólal meg, egyértelműen Peternek címezve, amit aligha ha hallhatott korábban. - Öccse éngemet nem van egy beszélés nyelvezet tiedééé. Ő van nem egy ész okosság. Lenni ő erő nagyság. Kisasszony tudás nem van jó nekiséges, vinni mi haza. Szólás nem van bele tiedéé. - az angolul alig tudó fickó remekül szórakozik az öccse és Peter kettősén. Láthatóan fel sem merül benne, hogy a tesója nem tudja lecsapni egyedül a pimasz mitugrászt. Sajnos épp ekkor trafálja el Dane képessége, és vágja falhoz, hogy csak nyekken. A harmadik fickó pedig erre gondolkodás nélkül lő el egy bénító átkot társa támadója ellen, hogy aztán ha az betalált csak úgy puszta ököllel eshessen neki. Nem igazán mérlegeli, hogy Dane mennyire lehet gyors, ügyes, vagy erős. Vagy úgy egyáltalán. A főnök, aki vélhetően az ész is egyben a bandában, csak morrant egy tömör mondatot románul, majd sarkon fordul karjaiban a szöszi lánykával, hogy elhagyja a kocsmát. Minden bizonnyal úgy gondolja, hogy amíg három társa elszórakoztatja magát a két helyi fiúval, addig ő teljesíti a küldetés érdemi részét, és leszállítja a lányt az apjának.
₪ Dallam ₪ ₪ "Az oly nehezen megszerzett szabadság valójában csak álcázott száműzetés." ₪
Az a Hiro csak nem akar jönni, Dane pedig nem a türelméről híres. Szeret egymagában iszogatni, az tény, de ha határozott célja van, és az nem teljesül az dühíti. Pedig azt az információt kapta, hogy a vámpír szinte minden éjjel itt keres áldozatokat, de itt a hangsúly a szinte szócskán van, és pont ma nem ette ide a fene. Holott Leslie kriptájába nem szívesen óvakodna csak úgy le, annak ellenére, hogy éppen Hirotól milyen erőt kapott pluszban, de nem ártana, ha egy vámpír is ott lenne, aki erősítené a csapatot. Sophia képessége még kiszámíthatatlan, Dane jelenleg viszont nem bízik Spencerben sem, aki bármikor előhúzhatja a vendetta ütőkártyát. Nem, Dane jobban támaszkodik a hozzá hasonlóan bizonyítottan sötét alakokra. A jókkal az a baj, hogy túl kiszámíthatatlanok, nem lehet tudni, mikor tör belőlük fel a vágy, hogy mégis a sötétség ellen fordulnak. Meglepetten néz fel az italból, amikor a szőke csajt néhányan le akarják nyúlni, mintha minimum valami anti-lányszöktetésről lenne szó, ahol a kedves apuka testőrei visszahoznák a kiszemelt arát. Nem egy hősies típus, bár az utóbbi időben szokásává vált közbelépni Sophia mellett, de amit lát, attól szinte úgy érzi, hogy káprázik a szeme. Peter lenne? Valami hasonmás? Alakváltó démon? Netán testrabló? Peter nem élhette túl a halált, ő azért mégsem Lorelai, aki vérfarkasként kiássa magát a sírgödörből. Vagy valami elkerülte volna Dane figyelmét? A férfi most mégis felegyenesedik, és a lányt zaklató testőrök egyikét a vérmágiája segítségével úgy vágja falhoz, hogy az csak úgy nyekken. – Takarodjatok. – Szólal meg riasztóan bársonyos hangon a többinek, ezzel felkeltve a Peter-hasonmás figyelmét is talán, így annak reakciójából majd meglehet kiderül, hogy mit szól Dane-hez.
Emberek jönnek-mennek, habár én senkire sem figyelek fel túlzottan. Egyik se marad túl sokáig, így a kocsma egyáltalán nem telik meg, voltaképp még egy jó ideig kong az ürességtől. A kocsmáros fütyörészve végzi a dolgát, törölgeti a pultot, rendezi kézzel az italokat, egy fiatal pasas pedig szintén iszogat. Lehetne teljesen idilli is a helyzet, ha ezért jöttem volna ide, de jelen pillanatban kifejezetten idegesít a kihaltság. Hát nincs itt senki sem, aki bármiféle információval tudnak szolgálni számomra? Fél szemmel követem az újonnan érkező lányt, aki szintén belép a kocsmába. Elég csinos, nem csoda hát, hogy megakad rajta az ember tekintete, bár most pont nem emiatt kelti fel a figyelmemet. Az arca mintha kissé gondterhelt lenne, talán nemrég veszett össze valakivel a környzetében? Fogalmam sincs a háttérben húzódó okokról, de látszólag minden rendben van, így inkább visszafordulok az italomhoz. Nagy eséllyel ő is rendel valamit, majd távozik innen, mint eddig szinte mindenki más tette. Nem fordítok hát rá különösebb figyelmet, sőt, lassan én is fontolgatni kezdem, hogy lelépek innen. Kár maradni, ha nem terem babér számomra, nem igaz? Nem sokkal később egy veszélyesnek tűnő, nagydarab figura jelenik meg nem messze tőlem, majd szólítja meg a lányt. Nem hallom, mit beszélnek, annyira nem is figyelek oda rájuk, hiszen idegenek ügyébe nem ütöm bele az orrom. Nyomozni jöttem ide, botor dolog lenne hát balhéba keverednem és így felhívni magamra a figyelmet. A lány rémült arca azonban nem kerüli el a figyelmem, de továbbra sem lépek semmit. Nyilván nem lesz itt gond, hiszen nyilvános helyen vagyunk, egy kocsmában senki se rendez balhét. - Hékás! - szólalok meg kissé hangosabban a kelleténél, amikor a szék nekem dől, majd úgy döntök magamban, elég ebből a cirkuszból. A szöszi láthatóan tiltakozik valami ellen, a nagydarab alak azonban segítséget is hozott magával. Három férfi, akik szintén elég megtermettek, fogják közre a lányt, én pedig morogva sóhajtok fel. Ezt azért csak nem nézhetem végig tétlenül, nem igaz? - Figyelj, haver – helyezem ujjaim a hozzám legközelebb álló hústorony vállára, aki nekem háttal áll. Láthatóan nem vagyok olyan erőben, mint a férfi, de azért engem se kell félteni. - A kisasszony mondott valamit. Nem kellene tiszteletben tartani az akaratát? Kétlem, hogy bármire is mennék a szép szóval, így egész testemben megfeszülök és minden porcikámmal felkészülök arra, hogy majd megpróbál megütni. A pálcám egyelőre nem kerül elő, hiszen a hozzá hasonló alakok leginkább a testi erejükben hisznek, nem másban. Mindenesetre, vagyok olyan fürge, hogy kikerüljek egy ütést, bár többet már nem igazán mernék bevállalni. Ha mind a három fogdmeg nekem esne, elég szép eséllyel helyben hagynának, az tény. - Szívódjatok fel szépen és nem lesz gond, értve vagyok? - vetem fel a lehetőséget a lehető legkomolyabb képet vágva. Egy porcikám se kívánja a bunyót, hiszen még mindig lábadozom a sebeimből és noha vannak olyanok, melyek már rendbe jöttek, azért egy-kettő súlyosabb náluk. Ha pont olyan helyen találnak el, ahol összevarrtak annak idején, akkor nagy az esélye annak, hogy ismét súlyosan megsérülök.
Közeledik a szeptember elseje. Az igazat megvallva szörnyen izgulok, és várom már, és félek is tőle egyszerre. Mások 21 évesen már végeznek az iskolával. Jobbára az egyetemi alapképzéssel is. Én pedig ma iratkoztam be rá. Nehezen összespórolt pénzem javát átutaltam az iskolai tandíjra. A maradékból pedig bevásároltam. Tankönyveket, és minden egyéb hasznos dolgot az iskolakezdéshez, ami csak az iskola által küldött listán volt. Következéskép alig maradt pénzem. Eddig nem gondoltam, hogy ennyire drágák a tankönyvek, és egyéb holmik. Apám mindent készséggel fizetett. Persze csak addig, amíg otthon az ő szófogadó engedelmes Dorina hercegnője voltam. Ezt a hidat pedig felégettem magam mögött. Legalábbis, most így hiszem. Fáradtan lépek be a Foltozott üstbe. Oldalamon a táskámmal, mely tele a friss szerzeményeimmel, és jelentős összegekkel könnyebb pénztárcámmal. Nem egy luxushotel. Egyáltalán nem ilyenhez vagyok szokva. És ezt talán a megjelenésemen, és arckifejezésemen is látszik, ahogy odalépek a bárpulthoz. De akinek erre is alig telik, ne válogasson. Az utolsó nyamvadt knútom is rá fog menni, hogy kifizessem az itteni szállásom, és számlám szeptemberig, amikor is végérvényesen átköltözöm a Roxfortba. Miért is itt lakom, és nem az unokanővéremnél? Nos, eleget élősködtem már rajtuk az elmúlt időben. És ezt finoman a férje a tudtomra is adta. Értek én a célzásból. Noha így is szörnyen hálás lehetek, hogy eddig megtűrtek, sőt állást is szereztek nekem, hogy végre a saját lábamra állhassak. Ez pedig az ide költözésemmel hivatalosan is megtörtént. Amikor azonban a csapos közli velem, hogy volt itt egy úr, aki minden számlámat kiegyenlítette, sőt bőséges borravalóval toldotta meg, akkor csak értetlenül pislogok rá. - De... De... az nem lehet... mégis ki? - továbbra is zavartan, és értetlenül pislogok rá, ellenben a legkevésbé sem szimpatikus csapos, csak vállat von érdemi válasz helyett, és tovább áll, hogy egy másik vendég italát szolgálja fel. Én ezt egyáltalán nem értem. Mégis ki lehetett? Az unokanővérem férje aligha. Elég világossá tette, hogy ezentúl jó lenne, ha magam boldogulnék. Akkor meg? Senki mást nem ismerek itt. Senki olyat, aki ilyesmit tenne. Hacsak nem... nem. Az nem lehet. Kétségbeesetten tekintek körbe a kocsmán a képtelen gondolatra. De ha mégis... Ha már tudja, hogy itt talál? Mi lesz most? - Hercegnő! Csak hogy megtaláltuk. Az apja nagyon aggódott Önért. - hallom meg az ismerős hangot. Apám nagydarab személyi testőr parancsnokának, és egyben minden mocskos ügyének végrehajtójának hangját, a hátam mögül. Ahogy rémülten fordulok beigazolódott gyanúm felé ösztönösen lépek hátrébb egyet, aminek eredményeképp feldöntök egy magas bárszéket, ami egyenesen egy pultnál iszogató pasinak dől... Egy pár pillanatba beletelik, mire összeszedem magam, és meg is makacsolom magam. - Mondja meg apámnak, hogy nem megyek haza. Azt pedig végképp nem teszem meg. Felejtsen el. Új életet kezdtem. - Attól tartok nincs választása. Egyértelmű parancsunk van. Kérem kövessen feltűnés nélkül. - mire ezt kimondja, már másik három húshegy gyűrűjében találom magam. Hogy eddig merre bújtak rejtély, de minden bizonnyal rám vártak. Hogy csapdába ejtsenek kiút nélkül...
₪ Dallam ₪ ₪ "Az oly nehezen megszerzett szabadság valójában csak álcázott száműzetés." ₪
A Foltozott üst előtt nem sokkal parkol le a Camaro-val. Már tervezi egy ideje, hogy felkutatja a vámpírt, aki őt is azzá tette, hiszen elég erősnek kell lennie, ha vérfarkasokkal bírkózik. Ha nem is lesznek barátok, mert Dane-nek nem sok ilyen van, de talán szövetségesként ajánlhat számára valamit, ami elég kecsegtető ahhoz, hogy Leslie idő-titkai után eredjen. Ezúttal a bőrdzsekis változatot választotta, alatta rövidujjú fekete ing, hogy kidomborodjanak az izmai. Belép a lebujba itt az Abszol-út elején, állítólag a vámpír itt szokott iszogatni, hátha szerencséje lesz. Attól nem fél, hogy ismét kenyértörésre kerül a sor, és attól sem, hogy addig Sophia és Spencer ott maradtak előkészülni az útra. Úgysem illenek egymáshoz, ráadásul a kis barna már többször is bizonyította, hogy Dane minden sötétsége ellenére vonzó számára. Egy unalmas sellővel úgysem tudna mit kezdeni. A férfi tehát kinéz magának egy szimpatikus sarkot, észre sem veszi a féltestvérét, és ledobja magát, hogy a vámpír érkezéséig bemelegítsen, mondjuk Cognac-kal indít, aztán majd meglátja. Azért időnként a bejárat felé sandít, hogy ha kiszemeltje megérkezik, akkor gyorsan képben legyen.
Londonban kóválygok jelenleg, ami talán nem is olyan meglepő, hiszen a városban van a jelenlegi szállásom, ráadásul itt több olyan hely is van, ahonnan információt tudnék szerezni a valódi kilétemről. Elnapoltam ugyan a témát, de ismét elkapott a vágy a múltam iránt, amikor valaki felismert a Foltozott Üstben, Mark Gross néven. Állítása szerint váltott velem pár szót egy-két éve, de semmi konkrétumot nem tudott mondani. Zsákutca. Utánanéztem a Mark Gross névnek, de semmit se találtam, ami számomra használható lett volna. Nyilvánvalóan álnév volt, a kérdés már csak az, hogy miért használtam hamis neveket? Mindenesetre, nem adom fel a nyomot, nem szeretném, hogy idő előtt kihűljön, így mostanában egyre többszőr fordulok meg az Üstben. Sok kétes egyén lófrál errefelé, így vigyáznom kell azzal, hogy kit szólítok le. Még az is előfordulhat, hogy valakinek az ellensége voltam, vagy pont az bukkan fel egy szép napon, aki egyszer már megpróbált kiiktatni. Kellemetlen meglepetés lenne, főleg számomra. Errefelé sok kis szűk utca található, bármikor elkaphatnak. Benyitok az épületbe és most az egyszer döbbenten veszem tudomásul, hogy a pultoson kívül jelenleg senki más nincs odabenn. Remek. Pedig általában nyüzsögnek itt az emberek, főleg iskolakezdés környékén. Egy olyan alkalomra sem emlékszem, amikor tíznél kevesebben lettünk volna idebenn. Most viszont... Körbejártatom a tekintetem, hátha tévedek, de nem. A kocsma minden szegletét azért nem kutatom át, bújhat még meg a sötétben ember, de annyira nem érdekel a dolog. Laza léptekkel sétálok a pult elé, a tulaj elé lökök egy sarlót, majd megszólalok: - Egy Lángnyelv Whikey-t kérek. Amikor megkapom az italt, megmarkolom a korsót, majd a pultnál maradva kezdek inni. Nem áll szándékomban leülni, most nem. Ha végzek az itallal tovább is állok. Nincs értelme maradnom, ha a hely kong az ürességtől, annyira nem érek rá. A tömegben keresgéltem volna és akinek egy kicsit is ismerős lett volna az arca, azonnal lecsaphattam volna rá, de így... Jobb, ha tényleg hagyom a saját múltam és próbálok segíteni másoknak a jelenben? Nem vagyok ugyan vallásos, de mostanában minden jel arra utal.
Luna Lovegood
Reveal your secrets
Tárgy: Foltozott üst 2019-01-15, 16:04
Foltozott üst
A jól ismert Foltozott üst, ahonnan a varázslók és boszorkányok átjuthatnak az Abszol útra.
