2004-et írunk, szeptemberben a Roxfort újra megnyitotta kapuit, hogy az 2003-2004-es tanévben is megállhassák a helyüket a diákok az iskolában. Voldemort már a múlté, új sötétség van újjászületőben. Grindelwald és hívei, a Testvériség már nem csak bosszúságot okoznak a Minisztériumnak, hanem minden erővel próbálják felfedni a varázsvilágot a muglik előtt. Vajon sikerrel járnak? És ha igen mit jelent ez a jövőre nézve? Egyetértenél velük, vagy a Minisztérium mellé állsz? Légy részese te is az új kalandoknak!
Az oldal alapítása: 2014. október 2.
Aktuális dátum
Az éves táblázatos bontást ITT nézheted meg. Részletesen pedig az időlassításról ITT olvashatsz
Teljes név: Hermione Jean Granger Születési hely és dátum: London, 1979. szeptember 19. Csoport: Griffendél Patrónus: Vidra Évfolyam (szak) / Foglalkozás: Tizedik évfolyam, Auror szak; M.A.J.O.M. szervezet elnöke Képesség: (Legilimentor) Mágikus adottság: (Természetes gyógyító) Familiáris: (lesz ha sikerül megdobni, addig az állatalak kitalálás alatt) Kiemelkedő tudás: Sötét Varázslatok Kivédése - Kiemelkedő, Bűbájtan - Kiemelkedő Kihez tartozol: Canon
Jellem: Az évek során rengeteg megpróbáltatáson kellett átküzdenem magam, volt mit egyedül tettem meg, s volt mit a barátaimmal. Már a Roxfort előtt is igen szorgalmas lány voltam, a szüleim ugyan egyszerű emberek, egyszerű foglalkozással, muglik, de sosem vették el tőlem a lehetőséget, hogy én több lehessek. Biztattak és támogattak, az én örökös kíváncsiságomhoz az övéké is hozzátársult. Ám amikor megkaptam a levelemet, még feltörekvőbbnek, még izgatottabbnak éreztem magam... amit nem voltam rest visszafogni a hamarosan elérkező, várva várt vonatúton sem. Nem egyedüli voltam, aki kilógott a sorból, ám mégis másként gondolkodtam mindig mint a többiek. Szeretem a logikát, a logikus gondolkodást - tapasztalatom szerint pedig a mágiában ennek igen nagy hasznát vehetjük. Ennek ugyan hátulütője is akad, méghozzá a szkeptikusság bizonyos dolgokban, hiszen a mai napig nehezen fogadok el bármilyen magyarázatot bizonyíték nélkül. Ám vannak pillanatok az életemben nekem is, amikor ezen érvektől messzire el kell vonatkoztatnom. Jellememből adódóan foggal s körömmel ragaszkodom a véleményemhez, nagyon nehéz meggyőzni az ellenérvekkel. Ebből sokszor keveredtem vitába, és előfordult, hogy ha kihoztak a sodromból, tapintatlanul, kissé bunkón viszonyultam a másik félhez vagy akár veszélybe sodortam magam és a barátaimat. Mindennek ellenére kedves személyiségnek tartom magam, aki figyel másokra és segít mindenben amiben csak kell. Barátaim sűrűn fordulnak hozzám a mai napig tanácsért, amit könnyű szívvel, a saját véleményem és jól átgondolt helyzetükre tekintettel meg is adok nekik. Az eddigi iskolaéveimben végig nagyon felelősségteljes és igen maximalista voltam, és ez a két tulajdonságom az ami azt hiszem a jövőben is el fog kísérni. Mindig betartom a szabályokat, ragaszkodom a rendszerhez. Talán ezért is lettem ötödéves koromban prefektus; amit házvezetőnk őszinte dicsérettel illetett a későbbi időszakban - hetedik évfolyamom végeztével már nem élhettem e címmel -, de addig is minden tőlem telhetőt megtettem annak érdekében, hogy körülöttünk minden a helyén legyen. Rengeteg mindent a nyakamba vállalok a mai napig. Ismernek már a tanárok és az emberek is, ezt talán harmadéves koromban mutatkozott meg a leginkább rajtam, amikor is a Minisztérium engedélyezett nekem egy Időnyerőt, amivel minden órán és egyéb szakkörökön részt tudtam venni. Ez igazán az RBF vizsgáimon mutatkozott meg először, 10 tantárgyból vizsgáztam, ebből 9 Kiváló, 1 pedig Várakozáson Felüli eredményt hozott számomra. Hatodik évemben Sötét Varázslatok Kivédése tárgyból megmutattam, hogy több vagyok egy szimpla Várakozáson Felülinél, és az évfolyamomon elsőként sajátítottam el a nonverbális varázslatokat. Az iskolában eltöltött sok év megtanított arra, hogyan álljak ki magamért, hogyan viseljem a következményeket, hogyan bizonyítsak. Sosem hagytam, hogy bántsanak és megszégyenítsenek, inkább megpróbáltam figyelmen kívül hagyni az ilyen és erre hajlamos embereket körülöttem. Az egyetemi szakon is tökéletesen megmutatkoztak ugyan ezen képességeim és a mai napig semmit nem veszítettem a lelkesedésemből sem. Ami egyre inkább megmutatkozik, azok a vezetői készségeim, amiket a későbbiekben szeretnék majd kihasználni. Konkrét terveim és igen hosszú listám van a jövőre nézve, de ehhez előbb a maximális módon bebiztosítom magamat a megfelelő tanulmányi háttérrel.
Kinézet, megjelenés: Világos bőr, barna szemek. Barna haj, ami rakoncátlan tincsekben omlik vállamra. Kifejezetten nem szeretem gondozni és legtöbb alkalommal a fésülés után pont ugyan úgy áll, mint előtte. Ez a legkevesebb, úgy vélem. Manapság már kitaláltam, hogy egy pálcaintésre hogyan egyenesítsem, hogyan tűzzem fel, így ezen megoldások sokkal jobbnak tűnnek. Sosem fordítottam különösebb figyelmet öltözékemre sem. Iskolai egyenruhában császkáltam a nap nagy részében, ám manapság nagyrészt random, szekrényből előhúzott holmikat aggatok magamra. Kiegészítőket sosem hordok a családi ékszerek és egyszerű fülbevalókon kívül. A színeket szeretem. A különleges eseményekre, mint például bálok, hivatali ügyek... ha szükséges elmennem, ki tudok öltözni. Ilyenkor - mondjuk ez évente, kétévente egy alkalom - ki tudom élvezni a helyzetet és azt, hogy utánam néznek a folyosón. Tisztában vagyok a megjelenésemmel, a kinézetemmel, bár sosem érdekelt igazán, hogy felhívjam magamra a figyelmet. Jó, talán 16 éves koromban néhányszor igen, de tinédzserként ki nincs megbolondulva, úgy nagyjából mindenért?
Előtörténet: 10¾" szőlő, sárkányszívizomhúr Az első látogatásom az Abszol úton igazán különleges volt. Boszorkányok és varázslók tucatjai, izgalmas öltözékek, gyermekek zsivajai. Mindenki mosolygott, nem lógtunk ki a sorból a nézelődésünkkel. McGalagony professzor igen részletesen és jól útbaigazított minket, mielőtt nekivágtunk a nagy kalandnak. Még a mai napig azt hiszem, álmodom. Hogy tudjam, nem így történik, meg kell csípjem magam. Első utamat azonnal a pálcakészítőhöz intéztem volna, de a szüleim a legszükségesebb dolgokat szerették volna beszerezni az iskolához. Engedelmes kölyök voltam már akkor is, így nem ellenkeztem, csak magamba fojtottam izgatottságomat és minél gyorsabban, minél hasznosabbá tettem magam, hogy a célomhoz elérjünk. Tankönyvek, talár, egyenruha, üst és minden más kellék, amit ahogy a mesekönyvekben is olvashatunk, egy boszorkány alapvető kellékei. Magam is egy történetben éreztem magam, egy álomvilágban, mintha csak egy nevetséges vicc lenne az egész... és egyébként az aznap éjjeli családfa kutatásom sem járt sikerrel, amikor is megpróbáltam rájönni, melyik ágon lehetett varázsló vagy boszi a családban és kitől örökölhettem eme csodás képességet. Csodás... de hisz honnan tudhatnám, mire vagyok képes? Ameddig én egyedül a pálcakészítőhöz beléptem, a szüleim még szájtátva nézelődtek egyik üzletből a másikba, majd valami bájital-keverőnél ragadtak meg, aki igyekezett elkápráztatni őket különleges mutatványaival.
Ollivander varázspálca üzletébe csodálatos fa illatok köröztek. A gyenge fényt elnyelték a sötét falak, a kinti világosság után viszont igen jólesett ez a környezet. Tekintetem mohón pillantott egyik irányból a másikba. Az ajtó becsukása után, a szegélyen lévő harangocska jelezte, új vásárló érkezett. Az idős férfi létráról nézett rám. Arca tanakodó, mégis kedves volt, de nem tudtam volna megtippelni, mennyi idős lehet. - Á, üdvözlöm Ms...? - Granger. Hermione Granger. - Mutatkoztam be nagy lelkesedéssel és óriási mosollyal az arcomon. Még nem volt lehetőségem mindennek utána nézni, egy csomó érdekes könyvet és tekercset vásároltunk most a szüleimmel a varázsvilágról, így vajmi keveset értek a varázspálcák rejtélyeihez. Bizonytalanul ácsorogtam ott és álltam egyik lábamról a másikra. Mondjuk ki: izgulok. Vajon jó lesz a pálca, amit nekem ad? Hogyan működik mindez? Én választhatom ki? Nem tudom... és nem merek rákérdezni sem. - Nos, lássuk csak, lássuk... először, próbáljuk meg ezt! - Elmagyarázta, mogyorófa pálca volt. Ugyan nem ismert engem, csak első ránézésre igyekezett megítélni ám azokat sokkal könnyebb volt, kik családja már évtizedek, évszázadok óta járják az Abszol útat. Nem aggódtam, hisz magam is igen kedvelem a kihívásokat. Ám ez a pálca nem lett szerencsés, ahogy az ajtó felett lévő csengettyű sem. - Elnézést. - Szabadkoztam elvörösödve. De őt nem érdekelte. Úgy tűnt, már hozzászokott ezekhez a dolgokhoz. Vajon ez mindig így történhet? Aztán megállt. Csendben, még a levegő is vibrált, és az apró kattogó zajt könnyen észre lehetett venni. Ő megkereste a hang forrását, én pedig türelmesen, ám mégis izgatottan nyújtogattam nyakam egyik oldalról a másikra. A pálca doboza vadul mozgott kezei között, tekintete szinte csillogott, akár csak az enyém. - Hermione kisasszony, ez a pálca szőlőből készült. Azt mondják, a már a druidák idejében is használták ezt a fát. Nagyon különleges és messziről képes ráismerni igaz gazdájára. Mint most rád. Lendítsd meg bátran! - A boldogság kiült az arcomra, amint a pálca a kezembe kerül, én pedig intettem egy aprót és a párkányon lévő por, lepkecsapatként röppent fel a szobába, körbejárva minket boldogan és végül a nyitott ablakon eltűnve. - Úgy tartják, a szőlő tulajdonosai nagy célokra rendeltettek, imádják a versenyhelyzeteket és igazán erős egyéniségek. Mégis érzékenyek, ám nem mindenkivel! A hozzá tartózó sárkányszívizomhúr pedig erőt ad neki, gyorsaságot és ragaszkodást. Tökéletes társ, tökéletesebbet nem is találhatnál az utadon, ami előtted áll. - Mosolyodott el végül, én pedig majdnem könnybe lábadt szemekkel pillogtam felé a meghatódottságtól. A mondandója, örökre a szívemben él és amikor a pálcám a kezembe kerül, emlékeztetem magam arra, hogy ez a pálca nem véletlenül választott engem gazdájául...
Időnyerő Diadalmas érzések terültek szét a testemben, amikor a kezemben tarthattam. McGalagony figyelmeztetett, hogy okosan használjam és csak hármat pörgessek rajta és ne használjam kéretlenül, hiszen ez egy igen veszélyes tárgy. Minden tudásom megvolt már hozzá, hogy ezt nagyon jól tudjam. Megesküdtem, hogy senkinek nem beszélek róla, a titok nálam titok marad, én pedig elégedetten ülhetek minden órán és vehetek részt az év végi vizsgákon. A többiek már rég jóslástanon voltak, amikor én először megpörgettem az időnyerőt. Ugyan ha nem lett volna muszáj, egy ilyen szedett-vedett tantárgyért nem teszem, de a plusz pontokért bármit, mondaná az ember... Harry és Ron az alattam lévő asztalnál ültek, a tanárnő bolond, ijesztő történeteit hallgatva és én pedig felhorkantottam. - Eszetlenség. - Ijedten pillantottak mindketten hátra rám és értetlen tekintetükből nagyon is jól kivettem, hogy mit fognak kérdezni tőlem. - Hát te meg hogy kerülsz ide?! - Harry pisszegve intézte felém a szavait. - Eddig is itt voltam. - Forgattam meg szemeim, mintha sületlenséget beszélne. - Esküszöm Harry, az imént még senki nem ült mögöttünk! - Ron rekedtes, ijedt hangja a tanárnőt is megzavarta, mire a következő egy órában, teazaccot elemezgettünk, és kiélezetten a mi életünk fényét próbálta felderíteni. A fintorom remélem elég jól kifejtette a véleményemet. A mai napig utálom a jóslástant... Ám az időnyerő annál hasznosabb volt ebben az évben, hisz életeket mentettünk, értékes életeket, akik a mai napig a mindennapjaink részét képezik és igen fontosak számunkra.
Csámpás - A hülye macskád volt! Biztosan megette, soha nem szokott így elkószálni! - Ron ordibálása töltötte be a teret, miközben Csámpás az udvarról igyekezett befelé, majd a párkányra telepedett le, közvetlenül mellém, miután Ron után siettem. - Csámpás nem tenne ilyet, tudod jól! Nem gondolod, hogy már rég megtette volna?! - Hiába fecséreltem a szavakat rá, Ron már réges-rég messze járt, én pedig csak álltam ott és bámultam utána, mint valami bolond. Dühös voltam, de a macskám mindig fel tudott vidítani. Megérezte, ha szükségem volt rá és ő sosem felejtette el meghálálni azt sem, amikor nem hagytam ott a kiskereskedésben. Emlékszem arra a napra. A boszorkány szörnyetegnek nevezte, és hogy 'nem kell senkinek', 'válassz magadnak valami szebbet drágám', de én inkább őt hoztam el, hisz volt a szemeiben valami... valami amiben megéreztem a lelkem egy darabját. Később derült csak ki róla, hogy félig Kneazle, okosabb, mint egy átlagos macska, valamint felismeri a megbízhatatlan embereket. Sokat segített nekem az évek során, mindig közel álltunk egymáshoz, még ha a körülöttünk lévők nem is kedvelték őt úgy, és Ron ezek után is folyamatosan gyanúsítgatta, amíg ki nem derült, hogy az a patkány valójában egy animágus volt, és Csápmás valószínűleg ezt szerette volna jelezni már évekkel ezelőtt nekünk.
Manók Alkotmányos Jogaiért Országos Mozgalom (röviden M.A.J.O.M.) Mindig a lelkemen viseltem az igazságtalanságokat. Pontosan ezt éreztem a manókkal szemben is, és ez már gyűlt egy jó ideje, amikor végre beláttam, itt az ideje cselekedni! Akkora elég anyagot és ismeretet is gyűjtöttem ahhoz, hogy valamit letehessek az asztalra, és végre odacsapjak, kiálljak az igazunkért és a manók igazáért. Harc nélkül, a szavunk egy fabatkát sem ért. - Soha nem hallottam még róla. - A klubhelyiségben ücsörögtünk a fiúkkal, amikor épp lelkesen meséltem a hírt, miszerint megalapítottam a M.A.J.O.M. mozgalmat. Tekintetem Ronra szegeztem, kicsit összehúztam a szemöldökömet, mire ő továbbra is a kártyáit nézegette. - Hogyan is hallhattál volna róla, ha még csak most indítottam el? - Sejtelmes tekintetemből azt hiszem, mindent ki lehetett szűrni. A kezemben lévő nagy köteg papír és néhány a mellettem lévő néhány könyv pedig arra utalt, hogy tényleg komolyan veszem a munkát és az eshetőségeket. Hisz tudják nagyon jól, ők ketten meg pláne, hogy ha valamit a fejembe veszek... akkor az bizony úgy is lesz majd. - És hány tagja van eddig a mozgalomnak? - Hát... ha ti ketten csatlakoztok, akkor mindjárt három lesz! - A fiúk nevetése nem esett jól a fülemnek. Azt hittem majd támogatni fognak a döntésben és mellém állnak, csatlakoznak hozzám, hogy kiállhassunk ebben is együtt, úgy a manókért, mint a saját véleményünkért. Mégis azt hitték, viccelek és nem komoly a dolog. Meglepődtek, amikor még hetekkel később is nagy kampányban voltam ezzel kapcsolatban. Fred és George segítettek a jelvényekkel, és végül sikerült több és több lelkes, állatkedvelő diákot magamhoz édesgetni. Ugyan túl nagy sikere nem lett az eseményeknek, de minden apró mozzanat már felér egy győzelemmel, amiből később akár nagyobb, erősebb változtatások is lehetségesek lesznek. Nekem már az is elég volt, hogy elgondolkodjanak mindezen. A M.A.J.O.M. sosem szűnt meg, az álmaimat nem adom fel egykönnyen, és reménykedem, hogy majd ha kilépek a nagyvilágba, esetleg munkát kapok a Minisztériumba, nagyobb ráhatásom és rálátásom is lehet ezekre a dolgokra...
És így az évek során számos kalandban, ismeretségben, lehetőségben volt részem, ami olyan izgalmassá tette iskolai éveimet, hogy ha tehetném soha nem repülnék ki ebből a fészekből. A egyetemi évek ugyan kicsit nehezebbé tették mindennapjaimat, de pont ugyan annyira élvezem ezt is, mint ahogy az ezzel járó szabadságot. Már nincs sok hátra, de izgalommal tölt el minden perce, amit még kiélvezhetek az iskola falai között, mielőtt barátaimmal együtt nekivágunk a nagyvilágnak és hasonló tapasztalatokat szerzünk, csak az élet más - más területein.
Ivarn-vo Inor
Reveal your secrets
Tárgy: Re: Hermione Granger 2020-04-20, 00:57
Elfogadva
Üdvözlünk az oldalon!
Üdbözlöm MsGranger! Nem tudom, hogy fogunk-e valaha találkozni kiskegyeddel. Amennyiben igen, minden bizonnyal remek vitánk kerekedne a "Mi létezik és mi nem?" témakörben. Értékelem ahogyan a manókért kiáll mindmáig! A varázslény jogokat magam is előszeretettel tanulmányozom. Kedves, ahogyan az életébe, bizonyos szempontból fordulópontot hozó tárgyak és élőlények alapján ábrázolta az útját. Ahogy mindenkitől hallhatta már, rendkívüli tehetséggel áldotta meg az élet és ameddig ilyen lenyűgöző kitartással hajtja, addig a magáé is marad mindez! Abban, hogy a tudás hatalom, elképzelni sem tudja, mennyire egyet értek. A tudás hatalom. A hatalom pedig felelősség. Bánjon hát vele okosan kedves! Kíváncsian fogom nyomon követni a munkásságát!
Arcot, patrónust és mindenfélét javaslom, ha még nem tette, foglaljon! Ezekben a vészterhes időkben, nem lenne szerencsés, ha valaki véletlen el találná mindezt lopni! Hiszen az alakváltók, ugyan lenyűgözőek, de egyben veszedelmesek is!
