Edward Cunnuingam irodája

Alesha & Edward

a girl should be like a butterfly; pretty to see, hard to catch

Mivel eddig is házitündérként ismer, nem véletlen, hogy palacsintaillatra ébredt. A saját házamban én vagyok a séf is, így a konyhában serénykedek, pont úgy igyekszem kiszámítani, hogy nagyjából akkorra készüljek el, amikor kelni szándékozik a kisasszony. Nem akartam felverni, hiszen azt én is érzékeltem, hogy bealudt, mint a bunda, semmi sikoly nem szűrödött át hozzám. Nekem viszont sokáig nem jött álom a szememre, így folytattam a befőzést télire, amit a nyomozás miatt elnapoltam kissé, és már hajnalodott, amikor végül leültem egy könyv elé, hogy megigyak egy mézsört, mert az istennek sem tudtam lenyugtatni a gondolataimat. Itt ez a lány, aki nagyon édes, viszont az álmai korábban nyomasztóak voltak, és ez most átragadt rám is. Néhány pihenésmentés órát eltöltöttem végül az ágyban, de nem túlzottan használt, felületes volt az egész alvás, csak ártott inkább. A friss tejjel öntöm fel a palacsintatésztát, amit reggel hoztak, így mire Alesha kuglibábunak használ, már gyakorlatilag csak az ízesítés van hátra, természetesen a saját készítésű lekvárból.
- Egészen meg lehet szokni, hogy az ember tudja, hogy várja valaki ébredés után, nem? – Természetesen lehet ezt fokozni, hiszen még nem aludtunk együtt úgy igazán, de hát végtére is a komoly ügyünk ellenére ő még kislány, igaz, én sem vagyok egy veretes öregúr. Na de majd egyszercsak, ha végre lenyugodtak a múltbéli lélekdolgok. Rajtam azért látszik, hogy viszonzom a csókját, de durván karikás a szemem, még akkor is, ha borotválkoztam, és le is tusoltam. Most én vagyok az, akinek szüksége lenne egy pihentető éjszakára. A véla külsőm az, azért mégiscsak megadja a dögös kisugárzást, hiszen így is sármosabb vagyok, mint a férfi kortásaim nagy része. – Áh, jó reggel kicsi Alesha. Remélem Hermione végül megértő lesz, és nem küldd rád egy csapat aurort, hogy begyűjtsenek. Éhes vagy, ugye? – Intek az egyik szék felé, és már tálalom is a háromszögbe hajtott finomságokat, mellé téve plusz cukrot, csokiszószt, ha valamelyikkel még meg kívánná szórni. – Ennek örülök, most átragadhatott rám. Nem rémálmok, lehet, hogy csak túlpörgettem a gondolataimat. Jó lenne lezárni őket, és csak azt élvezni, hogy együtt lehetünk. – Nyomok egy puszit az arcára, finoman magamhoz vonva, de aztán már tényleg hagyom enni.

note | music | words

Alesha & Edward

a girl should be like a butterfly; pretty to see, hard to catch

A félmosolyát illetőn én is megvonom a vállamat, kicsit el is nevetve magamat, hát persze, hogy korai amit most felvetettünk, viszont nagyon tetszik, hogy ilyen kezdeményező és vagány volt, már-már fiús, viszont azért megtartja azt a távolságot, hogy nem bújunk gyorsan ágyba. Ebben a tekintetben hálás is vagyok, hiszen nekem is voltak felelőtlen éveim, vélhetően abból kiindulva, hogy van bennem némi véla vér, és nehéz volt csak úgy visszafogni magamat. Azért már kezd benőni a fejem lágya, ráadásul ha éppen őt segíteném ebben a zavaros ügyben, akkor túlságosan megkavarná a gondolatainkat, ha folyamatosan a lepedők között kergetnénk egymást. Ezért csókolózni ér, ezt már műveljük bőven.
- Igen, bár ha belegondolsz, manapság minden a külsőségekről szól, így nem csoda, hogy a képregények is erre az irányba mentek. És igazad van, nem árt, ha amolyan szemnek gyönyörködtető idomokat nézeget az ember, közben meg a sztori is jó. – Bólogatok, amikor nevetgél, vigyorog, meg tudom érteni, hogy a pozitívabb hősökre bukik, én is a vidámabb, epikusabb sztorikat olvasgatja, a túlságosan sötét dolgoktól nekem is elmegy a kedvem.
- Mit meséljek Alesha? Családom nem nagyon volt, csak az árvaház, amiben főleg apácák, meg papok voltak, így tehát megtanultam a tiszteletet, erkölcsöt, de aztán valahogy nagy koromra szeretek szabad életet élni. És fontosnak tartom, hogy az ember valósítsa meg magát, ne omoljon össze a kudarcoktól. Talán ezek nem olyan izgalmas, pasis vonások, de nekem az a fontos, hogy el tudja fogadni bármilyen helyzetet. Mondjuk a tiéd sem éppen hétköznapi. – Karolom át a vállát, amikor oldalba bök. Nem vagyok csiklandós, csak simán jól esik a törődése, és az érdeklődése. Elindulunk lefelé, remélem nem futunk össze a hárpia unokatestvérével, akiről annyit hallottam. Nem ismerem azt a lányt, biztosan egy csúnya, pattanásos csaj, aki minden tekintetben irigykedik Aleshára. Egyenlőre nem állja senki az utunkat, így folytathatjuk a beszélgetést, végre nem kell pár órát a múltunkkal törődni. – Inkább arra lennék kiváncsi, hogy milyen lány voltál, mielőtt megjelentek a rémálmok? Milyen hivatás érdekelt? – Ez tényleg fontos, hiszen számít, hogy milyen irányt akart volna megcélozni, ezzel akár közelebb is kerülhetünk egymáshoz. Ami lássuk be, minden szempontból lényeges tényező. Ha egyszer lezárjuk a szörnyűségeket, jó lenne úgy igazán randizni is.

note | music | words

Alesha & Edward

a girl should be like a butterfly; pretty to see, hard to catch

- Szerintem mindenképpen kiderült volna ez az előző élet dolog. Ezek a rémálmok nem hagytak volna nyugodni, és valahogy előhozták volna a varázserődet is, ha van. – Végülis a spontán kitöréseket is lehet varázserőnek hívni. Igenis van érzéke a mágiához, nem lehet mellette elmenni. Nem zavar, hogy kissé nyers, ahogy beszél velem, máshonnan származunk, de ha belegondolok, hogy az unokatestvére mégiscsak roxfortos diák, mégsem vagyunk annyira különbözőek. A magabiztos vagánysága pedig eddig sem riasztott el, sőt, pont ezzel vonzott magához. Hiába küzdök ellene, hogy a munkakapcsolatba nem kéne belerondítani, tulajdonképpen miért kéne ellenkeznem?
- Mi a korai, az, hogy az iskolában legyél, vagy a másik? – Most mégiscsak félmosolyra húzódik a szám, sikerült tényleg zavarba hozni őt? Persze hihetetlenül fiatal, de azért én mégicsak kinézném belőle, hogy valakivel eljutott már az ágyig. Persze még jobb, ha nem, azért van egy bensőséges intimitása annak, ha a másik csak a tiéd lehet. És persze nem is siettetném a dolgot, csak mert annyira meg akart csókolni, az még nem jelenti, hogy máris ledobná a bugyiját. Végülis mindkettőnknben van egy adag félszegség, majd egyszercsak kialakul mindez, ha addig nem válik valóra az, hogy netán mégis én volnék a gyilkosa. Remélhetőleg nem.
- Azért ez nem feltétlenül igaz. Attól mert kicsit nyálcsorgatósabbra van véve a figura a női karaktareknél a fiúk szempontjából, még igenis lehet velük azonosulni lányként is. Az oké, hogy a fiúk vizuálisabbak, de hát ez meg ilyen, attól még szeretheted a képregényeket. És mi lenne a kedvenced? Az igazán világmegmentős változat, vagy a sötét, bukott hősös sztorik? – Végülis mindkettőt el tudom róla hinni, de talán az előbbi izgalmasabb lehet számára, hiszen Aleshát eddig lendületes lánynak ismertem meg, aki már pusztán dacból is megy előre, amíg meg nem kapja amit akar. Remélhetőleg engem is.
- Ide igen, máskülönben talán nem is jöhetnék fel a griffendél toronyba, de a dáma még megismer. Én is Griffendéles voltam, az árvaház után egyből felvettek ide. Viszont.. már nem nagyon emlékszem a kastély kacskaringós folyosóira, régen végeztem. Lássuk be, vén vagyok. – Talán kicsit hozzá is, de ha igazán tetszünk egymásnak, akkor ez mégicsak áthidalható. Főleg a könyveit pakolászom, na meg a képregényekre kiemelten figyelek, hogy ne tépődjenek el. Ha készen van, felőlem indulhatunk, akár mágiával lebegtethetem is a ládáját, ha van neki olyan.

note | music | words

Alesha & Edward

a girl should be like a butterfly; pretty to see, hard to catch

- Elhiszem. Csak azt remélhetem, hogy mellettem, biztonságban érzed magadat.  – Ez a mondat kétélű fegyver. Beleszámít, hogy hozzám fordult, és nyomozóként igenis érdekel az ügy megoldása, hiszen mégiscsak én vagyok a rendőr, Alesha pedig a védtelen áldozat. A másik fele pedig az, hogy az erőteljes vonzódás mellett nem is fél tőlem, holott az egykori hasonmásom brutálisan megölte az övét, legalábbis ez a hivatalos álláspont. Az engem is megnyugtat, hogy ha ő nem tart az újraismétlődéstől, mert talán így nekem sem kell. Valóban el kéne vonatkoztatni attól, hogy két másik ember milyen életet élt, mi nem vagyunk házasok, még csak kimondottan egy pár sem. Csak ismerkedünk. Amikor éppen nincsen rettegés, akkor kifejzetten jól megy.
- Első körben? Azt hittem, hogy te akartál kezdeményezni még a csókot illetően is. – Zavartan hesegetem el a lehetőséget, én csak vicceltem, célozgatni szabad, kettőnk közül ő a menőbb az ilyesmiben a fiatal kora ellenére. Nem tudom, hogy átesett már a tűzkeresztségen, simán kinézem belőle, mert bátor, de ezzel nem aggatnám rá a céda jelzőt. Az első alkalommal is működött már a kémia, és a kezében volt az irányítás, hiszen féltem belekeverni a munkába a magánéletet, meg egyébként sem gond, ha a nő választ. Ebben az esetben ez hatványozottabban érvényes, hiszen rendkívül fiatal teremtésről van szó, aki még bajban is van, nem lett volna túl szép tőlem kihasználni a helyzetet. Ám amikor ő megtette, bátrabban állhatok a dologhoz, teszem is, még ha időnként felülkerekednek a dilemmák.
- A képregény szerintem tipikusan uniszex dolog. Rengeteg a női hős, vagy gonosz, a lányok is megtalálhatják benne azt, akivel azonosulni lehet, vagy akit éppen utálni. – Mivel én meg rengeteg tévét nézek, főleg dél-amerikai szappanoperákat, amiről most mélyen hallgatok, nem csoda, hogy megértő vagyok, lévén a képregény is csak mese, papírra vetve. Már várom is, hogy mit hova pakoljak. A kis válltáskámba sok minden belefér, főleg könyvekre számítottam, de azt felesleges hoznia, hiszen nem olvasgatni fogunk. Elvileg. A ruháira már inkább szükség lesz, hiszen ki tudja, hogy mennyi időre jön.
- Meddig voltál itt az iskolában? Sikerült barátokat szerezni? – Na jó, azért az is érdekel, hogy mennyire koslatnak utána fiúk. Már csak azért is, hogy ha vége a nyomozásunknak, akkor mennyire kell arra számítanom, hogy rájön, hogy inkább egy korban közelebb állóhoz több értelme lenne vonzódnia.

note | music | words

Alesha & Edward

a girl should be like a butterfly; pretty to see, hard to catch

Kissé elkínzott arccal nézek végig a lányon, hát tényleg nem érti, hogy nagyon tetszik nekem, de mellette meg igenis félek tőle, hogy mi van, ha valami beindítja ezt az egészet, engem is megtalálnak ezek a furcsa álmok, és teszem azt, ezúttal baltával esek neki borbélyolló helyett? Láttam már különös eseteket, ilyesmit még nem, de hogy én magam is a szereplőjévé váljak az egyiknek, na eddig ilyesmire nem volt példa. Szeretem külső szemlélőként objektíven megélni a látottakat, ám most teljes mértékben a főszereplője vagyok ennek az egésznek. Alesha ugyan a megbízóm, de nem tudom függetleníteni magamat attól, hogy úgy tegyek, minha mindez nem is érintene.
- Igen, igazad lehet. Csak.. annyira hasonlítanak ránk. A varázsvilágban nőttem fel, ismerem a kíséretetek mibenlétét, de lélekvándorlástól még nem nagyon hallottam ebben a formában. Most pedig.. nagyon is valóságosnak tűnik. – Egyetértek Aleshával, ez nagyon is zavaros, de ha már ennyire tetszünk egymásnak, meg akarom védeni, és együtt kell szembenézni a múltjával. Nekem azért rossz érzés, hogy ha tükörbe nézek, akkor az újság címlapján látott fotó ugrik be, amint a férj egy borbélyollóval ölte meg a feleségét. Ettől azért nehéz elvonatkoztatni. Ám ha ennyire bejövünk egymásnak, akkor neki van igaza, el kell vonatkoztatni, és máshogyan nekiállni, mintha tényleg egy ügy lenne, amit meg kell oldanunk. Még neki is, hogy nem áldozat, hanem mondjuk a nyomozótársam, hiszen szabályosan támogatjuk egymást lelkileg.
- Az ágyad? Hm.. máris ilyen közel kerülök hozzá? Ez tetszik! – Cinkos pillantással kacsintok, de nem bírom sokáig, a derekánál fogva húzom keményen magamhoz, hogy egy határozott csókkal illessem a száját. Viccelődni próbálunk ebben az embert próbáló helyzetben, hiszen rémisztő, hogy halálos veszélybe is belefuthatunk, ha kiderül rólam, hogy egy gyilkos, átkozott lélek van bennem eltemetve. Alesha bezzeg nem riad meg, és ettől még inkább tetszik, olyan vagány, így hát hagyom, hogy a férfi létem átvegye az irányítást, és csak csókolom. – Képregények.. aha! Nem vagy semmi. Akkor mutasd az utat. Más lányok inkább bulizni járnak. Tudom, te azt is. Sokoldalú vagy, az biztos! – Fogom meg végül a kezét, és hagyom vezetni magamat a hálókörletébe.

note | music | words

Alesha & Edward

a girl should be like a butterfly; pretty to see, hard to catch

Megvonom a vállamat. Tudom, hogy Aleshának, mint valami újszülöttnek, minden teljesen különös, más, mint amit korábban megszokott. Beleértve engem is. Nagyon vagány, ez kétségkívül, de ahogyan beharapdossa a száját, állandóan zavarba hoz vele, de ez olyan jóleső zavar, mint amikor az ember karján feláll a szőr, mert valaki úgy néz rá. Fogalmam sincsen, hogy Alesha eddig milyen pasikkal járt, de nem lehetnek jó tapasztalatai, ha most éppen szingli, és ilyen gyorsan egymásra hangolódtunk.
- Ez igaz, tényleg nem emlékszem rá. Te viszont mintha már kezdenél az álmaid kapcsán. Így.. Bármikor felébredhet bennem is a múlt, akkor pedig nem akarlak bántani.  – Talán jobb lenne, ha megszakítanánk a kapcsolatot, de erre most nem volnék képes. Egyrészt nagyon is érdekel, hogy mi lesz ennek a történetnek a vége, miért is köszön vissza a múlt, másrészt Aleshával lenni izgalmas és természetes egyszerre. Közel érzem magamhoz, mintha ezer éve ismernénk egymást, viszont oly édes minden csókja, magához láncol, és felvillanyoz.
- Hiába nevetsz, nem a mi házasságunkról beszélek, hanem az övékére, ami a mi életünkre is hatással van. Ők egy pár voltak. Mi még csak ismerkedünk, de valami, valaki közéjük állt, és ha ez ismét megtörténik, mi van, ha minden ismét.. újra lejátszódik? Te ettől nem félsz? – Mosolyodom el, ha úgy véli, hogy nem kell tartania tőlem a látottak, vagy olvasottak ellenére sem, akkor az komoly megkönnyebbülést jelent, mert én aztán nem vagyok egy agresszív jellem. Olyannyira nem hogy ha félremennének köztünk a dolgok, biztosan bánatos lennék, de sosem bántanám.
- Akkor írjunk neki. Gyorsan pakoljunk össze neked, ha mondod, hogy miket dobáljak bele az utazóládádba, addig meg tudod írni a levelet neki.  – Jó azért nem a fehérneműjében fogok így elsőre turkálni, azokat majd rá hagyom, de a főbb holmijai, könyvei, azokat viszonylag könnyű pakolni. A semlegesebb ruháit is össze tudom hajtogatni. Lendületes léptekkel közelítünk a kastély felé. Nem is tudom, hogy hol van elszállásolva, de jó eséllyel az unokatestvére körletének közelében.

note | music | words

Alesha & Edward

a girl should be like a butterfly; pretty to see, hard to catch

Én azért erőteljesen tartok attól, hogy mi lesz, ha a múlt visszaüt. A varázslatos képességei már biztosan nem függnek össze mindezzel, de az álmok, azok a durván zaklatott álmok mindenképpen. Valahogy elkezd neki valami visszatérni, de ha ő az ártatlan áldozat, én meg a gyilkosa, mi van, ha bennem is ez elkezd munkálkodni, főleg, hogy megbolygattuk a dolgot. Ez a Hanson hozzáértőnek tűnik, és talán megoldás, ha megtudjuk a miérteket, viszont miért ne fordulhatna elő, hogy újraélünk mindent. Hiszen már most is vonzódunk egymáshoz? Ha megint féltékeny leszek, és ezért ölni is képes leszek.
- Szerinted én tettem? Én öltelek meg? – Rázom a fejemet lemondóan, hiszen én nem volnék képes bántani, de férjeként lehet hogy eredetileg is így gondoltam, hogy aztán annyira szeressem, hogy ne akarjam, hogy bárki más hozzáérjen. Az ösztöneinkért nem felelhetünk, és talán tudat alatt még a halál sem oldhatta fel ezt a szörnyű átkot, miszerint újra rá kell találnom, és ismét meg kell büntetnem.
- Ez igaz, de.. akkor miért hasonlítunk rájuk külsőleg ennyire? Valóban nem vagyok féltékeny, egy cseppet sem. Ha oda jutnánk, hogy házasság, meg ilyesmik.. Én tökéletesen bíznék benned, még akkor is, ha valaki így fogdosná a lábadat, mert tudom, hogy minden rendben lesz. De vajon te mennyire tudnád nézni, ha a férjedet valaki így csábítgatja? – Jó, mi azért nem vagyunk még házasok, és hát szerelmet sem feltétlenül vallottunk ilyen rövidke idő alatt, de muszáj róla beszélnünk, hogy tovább nyomozzunk, hogy megtudjuk, milyen kötődésünk van az egykori művész párhoz. Szívem szerint már pihennék lassacskán, hiszen hosszú volt ez a két nap. Viszont abba se hagynám, kár lenne elvállni, ezért maradnunk érdemes együtt. Csak most tényleg korábban kéne nyugovóra térni. A szavaira kedvetlenül bólintok, ezek után még győzködni is a rokonát, aki biztosan hisztérikus rohamban van azért, mert Alesha lassan eltűntnek minősül. És most megint magammal vinném jó pár napra. Hát nem tudom, hogy mennyire leszünk sikeresek. – Én is veled. Akkor próbáljuk meg, legalábbis szóljunk neki, hogy hol vagy, az is több, mint a semmi. Akkor a Roxfort, ugye? – Nyújtom a kezemet, és ha megfogta, már hoppanálok is vele az iskola közelébe, hogy elinduljunk befelé. Azért itt még magamhoz húzom, hogy egy csókot nyomjak az arcára. Nem kéne, hogy feszültség legyen köztünk, de ez most olyan nehéz, nyomasztó, na ezért nem szeretek kapcsolatba kerülni a védenceimmel. De hát Alesha olyan.. vagány! Na de akkor lássuk ezt a Hermionét.

note | music | words

Alesha & Edward

a girl should be like a butterfly; pretty to see, hard to catch

Fogjuk egymás kezét, miközben azon örlődünk, hogy mi is történhetett velünk a múltban. Többféle jelenet is kibontakozik előttünk, de valahogy látatatlanban kell betippelnünk, hogy mit tartunk fontosnak és mit nem, mert attól félek, Hanson legilimenciája nem terjed odáig, hogy többször visszanézzük ezt az egészet, főleg ha Aleshának igaza van, és komoly hatása lesz.. Ha bezárkózik végleg az elméje, lemaradhatunk komoly nyomokról, de ami még ennél is rosszabb, bele is őrülhet, ha ismét látnia kell, hogyan ölték meg.
- Nem tudom. Én csak attól félek, hogy ha én voltam a tettes.. Te nem tartasz tőlem? – Oké, nagyon bájosan egymásra találtunk, és ebből még több is lehet, de mi van, ha egykori lelkeink öntudatra ébrednek, és megint ellene fordulok? Most nincsen ilyen gondolatom, de mi történt, ha a nyomozás felszakítja az elnyomott indulatokat, és megint valami véres lesz a vége? Hanson arról mesélt, hogy egy borbélyollóval ölték meg a nőt, és láthatóan Alesha félt attól a fióktól, amiben az ollót tartottam, pedig nem is tudta, hogy mi van benne.. A múlt valahogy visszaüt majd ránk..
- Nem igazán, csak valamiért zavarban vagyok, nem tartom annyira ördögtől valónak, hogy egy nő másokkal is barátkozik, de akkor egykor hogy lehettem olyan féltékeny? – Rázom a fejemet, számomra felfoghatatlan ez az egész, de persze ebben is Alesha a magabiztosabb, mintha mindenáron meg akarná oldani a rejtélyt, és ez rám is hatással van. Közelebb húzódik hozzám, én pedig automatikusan az ölelésembe vonom, de félő, hogy így lecsúszunk egy csomó fontos eseményről. Végül nem látjuk, hogy mi történt a házvezetőnővel, meg a kisfiúval, vélhetően nem annak volt jelentősége. Talán vissza kéne indulnunk, hogy ne vigyük túlzásba az elméje megterhelését. A legilimentor érzékeli a vágyat, és máris ott ülünk a kanapén, kéz a kézben, de azért kellően zavartan.
- Nos akkor köszönjük, de legközelebb kéne folytatni. – Hanson bólint, előkapja a kis fekete noteszét, és válaszol is. – Akkor holnap késődélután, ha megfelel. – Szerencsére nem túl távoli az időpont, most viszont egy újabb éjszakát kell bizonytalankodások közepette eltöltenünk. Megköszönjük, és a lányt kézenfogva elindulunk kifelé. A legilimentor még van olyan sóher, hogy kifizetteti velem az újságot, noha a kezelésért nem kér pénzt. Tipikus.. – Akkor most mi legyen? Gondolom az unokatestvéred már nagyon aggódik.. Visszamész az iskolába holnapig, vagy menjek veled, és hozzunk neked pár cuccot éjjelre? – A döntés most rajta áll, de nem erőltetek semmit, mert alaposan felzaklatott minket ez a mostani alkalom is.

note | music | words

Alesha & Edward

a girl should be like a butterfly; pretty to see, hard to catch

Oldalt pillantok Alesha bizonytalan nyomai során, és megszorítom a kezét, bátorítólag. Tudom, hogy ez az ügy csak egyre zűrösebb, de ha a végére akarunk járni, nem rettenhetünk meg a következményektől, s a tapasztalástól, amik szembe jönnek. Már a megismerkedésünk percében tudtam, hogy a lány különleges, viszont titkai vannak, amelyekről ő sem feltétlenül tud. A varázsereje az egy dolog, elvileg másokkal is megeshet, hogy őstehetségesnek bizonyulnak, noha nincsen bennük igazi mágia, azzal majd egyszer foglalkozunk. Ám az elméje olyan mélységet rejt, amitől nem csoda, hogy most meg van riadva, s ez rám is kihat. Feltámad bennem a védelmező, noha nem tudom, hogy igényli-e, hiszen most ismertük meg egymást. Ám a jelek szerint már régebbi kötelék fűz össze minket.
- Az lehet, de mégis.. vigyázzunk most, amennyire lehet. – Tudom, hogy elkéstem, benne vagyunk nyakig az ügyben. Különben is, a kiváncsiságom mint nyomozó, már feltámadt annyira, hogy nem is akarnék innen kihátrálni. Jó, azért nem minden áron érdekel, hiszen Alesha lelki épsége többet számít, mint a titok, viszont ha én is érintett, akkor nem ártana tudnom, hogy felkészüljek, az életem alapjaiban megváltozhat. Bólintok, amikor Hanson jelzi, hogy mehetek én is az emlékbe, ketten együtt hátha jobban tudunk okoskodni. Több választási lehetőségünk is van, szinte kapkodom a fejemet, de látok rá esélyt, hogy a két emlék valahol találkozik, és bármerre is indulunk, ki fogunk belőle sütni valamit.
- Nem tudom, nálam ez nem félelem. Egyszerűen tudni akarom, hogy mi történt veled. Velünk. – Emelem meg aprót a vállamat, és picit magamhoz ölelem, azt hiszem ezt még az emlékben is meg tudom tenni, hiszen mi ketten együtt vagyunk ott, így bármit megtehetünk. Csak egy röpke intimitás, aztán már hallgatom is a választást.
- Oké, akkor legyen a nő. – Bólintok, és elindulunk Felicity után, aki kedves mosollyal indul ki a fényűző ház teraszára, hogy intsen pár vendégnek, akik megjelentek, de átvág a szökőkút mellett, hogy kezet nyújtson a sármos, de sötét alaknak, aki megcsókolja a kézfejét, majd leülnek az egyik padra. Egyértelműen barátok, de lehet köztük valami, hiszen a nő sütkérezik a férfi bókjaiban, aki valami újságíró féle lehet, vélhetően a művészpárról készít interjút, de nagyon rámenősen, főleg a nő érdekli. Felicity egy gyöngyszerű bokaláncot visel, a férfi az ölébe húzza a nő bokáját, hogy csupán megnézze, mégis végigsimít rajta. Gabriel ezt a háttérből látja, mint az őrült kirohan, kérdőre vonja a párost, üvölt, mint a sakál. A nő megkéri az újságírót, hogy távozzon, mielőtt verekedés lesz, majd elvonulnak a férjével, eléggé durván veszekedve.
- Ez.. hát nem tudom, szerinted melyikük vet véget végül.. Felicty életének..? – Bizonytalankodok, azért én valahol drukkolok, hogy ne a férj, azaz ne én legyek a gyilkos. Az kissé morbid lenne. Vagy már meg is történt? Végülis Gabrielt kivégezték az azkabanban. Bizonyított gyilkosságért. Ajjaj..

note | music | words

Alesha & Edward

a girl should be like a butterfly; pretty to see, hard to catch

Bizonytalankodva ácsorgunk a küszöbön, de végül behúzom magam mögött a lányt, ha már itt vagyunk, meg kell tudnunk az igazságot. Látom rajta, hogy alaposan meg van rettenve, a rémálmok jelentése még szörnyűbb, mint hittük. A vihar elől menekült be hozzám, hogy segítsek, erre kiderülhet, hogy valami közös múlt lehet a kapocs kettőnk közül, így tehát nem a véletlennek köszönhető, hogy hozzám sodorta a szél, egyértelműen a végzetről is beszélhetünk, noha annak ellenére nem hiszek az ilyesmiben, hogy varázsló vagyok. Ez olyan, mint a jósmágia, szinte értelmetlen. A mágia sem megoldás mindenre. Hanson azonban nagyon magabiztosnak, sőt önelégültnek tűnik, hogy sikerült utánajárnia az újságnak, és az ollónak, viszont az érdemi nyomozás most kezdődik.
- Egyet azért szögezzünk le. Nem akarom, hogy megrémítse Aleshát.. Már így is.. olyan ez az egész, amivel nem számoltunk. – Mondom kényszeredetten szorongatva a lány kezét, amit persze az öreg is észrevesz. Legutóbb még nem látott minket ilyen bizalmas viszonyban. Bármi is történt egykor, egymásra találtunk. Ezek szerint újra? Nem tudnám eldönteni. Carlisle szerint elképzelhető, és most Hanson is valami ilyesmit akar bizonyítani. Belépünk végül, és helyet foglalunk, a hipnotizőr pedig vállat vonva tér ki az érdemi válaszadás elől. – Segítséget kértek, hát segítek. Ezúttal kedves tovább folytatjuk a múltbéli utazást. Továbbra is kívülről fogja látni az eseményeket, de a nyomozó Önnel tarthat, kiterjesztem rá is az emléket, ha így jobban megfelel. – Bólintok, és megerősítésért Alesha felé pillantok. A következő minutumban máris fejest ugrunk valami fekete-fehér jelenetbe, mintha csak egy merengőbe buktunk volna alá. Az első jelenet nem is annyira érdekes, azon túl, hogy magunkat látjuk, férj és feleségként, ez az idil. Viszont hamarosan romlani kezd a helyzet, az egyik oldalról az tűnik fel, hogy Gabriel házvezetőnője hatalmas szemekkel néz a férfire, látszik hogy rajong érte, s a cseléd gyermeke gyakran csak láb alatt van. A másik irány pedig ahova mehetünk, egy fényűző party, ahol Felicitynek érkezik komoly vendége, egy öltönyös, cigarettás sármos alak..
- Merre menjünk, mit nézzünk meg? – Kérdezem a lánytól, hiszen beszélgetni tudunk, csak külső szemlélői vagyunk a történéseknek, beavatkozni nem tudunk, de hátha így kiderül valami. Szívem szerint az utóbbira mennék, valahogy olyan furcsa féltékenység fog el, és az a sármos idegen lehet, hogy maga a gyilkos, aki a férjre, azaz rám kente a gyilkosságot.

note | music | words

Alesha & Edward

a girl should be like a butterfly; pretty to see, hard to catch

Azért nem vagyok sokkal idősebb, mint ő, bár igaz ami igaz, betöltöttem a huszonötöt, de ha azt vesszük, hogy mennyire érett, én pedig olykor gyerekes is tudok lenni, akár áthidalhatjuk a különbséget. Azt hiszem ha két ember igazán vonzódik egymáshoz, akkor könnyedén megtalálhatják a közös nevezőt, és azt hiszem semmilyen akadály nem volt köztünk Aleshával, ha pont az nem, hogy annyira tetszett, hogy féltem, hogy belebonyolódva egyszerűen nem tudok ellenállni neki. De hogy ne legyen olyan könnyű dolgunk, a múltja úgy visszaüt, hogy csoda, hogy még tudjuk követni az infókat. Mindketten szkeptikusok vagyunk, nem is tudom, hogy melyikünk jobban, és most alaposan meg kell küzdenünk a korábbi előítéleteinkkel.
- Szeretném azt hinni, hogy ez nekem, és a közelségemnek köszönhető. – Ebben azért én sem vagyok teljesen biztos, de talán olyan megnyugtatóan cuki fejem van, hogy biztonságban érezte magát, még ha nem is aludtunk együtt, de ott voltam hallótávolságon belül. Nem gondolom, hogy máris olyan tökéletes páros vagyunk, akiknek egy a gondja, és megoldhatjuk, de.. ha ő hozzám jött, és én azért vagyok, hogy segítsek, akkor igenis,  mindkettőnk talpraesettsége számíthat. Nem vagyok annyira macsó, hogy úgy higgyem, csak rajtam múlik minden. Lehet, hogy olyasmivel kerülök szembe, ahol csak Alesha lehet a kulcs. Belépünk hát a kissé furcsálkodó tekintetű Hanson mögött a házba, én is sápadt vagyok, de Alesha is néz nagyokat. Az öreg legiliementor hellyel kínál minket, amit el is fogadok, a lányt kézen fogva leülünk egy kanapéra.
- Nos.. ez most.. mi? – Kérdezem hebegve, mire Hanson még állva marad egy kissé, aztán felszól az emeleti lépcső mellett. – Anya, elsötétítek a földszinten, ne ijedj meg. – További magyarázat nélkül húzza el a függönyöket, gondolom a lányt akarja újabb lélekutazásra vinni a múltba. Ha az első alkalom  felzaklató volt, akkor most talán még inkább az lesz. – Végigolvastam a cikket, és némi további kutatómunkát is végeztem. A férjet tehát megalapozott gyanuval ítélték el, és dementor csókot kapott, nem sokkal később meg is halt. Egy borbélyollóval ölte meg a feleségét. Ők ketten igencsak hasonlítanak Önökre kedveseim. Ám ne riadjanak meg, kiderítjük, hogy mi is történt valójában. Készen áll hölgyem? – Kérdezi Aleshát, és ő maga is helyet foglal, közelebb húzva az egyik fotelt.

note | music | words

Alesha & Edward

a girl should be like a butterfly; pretty to see, hard to catch

Bólogatok, bármit is el lehet mondani Carlisle-ről, én nagyon kedvelem, mert bár kissé rébuszokban beszél, mindig igaza van, és előre tudok általa jutni. Viszont ilyen marhaságnak tetsző teóriával még sosem állt elő, igaz,  én hoztam oda hozzá egy csajszit, akinek ilyen zavarosak az álmai, és a múltja. Nem is mugli, de varázsolni úgy igazából nem tud, szóval nem tudjuk hova tenni őt, nem csoda, hogy ha az unokatestvére egy kész hisztérika lett miatta.
- A varázslat létezik, de ez még nekem is sok. Nem ezt tanultam a szellemekről, meg a túlvilágról, de te nagyon is valóságosnak tűnsz.
– Dünnyögöm mosolygva, ezzel mindkettőnket emlékeztetem arra a forró csókváltásra, amely azóta sem megy ki a fejemből, s van egy olyan érzésem, hogy amikor összeakad a tekintetünk, bizony neki is érzékletesen bevillan. Különösen erős vonzalom vibrál köztünk, amelynek nem lehet ellenállni, bármennyire is győzködném magamat. Ezért is mellőzöm a cigarettát, mert ugyan ideges vagyok, de ez most kettőnkről szól. Megbeszéltük, hogy segítek neki, viszont közel sodródtunk egymáshoz lelkileg, így ha pár napra is, nézhetem ezúttal az ő érdekeit. Egymásba simul a kezünk, s összeszokott párosként indulunk el a legilimentor házához, nem kacsázunk egymás csípőjénél, ahogyan a bénázó kezdő szerelmesek teszik.
- Nem csak azért. Most már engem is érdekel hogy mi ez az egész. Tudom, hogy neked nem voltak most rémálmaid, egészen nyugodtan aludtál, engem viszont minden szempontból feldúlt. Ha valaki vadászik rád, akkor ne hagyjunk neki túl sok időt.– Intek, és meg is érkeztünk a legilimentorhoz, aki borongós képpel nézeget minket. A verendán ücsörög egy készemélyes hintaágyon ücsörögve, és egy színes, képes magazint olvasgat, s olykor felpillant ránk.
- Baj van? – Kérdezem magam mögött húzva a lányt, amire Hanson a kezembe nyomja a magazint, és elindul befelé. – Menjünk inkább be. – Rossz előérzettől vezérelve nézek le az újság címlapjára, és majdnem kiugrik a szemem, amikor magunkat látom a címlapján, kissé régies ruhában, a lánynál másféle frizurával. A kép alatti főcím végzetesnek tűnik: Felicity és Gabriel Colman, a londoni elit sztárpárjának szerelme tragikusan végződött. Elsápadva nyomom Alesha kezébe az újságot, amelynek dátumozása 1947.november 18.

note | music | words